Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-20 / 51. szám

Evangélikus Elet 1992. december 20. 03 jfts GYERMEKEKNEK A 1 0 K N K JÉZUS VÁRUNK „...Betlehemi éjszakán, és mindennapunk homályán, világítsd meg utunkat, hogy követhessük nyomodat. Várjuk, s halljuk hangodat; minket szólít, hívogat. Jézus várunk, térj be hát, karácsonyi éjszakán!” CSODÁK Nézzétek az orchideákat! Bizonyára mindenki szívesen kirándulna egy őserdő­ben. A hatalmas fák árnyékában csörgedező patakok mentén sétálgatva, rengeteg érdekes dolgot figyelhet­nénk meg. Ha egyetlen állattal sem találkoznánk, még akkor is akadna látnivaló a sokszínű növényvilágban. Az emberek és állatok figyelmét egyaránt felkeltik a feltűnő, erős színek. Mi sem megkapóbb egy őserdő buja összevisszaságából, mint egy csodálatos orchidea. Ez a virág nemcsak furcsa alakjával és színeivel, de illatával is lebilincseli az élőlényeket. A nektárt kereső rovarok, lepkék és madarak előtt nem kell sokáig ille- getnie magát, hogy észrevegyék. Biztosan mindenki látott már orchideát képen, vagy virágboltban. Ezek a virágok a gombostűfej nagyságútól a tenyérnyi nagysá­gúig ütnek száraikon. Egy száron akár 4-5 virág is van. A legérdekesebb, hogy az orchideáknak néni a földben van a gyökerük, hanem különleges gyökérzetükkel a fák kérgébe kapaszkodnak. Ezek segítségével szűrik ki a levegőből a vizet és a tápanyagokat. A szár megvasta- godásából képződik az álgumó, amely tápanyagot és vizet raktároz. Nemcsak életük, de szaporodásuk is elég furcsa. A virágok belsejében milliónyi apró mag keletkezik 2-3 hetes életük alatt, és a szél segítségével vándorolnak új lakhelyük felé, hogy ott új növénnyé fejlődjenek. Azonban ez a fejlődés csak akkor kezdődhet meg, ha az új környezetben vannak olyan gombák és baktériu­mok, amelyek segítenek a kicsi magnak a növekedés­ben. Ez a kapcsolat az orchidea és a baktériumok között persze kölcsönös, mert nemcsak a virág jár ezzel jól, hanem a gombák is. Ez a természet rendje, mondhatnánk, hiszen egyikük nélkül nem létezhetne a másik, és fordítva. Valaki gondoskodott arról, hogy ezt a gyönyörű, színpompás virágot .sokáig csodálhassuk. Valaki,, aki­nek mindenre van gondja. A madarakra, a fákra, a ‘Mező liliomaira..Akkor'mí miérl'felürik\'miéri aggó- dalmaskodunk sokszor életünk miatt? Vajon nem vi­gyáz ránk is ugyanígy ez a VALAKI? „Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitüek.” (Lukács, 12,27-28.) Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. PRÓBÁLD MEG! Ajándékötlet Az Ifjúság a jelen egyháza már Beszámoló egy új egyházi kezdeményezésről JÁTÉK Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! lKor 9,24 A pálya a kővetkező módon alakult az első forduló után: IS méternél: Bánki Renáta, Várpalota Benke Zsuzsanna, Ajka Fancsali If}. Kör Illés Adél, Egyházasdengeleg Kollár Gábor és Tamás, Dunaegyháza Zalán Eszter, Bp. VIII. Szügyi serdülők Zimmermann Erna, Szügy Rapcsák János, Dabas-Gyón 13 méternél: Zsugyel Kornél, Miskolc 12 méternél: Donáth Ferkó, Ózd 10 méternél: Sárszentlőrinci Hittanosok Az 5. sorozat megfejtései: 1. Sámsonról a filiszteusok. - Bir 16,24 2. Pilátus. - Lk 13,1 3. Eliézer - lMóz 15,2-3 4. Mátyást. - ApCsel 1,26 5. Jákobot - I Móz 27 7. sorozat 1. Élt-e zerge Joppéban? - 5 méter 2. Ki evett kecskegidákból készített