Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-20 / 51. szám

twangeiiKus etet 1992. DbccMocn zu. A Déli Egyházkerület közgyűlése Az Északi Egyházkerület közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) egyik következménye.” A zsinatnak is támaszkodnia kell majd ezekre, „meg kell próbálni megszólaltatni a számokat, hogy azokból kiolvashassuk, hol, merre kell lépnünk.” Dr. Harmati Béla püspöki jelentése két főrészben tárgyalta: 1. múltunk lezárását és vállalását, 2. műkö­dőképes egyházzá formálódásunk szükségét. „1987-től elkezdtük a rendszerváltoztatást belül, ez nem volt bosszúálló, fejeket követelő, bűnöslistákat összeállító folyamat, hanem a bizalmi légkör erősítésé­ben láttuk a lényeget.” A múlt lezárásaként összeállított rehabilitációs névsort kiegészítve csatolta a püspöki jelentéshez. A két kerület közgyűlése után kapják meg majd az illetők vagy családtagjaik a rehabilitálási levelet. Megemlítette azt a rehabilitálást, melyben id. De- dinszky Gyula ny. lelkész részesült, a teológia tisztelet­beli doktori címének adományozásával. A múlt válla­lására példa, hogy az Alberti Egyházközség szeretet­otthonát Káldy Zoltán Evangélikus Szeretetotthon­nak nevezte el és az Iharosberényi Egyházközség a parókián emléktáblát helyezett el D. Káldy Zoltán­nak, a falu szülöttének emlékére. A működőképes egyházzá formálódás témaköré­ben folytatta elnöktársa által már érintett kérdése­ket. „...Minden kicsi egyházi, gyülekezeti egység­nek is önállóságot kell adni egyházilag, azaz le­gyen presbitérium, gondnok, tisztségviselő, fel­ügyelő mindenütt, ahol erre lehetőség van. Az ösz- szevonások egyik nagy hátránya, hogy a helyi gyü­lekezet önállótlansága a helyi kezdeményezések ha­lálát jelentik... Az egyes gyülekezetek önállósága kapcsolódik az egyházmegyék megnövekedett sze­repvállalásához.” A partner elsősorban a helyi egyházközség és az egyházmegye. Az önállóság ter­mészetesen együtt jár a pontos adminisztrációval. Óri­ási mértékben megromlott a jelentési és befizetési mo­rál. - A decemberi Országos Közgyűlés bizottságokat fog választani, ezek segítségét alkotmányi és jogügyi, katechetikai, ökumenikus és külügyi, ifjúsági és okta­tási, sajtó- és tömegkommunikációs, építési, diakó- niai, missziói és zene-liturgiaügyi kérdésekben az egy­házkerület is kérheti, igénybe veheti majd. - A je­lentésben felsorolt egyházi és gyülekezeti esemé­nyek hatalmas munkáról és eleven egyházi életről tanúskodik. -sy (Folytatás az 1. oldalról) érvényesül: az atyák ették meg az egrest, s a fiák foga vásik bele. Mégis van jövőképünk, mégis tudjuk, hogy merre tartunk. Reménységben élünk. Evangélikus egyházunk átalakulásáról szólva, Sze- bik Imre több pontban foglalta össze, mit is jelent ez. A lelki életben az evangélium szolgálata prioritást kap minden munkában. Bár az elmúlt évben is tovább tartott a lelki értékek utáni érdeklődés a gyülekezetek­ben, mégis a közösség építése lassabban folyik. Min­denképpen örvendetes azonban a hitoktatás iskolá­inkban történő növekedése. Bár itt sem hallgathatjuk el a fölmerülő problémákat. A kerület anyagi helyze­tét számadatokkal konkretizálta a püspök. A teoló­giai gondolkodásnak több lehetséges zsákutcájáról szólt ezután. Végezetül a szeretetotthoni szolgálatok­ról, a lelkészi munkaközösségekben folyó munkáról, és a személyi változásokról szólt az egyházkerület püspöke. Ezt követően Farkasházi Ferenc egyházkerületi fel­ügyelő olvasta fel jelentését. A gimnáziumok, óvodák, iskolák indulása, új templomaink, imatermeink, megújított templomaink, lelkészlakásaink az éledő munka külső jelei. A fel­ügyelő szólt arról a munkáról, melyet a kerület püspö­kével szoros együttműködésben végez. Jelentésében elsősorban arról beszélt, miként munkálkodik egyhá­zunk belső életében és ezekről az „átélt” eseményekről mondta el véleményét. A hozzászólások, javaslatok után jelentések hang­zottak el a különböző munkaágak vezetőitől: a zsinat munkájáról, a Teológiai Akadémia működéséről, je­lentés hangzott el a Központi Alapról, a Nyugdíjosz­tályról és a Diakóniai osztályról éppen úgy, mint a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat egyházkerületi műkö­déséről. A kerületi számvevőszék jelentése és a kerüle­ti pénztár jelentése a kerület anyagi ügyeiről és az offertóriumokról szólt. Természetesen a kerülethez tartozó két gimnázium, a soproni és a nyíregyházi, igazgatóinak beszámolói is elhangzottak iskoláikban tapasztalható örömökről és megoldásra váró feladatokról. A kerületi közgyűlés megválasztotta küldötteit az Országos Közgyűlésre, melyet december 5-én tart egyházunk.-y­Ünnep Medgyesegyházán t I Száz esztendő az egyház kétezer éves történetében nem sok, de egy gyülekezet életében már az. Sok azért, mert egy falusi ember nem az idő múlását figyeli, hanem annak tartalmát és lényegét. így lesz a tör­ténelem életének része, amelyben vissza tud tekinteni hithőseire, akik az 1880-as évek­ben rajzottak ki a békéscsabai anyagyüle­kezetből, és telepedtek le a mai nagyközség területén. Kilencven család, három kivéte­lével evangélikusok. Magukkal hozták a szlovákság nyelvét, szokásait, lelkületét és szeretetét. Ez a gyülekezet és a falu további életére nézve meghatározó volt. Csak egyetlen adat e tény alátámasztására: Az, oltárnál jobbról balrai Táborszky Láázfó esperes, dr. Harmati Béla püs­pök és Halasi László lelkész 1937-ben az evangélikusok lélekszáma 2841 volt Medgyesegyházán. A kirajzás után, néhány év alatt megér­lelődött az önálló gyülekezet megalapítá­sának gondolata. Ez az elhatározás 1892. szeptember 29-én vált valóra. A most már önálló gyülekezet bizonyította, hogy hi­tük és elgondolásuk nem volt szalmaláng, mert 1898-ban megkezdik Wágner József tervei alapján a jelenlegi templom és paró­kia építését. A két épületet a követő év szeptember 3-án szentelték fel. E tények alapján a gyülekezet kiállta a század viharait. Mindig talpon tudott ma­radni, mert az ige, a szlovák kegyesség és a Tranoscius szeretete erőt adott a telkek­nek. Csak így volt képes elviselni az 1947- es lakosságcserét, 997 evangélikus települt át Szlovákiába. Ez a gyülekezetei érzéke­nyen érintette, de tovább élt az elkövetke­zendő körülményekhez és lehetőségekhez képest. Egy egyházközség életében legfonto­sabb az evangélium hirdetése. Mély hálá­val emlékezünk a gyülekezet lelkészeire, akik szolgáltak, tanítottak és építettek: Zsilinszky Endre, Hrivnák János, dr Gub- csó András, Zátonyi János beiktatott lelké­szek. Vető (Viszkok) Lajos (későbbi püs­pök), Liska Ferenc, Gálát György, Lőcsei István, Székács Sámuel, Turcsányi Károly segédlelkészek és vallástanítók, ifi. Kendeh György, Lackner Pál helyettes lelkészek. A gyülekezet 1992. október 18-án ün­nepelte megalakulásának századik évfor­dulóját. Ezen az ünnepi istentiszteleten szolgált dr. Harmati Béla püspök a Jn 15,9-14 alapján. Három alapgondolatot emelt ki szolgálatában a gyülekezetnek: szeretet, öröm és áldozat. Az egyházközség életében a megújulás mindig az életet jelenti, a megmaradást és a jövőt. Ez csak akkor