Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-10-25 / 43. szám
Evangélikus Élet 1992. október 25. GYERMEKEKNEK F I A T A L 0 Köszönjük néked, jó Atyánk, játékainkat - a nagyokat és a kicsiket, a régieket és az újakat; a hintalovakat, a rollert, a labdát, a kisbabát. Segíts, hogy játékainkkal másokat is engedjünk játszani, és köszönetét mondjunk azoknak, akiktől mindezeket ajándékul kaptuk. Köszönöm, Istenem, könyveimet: az egyik megkacagtat, a másik tanít, ebben gyönyörű képek is vannak, amabban csodálatos mesék; köszönet néked mindazokért, akik e könyveket írták. ÁMEN CSODÁK FÜLÖP ÉS BIBI A rádió- Brr, de hideg van már megint, és sötétedik is! - mondta fázósan Peti kutya.- Én is fázom - gondolkozott hangosan Cirmi is -, de nézd csak Peti, valaki nyitva felejtette a konyhaajtót, akár be is surranhatnánk!- Nem rossz ötlet -és a két kis állat már bent is volt a jó meleg konyhában. Kényelmesen a kemencepadkára heveredtek melegedni.- Petőfi Rádió Budapest, 19 óra 2 perc, híreket mondunk.- Ki beszél itt Peti? - nézett körül Cirmi a helyiségben.- Hallottad, valami Rádió nevezetű egyén!- Na ne mondd, hiszen nincs is a szobában senki!- Azt én is látom, jobban mondva nem látom, de a hangot abból az irányból hallottam - mutatott a konyhaszekrény felé Peti kutya.- Ott nincs semmi érdekes, csak egy doboz!- Ámbár lehet, hogy abból jött a hang - mondta Cirmi és mindketten leszálltak a kemencéről, hogy közelebb férkőzhessenek a rádióhoz. Abban a pillanatban lépettbe az ajtón Tomi, Móri néniék kisunokája.- Nézd csak a két kis állat, hogy figyeli a rádiót, biztosan nem tudják mi az! - gondolkodott el a kisfiú.- Na gyertek ide hozzám, két kis oktondi, elmesélem nektek, hogy miről is van szó - és mintha a két kis állat értette volna, mit is akar Tomi, odatelepedtek mellé, jobbról Cirmi, balról Peti és csillogó szemmel figyeltek. 0, de rosszul is mondom, hát persze hogy értették az emberi szót, hiszen ha valaki kedvesen szólt hozzájuk, már a hangjából megérezték a melegséget. Tomi pedig mesélni kezdett:- A hangot, amit a rádióból hallunk, láthatatlan hullámok hozzák, ezek a rádióhullámok. A néni hangját, amit hallottatok a rádiókészülék, vagyis az a kis doboz, rádióhullámokká alakítja. Ezek a hullámok egy olyan helyiségből lépnek ki, ahol sok néni meg bácsi dolgozik, szedi össze a híreket a világból, és ezek egy pontból a rádióadó antennájából jönnek és nagyon gyorsan száguldoznak a világban. Amint egy rádiókészülékkel, pl.: ilyennel mint a miénk, találkoznak, belemásznak, annak is az antennájába és abban gyorsan változó elektromos jeleket idéznek elő. Ezeket a doboz felerősíti és így mi is hallhatjuk őket. A néni hangja tehát így ért el hozzánk. " 'Aá'áá, de álmos teltem -Vákkáiilótt Peti!-Vgj) látbdl.’CtrMT már horkol is. EzzeUiálás szemeket-veteti Tomira és elaludt ő is.- Milyen érdekes, azt éreztem, mintha mindketten rám figyeltek volna! Örülnék ha megértettek volna valamit mindabból, amit elmondtam nekik. Istenem, milyen jó, hogy teremtettél állatokat is! Sokszor egy állat is lehet olyan barátja az embernek, mint egy-egy embertársa! - mélázott el magában Tomi, a kisfiú. PRÓBÁLD MEG! Táncos kóró táltos A száraz kukoricakórót darabold fel. A nyakát és a lábakat a kóró héjából kimetszett darabokból készítheted. A lovacska farkát és sörényét a kukorica leveléből formázd úgy, hogy előbb a bevágásba helyezed, majd ollóval bevagdosod, csinosítod. Így akár már táncra is perdül a kis táltos. Úgy is tett, és meggyógyult Jn 9,1-34- Sziasztok! Képzeljétek, beteg voltam. Nem, nem influenzás, hanem tetüs. Nem fájt, de egész délelőtt bőgtem:- Nem megyek többet iskolába. Engem senki ne csúfoljon, inkább meghalok. A nagyi vigasztalt:- Ugyan, ez bárkivel bármikor előfordulhat. Nem kell kétségbeesni. Apu hoz rá mérget, aztán egy hajmosás és kész. Mért nem veszed elő Bibit? Őt nem kell félteni. Szót fogadtam, és aznap ezt olvastuk: Amikor egyszer Jézus a tanítványaival sétálgatott, megláttak egy vak koldust, aki vaknak született.- Mester, miért beteg ez az ember? Szép kis mákvirág lehet! Vagy ha nem ő, hát a szülei! Jézus így válaszolt:- Nem a saját hibájából, nem is a szülei^miatt vak, hanem azért, hogy meglássátok rajta az Úristen tetteit. Neki engedelmeskedjetek, engem is Ő küldött. Ezért menj te is fiam, az Ő parancsára! Menj és mosakodj meg a Küldött-tavában! Látni fogsz. Akkor Jézus nyálával sarat gyúrt ä porból, és megkente vele a koldus szemét. A vak elment, megmosakodott, és végre látott. Boldogan hirdette mindenfelé, hogy lát. De az emberek nem hittek neki meggyűlölték, kicsúfolták. Hogy miért, azt nem tudom. Talán a saját vakságuk vagy a szüleik bűne miatt. JÁTÉK Betűkirakó A verseny állása a városnevek után: Illés Adél, Egyházasdengeleg (13 183 p.) - Zalán Bp. VIII, (10 414 p.) - Zalán Péter,' Bp. VIII. (7689 p.) - Kollár Gábor és Tamás, Dunaegyháza (7207 p.)-Fancsali Ifj. Kör (460Ó p.) - Bánki Renáta, Várpalota (3259 p.) - Benke Zsuzsanna, Ajka (1234 p.). A játék az utolsó fordulójához érkezett. A betűkből most bibiai növények neveit kell kiraknotok. Minden növény neve mellé írjátok oda az igehelyet is, ahol megtalálható. Az új növényhez ismét az összes betű felhasználható. Próbáljatok meg minél többet írni. A kereszt tetszés szerint felhasználható betű. B + SLZAŐLROMNDIS + 7 185975357 3 7 2792 A megfejtéseket a gyerekrovat címére küldjétek a lap dátuma utáni hétvégéig postára adva. Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Cím: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Tiszadob A tiszadobi ökumenikus tábor tagja lehettem majdnem egy hétig. Amikor az elmúlt ősszel Svédországból hazafelé tartva megígértem Laborczi Géza evangélikus lelkipásztor-országgyűlési képviselőnek és felesége Sztankó Gyöngyi evangélius lelkipásztornak, a tábor szervezőinek, hogy részt veszek a kézműves csoport irányításában, nem gondoltam, hogy távozáskor valami szorongatni fogja a torkomat. Vajon miért? A gyönyörű Andrássy-kastélytól, vagy a meleg Holt-Tiszától való búcsú miatt? Nem hiszem, de akik egy hétig betöltötték ezt a helyet, a mintegy 100 fiatal és 20 kevésbé fiatal, a játékokat komolyan vevő csoportok, színjátszók és játszók, beszélgetők, Ducsi és az énekesei, és együtt Kárpátalja és Erdély, Nyíregyháza és a Partium ifjúsága, Hegyközszáldobágy, Székelyhíd, Nagyvárad és Gyergyószentmik- lós, Homoródmente és Szlatina, katolikusok és reformátusok, unitáriusok és evangélikusok; miattuk volt gombóc a torkomban, mikor távozni kellett. Már harmadjára gyűlt itt egybe a tábor, hála a szervezőknek és támogatóknak. Miért? - tette fel a kérdést az „Eszakmagyarország” újságírónője, hogy magyarságukban megerősödjenek? Nem, erre a választ Szebik Imre evangélikus püspök adta meg: előbb keresztyének és aztán - magyarok. Fordítva zsákutca. Az ökumenikus együttlétnek az volt a gyümölcse, hogy úgy mentünk tovább, hogy sokukról nem tudtuk, milyen felekezetű, csak azt, hogy hiányozni fog. Mint ahogy nem tudtuk a gyermekváros igazgatójáról hogy milyen vallású, csak azt hogy szeretettel fogadott és sokan nem tudták a falu polgár- mesteréről, hogy református presbiter. Sőt még azt sem, hogy az ő segítségével vihetett mindenki haza egy emlékfüzetet a tanult énekekkel és az itt látható linómetszetekkel. Azon kívül, hogy jó volt együtt Teológus-kórus Rendhagyó ismertetés E rövid írást egy személyes jellegű ténynyel kezdem: eddigi rövid életem során a kóruséneklés szinte létszükséglet lett számomra. így nem csoda, hogy midőn két éve a Teológiára kerültem, első dolgom volt bekapcsolódni az énekkar munkájába. Az első pozitív meglepetést számomra a kórus oldott, humorral telített légköre jelentette. Ez persze nem csoda; az egyház- történet is tele van „mosolygó szentekkel” - Isten szolgálatára készülő ifjak arcára amúgy sem illik a búskomorság maszkja -, hogy tudnák akkor a JÓ HÍR üzenetét továbbadni? Természetes tehát, hogy a teológus-kórus hangulatát is a humor határozza meg. Az énekkar három éve működik rendszeresen, ifj. Blázy Lajos karmester barátunk vezetésével. (0 az, aki múlt évben egyszerre volt Győrött és Pécsett karnagy, miközben mellesleg a mi kis kórusunkat is vezette; hogy mikor aludt, rejtély; szerintem útközben a kocsiban.) Énekkarunkra is igaz lehetne a mondás, mely szerint a szép ének kiűzi az ördögöt- ha tenorunk egyik erőssége nem Ör- dögh Endre lenne, aki alkalomadtán a karmesteri teendőket is ellátja. Repertoárunk igen gazdag, persze főleg vallásos műveket éneklünk - a gregoriántól, sőt héber .dallamoktól .kezdve egészen a spirituálékig - de magunk örömére szívesen tanulunk madrigálokat, világi énekeket is. Elsősorban gyülekezeti alkalmakon (teológusnapokon) és az Akadémia ünnepségein szoktunk szerepelni, de részt vettünk 1991 májusában egy ökumenikus kórustalálkozón a Ráday utcai Református Kollégiumban, legutóbb pedig egy német orgonaművész- szel, prof. Herbert Wulffal volt közös koncertünk. Jelenleg az október 25-i zuglói istentiszteletre készülünk, melyet a TV is közvetít. És reméljük hogy még sokszor, sok helyen tudunk szolgálni, s hogy a közös éneklés közösségformáló ereje mellett az Istennek szolgáló ifjak derűje is még sokáig sajátja lesz ennek a kis létszámú kórusnak. Hegedűs Attila K N A K lenni, ha a hasznát keresem, talán az volt, hogy ezt a török átokkal vert népet legalább felekezeti különbségek ne osszák meg, mert sokkal több az, ami összeköt, mint ami elválaszt. „Áldásoddal megyünk, me- J gyünk innen el” - hangzott az ének j és áradt az áldás, és amikor ezt megfogalmazom, megfogalmazódik egy másik kérdésre is a felelet, amit nem olyan régen tettek fel: miért kárhoztatjuk a szekták (je- hovák, hit-gyülekezet stb.) működését? Azért, mert ennek az ellen- I kezőjét teszi, megoszt és szétszakít családot, egyházat, népet, nemze- tét. Hogy kegyes szólamokat j mond közben, ne tévesszen meg j senkit, a megkísérléskor a sátán is bibliát idéz, meg van írva - mondja - „...angyalainak parancsol felőled...”. Amilyen „jó és gyönyörűséges”, ha együtt lakoznak az atyafiak, olyan átkos a széttörettetés. Gavrucza Tibor : CSENDESNAP a nyíregyházi gimnáziumban Október 9-én, pénteken került sor az ismét egyházi iskola, a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangéli- | kus Gimnázium első csendesnap- í jára. A csendesnapon a kis és nagy s elsősök, a 10-11 és a 14-15 évesek j vettek részt, kb. 150-en, ők már az I egyházi iskolába jelentkeztek. De í jó néhányan jöttek érdeklődők a ] többi osztályból is. Ott voltak a I templomban a tantestület tagjai is. I Az iskolában a hitoktatást vég- ] ző Bozorády Zoltán és Zsuzsa két ] éneket tanítottak, ezeket gyakorol- | ták a résztvevők minden program- I pont után: „Jézus, neved oly eso-1 dálatos” és „Még ma hangzik Jé-1 zus szava messze földeken” - Tass | Anna Reményik Sándor verset ] adott elő. Nyitó áhítatot és előadást dr. I Frenkl Róbert tartott. Előbbit Lu-1 kács 12,1-2 alapján, utóbbit i „Sport és erkölcs” címen. Ezt kö-1 vetően az osztályok és az érdeklő-1 dők az osztálytermekben leiké-1 szék, gyülekezeti munkások, taná- ] rok vezetésével beszélték meg a I hallottakat. Ezalatt a tantestület 1 dr. Frenkl Róbertné pszichológus ] „A serdülőkor néhány fejlődésié-1 íektani kérdése” című eíőadását I hallgatta meg. A csendesnap záró alkalmára is-1 mét a templomban került sor. Elő-1 szőr az előadó válaszolt a csopor-1 tok által feltett kérdésekre, majd j Győrfi Mihály diakónus lelkész I tartott záró áhítatot Jelenések I 3,14-22 alapján. Bánszki István igazgató tájékoz-1 tatása szerint a következő csendes- j napra márciusban kerül sor. F. R. Az eperjesi kollégium kezdetei perjes városában az evangélikus tanügy több mint négy évszáza- J dós múltra tekinthet vissza. Már a XVI. században működött itt egyházi iskola. A XVII. század folyamán ez olyan szépen fejlődött, hogy annak továbbfejlesztése szükségessé vált. 1660 táján ezért felmerült a kollégium terve. 1665-ben a felsőmagyarországi protestáns rendek elhatározták, hogy a városban „nagyszerű anyaiskolát" állítanak fel. Ennek érdekében sok hazai és külföldi adomány érkezett. 1666. április 6-án tették le a kollégium alapkövét. Az építkezés alig több, mint egy esztendőt vett igénybe. 325 évvel ezelőtt, 1667. október 18-án történt a kollégium ünnepélyes felavatása. Az intézmény pecsétje égő lámpával ábrázolt két angyalt, akik a világosságot, a tüzet, a tudományt és a lelkesedést jelképezték. A kollégiummal egyidejűleg nyílt meg a 10 osztályos eperjesi gimnázium. A VII. évfolyam volt a „logikusoké’’, a Vili. a „gyakorlati bölcsészeké ", a IX. a „fizikusoké ", a X. pedig a hittanhallgatóké. (A teológia első tanára Pomarius Sámuel volt.) A magyartanításra nagy súlyt helyeztek. Már a II. osztálytól kezdve megkövetelték az itt tanítóktól, hogy a magyart anyanyelvi szinten beszéljék. Három éven át zavartalanulfolyt itt a tanítás. 1671 -ben azonban - a Wesselényi-összeesküvés vérbefojtása nyomán - Span ka u tábornok elvette az eperjesiektől a kollégium épületét. Az evangélikusok a régi szűk iskolába szorultak vissza. A kurucok átmeneti győzelme után 1682-ben az evangélikus egyház visszaszerezte a kollégium épületét. Négy évig nyugodtan folyt itt a munka. (A teológiát ekkor Ladi ver Illés oktatta.) 1687-ben azonban a császári csapatok ismét elvették az iskolát. Az evangélikusokat nemsokára még súlyosabb csapás érte. 1687 februárjában Caraffa tábornok vésztörvényszéket állított fel Eperjesen. Megkezdődött a terror az evangélikusok ellen. Vezetőik első csoportját március 5-én, másik részüket 22-én végezték ki. A vérpadot éppen a kollégium előtt (!) állították fel. A meggyilkoltak közül Zimmermann Zsigmond az iskola „felügyelője" volt, s a többiek (köztük Ke ezer András, Rauscher Árpád, Baranyai Ferenc és Wéber András) is kapcsolatban álltak az „alma materrel”. (Az áldozatok hozzátartozói számára nem sok vigaszt jelentett az, hogy a hóhér Caraffa később megörült.) „Könny és vér száradt oda, nem jelképesen, valóságosan az eperjesi falakra ” - állapította meg joggal Szál a inai Rezső irodalom- történész. A véres terrorfélelmet keltett az evangélikus lakosságban. Hitét azonban nem tagadta meg. A halálraítéltek bátor magatartása biztatást adott a hívőknek. (Rezik János tanár nemsokára kis könyvet irt „Az 1687. évben felállított eperjesi vérpad vagy az eperjesi vérfürdő" címmel. Ez a latin nyelvű kézirat csak 1931-ben jelent meg nyomtatásban, Gömöry János fordításában.) Az evangélikus iskola -az 1667 előtti épületbe visszaszorulva — tovább működött. A Rákóczi-szabadságharc kedvező fordulatot hozott. 1705-ben ismét a kollégium falai között folyt az oktatás. Az iskola rektora Re zik János lett, ki jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. (Róla már irtunk az Evangélikus Élet 1992. március 15-i számában.) 1710-ben azonban pestisjárvány dúlt a városban. Az eperjesi kollégium egész tanári kara ennek esett áldozatul. Az 1711-es szatmári béke után valósággal a mélypontról kellett az iskolának elindulnia... Az eperjesi kollégium első négy évtizede elég viszontagságos volt; háborúk és járványok zavarták az iskola munkáját. A legkegyetlenebb csapást azonban kétségtelenül a Caraffa-terror jelentette. Ennek emlékét felidézni iskolai hagyomány lett a következő másfélszáz évben. A diákságra ez mindig is komoly érzelmi hatást tett. 1908. június 11-én avatták fel a mártírok emlékszobrát a kollégium külső falának egyik sarkán. „A hősi példa hősöket nevel” - irta Csengey Gusztáv ez alkalomra írott versében. Évszázadokig senki sem tudta, hol nyugszanak a Caraffáék által kivégzettek holttestei. 1930júniusában Gömöry János nyugalmaz- tot igazgató megtalálta az áldozatok csontjait az evangélikus templom padlózata alatt. 243 esztendő múltán kerültek a terror mártírjai méltó sírhelyükre. A gyászszertartáson az ünnepi beszédek magyarul hangzottak a templomban, de nem a kollégiumban. Az eperjesi magyar főgimnáziumot ugyanis ekkorra már megszüntették. így a régi áldozatok ünnepe - sajnos - újabb fájdalommal párosult. Dr. Merényi László A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület védnöksége alatt az EVANGÉLIUMI SZÍNHÁZ a BM Duna Palotában (Budapest V., Zrínyi u. 5.) bemutatja Magyarországon először 1992. október 29-én, csütörtökön és 30-án, pénteken este 1/2 8 órakor TAMÁSI ÁRON HEGYI PATAK című drámai színjátékát 3 felvonásban Szereplők: Gidró Benke, gazda és ezermester Márika, a Gidró felesége Anka, a Gidróék leánya Geges Ciprián, ferences barát Geges Fulöp, a barát öccse Vikáros, vándor doktor Kankalin, a Vikáros asszonya, gyógyásznő Tiri Dorót, enyhe jehovista szénégető Simó Lázár, alkalmi vadász-madarász Terge Lőrinc, szökött katona Hely: Vászoly, erdő a Hargitán. Idő: második világháború. Rendező: UDVAROS BÉLA. Fénytechnika: Lantos László. Novemberi előadások: 8,9, 15,22,23,29,30-án este 1/2 8 órakor Jegyváltás: a protestáns egyházközségek lelkészt hivatalában, az Evangélikus Múzeumban és a BM DUNA PALOTA közönségszervezésén: Bp. V., Zrínyi u. 5. Telefon: 117-2754 és 117-2790/15. SIMON GYÖRGY ANTAL ANETTA CSONKA IBOLYA, FORGÁCS SZILVIA BITSKEY TIBOR IMRE ISTVÁN MÉCS KÁROLY FEHÉR ANNA HORVÁTH SÁNDOR PATHÓ ISTVÁN ZÁGONI ZSOLT Kezünket nyújtva bemutatkozunk, nevünk EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ, azaz ÖRÖMHÍR-hozó. Magyar, protestáns, ökumenikus szándékunkat nyitó előadásunkkal szeretnénk kifejezésre juttatni. Az 1958-ban írott mű először kerül bemutatásra Magyarországon. Tamási Áron az ötvenes évek végén világnézeti útmutatásra vállalkozott, e jegyben született a HEGYI PATAK. Az új emberi harmónia feltételeit keresi; eközben olyan színházat teremt, amelyikben felfrissíti a magyar drámát. Olyan népi játékot ír, amelyben az élet lényegét világítja meg, feleletet keres időhöz nem kötött általános emberi problémákra. Élet és halál, test és lélek, szerelem és gyűlölet örök kettősségének kérdését feszegeti. Kis emberi közösség nagy konfliktusairól vall. Szélsőséges, heves indulatok csapnak össze á történés során. Ciprián, a rendjét megtagadó, s a lelki életre esküvő szénégetővé lett barátpap kemény fanatizmusa vív az életet, az embert csupán működő anyagnak hirdető vándor-orvos hitével. Közönök, és ellenükre ott van a szerelem és az ezermester Gidró józan világlátása. És természetesen az élet és a szerelem győz; „a hegyi patak eléri a tengert, és az igaz szándék a győzedelmet”. E gondolatait bízta ránk Tamási Áron azért - az ő szavaival élve hogy meglegyen a rend, amely uralkodik a földön, és bétöltsük reménységgel a világot, amely minden percében a kezdet és a vég. Udvaros Béla Templomjárók kézikönyve Örömmel vettük kézbe ezt a kis kézikönyvet, amely Bencze Imre és I Benczéné Ruttkay Miklián Ágnes munkája. Végre egy könyv, amely egy I templom ismertetése során beszél a művészet templomi szolgálatáról is! Az 1 átlagos felfogás az, hogy az evangélikus templomban kép, és egyéb művészi I alkotás nem kell, illetve ha van - akkor csak dísz. Nos, ezt cáfolja ez a | könyv is. Az evangélikus templomban a művészet nem díszít, hanem „pré- I dikál”. Prédikál nem a fülnek, hanem a szemnek az oltárról, a falakról... I Ezért különösen őröltünk a „Szimbólumok a templomban” című fejezet- j nek. Ezek a sorok felhívják a figyelmet a kelenföldi templom szimbólumai-1 ra, és el is magyarázzák, hogy egy-egy szimbólumnak mi az üzenete. Kevés az, hogy egy templom „szép”. A szép nem segít rajtunk, csak Isten Jézusban adott szeretetének evangéliuma, öncélú gyönyörködtetés helyett képzőművészet és zene az igét kell hogy hordozza. A szóban forgó könyvecske tehát a kelenföldi templom ismertetését tartalmazza. Bencze Imre bevezetése utal arra, hogy sokan tájékozatlanok „a templomismeretben”, az egyházi életben és tanításban. Ezért írja le röviden „mi is a templom, hogyan is élünk benne, és mi ennek a templomnak és kelenföldi gyülekezetünknek rövid története.” így kapunk benne alapvető tanítást a keresztelésről, az oltár jelentőségéről, formájáról, az úrvacsoráról, az igehirdetésről... Nagyon jó, hogy ismerteti a liturgiában szereplő imádságokat is. Szó van az éneklő gyülekezetről és az orgonáról is. Jelentős, hogy a kelenföldi gyülekezetben olyan lelkészek is szolgáltak, akik behatóbban foglalkoztak pl. liturgiával, himnológiával (Bottá István, Bencze Imre). A gyülekezet történetének hátterében ott áll Schulek János, a templom építője, az ő fia Schulek Tibor, aki legkiemelkedőbb himnológusunk volt és Sulyok Imre, aki átvette a Schulek-család szellemi örökségét. Nem véletlen, hogy Bottá István, aki Óbudán ismerte meg Sulyokot, javasolta később, hogy őt hívják meg a kelenföldi orgonistaállásra. Ezek a tényezők magyarázzák, hogy ebben a gyülekezetben igazi liturgikus légkör jellemzi az istentiszteleteket. A könyv értékét nagyban növelik Bencze Imre rajzai, amelyek illusztrálják a könyv mondanivalóját. Ajánlom ezt a kis könyvet vezérfonalnak, bibliaórákon, konferenciákon, hitoktatásban. Igen érdekes a gyülekezet rövid története, amely a dokumentumok alapján filmszerűen pergeti le az elmúlt évtizedek eseményeit. A 11 paro- kus lelkész névsorában ott találjuk D. Ordass Lajos és Kendeh György nevét is, akik szenvedést börtönt is vállaltak az egyházüldözés idején. Megköszönjük a szerzők munkáját, akiknek soraiból a templom és a gyülekezet iránti szeretet árad és kristálytiszta tanítást adnak az evangélikus templom és liturgia dolgairól. Jó vezérfonal lehetne minden más gyülekezet számára is, hogy általa a saját templomuk értékeire is felfigyeljenek. A könyv a kelenföldi gyülekezet iratterjesztésében kapható. G. A.