ételt? - 4 méter 3. Melyik könyvben fut elő négy ló? - 3 méter 4. Kinek a szamara nem akar az úton menni? - 2 méter 5. Kit kapott be egy nagy hal? - 1 méter A megfejtéseket a gyerekrovat címére a lap megjelenése utáni hétvégéig kell elküldenetek. Egyházunk egyre szélesedő lehe­tőségei között helyet kapott egy egyetemista, főiskolás és dolgozó fiatalokat összefogó kezdeménye­zés. Az alkalomnak 1992. október 17-én a zuglói gyülekezet és a ME- VISZ volt a házigazdája a zuglói gyülekezet és az Evangélikus Teo­lógia ill. Otthon területén. A csen­desnap címe „A jövő egyháza” volt. Ä következő kérdések kerül­tek megvitatásra: Kik vagyunk? Mit szeretnénk? Mit tehetünk ér­te? Október 17-e reggelén izgatot­tan vártuk, hány fiatal jön el erre a csendesnapra. A nap folyamán körülbelül 130 lett a létszám. Azt hiszem, ezt nem kell elemezni, a szám önmagáért beszél, arról az igényről, ami igenis jellemző ránk, fiatalokra. Ezért is lehetünk hálá­sak ezért a csendesnapért, mely re­méljük, egy új út kezdetét jelzi, az ifjúság lehetőségei kiszélesedésé­nek útját egyházunkban. A csendesnap nyitó áhítatában dr. Szabó Lajos, a zuglói gyüleke­zet lelkésze szolgált Jakab 4,13-14 alapján, „...azt sem tudjátok, mit hoz rátok a holnap! Mert a ti élete­tek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.” A délelőtt folyamán Fabiny Ta­más „A jövő egyháza” címmel tar­tott előadást. Az egyház definíció­ja után 4 bibliai metafora alapján beszélt arról, hogy az egyház mi vagyunk. Ha a jövő egyházáról szeretnénk szólni, akkor el kell vé­gezni a jelen és a múlt vizsgálatát. Arra a kérdésre, hogy milyen egy­házat szeretnénk, öt pontot vázolt fel. Vízió - van valami elképzelé­sünk? Mihez van erőnk, bátorsá­gunk? Gyülekezet (communio) - kell egy csapat! Tegyünk meg min­dent a 20 és 40 év közötti generáció részvételéért is gyülekezeteinkben. Részvétel - tudatosítjuk, hogy az egyház része vagyunk. Ki-ki találja meg a maga munkaterületét. Misz- szió - rólunk is van szó, de mi is végezhetjük! Derű - az öröm szava se hiányozzék egyházunkból! Ebédet a Teológus Otthonban kaptunk, majd ebéd után a zuglói templomban orgonazenés áhítat­tal szolgált Fint a Gergely, a gyüle­kezet kántora. Az elcsendesedés után délután újabb előadás következett. Csepre- gi András arról beszélt, hogy kik vagyunk, illetve kik lehetnénk, mint evangélikusok. A lét és a hit analógiája kapcsán az ember lété­ről szólt, és arról, hogy az ember tapasztalatok alapján felépíti is­tenismeretének szerkezetét. A ke­reszt teológiája a szenvedő Krisz­tusra néz, Isten benne mutatja meg nekünk magát. Az evangélikus egyház hihetetle­nül nagy történelmi lehetőség előtt áll - az előadás erről is szólt. Ki­sebbségi népegyház vagyunk, s be­ONINTERJU Rendhagyó beszélgetés az Országos Egyház ifjúsági titkárával Hozzávalók: 1 konzerves doboz (vagy egy műanyag flakon alja levágva), facsipeszek, ragasztó, tempera, száraz virág stb. Szedd szét a facsipeszeket, s az ábrán látható módon ra­gaszd fel a dobozra. Befestheted, temperával is. Száraz virág­gal, stb. díszítheted. Lassan negyedszázada vagyok nagyon mély személyes kapcsolat­ban e riport alanyával. így remé­lem, elnézi a kedves olvasó a tege- ződő viszonyt.- Hogyan lesz valaki ifjúsági tit­kár?- Ma erre itthon nincs általános recept. Hosszú évek óta a Budavári ifjúság aktív tagja vagyok. 