Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-08 / 45. szám

Evangélikus Élet 1992. november 8.

EB jftS GYERMEKEKNEK Jt A

Kirándultunk, Apuval, Anyuval. Sokat gyalogoltunk, fölmásztunk egy-két dombra is. Gyűjtöttem csigákat, tobozokat, kavicsokat és sok szép levelet is. Apu arról beszélt, hogy ezeket Te teremtetted. Van egy polcom, amin csak olyan dolgokat gyűjtök, amiket Te teremtettél. Anyu nem dobta ki egyiket sem, neki is tetszik ez a polc! Úgy hívom, hogy kincsespolc. Nagyon klassz dolgokat teremtettél Istenem!

ÁMEN

CSODÁK

A városban- Peti, nézd mennyi autó, és milyen sok színű! Nézd, a házakat, mekkorák! Majdnem az égig érnek! Mennyi hentesüzlet, élelmiszerbolt, tejcsarnok van erre! - kiabálta Cirmi cica, aki nem győzött álmélkod- ni a városban látottakon.- Látom én is, Cirmi, van szemem! De ne bámészkodj már annyit, mert eltévesztjük szem elől Tomit! - mondta Peti kutya, és megpróbált utat törni magának a rengeteg láb között. Persze Tomi végig vigyázott kis barátaira, hiszen ő hívta meg őket a városba, hogy egy kicsit körülnézzenek. Úgy gondolta, az első napon tesznek egy sétát az utcákon, és így a kis állatok hozzászoknak a tömeghez.- Peti, odasüss! Mi az a sárga tekergő valami az autók között? Olyan mintha egy kígyó lenne, és a gyomrában sok-sok ember!- Valóban, de figyelj csak, mi az a csillogó a kígyó előtt?! - kérdezte Peti kutya. Úgy látom, azok ott sínek, mint felénk a faluban!- Igazad van, Cirmi! De akkor miért nem füstöl és tülköl az a sárga valami úgy, mint a vonat? És hol ül a vezető? - csodálkozott tovább a kutyus.- Ott elöl ül valaki, de én semmiféle kormányt nem látok! Vajon hogyan vezethetik ezt a járművet? - kérdezősködött Cirmi is.- Fogalmam sincs, de gyerünk közelebb! - és a két jó barát elindult, a pok ember észre sem vette, hogy valakik ott botladoznak a lábaik között. Mindenki ment a maga dolgára, és nemcsak, hogy a lábuk alá nem néztek, még egymásra sem figyeltek. Folyton összeütköztek, egymásra tapostak. Végül Peti kutya és Cirmi cica mégis csak eljutottak a villamosig, és közelebbről is megszemlélték.- Szerintem Peti, a sín után megy a tógyénk, azért

nincs kormánya! .- Szerintem is - helyeselt Peti - lehet, hogy az az ember csak arra figyel ott, hogy valami buta autós neki ne menjen, mert akkor fékeznie kell.- Igen, meg arra, milyen gyorsan kacskaringózzon a jármű, és hogy hol álljon meg! - állapította meg Cirmi.- Hűha Cirmi, mi aztán jól elkalandoztunk, Tomit pedig sehol nem látom! Nem fogunk hazatalálni! Senkit sem ismerünk!

I Most mi lesz Peti? Ez a város olyan nagy, és mi olyan picik vagyunk. Nem figyel ránk senki, hiába is kérdezősködnénk. Itt mindenki magával van elfoglalva és ez olyan rossz! - sopánkodott Cirmi cica.- Igen, a mi falunkban sokkal jobban szeretik egymást az emberek, hiszen mindenki ismer mindenkit! Tudod, mi jutott az eszembe? Isten biztosan nem leli örömét a városban, mikor ezt a közömbösséget látja!

JÁTÉK

Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

Egy olyan játékot indítunk most útjára, amit játszottunk egyszer régen. Talán emlékezni is fogtok a szabályaira. A játék azon alapszik, hogy a Bibliában megjelenik egy mértékegység, a sztadion. Ez kb. 185 méter volt. Lukács evangéliuma ezt írja: „Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt.” A „futam” ez a mértékegység, eredeti szóval sztadion. Egy „futamnyi” futóversenyt fogunk rendezni a következő hetekben. Kérdések megválaszolásával lehet a pályán előre haladni. Minden héten öt kérdést kaptok. Az első megválaszolásával öt métert lehet menni, a másodikéval négyet és így tovább. Ha valaki minden kérdésre jól felel, az 15 métert fut előre. Természetesen az első kérdés nagyon nehéz lesz.

Mivel a játék hetekig tart, ezért a később bekapcsolódóknak is lehetőséget adunk a felzárkózásra. Aki később indul, az az utolsó versenyző után levő tizedik mezőről indulhat. Tehát, ha az utolsó mondjuk a 37. méternél van, akkor a bekapcsolódó játékos a 27. métertől indulhat. Remélem, mindent megértettetek.

Indulhat a futóverseny.

1. sorozat

1. Ki volt Ketúrá? (5 méter)

2. Mire használták az izsópot? (4 méter)

3. Mit tanácsolt Gamáliel? (3 méter)

4. Hol gyógyította meg Péter a sántát? (2 méter)

5. Melyik az a falu, amiről a bevezető igében szó van? (1 méter)

A megfejtéseket a gyerekrovat címére kell bekülde- netek a lap megjelenése utáni hét végéig.

Az előző játék pontszámai a következőképpen alakultak: Illés Adél, Egyházasdengeleg (13 183) - Zalán Eszter, Bp. VIII. (10 414) - Zalán Péter, Bp. VIII. (7689) - Kollár Gábor és Tamás, Dunaegyháza (7207) - Fancsali Ifj. Kör (4600) - Bánki Renáta, Várpalota (3259) - Benke Zsuzsanna, Ajka (1234)'

A pontok a női nevek után alakultak így.

PRÓBÁLD MEG

Pánsíp

Ez már egy komoly hangszer, amelyet száraz nádból te is elkészíthetsz.

A sípok végét viasszal vagy gyurmával, vagy akár gittel tömd be. Máris felcsendülhet a pánsíp varázslatos hangja.

Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás Cím: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14.

• ír i«'cnL( <

FIATALOKNAK

A mai számban tovább járunk az utakon; most az irgalmasság útjára térünk. Emellett Béza Tivadar egyik munkájáról írok, melyet az* ’56-os forradalom emléke tesz időszerűvé.

Az irgalmasság útja

Lukács 10,25-37

Mind: Menj el, és te is így tégy!

1. Mint fő parancsolatot, ezt olvassuk az Ószövetségben:

2. Szeresd az Urat, a te Istenedet

1. teljes szívedből, teljes telkedből,

2. teljes erődből és teljes elmédből, f

1. és felebarátodat, mint magadat.

2. Ez a zsidók és a keresztyének közös hitvallása ma is.

Mind: Menj el, és te is így tégy!

1. Erről kérdezte Jézust valaha egy ember magát igazolandó:

2. Ki a felebarátom, kit kell szeretnem?

1. Erre beszélt Jézus neki egy emberről,

2. aki úton volt Jeruzsálemből Jerikóba.

1. Rablók kezébe esett. Megverték.

2. És félholtan otthagyták. Erre nem áll:

Mind: Menj el, és te is így tégy!

1. Először egy pap ment ugyanazon az úton.

2. Amikor meglátta a sebesültet, gyorsan továbbment.

1. Aztán egy lévita ment ugyanazon az úton.

2. Amikor meglátta a sebesültet, gyorsan továbbment.

1. Aztán egy samaritánus ment ugyanazon az úton.

2. Amikor meglátta őt, megállt és segített.

Mind: Menj el, és te is így tégy!

1. A samaritánus olajat öntött a sebekbe,

2. elvitte a beteget a legközelebbi fogadóba,

1. pénzt adott a vendéglősnek, hogy gondozza tovább őt.

2. Ki hát a sebesült felebarátja?

1. Az, aki irgalmas volt hozzá.

2. Erre mondta Jézus - és nekünk is szól ez:

Mind: Menj el, és te is így tégy.

IMÁDSÁG:

Urunk, köszönjük Neked a kereszteket a hegycsúcsokon és az utakon.

Kérünk Téged, hogy ne csak mint régi emlékeket nézzük ezeket, hanem mint olyanokat, amik arról beszélnek, hogy Te mit tettél értünk. Ámen.

BÉZA TIVADAR- így nevezzük magyarul ezt a férfit, akit Kálvin genfi utódaként és sok genfi zsoltár írójaként tartunk számon. Igazi neve Théodore de Beze, munkássága pedig jóval több, mint a fent említettek.

1519-ben született egy burgun- diai nemes utolsó sarjaként. Először jogász, irodalmár, humanista. 1548-ban választotta a reformáció útját, és Svájcba telepedett. Kilenc éven át professzor a Lausanne-i Akadémián, ahol Kálvin gondolataihoz közel álló, jó teológusnak mutatkozott. Védte is Kálvin viselkedését a Servet-ügyben. Összefoglalta a reformált hitet a Hitvallás a keresztyén hitről című művében. Szintén ő írta az első francia nyelvű tragédiát is (Abraham sac- rifiant 1550.).

Béza 1558-ban csatlakozott Kálvinhoz Genfben, ahol az egy évvel később alapított Akadémia rektora lett. Közben a francia hugenották tanácsosa is, 1561-ben az

ő vezetésével vettek részt a Poissy Kollokviumon, ahol a katolikusok és a protestánsok kibékítését kísérelték meg. Kálvin halála után a genfi lelkészek vezetője (moderátor) lett. Mint a legtöbb „második”, ő sem tudta betölteni ezt a pozíciót a nagy előd után, ezért előbb a hetente változó vezetői rendszerre tértek át, később - így ma is - évente választanak moderátort.

Béza Tivadarról nemcsak azért emlékezem meg, mert 1605. okt. 23-án halt meg, hanem azért is, mert egyik fő műve (Du droit des magistrats) az ellenállás jogával foglalkozik. Ma már talán nem hatnak újszerűén gondolatai, de négyszáz évvel ezelőtt, a Szent- Bertalan éji vérengzés után megrázó hatású lehetett. A mű alaptétele, hogyha a király Isten törvényében tiltott dolgot parancsol vagy Isten által parancsoltat tilt, akkor szabad az engedetlenség. A társadalomban három réteget állapít meg: a magánembereket, akiknek egyetlen lehetőségük az imádság, kinyilvánítani béketűrésüket és végül várni, hogy a veszély elmúljék. Második réteg a köztisztviselőké, akik az uralkodó és a nép között állnak, akik nem az uralkodótól, hanem az uralkodó rendtől, az alkotmánytól függnek, az ő közvetítésükre lehetséges (megengedett) az ellenállás, amely a hatalom törvényessége esetében, nem adatik meg. A harmadik réteg a három országgyűlési rend képviselőié (nemesség, klérus, polgárság), amelynek feladata az előzőéhez hasonló.

Ebben a műben Béza így ír: „Vallom, hogy a bűnbánattal egyesült imádság fontos és megfelelő gyógyszer visszaszorítani a zsarnokságot*, remélvén hogy ez egy Istentől küldött baj és csapás, legtöbbször azért, hogy a népet büntesse; de tagadom, hogy mindezért ne lenne szabad a zsarnokságtól elnyomott népnek egészen nyilvánvalóan élni jogos gyógyszerével (a fegyverhez folyamodással) együtt a bűnbánattal és az imádsággal.”

Bencze András

Ha elmegyek.^'

lesz-e, ki helyettem könnyet ejt a Himnusz s Szózat hallatán, vagy csak törtetők, átkot szórva rám? Lesz-e, ki bő eső után felnéz az Égre, kulcsolt kézzel köszönve, hogy gyökeret verve új kenyérre éljen a remény a szívbe?

Lesz-e, ki ledőlt sírkövek tövébe egy szál krizantémot hullasson majd le?

Lesz-e Angyal, ki engem elkísérjen az Ür elébe?...

...Ha elmegyek!...

Böröcz Sándor

Irodalmi élet és könyvgyüjtés Sopronban- Egy kiállítás margójára T/onyvritkaságok és szép katalógus vezeti be a látogatót a város •ÍV középkori és reneszánsz műveltségébe, irodalmi örökségébe. „Sopron könyvműveltsége még régebbi időkre nyúlik vissza, hiszen a királyi vár a megye kezdeteitől politikai, gazdasági és egyházi központ volt. E kezdetekről azonban nincsenek adataink” - Írja Mollay Károly a katalógus előszavában.

A középkori kódexektől kezdődően azonban értékes és egyedülálló könyvtári és levéltári anyag maradt ránk.

Soproni kódex az első világi papnak, Goi so fia Istvánnak latin nyelvű műve, amely - az eddig ismert - legrégebbi soproni naptárt és rajzot is tartalmazza. A legrégibb magyar graduá- létöredék a XIII. század elején készült. Egy soproni pap. Weiten! Orbán, és az egykori soproni írnok Eghenvelder Liebhardt végrendelete az 1400-as évekből, a magyar irodalomtörténet egyedülálló forrásai, mint a soproni virágének (XV. sz.) és a soproni szójegyzék (amely az idegen nótáriusok, klerikusok magyar nyelvtanulását segítette), vezetnek vissza bennünket a középkor világába.

A középkor végén az egyházi könyvtárak már tekintélyes könyvanyaggal rendelkeztek. Erre utalnak a soproni Szí. Mihály és a bánfalvi pálos kolostor könyvtárának fennmaradt kötetei, valamint a Szt. Lélek templomi kódex. Ez utóbbinak nevezetessége, hogy a Szent Imre legenda legrégibb változatát is tartalmazza.

Könyvégetésekkelfonódik össze a reformáció kezdete Sopronban. A vádlottak azok a lutheri iratok voltak, amelyek közül e kiállítás is bemutat néhányat.

Gyönyörű reneszánsz kötésű könyvek dombornyomású borítóján Luther Márton, Philipp Melanchthon arcképe, illetve Wittenberg városának látképe, a külföldön tanuló soproni protestáns diákok professzorai és egyetemi városa. A könyvekbe irt bejegyzéseken tanulmányozhatjuk Melanchthon kézírását, aláírását is. A peregrinus diákok tanulmányait alapítványok segítették. Emlékkönyveik értékes források: őrzik támogatóik, tanáraik és diáktársaik neveit, mint például a későbbi városbiró és polgármester Wolmuth János, és a modori prédikátor Gruber Ad ám emlékkönyvei.

A legfőbb támogató alapítvánnyal Lackner Kristóf volt, akinek öröksége külön figyelmet érdemel. A jogtudós, a rézmetsző, a polihisztor polgármester életműve és hagyatéka irodalom- és művelődéstörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő, hiszen pl. ő alapította az első honi tudós társaságot is 1604-ben. Sajátkezűleg írt könyvében rajzolta le azt a címert, amely a Soproni Nemes Tudós Társaság címerévé vált: „két kéz az egyetértést és a szövetséget jelképezi, s középen egy könyvet - mint a szabad művészeteket - tartanak szorosan..."

Tudománytörténetünk korai jeles munkái közül találkozhatunk a kiállításon Lackner Kristóf padovai disszertációjával (1595), Frankovith Gergely orvosdoktor „Hasznos és fölötte zik- segös könyv... ” kezdetű munkájával 1585-ből, amely az első magyar nyelven kinyomtatott orvosi munka, valamint az antropológia magyarországi úttörőjének, Fridelius Jánosnak „Anthro- pologia de principiis növi scum natis" című művével.

Sopron a krónikák városa is: Fauth Márk krónikája legértékesebb helytörténeti forrásaink közé tartoznak.

Alkalmi verselők is éltek e városban, így az első soproni származású költőként ismert Wiener János, „aki 1595-ben írt paszkvillusaival hívta fel magára a figyelmet. Nevéhez fűződik az első irodalmi per, mert gúnyverseket fabrikált neves soproni asz- szonyságok, köztük a polgármester feleségének erkölcseiről”.

Láthatjuk a szomorú sorsú prédikátor-költő Kőszegi Szekér Mátyás epigrammáskötetét is (1613).

A több évszázadra visszatekintő soproni könyvtörténet szorosan összefügg a könyvtárak és levéltárak históriájával. A könyvtárat 1666-ban Zu a na Péter városbiró és polgármester alapította. A könyvtárügy első nagy alakja Lang Mátyás evangélikus lelkész volt, akinek iratai közül a könyvtár építésére és átalakítására vonatkozó iratok is előkerültek. A tudós Lang külföldi professzorok ajándékköteteivel, külföldi nyomdászoktól rendelt munkákkal is gyarapította a könyvgyűjteményt. Az evangélikus értelmiség irodalmi működése meghatározó volt a város történetében. A gyüleke- zetalapitó neves prédikátor, Gerengel Simon első prédikációja nyomtatásban 1565-ben, katekizmusa pedig 1569-ben jelent meg. Kövesdy Pál, a magyar gimnázium első rektora a magyar nyelv oktatására helyezett nagy hangsúlyt, s 1686-ban megjelentette magyar nyelvtanát.

A kiállítás záró fejezete soproni könyvgyűjtőket, hírességeket mutat be: Miller Jakab polgármester ajándékkötetét a városi latin iskola számára, egy ősnyomtatványt Schiffer János polgármester humanista könyvtárából, de láthatunk művelt mesteremberek könyvtáraiból származó műveket is.

A gonddal, arány- és szépérzékkel rendezett kiállítást gazdagítják a korabeli olajfestmények: Lackner Kristóf, Zuana Péter, Lang Mátyás és Barth János Konrád portréi.

Külön könyvtartón áll az a nevezetes Biblia, amely - megéget) lapjaival - az 1676-os nagy soproni tűzvészre emlékeztet. Újszerű ötlet a tűzből mentett biblia alatt látható gerincfeliratos fóliák bemutatása is.

Az „Irodalmi élet és könyvgyűjtés a középkori és reneszánsz Sopronban ” című kiállítás anyagát dr. Gr üli Tibor könyvtáros válogatta legnagyobbrészt a Soproni Evangélikus Gyűjtemények Könyvtár- és Levéltárából, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum könyvtárából és a Sopron) Városi Levéltár anyagából. Az Országos Széchenyi Könytár, az Österreichisches Nationalbibliothek, a Győri Székesegyházi, illetve a Veszprémi Püspöki Könyvtárak szintén több jelentős művet kölcsönöztek a kiállítás idejére.

A szakszerű, irodalomjegyzékkel is ellátott kiállítási katalógus rövid leírásai a művelődéstörténettel, a könyv- és helytörténettel foglalkozók számára nemcsak érdekes kalauz, hanem értékes forrás is.

A könyvtörténeti kiállítás november elejéig még várja az érdeklődőket a Lábasházban, az Orsolya téren.

Alpárné Szála Erzsébet

„Megbékéléseink ” és Emeric

Ceruzasorok két kiállításról

EMERIC Franciaországban élő magyar származású festőművész. Művészete, alkotói tevékenysége Franciaországhoz kötődik, de mint mondja a „gyökerek” Magyarországhoz tartozóvá teszik -, szüksége van a gyermekkorában elhagyott szülőföldre. Bár az alapfokú oktatástól az akadémiáig minden ismeretet, tudást Franciaországban szerzett meg, jól ismeri a magyar kultúra értékeit, klasszikus költőink írásaiból fejből idéz és jól beszél magyarul - ez elsősorban szülei érdeme -, de fényt vet emberi magatartására is. Művészete nem a magyar földben gyökerezik, természethű ábrázolásra törekszik, de századunk progresszív művészeti kísérleteinek eredményei is beépültek képeibe. Eleven színek, a szín és kompozíció sajátos összehangolása jellemzik műveit. Képei között helyet kapott a hatalmas zöldpaprika éppúgy, mint a napraforgók, a csodálatos orgona, a platán, az olajfák, a megsebzett vadkacsa, bogáncsvirágok, csodálatos valós és képzeletbeli tájak, katedrálisok és az alma. Az alma,

mely a felhőkarcolók között is jelentős helyet kap, sőt Atlasz is két kezében almát tart.

„Az alma az Édent jelképező gyümölcs. Ősi gyümölcs. Az

idők hajnalának gyümölcse. A sóvárgás gyümölcse. A kísértés gyümölcse. De a tudás gyümölcse is és a Biblia szerint ezzel mindjárt a bűnhődés gyümölcse is..— írja katalógusa előszavában.

„EMERIC a Lélek realistája” - mondta róla Jean Cocteau. Igaza van. Hivatásszeretete, emberi magatartása, humánuma egyaránt tükröződik festményeiben. Életmű kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában dr. Bogsch Árpád, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének főtitkára nyitotta meg. Kár, hogy csak november 1-ig tekinthető meg.

.A „MEGBÉKÉLÉSEINK” című kortárs képzőművészeti kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban merőben eltér EMERIC nyugalmat árasztó tájképeitől, csendéleteitől, a „soha nem mondhatok eleget a valóságszeretetemről, mert neki köszönhetem a képzeletvilágomat...” elvétől.

Az ART-MA művészeti Alapítvány támogatásával létrejött kiállítás a Hadtörténeti Múzeumban (Budai-Vár, Ka- pisztrán-téri kapu) - á köves, szép udvaron is elhelyezett alkotásokat is beleszámítva - 700 négyzetméteren látható

1993. január 31-ig. A művészek az ART-MA Képzőművészeti Alapítvány felhívására önállóan jelentkeztek alkotásaikkal, saját témával, elgondolásaikkal, melyben a jövő felé vezető út is felcsillan. A kiállítás érdekessége, hogy a stílusok sokfélesége ellenére, megtalálni az egymáshoz kapcsolódást, azokat a különbözőségeket és azonosságokat, melyek végeredményben - korra és nemre és hovatartozásra való tekintet nélkül - a művészek sajátosságaiból adódnak. Természetesen érzékelhető munkáikban az elmúlt évtizedek, a történelmi időszak társadalmi változásainak negatív, vagy éppen pozitív hatása.

Nem lehet eléggé aláhúzni a Hadtörténeti Múzeum főigazgatójának, dr. Korsós László ezredesnek a sajtótájékoztatón elhangzott szavait: „Komolyan kellene már egyszer vennünk közös történelmünk közhellyé koptatott tanulságát: csak együtt s nem egymás ellenére lehetünk úrrá nehézségeinken, teremthetjük meg gyermekeink és unokáink számára a továbbélés lehetőségét... Rendet kell teremtenünk egymás között és magunkban! Keresni kell a megbékélés útjait, tiszteletben tartva a másik jogát a szabad útválasztásra. Egyre kell nagyon vigyáznunk, az utak járhatók legyenek!”

A száz művész kiállítását október 1-jén katona Tamás államtitkár nyitotta meg.

Schelken Pálma