Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-20 / 38. szám

Zsinati Híradó 1992. szeptember 20.

ÉS TERÜLETI RENDEZÉS

10. Területi szempontok

(Folytatás az előző oldalról)

számítás: a lakossági halálozások aránya a lakosság egészéhez viszonyítva feltehetően ugyanaz, mint ahogyan egyházi temetéseink száma aránylik a mi lélekszámúnkhoz. Természetesen ezt egyéb mutatók alapján történő becslések módosítják, de az egyházmegyék- egyházkerületek lélekszámának összehasonlításánál így is fogódzót jelent. Ennek a számításnak alapján egyházunk lélekszáma ma 263 300.

6.3. Sem a gyülekezetek száma, sem a lélekszám nem kezelhető önmagában álló mutatóként. Jelentősen módosul a kép, ha a gyülekeMinden egyházkormányzati szinten pontosan meg kell határozni a felügyelők felelősségét és hatáskörét. Jelenlegi törvényeink pl. az egyházkerületi felügyelőt még feladatkörének leírására sem méltatják. A püspöki feladatok felsorolásában csupán egy általánosságban maradó szereposztásban jut rá is annyi figyelem, hogy „a püspök az egyházkerületi felügyelővel együtt az egyházi törvények megtartásáért és az egyházkerület jó rendjéért felelős” (E.T. Il.t.c. 97. §). Ugyanennyi szerep jut az egyházmegyei felügyelőnek is. Hatályos törvénykönyvünk ebben a tekintetben is megszegényedés, a kle- rikalizálódás egyoldalúságát segítve. Az 1891/94-es, 1937-ben is megmaradt törvények az esperes és a püspök feladatkörének jelentős részében együtt említik az egyErről lehet talán legkevésbé utalásszerűén beszélni, nemcsak a tények, a számok is makacs dolgok. Megvallom, fogalmam sincs, mit jelentene anyagi tehertétel vonalán a többletköltségként a három vagy a négy kerület, - vagy ipit jelent megtakarításként is, és mit jelent ezek egyenlege. Hiszen ma mindenki Budapestre jár kerületi presbiteri vagy közgyűlésre, kerületi szintű ügyek intézésére is, amely ügyek vidéki központokba kerülve időben is és anyagiakban is olcsóbbodást jelentenének. Ugyanígy minden bizonnyal a püspöki kiszállási költségek is, a gyülekezetek megközelítése vidéki központokból kedvezőbb lenne. Mindez

zetek szóródását is nézzük. A Tolna-Baranyai Egyházmegye ma 18 gyülekezetét jelent. De 85 olyan település van az egyházmegyében, ahol az evangélikusok száma 25 fölött van, és ez ott mind élő kis közösséget, gyülekezetét jelent. Somogy-Zalában 23 gyülekezetnél 55-60 helyen él 25-nél több evangélikus. Hányszor élhetnek át ezek a kis, de élő egységek püspökláto- gatatást? Ha szórványegyház vagyunk (és itt még nem is szórványokról, hanem leány- illetve fiókegyházakról van szó), akkor a területrendezésnél, a kerületek kialakításánál is így, szóródásukban is számolni kell velük a globális abszolút számokon túl.

házmegyei és egyházkerületi felügyelőket. így együtt gyakorolnak mindenben felügyeletet, mindketten kötelesek az iskolákat látogatni, sőt „a kötelességük ellen vétő, botrányos magaviseletű tisztviselőket előbb atyailag meginteni, utóbb komolyan rendreutasíta- ni”, majd fegyelmileg eljárni stb. Ugyanígy a püspök és az egyházkerületi felügyelő együttes joga és kötelessége az egyházkerület anyagi viszonyai felett őrködni, addig az 1966-os törvényben ez is már csak a püspök feladata. Ma egyházunk életében a nem-lelkészi vonal örvendetes, és még inkább remélt aktivizálódásának idején a paritásnak nemcsak szép elvnek kell maradnia. A vezetés feladatainak tudatos elosztása, törvényi szabályozása is oldaná a gondokat.

természetesen, amennyire ez lehetséges, pontos számításokat igényel. De előkerült már: ha eljutunk annak felismerésére, hogy az egyház érdekében szükség van egy megoldásra, ezt nem szabad anyagi vonatkozása alapján eldönteni. „Elvként meg kell állapítanunk, hogy takarékosságra valóban törekedni kell, de nem törekedhetünk a minden áron való takarékosságra. Nagy elveket, elsőrendű egyházi szempontokat nem szabad kizárólag takarékossági kérdésként kezelni, főleg akkor, amikor a kérdés esetleg másként is megoldható és amikor az így elérhető megtakarítás nincsen arányban a bekövetkezett károkkal” (15).

10.1. A területi elgondolásokat a 3. sz. zsinatelőkészítő bizottság anyagában térképek szemléltetik. Ezek sokfélesége is mutatja, hogy ebben a részkérdésben is még csak elkezdődött a vizsgálódás. Bemutatásuk segíti a meginduló beszélgetést.

10.2. Külön kérdés a több püspökös megoldásoknál a püspöki székhely rögzítésének a kér11.1. Ez a befejezés is csak megszakítás. Egy sor kérdés maradt megemlítés nélkül is, mint pl. az ökumenikus szempont, vagy az önigazgatás megvalósulása a különböző modellekben. Ma még élesek a véleménykülönbségek szakbizottságunk tagjainak hozzászólásaiban is. Egyik vélemény a jelen struktúrát védi: „A Buda- pest-centrikusság (útvonalak, megközelíthetőség, elkötelezettségek stb.) igen sok tekintetben helyzeti előnyt jelent még a jövő igényeit illetően is! Ezt ma megváltoztatni, átszervezni, előre nem látható anyagi nehézségeket és kétes eredményt jelentene, de talán felelőtlenséget is!” (17). Egy az ellentétes véleményekből: „Az öröklött 2 kerület a legrosszabb megoldás. Fenntartása mellett csak a rossz megszokás szól, és egy nemhelyénvaló, hamis takarékosság jelszava” (18). A becsületes út az lesz, ha a bizottságon belül nem kompromisszumra törekszünk, hanem megpróbáljuk továbbmunkálni valamennyi elgondolást.

11.2. Erre az együttgondolkodásra ebben a kérdésben is hívjuk a tisztelt Zsinat tagjait. Ez konkrédése. Most is találunk javaslatokat, amelyek a nem rögzített székhelyeket részesítik előnyben. „A rögzítés a püspöki tiszt elha- tóságiasításának a vonalába esik; lehet, ha ma történelmi szükségszerűség, de akkor is tisztázzuk, miért akarjuk” (16). Dr. Sólyom Jenő 1949-ben leírt soraira a válasz mindmáig késik, most időszerű megint.

ten itt azt jelenti, hogy ne csak a szakbizottság anyagait várjuk, hanem vegyük elő az itt is többször említett anyagot, a zsinatelőkészítő bizottság mindenki által megkapott anyagát. Az abban összegyűjtött több, mint 400 hozzászólás, vélemény jelentős része erre a szerteágazó kérdéskörre is vonatkozik. Becsüljük meg ezzel azokat, akik dolgoztak, segíteni akarták a zsinati munkát, elmondták véleményüket. Felelős döntést csak akkor fogunk tudni hozni, ha figyelünk is azokra, akik bizalmukkal megtiszteltek, amikor bennünket zsinati tagnak választottak.

11.3. Végül egy figyelmeztetés, amelyik több, mint négy évtizednyi idő után sem veszített semmit időszerűségéből: „Egyházszervezeteink revíziójában a legeslegfontosabb, hogy egyfelől mindig szem előtt tartsuk: személyekről, személyek szolgálatáról, személyek üdvözüléséről van szó, amikor az egyházat szervezzük, másfelől mindig vigyázzunk, hogy személyi érdeket, személyi ambíciót ne szolgáljunk” (19).

Budapest, 1992. augusztus 29.

7. Munkatársi segítség szempontja

9. Anyagi szempont

IDÉZETEK:

1. Dr. Boleratzky Lóránd: Az egyházkerületek új beosztásának kérdése. Keresztyén Igazság, 1989. december.

2. Dr. Schulek Tibor: Az egyetemes (országos) püspöki tiszt és az egyházkerületek arányosítása. Kézirat, é.n.

3. Lackner Pál és dr. Lipták András: Együtt készülünk a zsinatra, és Zászkaliczky Péter: Hozzászólás a területi átszervezés kérdéséhez. Lelki- pásztor. 1990. március.

4. Keveházi László: Néhány gondolat a három kerület mellett. Kézirat, 1992.

5. Dr. Sólyom Jenő: Zsinat elé: Egyházegyetem. Zsinat. - Lelkipásztor, 1948/453.

6. Miskolc, 1941.

7. Lelkipásztor, 1949/174.

8. Dr. Sólyom Jenő: Egyházszervezetünk revíziójához. Lelkipásztor 1950/151.

9. Dr. Sólyom Jenő: Az új egyházi törvények előkészítésének problémái. Lelkipásztor, 1949/135.

10. Javaslat egyházunk szervezeti felépítésének evangélium- és gyülekezetcentrikus átalakítására. Kézirat, 16 aláíró, 1987.

11. Dr. Móritz Péter: Javaslatok az előkészítés alatt álló zsinathoz. Kézirat, 1990.

12. Dr. Boleratzky Lóránd: Felkészülés a zsinatra. Keresztyén Igazság, 1989. szeptember.

13. Megyaszai László: Készüljünk együtt a zsinatra. LMK dolgozat, 1990.

14. Keveházi László: idézett kézirat.

15. Dr. Boleratzky Lóránd: Az egyházkerületek új beosztásának kérdése. Keresztyén Igazság, 1989. december.

16. Dr. Sólyom Jenő: Egyházszervezetünk revíziójához. Lelkipásztor 1950/51.

17. Dr. Meskó László, kézirat, 1992.

18. Dr. Zsigmondy Árpád: Előterjesztés a kerületek kialakításáról: három kerület. Kézirat, 1992.

19. Dr. Sólyom Jenő: Egyházszervezetünk revíziójához. Lelkipásztor 1950/51.

11. Befejezésül

JANKOVICS BÉLA ÉS A GYŐR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE LMK. JAVASLATA: 3 EGYHÁZKERÜLET: 1. Dunántúl. Lélekszám: 89600. Székhely: Gyúr, 2. Alföldi. Lélekszám: 76 200. Székhely: Békéscsaba 3. Északi. Lélekszám: 97 500. Székhely: Budapest. (A Nyugat-Békési Egyházmegye Lelkész! Munkaközössége azonos javaslatot tett azzal az eltéréssel, hogy az egyházkerületek székhelyét az egyházkerület! közgyűlés dönti el, esetleg váltakozó székhellyel.)

HULEY ALFRÉD JAVASLATA: 4 EGYHÁZKERÜLET:

1. Dunántúli. Lélekszám: 89600. Székhely: Győr

2. Bányai. Lélekszám: 106800. Székhely: Budapest

3. Békési. Lélekszám: 49600. Székhely: Békéscsaba

4. Tiszai. Lélekszám: 17 200. Székhely: Nyíregyháza.

KOMMÜNIKÉ

A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának 6. ülésszakán, melyet augusztus 28-30-ig a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban tartott, folytatta az egyházközséggel kapcsolatos törvénytervezet vitáját. Megalakította az Etikai Bizottságot és megkezdte az egyházkormányzati szintek és a területi beosztás vitáját.

A Zsinat legközelebbi, 7. ülésszakát 1993. január 8-án és 9-én tartja a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban.

Budapest, 1992. augusztus 30.

A Zsinat Elnöksége

Zsinati tag hozzászólása az egyházkormányzati szintek és területrendezés Vitájában.

Egyháztörténeti tény az állam és az egyház szétválasztása. A társadalom és az egyház azonban nem választható szét, az egyház és a társadalom együttesen létezik. Hat tehát az egyházra a társadalom mozgása, változása.

Az országban, a társadalomban alapvetően három folyamat zajlik: a politikai rendszerváltás, a gazdasági modellváltás, és a tulajdoni struktúra váltás.

A politikai rendszerváltás része a közigazgatás megváltozása. Magyarországon a közigazgatás alapvetően kétpólusú, helyi és központi szervezetekből áll. A középszint négy részre tagozódik, államigazgatási és önkormányzati szervekre egyaránt. Az egyházban is a középszint kérdése látszik a legprob- lematikusabbnak.

A társadalom az előzők szerint megújulás előtt áll. Ennek két pólusa a tradíció és az integráció. Azaz egyrészről gyökereink, hagyományaink, a másik oldalon pedig a szerencsésebb sorsú egyházak tapasztalatai, melyek megélhették töretlen, önálló fejlődésüket.

Az egyház megújulásához nem néhány évre kell terveznünk, hanem legalább egy emberöltőre és nem az ismert, hanem az egyelőre még ismeretlen új körülmények között. Nem szabad például a jelenlegi anyagi körülményeinket tízévekre előre vetíteni. Tehetősebb polgárok teherviselésével és egy gazdagabb egyházzal kell számolnunk.

Ehhez persze meg meg kell tanulni az egyháznak piacgazdaság körülményei között élni, gazdálkodni. Meg kell tanulni vagyonkezelni - non-profit jelleggel -, és a szolgálattal összehangolva vállalkozni. Meg kell tanulni a „treu- hand” (bizalmi kéz, hűkéz) tevékenységet, és, hogy mi a portfolió. (Az egyház vagyona ugyanis jelentős bevételek forrása.)

Az egyház területi beosztása nem határozható meg szervezetének meghatározása nélkül. Meg kell határozni, melyek az egyház önkormányzati, és melyek igazgatási szervei. Ezeknek pedig önmagukban és egymással összehangolva kell működni.

Az így meghatározott egyház- szervezethez kell megkeresni az optimális területi beosztást.

Munkamódszerként javaslom elsőként az alapelvek, a prioritások meghatározását, koncepciók, modellek kialakítását, és ezeknek egyházunk nyilvánosság előtti megvitatását.

Nem szabad csak az eddig ismert szervezetben gondolkodnunk. Végig kell gondolnunk társadalmunk és egyházunk jövőjét, a változó és megváltozott körülményeket. Egy demokratikus társadalomban működő önkormányzó független egyház képét kell felrajzolnunk. Nem szabad kishitűnek lennünk. Emberöltőre tervezünk, és a jövő egyházát építjük. A változások küszöbén vagyunk. Isten adjon nekünk kellő bölcsességet.

dr. Horváth József zsinati tag

ZÁSZKALICKY PÉTER JAVASLATA: 4 EGYHÁZKERÜLET ESETÉN:

1. Észak-Dunántúl. Lélekszám: 63900. Székhely: Győr, 2. Dél-Dunántúl. Lélekszám: 40 300. Székhely: Pécs, 3. Budapest, Pest megye, Nógrád, Heves, Borsod. Lélekszám: 99100. Székhely: Budapest, 4. Tiszántúl. lélekszám: 60000. Székhely: Békéscsaba.

MAGYAR LÁSZLÓ JAVASLATA: 4 EGYHÁZKERÜLET:

1. Dunántúl. Lélekszám: 89 600

2. Budapest és környéke. Lélekszám: 60 400.

3. Pest megye, Nógrád, Bács-Kiskun, Heves. Lélekszám: 47 200

4. Tiszántúl, Borsod. Lélekszám: 66 100.

8. Reprezentációs szempont

vé, hogy őt Olás egyházi tisztségviselő helyettesítse. Nem tudom megítélni, hogy ezekből a szaporodó alkalmakból mi fontos és mi nem. De ezt a valós igényt is több püspök tudná kielégíteni. Másrészt „reprezentálni nemcsak Budapesten kell,... de az ún. vidéken is. És ott mi nem vagyunk igazán jelen” (14).

* A kor adja fel a leckét: az egyházat egyre több helyen és alkalommal képviselni kell, a társadalmi igény szerint lehetőleg püspöki szinten. Római katolikus többségű országban élvén, a püspök megjelenése ad igazán rangot egy-egy eseménynek, ahol az elvárások és a többi egyház ugyancsak püspöki szintű képviselete nem teszi lehető-