Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-07-12 / 28. szám
m T vnnc W/if war ma F r/i a a m V m/ m/M 57. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1992. JÚLIUS 12. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 4. VASÁRNAP Ajándékozz nekem, Uram, hitet. Nem magamban akarok többé hinni, hanem Tebenned. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Tolsztolj Leó ÁRA: 20 Ft Az evangélium Isten közelében őriz Lelkésziktatás Kelenföldön A főváros budai oldalának egyik legjelentősebb gyülekezete a kelenföldi gyülekezet. Múltja, az itt élt lelkészek és világiak szolgálata messze túlhatott a gyülekezet határain egész egyházunk életére. A gyülekezetét alapító. Sziics Gábor, a negyvenes években tragikus körülmények között elhunyt Szántó Róbert, a hitvalló püspökké lett D. Ordass Lajos, a meghurcolt Kendeh György és a negyedszázadot szolgálatban töltött közvetlen előd Bencze Imre neve jelöli az utat, melyet a gyülekezet napjainkig megtett. Lehetne a sort folytatni felügyelőkkel és presbiterekkel, akik a legnehezebb időkben is segítői, építői voltak a gyülekezetnek. Most a megüresedett lelkészi állásra a gyülekezet fiatal lelkészt hívott meg, Csepregi András tolnanémedi lelkészt, akinek ünnepélyes iktatása június 13-án volt népes gyülekezetben a kelenföldi templomban. Az igehirdetés szolgálatára Sze- bik Imre püspököt kérték meg, aki Róm 1,16 verse alapján arra a kérdésre kereste a választ, mi az evangélium értéke? Az evangélium Isten hatalma, mely ellenségből az evangélium barátjává, közömbösből Krisztus követőjévé, kételkedőből bizonyságot nyert emberré tesz. Teszi mindezt olyan erővel, hogy senki nem tud Isten közeléből eltántorítani. Ezért nem félünk, hogy romba dőlne az egyház, mert ez a hatalom erő, mely ott tart Istennél. Az evangélium ugyanakkor üdvösség a mában és az örökkévalóságban. Nincs nagyobb dolog ennél, mint felfedezni Isten legnagyobb ajándékát: Jézus Krisztust és ezt el kell mondani, tovább kell adni. Az evangélium egyszerre érleli és feltételezi a hitet. Ez a hit befogadja az egész emberiséget. Ahol az evangélium hangzik, hitből hitbe hangzik. Becsülni, szeretni kell, mert ahogy hiszel, úgy élsz is, a hit értékrendjében. Csepregi András lKor 1,18-25 alapján ugyancsak az evangéliumról szólt. Isten harcáról szólt, melyet értünk és ellenünk folytat. Az ellen az ember ellen, aki a maga erkölcsi, szellemi képességeiben bízva él és a kísértő biztatására istennek képzeli magát. Ezt akadályozza meg Isten a „keresztről való beszéddel”, úgy, hogy az az embernek botrány és bolondság. Egybecsengett igehirdetése a püspökével, amikor az evangéliumról mint hatalomról szólt. Az ember biztosítja magát. Szabályokkal és törvényekkel körülbástyázzuk magunkat, meghúzzuk a vonalakat, határokat, melyeken belül még elfogadunk valakit. Isten hatalma kiszolgáltatja magát, feladja a biztosítékokat. Jézus az istentelenekért jött le a világba - ez a keresztről való beszéd. Hogy ez bolondság? — hát Isten mindig idegen marad számunkra. Újra és újra meg kell küzdeni, hogy Isten cselekvése elérjen! Gondviselése úgy működik, hogy emberekben felelősséget ébreszt és cselekvésre indít. Vezessen Isten arrafelé, ahol a mi erőnk már egészen belesimul az ő erőtlenségébe. Az ünnepi közgyűlésen először Kotsis Iván felügyelő köszöntötte meleg szavakkal a gyülekezet új lelkészét, majd Szebik Imre püspök mutatott arra, hogy Jézus is kettőnként küldte ki tanítványait egykor, ahogy e gyülekezetben is kettős a lelkészi szolgálat. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő a jövő emberének mondta a fiatal lelkészt és biztatta, hogy Isten erejében higgyen. Missura Tibor esperes arra fordította figyelmét, hogy együtt kell élni és szolgálni, ezért nagyon szeressük egymást. Ifj. Hafenscher Károly a volt egyházmegye lelkészei nevében, Balicza Iván a befogadó egyházmegye nevében, Bajka Katalin lelkésznő a sepsiszentgyörgyi testvérgyülekezet és a Kovászna-Hargita megyei szórványevangélikusok nevében szólt. A kelenföldi testvérgyülekezetek is elküldték üdvözletüket. A református gyülekezet nevében Somogyi István gondnok, a római katolikusok nevében dr. Szőke János, a baptistáktól Szakács Imre és Hecker Frigyes a metodisták nevében köszöntött. Végül az előd: Bencze Imre üdvözölte az új lelkészt, a lelkész-családból jött fiatal utódot (Csepregi Béla ny. lelkész és családja is jelen volt) intve arra, hogy „csak szeretni kell!” Az ünneplő gyülekezet nagy örömmel vette körül lelkészét és reménységgel várja, hogy szolgálatát híven betöltse. tszm LELKÉSZAVATÁSOK AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN Szebik Imre püspök 1992. július 18-án, szombaton de. 11 órakor kezdődő istentiszteleten a Bécsikapu téri templomban lelkésszé avatja: Bácskai Károly, Bartha István, Jánosa Attila, Menyes Gyula végzett teológusokat, Hanvay Enikő végzett teológust lelkészi munkatársi szolgálatra bocsátja ki. Hagyományos évzáróra szólt a meghívó a zuglói templomba június 20-án délelőttre. Teológiai Akadémiánk (Egyetemünk) ünnepi ülésére. Mégsem volt egészen hagyományos. Mert míg régen az első sorok tele voltak protokoll vendégekkel, és néhány sorban ültek teológusaink, addig most talán kevesebb volt a protokoll vendég, de több, mint száz teológus vonult be a templomba (jó érzés ezt leírni!), megtöltve az első sorokat és velük együtt a levelező végzős hallgatók több, mint harmincán. Régóta vártunk ilyen alkalomra, amikor a fiatal Timóteu- sok száma örvendetes növekedést mutat és azt a reménységet erősíti bennünk, hogy nem lesz mindig lelkészhiány egyházunkban! A gyülekezeti termet is ki kellett nyitni, hogy elférjenek a szülők, hozzátartozók is. Kedves vendégei voltak az Akadémiának a 60 és 50 évvel ezelőtt végzett lelkészek. Igaz, nem mindenki tudott közülük eljönni, de gyémánt diplomáját átvette Rác Ernő, aranydiplomáját pedig Bencze Imre, Dubovay Géza, Fe- renczy Zoltán, Kiss János ny. lelkész. Gyémánt diplomát kapott még Zongor Endre, aranyat pedig Lupták Gyula, Muncz Frigyes és Német Tibor ny. lelkész. A fiatal Timóteusokhoz lTim 4,6-7 versei alapján szólt dr. Harr mati Béla püspök igehirdetése. Ez a levél a szolgálatban állóknak szól, olvassátok el legalább egyszer egy évben - ajánlotta egykor egyik professzorom és most én is ajánlom néktek. Jó szolgaként kezünkbe adatott Isten igéjének lényege, valósága, ajándéka. A hit és igaz tanítás igéje, a világot formáló igaz Isten szava. Nem a korszellem szól, hanem a Szentlélek az, aki jó szolgává akar átformálni. Ezért az igéért tanulunk hébert, görögöt és latint és sok mást. Azért, hogy szivem, hitem és eszem, értelmem munkája eggyé legyen. Ez a teológia munkája, feladata. Sok mindent végzünk az egyházban, de jaj, ha elfelejtjük a propriumot, ami egyedül ránk bízatott. Krisztus jó szolgája akkor leszel, ha táplálkozol a hit és igaz tanítás igéjével. A kegyesség, a pietás, az a spiri- tualitás amiről itt szó van, nem kolostort jelent, hanem Isten igéjének megragadását, mellyel tovább lehet lépni. Isten igéjét magunkba zárva megváltozik az életünk. Az igaz ige gyakorlása megtérést jelent az élő Istenhez. A kegyesség gyakorlásában legyünk szorgalmasak! A Szentlélek lelkesítsen fel a szolgálatra! Gazdag tartalmú dékáni jelentést olvasott fel ezután dr. Muntag Andor dékán. A beszámolás egyúttal számadás is. Akadémiánk tagjai, egyházi vezetőink, lelkészeink, az egyház egész népe előtt. Mindnyájan számadással tartozunk legvégső sorban Isten előtt. Becsülettel és hűséggel igyekeztünk megállni, de Isten tudja és látja, mennyi minden nem sikerült. Mindenkit számadásra hívunk. Gondoljunk arra, amit mulasztottunk és adjunk hálát azért, ami sikerült. Egy rövid cikk keretében lehetetlen mindenről beszámolni, ami elhangzott, de legalább nagy vonásokban ismerje meg az olvasó is, hogyan dolgozott egy tanéven át Akadémiánk. A professzorokon kívül számosán segítik a tanítás munkáját. Tanársegédek és nyelvtanárok, vendégprofesszorok és zenét oktatók. A levelező tagozatnak ez volt az utolsó éve és a IV. évfolyama. Ilyen jellegű képzés ezután nem lesz az Akadémián, helyette hittantanári és hitoktatói képzés indul meg a minisztériummal történt megállapodás alapján. Új munka- terület az is, ami most nyáron indul. A Világbanknál pályázatot nyertek a protestáns teológiai intézetek és ebből fedezik a posztgraduális képzést (korábban már meghirdettük lapunkban!). Lelkészek számára nyílik itt alkalom tudományuk frissítésére, fejlesztésére. Elismerést jelent tanáraink számára, hogy a most készülő felső- oktatási törvénytervezet előkészítő munkájában is véleményüket kérték. Ezenkívül aktívan vettek részt a zsinat munkájában is. Az elmúlt tanév néhány számadattal megvilágítva: Záró szigorlatot tettek tizenegyen. Alapvizsgát 12-en, első vizsgát (az első év végén) 26-an. A levelező tagozatot 32 személy fejezte be eredményesen és kapott végbizonyítványt. Közülük többen tovább tanulnak a hittantanári szakon. Ismeije meg egyházunk népe legalább név szerint a végzősöket. Az ötödik évet végezték és lelkészavatást kértek: Bácskai KárolyBaranka György, Bartha István, ifj. Cselovszky Ferenc, Hanvay Enikő, Jánosa Attila, Kondor Péter, Menyes Gyula, Sik- ter János, Szabó András és Uram Zsuzsanna. AIV. Levelező Teológiai Tanfolyam végzett hallgatói: Albert Gábor, Bartos Erzsébet, Biharvári Andrea, Bogár Agnes, Büky Orsolya, Csonka Géza, Fazekas Gabriella, Füller Mihály, dr. Gergely Istvánná, Hanvay Bea, Helfrich Péter, Honti Irén, Józsa Judit, Kertész Lea, Kiss Judit, K. Halmosi Györgyi, Kőszeghy Tamásné, Krahulcsán Borbála, Lengyel Anna, Loós Csaba, Magassy Zoltán, Mihácsi Lajos, Pocsai Istvánná, Rónay Zoltán, S. Szigetvári Ildikó, Szabó Lászlóné, Szabó Pálné, Tagai Judit, Tarjáni Jánosné, Táltos Jánosné, Vadon Miklósáé, Wiszkidenszky András. Az ötödévesek nevében Baranka György, a levelezősök nevében Szabó Lászlóné búcsúzott az Akadémiától és a hallgató társaktól. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és dr. Harmati Béla püspök zárószavaiban szólt a búcsúzokhoz, szívükre helyezve, hogy egyházunk megújulásában a szellemi megújulás is fontos és ebben vegyenek részt valamennyien. Az egyház szolgálatban igyekezzenek hűséggel megállni. sy VALLÁSI IRÁNYZATOK MAI VILÁGUNKBAN A New Age (2.) Az eddigiekben azt tisztáztuk, hogy a „new age” kifejezés új korszakot jelent. Most azokkal a jelenségekkel foglalkozunk, amelyek kialakulásához vezettek. Megint vissza kell térnünk a 60-as évek ifjúsági mozgalmaihoz, amelyek között voltak olyan irányzatok, amik teljesen elvetették a civilizációt, a kialakult kultúrát, a tudományt és a művészetekben uralkodó irányzatot Látványosan vonultak ki a társadalomból, minden hagyományt elvetettek. Közösségeket (kommunákat) hoztak létre, amelyek önfenntartók voltak (rendszerint mezőgazdasági jelleggel). Ezzel bizonyították, hogy új civilizációt akarnak létrehozni. A legnevezetesebb kommunát Skóciában egy farmon hozták létre (Findhora); amit példaértékűnek szántak. Legendákat és mondákat költöttek a puszta föld meghódításáról, amint azt titokzatos szellemek, másvilági hatalmak segítségével virágzó paradicsommá tették. A természet erőit kezdték imádni, amiket varázslással s áldozatok bemutatásával igyekeztek befolyásolni („esőcsiná- lás”). Ráolvasással betegséget akartak gyógyítani. Révületben a jó szellemekkel társalogtak (sámánizmus), tanácsukat kérték és a jövendőt tudakolták tőlük. Ez természetesen nem új, hanem ősi babonaságok, primitív vallásos jelenségek felújítása, de homlokegyenest ellenkezett a szülők és nagyszülők nemzedékeinek a vallásosságával. Annak teljes tagadását jelentette. Ez a legtöbb esetben a keresztyénség megtagadásával volt egyenértékű. A 70-es években erősödtek fel azok az ifjúsági vallásos mozgalmak, amelyek formálisan megmaradtak keresztyéneknek, de radikális szakítást jelentettek minden egyházi-felekezeti alakulattal. Különösen keményen szakítottak a történeti egyházakkal. Feleslegesnek tartották a teológia (és egyéb) tudományok művelését, a hagyományos liturgikus kereteket (templomi istentiszteletet, liturgikus öltözéket, régi ének- és imádság-formákat), a lelkészi és tanítói szolgálat hagyományos formáit. Különösen látványosak voltak a Jesus people (Jézus népe) tömeges bemerítkezé- sei (újrakeresztelések), rajongásból fakadó, teljesen szabad képzettársításon alapuló írásmagyarázatai; eksztázisos nyelveken szólásaik, gyógyításaik, amikben a Szentlélek jelenlétét összekeverték az okkultmágikus jelenségekkel, az emberi lélek rejtettebb megnyilvánulásaival (parapszichológia). Mélyebb bibliaismeret nélkül, hitbeli tapasztalatok hiányában azonban könnyen lehetett őket manipulálni, tudatosan félrevezetni, különösen erkölcsi téren. A tévtanitások különféle formái alakultak ki, amik csak fokozták a belső bizonytalanságot és békétlenséget. Az üyen fiatalok, akiket a tanítás „akármilyen szele” hajthat (Ef 4,14. Jak 1,6-8. 2Pt 2,17. Jud 12.), azok könnyen kerülnek a keleti vallások bűvkörébe. Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy az „új korszak” tarka vallási keveredés formájában jelentkezik - sokakat még az sem zavar, hogy egyes elemei egymásnak is ellentmondanak. Ma több, mint másfélszáz irányzatról beszélnek (1. Gassman). Most is ki kell emelnem, hogy a fiataloknak ez a tagadása komoly önvizsgálatra kell, hogy sarkalljon minket. Ugyanakkor intő példák is ezek a törekvések: kultúránk, fejlődésünk nem állhat szembe Is- tennel (lKir 4,29. 2Krón 1,12. Zsolt 78,72. Préd 9,12. Dánl,17); bármilyen sok gyengeség is jelentkezzék az egyházban, nem lehet kiszakadni, vagy elszakadni a szemtanúk, az apostolok bizonyságtételétől, nem lehet elszakadni az Isten igéjétől (Róm 1,16. Ezsd 3,11. Ef 2,20.), az ige tiszta, mégpedig az evangélium igaz tanításától és a szentségek (keresztség s úrvacsora) helyes kiszolgáltatásától (Ágostai Hitvallás, VH.). Rőzse István A KIADÓHIVATAL KÖZLEMÉNYE Június 28-i számunkban közöltük, hogy a két nyári hónapban, július-augusztusban szünetel a postai küldemények elküldése. Többen érdeklődtek, hogy az Evangélikus Eletet sem postázzuk? Ezért közöljük most, hogy a lap küldésében semmi változás nem lesz, folyamatosan kell érkeznie. Csupán a könyv és egyéb kiadványok postai küldése szünetel e két hónapban. Itt jegyezzük meg, hogy lapunk 26. számából néhány száz példány postázása technikai okokból későbbre maradt, ezért kapták késve a lapot. Előfizetőink elnézését kérjük!