1990- ben a KIÉ egy munkatársképző tanfolyamára kértek fel egy kétórás előadást tartanra kirándtüásszerve- zésröl. Előbb félállású, majd főállá­sú ifjúsági titkárként kezdtem a KIE-ben dolgozni. Nagyon szere­tek szervezni és azt hiszem, én ezt kaptam ajándékba. Úgy érzem, ez­zel tudok most szolgálni.- Mi a konkrét munkaköröd?- Azért vállaltam ezt a szolgála­tot, mert itt kiélhetem kreativitáso­mat. Itt nem lehet várni, hogy konkrétan megmondják, mit csi­nálj, itt nekem kell megtalálni a munkát. Azért mégis van néhány konkrét feladat: Felmérni a mos­tani állapotot az ifjúsági munka terén, előkészíteni egy programfü­zet és naptár, valamint ifjúsági munkaprogramok kiadását. Segí­tem az éppen alakuló bizottság munkáját és az országos konferen­ciák szervezését. Feladatom még a folyamatos információáramlás megszervezése minden lehetséges eszközzel.- Ahogy látom, eléggé a „magad ura” vagy, mi az, amit Te a munkád alapjának tartasz?- Három olyan dolog lebeg a szemem előtt, amit mindig újra és'1 újrá átgondolok. Az első és legfon-' tosabb, hogy mindig tisztában le­gyek azzal, KINEK a szolgálatá­ban állok. Nagyon jó tudni, hogy olyan emberekkel dolgozom, akik­kel közös a hitünk és célunk. En­nek ellenére gyakori, hogy más­más úton képzelünk el valamit, de ez nem okozhat közöttünk konf­liktust. Fontos, hogy mindig lás­sam, nekem itt csak koordináló feladatom lehet, az életnek és a munkának a gyülekezetekben kell folynia.- Nagyon sok fiatallal találkozol napról napra, szerinted mi ma a problémájuk?- Nagyon sok feszültséget okoz lépésünkkor Isten csecsemőkén! ajándékoz meg bennünket. Aj egyház nélkülünk kezdődött. Néni vagyunk tömegesen és nem is kel törekednünk a tömegbefolyá: megszerzésére. Profik az igazság szabad keresésében lehetünk. Aí igazság nem a miénk, hanem aí j Úristené. Ez lehetőség, s nem tör- vény. Az előadások után lehetőség! nyílt rövid beszélgetésre, s az ér ! deklődésből kiderült, hogy szűk ség van további ilyen alkalmakra j ahol közösen beszélgethetünk a bennünket érintő kérdésekről. A délutáni előadás után a temp lomban a Promise együttest hall j gathattuk meg. A csendesnap zá I róáhítatán dr. Szabóné Mátra' [ Marianna szolgált. Áhítatánál ■ textusa a Zsidókhoz írott levélbő | szólt hozzánk: Mózes „inkább vá í lasztotta az Isten népével együtt a { sanyargatást, mint a bűn ideig« I óráig való gyönyörűségét...”. Az ifjúság a jelen egyháza már] | s a jövő egyházát építi és szeretni f építeni. Ehhez van szükség ilyet | alkalmakra. Azt hiszem, mindanyII nyian azt reméljük, hogy ez a kéz deményezés szokássá válik, s egye temisták, főiskolások, dolgozó fia'l talok együtt alakíthatjuk a jelent jl s jövőnket úgy, ahogyan am| Krisztustól útmutatást és segítsék get kapunk. Pángyánszky Ágne a fiatalok emberi kapcsolataiban í másság tiszteletének hiánya. Talár ez legjobban a barátság és szerelem szintjén mérhető le, amikor el seip jutnak a másik megismeréséhez: Ennek egyik oka, hogy saját magu­kat sem találják. 23 évet éltem adi dig, míg választ találtam a magyar tanárom állandó kérdésére: M végre vagy e világon? Ez volt eddij a legnehezebb kérdés, amit feitet’ tek, de amióta ismerem a választ teljesen megváltozott az életem.- Búcsúzóul mit üzensz az olva i sóknak?