lehetséges, ha meg­maradunk Krisztus szeretetében. Ennek eleget tenni nem volt könnyű feladat ezen a tájon akkor, amikor háborúk, az ateista ideológia túlteljesítése, a hivő ember lené­zése, kigúnyolása, a hitben való élet koc­kázatot jelentett - mutatott rá az igehirde­tő Ma sem egyszerű ez. Valóssá kell tenni a szeretetet a családokban, környeze­tünkben - ne hazudj, ne ölj, ne lopj... -, hogy a másik embert tisztelni és szeretni tudjuk. Nincs új üzenet száz év után, ha­nem a régi: „Szeresd az Istent teljes szíved- '* bői, telj es1 telkedből,'teljes elmédből és em­bertársadat, mint magadat”. Isten és az ember szeretete, amely az erkölcsi nevelés­ben és tanításban az egyház és a polgári vezetés közös nevezője. „.. .és örömötök teljessé legyen”. Ezt az örömet táplálja bennünk Jézus a szereteté- vel. Ennek valóságát is megtapasztalhat­tuk. Megyénkben egy hónapja új templo­mot (Telekgerendás) és óvodát (Tótkom­lós) szenteltek. Jövőre megkezdődik a ta­nítás a békéscsabai Evangélikus Gimná­ziumban és most, a százesztendős egyház- község új gyülekezeti házát szenteljük fel. Hogyne örülnénk, amikor e dolgok előre­lépést jelentenek, lehetőséget a tágabb és szabadabb hit és erkölcsi nevelésre. Azon­ban ez az öröm akkor lesz teljes, ha Jézus öröme tölti meg felszentelt épületeinket. Tehát van miért hálát adni. Ezt egy gyülekezet életében mindig keresni kell, mert ez összeköti az embert az emberrel és Istennel. A gyülekezet megalapítása, a templom megépítése elődeink áldozatkész életét jut­tatják eszünkbe. Ez visszakapcsolódik ah­hoz az áldozathoz, amelyről Jézus mondja: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, ha valaki életét adja barátaiért. Ti a bará­taim vagytok, ha azt teszitek, amit én pa­rancsolok nektek” (Jn 15,13-14). Jézus életét adta értünk. Ez az áldozat az alapja, hogy közeledni tudjunk egymáshoz és Is­tenhez. Ne azt várjam, hogy nekem adja­nak, hanem én adjak, hogy ne engem sze­ressenek előbb, hanem ezt megelőzzem, hogy meg tudjak bocsátani számtalanszor, hogy baráti jobbot nyújtsak - hallottuk az igehirdetésben -. Nincs élet áldozat nél­kül. Ez a múlt, a jelen és a jövő, megma­radva a Krisztus sZeretétében. . Ai ünnepiisterrtiszteletet közgyűlés: kö­vette. Ezen elhangzott a gyülekezet száz­éves története, az új gyülekezeti házé úgy­szintén. A gyülekezetét köszöntötte: Tá­borszky László esperes, dr. Valentiny Ká­roly egyházmegyei fel­ügyelő, Horpácsi Ignác kanonok-plébános, Nagy D. Jenő reformá­tus lelkész és dr. Har­mati Béla püspök. A közgyűlés után az ünneplő gyülekezet át­vonult a templomból az új gyülekezeti ház- hozv a felszentelésre. Az Úrban való bizalom mindenkor a gyüleke­zet megújulását jelenti, Istennek hála ezért a szeretetért. Halasi László Az új gyülekezeti ház Születésnap ecember 24-ére virradó éjjel sok hó esett. A kelő Nap sugarai a hókristályok megszámlálhatatlan tükrén megtörve, gyémánt ruhába öltöztették az egész világot. A falusi házak teteje szinte lebegni látszott a hófehér gyémánt tenger tükre fölött. És a hullámokon, a bokrok alján, de még az emberi szivekben is a tiszta­ság lenyűgöző csendje uralkodott. Minden, ami szemét és mocsok, elmerült a fényözönben. A falu széli erdészeti telepen megmozdult az élet. Kucsmás, bekecses emberek, vállukon puska, hunyo­rogva kerülgették a három megrakott szánt az udvaron. Utolsó ellenőrzés a vonó szerkezet és a rakomány fö­lött... Rendben találtak mindent. Jöhetnek a lovak. Viszik az eleséget az erdei vadak számára. Feltöltik vele az etetőket. Nehéz a teher, nehéz az út. Különösen az utolsó, szénával rakott szánnak; mely szakszerűen rakott kazal benyomását keltette... No, hát ha rend­ben, akkor indulás! Isten nevében! Adta meg a vezény­szót a fővadász, és felpattant az első szán bakjára. Minden szánon hárman ültek: a hajtó és két vadőr. Puskával, mert az, ha nincs is töltve, hozzátartozik a vadőrhöz, mint a keze-lába. Jó kétórás út az etetőig. Keskeny, kanyargós erdei út meredélyein, kaptatóin. Odaértek szerencsésen. Csak egy kicsit megszaporodtak. A szénás szán után ugyanis két gyönyörű szarvasbika ballagott, békésen húzgálva, és ropogtatva a szénát. Amit elhullattak, azt hátrább a teheneik meg az özek szedegették fel. Gondo­san takarítottak. Megérkezve az etetőkhöz, a puskákat fához tá­masztva, ki villára, ki zsákra, telerakták a szénatartó­kat, meg a vályúkat eleséggel. A madáretetőket is fel- töltötték. A lovakról kezdték leszedni a pokrócokat, az istrángok bekötése is sorra következett volna, mikor az egyik vadőr hangos lármával rohant a környező bokrok közé: Dobod el, te bitang! Fogjátok el! — Az történt, hogy a fához támasztott puskák közül egyet elkapott az ott leselkedő vaddisznók közül egy süldő kan, és a közepénél keresztbe fogva, rohangált vele a fák között. Nem sokáig. Mielőtt utolérték volna, eldobta, és eltűnt az erdőben. Hangos kacagás kísérte. Am a vígság nem tartott sokáig. Két lövés szakította meg. Mindenki némára dermedt. Az irány egyértelmű volt. Útvonalukra merőlegesen, az erdő túlsó szélén egy erdőőri ház állt, úgy öt kilométernyire. Onnan jött a hang. Duplázás nem lehetett, ahhoz nagy az időkülönb- ség. A visszavert hangok morajából következtetve a cső felfelé állt: Kétségtelen, valaki segítséget kér!- Nosza, istrángokat bekötni, ki a bakon, ki a kasban, és ahogy csak lehet, gyorsan előre. Ki tudná leírni, milyen hosszú volt az az öt kilométer töretlen, szűk utakon. De odaér­tek. A kiskapuban állt az erdöör, gyámoltalanul, sá­padtan. Vajúdik az asszony. Fájdalmai vannak. A bába negyednapra ígérte, hogy eljön. Senki sincs az asszony mellett, ez az első gyerekük. A falu négy kilométer... A fövadász már ugrik a szánhoz, keze a támlán, de visszafogják. - Nem addig a! Őrá itt van szükség. Neki már három gyermeke van, és ö a legtanultabb. Futár­nak jó lesz a legfiatalabb. így is lett. Amíg a szán odajárt, a főnök parancsnok­sága alatt átalakult az őrház. Tiszta fehérnemű, tiszta ágy, meleg szoba, forróvíz és kórházi tisztaság az egész házban. Mikor a bába megjött az orvossal (mert őt is riasztotta), minden készen várta őket. A vadőrök is, a pitvarban szorongva. Mikor a gyermek megszületett, sötét este volt. Mindenki örült. Főleg a boldog család. Mikor elbúcsúztak, már fenn volt a Hold. Erős, tiszta fényével éppen az ágyra világított. Fényes arany glóriá­val választotta el a petróleumlámpa fényterét az anya és a gyermek szeretetbe dicsőült arcától. Megszületett. És a távolodó csengők hangja beleve­szett a téli erdő örökös, halk zsongásába. //" Molnár Barna Az egyházi vagyon visszaadásának kérdése a nem-katolikus egyházak szempontjából Dr. Harmati Béla püspök előadásának második része AZ ÚN. „CIVIL RELIGION” Az egyház és állam kérdéséhez kapcsolódik az ún. „civil religion” fogalmának vizsgálata, amit a kö­vetkezőkben röviden, a teljesség igénye nélkül szeretnék ismertetni. A Robert N. Bellah amerikai szo­ciológus vizsgálata szerint a vallás, az erkölcsi értékek, a nemzet és az állam összekapcsolódnak egy olyan társadalmi vallásosságba, amelyik az egyes országok alapve­tő többségi vallása szerint hoz létre különböző struktúrákat. Más ku­tatók ezt a jelenséget „az amerikai életforma vallása”, a „köztársaság vallása” (Sidney Mead), „társadal­mi vallás” (Martin E. Marty) né­ven emlegetik. A Lutheránus Vi­lágszövetség genfi tanulmányi osz­tálya 1981—87 között 52 országban vizsgálta meg ezen vallásosság jel­lemzőit és elemezte az egyes orszá­gokra nézve kontinentális és világ­széles szociológiai összefüggésben. Az amerikai civil religion ismer­tetőjele például a dollár felirata: „In God we trust” - „Mi Istenben bízunk”. Az általános, és az ameri­kai elnökök által beszédeikben mindig jól kihasznált közvélemény szerint Amerika, az Egyesült Álla­mok az ígéret földje”, hépe uz új „választott nép”. Kérdés, hogy a keresztyén vallású többség mellett élő, ugyancsak amerikai mohame­dánok vagy buddhisták számára mit jelentenek ezek a fogalmak vagy éppen hogyan vélekednek er­ről az őslakó indiánok. Egy másik példa lehet Indoné­zia, ahol az alkotmány szerint az állam „lelki alapja”, az „indonéz identitás és életszemlélet” megtes­tesítő összefoglalása az ún. „Pan- casila”, azaz az öt alapelv: 1. hit egy legfőbb Istenben; 2. az igaz és civilizált emberiség; 3. Indonézia egysége; 4. demokrácia, irányítva a nép képviselőinek bölcs tanácskozásai­val; 5. társadalmi igazságosság az egész indonéz nép számara. Az alkotmány előírása szerint tehát mindenkinek hinnie kell egy „legfőbb Istenben”, mégpedig a maga vallása szerint, ami lehet mo­hamedán, keresztyén, buddhista, taoista vagy éppen törzsi animista vallásosság. A számunkra furcsa alkotmányos előírást az indokolja, hogy Indonézia kereken 150 millió, többségében mohamedán lakosú ország, több mint 200 különböző nyelvvel, számtalan néppel és törzzsel. Itt a Pancasila az állam érdekében konstruált nemzeti „ci­vil religion”. Érdekes lehet elemezni, mint azt az egyes szociológiai tanulmányok tették, a különböző országok him­nuszait, vagy az egyes országok vallási értékeket felvállaló politi­kai pártjainak programjait. Ä szo­ciológiai vizsgálatok egyre inkább azt mutatják, hogy át lehet és kell gondolnunk az ún. szekularizációs tézist, a vallásosság kihalásának elképzelését, akármelyik oldalról fogalmazták is volna meg. Mivel hazánk múltja, jelene és jövője elképzelhetetlen a különbö­ző egyházak nélkül, fontos felfi­gyelnünk arra, hogy miközben az allam és az egyház köziogilag el vannak-választva egymástól, kü­lönböző pártok programjában egyre erősebb hangsúllyal szere­pelnek a keresztyén értékek. A ko­rábbi évtizedek „kettős nevelés” elleni szocialista programja helyett nem hogy kettős, inkább tizenket- tős nevelés folyik. Ebből a szem­pontból az alakulás korszakában élünk, hiszen ma hazánkban egyik politikai pártnak sincs minden egyházra nézve kialakított és kö­vetkezetesen képviselt egyházpoli­tikája. Az is nehézséget jelent, hogy a tömegkommunikációs esz­közöknél dolgozók az elmúlt negy­ven évben elszoktak attól, hogy tájékozódjanak vallási és egyházi kérdésekben, és többségükben el­lenségesen állnak szemben az egy­házakkal, amit mutat az államosí­tott egyházi vagyon visszakérése és visszaadása körüli tudósítások so­ra. Itt kell azonban megjegyeznem, hogy nem szabad mindent a mé­diák hibájaként vagy ellenséges be­állításaként magyaráznunk. Egy­házi önkritikával mondhatom, hogy egyházunk egyes képviselői, más egyházak képviselőivel együtt, országos és helyi szinten nem min­dig a megfelelő körültekintéssel és tapintattal képviselték az egyes in­gatlanok és intézmények visszavé­telének ügyeit. A korábbi ateista-marxista ma­terializmus helyett kifejlődhet és erősödhet az a vulgármaterializ- mus, amiről Herbert Marcuse írt. „Az egydimenziós ember” című könyvében, ami Magyarországon 1990-ben, huszonhat éves késéssel jelenhetett meg. Az 1991. évi tör­vény hozzásegítheti az egyházakat, hogy tíz év alatt visszakapott intéz­ményeik és épületeik segítségével/ közvetítsék és missziói lendülettel képviseljék a jézusi értékeket. A re­formációi egyházak felfogása sze­rint az egyházban a krisztusi üze­net, az evangélium az elsődleges, ebből következhet a külső, struktu­rális megújulás. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a gyülekezetek belső élete, missziója, összetartozá­sa erősödjék és ezek a közösségek támaszt jelentsenek a társadalom számára. Az évszázadokon keresz­tül az egyházakban őrzött és hirde­tett erkölcsi értékek nemcsak a hí­vők, hanem minden ember számára érvényes általános emberi, humá­nus értékeket jelentenek: türelem, tolerancia, szeretet, mások megbe­csülése és tisztelete, az élet, a család, a tulajdon védelme, a haza és a nemzet, az emberiség közös érdeke­inek tisztelete és szolgálata. Végül befejezésként kiemelem, hogy az egyházi vagyon visszaadá­sának tíz eve tanulási idő az egyhá­zak és a társadalom számára. Ez a tanácskozás, melyet az Egyházfó­rum Alapítvány rendezett, azért is fontos, mert lehetőséget ad az együttes tanulásra. A mellékelt támogatói nyilatkozat levágandó és az alábbi címre kérjük visszaküldeni: Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Alapítvány 1116 Budapest, Tomaj u. 4. Adószám: 1-803-643-1 KÖSZÖNET *****^ * ♦ * * ♦ ♦ * * * * ******************************************************** TÁMOGATÓI NYILATKOZAT Kijelentem, hogy a Magyar ökumenikus Szeretetszolgálatot évi ........................ Ft, azaz .........................................Forint összeggel * támogatom az alábbi meghatározott célú felhasználásra * ♦ * Menekültügy t Hazai szociális programok * Szociális konyha, jogi tanácsadás, * gyógyszer, ruha, élelmiszer * segélyezés * A Magyar ökumenikus Szeretet­szolgálat köszönetét mond mind­azoknak a gyülekezeti tagoknak, gyülekezeteknek, lelkészeknek, akik a Szeretetszolgálat 1991/1992. évi munkáját pénzbeli és természetbeni j Nemzetközi gyorssegítség adományaikkal segítették. Budapest, 1992. november Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat Alapítvány * $ nyújtás * * * 1992 decemberében 1993 januárjában * Támogatás befizetése PÁLYÁZAT TANÁRI ÁLLÁSRA A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM keres nyolcosztályos és négyosztályos tagozataiba lehetőleg evangélikus vallású, gyülekezethez kö­tődő matematika, fizika, német, angol, biológia, kémia és férfi testnevelő taná­rokat. Félállás, óraadás is lehetséges. Tartalmazza a pályázat az oklevél- másolatot, önéletrajzot, a pályázó peda­gógiai elképzeléseit és gyülekezeti lelké­sze ajánlását. A pályázatokat kérjük 1993. január 31-ig a Deák téri Evangélikus Gimnázi­um igazgatójához eljuttatni. Az iskola ideiglenes cime: 1051 Budapest, Arany János u. 10. * Címzett: * Budapest Bank Rt. ; 209-23006 * MÖSZ Alapítvány * Budapest í Magánszemélyek, gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók a felajánlott * és befizetett éves összeget adóalapjukból levonhatják. ♦ * Kérem, hogy a Szeretetszolgálat támogatói tagságába felvenni és munká­* jukról tájékoztatót küldeni szíveskedjenek. Igen Nem ♦ Cím:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents