Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-12-20 / 51. szám

Evangélikus Elet 57. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1992. DECEMBER 20. Advent negyedik VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Az öröm a hit gyümölcse, ahol nincs hit, ott az Isten puszta említésére megriad, visszaretten és elkeseredik a szív. Luther Márton ” A TARTALOMBÓL “ ÜNNEP MADAGASZKÁRON AZ EGYHÁZI VAGYON VISSZAADÁSÁNAK KÉRDÉSE (II) SZÜLETÉSNAP ÁDVENTLyÁJtAKOZÓK „Várva vártam az Urat” Az ádventi vasárnapokon a Biblia Jézust váró I emberei vonultak el előttünk. A sorozat végén téged is személyesen szólít meg az ige üzenete: te is odaállhatsz a Jézust várók sorába, és aztán boldogan tehetsz bizonyságot a zsoltárossal: „Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.” (Zsoltár 40,2.) Az ember nem szeret sehol sem várni. Ennek I egyik oka a bizonytalanság: vajon, jön-e a busz ? I Vajon jut-e még nekem abból, amiért sorba ál­lok? Vajon bejutok-e még a rendelőbe?... Az ádventi várakozás, a Jézusra várakozás | azonban alapvetően különbözik a földi várakozá- I soktól, mert nem bizonytalanra irányul. Aho- I gyan a Jézus első eljövetelére várók megtapasz- [ talták az ígéret beteljesülését, úgy mi is, akik a [ második ádventet várjuk, halljuk a biztatást: I „Bizony, hamar eljövök”! (Jel 22,20.) Igaz, ez a második eljövetel más lesz, mert nem szegény- ( ségben és megalázottságban jön el, hanem hata- I lommal és dicsőséggel. De bizonyos, hogy jön! És erre vár Isten népe! A várakozás rendszerint készülődéssel is jár. | Hogyan készülsz a Vele való találkozásra, kere- I sed-e naponta igeolvasás és imádság által a Jé- ( zussal való élő kapcsolatot? Az igazi, boldog [ találkozáshoz az kell, hogy egyre jobban megis- [ merd az Ő szeretetét, és naponta alázatosan, I engedelmesen elfogadd az ő vezetését. Az kell, ! hogy mindent Jézustól várj és hogy ne csak a I bajban, szorult helyzetben keresd Őt, hanem [ örömben és jó napokban is szüntelenül adj hálát I minden ajándékáért. A boldog ádventi beteljesülés létrejöttének leg- I főbb biztosítéka azonban az, hogy nem csak te I várod Jézust, hanem Ő is vár rád. Bibliánk ezt így írja le: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: I ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az I ajtót, bemegyek ahhoz...” (Jel 3,20.) I Az ajtón akar bejönni mindnyájunk életébe. Ő [ senkihez nem megy be erőszakkal, türelmesen I várja, hogy te is kinyisd az ajtót. Vesd fel a [ kérdést magadnak: vajon mióta várja Jézus, hogy én beengedjem? Nyissál hát ajtót előtte, hogy létrejöjjön a bol- [, dog találkozás és imádkozzál Gerhardt Pál gyö- I nyörü ádventi énekével: „Jöjj be, ó, miért állasz ott kint, Isten egyszülött Fia? Várva várlak, nyitva házam, I Nyitva szívem ajtaja.” (Ékv. 139,1 v.) A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT ökumenikus istentisztelettel nyitja meg karácsonyi akcióját december 24-én de. fél 11 órakor Budapesten a Blaha Lujza téren. Az istentiszteleten szolgálnak: dr. Harmati Béla evangélikus püspök, dr. Hegedűs Lóránt református püspök, Győri Kornél baptista lelkész, főtitkár, Orbókné Szentiványi Ilona unitárius lelkész. Az istentisztelet után 11 és 13 óra között a Szeretetszolgálat mintegy 1000 tányér meleg ételt oszt szét a rászorulók között. Az akcióban részt vesz az Esti Hírlap szerkesztősége, vala­mint művészek és énekkarok szolgálnak kará­csonyi számokkal az akció idején EGYHÁZKERÜLETI KÖZGYŰLÉSEK a Déli Egyházkerületben Érvényben lévő egyházi törvényeink előírják a há­romévenkénti leszámoló közgyűléseket az egyházke­rületeknél. Most ilyen alkalomra szólt a meghívó. A kerületi elnökség jelentései ilyenkor nem csupán beszámolnak, hanem elemeznek, utat jelölnek a jövő felé és prioritásokat mutatnak fel a munka számára. Dr. Sólyom Jenő felügyelői jelentésében három te­rületre irányította a figyelmet: 1. a zsinat kérdései, 2. az egyházi iskolák helyzete, 3. az egyházkerület hely­zetének felmérése. A zsinatról szólva így fogalmazott: „Az egyházköz­ségről szóló törvénytervezet elfogadása belátható időn belülre került... Most a helyzetfelmérésnek első, s talán legegyszerűbbnek tűnő része annak megvizsgá­lása, hány jogilag önálló egyházközség van a kerület­ben s mennyire rendezettek a viszonyok az egyház- községeken belül a társult részek, illetve az anya- és leánygyülekezetek vagy szórványok között... Az iskolákról szólva megállapította, hogy sürgető feladat az iskolatörvény megalkotása, mert addig minden lépésünk improvizált. Az egyházkerület helyzetének felmérésénél a követ­kező évek várható állami támogatási rendszerének változásáról szólt. Ahhoz, hogy a támogatás elosztása reális legyen, különösen fontos a népmozgalmi ada­tok ismerete. „Az adatgyűjtés nem egy - mindent egy helyről irányítani akaró - központosító hatalmi tö­rekvés megnyilvánulása, hanem az összetartozás (Folytatás a 3. oldalon) az Északi Egyházkerületben November 25-én tartotta közgyűlését az Északi Evangélikus Egyházkerület a budavári templomban. Varga György pápai esperes a közgyűlést megnyitó istentiszteleten Jn 6,66-69 alapján személyes hangú igehirdetésében a megpróbáltatásokban, súlyos élet­helyzetekben is az Istenhez való odafordulás állandó lehetőségének kegyelméről szólt. Hiszen kihez is me­hetnénk máshoz, mint Jézushoz? Ő mindig vár, Őrá mindig számíthatunk. Szebik Imre püspöki jelentésében, az egyházkerü­letben az 1991. esztendőben végzett szolgálatról szólt. A történelmet formáló Isten az emberi erőtlenségen keresztül is hatalmasan cselekszik. Ezt érezhetjük ak­kor is, ha túlnézünk határainkon és Európa átalaku­lását figyeljük. Erről volt szó az LVSZ európai tagegy­házainak rigai konferenciáján is. Ebben a változó, alakuló világban az egyház akkor tölti be küldetését, ha nem a dicsőségre törekszik, hanem az ecclesia viatorum, a vándorló egyház csendes alázatával tölti be feladatát. Ugyanakkor látnunk kell, hogy konti­nensünket fenyegeti az a veszély, hogy széttöredezik egységesnek álmodott sziluettje. Az egyházak előtt szüntelenül ott a kérdés, hogyan lehet a feszültségeket, kiáltó ellentéteket feloldani. Az egyházak feladata, hogy az evangélium szolgálatával spirituális tájékoztatást, spirituális otthont és spiri­tuális értékeket közvetítsenek. Hiszen az egyoldalúan a materiális értékek bűvkörében élő európai szellemi­ség arculatát a keresztyénség jézusi üzenetének meg­szólaltatásával kiegyensúlyozhatja és gazdagíthatja. Mindezt ökumenikus nyitottsággal a többi egyházzal együtt végezhetjük hitelesen. Van-e elég erőnk, szellemi és lelki muníciónk mind­ezen célkitűzések megvalósításához? Ez századunk utolsó évtizedének aktuális kérdése az egyházakhoz. Kihívás, mely valójában nem más, mint Krisztustól kapott missziónk teljesítése. Hazánk átalakulásáról szólva, a püspök megjegyez­te, hogy a bizonytalanság szele a társadalmat azért lengi be, mert a régi elmúlt ugyan, de az új még nem jött létre teljesen. Az átalakulás, az új megszületése lassú és fájdalmas folyamat. A bibliai igazság itt is (Folytatás a 3. oldalon) Ismét megújult két templom Somogybán Egyházkerületi közgyűlések idejét éljük és a püspökök jelentéseiben ilyen mondatokat hallunk: szinte nincs szabad hétvége, mert szüntelenül hívják őket új templom, gyülekezeti ház, vagy megújított templom szentelé­sére. Ezt örömmel mondják mindig. Mert a gyülekezetek lélekben való megújulása hozza magával, hogy elégedetlenek a kopott, romos templom- épülettel, kell