- Tegyék fel maguknak gyakran a kérdést: Mi végre va^yupk^ viláj gon? És a Biblia 'napiról napra vá laszt ad. Marton Tárnái KIÉ, MEVISZ és az Országos Egy- < ház Ifjúsági Bizottsága 1993-ra egy j programfüzet és egy naptár kiadását 1 tervezi. Lehetőségük nyílik az evangé­likus fiataloknak arra, hogy áttekint- sék az év összes ifjúsági programját j Ehhez kérjük a lelkészeket és az j ifjúsági vezetőket hogy a gyülekezeti, < egyházmegyei, országos rendezve-, nyék helyét időpontját szervezőket * 1993. január 20-ig szíveskedjenek ; megküldeni. Cím: Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsá-! ga, Budapest 1085 Üllői út 24. Kékén András életregénye Az üldözöttek mentése Részletek egy megjelenés előtt álló könyvből Egyre többen zsúfolódtak össze a Deák téri iskola alatti óvóhe­lyen. Mivel a tanévet hamarabb befejezték, az iskolások helyett állandó lakosok kerültek oda: mind több vidéki és erdélyi mene­kült - és titokban sok zsidó is. Kékén András vezetésével kis oltárt is készítettek, mivel egy idő után fent már nem is lehetett istentisz­teletet tartani. A sok szorongó, félő és síró ember itt legalább belső békét találhatott. Az oltár körül felszabadult örömre is volt példa, hiszen két esküvőre is sor került. A zsidók mentése a nyilas hatalomátvételt követően vált igazán nehézzé, ám éppen ekkor volt leginkább szükség az önfeláldozó szeretetre. Kékén András ezt testesítette meg. A bújtatás sok lele­ményt kívánt. Egy idő után az épület második emeletén és padlá­sán is laktak zsidó üldözöttek, akik légiriadó esetén siettek le az óvóhelyre. Egy kisfiú, Borowitz Péter és édesanyja különös módon mene­kültek meg. Az anyuka rémült lélekkel, bizalmatlanul érkezett a Deák térre. Hallott ugyan arról, hogy itt, a templom körül több sorstársa menedéket talált már, de félt a lebukástól, hogy a soka­ságból valaki majd feljelenti. Ezért Kékén András különleges megoldást eszelt ki a számukra: bevitte őket a templomba, s az anyát és gyermekét egyenest a szószékre küldte. Ott viszonylagos védettséget élvezhettek, hiszen még ha belépett is valaki a temp­lomba, őket nem láthatta. Lószőrmatracot vittek a szószék belse­jébe, s a kis Péter és édesanyja, Borowitz Edéné ott húzta meg magát. Kékén az asszony munkaszolgálatos férje után számos hamis papírt küldött, hátha megmentheti ezzel az ő életét is. Egyre gyakrabban tartottak razziát a nyilasok. Valakik azon­ban mindig előre jelezték - talán a szomszéd házból - ennek közeledtét. Egy délután azonban már annyira közel voltak a raz- ziázók, hogy nem volt mód a tanfolyamon részt vevő zsidókat jjjjug elbújtatni. Kékén a sekrestyén keresztül pillanatokon belül a - . ‘.^ templomba terelt mindenkit, közben Luther-kabátot öltött, a a^^ÉStoántort; WeUler Jenőt pedig felküldte az orgonához. Mire a nyila­llok behatoltak a házba, és bejutottak a templomba, már a szószék­ről prédikált az igencsak sajátos összetételű gyülekezetnek. A raz­ziára kirendelt fiúcskák visszahőköltek, amikor látták, hogy is­tentisztelet zajlik a templomban, s némi zavar közepette tovább- álltak egy házzal. A gyülekezet képviseletében Szászné Dobó Edit járt be a gettó­ba, ahová élelmiszert és a nőegyleti tagok által összegyűjtött egyéb segélyeket vitt. Sötétkék diakonissza egyenruhája sokáig védelmet nyújtott neki. Mind többen tartózkodtak lent az óvóhelyen. Az asszonyok közösen főztek, mindenki elfoglalta valahogy magát. Esténként áhítatra gyűltek össze, amit Walkovszky Klára diakonissza testvér vagy Molnár Rudolf segédlelkész tartott. Egy rettenetes találat éppen karácsonykor vágott be a temp­lomba. A Kiskörút és a Bárczy István utca sarkán teljesen levitte a tetőt az épületről: bentről ki lehetett látni az égre. Mindkét karzat tönkrement, a padok lezuhantak a földszintre. Az összes ablak betört, a templombelső csupa törmelék és üvegszilánk volt. Az egyik karzatot tartó oszlop is tönkrement. Siralmas látványt nyújtott a romos templom. Eke hamar nekiláttak a legszüksége­sebb javítások elvégzéséhez: előbb a sok szemetet és törmeléket hordták ki, majd megpróbálták a tátongó lyukat ideiglenesen befedni. A hívek és a környékbeliek közül sokan megmozdultak, hogy a templomot megmentsék a pusztulástól. Időközben Kékén András vezetésével Hadiárvaházat is nyitottak egy hűvösvölgyi villában, amit Sztehlo Gábor segítségével kaptak meg. Ott, távol a városközponttól kevésbé kellett bombázástól tar­tani. A gyönyörű épület első emeletén a lányok, a másodikon a fiúk laktak, s persze az egész kert az övék volt. So­káig nem érezték köz­vetlenül a háború pusz­títását. Amíg lehetett, iskolába jártak: a kicsi­ket a nagyok kisérték el, a gimnazisták pedig jellegzetes diáksapká­jukban villamoson igyekeztek be a Deák térre. Diakonisszák vi­gyáztak rájuk. Fabiny Tamás ,,Omnia sponte fluant - absit violentia rebus”- Comenius öröksége ­„Kutassuk ki és találjuk meg azt a módot, amellyel a tanítók kevesebb munkája mellett a diákok mégis többet tanulnak; az iskolában kevesebb legyen a zúgolódás, undor és hiábavaló küszködés, annál több a szabadidő, az öröm és a szilárd előreha­ladás, a keresztény államban pedig kevesebb legyen a sötétség, zavar és széthúzás; annál több a fény, a rend, a nyugalom és a békesség." Ezek a pedagógiai intések Comenius, Jan AmoS Komensky (1592-1670) híres könyvéből, a „Didactica mag­na” címűből valók. Comenius munkásságára való pillanatnyi emlékezésünknek az ad aktualitást, hogy a négyszáz éve szüle­tett cseh pedagógus Didactica magna című könyve a pécsi Seneca Kiadó révén, Geréb György fordításában megjelent. A mintegy 330 oldalnyi kötethez Dörömbözi János írt szaksze­rű bevezető tanulmányt, amelyben feltálja Comenius életút­ját, pedagógiai módszertanának alapjait, és az életmű fogad­tatását Magyarországon. A morvaországi Nivnicében született, korán elárvult, tudo­mányra szomjazó Comenius az akkori Európa filozófiai és neveléstani ismereteit tette magáévá egyetemi tanulmányútjai révén. 1611-1614 között Hembomban, illetve Heidelbergben tanult. Eszményei között szerepel a „Napállam” szerzőjeként ismert Campanella, Ficinus Wolfrang, vagy éppen Francis Ba­con. Tanulmányai során megismeri és elfogadja a „panso- phia” eszméjét, melyet „Pansophiae Praeludium” című művé­ben ismertet. E könyve a kortars Hartlib által 1637-ben jelent meg Oxfordban (majd Londonban, 1639-ben „Pansophiae Prodromus” címen lát napvilágot). Munkásságába beleol- vasztódott Bacon empirizmusa és induktív megismerési mód­szere. Comenius Közép-Európa legnagyobb gondolkodói közé került, 1650-től négy éven át oktatott Sárospatakon, Lorántfy Zsuzsanna meghívására. Ekkorra már dialektikussá váló rendszerező munkájának, az „Orbis pictus” címűnek az alap­vonalai kezdenek kirajzolódni. Korszakos műve, a „Didactica magna” csehül 1628-ban jelent meg. Nemzeti nyelven történő interpretálása különösen fontos. Munkájának egyik későbbi kiadása már latinul jelent meg 1657-ben („Opera didactica omnia”). Nagy hangsúlyt helyezett a közösségi oktatásra, gazdagok és szegények taníttatására. Az elemi oktatást hattól tizenkét éves korig terjesztette ki. Oktatásmódszertana globális mű­veltség elsajátíthatóságának reális lehetőségét ígérte. A filozó­fiai, teológiai, valamint természettudományi és művészeti is­mereteket igen nagyra becsülte az oktatás mechanizmusában. Az oktatás mechanikus műveletrendszere mellett nevelestul dománnyal is foglalkozott. Naszianszi Szent Gergely hatásári az emberek nevelését „mesterségek mesterségének” nevezte.! Comenius hatása hazánkban kettős képet mutat. A presbil tériánusok elvetették tanait, melyekre Medgyesi Pál válaszoli Ellenben az evangélikus Klubusiczky András és Ladiver Illet befogadja. Rajtuk kívül még az elfogadók között említhető I Bayer János, Bethlen Miklós és nem utolsósorban gróf Zrínyi Miklós is. Zrínyi politikai aspektusból szemlélte Comeniul elképzeléseinek realizálódását; a Rákócziak támogatását k«j reste a török és a német expanzióval szemben. De Comeniul befolyása Tessedik Sámuel működésén is érződik, amint err is rámutat Dörömbözi János tanulmányszerű ismertetője. Ina pulzusa egészen Ady Endre nemzedékéig eljutott. Comemusra emlékezhetünk születésének négyszáz éves j J bileumán. Az emlékezést még maradandóbbá varázsolhatja híres mondata: „Omnia sponte fluant - absit violentia rebus’I vagyis „Minden szabadon folyjék - legyen távol a dolgokul az erőszak”. Ifj. Tompó Lászllj Megalakult a Magyar Egyházzenei Társasági és tagjai sorába váija mindazokat, akik céljaival egyetértenell tevékenységében részt kívánnak venni. A Társaság szakmai egy a sülét, mely alkalmat kínál a tapasztalatcserére, tanulásra, véle! ményformálásra, érdekvédelemre, mégpedig felekezeti hovátartd zásra való tekintet nélkül. Ugyanakkor segítséget ad ahhoz, hogj a közös célokat mindenki saját felekezetének egyházzenei gyakon lata szerint valósítsa meg, s ezért keretet teremt az egy felekezeti)« tartozók együttműködéséhez. Az egyesület mindezt az alapszí bályban megfogalmazott elvek szellemében és keretei között kll vánja megvalósítani. Az egyesületbe történő belépés, illetőleg az abból való kilép« önkéntes. A tagsági viszony felvétel alapján jön létre. Az új tage kát - a jelentkezővel való személyes vagy írásbeli megismerkeds alapján - a vezetőség veszi fel, kétharmados többségi határozat tál. Az egyesület tagjai sorába az vehető fel, aki az egyesülj alapszabályát magára nézve kötelezőnek ismeri el. Az alapitó közgyűlés az első évre a következő tagdíjakat hatál rozta el: rendes tagdíj egy évre 500 Ft, mérsékelt tagdíj diákot nyugdíjasok, önálló keresettel nem rendelkezők számára és mi méltánylandó esetekben 200 Ft, kollektív tagdíj (pl. egészbe belépő kórus számára) 1000 Ft. Aki az egyesületről, terveiről, céljairól, legközelebbi program jairól bőségesebb tájékoztatást kíván, keresse meg levélben titkí runkat: Déri Balázs, 1093 Budapest, Lónyay u. 3. V. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents