Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-08 / 45. szám

Evangélikus Élet 1992. november 8. EB jftS GYERMEKEKNEK Jt A Kirándultunk, Apuval, Anyuval. Sokat gyalogoltunk, föl­másztunk egy-két dombra is. Gyűjtöttem csigákat, tobozo­kat, kavicsokat és sok szép levelet is. Apu arról beszélt, hogy ezeket Te teremtetted. Van egy polcom, amin csak olyan dolgokat gyűjtök, amiket Te teremtettél. Anyu nem dobta ki egyiket sem, neki is tetszik ez a polc! Úgy hívom, hogy kincsespolc. Nagyon klassz dolgokat teremtettél Is­tenem! ÁMEN CSODÁK A városban- Peti, nézd mennyi autó, és milyen sok színű! Nézd, a házakat, mekkorák! Majdnem az égig érnek! Mennyi hentesüzlet, élelmiszerbolt, tejcsarnok van erre! - kiabálta Cirmi cica, aki nem győzött álmélkod- ni a városban látottakon.- Látom én is, Cirmi, van szemem! De ne bámész­kodj már annyit, mert eltévesztjük szem elől Tomit! - mondta Peti kutya, és megpróbált utat törni magá­nak a rengeteg láb között. Persze Tomi végig vigyá­zott kis barátaira, hiszen ő hívta meg őket a városba, hogy egy kicsit körülnézzenek. Úgy gondolta, az első napon tesznek egy sétát az utcákon, és így a kis álla­tok hozzászoknak a tömeghez.- Peti, odasüss! Mi az a sárga tekergő valami az autók között? Olyan mintha egy kígyó lenne, és a gyomrában sok-sok ember!- Valóban, de figyelj csak, mi az a csillogó a kígyó előtt?! - kérdezte Peti kutya. Úgy látom, azok ott sínek, mint felénk a faluban!- Igazad van, Cirmi! De akkor miért nem füstöl és tülköl az a sárga valami úgy, mint a vonat? És hol ül a vezető? - csodálkozott tovább a kutyus.- Ott elöl ül valaki, de én semmiféle kormányt nem látok! Vajon hogyan vezethetik ezt a járművet? - kérdezősködött Cirmi is.- Fogalmam sincs, de gyerünk közelebb! - és a két jó barát elindult, a pok ember észre sem vette, hogy valakik ott botladoznak a lábaik között. Mindenki ment a maga dolgára, és nemcsak, hogy a lábuk alá nem néztek, még egymásra sem figyeltek. Folyton összeütköztek, egymásra tapostak. Végül Peti kutya és Cirmi cica mégis csak eljutottak a villamosig, és közelebbről is megszemlélték.- Szerintem Peti, a sín után megy a tógyénk, azért nincs kormánya! .- Szerintem is - helyeselt Peti - lehet, hogy az az ember csak arra figyel ott, hogy valami buta autós neki ne menjen, mert akkor fékeznie kell.- Igen, meg arra, milyen gyorsan kacskaringózzon a jármű, és hogy hol álljon meg! - állapította meg Cirmi.- Hűha Cirmi, mi aztán jól elkalandoztunk, Tomit pedig sehol nem látom! Nem fogunk hazatalálni! Senkit sem ismerünk! I Most mi lesz Peti? Ez a város olyan nagy, és mi olyan picik vagyunk. Nem figyel ránk senki, hiába is kérdezősködnénk. Itt mindenki magával van elfoglal­va és ez olyan rossz! - sopánkodott Cirmi cica.- Igen, a mi falunkban sokkal jobban szeretik egy­mást az emberek, hiszen mindenki ismer mindenkit! Tudod, mi jutott az eszembe? Isten biztosan nem leli örömét a városban, mikor ezt a közömbösséget látja! JÁTÉK Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Egy olyan játékot indítunk most útjára, amit ját­szottunk egyszer régen. Talán emlékezni is fogtok a szabályaira. A játék azon alapszik, hogy a Bibliában megjelenik egy mértékegység, a sztadion. Ez kb. 185 méter volt. Lukács evangéliuma ezt írja: „Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsá­lemtől hatvan futamnyira volt.” A „futam” ez a mér­tékegység, eredeti szóval sztadion. Egy „futamnyi” futóversenyt fogunk rendezni a következő hetekben. Kérdések megválaszolásával lehet a pályán előre ha­ladni. Minden héten öt kérdést kaptok. Az első meg­válaszolásával öt métert lehet menni, a másodikéval négyet és így tovább. Ha valaki minden kérdésre jól felel, az 15 métert fut előre. Természetesen az első kérdés nagyon nehéz lesz. Mivel a játék hetekig tart, ezért a később bekapcso­lódóknak is lehetőséget adunk a felzárkózásra. Aki később indul, az az utolsó versenyző után levő tizedik mezőről indulhat. Tehát, ha az utolsó mondjuk a 37. méternél van, akkor a bekapcsolódó játékos a 27. métertől indulhat. Remélem, mindent megértettetek. Indulhat a futóverseny. 1. sorozat 1. Ki volt Ketúrá? (5 méter) 2. Mire használták az izsópot? (4 méter) 3. Mit tanácsolt Gamáliel? (3 méter) 4. Hol gyógyította meg Péter a sántát? (2 méter) 5. Melyik az a falu, amiről a bevezető igében szó van? (1 méter) A megfejtéseket a gyerekrovat címére kell bekülde- netek a lap megjelenése utáni hét végéig. Az előző játék pontszámai a következőképpen ala­kultak: Illés Adél, Egyházasdengeleg (13 183) - Zalán Eszter, Bp. VIII. (10 414) - Zalán Péter, Bp. VIII. (7689) - Kollár Gábor és Tamás, Dunaegyháza (7207) - Fancsali Ifj. Kör (4600) - Bánki Renáta, Várpalota (3259) - Benke Zsuzsanna, Ajka (1234)' A pontok a női nevek után alakultak így. PRÓBÁLD MEG Pánsíp Ez már egy komoly hang­szer, amelyet száraz nádból te is elkészíthetsz. A sípok végét viasszal vagy gyurmával, vagy akár gittel tömd be. Máris fel­csendülhet a pánsíp varázs­latos hangja. Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Bor­bála, Sándor Éva, Koczor Tamás Cím: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. • ír i«'cnL( < FIATALOKNAK A mai számban tovább járunk az utakon; most az irgalmasság útjára térünk. Emellett Béza Tivadar egyik munkájáról írok, melyet az* ’56-os forradalom emléke tesz időszerűvé. Az irgalmasság útja Lukács 10,25-37 Mind: Menj el, és te is így tégy! 1. Mint fő parancsolatot, ezt olvassuk az Ószövetségben: 2. Szeresd az Urat, a te Istenedet 1. teljes szívedből, teljes telkedből, 2. teljes erődből és teljes elmédből, f 1. és felebarátodat, mint magadat. 2. Ez a zsidók és a keresztyének közös hitvallása ma is. Mind: Menj el, és te is így tégy! 1. Erről kérdezte Jézust valaha egy ember magát igazolandó: 2. Ki a felebarátom, kit kell szeretnem? 1. Erre beszélt Jézus neki egy emberről, 2. aki úton volt Jeruzsálemből Jerikóba. 1. Rablók kezébe esett. Megverték. 2. És félholtan otthagyták. Erre nem áll: Mind: Menj el, és te is így tégy! 1. Először egy pap ment ugyanazon az úton. 2. Amikor meglátta a sebesültet, gyorsan továbbment. 1. Aztán egy lévita ment ugyanazon az úton. 2. Amikor meglátta a sebesültet, gyorsan továbbment. 1. Aztán egy samaritánus ment ugyanazon az úton. 2. Amikor meglátta őt, megállt és segített. Mind: Menj el, és te is így tégy! 1. A samaritánus olajat öntött a sebekbe, 2. elvitte a beteget a legközelebbi fogadóba, 1. pénzt adott a vendéglősnek, hogy gondozza tovább őt. 2. Ki hát a sebesült felebarátja? 1. Az, aki irgalmas volt hozzá. 2. Erre mondta Jézus - és nekünk is szól ez: Mind: Menj el, és te is így tégy. IMÁDSÁG: Urunk, köszönjük Neked a kereszteket a hegycsúcsokon és az utakon. Kérünk Téged, hogy ne csak mint régi emlékeket nézzük ezeket, hanem mint olyanokat, amik arról beszélnek, hogy Te mit tettél értünk. Ámen. BÉZA TIVADAR- így nevezzük magyarul ezt a fér­fit, akit Kálvin genfi utódaként és sok genfi zsoltár írójaként tartunk számon. Igazi neve Théodore de Beze, munkássága pedig jóval több, mint a fent említettek. 1519-ben született egy burgun- diai nemes utolsó sarjaként. Elő­ször jogász, irodalmár, humanista. 1548-ban választotta a reformáció útját, és Svájcba telepedett. Kilenc éven át professzor a Lausanne-i Akadémián, ahol Kálvin gondola­taihoz közel álló, jó teológusnak mutatkozott. Védte is Kálvin visel­kedését a Servet-ügyben. Össze­foglalta a reformált hitet a Hitval­lás a keresztyén hitről című művé­ben. Szintén ő írta az első francia nyelvű tragédiát is (Abraham sac- rifiant 1550.). Béza 1558-ban csatlakozott Kálvinhoz Genfben, ahol az egy évvel később alapított Akadémia rektora lett. Közben a francia hu­genották tanácsosa is, 1561-ben az ő vezetésével vettek részt a Poissy Kollokviumon, ahol a katolikusok és a protestánsok kibékítését kísé­relték meg. Kálvin halála után a genfi lelkészek vezetője (moderá­tor) lett. Mint a legtöbb „máso­dik”, ő sem tudta betölteni ezt a pozíciót a nagy előd után, ezért előbb a hetente változó vezetői rendszerre tértek át, később - így ma is - évente választanak mode­rátort. Béza Tivadarról nemcsak azért emlékezem meg, mert 1605. okt. 23-án halt meg, hanem azért is, mert egyik fő műve (Du droit des magistrats) az ellenállás jogával foglalkozik. Ma már talán nem hatnak újszerűén gondolatai, de négyszáz évvel ezelőtt, a Szent- Bertalan éji vérengzés után megrá­zó hatású lehetett. A mű alaptéte­le, hogyha a király Isten törvényé­ben tiltott dolgot parancsol vagy Isten által parancsoltat tilt, akkor szabad az engedetlenség. A társa­dalomban három réteget állapít meg: a magánembereket, akiknek egyetlen lehetőségük az imádság, kinyilvánítani béketűrésüket és vé­gül várni, hogy a veszély elmúljék. Második réteg a köztisztviselőké, akik az uralkodó és a nép között állnak, akik nem az uralkodótól, hanem az uralkodó rendtől, az al­kotmánytól függnek, az ő közvetí­tésükre lehetséges (megengedett) az ellenállás, amely a hatalom tör­vényessége esetében, nem adatik meg. A harmadik réteg a három országgyűlési rend képviselőié (ne­messég, klérus, polgárság), amely­nek feladata az előzőéhez hasonló. Ebben a műben Béza így ír: „Vallom, hogy a bűnbánattal egyesült imádság fontos és megfe­lelő gyógyszer visszaszorítani a zsarnokságot*, remélvén hogy ez egy Istentől küldött baj és csapás, legtöbbször azért, hogy a népet büntesse; de tagadom, hogy mind­ezért ne lenne szabad a zsarnok­ságtól elnyomott népnek egészen nyilvánvalóan élni jogos gyógysze­rével (a fegyverhez folyamodással) együtt a bűnbánattal és az imád­sággal.” Bencze András Ha elmegyek.^' lesz-e, ki helyettem könnyet ejt a Himnusz s Szózat hallatán, vagy csak törtetők, átkot szórva rám? Lesz-e, ki bő eső után felnéz az Égre, kulcsolt kézzel köszönve, hogy gyökeret verve új kenyérre éljen a remény a szívbe? Lesz-e, ki ledőlt sírkövek tövébe egy szál krizantémot hullasson majd le? Lesz-e Angyal, ki engem elkísérjen az Ür elébe?... ...Ha elmegyek!... Böröcz Sándor Irodalmi élet és könyvgyüjtés Sopronban- Egy kiállítás margójára ­T/onyvritkaságok és szép katalógus vezeti be a látogatót a város •ÍV középkori és reneszánsz műveltségébe, irodalmi örökségébe. „Sopron könyvműveltsége még régebbi időkre nyúlik vissza, hiszen a királyi vár a megye kezdeteitől politikai, gazdasági és egyházi központ volt. E kezdetekről azonban nincsenek adataink” - Írja Mollay Károly a katalógus előszavában. A középkori kódexektől kezdődően azonban értékes és egyedülál­ló könyvtári és levéltári anyag maradt ránk. Soproni kódex az első világi papnak, Goi so fia István­nak latin nyelvű műve, amely - az eddig ismert - legrégebbi soproni naptárt és rajzot is tartalmazza. A legrégibb magyar graduá- létöredék a XIII. század elején készült. Egy soproni pap. Wei­ten! Orbán, és az egykori soproni írnok Eghenvelder Liebhardt végrendelete az 1400-as évekből, a magyar iroda­lomtörténet egyedülálló forrásai, mint a soproni virágének (XV. sz.) és a soproni szójegyzék (amely az idegen nótáriusok, kleriku­sok magyar nyelvtanulását segítette), vezetnek vissza bennünket a középkor világába. A középkor végén az egyházi könyvtárak már tekintélyes könyv­anyaggal rendelkeztek. Erre utalnak a soproni Szí. Mihály és a bánfalvi pálos kolostor könyvtárának fennmaradt kötetei, valamint a Szt. Lélek templomi kódex. Ez utóbbinak nevezetessége, hogy a Szent Imre legenda legrégibb változatát is tartalmazza. Könyvégetésekkelfonódik össze a reformáció kezdete Sopronban. A vádlottak azok a lutheri iratok voltak, amelyek közül e kiállítás is bemutat néhányat. Gyönyörű reneszánsz kötésű könyvek dombornyomású borítóján Luther Márton, Philipp Melanchthon arcképe, illetve Wittenberg városának látképe, a külföldön tanuló soproni protestáns diákok professzorai és egyetemi városa. A könyvekbe irt bejegyzéseken tanulmányozhatjuk Melanchthon kézírását, aláírását is. A peregri­nus diákok tanulmányait alapítványok segítették. Emlékkönyveik értékes források: őrzik támogatóik, tanáraik és diáktársaik neveit, mint például a későbbi városbiró és polgármester Wolmuth János, és a modori prédikátor Gruber Ad ám emlékköny­vei. A legfőbb támogató alapítvánnyal Lackner Kristóf volt, akinek öröksége külön figyelmet érdemel. A jogtudós, a rézmetsző, a polihisztor polgármester életműve és hagyatéka irodalom- és mű­velődéstörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő, hiszen pl. ő ala­pította az első honi tudós társaságot is 1604-ben. Sajátkezűleg írt könyvében rajzolta le azt a címert, amely a Soproni Nemes Tudós Társaság címerévé vált: „két kéz az egyetértést és a szövetséget jelképezi, s középen egy könyvet - mint a szabad művészeteket - tartanak szorosan..." Tudománytörténetünk korai jeles munkái közül találkozhatunk a kiállításon Lackner Kristóf padovai disszertációjával (1595), Frankovith Gergely orvosdoktor „Hasznos és fölötte zik- segös könyv... ” kezdetű munkájával 1585-ből, amely az első ma­gyar nyelven kinyomtatott orvosi munka, valamint az antropológia magyarországi úttörőjének, Fridelius Jánosnak „Anthro- pologia de principiis növi scum natis" című művével. Sopron a krónikák városa is: Fauth Márk krónikája leg­értékesebb helytörténeti forrásaink közé tartoznak. Alkalmi verselők is éltek e városban, így az első soproni szárma­zású költőként ismert Wiener János, „aki 1595-ben írt paszkvillusaival hívta fel magára a figyelmet. Nevéhez fűződik az első irodalmi per, mert gúnyverseket fabrikált neves soproni asz- szonyságok, köztük a polgármester feleségének erkölcseiről”. Láthatjuk a szomorú sorsú prédikátor-költő Kőszegi Sze­kér Mátyás epigrammáskötetét is (1613). A több évszázadra visszatekintő soproni könyvtörténet szorosan összefügg a könyvtárak és levéltárak históriájával. A könyvtárat 1666-ban Zu a na Péter városbiró és polgármester alapította. A könyvtárügy első nagy alakja Lang Mátyás evangélikus lelkész volt, akinek iratai közül a könyvtár építésére és átalakításá­ra vonatkozó iratok is előkerültek. A tudós Lang külföldi professzo­rok ajándékköteteivel, külföldi nyomdászoktól rendelt munkákkal is gyarapította a könyvgyűjteményt. Az evangélikus értelmiség iro­dalmi működése meghatározó volt a város történetében. A gyüleke- zetalapitó neves prédikátor, Gerengel Simon első prédiká­ciója nyomtatásban 1565-ben, katekizmusa pedig 1569-ben jelent meg. Kövesdy Pál, a magyar gimnázium első rektora a ma­gyar nyelv oktatására helyezett nagy hangsúlyt, s 1686-ban megje­lentette magyar nyelvtanát. A kiállítás záró fejezete soproni könyvgyűjtőket, hírességeket mutat be: Miller Jakab polgármester ajándékkötetét a váro­si latin iskola számára, egy ősnyomtatványt Schiffer János polgármester humanista könyvtárából, de láthatunk művelt mester­emberek könyvtáraiból származó műveket is. A gonddal, arány- és szépérzékkel rendezett kiállítást gazdagít­ják a korabeli olajfestmények: Lackner Kristóf, Zuana Péter, Lang Mátyás és Barth János Konrád portréi. Külön könyvtartón áll az a nevezetes Biblia, amely - megéget) lapjaival - az 1676-os nagy soproni tűzvészre emlékeztet. Újszerű ötlet a tűzből mentett biblia alatt látható gerincfeliratos fóliák be­mutatása is. Az „Irodalmi élet és könyvgyűjtés a középkori és reneszánsz Sopronban ” című kiállítás anyagát dr. Gr üli Tibor könyv­táros válogatta legnagyobbrészt a Soproni Evangélikus Gyűjtemé­nyek Könyvtár- és Levéltárából, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum könyvtárából és a Sopron) Városi Levéltár anyagából. Az Országos Széchenyi Könytár, az Österreichisches Nationalbiblio­thek, a Győri Székesegyházi, illetve a Veszprémi Püspöki Könyvtá­rak szintén több jelentős művet kölcsönöztek a kiállítás idejére. A szakszerű, irodalomjegyzékkel is ellátott kiállítási katalógus rövid leírásai a művelődéstörténettel, a könyv- és helytörténettel foglalkozók számára nemcsak érdekes kalauz, hanem értékes for­rás is. A könyvtörténeti kiállítás november elejéig még várja az érdeklő­dőket a Lábasházban, az Orsolya téren. Alpárné Szála Erzsébet „Megbékéléseink ” és Emeric Ceruzasorok két kiállításról EMERIC Franciaországban élő magyar származású fes­tőművész. Művészete, alkotói tevékenysége Franciaország­hoz kötődik, de mint mondja a „gyökerek” Magyarország­hoz tartozóvá teszik -, szüksége van a gyermekkorában elhagyott szülőföldre. Bár az alapfokú oktatástól az akadé­miáig minden ismeretet, tudást Franciaországban szerzett meg, jól ismeri a magyar kultúra értékeit, klasszikus költő­ink írásaiból fejből idéz és jól beszél magyarul - ez elsősor­ban szülei érdeme -, de fényt vet emberi magatartására is. Művészete nem a magyar földben gyökerezik, természethű ábrázolásra törekszik, de századunk progresszív művészeti kísérleteinek eredményei is beépültek képeibe. Eleven színek, a szín és kompozíció sajátos összehangolása jellemzik műve­it. Képei között helyet kapott a hatalmas zöldpaprika ép­púgy, mint a napraforgók, a csodálatos orgona, a platán, az olajfák, a megsebzett vadkacsa, bogáncsvirágok, csodálatos valós és képzeletbeli tájak, katedrálisok és az alma. Az alma, mely a felhőkarcolók között is jelentős helyet kap, sőt Atlasz is két kezében almát tart. „Az alma az Édent jelképező gyümölcs. Ősi gyümölcs. Az idők hajnalának gyümölcse. A sóvárgás gyümölcse. A kísér­tés gyümölcse. De a tudás gyümölcse is és a Biblia szerint ezzel mindjárt a bűnhődés gyümölcse is..— írja katalógusa előszavában. „EMERIC a Lélek realistája” - mondta róla Jean Coc­teau. Igaza van. Hivatásszeretete, emberi magatartása, hu­mánuma egyaránt tükröződik festményeiben. Életmű kiállí­tását a Magyar Nemzeti Galériában dr. Bogsch Árpád, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének főtitkára nyitotta meg. Kár, hogy csak november 1-ig tekinthető meg. .A „MEGBÉKÉLÉSEINK” című kortárs képzőművészeti kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban merőben eltér EME­RIC nyugalmat árasztó tájképeitől, csendéleteitől, a „soha nem mondhatok eleget a valóságszeretetemről, mert neki köszönhetem a képzeletvilágomat...” elvétől. Az ART-MA művészeti Alapítvány támogatásával létre­jött kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban (Budai-Vár, Ka- pisztrán-téri kapu) - á köves, szép udvaron is elhelyezett alkotásokat is beleszámítva - 700 négyzetméteren látható 1993. január 31-ig. A művészek az ART-MA Képzőművé­szeti Alapítvány felhívására önállóan jelentkeztek alkotá­saikkal, saját témával, elgondolásaikkal, melyben a jövő felé vezető út is felcsillan. A kiállítás érdekessége, hogy a stílusok sokfélesége ellenére, megtalálni az egymáshoz kapcsolódást, azokat a különbözőségeket és azonosságokat, melyek vég­eredményben - korra és nemre és hovatartozásra való tekin­tet nélkül - a művészek sajátosságaiból adódnak. Természe­tesen érzékelhető munkáikban az elmúlt évtizedek, a törté­nelmi időszak társadalmi változásainak negatív, vagy éppen pozitív hatása. Nem lehet eléggé aláhúzni a Hadtörténeti Múzeum főigaz­gatójának, dr. Korsós László ezredesnek a sajtótájékoztatón elhangzott szavait: „Komolyan kellene már egyszer vennünk közös történelmünk közhellyé koptatott tanulságát: csak együtt s nem egymás ellenére lehetünk úrrá nehézségeinken, teremthetjük meg gyermekeink és unokáink számára a to­vábbélés lehetőségét... Rendet kell teremtenünk egymás kö­zött és magunkban! Keresni kell a megbékélés útjait, tiszte­letben tartva a másik jogát a szabad útválasztásra. Egyre kell nagyon vigyáznunk, az utak járhatók legyenek!” A száz művész kiállítását október 1-jén katona Tamás államtitkár nyitotta meg. Schelken Pálma

Next

/
Thumbnails
Contents