Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-07-12 / 28. szám

Zsinati Híradó 1992. július 12.

Magyarázat a Zsinati Hitvalláshoz

(Folytatás az előző oldalról)

tartalom maradjon meg. Ha ezt a Zsinat el tudja fogadni, úgy egyrészt nagyot léptünk előre, másrészt olyan kiindulási alapot sikerült létrehozni, amire a zsinati törvények fogalmazása és vitája során hivatkozni lehet.

A Zsinati Hitvallás (nevezzük most így, a praeambulum kifejezést a TB elvetette, mint olyan idegen szót, amit nem teológusok nem ismernek és így magyarázatra szorul), szerkesztői a TB tagjai voltak, a TB kiegészült dr. Reuss Andrással, a Zsinat lelkészi elnökével és itt jegyezzük meg, hogy a TB rendes tagjai között volt Koczor Miklós zsinati gazda is, aki a többi bizottság munkáját és a zsinati jegyzőkönyveket az átlag bizottsági tagoknál jobban ismeri.

Előzmények

A Hitvallás nem egyszerre jött létre. Alapszövegként a bizottság négy csomópontra kikristályosított elaborátumát tekintettük, amit az elmúlt május elsején a Zsinat Elnöksége ülésén felolvasott. Négy kérdéskörünk a következő volt: Kik vagyunk? Mi dolgunk e világon? Miért hozunk zsinati törvényeket? Milyen kontextusban készülnek a zsinati törvényeink? A hat ülés először általánosságban hallgatta meg az előterjesztést, majd a négy témakört mondatról mondatra megtárgyalta, szövegkiegészítést, szövegkihagyást eszközölt, majd a végső fogalmazáskor a sorrendet is megváltoztatta, így alakult ki ez a négyes beosztás:

, Evangélikusok vagyunk Küldetésünk

Felelősségünk - közösségvállalásunk

Az egyházi törvények értelme Az eredeti szövegnél több szent- írásbeli igehelyre történt utalás, nem csupán jelzésszerűen, hanem kiírva a szöveget, mellőztük az idegen kifejezéseket, illetve a négy protestáns kifejezésnél először magyarul, majd latinul zárójelben hoztuk a mondanivalót.

Tartalmában és szövegében egyaránt figyelembe vettük a Testvéri Sz& Közösségi Mozgalom 1991-ben készült Elvi megjegyzéseit és javaslatait, továbbá a Nyugat-Békési Egyházmegye Zsinatelőkészítő Bizottságának javaslatait, a 3. sz. bizottság vezetőjétől kapott átiratot, dr. Frenkl Róbert írását (Elképzelés a zsinati munka ütemezéséről), dr. Harmati Béla püspök iratát (főleg a tempó gyorsítására és a hatalmi ágak eddig használt kifejezésének eltörlésére vonatkozó szakaszokat), dr. Sólyom Jenő Megjegyzések a zsinati munka ütemezéséről című írását (főleg az első három részletkérdést), Zászkaliczky Péternek a Zsinat Elnöksége előtt felolvasott szövegét (szempontok a

zsinati munka ütemezéséhez), végül az Egyháztagság törvénytervezet első két bekezdését, valamint a 4. pontot. Ezeknek az iratoknak áttekintése nem jelentett szolgai átvételt, de segített a konszenzus kialakításában.

Meg kell jegyeznem, hogy a szöveg formálása közben élénk, parázs vitákra került sor, amelyekben ütköztek nézetek, de mindvégig a zsinathoz illő vitakultúra volt tapasztalható. így alakult ki a szöveg, amiben már egyetlen mondat sem maradt meg az eredeti általam benyújtott tervezetből. Segített a testvéri légkör kialakulásában a 4 áhítat, amit két nap alatt tartottunk. ..

Tartalmilag használtuk az Ágostai Hitvallásról 1980-ban megjelent emlékkönyvet, Prőhle Károly fordításában megjelent lutheri hitvallási iratokat.

Meg kell említenem, hogy nehezen tudtuk eldönteni a hitvallás műfaját és stílusát: reflektív vagy kreatív irat legyen-e, descriptív vagy normatív nyilatkozat.

Felvetődött néhány gondolat, ami már nem tükröződik a hitvallásban:

1. Egy rövid értelmező szótár készítése 25-30 kifejezés, amit kon- kordánsan kell használni a végső szövegszerkesztőknek.

2. Esetleges statisztikai adatok közlése a MEE-ról (1992-es index- szek).

3. Az aláírás kérdése (TB, Elnökség, az egész Zsinat).

4. A MEE tranzit pozíciójának bevallása: népegyházi alapon, szabad egyházi formák felé törekszünk (jelenleg mindkét struktúra jegyeit hordozzuk).

5. A hangvételnél több reménység tükröződjék - hiszen sem a cinikus vagy pesszimista hang, sem az eufórikus vagy optimista hang nem méltó a zsinathoz, amelynek tagjai a Coram Deo és a pro vobis kettős kötésében határoznak.

6. Elhangzott az a kifogás, hogy a „megújulás elem" elsikkad, a kontinuitás javára, ilyen módon lehet-e ezt reformzsinatnak tekinteni egyáltalán?

A TB ülésén úgy határoztunk, nogy noha a rövidség nem abszolút kategória - mégis a rövidség kedvéért mai világunk morális kérdéseinek taglalása és az egyház szo- ciáletikai mondanivalójának részletezése egy csatolandó javaslatban - de nem a hitvallás törzsszövegében - kerüljön kidolgozásra és erre dr. Zsigmondy Árpádot kértük fel, aki ezt a munkát 1992. június 25-re el is végezte.

Munkánk verítékes, küzdelmes munka volt, de nem volt rabszolgamunka, egyházunkat, zsinatunkat és a teológiát szerető testvérek szolgálatának tartjuk és a tisztelt Zsinatnak elfogadásra ajánljuk.

Dr. Hafenscher Károly

Röviden...

Ribár János zsinati póttag bemutatkozása

vannak a zsinat jelentőségének. Imponáló viták, megbeszélések jellemezték az ülésszakot.

Részemről: amikor teológiai kérdések voltak dominánsak, felvillany ozódtam . A jogi kérdéseknél elfáradtam. De ez nem jelenti a jogi kérdések tisztázásának a szükségtelenségét, sőt, ellenkezőleg. A jogi kérdések, fogalmak tisztázása életbevágóan fontosak; Természetesen számomra mindennél fontosabb a teológiai tisztánlátás.

Talán bizonyos kérdéseknél - óvatosságból - szőrszálhasogatób- bak voltak a kelleténél. De ez nem jelenti a bántó kritikái szándékot, csak egy ténymegállapítás. Isten áldása legyen a Zsinaton, munkáján, történjék egész egyházunk érdekében.

Ribár János

A ZSINAT 6. ÜLÉSSZAKA 1992. AUGUSZTUS 28-29-30-ÁN LESZ A BUDAPESTI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBAN

Az ülésszak tárgysorozatában nagyrészt az 5. ülésszak tárgyai szerepelnek. Azokat a törvénytervezeteket tárgyalják újra & második olvasásban, melyeket a mostani ülésszak kiegészítésre, végleges szövegezésre javasolt.

_____--------------------------------------------------------------------------------------------------------i—

Zsi

nati póttagként a következőt éltem meg: rendkívüli jelentősége és felelőssége van a zsinatnak!

Jelentőségét indokolja az új korszak elérkezte, amiben éppen benne vagyunk. Pozitív tapasztalatom volt, hogy a résztvevők tudatában

AZ

A Zsinati Híradó február 23-i számában már közöltünk egy szöveget erről a témáról. Most az akkori hozzászólások, javaslatok alapján kiegészített törvénytervezetet közöljük. Olvasóink, elővéve a korábbi számunkat, összehasonlíthatják, mennyiben változott, milyen pontokon egészítették ki azt. így betekintést nyerhetnek a zsinat munkájába, észrevehetik alaposságát és

sokfelé figyelését. (Szerk.)

TÖRVÉNYTERVEZET

PRESBITÉRIUMOK ÉS KÖZGYŰLÉSEK VISZONYA

1. Általános az egyetértés abban, hogy mind a presbitériumoknak, mind a közgyűléseknek a jövőben is szerepet kell kapniuk egyházunk közigazgatásának minden szintjén, őrizve ennek a két testületnek az értékeit. A feladat tehát nem az egyik testület kizárólagossá tétele a másik ellenében, hanem a kettő feladtakörének, egymáshoz viszonyított szerepének meghatározása.

2. Jogalkotásunk a múltban a közgyűlések elsőbbségét ismerte el az egyház jogi életében.

2.1. Az 1791-es Pesti Zsinat, egyházunk első egyetemes zsinata alapelvként mondta ki, hogy „az egyházi hatalom gyakorlására az egyház tagjai egyenlő jogokkal bírnak” (1), de ezt az elvet nem alkalmazták teljes következetességgel, így az egyházközség kormányzó szerve a helyi konvent, ugyanakkor a „szuperintendentia a közgyűlés által igazgatja magát”.

2.2. 1829-ben a királyi kancellária a németországi evangélikus egyház konzisztoriális egyházszervezetének elfogadását javasolta, miután az 1791-es kánonok nem kerültek jóváhagyásra. Egyházunk válasza: „A hazai viszonyokra a consistoriális egyházszerkezet nem illik, mivel a hívek maguk fedezvén a szükségleteket, lehetetlen őket az egyházi hatalom gyakorlásából kizárni”, hangsúlyozva továbbá, hogy „egyházi belügyeinket leghevesebb autonom gyűlésekre bízni”. (1). Egyházunk óvatosan került minden olyan intézményt, amely szabadságát és önkormányzatát veszélyeztette volna (2).

2.3. Az 1859-ben kiadott Pátens - nyíltparancs — a királynak közvetlenül alárendelt főkonzisztó- rium kormányzását rendeli el. A törvénytervezet az egyházközség képviseleti hatóságaként a presbitériumot jelöli meg, s csak a fontosabb ügyekben a közgyűlést. A terv egyházunk nagyobb részének ellenállásán vallott kudarcot.

2.4. Az 1891-94. évi Egyházi Alkotmány egyedül az egyházközségi közgyűlést tekinti az egyházközség teljes hatósági joggal felruházott szervének, mint amelyikben az összes jogosult egyháztag közakarata nyilvánul meg: „Az egyház- községnek kormányzó és képviseleti hatósága az egyházközségi közgyűlés” (E. A. 38. §.). Az egyházközségnek más, önálló hatósága nincs. A presbitérium csupán végrehajtó, előkészítő szerve az egyházközségi közgyűlésnek. A zsinaton ugyan megfogalmazódott több oldalról is olyan indítvány, amely a lelkész és felügyelő, valamint a presbitérium választását kivéve, az egyházközségi presbitériumot is felruházta volna az egyházközségi közgyűlés jogkörével, de ezt a Zsinat nem fogadta el. Csupán a nagyobb egyházközségekre nézve tette lehetővé, hogy egyházközségi képviselőtestület gyakorolja az egyházközségi közgyűlés hatáskörét (3). Ugyanakkor a Zsinat a presbitériumok megalakítását kötelezővé tette minden egyházközségre nézve, amely korábban nem volt kötelező, de az egyházmegyék, az egyházkerületek és az egyetemes egyház közigazgatásában még nem ismer presbitériumot, csak közgyűlést.

2.5. Az 1934-37. évi Zsinat törvényalkotása változtatás nélkül átvette az Egyházi Alkotmány szövegét az egyházközségi közgyűlésre nézve, meghagyva a közgyűlést az egyházközség egyetlen, teljes hatósági joggal felruházott szervének. Az egyházközségi presbitérium jogkörét abban határozza meg, hogy „Az egyházközségi presbitérium az egyházközség kisebb jelentőségű belügyeiben intézkedik.” Hatáskörét részletesen az egyházi törvények korlátái között az egyházközség szabályrendeletben állapítja meg (1937. évi E. T. II. t. c. 38. §.). Jelentős változás, hogy létrehozza a zsinat az egyház- megyei, egyházkerületi és az egyetemes presbitériumokat, mint új testületeket. Ezek hatásköre a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyek előkészítése, a választások elrendelése, valamint önálló intézkedés mindazokban az ügyekben, amelyek nincsenek a közgyűléseknek fenntartva.

2.6. Az 1966. évi Zsinaton alkotott Egyházi Törvények jelentősen megnövelték a presbitériumok szerepét, ezzel csökkentve a közgyűlések jelentőségét. Ez a szándék magyarázatot is kapott: „Egyházszervezetünk fejlődésében növekvőben van a presbitériumok jelentősége, mivel ezek kisebb létszámú, rugalmasabb, cselekvőképesebb testületek, mint a,közgyűlések”. Az egy- házk'éfuléti közgyűlés'"beszámoló

jeHegű egyűtttéfVttlíg'az''országos közgyűlés hatásköre a korábbihoz képest azért szűkült, mert a korábbi, évenkénti ülések helyett „a három évenkénti ülésezés nehézkesebbé tette volna a közgyűlés munkáját,,. (...) „Ellenben jelentősen bővült az országos egyházi presbitérium hatásköre. Ezt azért célszerű így beosztani, mert az országos egyházi presbitérium olyan központi szerve egyházunknak, amely a zsinati ülésszakok közötti időben is, országos egyházi közgyűlések közti időben is tudja végezni egyházunk életének legfőbb irányítását”. így .jelentős újításaként „törvényerejű rendeleteket hozhat olyan ügyekben, amelyekben a zsinat nem rendelkezett, de az egyház folyamatos életével összefüggésben időközben magas szintű rendelkezés vált szükségessé” (4). Ezekben a változásokban és indoklásaikban nem nehéz felfedezni a diktatórikus egyházvezetés érdekeit és igényeinek kielégítését, hiszen a kisebb testületek az ilyen vezetés által jobban befolyásolhatók és irányíthatók, mint a közgyűlések.

3. Az erdélyi evangélikus egyház nevében hordozza, hogy alkotmá: nya zsinatpresbiteri elvekre épül (5). Ugyanakkor az egyházközség kormányzása legfőbb szervének a közgyűlést tekinti: „Az egybázy

A Zsinat műhelyéből

Talán kissé váratlanul vált az ötödik zsinati ülésszak legjelentősebb eseményévé a Zsinati Hitvallás elfogadása. Nem teljesen váratlanul, hiszen az előző ülésszakon a Teológiai Bizottság elnöke, dr. Hafenscher Károly már ismertette azokat az alapelveket, gondolatokat, amelyek mentén tervezték elkészíteni a törvénykönyvet bevezető nyilatkozatot. Arra azonban kevesen számítottak - eddig nem volt rá példa -, hogy egy előterjesztést még ugyanazon az ülésszakon elfogad a Zsinat.

Magának ennek a ténynek több üzenete van. Evangélikusok vagyunk. így kezdődik a nyilatkozat is. Egészséges sokszínűségünk, heterogenitásunk ellenére ez ad olyan homogenitást, amely - ha a szakmai előkészítő munka megfelelő, színvonalas reményt jelent a közakaratot kifejező jó törvények megszületésére. - Ezúttal az igényes előkészítés tükrözdött az ülésszak első napján felolvasott nyilatkozatban. A Zsinat ráérzett arra, hogy ez elfogadható lehet. Igen jó, lényegretörő vitában értékes észrevételek hangzottak el, amelyek többsége beépült a tervezetbe.

A harmadik napon felolvasott szöveghez még több mint tíz rövid módosító, részben stiláris indítvány hangzott el, amelyek figyelembevétele után a Zsinat elfogadta ezt az igen fontos dokumentumot.

Teológiai nyilatkozat, Előszó, Zsinati Hitvallás. Ezek voltak a címre vonatkozó változatok.

EGYHÁZKÖZSÉG

község vezetési és képviseleti szerve az egyházközségi közgyűlés” (20. §.). Jogköre a magyarországi 1937-es törvényekben foglaltakhoz teljesen hasonló. Az egyház- községi presbitérium az egyház- községi közgyűlésnek alárendelt szrev: „Az egyházközség lelki és anyagi ügyeinek a gondozója és közigazgatásának végrehajtó szerve a presbitérium (29. §.). Az egyházkerület és az egyházegyetem (szuperintendencia) fokán is a közgyűlés a képviseleti és a közigazgatási szerv, míg a presbitériumok az előkészítés, a végrehajtás és tanácsadás szervei.

4. A presbitriumok hatáskörének növelése mellett szólnak a nagyobb hatékonyság, a rugalmasság, a könnyebb összehívhatóság érvei. Más oldalról a közgyűlések ellenében hatnak a sok egyházközségben tapasztalható érdektelenség, nagyvárosi egyházközségekben a jelenlévők ellenőrizhetetlensége is, amelyek következménye felelőtlen döntésekben is megnyilvánulhat.

A közgyűlések szerepének megőrzése mellett szól elsősorban az évszázadok harcaiban is féltve őrzött tradíció, amelyik az egyház- község ügyeiben a legszélesebb körű beleszólási és döntési lehetőséget akarja őrizni és biztosítani az egyházközség valamennyi nagykorú tagjának. Ott minden egyháztag lehetőséget kap arra, hogy kérdezzen, elmondja véleményét és javaslatait. A közgyűlések szerepének további csökkenése továbblépést jelentene egy olyan úton, amelyik a diktatúrában lett jó és megkívánt abban a szándékban, amelyik az egyszemélyi vezetés minél zökke- nőmentesebb támogatása volt. Ugyanakkor visszafejlesztést jelentene ott, ahol mindmáig élő közgyűlések vannak.

A közgyűlés mai korlátái leta- gadhatatlanok, de ezek jelei egyházunk egésze elerőtlenedésének is. Ennek egyszerű tudomásul vétele a

változtatás szándéka nélkül megalkuvás is. Egy elvet nem szükség- szerű csupán fogyatékos megvalósulásai alapján megítélni, hanem törekedni lehet mai legjobb megvalósításának feltételeit megkeresni és megteremteni. Alapjában arról van szó, hogyan lehet a felelősséget az egyház ügyeiért minél többekben ébren tartani.

5. A törvénytervezet az egyház- községi közgyűlés hatáskörébe helyezi vissza az egyházmegyei, egyházkerületi elnökség tagjainak, az országos egyházi felügyelőnek, valamint az egyházmegyei közgyűlés küldötteinek a megválasztását (amelyeket az 1966-os törvények az egyházközségi presbitériumok hatáskörébe utaltak), valamint a zsinat tagjainak a megválasztását, amely 1966-ban egyházmegyei presbiteri hatáskörbe került (1.9.5.). így az esperes, a püspök választása is a felügyelőkkel együtt elvben ismét valamennyi egyháztag ügye lehet, erősítve ezzel az általánosabb felelősséget is.

6. Nem feltétlenül törvényszerű, hogy a presbitériumok és közgyűlések viszonya az egyházközségben és az egyházközségeken túli egyházkormányzati szinteken egységesen valósuljanak meg. Az egyházközségi közgyűlés valamennyi egyházközségi tag fóruma, míg a többi küldöttközgyűlés, lehetséges eltérő hatáskörrel is.

JEGYZETEK:

(1) Dr. Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog, Budapest 1906.

(2) Dr. Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története, Budapest 1906.

(3) Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-i országos zsinatának története, Budapest 1907.

(4) Dr. Ottlyk Ernő: Az új egyházi törvényjavaslatról, Lelkipásztor 1966/ 346.

(5) A R. N. K -ban lévő zsinat-presby- teri ágostai hitvallású evangélikus egyház szervezeti szabályzata 1951.

A TÖRVÉNYTERVEZET SZÖVEGE

i. Egyházközségi közgyűlés..

^ul.l]'’^Ür‘e^yíifázkí)zsé| legfőbb' kormányzó szerve a közgyűlés, amely az egyházközség nagykorú tagjaiból áll.

1.2. A közgyűlésnek hivatalból

tagja az egyházközség összes tisztségviselője. t

(H. var.)---1.

3. A közgyűlésről a közgyűlési tagokat tájékoztatni kell. Az időpontot, a tárgyat és az eldöntendő kérdéseket a közgyűlést megelőzően legalább egy héttel az isten- tiszteleti alkalmakon, vagy személyre szóló meghívással kell meghirdetni. Rendkívüli esetben a közgyűlés meghívókkal egy héten belül is összehívható. A közgyűlési tagok jogosultak a döntéshez szükséges iratokba betekintem, vagy szóbeli tájékoztatást kérni, illetve előzetesen írásos hozzászólást benyújtani.

(I. var.). ..Az időpontot és a napirendet a közgyűlést megelőzően legalább egy héttel...

1.4. Az egyházközségi közgyűlést a lelkész és az egyházközségi felügyelő (gondnok) hívja össze, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a törvény ezt a jogot az egyházmegyei elnökségnek, illetve az esperesnek biztosítja. A közgyűlési tagok egy- tizedének írásban előterjesztett kérelmére az elnökség köteles három héten belül közgyűlést összehívni.

1.5.. A közgyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes, ha azt az előírásoknak megfelé- löen hívták össze.

1.6. A közgyűlést évenként legalább egy alkalommal össze kell hívni.

1.7. A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell vezetni, amit az elnökségnek, a .jegyzőnek és két jelenlévő közgyűlési tagnak kell hitelesítenie.

1.8. Az egyházközségi közgyűlés elnökei a lelkész és az egyházközségi felügyelő, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a törvény ezt a jogot az egyházmegyei elnökségnek, illetve az esperesnek biztosítja.

1.9. Az egyházközségi közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartoznak az egyházközség életének legfőbb jelentőségű kérdései:

1.9.1. Megválasztja illetve alkalmazza az egyházközség összes tisztségviselőjét.

1.9.2. Évenként meghallgatja az egyházközség lelkészének és a presbitérium megbízottjának jelentését az egyházközség lelki és anyagi helyzetéről.

(J. var.) Évenként meghallgatja az egyházközség lelkészének és a presbitérium megbízottjának jelentését az egyházközség lelki és anyagi helyzetéről, jóváhagyja a zárszámadást..

1.9.3. Egyházközségi rendeleteket alkothat belső életének szabáCsaknem egyhangúun a Zsinati Hitvallás kapott többséget.

Érdekes vita zajlott arról, utaljon-e a nyilatkozat az 1990. évi IV. törvényre, egyház és állam valódi szétválasztására, az egyház először elnyert teljes körű autonómiájára (az eredeti javaslatban nem szerepelt). Magam kérdést tettem fel erre nézve, mások javaslat formában fogalmazták meg álláspontjukat, hogy ti. kerüljön be utalás a törvényre, megint mások úgy találták, hogy a régi rossz gyakorlatot idézi fel, ha az állammal foglalkozunk. Az én kérdésem mögött is az rejlett, hogy nem azzal üzenünk-e a jelen- és utókornak a teljes körű autonómiáról, ha nem is foglalkozunk ezzel a témával. De a Zsinat többségével együtt elfogadtam azt az álláspontot, hogy szükséges a rövid pozitív állásfoglalás a valóban történelmi fordulat tekintetében.

*

Ezen az ülésen már gyakorlattá vált a zsinati elnökség által elfogadott munkamódszer, hogy a konkrét törvényalkotást megelőzi az úgynevezett alapkérdésekről folytatott vita. Ezek a megbeszélések segítik a zsinati tagokat az eligazodásban, milyen megfontolások határozzák meg egy-egy törvény szerkezetét, tartalmát, szövegét, a törvény előkészítői - a szakbizottságok - pedig tájékozódnak a zsinati tagok álláspontjáról.

így került elő a paritás kérdése, a lelkészek és nem lelkészek azonos részvételi aránya a különböző testületekben. Hamar kiderült, hogy az ősi elv tiszteletbentartása mellett ma más megközelítésnek, gondolkodásnak van elsőbbsége. Nevezetesen nem a szervezeti-jogi szempontnak, hanem az egyházi szolgálatnak kell meghatározónak