Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-08 / 45. szám

Evangélikus Elet 57. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1992. NOVEMBER 8. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 21. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Minden gondolatnak és cselekedetnek olyannak kell lennie, mintha e pillanatban 'meghalnál. Kempis Tamás A TARTALOMBÓL OLTÁRSZENTELÉS BORBÁNYÁN HÁLAADÁS FÉLÉVSZÁZADÉRT AZ ARATNIVALÓ SOK, DE A MUNKÁS KEVÉS Az ünneplő gyülekezet egy része Menekülni? Ha egy mód van rá, maradni Az első világháború utáni tria­noni békeszerződés Magyarország kétharmadát osztotta szét a szom­szédos országok, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia kö­zött, kisebbségi sorsba juttatva az ezekhez az országokhoz . csatolt magyarságot. Sokan már akkor át­menekültek -jogosan félve a rájuk váró üldöztetésektől - az anyaor­szágba. A kárpátaljai magyarság közül sokan (időközben ez a rész Csehszlovákiától a Szovjetunióhoz került) még a menekülés esélyével sem rendelkezve koncentrációs tá­borokban pusztultak el valahol Szibériában. A nyolcvanas évek végén pedig Romániából (Erdély­ből) indult el a nagy menekültára­dat. Most pedig a délszláv pokol­ból menekülnek magyarok, bos- nyákok, horvátok és bebocsátást (menekültstátuszt) kérnek és kap­nak hazánkban és szerte Európá­ban, ahol a legtöbb országban már a „Megtelt!” tábla fogadja őket. Ebben a helyzetben magyar evangélikus egyházunk a régi Ju­goszláviából menekülőknek a Ma­gyar Ökumenikus Szeretetszolgá­lat keretében végzi menekültse- gélyző szolgálatát. A speciális evangélikus szolgálat ma elsősorban Erdély felé az ott- maradás biztosítása. Hiszen lát­tuk, hogy az erdélyi szászság törté­netileg - a magyar állam által ga­rantált autonóm jogok keretében - kialakult erős nyelvi, kulturális és evangélikus öntudatát nem tudta megtörni az agresszív, deklasszálni igyekvő balkáni politika, de arra képes volt, hogy elviselhetetlenné téve az életet, elűzzön egy 800 éves (sváboknál 250 éves) közösséget. A még mindig Erdélyben ma­radt szászságnak és a még mindig kétmillió lelket számláló magyar­ságnak, ezen belül a szász és ma­gyar evangélikusságnak szorosabb közösségben kell a jövőben együtt élniük fennmaradásukért. Ennek biztató jelét láttuk a június 24-i kolozsvári püspökiktatáson, ame­lyen Harmati magyar és Klein szász evangélikus püspökök együtt iktatták be hivatalába Mózes Ár­pád megválasztott magyar evangé­likus püspököt. Az új püspök ige­hirdetésének néhány mondatát szeretném itt is továbbadni: „En­gedtessék meg, hadd legyek e szó­székről kiáltó szó hittestvéreink fe­lé Európában és a nagyvilágon, akiktől - Istennek hála - idegen a kisebbségi sors. Hadd legyenek szavaim kiáltás a végvárakról min­den lutheránus egyház felé... sze­retném szívükre helyezni azt az igazságot, hogy egy nép vagy nem­zet sorvadása, pusztulása ott kez­dődik el, amikor feladja végvá­rait. ..” Miben segítjük őket, a vég­várakon élőket, hogy nekik már ne kelljen elmenekülni? Kiépítettük és jól funkcionálnak a testvérgyülekezeti kapcsolatok. Teológiánkon ösztöndíjasként tanulnak, részt vesznek hitoktató­képző, katechetikai tanfolyamo­kon. Részt vesznek nyári ifjúsági konferenciákon, természetesen en­nek költségeit egyházunk fedezi. A határainkon kívül élőket rendszeresen ellátjuk sajtótermé­keinkkel. E sorok írója azonban szeretne egy számára oly kedves munkáról beszámolni, ez pedig vendégházunk szolgálata. Gyüle­kezetünk területén Budapest XV. kerületében Rákospalotán építtet­te egyházunk abból a célból, hogy elsősorban Romániából, de más országokból is gyógykezelésre ha­zánkba érkezőknek és kísérőiknek itt-tartózkodásuk alatt otthont nyújtson. Ne kelljen azért elhagyni szülőföldjüket, mert betegségükre országukban nincs segítség vagy orvosság. 1990 júniusától üzemelünk. A fenntartási, kórházi, gyógyszer- költségeket egyházunk biztosítja. Átlagosan hat fő él a vendégházban (de volt amikor tizenketten is vol­tak). Jelenleg két erdélyi asszony csípőficam-problémával operáció előtt, egy ukrán édesanya mozgás- sérült és szellemi fogyatékos kisfiá­val ambuláns kezelésre jár napon­ként, egy orosz (Kaukázusból) édesanya 6 éves beteg fiával. Szolgálatunkat Isten nevében végezzük tovább, de Európa min­den országának felelőssége, hogy ne alakulhasson ki sehol ezen a kontinensen olyan feszültség, amelyből menekülni kényszerül­nek az emberek. Ezért elsődleges feladatunk minden területen a megelőzés legyen. Bolla Árpád Testvéri beszélgetés Hirt adtunk már arról, hogy a Romániai Magyar Evangélikus Zsinatpresbiteri Egyház küldöttsége egyházunk Vezetőségével tárgyalásokat folytatott. Múlt szá­munkban közöltük a romániai magyar egyház életéről szóló általános beszámolót. Egyházunk helyzetéről püspökeink adtak részletes tájékoztatást, egyes munkaágak­ról pedig a munkaágak vezetői. Szóba került a menekültügy, segélyprogramok létezése, mint pl. kórházi kezelés esetében nyújtott segítés. Lelkészi Munkaközössé­gek látogatása, egymás közötti tanulmányi, továbbképzési programok, konferenciák látogatása, ifjúsági közös programok kidolgozása. Külön témaként szerepelt a testvérgyülekezeti kapcsolatok élénkítése, kölcsönös látogatások intenzivebbé tétele. Egyházunk lapjainak küldése már eddig is megoldott ügy volt. Szeretnénk a továb­biakban más sajtókiadványainkat is jobban terjeszteni és ehhez kérjük a testvérgyü­lekezetek segítségét is. A vendégek a kétnapos itt létük során meglátogatták a fasori gimnáziumot és a Teológiai Akadémiát is. Képeink a két tárgyaló küldöttség tagjait mutatják be. Egyházunk vezetőin kívül láthatjuk dr. Podhradszky László egyetemes felügyelőt, Mózes Árpád püspököt, Kiss Béla püspökhelyettest és Raduch Zsolt esperest. Négynyelvű istendicséret Nem tudunk róla, hogy valaha is összejött volna egy észt, egy finn, egy magyar gyüleke­zet, német vendégekkel együtt, hogy közös gyülekezeti istentiszte­leten Istent dicsélje és figyeljen Is­ten igéjére. Az első ilyenre a délné­metországi Stuttgartban került sor Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnapon, október 11-én. Talán ezért is beszélhetünk történelmi je­lentőségű istentiszteletről. Jaanus Hugo észt és Suvila Jari finn lelké­szek eljöttek a Württembergi Ma­gyar Ökumenikus Gyülekezet meg­hívására gyülekezeti tagjaikkal együtt a Stuttgart-Bad Cannsbatt-i Luther-templomba, ahol a magyar gyülekezet már 16 éve otthonos és az istentiszteleteit is tartja. Hogy nyelvi nehézségek ne lépjenek föl, mind a három lel­kész a maga nyelvén imádkozott, észtül és finnül rövid meditációk hangzottak el, a magyar lelkész vi­szont magyarul és németül hirdetett igét Róm 10,9-17 alapján. Énekein­ket - a közösen legismertebbeket ­Jaanus Hugo észt, Suvila Jari finn és Gémes István lelkész a KÉM KLM elnöke viszont izgalmas volt versenként váltakozva észtül, finnül, magyarul és németül énekelni! Ki tudta eddig közülünk, hogy az Erős vár a mi Istenünk kezdetű énekünk négy versének első sora így hangzik a négy nyelven? 1. Ein feste Burg is unser Gott; 2. Erőnk magában mit sem ér; 3. Kui oleks ilm táis kurade- id; 4. Se sana seisoo vahvana... Mégis ritkán zeng ilyen szépen az éneklésünk, mint éppen ezen az ün­nepi istentiszteleten! Az Apostoli Hitvallást és a Miatyánkot ki-ki a saját nyelvén mondhatta. Mintha egy kicsit részesültünk volna a pün­kösdi nyelvcsodában! Persze érdekes volt látni és olvas­ni a kinyomtatott istentiszteleti ren­den az ilyen sorokat: „Laul-Virsi- Ének-Lied”; vagy: „Patutunnis- tus-Synnintunnustus-Bűnvallás- Sündenbekenntnis”; vagy (nyelvtö- rőnek is beillőén): „Usutvaaistus- U skontunnustus-Hitvallás-Glau- bensbekenntnis”. Peltonen-Bern- hardt Angelika és Kosonen Mauri, a finn gyülekezet tagjai szép szóló­énekkel gazdagították az istentisz­teletet. Kálmán Attila, gyülekeze­tünk kántora, a stuttgarti Zenemű­vészeti Főiskola orgonaművész- ösztöndíjasa kísérte őket orgonán. — Az istentisztelet perselypénzét fel­ajánlottuk az észtországi Tartó (is­mertebb nevén Dorpat) egyetemén tanuló evangélikus teológusoknak. Ezen a nagymultú egyetemen a szovjet uralom idején szünetelt a lelkészképzés, de - Istennek hála - két éve újra megindulhatott. Offer- tóriumunkkal is szerettünk volna hidat verni egymástól eltávolodott népeink között. Gyülekezeti délután keretében számolt be a két vendég­lelkész a maga munkájáról. Az észt gyülekezet többségében még min­dig a második világháború után Észtországból elmenekültekből áll, akiket egész Nyugatnémetország­ban még két lelkész gondoz. Hazá­juk önállósulása után fölvették a hazai egyházukkal a kapcsolatot és ma az egykori exil- és a honi egyház a legszorosabb együttműködést lát­ja a legfontosabbnak. - Merőben más a finn gyülekezet összetétele és felépítése. Az országban jelenleg a finn lelkész dolgozik — a német és finn egyház szerződése alapján - és az itt élő tízezer finnt gondozza. Egy érdekesség: az itteni finnek 80%-a ide beházasodott finn asz- szony! Suvila lelkész müncheni székhellyel a következő városok­ban élő hittestvéreit gondozza: Nürnberg, Stuttgart, Karlsruhe, Freiburg. Munkaszerződése hat év­re szól, ennek letelte után még egy­szer újíthatja meg a szerződését, utána vissza kell térnie hazájába. Magunk részéről ökumenikus gyülekezetként mutatkoztunk be az evangélikus észteknek és finneknek. Hiszen éppen 45 éve élünk együtt békességben és nagy egyetértésben evangélikusok, reformátusok, sza­badegyháziak, és - újabban - unitá­riusok is. Időközben megtanultuk becsülni, tisztelni, sőt szeretni egy­mást. A szeptemberben megtartott, kb. 400 főnyi gyülekezettel ünne­pelt évfordulónkon Henry von Bo­se, a württembergi egyház külföldi gyülekezetekért felelős lelkésze, na­gyon hangsúlyozta gyülekezetünk modelljellegét a német keresztyén- ség számára is. - Az istentisztelet utáni szeretetvendéség keretében műsort szolgáltatott a Csöbörcsök népi ének- és tánckar, amely legna­gyobbrészt vajdasági magyarjaink­ból áll. Azt reméljük, hogy ez nem az utolsó üyen közös istentisztelet volt. Találkozásunk közelebb ho­zott bennünket egymáshoz és — hisszük - Istenhez. Befejezésül két presbiter mon­dott Gémes Istvánnak és feleségének köszönetét a gyülekezetben végzett 20 évi munkáért. Feleletként beje­lentette a lelkész, hogy a Württem­bergi Egyház éppen most hosszab­bította meg további két évre a meg­bízatását a magyar munkában. G. L VALLÁSI IRÁNYZATOK A MAI VILÁGUNKBAN Moon tiszteletes szektája Egyre több szülő fordul kétség­beesve lelkészhez és felelős szemé­lyekhez, hogy segítsenek elszakí­tott gyermekeik megtalálásában. - Megdöbbentő! Az elmúlt évtize­dek szűkös lehetőségei után köz­gazdászok, politikusok és társada­lomtudománnyal foglalkozó szak­emberek örömmel fogadják el a külföldi meghívásokat, tovább­képzési lehetőségeket, mignem egyszer csak meglepetten Tarry- townban (USA) találják magukat a Moon „birodalom” központjá­ban, ahol a milliárdos vallásala­pító több órás beszédét hallgat­hatják meg koreai nyelven, amit azonban ékes angolra le is fordí­tanak számukra. - Meghök­kentő ! Az új vallás terjesztése vállala­tok, szállítási cégek és pénzintéze­tek segítségével történik, mégpedig politikai és tudományos világkon­ferenciákon, környezetvédő meg­mozdulásokon és tudományos ta­lálkozókon. - Ahogy mostanában nálunk is a Mátrában rendeznek hasonlót (hasonló célzattal). Köz­ismertek a tömegesen, egyszerre tartott esküvők. Cégjelzésein és az általa rendezett találkozók emblé­máin jelkép található. A sávos kör­szegély fel- és lefelé mutató nyíl­hegyre emlékeztető vonallal van megtörve, jobb és bal oldalon, szimbolizálva az örökkévaló „Minden-Egy” állandó változását, amint a két őserőre és kozmikus őselemre bomlik szét, jin (Yin)-re és jang (Yang)-ra. Ezek hozzák lét­re a világmindenségben fellelhető összes erőt, elemet s jelenséget, hogy azután megint összeolvadja­nak az örökké változó „Minden- Egy” örök létezővé, mint annak két oldala, hímnemű (jang) és nő­nemű (jin) megjelenési formája. Könnyen felismerhetjük ebben az ősi kínai vallás (az univerzalizmus) és részben a buddhizmus nyomát (amennyiben tagadja a személyes és teremtő Isten valóságát)! Világhálózatot alkotó vállalatai és szervezetei közül ismert a „Cau­sa”, aminek a feladatú a vallás ter­jesztése. Egy időben ehhez harcos antikommunizmus is kapcsoló­dott, mígnem Reverend Moon ke­zet nem rázott M. Gorbacsovval 1990-ben s azt követően az ún. kommunista világrend el nem tűnt. Sun Mjung Moon-nak 1936-ban víziói voltak a Sziklás-hegységben. Állítása szerint Jézus Krisztus je­lent meg neki. A második világhá­ború után részt vett a koreai hábo­rúban. Látta az észak-koreai halál- táborokat, a nagy pusztítást, a dél­koreai ellenállást - elhatározta, hogy fellép az istentelenség ellen és megakadályozza az emberiség megsemmisítését. 1954-ben alapította meg az új vallást, a Unification Church-öt (az egységes ill. az egyesítés vagy egységesítés egyházát). A kifejezés sántít. Ugyanis kide­rül, hogy végső soron a szekta na­gyon is Krisztus ellenes. Pedig egy­házról csak mint Jézus Krisztus testéről beszélhetünk (Róm 1,7; 8,28-30; 14,17; lKor 12,12-27). Kitűzött célja, hogy minden val­lást, irányzatot és felekezetet a szektába tömörítsen. Minden is­tenség az „EGY”-nek a változata. Reverend Moon ezt a keleti vallá­sok és a kereszténység összekeveré­sével akarja elérni (mégpedig Jézus Krisztus nélkül!) a saját vezetői tekintélyének a totalitásával. A szekta alapirata az „Isteni alapelvek” című könyv. A teremtés célja, hogy a férfi és a nő, Istennel egybeforrva „valódi szülők”, gye­rekeikkel együtt „valódi család” legyenek. A férfi és a nő, egymást kiegészítő, két isteni rész, annak hím és nő jellegét reprezentálják. A gyerekben egyesül a két rész. A tömeg-esküvő - amelyhez a házasulandó feleket számítógép segítségével „párosítják” - az egyik legfőbb szertartás. A Moon által megáldott házasság bűntelen- séget „biztosít”. A születendő gye­rekek ereiben nem fog „lüktetni a sátántól megrontott vér”. Megsza­badít - a tanítás szerint - az ere­dendő bűntől. Új emberiség jöhet létre, amely a messiás országában boldogan élhet. Jézus Krisztus „nem tudta” megváltani a világot - hiszen nem nősült meg s gyermektelenül halt meg a kereszten. (Ezért kellett pót­lólag „összeadni” egy koreai lány­nyal.) Ezek után nem meglepő, hogy ki az igazi messiás: Reverend Moon és jelenlegi felesége az „igaz szülők”, követőikkel együtt az „igaz, valódi család”. Vigyázat, körmönfontan fordít szembe Jézus Krisztussal! Rőzse István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents