Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-02 / 5. szám

Evangélikus Élet 1992. február 2.

E3 iftS GYERMEKEKNEK

I

0 K N

K

MÓZES

MÁTRÁI ÜZENET

Gósen utcáira beköltözött a félelem. Az emberek szinte örültek annak, hogy egész nap állati robotban kell dolgozniuk. így nem gondoltak gyermekeikre és népük gyermekeire, akikre a fáraó parancsa szerint halál várt.

A fiatalasszony kisétált az udvarra. Holdas éjszaka volt. A karján a gyermek csendesen hadonászott a kezeivel. Már három hónapos volt, de még mindig csak éjszaka mert kijönni vele a házból. Nagyot sóhajtva arra gondolt, hogy ez már nem mehet sokáig így. Egy napon mégis észreveszik és megölik a fáraó parancsa szerint. Valamit tennie kell. Nagyobbik lánya, Mirjám jött felé.- Ma is láttam a fáraó lányát a Nílusban fiirdenj. Körben mindenhol szolgálók járkálnak föl-le, hogy vigyázzanak rá. Ránk is vigyázhatna valaki.- Ne félj lányom, vigyáz - szólt az anyja az égre nézve.

Még sokáig beszélgettek. Távolról azt hihette volna, hogy terveket szőnek.

Másnap reggel az asszony az egyik gyékénykosarát bekente szurokkal. A kis réseket gyantával tömögette be. Puhára bélelte a belsejét. Nagyon alaposan dolgozott. Mindent újra ellenőrzött éppen, amikor Mirjám szaladt be az udvarra.- Megint itt vannak - kiáltotta. - Most értek le a partra. Siessünk!

Az anya megfogta a gyereket. A kisfiú megint csendben volt.- De jó, hogy nem sirós fajta - szólt az asszony, de nagyon aggódott. Most dől el minden.

A kosárba tették a gyereket. A Nílus felé indultak gyorsan. A nádasból jól hallották, hogy lejjebb a fáraó lánya játszik a szolgálókkal.- Most - szólt az anya és a kosarat a vízre helyezték. Minden rendben volt. A kosár úszni kezdett, az édesanya pedig nehéz szívvel nézte kicsinyét.- Indulj, te is! - szólt a lányának, és Miijám eltűnt a nádasban.

A fáraó lányának szolgálói valóban fel-alá sétálgattak. Egyszerre meglátták a kosarat. Ugyanakkor a fáraó lánya is észre vette.- Szaladjatok, hozzátok ide azt a kosarat! - adta

ki a parancsot. A szolgálók odavitték a kosarat. Izgatottan nézték, mi lehet az.- Hiszen ez egy kisbaba! - kiáltott fel a királylány. - Nézzétek, milyen drága!

A szolgálók nem mertek nagyon lelkesedni, mert a szép kisfiú a zsidók közé tartozott. Azonnal meg fogják úgyis ölni.- Ezt nem engedem megölni - szólt a királylány.

Hirtelen a nádasból egy zsidó lány szaladt ki. Mirjám volt az.- Úrnőm - térdelt a partra. - Az egyiptomi anyák közül nem fogja senki táplálni ezt a kisgyermeket. Hozzak én egy héber asszonyt, aki szoptatni fogja a kisbabádat?

A fáraó lányának fel sem tűnt, honnan jött ez a lány. Már csak a gyerek érdekelte.- Szaladj, és hozz! - szólt Miijámnak.

Miijám lelkesen szaladt vissza a nádasba.- Sikerült, sikerült! - kiáltotta már messziről anyjának.- Hála legyen az Úrnak - sóhajtott fel az anyja, de még mindig sápadt volt az aggodalomtól.

így a kisfiút saját édesanyja nevelte fel. Ráadásul még gazdag jutalmat is kapott érte. A fáraó lánya fiává fogadta a zsidó gyermeket. Mivel a vízből hú^ta ki, ezért a Mózes nevet adta neki.

ORSZÁG - VAROS

HAJÓK

íijatok ki hajókat a Bibliából. Jelöljétek meg az igehelyet is. Minden jó hajóért öt pontot lehet kapni.

Beküldési határidő: 1992. február 13. A levelezőlapra írjátok rá: HAJÓK. Cím: Koczor Tamás 2373 Dabas- Gyón, Luther u. 14.

A Bibliai TOTÓ harmadik fordulójának helyes megfejtései a következők. (Ezúttal 13 találatos volt.)

1. Ábrahám kost áldozott - lMóz 22,13

2. A filiszteusok arany egeret készítettek - 1 Sám 6.4

3. A név magyarul Zergét jelent - Csel 9,36

4. A nép lürjeket evett - 2Móz 16,13

5. Péter egy hal szájából vette ki a pénzt - Mt 17,27

6. Mózes kígyót készített - 4Móz 21,8

7. A példázatban kutyák nyaldosták Lázár sebeit - Lk 16,21

8. A tevének könnyebb átmenni a tű fokán- Lk 18,25

9. Oroszlánban volt a méh - Bír 14,8

10. Disznókat őriz - Lk 15,15

11. Bálámnak szamara volt. - 4Móz 22,21

12. Szamár álkapcsával - Bír 15,15

13. Csiga nem szerepel a csapások között.- lMóz 7-12.

A végső pontszámok így alakultak:

41. pontos:

Wurm Tamás - Györköny Zalán Eszter - Bp. VIII.

Soltvadkerti Ifjúsági kör

Gerlai Pál - Aszód

Kohuth Jolán - Dabas-Gyón

Zimmermann Erna - Szügy

Hegyi Emőke - Soltvadkert

Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza

Tóth Kálmán és Katica - Bp. XIV.

40 pontos:

Krämer Róbert - Györköny Galambos Ádám - Györköny Bánki Renáta - Várpalota Sinkó Laura - Tét Illés Adél - Egyházasdengeleg

Torgyik János - Kiskőrös Lukács Lívia - Galgaguta Fancsali GyBK Styecz István - Szarvas 39 pontos:

Pityer Gabriella - Sopron Donáth Ferkó - Ózd Krausz Márton - Györköny Mersva Ildikó - Vácegres 38 pontos:

Szemenvei Krisztina Nádasd.

Kónya Éva - Harta Erős Attila - Albprtirsa 36 pontos:

Benkő Szabolcs - Pápa Gyimesi Péter és Mihály - Bp.-Cinkota 35 pontos:

Butki Endre - Beled 34 pontos:

Benke Zsuzsanna - Ajka Mészáros Szilvia - Homokbödöge Bősz Helga - Györköny 33 pontos:

Pathó Gyula és Mihály - Csabacsűd Csillag Gábor - Molnaszecsőd Plazzeriano Ervin - Pécs 31 pontos:

Sárvári Melinda-Györköny 30 pontos:

Megyes Ilona - Akasztó Rajki Hortenzia - Györköny 29 pontos:

Gomola Imre - Dabas-Gyón 27 pontos:

Gombár Éva - Kiskőrös Oberling Zsanett - Bököd Forgács Gábor - Györköny 26 pontos:

Kisberkes Emmi és Vera - Inke 24 pontos:

Váncsodi József - Györköny ,

22 pontos:

Pámer Zsuzsanna - Györköny Csordás Zsuzsanna - Terény Csordás Mária - Terény Jansik Balázs - Pilis Szabados Zsuzsanna - Terény 21 pontos:

Brozsó Gábor - Terény 20 pontos:

Ösztrider Ilona - Györköny Buják Ilon - Györköny

19 pontos:

Bock Anita - Györköny 18 pontos:

Koch Rita és Klaudia - Györköny Bajczi Andrea - Györköny Kulik Csaba - Terény 16 pontos:

Szlobodnyik Győző - Terény 14 pontos:

Smidéliusz Örs - Surd Uhrsbringer Erika - Györköny1 Szabados János - Terény. ,

12 pontos:

Csordás János - Terény Aradszki Tímea - Békéscsaba 11 pontos:

Bükkösdi Zsanett - Gyékényes Nemecz Julianna - Ácsa Zsíros Márta - Dabas-Gyón Limpár Bertold - Duka 10 pontos:

Köhler Ádám - Györköny 9. pontos:

Rummer Attila - Györköny 8 pontos:

Oczot Katalin - Terény 7 pontos:

Klippel Erika - Györköny Varga Gábor- Terény 6 pontos:

Hahn János - Györköny 5 pontos:

Csordás Csaba (?) - Terény Bán József - Györköny

A pontokkal kapcsolatos esetleges észrevételeiket szívesen elfogadom. A győztesek közül a következőket sorsoltuk ki könyvjutalomra : GERLAI PÁL, TÓTH KÁLMÁN és KATICA, ZALÁN ESZTER, WURM TAMÁS, ZIMMERMANN ERNA.

„ímé mily jó és gyönyörűséges, ha testvérek egyetértésben élnek"

A 133. zsoltárnak új énekre megírt magasztos hangjai csendültek fel legtöbbször a Mátraházi Református Üdülőben 1991. november 22-24. között tartott amatőr keresztyén színjátszó szemináriumon.

A testvéri egyetértést tükrözte már az is, hogy a konferencia rendezője a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) volt. Ennek az egyesületnek testvérszövetségei több, mint 90 országban kb. 28 millió taggal munkálkodnak. Azokat az ifjakat kívánja soraiba hívni, akik Jézus Krisztust személyes Uruknak és Megváltójuknak ismerték el és az ő országát kívánják terjeszteni társaik között. A KIÉ Magyarországon 1882 óta működik. Tevékenységét 1949 és 1989 között nyilvánosan szüneteltetni kényszerült, de áldásos munkáját ismét gyakorolja. Programja minden ifjú számára nyitott, nagy igénye van laikus

munkatársakra, nincs kötve csak egy felekezethez, bár szívesen együttműködik egyházakkal, gyülekezetekkel.

így jöttek el fiatalok a fenti konferenciára az ország minden részéből; Veszprémtől Debrecenig, Miskolctóí Nagybajomig, Budapestről, Pestkörnyéktől Orosházáig. Egyetértés volt közöttük, hogy az amatőr keresztyén színjátszás területe nem elhanyagolható hivatás vállalása. Jöttek egymás hite által tanulni, tapasztalatot átadni, módszereket kipróbálni és ami jó, azt megtartani, megoldást közösen keresni. Ahogyan Szeverényi János evangélikus ifjúsági lelkész, a KIÉ titkára e közös munkát jellemezte: A konferenciára eljött 38 fiatalnak külön-külön kevesebb ereje van, de együtt eredményesebb, hathatósabb szolgálatra kapunk megerősítést felülről: Ahol testvérek egyetértésben vannak, oda áldást küld az Úr! Tanultunk új játékokat, módszertant, énekeltünk új énekeket és

aki másokat örömre hangolt, maga is örült. Megfogalmazódott az óhaj időnkénti területi és országos színjátszó konferenciák, fesztiválok megtartására. Egyeztetésre, összehangolásra, darabok gyűjtésére, régi hagyományok felelevenítésére, szolgálat munkájára Bizottság alakult meg ez alkalommal, még új kiadások terjesztésére is.

Országos egyházi lapjaink által is szeretettel kérgük mindazokat, akik e szép hagyományokkal rendelkező szolgálatban benne voltak, vagy azok, akik ma elhívatást éreznek e munka iránt, hogy tapasztalataikat osszák meg velünk, régi és új darabok eljuttatásával (a szerzők méltányos díjazásának jutalmával) szolgálják az amatőr keresztyén színjátszás ügyét.

A KIE-iroda címe: 1111 Budapest, Bercsényi u. 14. III/2. Telefon: 166-0304. Az iroda hétfőtől csütörtökig délelőtt 9-12-ig van nyitva. Minden testvéri segítségért előre is köszönetét mondunk.

Kőhegyi István nyug. ref. lelkész

ÚJ TÖRTÉNELMI KORSZAK RÉSZESEIKÉNT

A 10 lux érzékenységű videokamera nem látott mást, mint kétszer két fehér táblácskát. Az első pár a történelmi útszakasz lezárását jelezte, a másik kettő'pedig előre mutatott.

A mélységes mély krisztusszeretet, a másokért, a világ sebeinek gyógyításáért felelőséget vállalók útjára. Igen, hallatlan jelentősége van annak, hogy a pesti és a budai esperesek egyetértésével megnyitott evangélikus templomok nem maradtak magukra, hanem epis- koposi, püspöki vigyázást tudhattak maguk mögött. Az a tény, hogy püspökeink istentiszteleti öltözetben, oraá- tusban jöttek el a Budapest Sportcsarnokba és maguk is imádkoztak ott, az esti ima-istentiszteletet oly fontossá tette, az oly fontossá vált, mint a gályarabok emlékművének pápai megkoszorúzása.

Az európai ökumenikus ifjúsági találkozó alkalmából több, mint hatvanezer hivő, zömében fiatal imádkozott együtt a kapcsolatok újrafelvételéért, az egyeztető tárgyalások folytatásáért, a kiengesztelődésért, a reconciliation valóságáért. Ilyen boldog adottságok között viszonylag könnyű volt elviselni, hogy a sarlósok, ekések és kalapácsosok között sokan voltak ellendrukkerek. Szinte arra kellett gondolnunk, hogy az információs szolgálat emberei ostoba módon összebeszéltek, mimódon lehet a legkevesebbet szólni a főváros számára is rendkívüli eseménysorozatról. Ezzel persze nemcsak azt remél- _ hették, hogy a rnagükat szegénynek, elhagyottnak és kirekesztettnek érző, reménytelenített budapestiek találják meg nehezebben az utat az európai valósághoz: szeretnek minket, eljönnek hozzánk, elfogadják vezető liturgusi szolgálatunkat, alig különböznek tőlünk az azonos hitúton járók vagy éppen egyek velünk a szó kiterjedt értelmében. Azt sikerült elérni, persze mindenki érdekeivel ellentétben, hogy többen értetlenül álltak a nagyszerű esemény előtt a metrókocsik ajtajában, kik ezek a hátizsákos, konzerves, sokszor énekelgető fiatalok, akik sokan vannak, kiszorítják a pestieket de mögöttük mégsincsenek felszaggatva a kocsik üléshuzatai. Jobb lett volna az is, ha a közvélemény nyomásának engedve, mielőtt elmondták keservesen nyögő mondataikat a nagy találkozóról, megkérdezték volna a sajtóiroda tagjait: mimódon kell beszélni e különös tajzéi népről. Bizony kedves dolog volt megértésre találni abban hogy francia (nem távolkeleti) eredetről van szó.

így kicsit késve értették meg, hogy szoros összefüggés van a fiatalok sokasága és a szemétkosarak szokatlan konzervhalmazai között; a tépőzáras modern konzervek a részvevők egyszerű étkezését szolgálták. A taizé-i találkozó tagjai nem lelki urizálók, akik az ima idején szerényen, sokszor a földön ülnek, bezzeg az étkezéskor a Hilton szolgáltatásaira tartanak igényt, az éjszakáról nem is beszélve. A csendes valóság természetesen az volt, hogy sokan közülük családoknál kaptak szállást, a többség azonban iskolák osztálytermeiben aludt turista-alátéten, hálózsákban. És szomorúan kell elmondani, hogy a földi törvények is érvényesek számunkra, különösképpen, ami az egy főre jutó highulladékot jelenti. így néha mindenki számított rá, mégis bocsánatot kell kérni utólag azon iskoláktól, ahol a szűk kereszt- metszet miatt dugulások keletkeztek. Abban azonban a megértés kategóriáját kell előhívni a gondolatprogramrendszerekből, hogy voltak közöttük olyanok, akik nem a Krisztushoz méltóan viselkedtek. A keresztyén nagy- rendezvényeknek ugyanis nem az az elsődleges célja, hogy egymás között jól érezhessük magunkat. Sokkal inkább arra törekszünk, hogy számosán, akik a klasszikus vallásosságtól való félelmükben nem jönnek el istentiszteleteinkre, azok fölkerekedjenek a formabontó alkalom idején és beüljenek .wjű a. hajlott ige nyomán megtérjenek és új életben járjanak. Hibásak ott voltak a magyarországi keresztyének, különösképpen pedig a pedagógusok, hogy nem vállaltak részt többen a diákotthoni, szálláshelyi felügyeleti munkából. ígéijük, ha Gazdánk megenged még hasonló alkalmakat, akkor nemcsak az egyházmegye lelkészeit, de pedagógusait és a keresztyén szakszervezet aktivistáit is felkeressük segitségkérő szavunkkal.

E valóságkép megrajzolása mellett kötelességem szóvá tenni azon gondolataimat, amelyek szerint a lelki húrok megengedhetőnél erősebb megfeszítését jelentette az a néhány irat, amelyben a magukat abszolút bölcsesség birtokában vélő testvérek óvták ill. tiltották keresztyén közösségi fiataljaikat az imaalkalmakon való részvételtől. Hasonlatosak voltak ezen megnyilatkozásaikkal azon hazai sajtóelemekre, amelyekhez tartozók nyilatkoznak filmsorozatról, a nélkül, hogy megnézték volna.

Egyedül, családdal vagy hazai ismerősökkel, megbízottal 1964 óta mintegy tízszer voltam a forrásnál, beleértve az ifjúsági zsinat kezdő ünnepét is. Komoly kritika tárgyát képezte részemről a római katolikus összetevő hangsúlyeltolást okozó gyakorlata a reformátori indítású szerzetesi szolgálatban, munkában valamint a kellő óvatosság hiánya a III/3-as küldöttekkel szemben. Azonban a Krisztus- középpontúság megkérdőjelezése vagy a világvallási egyveleg felvetése (szinkretizmus) már a rosszindulatú torzítás kategóriáját jelenti vagy a lényeg szerinti tudatlanságra utal. Istennek legyen hála, így volt ez a mostani találkozón is.

Nagyszerű érzés a december 30-ja- nuár 4. közötti találkozó imaanyagát kézben tartani, mert rendezett, 10 nyelvű és előre, idejében elkészített. De még inkább szívmelegítő elolvasni és megállapítani, hogy abban a bibliai igék vannak túlsúlyban, még statisztika szerint is. Az elsőnapi reggeli áhítat perikópái, kiválasztott igeszakaszai között találjuk az efezusi levélből vett idézetet is (2,1-6), amely szerint „kegyelemből kaptátok a megváltást” „bűneitekben halottak”. Vajon lehet-e jobb jel a testvéri kéznyújtásra evangéliumi keresztyének és római katolikus testvérek között más, mint a mostani Ige? Természetesen, ezen a közös alapon, bátorsággal haladtunk tovább, a megbeszélések szerint. Evangélikus elkötelezettségünk megvalósításaként, aprópénz- reváltásként, előre tett1 ígéretünk teljesítésére, a felolvasott alapigéhez rövid.,, meditációs prédikációt illesztettünk, minden reggel. A „mi evangéliumunkat” mondtuk, tiszta, ökumenikus sze- retetben. Boldogan jelenthetjük vezetőknek és barátoknak: Mindez valóban egyetemes, katolikus is volt, valamennyi résztvevő nagy örömére. Spanyolok, franciák, svájciak, németek, észtek, finnek, svédeit és magyarok együtt imádkoztunk a kelenföldi templomban is, úgy amint elhatároztuk a találkozó előkészítése során, az eltérő felekezeti valóság tudomásul vétele mellett. A Krisztus-követők egymásra és egységre találtak a találkozó ima- és igehirdetési alkalmain. Mindezért Istennek adunk hálát. Deo Gratias., váltottuk meg minden reggel a taizéi imákon; evangélikus identitással, teljes ökumenikus egységben. Ünnepeltük az euacharisztiát, részleges unióban.

így haladunk tovább, immár új magyar evangélikus történelmi korszakban, várva sokak, rómaiak, wittenber- giek, genfiek, teljesiek részvételét, hogy higyjen általunk a világ.

Széchey Béla

Szeretnél megmérettetni a Biblia tükrében????

Háromfordulós bibliai és hittanverseny

A cim elolvasása után bizonyára úgy érzed, szokatlan, furcsa kérdéssel kopogtatunk be otthonodba. A következő sorok mindent megmagyaráznak Neked.

Szeretnénk rendezni egy országos bibliai és hittanversenyt 3 lépcsőben, tehát 3 különböző időben,-de még az 1992-es esztendőben. Ne ijedj meg, nem dolgozatírásról vagy jegyre való felelésről van szó, mint az iskolában. A lépcső első fokára május első napján léphetnél, ekkor bonyolítjuk le az első fordulót. A játék sem marad el ezen a napon. A lépcső többi foka még titok.

Biztosak vagyunk benne, nem találnád igazságosnak ha az általános iskolások és a középiskolások együtt mérettetnének meg. így két korcsoportban lehet pályázni (egyénileg vagy a gyülekezet keretében): felsős osztályosok, középiskolások csoportja.

Hogyan jelentkezhetsz? Ha felsős vagy, arra kérünk, válaszd ki a legszimpatikusabb, a szivedhez a legközelebb álló ószövetségi személyt (ősatya, király, próféta) és küldj róla rajzban, képben egy szimbólumot, egy jelet,

amiről kitaláljuk, felismerjük: Ki ő? Kire gondoltál? A középiskolásoknak hasonló a feladat. Ha már középiskolás vagy, készíts 5 kérdésből álló interjút egy ószövetségi személlyel (ősatya, király, próféta)! Csak az S kérdést küldd be! Nekünk kell majd kitalálnunk az interjú alanyát. A legjobb feladatok talányként, feladatként szerepelni fognak a versenyen.

A pályázati feltétel elárulja, hogy az Ószövetség könyveiből fogunk témát választani legelőször. Különös gondot fordítunk a Teremtő Istenre, aki Téged is életre hívott.

Március 15-ig add fel postán a ME- VISZ címére jelentkezésedet (1088 Budapest, Szentkirályi u. 51.)! Ez a nap az utolsó határidő. A 3-3 legötletesebb jelentkezést külön díjazzuk. Segítségért fordulhattok lelkipásztorokhoz is, mert nekik külön is megküldjük a tájékoztatót.

Minden nevezésre írásban válaszolunk személyesen és a további információkat is megküldjük. Már csak egy marad hátra: Isten áldását kérjük készülésedre. Börőnte Márta

A Garant völgye gyönyörű. /I A Garant maga is. Szinte „beleestem." No nem a vizébe - az se lett volna rossz - de a táj maga lenyűgözött. Szliácson gyógyulgat- tam akkortájt első infarktusom s tüdőembóliám után, a szlovákiai egyház vendégszeretetét élvezve. Ebbe épült Kafina püspök végtelenül meleg baráti szeretete, aki úgy vitt végig a környéken, hogy - mint egykor Járosi Andor szava nyomán Erdély - az ő elbeszéléséből megnyíltak a hegyek s az emberek. Beleszerettem Marinába, akinek szobra ott állt a szanatórium előtt s szoknyája lengette a hárfahúrozá- sú szlovák óda szép igazát: „a holt szerelem is megéled’, s a szerzőjébe, a „garamvölgyi csalogányba", Szladkovicsba, aki egykor Braxa- totis András volt, s akinek Luther- kabátos szobra előtt emeltünk kalapot a radványi parókiakertben.

Csak azt nem tudtuk, sem ő, sem én, hogy milyen elődök nyomán járunk. Főleg én nem. Mert ott, kissé délebbre fekszik a bűbájos kisváros, Korpona, anyai őseim évszázadokon át volt ősi fészke.

Hogyan is tudhattam volna! Csak annyit tudtam, hogy anyai ágon a békéscsabai Haan papok leszármazottja vagyok. Szobám falán függ Haan*János csabai lelkész képe, aki ükapám volt.

Nem tudtam, hogy elődeim nyomán járok

i:

Néztem én sokszor merengve s lestem a tekintetét. A zárt ajak sohasem mozdul. Egyik karja a bársony karfán nyugszik. A másik a könyvein. Kidolgozott, kemény kezek. Az arc és a tekintet nyugodt, bölcs. „Mit tettél, hogyan éltél?” — ez hosszú papi életem során felfeltárult. Amíg fiatal az ember, nem ér rá törődni, rákérdezni a múltra. De amint egyre vénül, fájón néz visszafelé: miért nem faggattalak?!

Ukapám most megszólalt, amikor a fiának, „tisztelendő és tudós Haan Lajos” halálának 100 éves fordulóján ünnepeltük a lelkészt, a tudós történészt, etnográfust, tájkutatót, akit a magyar és a dorpati (Tartu) tudományos világ tagjaként tisztelt.

Honnan jöttél?! - vallattam hát a képet, miután a centenáriumon előadásra kértek a Haan család történetéről.

Vezetett vissza az öregúr a mesz- szi múltba...

„A család Magyarország legrégebbi családjai közé tartozik - (olvasom Haan Lajos naplójából) — A 800-ik esztendő körül Krisztus Urunk születése után, tehát még a’ magyarok bejövetele előtt, midőn Nagy Károly császár a’ szász fejedelem Wittekind ellen háborút viselt s' azt a keresztyén vallás elfogadására kényszerítette, négy saxoniai előkelő család, nem akarván elhagyni az ősi pogány hitet, hazájából kivándorolt ’s Pannóniába jővén, itt bányamívelésre adta magát ’ s Karpona városát megalapította. Ezen négy családok: Daxner, Lautier, Haan és Boon, mellyek még most is virágzanak Karponán. Ezen Haan családból származott Haan János, ki 1818-1855 között mint lelkész „hivataloskodott" Csabán.

Megrendülve olvastam ezt a naplórészletet. Nem is az döbbentett meg, hogy miképpen voltak szász családok ennyire név szerint ismertek, holott a későbbi világban sem voltak ennyire számontartottak, legalábbis magyar környezetben, a családok, legfeljebb az apa nevéről (István fia Béla stb). Az gondolkozta- tott el főleg, hogy íme voltak családok, amelyek a keresztyénség elöl menekülve, pogány hitüket megőrzendő menekültek Pannónia északi peremvidékére. Akkor itt különféle, főleg szláv törzsek kóboroltak, laktak. Ők meg bevették magukat a Garam völgyébe, s aranyat bányásztak. Úgy megfészkelték magukat, hogy bár mellettük, alattuk elzúgott

a magyar honfoglalás, majd a tatárjárás, török csatározások. Ők meghúzódtak bányáik mellett, s amikor ezek kimerültek, polgárosodni kezdtek. Hónaljukig sem ért a török világ, s a reformáció sem ragadta el őket, s csak jóval később lettek evangélikussá.

Évszázadok teltek el, s amikor az első, teljes neve szerint ismert Haan Dávid az anyakönyvekben korponai polgárként bejegyeztetett, még mindig megtaláljuk az egykori, városkát alapító négy családot, a Haanokat, Launereket, Daxnere- ket, Boonokat. Sőt egy ágon össze is házasodtak, mert a szépapám, aki szintén János volt, Boon Máriát vette feleségül.

A reformáció szele csak később érte el a famíliát, s lettek tanítók, papok egyházunkban, s ebben megerősödtek, amikor ükapám benősült a Petényi családba, ahol az apa s a fiai is mind lelkészek voltak, még az országos hírű ornitológus Petényi Salamon is.

Lám az egykori garamvölgyi utam ilyen messzi múltba torkollott. Csak állok a Garam partján, nézem a sebesen, mégis simán folyó hullámokat, s az otthoni képre gondolok.

Öreg Haan János, de megnőtt a mesélő kedved!

D. Korén Emil