Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-09-20 / 38. szám

Az Evangélikus Elet 57. évfolyama

A hatodik ülésszak rövid története

Pénteken délelőtt rövid áhítattal kezdődött az ülésszak. Piri Magdolna zsinati jegyző tartotta Lk 5,1-11 alapján. Az első ülésen a megalakulás formaságai, a napirend elfogadása után először a következő év ülésszakainak időpontját szavazták meg. Ezek a következők: 1993. január 8-9.; február 20-21.; június 25-26-27.; október 1-2-3.

Az ülésszakra három zsinati póttagot tudtak behívni helyettesként. Két helyen lemondás folytán a póttag hiányzik, így mielőbb választásra kerül majd a sor. Erről később a Zsinat intézkedett, hogy pontosan vegyék számba a zsinati tagok aktivitását és intézkedjenek, ahol szükséges. A három póttag: Bárdossy Tibor, dr. Győri József és dr. Simor Ferencné. Bemutatkozó írásukat lapunk más helyén közöljük.

Szóba került a gimnáziumok zsinati képviselete is. Az induláskor még csak egy gimnáziumunk volt, annak választott tagjai már dolgoznak a Zsinaton. Azóta hatra nőtt a középiskolák száma. A zsinat döntése az volt, hogy előbb el kell készíteni és elfogadni az iskolákról szóló törvényt, abban kell szabályozni az iskolák képviseletét és akkor tér vissza a Zsinat a kérdés rendezésére.

Az elmúlt ülésszakon fogadott el a zsinat egy saját Etikai Bizottság felállítására vonatkozó határozatot. Most sor került a bizottság tagjainak megválasztására. Az Etikai Bizottság tagjai (3 világi és 3 lelkészi tag): dr. Valentinyi Károly, dr. Horváth József, Sümegi István, Fehér Károly, Zászkaliczky Pál és dr. Cserháti Sándor. A bizottság elnökét első ülésükön választják meg.

Az ülésszak napirendjén az egyházközséggel kapcsolatos törvénytervezet vitája volt. Ezt a törvénytervezetet a Zsinati Híradó előző számában teljes szövegével közöltük. A következő tervezet az egyházkormányzati szintekről és a területi beosztásról szól. Ennek szövegét mai számunkban közöljük. Szó volt még ezeken kívül néhány alapkérdés tisztázásáról, mint a paritás kérdése vagy a struktúra kérdései.

Az ülésszak egyes ülésein dr. Reuss András elnök, valamint dr. Frenkl Róbert, dr. Sólyom Jenő és Szebik Imre alelnökök elnököltek.

A 7. ülésszak (1993. január 8-9.) napirendjén a következő témák szerepelnek majd:

Beszámolás a hiányzásokról.

A zsinati törvény tervezete.

Oktatási és iskola törvény tervezete.

Bíráskodási törvény tervezete.

Gazdasági bizottság jelentése.

Teológiai bizottság referátuma: anyaegyházról.

A két megkezdett tervezet továbbtárgyalása: az egyházközségről és az egyházkormányzati szintekről és a területi beosztásról.

, A mai számunkban közölt szövegekhez kérjük az érdeklődők hozzászólását. A hozzászólásokat írásban kell elküldeni a Zsinati Iroda címére: 1085 Budapest, Üllői út 24. tszm

Igehirdetés Szentháromság utáni 11. vasárnapon

Elhangzott'1992. augusztus 30-án a fasori templomban Textus: Lk 17,7-10

Már hatodik alkalommal vagyunk együtt, hogy ilyen alapfogalmakat tisztázzunk: kik vagyunk és mit akarunk. Együtt vagyunk, hogy szavakba öntsük a megfogalmazhatatlant, hogy beillesszük h társadalomba a Szentlélek csodáit, a Feltámadottban hívőket és közösségüket, az egyházat.

Az Úr is segítségünkre siet ebben a tisztázódásban: Szolgák vagyunk - mondja.

Ezzel azonban nem mondott újat. Mi is így tudjuk. Az igehirdetők ősi rangja, hogy „verbi divini minister”, Isten igéjének szolgája. De az is szolgál közöttünk, akinek elhívatása nem az igehirdetésre szól, hanem valami másra lKor 12 szerint, vagy egyszerűen „imádkozásra, buzdításra, adakozásra”. Ez a szolgálat rangot jelent. A tanítványok is így fogták fel: ott nyüzsöghettek Jézus körül, az ő megbízásának megfelelően rendezhették, hellyel és étellel kínálhatták a sokaságot. Tudták, hogy a jó oldalon állnak: az Úr oldalán, szemben a tömeggel, szemben másokkal...

Valami híja azért mégis volt... Nem mentek egészen úgy a dolgaik, ahogyan szerették volna. „Növeld a hitünket” - fordulnak Jézushoz. Mintha csupán fokozati különbség, mennyiségi hiány volna az oka annak, hogy ők - csak szolgák, és hatékonyságuk csak az övék és nem Jézusé; csak emberi erőfeszítés és nem isteni teremtő parancsszó. Mintha az apostol - Ádám fia - újfent megirigyelte volna az Úr mindenhatóságát és.ismét hasonlatossá kívánna lenni Őhozzá. (Hadd hívom fel a figyelmet Lukács szóhasználatára: apostolt ír, azaz a Feltámadott - akár mai - követét, és nem egyszerűen ’tanítványt’.)

Jézus tisztázza velük: nem meny- nyiségi hiányról van szó, hanem valami más minőség hiányáról. Hitből ugyanis a mustármagnyi is hegyeket mozgat meg. Úgy tűnik, az ’apostolok’ - a maiak is? - valami mást értettek hiten, mint amit Jézus. Úgy érzem, igénkben éppen a (mustármagnyi) hit lényegét tisztázza az Úr az apostolokkal.

Ez pedig nem más, mint a szolgaság, mégpedig az ókori rabszolgaság állapotának személyes és kö- •vetkezetes elismerése Isten előtt. A szolgaságnak pedig két oldala van. Az egyik a kellemesebb, a dicsőséget, rangot, hatalmat képviselő oldal, amelyben a szolga a gazdáját képviseli kifelé, s ebben a szolgálatban az ember hamar elfelejti, hogy rangja, tekintélye, hatalma nem az övé, hanem a Gazdájáé!! József hatalma nem Józsefé, hanem a fáraó jelvényeié, amelyeket viselt ... A „növeld hitünket” ebben az összefüggésben már csak annak a (pici?) különbségnek a felszámolását jelenti - mi azt is megmondjuk, hogyan -, amivel elmaradunk az Úr mögött, hogy azután teljesen függetlenek lehessünk Tőle - a bitorolt hatalommal, ranggal és dicsőséggel. Jézus igénkben az ókori rabszolgaság belső, a gazda és a szolga között érvényes - valljuk meg, fölöttébb kellemetlen - oldalát adja meg, mint a (mustármagnyi = hegyeket mozgató) hit lényegét.

Ebben a viszonyban a szolga megfosztatik szabad akaratától, és számára nem létezhet más akarat, csak a gazdájáé. Más szóval: a szolga számára a szolgálat nem szabad elhatározás, esetleg erkölcsi vállalás kérdése, hanem a státusáé: „A jogállásából következik, hogy amit a gazdája parancsol, azt végre kell hajtania, nincs más választása. .. Jogállásából az is következik, hogy a rabszolga nem tulajdonosa a saját testének... azzal az rendelkezik kénye-kedve szerint - mégis jogosan -, aki rabul ejtette vagy megvásárolta. A szolga munkaerejével, egészségével, életével a gazda rendelkezik... ő mondja meg, miből mennyi az elég... A szolgának nem lehet önérzete vagy saját erkölcsi értékrendje. Státusából következően nincs is módja ezek érvényesítésére. A példázat szerint, ha fáradtan hazajön és már pihenne, fel kell öveznie magát, azaz kezdheti elölről, kimerültén is végig kell néznie gazdája étkezését - aki pedig a görög-római (Folytatás a Zsinati Híradó 4. oldalán)

Egyházkormányzati szintek és területi rendezés

A törvénytervezetet ismertette Zászkaliczky Péter, bizottsági elnök

1. Általános megjegyzések

1.1. A kérdés vizsgálatával a szakbizottsági munka elején vagyunk. Néhányan külön vagy töb- bedmagukkal készítettek írásos anyagot a különböző modellekkel kapcsolatban, de ezeket még együtt nem tárgyaltuk, a többi bizottsági tag sem ismeri. Bár természetesen igyekeztem erősen figyelni rájuk, s ugyanúgy a zsinatelőkészítő bizottság gazdag anyagára is, amely összegyűjtötte a zsinatelőkészítés szakaszából az ide vonatkozó dolgozatokat, cikkeket, véleményeket - mégis, mondanivalóm nem nélkülözi az egyéni vélemény esetlegességét és kockázatát. A cél nem lehet több, mint a kérdésfelvetések mellett a közös gondolkodás elkezdése azzal a nem titkolt reménnyel, hogy ez a meginduló véleménycsere a részletek további kidolgozásában bizottsági munkánkat is segíteni fogja. Kérésem, hogy az előterjesztés és annak megvitatása után semmiféle döntést ne hozzunk, még elvi döntést sem, amelyik már meghatározná vagy korlátozná a további tájékozódást, részletekbe menő vizsgálódást, bizottsági munkánk nyitottságát. Veszélyesnek ítélem pillanatnyi hangulat alapján dönteni kellően még ki nem munkált kérdésekben.

1.2. Jó lenne feltételeznem a 3. sz. zsinatelőkészítő bizottság említett anyagának ismeretét, amelyet a Zsinat első ülésszaka előtt mindenki kézhez kapott. Itt az egyházmegyére, egyházkerületre, országos egyházra, a szuperintenden- ciákra vonatkozó számos javaslat mellett külön összegyűjtve szerepelnek az egyházunk területi rendezésével kapcsolatban beérkezett javaslatok, melyeket Jankovits Béla rendezett össze, s amelyeket szemléltető térképek, és egyházunk lélekszáma alakulásának számoszlopai egészítenek ki, ebben Dr. Sólyom Jenőtől is segítséget kapva. De ide tartozik több, ugyancsak sokszorosításban is kiosztott cikk is, többek között dr. Schulek Tibornak egyházunk területi újjárendezésének kérdéseiről, valamint dr. Boleratzky Loránd- nak az egyházkerületek új beosztásának kérdéseiről írott cikkei. A majdani érdemi vitánál és a felelős döntéseknél már végképp nem nélkülözheti senki ezeknek az anyagoknak alapos és átgondolt ismeretét sem.

1.3. Változatlanul tudom, hogy nem a külső szervezet újítja meg az egyházat, de az egyház szolgálatát a rossz struktúra gátolja, mint ahogyan a jó segíti. Az első jeru- zsálemi gyülekezet is nagyon hamar szembetalálkozott azzal, hogy a szervezetlenség az apostolok igazi munkájának elhanyagolásával járt („Nem helyes, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál”), s az apostolok egy szervezeti kérdés megoldásával, a hét diakónus szolgálatba állításával tudtak megmaradni „az imádkozás és az ige szolgálata mellett” (ApCsel 6,1-7). Ezért a strukturális vizsgálódás alapja és végső célja csak az lehet: milyen formák és keretek szolgálnák jobban reménységünk szerint az egyház igazi és egyetlen szolgálatát, az evangélium hirdetését, a missziót, s ebből fakadóan a gyülekezetek életét és érdekeit.

1.4. Az előbbiekből következően ne hatalmi harcot lássunk akkor, amikor területrendezésről, püspökök számának csökkentéséről vagy növeléséről, a jelenlegi struktúra fogyatékosságairól lesz szó. Az ügyhöz, a zsinat tisztességéhez és önmagunkhoz is méltatlan volna, ha a jobb megoldások keresésében hátsó szándékok vezetnének, s ez egyházpolitikai harccá vagy egyéni érdekek harcává silányulna. Más oldalról viszont ez azt is jelenti, hogy az egyéni érdekek esetleges sérelmét is tudni kell majd alárendelni egy megszülető konszenzusnak.

1.5. Tudom azt is, hogy nincs tökéletes, minden szempontot egyformán jól kielégítő megoldás. De keresése nélkül nem találhatunk rá a legkevésbé rosszra sem. Ilyen keresésre vállaikozhatom a zsinat közösségében is.

1.6. Az egyházkormányzati szintek (egyházköség - egyházmegye - egyházkerület - országos egyház)

2.1. A jelenlegi, kétkerületes egyházszervezetünk elleni egyik ellenérv, hogy 1952-ben politikai nyomás alatt jött létre, egy diktatúra kényszerében. Valóban így lehetett egyszerűen talajtalanná tenni nem kívánt püspököket, másrészt az egyház a Budapesten székelő püspökökön keresztül köny- nyebben volt állami részről is ellenőrizhető. A több kerülethez való visszatérés és a jelenlegivel való szakítás így létrejöttének módja miatt is kívánatos. De a korábbi négy egyházkerület sem szabad egyházi döntés következményeként jött létre, amelyik több, mint két évszázadon keresztül volt egyházunk szerkezete. Szervezésének megkezdését az 1734. évi ún. „Carolina Resolütio secunda” (Károly féle rendeletek) tettek lehetővé, amelyik királyi kegyelemből adott erre engedélyt, de csak négy szuperintendencia szervezésére. így alakultak meg hamarosan a bányai, Dunán inneni és tiszai egyházkerületek, majd a dunántúli is. Ezt a tényt ismerve kevésnek tűnik a jelenlegi két kerület ellenében hangoztatott érv, hogy mint ránk erőltetett struktúrát kell le3.1. Egyetérthetünk abban, hogy minden egyházi szervezetnek gyülekezetcentrikus egyházépítést kell szolgálnia. Ebben a tekintetben hátrányosabb helyzetet teremtett a két kerület. A püspökök számának felére csökkenése és az egyházkerületi székhelyeknek az ország centrumába való kerülése miatt a püspöki vezetés és irányítás messzebb került a gyülekezetektől. De a kapcsolattartás talán nem is csupán vagy elsősorban földrajzi távolságok kérdése, hiszen ezek korábban is voltak, s a közlekedés fejlődése le is rövidíti azokat. Hanem a főváros is adta számtalan járulékos tehertétel és a korszakváltozás miatt is mélyült el a szakadék az elmúlt évtizedekben az

és a területrendezés két külön kérdés, de egymástól mégsem választhatók el. Egymásra ható összefüggésük miatt indokolt közös tárgyalásuk is.

bontanunk. Noha nem hagyható figyelmen kívül egy ilyen döntés mai deklaratív jelentősége, kevés lenne csak ennek a szempontnak alapján dönteni.

2.2. A trianoni békeszerződés következtében elszenvedett területi veszteségek különösen a tiszai és a Dunán inneni egyházkerületeket érintették. A két csonka kerület egyesítése ismételten szóba került, így az 1934/37-es zsinaton is. Ez végül nem történt meg, mert a zsinat arra az álláspontra helyezkedett, hogy „az egyház érdekében nem csökkenteni, hanem inkább emelni kellene a püspöki tisztségek számát” (1). Már a négy egyházkerület is kevés volt a korábbi, olykor nyolchoz képest, mert „az egyházi érdek és a hívek lelki szükséglete kisebb, könnyebben látogatható kerületeket kívánt volna meg” (2).

2.3. Bár a megértett múlt nélkülözhetetlen a jelen döntéseinél, az egyháztörténeti hagyományőrzés szándéka sem elég önmagában. Csak motiválhatja a döntést, amelynek a mai igényeket és lehetőségeket kell mindenekelőtt szem előtt tartania.

egyház vezetése és a gyülekezetek valós gondjai között. Ezen nem tud segíteni a püspökök jó szándékú igyekezete sem. A távolságot az ünnepi püspöklátogatások sem tudják áthidalni, hiszen annak felfokozott légkörű alkalmai mindig torzított képet mutatnak. A zsinatnak is számolnia kell azzal a valós igénnyel, amelyik a püspöki vezetést gyülekezetközeibe szeretné hozni vagy visszahozni egy velük élő, sorsukat és kérdéseiket jobban érzékelő irányításban.

3.2. Bármilyen szintű szerveződésről van szó, amelyik gyülekezeteket kapcsol össze, annak soha nem szabad csak adminisztrációs

(Folytatás a következő oldalon)

2. Egyháztörténeti szempontok

3. A gyülekezetek szempontjai

MAGYARÁZATOK A TÉRKÉPEKHEZ: Az 1952. előtti 4 egyházkerület: A JELENLEGI EGYHÁZKERÜLET:

1. Bányai, 2. Dunáninneni, 3. Dunántúli, 4. Tiszai egyházkerület: 1. Északi egyházkerület, 2. Déli egyházkerület

A ZSINAT HATODIK ÜLÉSSZAKA: AUGUSZTUS 28-30.

38. számának zsinati melléklete