Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-06-28 / 26. szám

Evangélikus Élet " 57. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1992. JÚNIUS 28. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 2. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Hiábavaló az emberekben való reménykedés. Az igazaknak üdve Tebenned van Uram. Kempis Tamás A TARTALOMBÓL ÉVZÁRÓ A NAGYTARCSAI ÓVODÁBAN SZTEHLO-EMLÉKNAP GICEN NÉGY LELKÉSZNÖ EGY TRABANTTAL MEGHÍVÓ A zsinat 5. ülésszakát 1992. június 26-28. napjai­ra a Budapesti Evangélikus Gimnáziumba az elnökség összehívta. Pénteken 10 órakor áhítattal kezdődik és a ta­nácskozás 18.30-ig tart. Szombaton reggel 8-tól 18.30-ig tartanak az ülé­sek. Vasárnap reggel 8-kor istentisztelet lesz a temp­lomban. 9-16 óráig tanácskozás. Témák: 1. Tanácskozás és ügyrend módosítása; 2. Te­ológiai nyilatkozat a törvényhez (praeambulum); 3. Alapkérdések elvi tisztázása; 4. Az egyházközségről szóló törvénytervezet; 5. A „zsinati törvény” tervezeté­nek megtárgyalása; 6. Az „Etikai Bizottságról” szóló tervezet; 7. A Gazdasági Bizottság jelentése MEGHAJLÁS ÉS TISZTELETADÁS Az MDF Politikai Akadémiáján Ordass Lajos püspökre emlékeztek EMBERVEDELEM - KÖRNYEZETVÉDELEM Beszámoló a Krisztusi Bioetikai Központ szimpozionjáról A Krisztusi Bioetikai Központ 1991. decemberében alakult a Ke­resztény Ökumenikus Baráti Tár­saságnak és a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának eb­ben a témában felelősséget érző, tenni akaró tagjaiból. Ezt a mun­kacsoportot dr. Gaizler Gyula ve­zeti. Az Európa Mozgalom Ma­gyar Tagozatának felkérésére 1992. május 22-én és 23-án elő- adássorozatot-megbeszélést tar­tott a Magyar Tudományos Aka­démián. Nagy élmény volt, hogy a tudo­mány fellegvárában Krisztus nevé­ben lehettünk együtt. A hit és tu­domány szorosan kapcsolódott egymáshoz. A rendezvény résztve­vői között voltak a különböző fele­kezetek püspökei, vezetői mellett az Akadémia elnöke, a környezet­védelmi miniszter, parlamenti kép­viselők, alkotmánybírók, profesz- szorok, mérnökök, biológusok, orvosok, pedagógusok és még más foglalkozásúak is. Első nap az embervédelemről, a másodikon a környezetvédelemről volt szó. Dr. Kosáry Domokos a Magyar Tudományos Akadémia és az Eu­rópa Mozgalom Magyar Tagoza­tának elnöke bevezetőjében hang­súlyozta, hogy célunk Európához felzárkózni. Hazánkban évezredes kultúrát akartak már többször is a történelem folyamán megszüntet­ni, soraink ugyan hiányosak, de az európai keresztény kultúra bizo­nyult erősebbnek. A politikai in­tézmények újjászervezése aránylag gyorsan megy, a gazdasági lassab­ban, de nem lehet csak erre figyel­ni. A külső környezet és a belső, a morális megújulása még nehezebb, de jövendő életünk számára fon­tos. Ezen felelősség felébresztésé­nek reményében nyitotta meg az ülést. A két nap alatt 18 előadás, ke­rékasztal résztvevőitől 12 három­perces összefoglalás hangzott el. Az előadások összefogottak, lé­nyegre törőek voltak. Azt tapasz­talhattuk, hogy az élet különböző területeiről indulva az előadók mind eljutottak arra az álláspont­ra, hogy az embert és a földet Isten szeretetből teremtette. A „hajtsá­tok uralmatok alá a földet” csak a bűn miatt vezetett katasztrofális állapothoz. A krízis, a veszélyhely­zet, amelyben ma az ember és kör­nyezete van, megfordítható. Az ál­talános depresszió helyett aktív cselekvési programba kapcsolód­hatunk hitünkkel és szakértel­münkkel. Az embereknek egyen­ként kell jobb belátásra jutni, meg­térni. Jó volt hallani az alkotmánybí­rák határozott véleményét a meg­fogant magzat élethez való jogá­ról, és arról, hogy a művi terhes­ségmegszakítás élet kioltása. Ugyanakkor hallhattuk, hogy Ma­gyarországon bizonyos esetekben a jövőben is fognak művi abor­tuszt végezni. Érvényt kell szerezni annak a jognak is, hogy az egész­ségügyiek lelkiismeretük ellenére nem kényszeríthetők ebben való részvételre. Most pedig következzék néhány gondolat az evangélikus előadók­tól. Dr. Rókusfalvi Pál Albert Schweizert idézve az életigenlő eti­káról beszélt. „Életemet Istenben élem, mint titokzatos akaratot élem meg magamban az élni aka­rást, melynek legmélyebb teljesít­ménye az élet tisztelete”. És az élet tisztelete az etika. Jó az, ami az élet fenntartására, ösztönzésére, legna­gyobb értékére fejleszteni segít. Gonosz az élet anyagi vagy szellemi megsemmisítése, vagy akadályozá­sa és bármiféle mulasztás abban, hogy azt a legnagyobb értékre emeljük. A jó hiánya is gonosz. Az emberiség, Európa, a magyar tár­sadalom vagy etikus lesz, vagy nem lesz jövője. A sok egyes em­berben kell egy új, építő élettiszte­letnek kialakulnia. Makkai Sán­dor erdélyi püspököt idézte: „A mi feladatunk embernek lenni, ma­gyarul.” Dr. Széchey Béla a környezetvé­delem etikai alapjairól szólt. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egy­szülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Ha mi való­ban keresztyének vagyunk, ne­künk is szeretnünk kell a világot, és felelősséggel vállalnunk kell, hogy várúrként védjük, gondoz­zuk. A 60. zsoltárt idézte: „Óh Is­ten! Elvetettél, szétszórtál minket. Megrendítetted, megrepesztetted a földet, gyógyítsd be sebeit.” Szebik Imre püspökünk az Egy­házak Világtanácsa környezetvédő munkájáról szólt. Ez a protestáns és ortodox egyházakat magába tö­mörítő szervezet 1991-ben az ausztráliai fővárosban, Camberrá- ban tartott nagygyűlést, mottója így hangzott: Jöjj Szentlélek, újítsd meg az egész teremtettséget! A teremtettség sóhajtozik a meg­váltás után, nemcsak az ember (Róm 8,22). Szükség van új gazda­sági és ökológiai etikára. Néhány gyakorlati tanács: sze­rényebb, egyszerűbb élet, az ün­nepnap megszentelése, új életrit­mus, időt szentelni Istennek, a vi­lág országai segítsenek egymás­nak. A korlátlan termelési növeke­dés hasonlít a rákbetegség sejtbur­jánzásához, a természetes fejlődés pedig a magzat egészséges növeke­déséhez hasonlítható. Igazságos társadalmi rendszerre van szükség. Gyülekezeteinkben egymásért ér­zett felelősséggel buzgón kell imádkoznunk. Magam az első nap kerékaszta­lánál a gyermekek védelméről szól­tam. Kényszerű passzív dohányzá­sukról sokszor már az anyaméh­ben és környezetük erkölcsi-szelle­mi szennyezettségéről. Fontos, hogy Isten szeretetből, életünk használati utasításaként adott tör­vényeit gyermekeinknek is megta­nítsuk és személyesen ismertessük meg őket az értünk meghalt és fel­támadt Jézus Krisztussal. Aki az ő Lelkét adja, hogy teremhessék a Lélek gyümölcsét: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gál 5,25). Ilyen gyümölcstermő emberek tudnak segíteni hazánk­ban, Európában és a világon min­denki javára, az Isten dicsőségére. Kedves Evangélikus Élet Olva­sója! Vigyázzunk, ne legyen szá­munkra a környezetvédelem val­láspótlék. Istent féljük és szeres­sük, aki végtelen hatalmú. Hagy­juk mégis, hogy a Szentlélek Úris­ten átformáljon bennünket, kinyis­sa szemünket és teremtsen a mi életünk fáján is jó gyümölcsöt.' Győri né dr. Drenyovszky Irén Az MDF székházában, a Bem téren működik az a Politikai Akadémia, mely társadalmunk sokféle kérdésében próbál elemzést, világos látást, irány- mutatást nyújtani. Ennek keretében egyházi kérdésekre is kitekintenek. így került sor Mindszenty József bíboros hercegprímás, majd Ravasz. László re­formátus püspök' életével, szolgálatá­val, helytállásával és áldozatával fog­lalkozó előadásokra. Ebben a sorozat­ban tartottak előadást egyházunk püs­pökéről, D. Ordass Lajosról. Dr. Med- vigy Endre az Akadémia elnöke Szép­falusi István bécsi magyar lelkészt, a magyar irodalom jeles művelőjét kérte fel, akit néhány hete tüntettek ki a Mű­velődésügyi és Oktatásügyi Miniszté­rium legmagasabb kitüntetésével. Fel­kérése már csak azért is természetes volt, mert ő állította össze és rendezte kiadásra három kötetben Ordass püs­pök írásait, melyeknek magyarországi bemutatásáról lapunkban már tudósí­tást adtunk. (1990. május 27-i szám.) A „lila kötetek” híven tükrözik a bör­tönt, majd utóbb teljes mellőzést szen­vedett püspök életútját, gondolkodá­sát, hitében való megállását. Az előadást azzal a rádióbeszéddel kezdte Szépfalusi István, mely 1956. november 2-án hangzott el a Szabad Kossuth Rádióban. Ebben megszólalt a hálaadás és a kegyelet szava, majd szólt egyházához és a külföldön élő hittestvérekhez. Beszédének ez utóbbi szakaszát angolul, németül és svédül is elmondta. A beszéd szövegének végére saját kézírásával ezt a mondatot je­gyezte: „Végezzetek hű szolgálatot a megbékélés érdekében, kapcsolódjatok be az újjáépítés munkájába.” Ezzel kezdte a püspök bemutatását. Ki volt ez a prédikátor? Ki volt Ordass Lajos? Bemutatta a torzsai tanítólakból in­dult mezítlábas tanítógyereket, aki ta­nulmányai után a határmegvonás miatt elszakad szüleitől, tanulmányait német és svéd ösztöndíjjal végzi el. Éle­tének legszebb, legkedvesebb ideje a ceglédi tízéves szolgálata. Sokoldalú és bátor szavával kora nehéz kérdéseiben eligazító. A Volksbund kérdésben épp­úgy hallatja szavát, mint a későbbi né­met és szlovák kitelepítésben. A hábo­rú után püspökké választva már egész egyházának tanítója és népéért, hazájá­ért felelősséget hordozó egyházi vezető. Vallja, hogy „a politikába az egyház hithű embereket küld be, de maga tar­tózkodó a napi és pártpolitikától. Az egyház legnagyobb baja, hogy dem töl­ti be a nemzet lelkiismeretének szere­pét.” Nem mondható evangélikus Ra­vasznak, vagy evangélikus Mind- szentynek. Isten szolgája, aki megnyit­ja a lelkészlakot Sós Géza üldözöttnek és előkészíti menekülése útját 1944. ok­tóber 19. után, de csomagot küld és felajánlja lakását menedékül 1956. vé­gén Horváth Jánosnak, az AEH elnö­kének. Egész életében az üldözöttek pártján állt, és egész életében szolgált mindeneknek. Rövid hozzászólások, vallomások egészítették ki az előadást. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő szavaiból idézünk: (hivatalos külföldi tartózko­dása miatt felolvasta dr. Gadó Pál.) Ordass Lajos és Kékén András kon­firmált 1948-ban. Munkatársuk voltam 1956-58-ban. Az ifjúsági munkában, az egyházi sajtóban, majd a furcsa in- terregnumban, amikor szobájában a püspök, az előtérben a kormánybiztos fogadta a látogatókat... Nem teljesen értettem egyet 56-58- ban Ordassal. Életre szóló emlékem 1956. október 31-i reformációi igehir­detése, de az 57 őszétől igen rosszra forduló események során szerettem volna, ha rugalmasabb, ha jobban tole­rálja az áilam húzásait, és a végsőkig megnehezíti az állami akarat érvénye­sülését. Nehéz belátni, hogy igaza volt. Többszörösen. Vezetők, többek között Emlékműavatás Lébényben Közel két évi szervezés és sok munka után készült el a Q. világháború hősi halottainak és áldozatainak emlékműve, amelynek felavatása 1992. május 23-án történt meg. A megvalósítást késleltette a műemlék, ro­mán stílusú katolikus templom közelsége, amely mind az elhelyezésre, mind az emlékmű formájá­ra nézve komoly szempont volt az elbírálásnál. Végűi a fényképen látható forma és a katolikus és az evangélikus templom között szinte félúton fekvő helyszín lett elfogadva. A kuratórium egyhangúlag a falu szülöttét, Szebik Imre püspököt kérte fel az avatóbeszéd megtartására. Az ünnepély egyházi szertartással kezdődött a katolikus templomban, amelyet dr. Pápai Lajos győri püspök vezetett, aki egyéb­ként szintén Lébényben született. Dr. Pápai La­jos püspök igehirdetésében kifejtette, egyedül Istené a dicsőség és a hála azért, hogy emléket állíthattunk a hősöknek és az áldozatoknak. Ezután Szebik Imre püspök imádkozott azo­kért, akiknek nevei az emlékműre vésettek és azokért, mindnyájunkért, akik gyászolják őket. Ezután került sor az emlékmű felavatására, ahol a Himnusz hangjai után Finta László pol­gármester köszöntötte a megjelent vendégeket. Szebik Imre püspök avatóbeszédében el­mondta, megtiszteltetésnek érzi, hogy szülőfa­lujában felavathatja a II. világháborús emlék­művet. Áldozatok, vagy hősök voltak-e az el­esettek, ezt fél évszázad távlatából nehéz lenne megfejteni. Azonban elítéljük a pusztítást és az öldöklést. Három aktuális gondolatot emelt ki beszédében: Éljünk emberközpontú élet helyett Isten­központú gondolkodásban! A rész érdekei helyett az egész nemzet érdekét és felemelkedését tartsuk szem előtt! A halál kultúrája helyett az élet kultúráját építsük. A számtalan tragikus sors - 129 név van a táblákon - egyenkénti kiemelése nélkül a püspök külön kegyelettel emlékezett meg a 19 elhurcolt és megölt volt lébényi izraelitáról. Sajnos, dr. Vértes Árpád győri főrabbi, akinek felesége lebényi, magas kora és betegsége miatt nem tudott az ünnepségen megjelenni. Felemelő volt a helyi Liszt Ferenc Vegyeskar szolgálata akik többek között Egressy Béni: Talpra magyar és Kodály Zoltán: Pange Lin­gua című kórusművét adták elő. Hosszú évtizedek teltek el úgy, hogy nem hangozhatott el egyetlen II. világháborús kato­navers sem. Meghatódottan hallgatta mindenki ezeket a sorokat: Mint két évvel ezelőtt a doni nagy csatába' Bízom, hogy megtart a katona-szerencse És édesanyám buzgó imádsága. Mint annyian mások, úgy ő, Csonka Gyula sem tért haza a frontról. Ezután került sor az emlékmű megáldására, illetve felszentelésére, ahol az időközben a pető- házi templom felszentelésére továbbutazott dr. Pápai Lajos püspököt Béna László püspöki helynök képviselte. Elhelyezték koszorúikat a helyi és a megyei önkormányzat, a hozzátarto­zók, az egyházak és a pártok képviselői. Az ünneplők elénekelték a Szózatot, elvonultak a díszsorfalat álló katonák, véget ért az ünnepség. A püspök kséretében Bárány Gyula esperessel és Zámolyi Gyula ny. mosonmagyaróvári lelkész­szel még egyszer körbejárjuk az emlékművet, olvassuk a neveket, eszünkbe jutnak az ünnep­ség végén szóló Susovits István frontharcos szavai a háború szenvedéseiről. Egyként só­hajtunk fel: Uram add, hogy ne legyen többé háború! Koháry Ferenc VALLÁSI IRÁNYZATOK MAI VILÁGUNKBAN Az elmúlt évtizedekben igyekeztek belénk sulykolni azt az ideológiai állás­pontot, miszerint a tudományos gon­dolkodáshoz, a haladáshoz, a „nagy­korú emberhez”, a természettudomá­nyos világnézethez elválaszthatatlanul hozzá tartozik Isten tagadása. Még em­lékezünk arra a tételre, hogy a vallás ópium a nép számára (és elsősorban a keresztény hitre gondoltak). Emlékez­hetünk arra a jóslatra is, amely szerint a fejlődéssel el fog tűnni a vallás és a jövő képét az Isten nélküli városban látták. Erre fel korunkban a vallási áramla­tok elképzelhetetlen mennyiségben zú­dulnak ránk, és azok a nemzedékek, melyek egyoldalú, csak az emberi gon­dolkodásra épülő szemléletet kaptak, azok most kritikátlanul szívják maguk­ba a különböző vallások tanításait. Ezért kell tisztáznunk, hogy Isten lété­nek tagadása, az ateizmus, régi vallá­sokból származik, amelyek különböző formákban jelentkeznek és elszakítják az embereket Istentől. Amikor a hinduizmus különféle vál­tozatokban jelentkezik, akkor van köz­te ateista jellegű: tagadja Isten létét és helyébe a világ-alapelv kerül, ami min­denben uralkodik. A kínai ősvallásban is Isten helyére az egy mindenben, a a püspökök jellemző hibás magatartá­sa, hogy teljesen azonosítják magukkal a vezetett intézményt, igy az egyházat. Ordass az ellenkező magatartásból mu­tatott példát, ő azonosult teljesen a lelki egyházzal, vállalta az ismételt megalázást, üldöztetést és nem akarta, hogy a földi egyház vele azonosuljon, őt kövesse. Vesszen el ő és maradjanak meg a gyülekezetek, szolgáljon az egy­ház, ezt sugallta... Hiányzik Ordass Lajos. Jobb lenne, ha ő vezethetné a megújulás útján egy­házát, példát mutatva, mit jelent ma a hitvalló magatartás, miben van szük­ség szigorra, miben megbékélésre, mi­ben megbocsátásra. Az ítéletet bizto­san Urára hagyná. A következetessé­get, a szigort ismét elsősorban önmagá­tól kémé számon, munkatársai megvá­lasztásában is, a tisztességes munka igényében is, minden egyháztól idegen megnyilvánulás, napi politikai érdek elutasításában is, még ha ez egyházi mezben jelentkezik is... Dr. Jeleníts István Piarista rendfőnök is felkért hozzászóló volt, aki megvallot­ta, hogy nincs személyes élménye ugyan, mert még gyermek volt, amikor ezek a dolgok történtek, de a három kötetből, írásaiból ismerte meg a püspököt. „Azt hittem - mondta - azok az egyházpoliti­kai küzdelmek fognak megragadni, amelyek közösek voltak, melyek a ma­gyar keresztény egyházak és a diktatúra között folytak. Bármennyire érdekesek voltak az idevágó adatok, engem a gyer­mekkori képek és emlékek ragadtak meg, melyekről az előadó is szólt. Egy hiteles ember írásai, aki úgy lett egyház- történelmi nagysággá, hogy közben nem feledkezett meg az emberi gazdag­ságról. Az első keresztény egyházatyák, püspökök írásai ilyenek. Egyszerű em­berek is hitelesen tudtak szólni Isten­ről... Ordass Lajos egy nagy keresztény, magyar ember, akit írásaiból mégis sze­mélyesen ismerhettem meg.” „Nem az előadáshoz szeretnék hoz­zászólni, hanem szeretnék mondani va­lamit” - kezdte szavait Roszik Gábor lelkész. Beszélt arról, hogy milyen aka­dályai voltak a fiatal generációnak Or­dass Lajos igái megismerésében, de szel­lemiségéből táplálkozva ma is szolgál­hatunk és dolgozhatunk. Kár, hogy be­széde végén aktuális egyházpolitikai ki­jelentéseket sorakoztatott fel, melyek a hallgatóság tetszését sem nyerték meg. Az MDF Politikai Akdémiájának ez az estéje összességében meghajlás volt Ordass püspök emléke előtt és tisztelet- adás egyházunk püspökének önfelál­dozó, megaláztatást és üldöztetést is vállaló szolgálata előtt. Köszönetét mondunk érte a rendező MDF Politi­kai Akadémia elnökének. Az ateizmus minden egyben elv lép (taoizmus). Is­ten személyes valóságát tagadják. A buddhizmusban tagadják a teremtő, a gondviselő Isten létét, tagadják, hogy Isten meg akar váltani a gonosz, a bűn és a halál hatalmából. Az ember erre Isten nélkül is képes. Ezért Isten ítélete is ismeretlen. Az isteni a legtökélete­sebb állapot, amit az emberi lélek ván­dorlása alatt elérhet. Ebben pedig már benne van az a gondolat is, hogy az ember kerülhet az Isten helyére. Az ókorban, amikor a sokistenhit- ben csalódtak, akkor kezdték a görög filozófusok tagadni, hogy a természeti erők megnyilvánulása mögött egy-egy istenség rejtőzne, a csillagok egy-egy istenséget jelentenének. Ezt a „vallás­kritikát” vitte át a humanizmus és a felvilágosodás a keresztény hit értelme­zésére. Isten hatalma helyére a tudás hatalma került. Az előző században azt hitték, hogy a természettudomány min­denre képes feleletet adni. Nietzsche meghirdeti, hogy Isten halott. Új (vi- lág)korszak kezdődött, amelyben Isten helyére a felsőbb rendű ember lép. Is­ten nélkül azonban a világ elvesztette értelmét és a célját. Az Isten nélküli világszemléletből alakultak ki az embe­ri életet tömegesen elpusztító ideológi­ák. Az istentelenség szükségszerűen embertelenséggel párosult. (Péld 9,10; 14,34.) Elgondolkoztató az is, hogy amikor a tudományos gondolkodást szükség­szerűen az ateizmussal igyekeznek ösz- szekötni - különösen a természettudo­mányokat - akkor éppen az atomfiziku­sok és biológusok között találunk hivő embereket (M. Planck, W. Heisenberg, Sellye J). Érdemes Darwin nyilatkozata­ira is figyelni, amikor tiltakozik az ellen, hogy tudományos eredményeit kiját- szák az Istenbe vetett hittel szemben. Isten helyére a bálványok léptek (Róm 1,18-24). Az ember valamit meg­sejthet a természet világából, a történe­lemből és lelkiismeretén keresztül Is­tennel kapcsolatban, de ki nem kutat­hatja (Róm 11,33-36). Ezért mondja Luther Istent elrejtőzködőnek (lTim 6,16). Isten azonban kinyilatkoztatja magát és ezen keresztül ismerhető meg (Zsid 1,1-4). Pascal ezért beszél arról, hogy nekünk nem a filozófusok elkép­zeléseihez van közünk, hanem Ábra­hám, Izsák és Jákob Istenéhez (2Móz 3.6— 15); Jézus Krisztus Atyjához (Jn 14.6- 11; 12,44-50; 13,3). Jézus az, aki megbízhatóan tesz bizonyságot Isten­ről (Jn 1,1-18; 8,12.21-29; 14,15-26). Általa újulhat meg életünk. R6zse István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents