Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-16 / 7. szám

Evangélikus Élet 1992. február 16. GYERMEKEKNEK ESTE A KÚTNÁL Félve a fáraó haragjától, Mózes messze földre menekült. Már napok óta csak ment és ment. Alig találkozott valakivel az úton. Nem is nagyon akarta, hogy meg­lássák, hiszen, ha a fáraó megtudta volna, merre ment, talán még utána is küldi katonáit. Csak akkor kezdett oszladozni a félelme, amikor úgy érezte, hogy már messze jár Egyiptomtól. Lassan esteledni kezdett. A nap vörös korongja elérte a látóhatárt. Mózes egy kúthoz ért. Friss, hűvös vize jól esett a forró nap után. A vándor leült a kút közelébe. Hamarosan porfelhő közeledett, a porfel­hőben pedig egy nagy nyáj. A juhok már tudták, hogy merre vezet az út a víz felé. Alig kellett őket terelni. A nyájra nők vigyáztak. Arcukon jól látszott, hogy testvérek, de legalábbis rokonai egymásnak.- Hol vagyok? Milyen ország ez? - kérdezte őket Mózes, amint közelebb értek.- Midján földjén vagy, idegen - szólt hozzá az egyik lány. Hirtelen izgatottan mutogatni kezdtek és mindegyi­kük arra nézett, ahonnan az előbb ők is érkeztek.- Újra itt vannak - kiáltotta az egyik, aki láthatóan a legidősebb volt köztük.- Kik vannak itt? - kérdezte Mózes.- Pásztorok - felelte a nő. - Mindig ebben az idő­ben jönnek. Ilyenkor elkergetnek minket. Tudják, hogy ők az erősebbek.- Ne féljetek tőlük - mondta Mózes. - Majd én megvédelek titeket. A pásztorok egészen közel értek már. Hangosan ordítoztak:- Reuél lányai! Félre az itatótói, mert megbánjá­tok!- Meneküljetek, amíg nem késő! Mózes eléjük ment, kezében a botja. A pásztorok hirtelen elhallgattak. Kicsit meghök­kentek, hogy a kútnál egy egyiptomi áll. Mózes csen­desen szólt:- Hagyjátok őket! Váljatok a sorotokra! Ti érkez­tetek később. A pásztorok mérgesek lettek.- Milyen jogon mersz az utunkba állni? - kiáltotta az egyik. A másik csitította:- Hagyd! Egy egyiptomi még bajt okoz nekünk. Még morogtak egy darabig, de nem mertek Mózes­sel ujjat húzni, ő pedig fogta a vödröt és elkezdte itatni Reuél lányainak nyáját. A lányok kapkodva segítettek, de szólni nem mertek. Aztán Mózes visszaült arra a helyre, ahonnan fel­állt az előbb. Nézte, ahogy a pásztorok is nekilátnak a munkának. Azok egy-egy sötét pillantást vetettek rá, de már nem szóltak. Beesteledett. A nyájak elvo­nultak, Mózes egyedül maradt. Hamarosan azonban lépteket hallott. Megfordult, hogy lássa, ki jön. Egy lány volt Reuél lányai közül.- Apám küldött, hogy hívjalak meg hozzánk - szólt a lány halkan.- Hogy hívnak téged? - kérdezte Mózes.- Cippóra - felelte az.- Menjünk, Cippóra! Elindultak ketten Midján papjának, Reuélnak háza felé. ORSZÁG-VÁROS KÖNYVEKET OLVASÓK Olyan történeteket, bibliai he­lyeket kell felsorolnotok a követ­kező feladatban, ahol emberek könyveket, vagy tekercseket olvas­nak. Természetesen az igehelyet is meg kell jelölni. Minden jó megje­lölés öt pontot ér. A levelezőlapra vagy borítékra ír­játok rá: KÖNYVEKET OLVA­SÓK! Beküldési határidő: február 27. Cím: Koczor Tamás 2373 Dabas- Gyón, Luther u. 14. Pontszámok a VÁROSOK után: 592 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza 491 pontos: Kohuth Jolán - Dabas- Gyón 358 pontos: Sinkó Laura - Tét 231 pontos: Evangélikus Ifjúsági Kör - Soltvadkert 174 pontos: Zalán Eszter - Bp. VIII. 121 pontos: Pityer Gabriella - Sopron 101 pontos: Benke Zsuzsanna - Ajka 98 pontos: Lukács Lívia - Galgaguta 97 pontos: Illés Adél - Egyházasdenge- leg 66 pontos: Mészáros Szilvia - Homok - bödöge 57 pontos: Bánki Renáta - Várpalota 42 pontos: Rapcsák János - Dabas- Gyón 41 pontos: Aradszki Tímea - Békéscsa­ba 34 pontos: Marthon Ildikó - Bököd 16 pontos: Palányi Ildikó - Nemeskolta 12 pontos: Buthi Endre - Beled Szabó Mihály - Bököd IMÁDSÁGOK NEKTEK ROSSZ OSZTÁLYZAT Bosszús vagyok, Uram és legszivéSébben elölröt'kezdeném a mai napotU'JÍ' Jó lenne elfelejteni, kitörölni, megsemmisíteni, de már nem lehet. Végleges és kitörölhetetlen. Persze, ugyanúgy fognak szeretni, mint eddig. Alapjában alig változik valami. Csak az a rossz, hogy ők is átélik ezt a bosszúságot és terhet, pedig ők nem is tehetnek róla. Köszönöm, hogy Te is szeretsz, még életem rossz osztályzatainál is. Nem akarok Neked fájdalmat okozni, bosszúságot és terhet. Taníts, hogy jobban éljek, mint most! FIATALOKNAK A kővetkező két számban egy böjti meditációt szeretnék közreadni, hátba valamelyik csoport böjti vagy nagyheti istentiszteleten részleteiben, esetleg egészben fel tudja használni. Amikor előadtuk, négyen olvastuk a szövegeket. Az első hang a bibliai részleteket, a második a „szolgálólány-verseket”, a harmadik a többi verset, s negyedik az imádságokat mondta. Lehet színezni, részekre bontani énekekkel, zenével, csönddel. HOGYAN ÁLLHATUNK MEG ISTEN ELŐTT 1. Ezt mondja az Úr: Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld apádat és anyádat! Ne ölj! Ne paráználkodjál! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen ha­mis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házas­társát, se semmit, ami az övé! ' 2. A szolgálólány Péter elé állt:- Te is közülük való vagy! Ő mondta: Nem ismerem azt az embert! S a kakas azonnal megszólalt. 3. Ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden go­nosztól. 4. A szolgálólány elém állt:- Te is közülük való vagy! Én mondtam: az vagyok. S a kakas éjjel hallgatott. 5. Ha azt mondjuk, nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük Őt, és nincs meg bennünk az Ő igéje. 6. A szolgálólány elém állt:- Te is közülük való vagy! Én mondtam: az vagyok! A kakas mégis megszólalt. 7. Tiszta szerettem volna maradni, de nem maradhattam tiszta. Lábam térdig süllyedt a sárba, beledőltem a pocsolyába. Fekete körme lettem gyönyörű testednek! Győzni szerettem volna, legyőz­ni fáradtságot, magányt. Túllépni a szomorúságon: ki­dobni magamból köveket, szik­lákat. Virágokat., ültetni. belém,, ihogy napsugarat lássak! Látod: vesztettem, rámült a fáj­dalom. Látod: egyedül vagyok. Tudom, hogy valahol vagy, Valahol bennem élsz. Jó lenne, ha érezném a békessé­gedet! Jó lenne, ha együtt lehetnék Ve­led! Te győzz le bennem minden go­noszt! 8. A szolgálólány elém állt: (Azt kell mondanom: az va­gyok!)- Te is közülük való vagy! (Azt kell mondanom, az - va­gyok!)- Nem ismerem azt az embert! És bőgve rohantam az éjszaká­ba. 9. „Menj el tőlem, Uram, mert bű­nös ember vagyok!” 10. Nincs más segítség, csak Te! Még akkor is, ha nem mutatod Ilyesfajta akaratod, Én a tebenned-bízásban nőttem fel. Most hallgasd meg a bűntől ha­mis hangomat, Lásd meg üres, mocskos man­csomat, Tegyél tisztává engem! Add nekem ajándékod, s én tartom két kezemmel, mint gyémántot a fény felé. 11. Jöjj világosságom, és világíts be sötétségembe, jöjj Életem, és oldj ki a halál kötelékeiből, jöjj Orvosom, és gyógyítsd meg sebeimet, jöjj isteni szeretet lángja, és bű­nöm töviseit égesd le rólam A Budahegyvidéki Ifjúsági Énekkar (HOZSÁNNA KÓRUS) 1989 szeptemberében alakult. Kis gyülekezetünkben az énekkar megalakulása nagy lendületet adott az itteni ifjúságnak. Nagy lelkesedéssel tanultuk Veres Mi­hály: A tékozló fiú című gitáros oratóriumát. Ezt először saját gyü­lekezetünkben mutattuk be, majd több meghívást kaptunk más gyü­lekezetekhez is. Időközben újabb, hasonló stílusú művet is betanul­tunk, (H. Z.: Jézus a kereszten). A két művel németországi testvér­gyülekezetünknél is szolgáltunk. Az együtténeklés alkalmai és az énekes szolgálat már sok feledhe­tetlen élményt nyújtott mindannyi­unknak. A „GYERTYALÁNG” Alapít­vány egy 1988. október 31-én tör­tént tragikus autóbaleset követ­keztében életét vesztett három fia­tal emlékét őrzi. A frissen diplo- mázött Veres Csaba és Mihály, va­lamint Ruszthy Virág a budapesti rk. Boldogasszony Kápolna kiskö­zösségében élte igazi életét. Életük jöjj Királyom, lépj fel trónodra szivemben, és uralkodjál rajtam, hiszen Te vagy egyedül Uram! 12. Megvallottam Neked vétke­met, bűnömet nem takargattam, elhatároztam, hogy megvallom hűtlenségemet az Úrnak, és Te megbocsájtottad bűnömet, amit vétettem! 13. Uram, ne engedd, hogy valaha is elfelejtsük Auschwitzot és Hi­rosimát! Uram, tedd világossá előttünk, hogy mi túlélők is ben­ne voltunk a rombolásban! Ne hagyd, hogy könnyen vegyük az igazságtalanságokat, jogtalan­ságokat! Hogyha Tőled elfordu­lunk, testvéreinktől is elfordu­lunk, ha testvéreinktől elfordu­lunk, Neked fordítunk hátat. Ments meg önmagunktól, aka­dályozd meg, hogy gúnyt űz­zünk a szeretet bői! Te magad beszélj velünk békéről és halál­ról, e kettős lehetőségről. gyertyaláng volt, ahogy ezt a köz­ismert „Gyertyaláng...” című énekben oly sokszor énekelték. Azért, hogy megkezdett munká­juknak folytatása legyen, hogy a gyertyalángról új fények gyúlja- nak, hogy a kisközösségek tovább erősödjenek, a Karolina úti Ká­polna hívő közössége és az Isten­hez tért fiatalok szülei emlékükre alapítványt tettek. Az alapítvány minden év október 31-én a hasonló életvitelű fiatalok számára díjakat ajánl fel. Örömmel vettük, hogy a Hegyvidéki Hozsánna Kórus a 91’-es év díjazottjai között szere­pel. Reméljük, ez további ösztön­zést ad énekkarunknak, s a lelkese­dés további eredményekhez vezet. Az Alapítvány nyitott, így bárki egyéni hozzájárulással, adomány­nyal növelheti alaptőkéjét, s így nagyobb összeg kerülhet szétosz­tásra. Az Alapítvány címe és szám­laszáma : „Gyertyaláng” Alapít­vány, 1113 Budapest, Karolina út 33/A.; 222-12979! Hikisch Zoltán Közreadja: Bencze András A GYERTYALÁNG Alapítvány egyik díjazottja a Budahegyvidéki Ifjúsági Énekkar © Amit a népfőiskoláról tudni kell \ A népfőiskola témája az utóbbi időben fel­villant országszerte. Né­hány év óta újjászületőben van a népfőiskolái mozga­lom. Nemrégiben a tévé is részletesen foglalkozott vele. Annál örvendete- sebb, hogy erről, az erede­ti mivoltában különleges intézményről hiánypótló kézikönyv jelent meg Harsányi István pszicho­lógus, pedagógus szer­kesztésében a Népfőisko­la tegnap, ma, holnap cí­men. A kéziratok már 1990-ben készen voltak, de a kötet csak 1991 végén látott napvilágot. Püski Sándor, annyi jó ügy felkarolója, tette lehetővé a könyv kiadá­sát, mert fedezte a költségek nagyobb felét. A Magyar Népfőiskolái Társaság is jelentős anyagi részt vállalt. Ezért szerepel a címlapon e két név. A kötet szerzői olyan szakemberek köréből kerültek ki, akik elméleti és gyakorlati téren egyaránt bebizo­nyították a népfőiskolái mozgalom iránt érzett felelős­ségüket és rátermettségüket. A huszonöt szerző munka­társi gárdája Sárospataktól Sopronig, Zalaegerszegtől Putnokig átszeli az egész országot. Vannak közöttük a magyar népfőiskolái mozgalom félszázaddal ezelőtt működött egykori munkásai és a negyven esztendő után újrainduló kezdet fiatal megvalósítói. Találunk a szer­zők között egyetemi és főiskolai tanárt, önkormányzati tisztségviselőt, népművelőt, kutató fizikust, református lelkészt, középiskolai tanárt, gazdálkodó volt népfőis­kolást, festőművészt, zeneszerző karnagyot. A könyv első fejezete a külföldi mintákkal foglalko­zik. Bemutatja a legjelentősebb észak-európai - főleg skandináv - népfőiskolák történetét és mai állapotát. Dánia volt a népfőiskola bölcsője. Olvashatunk a svéd népfőiskolák maradandóságáról és változásairól, a hol­land, finn és más államokbeli népfőiskolákról. A magyar népfőiskolák múltját 1948-ig, kényszerű megszűnéséig, Kovács Bálint ny. református lelkész tekinti át részletes tanulmányában, súlyt helyezve az evangélikus népfőiskolákra is. A kötet külön tárgyalja a vásárhelyi, tatai, mosonmagyaróvári, a három szat­mári népfőiskola negyvenes évekbeli történetét. A legújabb katolikus és protestáns népfőiskolákról Kovács Bálint tájékoztat. A megindult tahi, ádándi, sárospataki, vasi, zalai népfőiskolákról, a soproni Né­meth László Népfőiskoláról egyenként kapunk tájé­koztatást az eddig szerzett tapasztalatok felmérésével és értékelésével. A kulcsfejezet a könyvben ezt a címet viseli: „Útban a jövő magyar népfőiskolája felé”. Az itt található dolgozatok a népfőiskola tanító-nevelő munkájának módszertani kérdéseiről, a szabadművelődés egésze számára modellként szolgáló szerepéről, a hagyomá­nyos TIT-előadásoktól való mélyreható különbözősé­géről szólnak. A jövő népfőiskolájának a közösségi erkölcs, a közösségszervezés, az állampolgári tevékeny felelősségérzet előmozdítását kell szolgálnia. Ebben a részben kiemelkedik Harsányi István tanulmánya: A holnap magyar népfőiskolája felé. Megállapítja, hogy az egyes „tantárgyakon” belül az ismeretközlés­nek minél több szállal kell kapcsolódnia az emberneve­lési, személyiségfejlesztési feladathoz. Ezért javasolja például, hogy a magyar irodalomismeret keretében ne az irodalomról általában beszéljenek az előadók, ha­nem „mindenekelőtt kapassák rá a hallgatókat a jó szempontok szerint kiválogatott müvek élménykeltő olvasására, tartalmi és érzelmi átélésére, kritikájára”. A könyv függeléke röviden tárgyalja a népfőiskola általános művelődésformáló tantárgyait: „Helyünk a világban”, történelem, szociológia, pszichológia, iroda­lom, néprajz, zene, néptáncismeretek, képzőművészet, fizika, kémia, biológia. Jó néhány kimaradt témakör - filozófia, etika, politológia stb. - feldolgozására, remél­hetőleg, külön füzetekben kerül sor. Az egyházi népfőiskolák „többletanyagával” nem foglalkozik a kötet, de ismételten kitűnik az egyházi rj kezdeményezések jelentősége a népfőiskolái munká- 1 ban. A mát illetően e könyvön kívüli forrásból, az újra­induló protestáns népfőiskolái mozgalom kiemelkedő felelősétől szereztem közelebbi tudomást. Jelenleg mintegy 20 katolikus népfőiskola működik Magyaror­szágon. Ebben az esztendőben már 9 református népfő­iskolával számolnak. Evangélikus népfőiskola szerve­zéséről nincs tudomásunk, csak egyetlen egyről. Az evangélikus népfőiskolái munka veteránja, nyolcvan éves lelkész indította falujában, egyháztörténetileg pa­tinás gyülekezetben. Fiatal evangélikus lelkészek és hivő „világiak" körében még nem kapott lángra a friss parázs. Veöreös Imre NÉPFŐISKOLA TEGNAP, MA, HOLNAP POsn MAGYAR NÉPFŐISKOLÁI TÁRSASÁG Határokon át Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő... Zsolt 90,10 Vágtatott velem a vonat nevető napfényözönben, álmos-ólmos éjszakában, havas hegyek között, szakadékok fölött, alagutakon át, határokon át hazafelé. És elértem otthonomat. Vágtatott velem az idő-vonat önfeledt örömökben, bénító bánatokban, ábrándos álmok között, végzetterhes vészek fölött, lehetetlenségeken át - s most elértem a határt: az elsőt, az alsót. A vonat vágtat velem tovább. Határt hátrahagyva, az elsőt, elérem-e a határt, a másodikat, a felsőt? Van, aki már előbb hazatalált, hogy az alsót is elérte volna, rövidebb utat vágtatva végig vagy kevés lépéssel vándorolva. De elért az égig. Van, aki két határon áthaladt, haza nem érve mégis kárhozott maradt. Mindegy, Megváltó Jézusom, hány határt lépek át, csak leljek igazi hazát! Most már latom, tudom: Nem évek vágtató vonata visz; Magad vagy vonatom, szivem Benned hisz. Határig hordoztál, határon áthoztál, otthonom elérem, mert értem áldoztál. Szivemben hála van, hála - határtalan. Marschalkó Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents