Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-11-01 / 44. szám

Evangélikus Élei 1992. november i

A MAGYAR EGYHÁZAK HELYZETE ERDÉLYBEN A FORRADALOM UTÁN

Október 8-9-én a Romániai Magyar Evangélikus Zsinatpresbiteri Egyház hivatalos küldöttsége megbeszéléseket folytatott egyházunk vezetőivel. A küldöttséget Mózes Árpád püspök és dr. Podhradszky László egyetemes felügyelő vezette, tagjai voltak Kiss Béla kolozsvári lelkész, püspökhelyettes, Raduch Zsolt brassói esperes és Antal László tatrangi lelkész. Egyházunk tárgyaló partnerei dr. Harmati Béla és Szebik Imre püspök, dr. Frenkl Róbert országos és dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő, valamint az országos egyház osztályvezetői és a Teológiai Akadémia képviselői voltak. A testvéri találkozón részt vett dr. Görög Tibor á LVSZ Európa- titkára is.

A tanácskozásokról későbbiekben még beszámolunk. Most azt a beszámolót közöljük, melyben a romániai egyház helyzetéről adtak számot a vezetők.

A romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház helyzetének ismertetése, a romániai forradalom (?) illetőleg a Cea- usescu kommunista diktatúrájának megszűnte után nem választható teljesen külön a romániai magyar egyházak helyzetétől.

Honecker keletnémet kommunista diktátor az 1989-es év elején megnyugtatta a világközvéleményt, kevésbé saját népét, hogy a berlini fal még 50 évig állni fog.

Ceausescu, a román diktátor még optimistábban nyilatkozott, mondván, akkor számolják fel a szocializmust Romániában, amikor a szomorúfűz virágot terem.

Az amerikai elnök Reagen által 8 éven keresztül a Szovjetunióra erőltetett fegyverkezési hajszába az utóbbi teljesen belerokkant, s Gorbacsov, a Szovjetunió első pragmatikusan gondolkodó vezetője a 70 éves fennállás óta, levonta a megfelelő konzekvenciákat s kénytelen-kelletlen el kellett fogadja Jalta felszámolását, ami mérhetetlen keserűséget, szenvedést, könnyet jelentett mindazoknak a kelet-európai népeknek, amelyek Berlintől keletre éltek és létezni próbáltak.

E kis jelentés céljául nem tűzheti ki, hogy a kommunista diktatúra minden anyagi és erkölcsi rombolását felsorolja, nagyitó alá tegye és ebből levonja a mára érvényes konklúziókat - pontosabban: a kísérletet, amit maga után hagyott egyes kelet-európai országokban, a szélsőjobb köntösében megjelenő és igen komoly elemzést igénylő neokommunizmust.

Romániában, ahol a politikai kultúrának még a nyomát sem lehetett fellelni, a represszív apparátus tökéletes működése folytán, nem volt 56, nem volt 1951 júniusi Berlin, nem volt Charta 1977 - mint Csehszlovákiában. A jelentéktelen, pár személyhez fűződő ellenállási kísérlet (Goma, Doina Cornea) elszigetelt volt.

Ennek ellenére a koncepciós perek számukat és a börtönviszonyokat tekintve Romániában voltak számszerűen a legnagyobbak és a börtönviszonyok a legborzalmasabbak.

Szenvedő alanyai közül köztünk vannak püspökünk Mózes Árpád, Antal László, Kiss Béla lelkésztestvéreink.

Ilyen előzmények után következett 1989. december 16-22., a kelet-európai változások közül, a legvéresebb, amely 1311 áldozatot követelt és ennek sokszorosa a sebesült, vagy életfogytiglan meg- nyomorodott állampolgár.

A hatalmat az ún. Nemzetmeg- mentési Front vette át, amely megalkotta az ideiglenes Nemzeti Tanácsot, jelenlegi államelnökünkkel az élen és a reformkommunista garnitúra prominens személyiségeivel Bärlädeanu, Dan Martian, Diviu Brucan stb.

A romániai magyar egyházak vezetői, helyzetük felmérése, szándékaik tisztázása és igényeik megfogalmazása miatt, Erdély történelmében először egy szándéknyilatkozatban jelentették be a hatalomnak mindazokat a kéréseiket, követeléseiket és igényeiket, amiket egy félévszázados elnyomás után, úgy ítéltek meg, hogy jogosan követelhetik.

1990. január 22-én a kolozsvári Erdélyi Református Püspökség székhelyén jelentek meg a magyar egyházak püspökei és világi vezetői, megfogalmazták a szándéknyilatkozatukat és elküldték a parlamentet helyettesítő ideiglenes Nemzeti Tanácsnak. .Optimizmusunk annál indokoltabb volt, minthogy a Nemzeti Tanács egyik első törvényerejű rendeletével a görög katolikus egyház visszaállításáról gondoskodott.

Szándéknyilatkozatunkat nem óhajtom részleteiben ismertetni, lényege a szabad vallásgyakorlás visszaállítása, vallástanítása iskolákban, a teológián a numerus clausus megszűnte, egyházi intézményeink, elsősorban sok évszázados középiskoláink visszaadása, karitatív intézményeink anyagi kereteinek biztosítását ,az egyházi elkobzott vagyon visszadásával tudjuk csak működtetni, kegytárgyak, egyházi levéltárak, könyvtárak stb. visszaadása.

A várakozásokban hamarosan csalódtunk, de legelőször és legkeserűbben a görög katolikus román egyház, amely sok ezer ingatlana helyett és számtalan temploma, intézménye -, Erdélyben túlsúlyban lévén -, mit sem kapott vissza.

Kolozsváron sok temploma volt, istentiszteleteiket jelenleg a Mátyás szobor előtt a kolozsvári főtéren tartják szabad ég alatt.

Mellékesen említem meg, hogy a görög katolikus egyház volt Erdély Romániához csatolásának legfőbb előmozdítója, Hosszú Gyula kolozsvári püspökük börtönben ült sok évet, kijövetele után bíborossá kreálta a pápa, a gyulafehérvári egyesülési ünnepség vezérszónoka stb.

Ilyen konstellációk mellett vártuk a választ szándéknyilatkozatunkra.

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy van egy visszarendeződési irányzat, ami azzal kezdődött, hogy a létesített kultuszminisztériumot megszüntették és visszaállították az „Egyházügyi Hivatalhoz” hasonló vallásügyi államtitkárságot, a romániai magyar egyházak arra az elhatározásra jutottak, hogy érdekeiket közösen kell megvédjék, s így a hatalommal szemben egységesen lépnek fel.

Megalakult a „Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete” ami felváltva ülésezik a különféle püspöki székhelyeken.

Szándéknyilatkozatunkra választ nem kapva - egyetemes felügyelőnk, Podhradszky László, aki képviselő a Román Parlamentben

hosszú kísérletezés és nehézségek után, elérte, hogy az államelnök Iliescu 1991. május 22-én fogadta a nála megjelent összes magyar püspököket és főgondnokokat, ahol két órán keresztül Jenei Dezső unitárius főgondnok nagyon határozottan adta elő sérelmeinket. Tekintettel arra, hogy mély hangja és erős intonációja volt egyetemes felügyelőnk - úgy érezte, hogy a hangvételt mérsékelni kell s annál is inkább, minthogy Iliescu államelnököt ismerte -, felhívta az elnök figyelmét - hogy ne értse félre az esetleg hangosan elmondottakat de ez elkeseredésünkkel motiválható.

Egy kínos közjáték következett, amikor az államelnök - Tőkés László váradi református püspöknek felrótta a „Corriera del la Sera” című olasz lapban megjelent interjúját, amiben személye is - felfogása szerint - alaptalanul rágalmazva lett.

Vártuk az eredményt.

Az államelnök válasza: ultimátumokra nem válaszol.

Mikor egy testület és több mint két millió hívet felölelő egyházfők - semmi egyebet nem kértek, mint azt, ami az övék volt, az ultimátumként felfogni - önmagát minősíti.

Egyetemes felügyelőnk a román képviselőház emberjogi, nemzetiségi és kultuszbizottságának tagjaként részt vett az új kultusztörvény kidolgozásában, amelyet beleértve a román orthodox egyházat, a vallásügyi államtitkárság is magáévá tett és kérte, hogy azt a törvény sürgősségi eljárás kapcsán vigyék a parlament elé.

1991. január 4-én történt az interpelláció, amit követett kb. 2 hónap múlva egy másik sürgetés eredmény nélkül maradt mind a mai napig.

Megítélésem szerint a kultusztörvény 46 és 70 szakasza előirányozta az egyházi vagyon és intézmények jórészének a visszaadását, amit a jelenlegi kormányok nem tudtak magukévá tenni és ez a tervezet - túl jó volt - s emiatt tervezet maradt.

1992 januárjában Románia Szenátusában az Európai Tanács mind a tizenkét tagja, - kihallgattatott a kultusz és a felekezeteket illetően.

Az alkotmány vitában 16 esetben képviselte egyetemes felügyelőnk egyházaink álláspontját, ami bizonyos eredménnyel járt, minthogy hosszú jogi vita után, bevették felügyelőnk javaslatát az új Román Alkotmányba - 15 szakasz-, hogy a törvények csak a jövőben lehetnek hatályosak, és minden visszamenő hatását a törvényeknek ki kell zárni, minthogy a totális államrendszerek alapja a törvények visszaható ereje volt.

Más vonatkozásban, amikor a parlament plénuma előtt rámutatott felügyelőnk, hogy az elkobzott kegytárgyakat a Román Történelmi Múzeumban látta egy protokolláris látogatás alkalmával, azzal a felírással, hogy a nemzeti múzeum megőrzése alatt álló egyházi vagyontárgyakról van szó, megkérdeztem, hogy ki bízta meg a nemzeti múzeumot, hogy ezeknek a kegytárgyaknak, kincseknek akár letéteményese akár megőrzője legyen.

Ha nem is azonnal, július 27-én megkezdődött a kegytárgyak és elkobzott egyházi kincsek visszaadásáról a tárgyalás, ami eredményesnek látszik.

Egyházi középiskoláink, amelyek biztosították a két világháború között az erdélyi magyar kisebbség identitástudatát sok száz éves múltra tekintetenek vissza alapításuk Báthori István erdélyi fejedelem, későbbi lengyel király, Bethlen Gábor és más nagy magyar történelmi nevekhez fűződnek, ezeknek visszaadása a magyar felekezetek tulajdonát képező iskoláknak egyik legnehezebb és egyelőre eredménytelen fáradozásunk volt.

Önmagában, hogy Kolozsváron a hét magyar középiskola közül, ami a kolozsvári magyar egyházak tulajdonát képezte a kommunizmus előtt, és amit államosítottak, illetve ezen túlmenően román-magyar vegyes iskolákká változtattak, ahol a magyar osztályokat fokozatosan csökkentve teljesen román tanintézetekké váltak, egyebek között azt eredményezte, hogy az 1563-ban alapított kolozsvári református kollégium színtiszta román tanintézet.

Nagy harcok árán annyit sikerült elérnünk, hogy a volt piarista gimnázium, a kolozsvári unitárius gimnázium és a volt református lánygimnázium visszakapta eredeti magyar jellegét, de ez is állandó támadásoknak van kitéve a román szélsőjobb részéről.

Lelkész és gyülekezet együtt az úrvacsorában

BANK - Szeptember második felében ünnepi események voltak a nógrádi egyházmegyében. Az egyházmegye huszonegy anya, húsz leány és közel száz szórvány gyülekezetét nemcsak földrajzi egység köti össze, hanem egy sajátos kegyesség, amely az ország más területein ilyen egységben nem található.

Szebik Imrét, az északi egyházkerület püspökét közel egy hét leforgása alatt három ízben szólította a szolgálat kötelessége az egyházmegyébe.

Kalácska Béla esperes a lelkészi munka- közösség ülését Bánkra hívta össze, ahol az ülés megkezdése előtt a megye lelkészei a gyülekezet tagjaival úrvacsorái istentiszteleten vettek részt. Hétköznap délelőttjén

A visszaállított vallásügyi állam- titkárság működési szabályzata, amit felügyelőnk kifogásolt, és így 16 hónapi késéssel jelent meg, utólag amikor a visszhang elült, olyan megszorító rendelkezéseket tartalmaz, ami szinte szó szerinti másolata a volt egyházügyi hivatal működési szabályzatának, csak példaként említem, hogy ellenőrzési jogköre kiterjed az egyházak saját alapjaira és jövedelmeire, vagy az egyház ingatlant nem szerezhet sem vétel sem örökség útján csak a vallásügyi államtitkárság jóváhagyásának birtokában.

Ez dióhéjban az egyházak harca Erdélyben.

Rátérve arra a mérhetetlen segítségre, amit a testvér egyházaktól kaptunk - elsősorban a magyar evangélikus egyháztól -, amikor az embereknek a fizikai léte veszélyben volt, megjelentek az első magyar segélyszállítmányok, ezt követték a nyugati testvér egyházak részben a Lutheránus Világszövetségen keresztüli részben direkt segélyszállítmányai és anyagi jellegű segítségnyújtása, ami ezekben a kritikus években egy tomboló infláció mellett jóformán túlélésünket biztosította, s híveink meggyőződhettek, hogy nemcsak „Erős Vár” vagyunk, hanem végvár is, a brassói szász evangélikus „fekete templom,, az európai gótika utolsó remekműve.

Európa, sőt a világ evangélikusai érzik ezt és ez optimizmussal tölt el és hittel Istenben és jövőnk- ben, hogy nem pusztulunk el, mert hivatásunk van, a lutheri hitvallás képviselése és erősítése Európa legkeletibb részén. Abban a periódusban, amikor a valamikori hatalmas és erős német evangélikusság nem az ittmaradás hanem az elvándorlás útját választotta.

Megítélésünk szerint, misz- sziónk, kötelességünk, hivatásunk, hogy a maximális segítséget megadjuk német testvéreinknek, akik ha kevesen is, de az ittmaradás mellett döntenek.

Tárgyalás tárgyát kellene képeznie, állami szinten Románia és Németország között a 700-800 éves szász vártemplomok sorsa, amiről a német kultúra megítélésünk szeúrvacsorával él, szinte tele templom, majd a nap folyamán a gyülekezet részéről megnyilvánuló vendégszeretet is jelzi a nógrádi kegyesség mibenlétét.

Az ülésen — a többi között - Szebik Imre püspök Ökumené 1992-ben címen előadást tartott. Biblikus alapvetés után, egyháztörténeti háttérrel szakszerűen vázolta fel egyházunk mai feladatait az ökumené területén.

Lelkésziktatás

Felsőpetényben

FELSŐPETÉNY - Pár nappal később (szeptember 19.), pár km-rel Bánk mellett lelkésziktatásra gyülekezett a környék. Kalácska esperes - a gyülekezet korábban volt lelkésze - Zólyomi Mátyás lelkészt beiktatta a felsőpetényi gyülekezetbe.

rint nem mondhat le, minthogy a keleti németség történelme materializálódik ezekben a vártemplomokban. Ha nekünk ebben a vonatkozásban szerepet ad az evangélikus egyetem, igyekezni fogunk annak eleget tenni.

Nemzetközi kapcsolataink fejlődését, bizonyos mértékben nehezítette megboldogult püspökünk, Szedressy Pál, utolsó éveinek mind súlyosabbá váló betegsége. Ezt a mulasztást be kell hoznunk, s örömmel regisztráltuk Fougner norvég püspök legutóbbi kolozsvári látogatását számos kísérőjével -, de talán legnagyobb elégtételünk az a megható értékben és számokban ki nem fejezhető nemzetközi jelenlét, amely Mózes Árpád püspök beiktatási ünnepségein jelen volt.

A magyarországi evangélikus egyházzal kapcsolataink hovatovább erősödnek, teológusok tanulnak Magyarországon, testvéri segítség jön a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről a szó szoros értelmében minden vonalon.

Sajnos nem hallgathatunk el olyan negatív jelenségeket, mint egyes lelkész testvéreink elvándorlása.

A lelkészet nem foglalkozás: hivatás, s akiben hivatástudat él, annak kötelessége hívei mellett ottmaradni jóban és rosszban is.

Olyan fiatal lelkész testvérünk is elvándorolt, akinek mint fiatal és egygyermekes házasnak hosszú és nehéz perekkel olyan lakásviszonyokat teremtettünk (154 m2 négy szobás luxus lakás) ami bármely fiatal magyar intellektuel még álmodni sem merne.

Minden egyes lelkész képzése egyházunk részéről súlyos anyagi áldozatokat követel meg. Ameny- nyire enyhítő körülményeket lehetett felhozni a múltban egyes esetekben, amikor a pszichikai vagy éppen a fizikai fenyegetést már el nem bíró lelkész kivándorolt - a mai helyzetben, amikor ez nem áll fenn, lelkészelvándorlás súlyosan sőt - túlzás nélkül, lehetnek olyan esetek is, amikor egyes gyülekezetek léte vagy nem léte függ a lelkész jelenlététől.

Dr. Podhradszky László Mózes Árpád

egyetemes felügyelő püspök

Az igehirdetés szolgálatát Szebik Imre püspök végezte Jer 29,13-14 igéje alapján. A Kr. e. 6. századból származó jeremi- ási igék örökérvényű igazságán keresztül mutatott rá a püspök arra, hogy a Babilóniába elhurcolt sanyarú sorsú zsidóknak az idegenben is keresni kell az Urat, mert akkor el tudják fogadni jelenlegi helyzetüket és hittel, a jövőbe vetett reménységgel dolgozhatnak, házasodhatnak, vállalhatják a gyermekáldást minden nehézség ellenére is. Lehet az elnyomó birodalomban a közjóért munkálkodni, azért imádkozni. A keresett és megtalált Úrban a maradék Izrael a szabadulást kapta. Olyan időket élünk, amikor a keresés szándéka megnyilvánul az emberekben.

Örüljünk - mondta a többi között -, hogy Isten olyan korszakot hozott el hazánkba, amelybe minden megkülönbözte- (Folytatás a 6. oldalon)

NÓGRÁDI NAPOK

EDUCATIO

T Jj, negyedévenként megjelenő szemle indult útjára az Ok- L/ tatáskutató Intézet gondozásában és kiadásában, Edu- catio címmel. A szemle „az oktatás társadalmi összefüggéseit kutatja és általában tematikus számokat bocsát ki. Első számában az iskola és egyház témát járja körül. Sok izgalmas kérdés került a folyóirat lapjaira, mint pl. Egyház és demokrácia, Vallás és iskola, Egyházi iskolák nyugaton és nálunk, Társadalmi igények és vallásoktatás, Visszaperelt iskolák és más hasonlók. Akit a téma közelebbről érdekel, annak érdemes tanulmányozni a folyóiratot. Feltettek ebben a számban egy körkérdést is tanároknak, tudósoknak, szakértőknek és közéleti embereknek. A válaszok között találjuk dr. Frenkl Róbert országos felügyelőnk és dr. Szentágothai János akadémikus írását is. Most az öt kérdés ismertetése után Frenkl Róbert válaszából közlünk, majd későbbi számunkban Szentágothai János válaszából is közreadunk részleteket.

Az öt kérdés így hangzott:

1. Helyesli-e, hogy a hitoktatás a rendes tanítási órák között tanított fakultativ tárgyak sorában helyet kapjon az általános és középfokú iskolák tanrendjében ?

2. Ki finanszírozza az önkormányzati iskolákban folytatott hitoktatást?

3. Milyen föltételek mellett látná helyesnek a jelenlegi ön- kormányzati iskolák egyházi tulajdonba kerülését?

4. Ki finanszírozza az egyházi tulajdonban működő iskolák fönntartását?

5. Mii fen eredmények várhatók attól, ha az egyház nagyobb szerepet kap az oktatásban ?

FRENKL RÓBERT

„...A nagy kérdés az, mitől egyházi egy iskola - azon túl, hogy az egyház az iskolafenntartó, ami nyilván csupán cégtáblát jelent! A minőség szükséges, de nem elegendő specifikum.

Érthető az egyházak népének az az igénye, hogy

jusson kifejezésre az egyházi iskola vezetésében, szellemében, a tanulók és a tanári kar összetételében is az egyházhoz tartozás. A népesség 4—5 százalékát kitevő lutheránus egyház számarányánál mindig nagyobb terheket vállalva vett részt az iskolaügyben. A megfogalmazott célok teljeskörű megvalósítása ma is szinte csak a fővárosban lehetséges, de a többi újra indított vagy indítandó gimnázium is olyan településeken - Sopron, Nyíregyháza, Békéscsaba, Orosháza, Bony- hád, Aszód - működik, ahol az országos átlagnál magasabb az evangélikusság jelenléte. Mégis adjunk hangot az egyházi iskolákkal kapcsolatos másik, az előbbivel nem ellentétes, hanem azt inkább kiegészítő szemléletmódnak is. Eszerint egyszerűen az egyházak történelmi gyökerű társadalmi felelősségvállalásához tartozik az iskolák és számos egyéb szociális intézmény fenntartása. Még akkor is, ha ezzel nem közvetlenül, vagy csak részben szolgálnak egyházi célokat. Azt bizonyítják ezzel (vagy ezzel is) az egyházak - ha nem is ez a cél hogy másként gondolkodnak, más meggyőződés által vezéreltetnek, mint a közvetlen érdekösszefüggések által irányított egyéb emberi közösségek. A cél egyszerűen szólva a szolgálat, a tehervállalás. Ez ott kap különösen nagy hangsúlyt, ahol a település egyedüli iskolája egyházi.

Az egyház alaptevékenysége missziós jellegű. Arra irányul, hogy Istenhez vezesse az embereket. Az iskola viszont nem közvetlen missziós, hanem oktatási intézmény. Minősítését az szabja meg, hogyan látja el oktatási feladatát. Mégis, bár szükségszerűen követve, sokrétűen érvényesülhet az iskola életében az egyház üzenete. Természetesen lehetnek, kellenek az iskolai programban közvetlen spirituális események; a részvétel ezeken azonban mindig az egyéni döntéstől függhet csak.

Ami a konkrét kérdéseket illeti.

1. Feltétlenül helyeslem, hogy a hitoktatás helyet kapjon az általános és középfokú iskolák tanrendjében, a rendes tanitási órák között a fakultatív tárgyak sorában. Ma nyilván elfogultságnak látszik ha inkább a „kötelezően választható” tantárgyi kategóriát említem. Szinte mosolyogtató ugyanis az erőlködés, hogy mi legyen a hittant elutasítókkal, amíg társaik hittanra járnak. Az iskolában, nézetem szerint, a hittan is tantárgy, nem missziós óra, nem bibliaóra. Miért ne dönthetnék el a nem vallásos tanulók, hogy melyik egyház hittanóráját választják, egyház-, bibliatörténelmet, erkölcsi értékrendet stb. tanulandó. Miért ne lenne kötelező a hittan tanárai számára is ez a - mondjuk így - nyitott hitoktatás? Bátor vállalása a tudás és hit mezsgyéje felvázolásának. Az alkotmányosság érdekében lehet, sőt kell vallásilag neutrális, társadalmi-világnézeti ismeretek tanulmányozására is választási lehetőséget biztositani. Mindenesetre ván némi humora is annak, amikor azok a pedagóusok, akik évtizedeken keresztül egyszer sem tiltakoztak az ellen, hogy még a törvények adta lehetőségtől is megfosztották egyes igazgatók a hittanra jelentkezni óhajtókat, most harcos demokrataként védik a vallásta- lanság jogát. Kitől?

2. Az előbbiekből következik, hogy nézetem szerint a hittan rendes tantárgy; nem minősíthető kizárólag világnézeti tárgynak. Egyébként is, mi lenne ez, hiszen van toleráns, liberális, messze tekintő, van autokrata, szűkkeblű, elfogult, bármilyen oktatás, de neutrális...? A költségeket természetesen éppúgy az önkormányzat finanszírozza, mint az oktatás egyéb költségeit.

3. Nem tartanám helyesnek az önkormányzati iskolák egyházi tulajdonba kerülését. A polgári fejlődés nagy vívmánya, hogy az állam lett az iskolafentnartó hatóság, ő kell, hogy gondoskodjék a gyermekek oktatásáról. A feladat megoldásában részt vállalnak - többek között - az egyházak is.

4. Az előbbiekkel is összefügg, hogy ami az egyházi iskolák finanszírozását illeti, a normatív alapú állami iskolafenntartásból nem az egyházak, hanem az egyházi iskolák tanulói részesülnek. Ez az egyházi iskolai költségvetés jelentős bevételi forrás. Az egyházak ezt - éppen a színvonalra irányuló célok miatt - kiegészítik. Elképzelhető - főleg sajátos helyi igények esetén -, hogy az önkormányzat és az egyház megállapodása alapján az önkormányzat is hozzájárul az egyházi iskola fenntartásához. De a két fő forrás: normatív támogatás + egyházi támogatás.

5. Az egyházak nagyobb szerepe az oktatásban jelentős színvonalemelkedést kell, hogy eredményezzen. Fontos összetevő a lelkész- és a tanárutánpótlásra gyakorolt hatás. Az már az egyházak belső megújulásától is függ, mennyire tudnak - életmód mintákat is adva - az iskolafenntartás kapcsán is résztvenni a társadalom szellemi megújításán túl az erkölcsi megújulásban.”

'i