a templom, a gyülekezeti terem, hogy a gyülekezetnek legyen otthona. Van gyülekezeteinkben jövőlátás! November idusán dr. Harmati Béla püspökkel Somogybán jár­tunk „templomszentelési úton”. Két kicsiny gyülekezetben - egy falusi és egy városi gyülekezetben - újították meg templomukat és kér­ték a püspök szolgálatát. A „ki­SOMOGYSZOB volt a délelőtti ál­lomás ezen a va­sárnapon. A kis fa­luban már meg­újult a katolikusok és reformátusok temploma. A mie­ink alig mertek re­ménykedni, hogy egyszer az ő temp­lomuk is sorra ke­rülhet. Smidéliusz Zoltán esperes egy éve járt a gyüleke­zetben és látta a le­rongyolódott falakat, a sok sebből vérző épületet. Nem nyugodott be­le. Feltüzelte a gyülekezetét, fő­ként a vezetőket, hogy szerzünk segítséget és megújítjuk a templo­mot. A helyi gyülekezet gondnok­felügyelője, Pálfi Istvánná és a falu evangélikus orvosa, dr. Horváth István élére állt a mozgalomnak, és a kétkezi munkának is, és tervez­tek, megbíztak mestereket és segí­tették a renoválást. Nem szervez­tek gyűjtést - mint beszámolójá­ban a gondnoknő mondta -, csu­pán meghirdették a faluban, hogy mi előtt áll a gyülekezet. És ada­koztak. Nemcsak az evangéliku­sok, de a többi felekezetek tagjai is. Meghallotta a kérő szót az önkor­mányzat is, és a két év folyamán összesen 90 ezer forinttal járult hozzá a nemes célhoz. A Somogy Megyei Kisebbségi és Vallási Bi­zottság is adott 50 ezer forintot, a falu népétől pedig 120 ezer forint gyűlt össze (felekezeti különbség nélkül). Az egyházi vezetés a ren­delkezésre álló építési segélyből több mint félmillió forintot adott Somogyszobnak. Nagyértékű két­kezi segítség tetézte mindezt, és máris elkészült a munka. A püspök igehirdetésében arról beszélt, hogy „hitetek Isten erején nyugodjék” (lKor 2,5). Itt látszik, hogy nem a gyülekezet nagyságá­ban vagy saját anyagi erejében van az igazi erő, hanem Isten erejében. Az elmúlt években a templomfalak is belerendültek háború viharába vagy éppen a modern közlekedés okozta rengésekbe, de a gyülekezet tagjainak lelke is belerendült abba, hogy másodrendű állampolgárok­nak akarták besorolni őket. Az alap került veszélybe. De megmu­tatkozott, hogy nem emberi össze­fogásban van a gyülekezet ereje, hanem abban, aki „foldbeesett ga- bonamagként” áldozta önmagát értünk és íme sokszoros termést hozott. Itt és most is. Hitünk gya­korlatának kell kisugároznia ebből a templomból, hogy elfojtsa a gyű­lölet gyakorlatát. Megértő szívre és békességre van szükség és ennek erejét is itt kapják, innen vihetik tovább. így lesznek azok, akik ide betérnek,. Isten templomává. Sikter János porrogszentkirályi segédlelkész gondozza most a gyü­lekezetét és ő számolt be múltjáról. Már a XVI. század második felé­ben volt evangélikus gyülekezet Somogyszobon. Azután a török szétzavarta őket. Az 1700-as évek elején újra alakultak a reformátu­sokkal közösen alkotva gyülekeze­tét, majd a század végén szétvál­tak. Kapi Béla püspök rendelte el a Barcs-Nagyatád-Somogyszobi csíny” szó itt valóságos „méretet” jelez, hiszen mindkettőben arról szólt a beszámoló, hogy a helyi gyülekezet lélekszáma 30-40 kö­zött van. És templomot renovál­tak! Méghozzá igen szépen, szak­szerűen és erőt meghaladó módon. Missziói Egyházközség szervezé­sét, Molnár Lajos lelkész volt a szervező munkás. 1941-ben épült fel a templom és Kapi Béla püspök szentelte fel. Világháborús károk után kijavították, majd az elmúlt évben a templom 50 éves jubileu­mán határozták el az esperes javas­latára a renoválást, amint arról már fentebb szóltunk. Most pedig örült a gyülekezet, örült a falu, az egyházmegye és örülhet egész egy­házunk. Az esperes mellett dr. Blázy Ár­pád egyházmegyei felügyelő, Dubo- vay Géza ny. esperes-lelkész, Nagy- bocskay Vilmos ny. lelkész, Tamásy Tamásné vései lelkész, a helyi refor­mátus ny. lelkész és a segédlelkész, a katolikus egyház képviselője, va­lamint Friedrich József polgármes­ter a dr. Gyenesei István a megyei bizottság elnöke köszöntötte az ör­vendező gyülekezetét. Szekeres Ele­mér ny. csurgói lelkész 20 éven át gondozta ezt a gyülekezetét is, neki most köszönték meg hűséges szol­gálatát. Pálfi Istvánná így mondta: 20 év alatt nem maradt el egyetlen istentisztelet sem! Ebéd után felkerekedtünk és át­mentünk a 8 km-re fekvő városba: Nagyatádra. Ahogy délelőtt sokan jöttek el nagyatádiak Somogy- szobra, most a faluból jöttek ve­lünk Nagyatádra. NAGYATÁD városának neve ma hazánkban a határunkon túli háborús esemé­nyeket juttatja eszünkbe. Itt van egyik legnagyobb menekült tábo­runk. De mi most a megújított templomot kerestük, hogy hálát adjunk és a béke és megértés szelle­mét munkáljuk. Pálmai Ferenc felügyelő ottho­nában gyülekezett a vendégek se­rege és onnan vonultunk a szép kis templomba, mely valóban új ruhá­ba öltözött. 1930-ban épült a templom, ezt is Kapi Béla püspök szentelte fel. A gyülekezet és a templom törté­netét szinte csak emlékezetből, szájhagyományból lehet összeállí­tani, mert az írásos anyag elve­szett. 1930-ban Lelbach Keresztély nagyatádi földbirtokos adomá­nyozta a telket és hozzá egy ka­taszteri hold földet. Amikor a Barcs-Nagyatád-Somogyszobi Missziói Egyházközség megala­kult, előbb Bányai Béla, majd Molnár Lajos volt a lelkész és vé­gül itt is Szekeres Elemér helyette­sített. Most Sikter János segédlel­kész gondozza, de nagy segítség, hogy itt telepedett le Nagybocskay Vilmos ny. lelkész, aki 1988 óta ellátja a lelkészi szolgálatot, felesé­ge pedig a gyülekezet kántora. A templom renoválási munkáiról Pálmai Ferenc felügyelő számolt be. Varga Vince, a város evangéli­kus polgármestere és Nagybocskay Tamás képviselő indítványára kezdtek hozzá a munkához. Het­venezer forint volt az induló tőké­jük, ehhez a város 200 ezret, a me­gyei bizottság 50 ezret adott. Fél­milliós hozzájárulást az egyházve­zetéstől kaptak, a helyi adomány 90 ezer volt. Társadalmi munkát sokan adtak, többek között az Ipari Szakmunkásképző Intézet tanárai és diákjai végezték el a fes­tés és villanyszerelés munkáját. Az egész renoválás közel egymillió fo­rintba került. A püspök igehirdetése az élet spirituális oldalát és szükségletét hangsúlyozta. Kell valami, ami több az anyagnál, kell az ünnep, kell a templom, kell a spiritualitás, mert csak innen lehet megközelíte­ni az életet. Mi az idő fogságában élünk, ebből kell néha kilépnünk a spiritualitás világába. Ez a temp­lom azért épült, hogy méltó életre tanítson, neveljen. Használják az imádság, a gyónás és úrvacsora, a vigasztalás házának. Azt kérdez­zük ebben a templomban is, hogy kicsoda neked Jézus? . Az istentiszteleten szép éneklés­sel szolgált a város Jubilate kórusa Pauker Zoltán vezetésével. Smidéliusz Zoltán esperes, dr. Blázy Árpád egyházmegyei fel­ügyelő, Dubovay Géza ny. esperes, Tamásy Tamás lelkész, Nagybocs­kay Vilmos és Szekeres Elemér ny. lelkész, valamint özv. Molnár La- josné, a volt lelkész özvegye is üd­vözölte a gyülekezetét, de megszó­laltak a katolikus és református lelkész, Varga Vince polgármester és dr. Gyenesei István megyei bi­zottsági elnök. Két kis gyülekezet temploma megújult Somogybán. Örömünnep volt a környék evangélikusai és minden keresztyéné számára. Dr. Harmati Béla püspök így összegezett: A nagyoktól a kicsik felé fordultunk. Kell a segítség, a felkarolás nekik. A jó közérzetükhöz ez is hozzátartozik. Öröm látni, hogy jó helyre került a segítség, jó munkát végeztek mindkét gyüleke­zetben a helyi felelős vezetők. tszm

Next

/
Thumbnails
Contents