Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-10-25 / 43. szám
57. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 1992. OKTÓBER 25. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 19. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Minden bölcsességnek summája két részből áll: a Teremtőnek és önmagunknak a megismeréséből. Kálvin “ A TARTALOMBÓL DIAKÓNIAI SZOLGÁLAT JÖVŐJE NE KULTUSZT, HANEM KULTÚRÁT VÁDLOTTAK PADJÁN TÖRTÉNELEM A LELKEKBEN Tűnődés október 23-ról Nem éltem még 1956-ban. Tiltott könyvekből és személyes visszaemlékezésekből kellett először megtudnom, hogyan is zajlott a magyar nép legújabb forradalma és szabadságharca. Arra viszont nehezebben kaptam választ, hogy egyházunk hogyan élte át ezeket a napokat. Apró mozaikkockákból kellett összerakosgatnom a történéseket. Lenyűgözött keresztapám átszellemült beszámolója, amint felidézte, hogy egy nyíregyházi evangélizádóról a Dunántúlra utazva keresztmetszetében látta az országot' ezekben a forradalmi napokban, s teherautóról osztotta a kenyeret a fővárosiaknak. Hallottam több lelkészről, aki gyújtó hangú szónoklatot tartott települése főterén, ami miatt utóbb le is tartóztatták őket. Tudok segédlelkészről, aki egy városi rádióban keresztyénhez méltó bocsánathirdetéssel védte a forradalom tisztaságát. Tartottam kezemben olyan gyülekezeti jegyzőkönyvet, amelyből utólag kitépték az 1956-os oldalakat. Beszéltem azzal az egykori „pesti sráccal”, aki a forradalom hevében rosszul célzott, s kőbányai templomunkat találta el az orosz tank helyett Megragadott a korabeli beszámoló a reformációi istentiszteletről, amelyen nyolc év kényszerű hallgatás után először szolgált D. Ordass Lajos püspök. Magam előtt látom a jelenetet, amint a hitvalló püspöknek átadják azt a fekete gyászszalagot, amelyet bebörtönzésekor egy szerető asszony! kéz kötött az oltár feszületére. Nem akartam hinni a szememnek, amikor olvastam az elnyomó államhatalom támogatását mindaddig élvező két püspök megrettent és látványosan köpönyegforgató lemondólevelét. (Amely ruhadarabon hamarosan még egyet fordítottak, a levél visszavonásával.) Szinte sírva hallgattam egy testvérünk beszámolóját az Üj köztemetőben sebtében végzett temetésekről. Megrendültén olvastam egy gyülekezeti szolgálati napló szűkszavúságában is tragikus bejegyzését november 4-én: „Utcai harcok miatt nem tudtunk istentiszteletet tartani.” Mozaikkockák ezek, tudom. Ám életünk, s talán maga a történelem is, ezekből áll. A töredezettség csak arra figyelmeztet minket, hogy minél előbb dolgozzuk fel, harag és részrehajlás nélkül, az egyháztörténeti félmúlt eseményeit is. Amíg a tanúk élnek. Az emlékezésekben bizonyosan sok eltérés is lesz. Van azonban valami, ami állandó: a leírt szavak konok hűsége. így tartom kezemben az Evangélikus Élet „forradalmi” számát, amely a rövid szabadság mámorában született. A röpiratra emlékeztető, egyetlen lapnyi újság soraiból e mámor mellett azonban a józanság és a szeretet lelkülete is árad. Kékén András vezércikke adja meg ezt az alaphangot, amely akkor íródott, amikor „még tankok ágyúi dörögnek a közelben, géppuskák lövedékeinek sorozatai siví- tanak a ház fölött, még holttestek hevernek az utcán, feldöntött villamosok akadályozzák a közlekedést, állnak a gyárak gépei, a Vas utca elején kétségbeesetten jajgat egy asszony félje holtteste fölött, brommal élnek az anyák, akik harmadik napja nem tudnak fiaikról...” A Deák téri lelkész, aki mindössze néhány héttel korábban térhetett vissza a szolgálatba hét és fél év félreállítottság után, a hála, a békesség és a vigasztalás szavát hirdette az evangélikus egyház nevében. Ugyanebben a lapszámban olvassuk a budapesti lelkészek, teológiai tanárok és hallgatók forradalmi nyilatkozatát, és a hiteles tudósítást Ordass püspök reformáció ünnepi szolgálatáról, együtt a prédikáció szövegével. Döbbenetes erejű az a beszámoló is, amely egy október 28-i istentiszteletre emlékezik, amelyet nem harangzúgás, hanem ágyúdörgés vezetett be, ahová a hívek ostromállapot közepette, kapuajjtól kapualjig szaladva jutottak el. Dokumentumértékű a kompromittálódott vezetők lemondásáról szóló hírek sora is. Tanulságos olvasmány, nélkülözhetetlen forrás ez a megsárgult újságpéldány. Hasonlóképpen azokhoz a jegyzőkönyvekhez, tudósításokhoz, amelyek a forradalmat megelőző néhány hét történéseit rögzítik. Ezeket olvasva, érezni lehet, hogy 1956 nyarán szinte hétről hétre, sőt napról napra növekvő bátorsággal és eszméléssel emelte fel addig leszegett fejét mind több lelkész, hogy az igazság és a becsület szavát hallassa. Nem szabad elfelejteni, hogy az evangélikus egyházban bekövetkezett forradalmi változások nem a politikai események visszhangozásaként következtek egyszerűen be, hanem az addig elszigetelt lelkészek egymásratalálásában, az addig hallgató világiak megszólalásában. Október 23-át, a szabadságvágynak ezt a vulkánkitörését megelőzte a lelkek forradalma. Ezért élhetett aztán, bár búvópatakként, tovább: akkor is, amikor az elnyomó hatalom vérbe fojtotta a forradalmat. A lelket azonban nem ölhették meg. 1956 egyik egyházi tanúja és krónikása ezt írja minderről: „A történelem először a lelkekben születik meg, azután az eseményekben.” Tegyük hozzá: a lelkek forradalma túl is éli az eseményeket Ezért emlékezhet egy új nemzedék tűnődve, október 23-ra. Fabiny Tamás PRÁGA 1992 Isten egyesít - Krisztusban új teremtés (vagyunk) Ezzel a főtémával tartotta 10. nagygyűlését az Európai Egyházak Konferenciája Európa szívében, Prágában. Ez az 1959-ben alakult szervezet magához öleli az európai protestáns és orthodox egyházakat, szám szerint 120 tagegyházat. Tarka virágcsokorhoz hasonlítható ez az egyházi szervezet, hiszen a hagyományokat leginkább őrző százmilliós létszámú orthodox testvéreinktől a szabad egyházi keretben működő pünkösdista felekezetig, az anglikán egyház többféle irányzatot magában foglaló képviselőitől, a német egyesült protestáns egyházig minden keresztyén ágazat megtalálható benne. A szervezet modell kíván lenni Európa népei számára. Lehet együtt hinni Istenben, lehet együtt gondolkodni, felelősséget vállalni és közösen imádkozni. Ez utóbbi fontosságát jelezte a témaválasztás és a reggelente tartott közös szép, liturgikailag is gazdag istentiszteletek. Európa egyházai spirituális kinccsel tartoznak az itt élő népeknek. Lehet fellobbanó nacionalizmus, szűkkörű érdeklátás, gazdasági válság, piachiány és munkanélküliség az elkeseredettség, netán a háború indítéka. A jelenségekkel szemben megnyilvánuló gyűlölet azonban elfelejti az emberi személyiség igazi tartalmát, semmibe veszi a krisztusi indulat élet- és értékmentő kötelezettségét. Prága, a helyszín, történelmi kiválóságaival, Húsz János előreformátorral, Comenius Ámos János pedagógussal és Nepomuki Szent János generál vikáriussal belső késztetést adott a jelen konfliktusainak felmérésére és jövendő feladataink végzésére. A nagygyűlés teológiai munkájáról következő cikkünk számol be. A fő-előadásokat csoportmegbeszélések követték. A felelős vezetők óvakodtak a gyakori plenáris vitáktól, hiszen az írországi Belfast városától a Kaukázusig feszültséggócok egész sora jelzi vén földrészünkön, milyen nehezen birkózunk a ránk szakadt szabadság lehetőségével, illetőleg a fél évszázadon át agyonhallgatott kérdések újrafogalmazódnak, sajnos sokszor a fegyverek nyelvén. A csoportmunka témái 14 különböző tárgy szerint nyertek megfogalmazást. A misszió, evangélizáció kérdésétől indulva, a nők társadalmi és egyházi helyzetén keresztül a tömegtájékoztatási eszközök szerepéig, a nacionalizmustól a környezetvédelemig valamennyi időszerű kérdés napirendre került. Hangsúlyt nyert saját csoportomban az egyház missziói szolgálata. Valójában minden azért történik az egyházban, hogy emberek hitre, Krisztus-hitre jussanak és ez az egzisztenciális döntés meghatározza egész életüket, magatartásmodelljüket. Ezért nem közömbös, mekkora az egyház társadalmi tekintélye, milyen a rádió REFORMÁCIÓI ISTENTISZTELET 1992. október 31. 18 óra a Kálvin téri református templomban Fohászt és köszöntőt mond: dr. Kenéz Ferenc református lelkész Igét olvas és imádkozik: dr. Viczián János baptiszta lelkész, a MEÖT elnöke Igét hirdet: dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens Előadást tart: Szebik Imre evangélikus püspök Zárszót és áldást mond: dr. Hegedűs Lóránt református püspök Közreműködik: a Ráday Kórus - vezényel: Máté János konferenciát. Ez különösen kifejezésre jutott a 35 tagú Központi Bizottság megválasztásakor. Miután egy nem kívánt személy helyére a román orthodox egyház a fiatal Teophanu püspököt delegálta, a választás nagy többséggel szávazott bizalmat valamennyi jelöltnek, köztük, dr. Hegedűs Lóránt református püspöknek, aki a hazai egyházakat képviseli e magas rangú grémiumban. Tizenkét új egyház tagfelvételére is sor került. Köztük most lett tagja a szervezetnek a szlovén és a volt Szovjetunió keleti részein élő evangélikus egyház. Megrendítő élmény volt hallani, miként kezdi újra szolgálatát a korábban hivatalosan ateista állam területén élő albán orthodox közösség. Közel 30 lelkészt szenteltek, s a gyülekezetek egymás után szerveződnek. Természetesen volt a konferencián tiltakozás, demonstráció és derű is. Egyszer az ifjúság demonstrált jogosan, mert képviselőiket nem jelölték a Központi Bizottságba. Végül öt fiatalt választottak a 30 idősebb közé. írásban is demonstrált a cseh egyházak egy kis számú csoportja a konferencia politikai múltja és jelenlegi munkája miatt. Derűs perceket egy kiváló karikatúrákat készítő művész szerzett mindnyájunknak. A konferenciát a prágai mezőgazdasági egyetem területén rendezték, a fővárostól 20 km-re. így csak ritkán jutott lehetőségünk az első európai egyetemnek is helyt adó város nevezetességeinek megtekintésére. A nyitó istentiszteletet szabadban, a Húsz János téren rendezték, melyet a csehszlovák televízió is közvetített. Kilenctagú magyar delegációnknak négy református, két metodista tagja mellett dr. Hafenscher Károly c. teol. tanár, Sárkány Tiborné miskolci lelkész és e sorok írója volt az evangélikus küldötte. Az Európai Egyházak Konferenciája szervezetnek napjainkban megnőtt a jelentősége és felelőssége. Miután az Egyházak Világtanácsa az egész világ protestáns és orthodox egyházait magában foglaló organizáció, kevésbé tud az európai kérdésekkel mélyrehatóan foglalkozni. Jóllehet, a prágai nagygyűlésen is megszólaltak más kontinensek képviselői, jelezve ezzel a konferencia globális gondolkodásra törekvését, mégis az itt élő egyházak és népek gondjának felvállalása ennek a szervezetnek a feladatává válik. Egy svájci küldött az udvariasság ökumenikus találkozójának nevezte a prágai nagygyűlést. Bár voltak éles kérdésfelvetések ún. panellbeszélgetések alkalmával, mégis türelmes volt a résztvevők tábora. Magyar evangélikus küldöttként azt mondhatom, hogy a konferenciát a tűzfészkek, a vérző sebek, a fegyveres konfliktusok fájdalma és nyomorúsága erőteljesebben meghatározta, mint korunk teológiai kihívásai. De lehet ezen csodálkozni? Mégis jelzés értékű volt a nagygyűlés egész Európa számára abban, hogy megmutatta: lehet más-más tradícióval, teológiai és politikai nézettel a tarsolyunkban együttélni, istentiszteletet ünnepelni és egy igazabb holnapért dolgozni. Isten egyesített mindnyájunkat, Krisztusban új teremtésként szolgálhatunk. Szebik Imre Három templom két emberöltő alatt Emlékezett a vecsési gyülekezet és a televízió műsora, benne az egyházi adások. Az is nyilvánvaló, hogy az evangélizáció a misszió egyik, de nem kizárólagos formája. A nagygyűlés pásztorlevéllel fordult a volt Jugoszlávia területén élő egyházakhoz, amelyben felhívta őket arra, hogy a maguk lehetőségei szerint kövessenek el mindent az emberi és lelkiismereti jogok tiszteletben tartásáért, a háború befejezéséért, a különböző vallású népek megbékéléséért. Ebbe beletartozik a menekültek visszatérési lehetőségének elvi és gyakorlati biztosítása is. Lehel László lelkészünk, az ökumenikus Segély- szolgálat itthoni vezetője számolt be a nagygyűlés előtt a menekültek közti munkáról, a volt Jugoszlávia területéről érkezők ellátási gondjairól. Jean Fischer, a Konferencia főtitkára javaslatára egyeztető bizottságot hívnak létre a konfliktusban álló népek és egyházak között. A felekezetek közötti béke a hiteles egyházi cselekvés feltétele. Hasonló bizottság Ukrajnába történő küldését szorgalmazta Kyrill kievi metropolita az orthodox és görög katolikus egyház közti viták rendezésére. Itt említem meg azt az örvendetes tényt, hogy a konferencia munkáját kitüntette jelenlétével Carlo Maria Martini milánói érsek, a katolikus európai püspökkari konferencia elnöke. Köszöntő beszédében a közös szolgálat örömét és felelősségét hangsúlyozta az összetartozás jegyében. A konferencia kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy a két szervezet között a jövőben még szorosabb együttműködésre van szükség. így mutathatjuk meg Európának, hogy különbözőségeink ellenére is lehetséges az egység. A konferencia korábbi elnöke, II. Alexij pátriárka a nagygyűlés levezetői tisztét Vikström finn evangélikus érseknek adta át, aki kellő bölcsességgel és türelemmel vezette a feszült pillanatokat sem nélkülöző Az 1944-ben felrobbantott templom Hatvan éve - két emberöltővel ezelőtt - építette fel a gyülekezet - tíz évvel megalakulása után - templomát, abban a reményben, hogy azután következhet a gyülekezet építése, megerősödése. Három évszámot jegyeztünk meg abból az ismertetésből, melyet Mar- schalkó Gyula, - a gyülekezet nyugdíjas lelkésze tartott az ünnepi istentisztelet kezdetén: 1932 - 1946 - 1972. Három templom felszentelésének évszámai ezek. A gyülekezet szervezője dr. Helle Ferenc lelkész-tanár és Kuthy Dezső egyetemes főtitkár, a későbbi püspök volt. 1932-ben készült el a templom és dr. Raffay Sándor püspök szentelte fel. Sajnos csak 12 évig állt. 1944-ben a visszavonuló német csapatok, mint stratégiai fontos pontot felrobbantották. Igaz, csak a tornyot akarták, de úgy sikerült, hogy romba dőlt az egész templom, sőt még a mellette állott lelkészlakás is. A gyülekezet lelkésze ekkor már Hegedűs Lajos volt. A háború után az Ökumenikus Tanács szervezésében svájci segítségből egy összeállítható fatemplomot kaptak, melyet 1946-ban D. Ordass Lajos püspök, szentelt fel. Rövid ideig helyettesként dr. Benes Miklós gondozta a gyülekezetei, majd 1955-től Marschalkó Gyula. Először a lelkészlakást építették fel 1962-ben, majd - mivel a fatemplom magán viselte az ideiglenesség jelét - belekezdtek az’új, a harmadik templom építésébe, melyben a gyülekezet most is ünnepelt. Ezt a templomot 1972-ben dr. Káldy Zoltán püspök szentelte fel. Ez a rövid története az elmúlt hatvan évnek. Aligha akad még egy gyülekezet, mely ennyi idő alatt három templomot épített volna fel. Rezes- sy Miklós, a gyülekezet jelenlegi lelkésze vezetésével a presbitérium úgy látta helyesnek, ha ezt az évfordulót a hálaadás alkalmaként ünnepli meg a gyülekezet. Ezért hívták meg dr. Harmati Bélát, a kerület püspökét, akit felesége is elkísért, de ott volt dr. Frenkl Róbert országos felügyelő feleségével és dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő is feleségével. így fonódott össze családias meleg környezetben a gyülekezet és az egyház vezetése, valamint Keveházi László esperes és Baranyai Tamás espereshelyettes személyében az egyházmegye vezetése is. A gyülekezet pedig lélekben felkészült az ünneplésre, mert előtte való héten evangélizációt tartott Balicza Iván budavári lelkész. Harmati Béla püspök a vasárnap evangéliumát vette alapigének igehirdetéséhez (Mt 6,1-6). Szólt arról, hogy az istentisztelet a bensőnk dolga és személyes ügyünk. Összetartozik ez a kettő. A templom azért van, hogy benne Isten elé álljon a gyülekezet. De mindez nem a vallásosság mutogatására, hanem azért, hogy a szív szólaljon meg. Szívből, igazán imádni az Istent. A másik, ami hozzátartozik ehhez: a csönd. Ez az, ami hiányzik ma életünkből. Kérdés: tu- dunk-e néhány percet arra szánni, hogy csendben legyünk Isten előtt. Ez a csend sokat segíthet. Az ünneplő gyülekezetét sokan köszöntötték. Baranyai Tamás a romba dőlő templom mellett a maradandó, hatalmas Istenről szólt. Frenkl Róbert országos felügyelő a rombolásról, mely a mögöttünk lévő évtizedeket jellemezte, az egyházépítésre irányította a figyelmet. A Jézushoz tartozás teszi missziói és élő közösséggé a gyülekezetét. Sólyom Jenő kerületi felügyelő a hálaadásról szólt és arra kérte a gyülekezetét, hogy félelem és szégyenérzés nélkül tegyenek bizonyságot. Szabó Dénes gondnok a református gyülekezet nevében a lelki templom építéséhez kért erőt, Molnár Imre polgár- mester az önkormányzat nevében kívánt további erősödést és szólt a községben élő egyházak együttműködéséről. A vendégek mellett a gyülekezet (Folytatás a 3. oldalon)
