Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-02-02 / 5. szám

Evangélikus Élet 1992. február 2. MEMORANDUM Mi, a Magyarországi ökumenikus Imahéten egy­begyűlt egyházak képviselői - a Római Katolikus egyház és az ökumenikus Tanács tagegyházai (Re­formátus, Evangélikus, Baptista, Metodista, Orto­doxok) kinyilvánítjuk tiltakozásunkat testvérünk és társunk dr. Tőkés László királyhágómelléki püspök újabb és újabb fenyegetettségei miatt. Őszinte fájdalommal tölt el bennünket az a konk­rét tény, hogy vérdíjat is kitűztek egyes meggondo­latlan emberek Tőkés László fejére. Tisztünk és tekintélyünk súlyánál fogva, egyháza­ink teljes támogatásával határozottan tiltakozunk Püspök Úr hányattatása ellen. Az Egyház Urához szálló buzgó imádságban, és a világ közvéleménye előtt fohászkodunk azért, hogy a romániai ma­gyarság és az őket oly példásan képviselő Tőkés László élete és nyugalma immár végérvényesen zaklatásoktól mentes legyen. Kívánjuk és kérjük, hogy a Királyhágómelléki Re­formátus Egyház püspöke élete ne a politikai ön­kény függvénye legyen, hanem nyugodtan és bé­kességben végezhesse az Istentől reá bízott feladat végrehajtását. Tőkés László és családja életére Isten megerősítő kegyelmét és gazdag áldását kérjük. Budapest-Bazilika, 1992. január 19. Dr. Paskai László, a Magyarországi Római Katolikus Egyház bíboros-prímása, dr. Hegedűs Lóránt, a Magya­rországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, dr. Harmati Béla, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke, dr. Viczián János, a Magyarországi Bap­tista Egyház elnöke, dr. Berki Feriz, a Magyarországi Ortodox esperes adminisztrátor, Hecker Frigyes, meto­dista szuperintendens Orgonaszentelés Rákospalotán Szép karácsonyi ajándékot ka­pott a Rákospalotai Gyülekezet. Új orgonáját ádvent harmadik va­sárnapján szentelte fel dr. Harmati Béla püspök. Az érkező püspököt és kedves feleségét a presbitérium élén Bárt- fay László felügyelő köszöntötte és beszámolt a gyülekezetben végzett munkákról. A püspök igehirdetésében a va­sárnap evangéliumából két dolgot húzott alá: az előkészítést és a megvalósítást. Keresztelő János az előkészítő, Jézus a megvalósító. A zene és az ének is előkészít az ige befogádására. Az orgona, prelúdi­ummal, előjátékkal, énekvezetéssel készíti elő az ünnepet, a lelkünket. Ezért sose elégedjünk meg azzal, hogy szól az orgona. Teljes szívvel, szívből szóljon az ének a Megváltó dicséretére. Amikor a gyülekezet örül, hogy új orgonával gyarapodott, akkor Jézus arról beszél, hogy a megvaló­sítás a gyülekezet életében ott megy tovább, ahol a zene és az ének hozzásegít ahhoz, hogy több békesség, több bocsánat, több sze­retet legyen. Afrika földje sivata- gosodik, de mintha Európában lel­ki sivatagosodás indulna. Durvul, sivatagosodik az élet. Úgy szóljon ez az orgona, hogy kevesebb le­gyen a lelki sivatag,^ Jézus szava érjen el bennünket. Áldott legyen mindenki, aki munkáját, adomá­nyát odatette az oltárra. Az orgonaszentelés után Újházy László, a gyülekezet másodfelü­gyelője mutatta be az új orgonát. Elmondta, hogy építésére Mészá­ros Károly orgonaépítő mestert kértük fel, kinek korábbi munkái teljes biztosítékot adtak arra, hogy gyülekezetünk valóban egy értékes hangszerrel gyarapodjék. A hang­szer - a korábbihoz hasonlóan, melyet ötven évvel ezelőtt a nagy­templomunkba áttelepítettek - az erre a célra épített karzat-kiegészí­tésre épül, oly módon szintezve, hogy a rövidebb sípok fölött az orgonista átláthasson az oltártér irányába. Diszpozíciója, intoná­ciója, a helyi adottságokat veszi figyelembe: 8' födött (fa), 4' princi- pál, 2' blockflőte, 1 + 2/3 kismixtu- ra. Traktúrája mechanikus, csúsz- kaládás, pedálja felfüggesztett. Az orgona ily módon stílusosan idézi fel azt az orgonatípust, mely a kis templomok egyszerű, széphangú orgonája volt, s ily módon valóban létrejöhet az orgona és a helyszín korábban említett összhangja. Az új orgonát ezután a gyüleke­zet orgonistái szólaltátták meg. El­sőként Katona Pálné, majd Hege­dűs Éva, Csernyik Ferenc és Cser­nyik Balázs. Mellettük az énekkar Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke, Csepregi Béla, (77) evangélikus lelkésznek, aki a finn-magyar kapcso­latok építésén több mint 50 esztendőn keresztül munkálkodott, a Finn Fehér Rózsa Lovagrend I. osztályának kitün­tetését adományozta. Csepregi a Pécsi Egyetem Sopron­ban működő Evangélikus Hittudomá­nyi Karán finn ösztöndíjasokkal az 1930-as években ismerkedett meg, 1938-39-ben a Helsinki Egyetem ösz­töndíjasaként maga is teológiai és nép­rajzi tanulmányokat folytatott, melye­ket a téli háború kitörésének veszélye miatt volt kénytelen abbahagyni, s Ma­gyarországra visszatérni. Csepregi a magyar népfőiskolái munka kifejlesztői között töltött be je­lentős szerepet, felhasználva a finn nép­főiskolákon szerzett tapasztalatait. Majd egyháza evangélizációs munkáját vezette hitébresztő lapjában, az Elő Vízben folyamatosan finn tárgyú íráso­kat és fordításokat jelentetve meg. Csepregit 1953-ban politikai okok­ból Budapestről a félreeső Sárszentlő- rincre helyezték lelkipásztornak, ahol 1986-ban történt nyugdíjba menéséig végezte szolgálatát. Magyarország demokratikus köz­társasággá alakulása és az egyházi ve­zetés megváltozása után Csepregi újra folytathatta evangélizációs munkáját. Csepregi finn-barátsága családjában is meggyökerezett, Márta leánya ma­gyar lektorként működött a Helsinki és Csizmadia Agnes, Molnár Zsó­fia, Csernyik Réka és Sikter János szolgáltak. A gyülekezet ádventi várakozá­sakor az új orgona hirdette az ado­mányozó néhai Novák Pál presbi­ter gyermekeinek szeretetteljes ál­dozatvállalását, az építőmester szakértelmét, és mindenekelőtt az Isten dicsőségét. Az istentiszteleten külön öröm volt számunkra, hogy a gyülekezet lelkésze megkeresztelte az orgona­építő mester unokáját, aki egyben gondnokunk dédunokája. Az orgonaszentelés után a gyü­lekezeti teremben terített asztalok mellett boldogan ünnepeltünk to­vább. Egyetemen, Zoltán fia pedig finn nyel­vet is tanít a Fasori Gimnáziumban Budapesten. Risto Hyvärinen finn nagykövet ben­sőséges ünnepség keretében adta át a magas kitüntetést Csepregi lelkésznek, 1992. január 2-án Budapesten. Helsingin Sanomat, 1992. jan. 2. KÖSZÖNET A KATONÁKNAK Karácsonyi ajándék Szentesnek. A vihar által ledöntött keresztet a szolnoki heli­kopter-ezred egyik gépe tette helyére, társadalmi munkában. EURÓPAI PROTESTÁNS NAGYGYŰLÉS BUDAPESTEN 1992. január 14-én tartotta soron következő ülését az Európai Protestáns Nagygyűlést előkészítő bizottság. A nagygyűlés 1992. március 24-30. napjain lesz Budapesten, melynek témája a „Protes­táns keresztyének felelőssége Európában”. A megnyitó istentisztelet és űrvacsoraosztás 1992. március 24-én du. fél 5-kor lesz a Kálvin téri református templomban. A nagygyűlés zárása demonstrációs ünnepély keretében március 29-én lesz, este 6 órakor a Nemzeti Sportcsarnokban. Erre az alkalomra, amely az összeurópai protestáns egyházakat megmozgatja, mintegy 250 egy­házi képviselőt várunk minden európai országból. /Wu-if» ÍJTjir n-M. MM ITIOifOifri Oml 73r;r>?.;, -. .{• -I'» Finn kitüntetés magyar lelkésznek Fóti Kántorképző Intézet hírei és tervei Isten iránti hálával és örömmel ad­juk híveink tudtára, hogy október óta rendszeresen tartjuk a téli öthónapos kántorképző tanfolyam hétvégi óráit. Harminckét növendékünk van, közü­lük nem egy igen távolról teszi meg az utat Fótra. Egyikük Surdról (Nagyka­nizsa mellől), másikuk Nyíregyházáról, harmadikak Mosonmagyaróvárról utazik - hogy csak néhányukai említ­sük bizonyítva, ahol van akarat, ott nem számít még a nagy távolság sem. A tanfolyam hallgatói közül többen kezdők, de tizennégyen már orgonái­nak, s közöttük nem egy kivételes te­hetség. Két növendék az érettségi utáni teljes évét fordítja a tanfolyamon való részvételre és a gyakorlásra, arra gon­dolva, hogy a jövőben kántori szolgá­lattal keresi meg a kenyerét. A tanfolyam oktatói: Gálos Miklós és Kertész Botond (harmonium), Trajt- ler Gábor (orgona, Iiturgika), Molnár Edina (szolfézs és összhangzattan) va­lamint Johann Gyula (ének). Az intézet vezetésében változás állt be. Demján Sándor a Szarvas-ótemplo- mi Gyülekezet szolgálatába távozott. Helyére Gulyás Erzsébet lépett, akit sokoldalú gyakorlati ismeretei predesz­tinálnak az intézet vezetésére: képesí­tett könyvelő, dolgozott iskolatitkár­ként, előtte pedig egy gyermekintéz­ményben a konyhát vezette. Nagyon szereti a zenét és a gyermekeket. Két saját iskoláskorú gyermeke van. A nyári tanfolyamokat már ő vezette zökkenőmentesen. Az épület rendbehozatalában is elő­reléptünk. A tetőtér teljes beépítése után most a hall felújítása folyik. A so­ron következő legsürgősebb feladat az épület külső rendbehozatala: a szigete­lés, vakolás és festés, valamint a tető külső korhadt farészeinek kicserélése. Kiadásaink jelentősek, ezért ismételten a gyülekezetek áldozatkész szereteté- ben ajánljuk a Can taté-vasárnapi offer- tóriumokat, mert csak ezek segítségé­vel tudjuk megvalósítani az elodázha­tatlan javításokat. Ha majd a kívül-belül teljesen rend­be hozott szép épület, korszerű hálói­val, előadótermeivel, konyhájával és hangszereivel készen áll, gondolhatunk tervünk megvalósítására: legyen Foton olyan kántorképző iskola, amely teljes tanévben bentlakással képezi a főfog­lalkozású kántorokat, egyházi munká­sokat, esetleg kombinálva a képzést, felkészítve a hallgatókat a kántor­hitoktatói vagy kántor-diakónusi szol­gálatra. A távlati tervek mellett a közeljövőé­ről is hadd szóljunk. Az idei tanfolyam vizsgáját március 28-án tartjuk, 10 órai kezdettel. Ez alkalommal avatja fel Szebik Imre püspök a Dietrich Tigge- mann lelkész felajánlására és szervezé­sében, a német bergkircheni gyülekezet adományaként épült hatregiszteres gyönyörű gyakorlóorgonát. A jeles és örömteli eseményen az intézmény ven­dége lesz az ajándékozó gyülekezet 28 fős csoportja is. A nyári tanfolyamok időpontjait is közöljük, hogy a nyarat már most le­hessen tervezni: I. : június 22-július 11. II. : július 13-25. III. : augusztus 3-22. A tanfolyamon szolgálatot vállaló előadók jelentkezését már váijuk, a hallgatókét csak húsvét után az újság­ban megjelenő hirdetés szerint. Trajtler Gábor Evangélikus Tanítóképző Intézet Miskolcon 1920-1948 „Mert amint a test egy, bár sok tagja van és vala­mennyi tagja a testnek, ha sok is, csak egy test, úgy Krisztus is, mert az egy lélekkel mindnyájan egy testté kereszteltettünk." (lKor 12,12-13.) Örömmel olvassuk, hogy egyházunk vezetői minden erejüket bevetik, hogy harcoljanak iskoláink vissza­szerzéséért óvodától kezdve a legmagasabb fokon is. Újból egyházunk a jogos tulajdonunk. Értéke, mely biztosította egyházunk „lutheri” életét azóta, amióta, híveink fillérjeiből, áldozatvállalásából, sokszor szen­vedések alapján is felépített iskolai értékeinket. Csak úgy tudjuk ápolni apáink, őseink törekvéseit, ha az örökségünkért harcolunk minden erőnkkel. Sajnos, a négy évtized alatt sokan vallották, hogy az a hatalmas egyházi vagyon, amit evangélikus egyházunk híveink okulására tartott fenn, ahol a haza szeretetére, teremtő Istenünk dicséretére, embertársaink megbecsülésére, a család összetartására nevelt, nem a mienk. Nem kérjük, kívánjuk a másét, de őseink örökségét óhajtjuk. Ez kötelességünk! Ehhez jogunk van! Másképp hűtlenek lennénk Istenünkhöz, egyházunkhoz. Mi, akiknek 1932. év május hó 14-én délben utolsó ízben szólalt meg a csengő Miskolcon a „Tiszai Egy­házkerület Tanítóképző Intézetében, az évfolyamun­kon 11-en voltunk evangélikusok. Bizony nem a legjobb időben végeztünk. Sokan az első években állás nélkül maradtunk. Jött a második világégés, a háború. Sokan idegen földben nyugsza­nak most is. Többen menekültek tengeren túlra is. Sokan közülünk megtapasztalták a „málenykij ro- bot”-ot is. Akiket megtartott az Isten kegyelme, és a megpróbáltatásokat átvészeltük, nagyobb részük megmaradt a négy évtized megpróbáltatásai alatt is evangélikusnak, hű ahhoz az, amelyért annyit harcolt. Luther Márton a nagy reformátorunk. Ezt az erőt a volt képzőnknek, igazgatónknak, tanári karának, miskolci lelkészeinknek (Dúszik Lajos esperes) kö­szönhetjük. Kántorok-leviták voltunk. Vannak köztünk olya­nok is, akik levitaságuk alatt 100-nál több gyermeket megkereszteltek. Az államosításkor lelkészeink kije­lentették, hogy az egyházi iskolák államosításával legnagyobb segítségüket veszítették eh Istennek hála, hogy akadtak olyanok, akiket minden fenyegetés da­cára sem sikerült eltávolítani az egyházunktól. To­vább is látogatták templomainkat, megkereszteltet­ték, konfirmáció oktatásban részesítették gyermekei­ket. Életük utolsó percéig részt vettek az egyházunkat támogató munkában. Egyházfelügyelő volt Szarva­son Roszik János. Szentesen Simon Albert. Minden fenyegetés dacára hűek maradtak. Ők már nem lehet­nek köztünk a 60 éves találkozón. Most, amikor 1992. évben újból összegyűlünk Miskolcon 10—12-en a 60 éves találkozón, kérjük püspökeinket, egyházunk leg­felsőbb vezetését, tegyenek meg mindent, hogy leg­alább egy evangélikus tanítóképzőnk legyen. Csak akkor várhatunk jó, egyházát ébresztő munkát, ha újból lesznek egyházi tanítóink, diakonisszáink. Lel­készeinknek hűséges munkatársai. Különösen most van erre szükség, amikor 40 év rontást kell helyrehozni. Nagy örömünk lenne, ha volt intézetünk újból, mint a Tiszai (Északi) Egyházkerület Evangélikus Ta­nítóképző Intézet szolgálná egyházunk nagy ügyét. (A felvétel 1988. október 1-jén, hála-emléktábla avatása­kor készült.) „A jó harcot megharcoltam, a futást elvégeztem, a hitet megtartottam, félre van már téve számomra az igazság koronája, melyet megád nekem ama napon az Úr, az igaz bíró, nemcsak nekem pedig, hanem mind­azoknak, akik szívesen látják az o megjelenését. (2Tim 4,6-8.) Varga Kontár’János MEGRÖVIDÍTVE Tipródom a Magyar Rádió stúdiója előtt, ahol rövid igehirdetésemet kell beolvasnom. Ha ugyan hallja majd valaki. Mert a Magyar Rádióban döntési helyzetben levők úgy látták jónak, ha az egyházi, vallási műsorokat kiebru- dalják a mindenki által jól fogható kö­zéphullámról a sokkal kisebb jelentősé­gű Kossuth Rádió ultrarövidhullámú sávjára. Igaz, hogy a propagandiszti- kus érvelés szerint az adásidő a koráb­binak 3-4-szeresére nőtt, ám a szinte nullát könnyű megtöbbszörözni. Európa fővárosaiban általános gya­korlat, hogy jól fogható sávon, megfe­lelő időben sugároznak katolikus és protestáns műsorokat. De minket most megrövidítettek, a szó szoros értelmében. Az URH-sávon jóval kevesebb embert érhet el az egy­ház. Rögtönzött és szabálytalan közvé­leménykutatást végeztem: az új struk­túrában elhelyezett evangélikus adást ki hallotta? A legtöbb válasz így hang­zott: a) nem tudott róla; b) olyan he­lyen él, ahol nem tudja fogni az URH- sávot; c) nincs olyan rádiója, amely ennek vételére alkalmas volna; d) hiá­ba tekerte a rádió gombját, nem találta meg az adást. Azonban korántsem csak a hullám­hossz és az adósáv kérdése ez. Jó volna tudni, rádiós részről ki a felelős minde­zért. Az adásokért is és az ilyen dönté­sekért is. Az evangélikus műsor szer­kesztői hangsúlyozzák, hogy erre a fel­kérést az egyháztól, és nem a rádiótól kapták. Ezen merengek a stúdió előszobájá­ban, amikor belép a rádió sztárriporte­re és szerkesztője, aki a hírek szerint a vallási műsorok felelőse is. Belép, ha­nyagul lekezel mindenkivel és minden­kit, majd a zenei szerkesztő kérdésére széttárja a karját: ő semmiről sem tud, fogalma sincs, miért alakult így, de ő i felháborítónak tartja a döntést. Nincs más út, obstruálni kell minden eszköz­zel, teszi hozzá, ám igazán nem értjük, ezt hogy gondolja. Bővebben nem is kívánja azonban kifejteni, mert kísére­tével eltávozik. Itt senki sem felelős? Mindenki tehe­tetlen? Megint rólunk döntöttek - nél­külünk? Néhány kérdést és kételyt azért halkan megfogalmazok ott a stú­dió csöndjében, s ezúttal közreadom. Hátha meghallja valaki, aki választ is képes adni. Milyen indokok alapján döntöttek úgy, hogy a vallási műsorokat az URH-sávra száműzik? Hiteles közvé­leménykutatás eredménye aligha lehe­tett ez. (Bár, megengedem, a korábbi rádiós félórák tetszési indexe nem volt feltétlenül általánosan magas.) Talán akkor azok a híresztelések igazak, hogy a Rádiónál ismét szűk érdekcso­portok marakodnak, s az egyházi adá­sok ennek estek áldozatul? Hogyan jött létre a vallási szerkesz­tőség, mennyiben kérték ki itt a tarta­lom szempontjából legilletékesebbek, az egyházak véleményét? Kik az egy­házi műsor felelősei? Mert a hírek az egyházakkal semmilyen kapcsolatban nem levő, egykori jeles párttag, ma is ateista „szakemberekről” szólnak. Eb­ben az esetben csak az a kérdés, hogy ami itt folyik, az hanyagsággal ötvö­zött hozzá nem értés, vagy tudatos rombolás, ártó szándék. Meghökkenve hallottam azt is, hogy a rádió ezeknek a műsoroknak szer­kesztőit és közreműködőit nem hono­rálja anyagilag, azzal a félig bevallott indokkal, örüljenek, hogy megszólal­hatnak a Magyar Rádióban. (Bár az igehirdetésért természeteesen senki nem vár fizetséget.) Mindze azonban hogyan fér össze a közszolgálatú rádió szerepével, amelyet pedig az adófizető állampolgárok, jeletős részben vallásos emberek tártának fenti? 1 “ ■ Az egyházi műsojojc URH-sávra történt száműzése sokak megrövidítését jelenti. Éppen azokét, akik nem juthat­nak el templomainkba, hogy Isten igé­jét hallják anyanyelvükön: külföldön élő magyarok, távoli szórványok la­kói, ágyhoz kötöttek, kórházban ápoltak. Talán nem túlzott merészség azt kér­ni, hogy az egyházi műsorokat olyan hívő keresztyén, az egyházakat való­ban ismerő rádiósokra bízzák, akiknek szava, munkája éppen ezért hiteles. Mert szeretnénk hinni, hogy nem igaz a szóbeszéd, amely szerint a rádió rend­szerváltást követő újrafelosztása az ér­dekcsoportok között lényegében meg­történt. A nagy sietség oka pedig az, hogy a húsosfazekak közelében levők kész helyzetet teremtsenek addigra, míg a Parlament végre megszavazza a médiákról szóló törvényt. Nem követelünk. De nem is alamizs­nát kérünk, elénk lökptt műsojcperc^jc formájában. Csupán méltányosságot* szeretnénk. Az egyház által megfogal­mazott, az egész társadalom javát szol­gáló vélemény meghallgatását. És egy rossz döntés felülbírálását. Olvasóinktól pedig azt kérjük, la­punknak címezve írják meg vélemé­nyüket erről a kérdésről. Fabiny Tamás Felvétel a Teológiai Akadémiára Az Evangélikus Teológiai Akadémia várja azok jelentkezését, akik Jézus Krisztusban hisznek és elhivatást érez­nek, hogy élethivatásukként lelkészi vagy hittantanári szolgálatot vállalja­nak evangélikus egyházunkban. Az Evangélikus Teológiai Akadé­mián a képzés lehetőségei a követke­zők: 1. Nappali tagozaton a lelkészi szol­gálatra felkészítő teológiai tanulmá­nyok. A tanulmányi idő öt év. A felvé­tel feltétele a középiskolai érettségi, írásbeli és szóbeli felvételi vizsga alap­ján történik. (Felvehető hallgatók szá­ma: 30.) 2. Nappali tagozaton hittantanár képzés olyan jelentkezők részére, akik valamely budapesti tanárképző főisko­lán vagy egyetemen tanárszakra már felvételt nyertek, ilyen szakot végez­nek, s természetesen ezt megfelelően igazolni is tudják. A tanulmányi idő négy év. A felvétel felvételi beszélgetés nyomán történik. (Felvehető hallgatók száma: 10.) 3. Levelező tagozaton hittantanár­képzés olyan jelentkezők részére, akik már főiskolán vagy egyetemen szerzett pedagógusi diplomával rendelkeznek. A tanulmányi idő négy év, havonta legalább egyszer tartott hétvégi előadá­sokkal, konzultációkkal és szemináriu­mokkal. A felvétel felvételi beszélgetés nyomán történik. (Felvehető hallgatók száma: 50.) A felvételi kérvényhez, melynek fel kell tüntetnie, hogy milyen képzésre je­lentkezik a kérvényező, a következő ok­mányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, érettségi előtt állóknak az iskola által a felvételi vizsgákon a középiskolából ho­zott pontok kiszámításához kitöltött be­tétlap, 3. orvosi bizonyítvány, amely iga­zolja, hogy a jelentkező főiskolai tanul­mányokra alkalmas, 4. keresztelési bizo­nyítvány, 5. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány, 6. kézzel írott részletes önéletrajz, mely fel­tárja a jelentkező családi és szociális kö­rülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait, 7. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgá­latairól (az illető gyülekezet lelkésze ál­tal) kiállított bizonyítvány. - Az okmá­nyokat eredetiben kell beküldeni, de in­dokolt esetben hiteles másolatban is le­het mellékelni. A másolat „egyházi hasz­nálatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. A felvételhez szükséges az illetékes lelkész ajánlása, mindenesetre annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező al­kalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Ezt az ajánlást a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az Akadémia lelkészi szolgálatra ké­szülő hallgatói kötelezően lakói a Teo­lógus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi ered­ményt elért és rászoruló hallgatók ösz­töndíjban is részesülhetnek. Elegendő hely esetén a hittantanár szak nappali hallgatói is kaphatnak elhelyezést a Teológus Otthonban. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részére egymást követő napokon kerül sor, melynek időpontjáról a jelentke­zők értesítést kapnak. Az időpont mó­dosítására nincs lehetőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. Magyar nyelv, 2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjeiben (1, 3, 5, 7, 9, 11) található énekversek éneklése könyv nélkül, 3. általános bib­liaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján), 4. Kiskáté, 5. Pröhle Károly „Az evangélium igazsága” c. hittan­könyve, 6. Sólyom Jenő „Hazai egy­háztörténet” c. hittankönyve. Az emlí­tett kiadványok, beszerezhetők a lelké­szi hivatalokban és a Sajtóosztályon. A fentiek szerinti mellékletekkel ellá­tott és az Evangélikus Teológiai Aka­démia Felvételi Bizottságához címzett kérvényeknek, valamint a piros posta- utalványon feladott 800 Ft felvételi vizsgadíjnak 1992. május 15-ig kell megérkezniük az Akadémia Dékáni Hivatalába (1141 Budapest, Rózsavöl­gyi köz 3.) beérkeznie. Az 1992. szeptember 1-jén megnyíló nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gim­názium igazgatói állására pályázatot hirdetünk az alábbi feltételekkel:- egyetemi (tanári) végzettség,- öt év gyakorlat,- evangélikus gyülekezeti tagság,- lelkészi ajánlólevél,- életrajz. A beküldési határidő: 1992. február 20. A pályázatot az Északi Evangélikus Egy­házkerület püspöki hivatala címére (Bu­dapest, 1085 Üllői út 24.) kell beküldeni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents