Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-06-09 / 23. szám
g tvcrtgcremiear jarce tmzt. juniuü y. ÉH 11% GYERMEKEKNEK jgí Ji. FIATALOKNAK IZSÁK MAJDNEM MEGHAL Izsák szépen növekedett. Ábraltámnak minden reménysége a fiában volt. Nagyon szerette. Szívesen nézte, hogy járkál a sátrak között, vagy hogy játszik a többi gyerekkel. Egyszer aztán megszólalt Isten.- Ábrahám! - szólt az ÚR.- Itt vagyok - felelte Ábrahám.- Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijja földjére, és áldozd fel ott égöáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahámmal fordult egyet a világ. Mi lesz most? Ha meghal Izsák, oda lesz minden, ami az életében fontos volt. Mégis utód nélkül hal meg. Érezte valahol a mélyen azt is, hogy az Isten ígérete sem teljesedhet be. de ez kevésbé nyomasztotta. Nem volt kétséges számára, hogy az ÚR majd talál kiutat. Iszonyúan fájt neki a fiú elvesztése. Látta felnőni, nagyon szerette. Érezte, hogy üres lesz a világ nélküle. Tudta azonban azt is, hogy nincs mit tenni. Isten elől nincs menekvés. Vagy Ő, vagy senki más. Reggel aztán fölmálházott egy szamarat. Szólított két szolgát, fát hasogatott. Készült az útra. Izsák álmosan jött ki a sátorból, de felvidult, amikor megtudta, hogy ő is mehet. Ábrahám elbúcsúzott Sárától, de nem merte megmondani, hogy hová készül. Három napja mentek már, amikor meglátták azt a hegyet, amiről Isten beszélt. Ábrahám így szólt szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda a hegyre imádkozni. - Aztán maga sem értette hogyan, de hozzátette - Utána visszatérünk hozzátok. Elindultak a hegyre. Izsák vitte a fát, Ábrahám a kést és a tüzesiholó szerszámot. Izsák szólalt meg először:- Apám. hol van.az áldozati állat?- Ne aggódj, fiam - szólt Ábrahám. - Isten majd gondoskodik áldozati állatról. Mentek tovább szótlanul. Ábrahámnak eszébe jutott, hogy milyen visszataszító volt mindig is számára az, hogy a környező népek embereket áldoztak bálványaiknak. Milyen büszke volt arra. hogy az Isten soha nem kért ilyet tőle. Fölértek a hegyre. Oltárt kezdtek építeni. Ábrahámnak úgy remegett a keze, hogy csak harmadjára sikerült a köveket úgy egymásra tenni, hogy oltárnak lehessen tekinteni. Izsák megkötözése volt a legnehezebb. Talán éppen azért, mert nem is védekezett. A fiú olyan bizalommal volt apja iránt, hogy amire már védekezni tudott volna, már gúzsba volt kötve. Ábrahámot az zavarta leginkább, hogy az Isten néma maradt. Semmi nem utalt arra, hogy Ő is itt lenne, hogy látná az apa belső vergődését. Csak amikor már végleg elszánta magát Ábrahám, felemelte a kést, akkor szólalt meg Isten:- Ábrahám!- Itt vagyok - szólt Ábrahám, de a kést nem engedte le.- Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy. Tudom, hogy fontosabb vagyok neked még a fiadnál is. Ábrahám remegő kézzel oldozta el Izsákot. Izsák pedig könnyen elfeledkezve arról, hogy az előbb még meg volt kötözve. Talált egy kost, ami a szarvánál fogva föl volt akadva a bozótban. Boldogan hozta az oltárhoz. íme itt az ígért áldozati állat. Ábrahám fáradtan nézett a tűzbe. A füsttől ömlött a könnye. Maga sem hitte, hogy újra van fia. KI VAGYOK ÉN? - MI VAGYOK ÉN? Sokan próbáltátok kitalálni az első emberünket. Most csak azoknak a nevét közlöm, akiknek ez sikerült. Tehát ezek a pontszámok az első ember után alakultak ki: 7 pontosok: Bárány Nikoletta - Békéscsaba, Bánki Renáta - Várpalota 5 pontosok: Aradszki Timea - Békéscsaba, Beledi hittanosok. Maulis Judit - Békéscsaba, Hegyi Emőke-Soltvadkert. Hrabovszky László- Békéscsaba, Szabó Mihály - Bököd, Csillag Gábor - Molnaszecsöd, Kovács Orsolya - Ászár, Oberling Zsanett - Bököd. Lázár Krisztina - Bököd, Donáth Ferkó - Ózd 7. ember 1. A férjem tisztességes ember volt. 2. Jobban szerettem volna, ha fiam az apja mesterségét folytatta volna. 3. Fiam egyik szeretett társa gondoskodott rólam életem végéig. 4. Férjemmel együtt szívesen betartottuk mindig a mózesi törvényeket. I. tárgy 1. Szeretem a nagy körforgásokat. 2. Ellenségem leggyakrabban az oroszlán és a medve. 3. A bőröm 5-6 centiméter széles. 2. tárgy 1. Általában tüzelésre használtak. 2. Azelőtt éltem is. 3. tárgy 1. Egyszer egy víz partján álltam meg. A megfejtéseket a lap dátuma utáni keddig kell postára adni. A cím: Koczor Tamás 2373 Dabas- Gyón, Luther u. 14. A postai levelezőlapra, amin a válaszokat várom, szerepeljen az is, hogy melyik emberre tippeltek és, hogy hányadik meghatározás után. Ez természetesen a tárgyakra is áll. Az utolsó hét kezdődik a suliban. Záródolgozatok tömkelegé, utolsó javítási lehetőségek... elég volt már, jöhetne már a nyár. Stermeczky András cikke szól erről, s amit írt nagyon jól illik heti igényekhez: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek.” - mondja Jézus. Ebben a számban ismét folytatódik a teológiai kisszótár sorozat. Ez csoda - mondjátok. És igazatok van. Nézzétek meg a címszavát! Jó Istenem, Te vagy Ura mind a pihenésnek, mind a munkának, hadd nyerjek örömöt és erőt szabadságom idején. Segíts ahhoz, hogy minden érzékemmel átéljem csodálatosan teremtett világod minden szépségét! Segíts, hogy valóban rendbejöjjek önmagommal is önmagámmal is! Te mindig ugyanaz vagy. Kísérj el engem, ahová csak megyek! Maradj velem mind a nyugalomban, mind a nyugtalanságban! Újíts meg engem, és adj nékem biztonságot Tebenned! (K.G. Hildebrand; közli: Dr Hafenscher K.: Ma így imádkozzatok!) Ti is izgultok? Gondolok itt a nyakunkon illetve a nyakatokon lévő érettségi és vizsgaidőszak rémisztő valóságára. Mert bár én már három éve túlestem ezen a megpróbáltatáson, de akkor nekem sem volt könnyű. Persze azóta is fél évente eljön a számadás ideje, mégis gyakran izgulok. Pedig reálisan belegondolva felesleges ilyenkor idegeskedni, vagy legalábbis feleslegesnek tűnik. Hiszen gondolhatnánk azt is, lesz, ami lesz, kár ezen sopánkodni. Máté is így írja: „Ne aggódj tehát a holnapért, mert aholnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Mt 6.34.) Igen, ez így igaz, de túl könnyű lenne, ha ilyen egyszerűen mennének a dolgok: Ebben benne van az is, hogy nem vagyunk tökéletesek, és a felkészüléstől függetlenül becsúszhatnak ún. rossz tételek, vagy éppen bal lábbal kelünk reggel. Ennek ellenére azzal a meggyőződéssel kell felelni, hogy sikerülni fog. Szerintem, ha valamit nagyon szeretnénk, és mindent megtettünk annak érdekében lelkiismeretünk által, és hiszünk benne, akkor megkapjuk azt. Jézus így mondja: „... semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Mt 17.20-21.) Mégsem sikerül minden úgy, ahogy akarjuk. Talán a hitemmel van baj? A példázat szerint a tanítványoké még egy mustármag méretét se haladta meg. Mekkora lehet az enyém?! Ezt kár lenne méricskélni, meg nincs is értelme. Csak azt tudom és érzem, hogy semmi olyan kérés nem volt káromra, ami előtt imádkoztam. Természetesen csak helyénvaló és reális dolgokra gondolok. Mint például most a könyveken könyökölve a közelgő nyárról ábrándozom - ha lesz és elindulok a tervezett Tiszatúránk kanyargó útvonalán. Kellőképpen leégve a nap képzelt sugaraitól, most sápadtan visszagörnyedek a fehér lapok fölé, és megpróbálom kiszámolni, hogy hány nap van még hátra addig.- Bízom, hogy sikerülnek elképzeléseink, és felhőtlen örömmel mosolyoghatunk a hátunk mögött hagyott vizsgákon. Mert a nehézségeket nem kell egyedül cipelnünk, hisz bármikor kérhetünk segítséget, s ha az előbbi Mt 6.34-et tovább olvassuk egészen a 7. fejezet 11. verséig, akkor erre kapunk választ. Stermeczki András Teológiai Kisszótár A CSODA Szomjúhozzuk a rendkívülit, az érzékfölöttit, a csodát. Parafenomének, mágusok és az „okkult tudományok" művelői kínálják az öncélú szemfényvesztés produkcióit vagy - súlyosabb esetben - a démoni erők illetéktelen és felelőtlen megidézését. Sokféle köntösben valójában egyként a bennünk élő iskolakerülő kedvében akarnak járni. Az iskolakerülőjében, aki úgy szeretne magasabb osztályba lépni, hogy eközben megtakaríthassa a fárasztó, kitartó tanulást, az erőfeszítést és végső soron a szenvedést. Aki a valóság helyett illúziókkal is beéri, aki az Isten kezében levő holnap titkait kutatja, hogy kiszabaduljon az itt és most kihívásának szorításából. Aki Isten útmutatása helyett isteni közbeavatkozással helyettesítené a személyes döntés felelősségét. Néhány éve, esküvőnkre készülődve egy ismerősöm felajánlotta, hogy készít nekem egy „igazi, komoly” horoszkópot, amiből megtudhatnám, milyen sors vár rám, a házasságomra, további életemre. Egy futó pillanatra megérintett a „hátha van benne valami” kisértése, végül azonban nemet mondtam. Felismertem, hogy nem kevesebbet, mint hitem megtagadását jelentené az ajánlat elfogadása. Ha Jézus Krisztus úr a fejedelemségek és hatalmasságok felett, akkor az én sorsom nem a csillagokban, hanem a Vele való kapcsolatom történetében van megírva. S ennek a történetnek egyetlen izgalmas fordulóját, valódi csodáját, váratlan megpróbáltatását sem hagynám ki semmiféle mágikus menetrend kedvéért. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus számos alkalommal élt Istentől kapott hatalmával, tett csodát. Ezekben a történetekben azonban nyoma sincs a tömegek elkápráztatását célzó, öncélú erőfitoktatásnak. Jézust mindig a konkrét emberi elesettség, hiány és szenvedés indítja részvétre gyógyító csodatételre. Csodái azonban túl is mutatnak az adott helyzeten, jelei annak, hogy Isten világa betört a földi valóság keretei közé. „Ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa.” A csoda azonban kétélű fegyver. Aki elutasítja Jézust, annak a számára a Sátán munkája. Aki csak a csodából akar élni, az megelégszik a megszaporodott kenyérrel, de elutasítja az „élet kenyerét”. Aki a csodától teszi függővé hitét, annak „nem adatik más jel, csak a Jónás jele.” Pilinszky János mutatott rá, hogy „Jézus minél inkább közeledik küldetése beteljesítéséhez, annál ritkábban tesz csodát, szenvedésének napjaiban pedig végképp elutasít mindent, ami egy közönséges halandó erejét meghaladná.” El is marad mellőle a lelkendező tömeg, elmaradnak a tanítványok, s a kereszt „ellen-csodájához” egyedül érkezik meg. Nem engedheti, hogy kisebb csödáI(Tjeárnyékbl)ákaTegtía|$'öbb csodát: hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta”. Cserháti Márta 60 ÉVE SZÜLETETT KONDOR BÉLA 4 pontosok: Jansik Balázs - Pilis. Borsos Pál - Békéscsaba, Hegedűs Zoltán - Nyíregyháza, Hegedűs Márton - Nyíregyháza, Kisberkes Emília és Vera Inke, Marthon Ildikó - Bököd 3 pontosok: Kohuth Jolán - Dabas-Gyón, Ördög Zsuzsanna - Békéscsaba, Sinkó Laura - Tét. Zalán Eszter - Budapest 2 pontosok: Dunaegyházi Ifjúsági Kör, Korim Katalin - Békéscsaba Természetesen sok a nulla pontos. Nincs baj! Még hat embert kell kitalálni, tehát még minden lehetséges. 3. ember 1. Három fiam van. - 2 Krön 36,1-10 2. Elődeim elfordultak Istentől. - 33,2 és 33,22 3. Két nagy birodalom között őrlődöm. - 35,20 4. Évtizedek óta én rendeztem az első igazi páskaünnepet. 35,18 5. Nyolcéves voltam csupán, amikor már komoly tisztet bíztak rám. 34,1 6. Megiddóban többet vesztettem, mint csatát. -31,24 7. Halálom után Jeremiás írt rólam siratóéneket. - 35,24 8. A nevem JÓSIÁS. 4. ember 1. Fiaim meghaltak. 2. Tíz évig külföldön éltem. 3. Volt idő, amikor csak a mózesi törvényeknek köszönhettük, hogy nem haltunk éhen. 4. Jó anyós vagyok. 5. Unokám unokája híres király lesz. 6. A menyem nem is olyan rút. 7. A történet elején még keserű voltam, de a végére megvigasztalódtam. 5. ember 1. Hasznos ember vagyok. 2. Semmi jogom sincs. 3. Egy rövid levelet írtak velem kapcsolatban. 4. Kolosséból Rómába menekültem. 5. Egy nagy apostol kelt a védelmemre. 6. Gazdám talán már nem csak uram, hanem testvérem is lesz. 6. ember 1. A hegyekben lakunk. 2. Papi családból származom. 3. Férjem az utóbbi időben nem valami beszédes. 4. A rokonom fia, bár később születik, mégis nagyobb lesz, mint az enyém. 5. Fiunk kora szerint, akár az unokánk is lehetett volna. Az ötvenes évek második felében sok szempontból korszakos jelentőségű, új csillag tűnt fel a magyar művészet egén. Kondor Bélára mindenki felfigyelt, aki kicsit is közel állt a művészet világához, jelentkezése vihart kavart. Védték és támadták. Fiatalok csoportosultak elvei köré, a szakmai kritika egyik legjelentősebb kortárs művésznek minősítette, igazán elismertté viszont csak korai halála után vált. Egy svájci kritikus írta róla 1966-ban: „A magyar Kondor Béla autentikus tragikus zseni, mindnyájunk számára revelációként hat.” Rövidsége ellenére hatalmas és zseniális élet volt az övé. Aki ismerhette, lenyűgözte emberi, művészi teljesítménye, az etikai, alkotó színvonal, varázsos személyisége. Mint természeti jelenséget, nem lehet egyetlen látószögből befogni: körbe kell járnunk a kondori jelenséget, hogy megközelíthessük titkait. Kondor képzőművészként, elsősorban grafikusként volt ismert, mire első verseskötete megjelent, a közvélemény ezért nem is figyelt igazán irodalmi tevékenységére. Nagy László azon kevesek közé tartozott, aki felismerte, hogy Kondor költészete és festészete egymásnak mellérendelt funkciók: „Költő és festő: egy. .. .Mert Kondor működése kép- és költeményalkotásban valóban azonos ihletettségü, azonos erejű is. Régóta látom, hogy benne a költő és festő nem kiegészíti, hanem föltételezi egymást.” Még kevesebb kortársban tudatosult az a fölismerés, hogy Kondor művészetében harmadik területet is számon kell tartanunk, a zenét. Elsősorban improvizatív ösztönös művész volt. Ami a kottaírást illeti, nála már képzőművészeti tevékenységnek - a zene „illusztrálásának” - számított. A zene a leírhatatlant, a nem tér- hanem időbelit, a transzcendenst jelentette számára. Rögzítésül a magnetofont használta, s csodálatos intuícióval előzte meg korunk zenei ötleteit. Másrészt a hangszerek mint szerkezetek is érdekelték. Képeiből is kiderül, mennyire vonzódott az ember által kreált technikai csodabogarakhoz. (Szó szerint is: A mütücsök felbocsátása) (Össz)müvészetének legdrámaibb kérdése a „mi az ember”, a „mi vagyok én”. Angyali tusák és ördögi harcok dúlnak benne (Angyal, ördög, költő). „Alig láttam még művészt, aki ennyire ember akart lenni... - írja Csukás István - Ami szintén nem meglepetés, minőséget jelez, azt, hogy nem a művészet a célja, hanem a művészettel akar valami más célt érni.” „Rendkívüli szempár fürkészi itt önmagát, a világot és bennünket. Egyszerre könyörtelen a tekintete és gyengéd, személytelen és személyes, tartózkodó és szégyentelen, mint a segítség.” (Pilinszky János) Az ember lehetőségeit igyekszik felmérni, önmaga igaz arcát keresi (Valaki önarcképe), s eközben széles képet fest az emberi dőreség tragikus-groteszk voltáról új szimbólumkört teremtve. „Rendszert kell alkotnom, különben más rendszere igáz le (Nem okoskodni és hasonlítgatni fogok, az én dolgom a teremtés!” Élete mottójául választotta ezt a Blake-mondatot. „Majd kiáltó jelzés leszek én / egy rongált hosszú várfokon” - írja (Jancsi). Ez a cél számára, az életé, a munkáé: évmilliókra szóló, cáfolhatatlan nyomot hagyni anyagban, jelrendszerben. Kondor megteremtette szimbólumrendszerét, hogy megalkothassa „a modern civilizáció profán mítoszának ikonjait”. Újraértelmezte az egyetemes szimbólumrendszer elemeit (vö. Picasso harlequinje, Bulgakov Luciferé), áthangolta, saját és korának képére formálta őket. A Darázskirály időtlen figurájában Krisztus fájdalma és Pierrot melankóliája egyesül: így fonódik össze az objektív és szubjektív fájdalom „végokszerü szomorúsággá”. Kezében a Teremtés és Alkotás szimbóluma, az állat is-gép is csodadarázs. S ez Kondor művészetének másik kulcsszimbólumához, a repüléshez vezet: ez egyben angyali - isteni - tett, az emberi alkotóerő nagyszerű jelképe - korunkban ellentétes értelemmel: a rombolás géniusza is bír -, másutt pedig az emberi tevékenység dőreségének szimbóluma. A kondori mitológia fontos öszszetevője a férfi-nő viszony, az ember bonyolult mélyszerkezete. Ez hol diadalmas női szépségben, hol irónikus-fájdalmasan, hol groteszk módon képiesül-fogalmazódik meg. Kondor tragikus világszemléletéről tanúskodik az a mozzanat, hogy Krisztus életéből kizárólag a keresztrefeszítést ábrázolta. Gondolati mélységű, nem öncélú művészete a filozofikus költészet megfelelője, versei is morális-egzisztenciális költemények. Nem elsősorban a megvalósítás, a tartalom a fontos, igy minden elem jelentéssel bír, nélkülözhetetlen minden vonal, szín, rag és névutó. Kompozíciói sem önkényesek, mindig a mű tartalmi meghatározásait követik. Elve a teljesség, az Idea megközelítése volt és az állandó megújulás (Két fohász). Jelképnek is vélhetjük, hogy a házon, ahol műteremlakása volt, ahol egyszer máglyát rakott müveiből, a homlokzatot egy szárnyas alak, a minduntalan újjáéledő főnix díszítette. A kortársak közül alig néhányan ismerték fel Kondorban a reneszánsz óriásokhoz hasonló egyetemes embert, a művészet több ágában is kiváló alkotót, akiben megtestesülő döbbenetes egység a művészet oszthatatlanságára, az ars ttná-ra utal. Lehetséges, hogy olyan mélységekben járt, ahol a művészeteket nem lehet elválasztani. Nem a kifejezési lehetőség másfélesége vonzotta, mert a gyökér egy: festészettel, zenével, költészettel akarta birtokba venni az Egészet. Zászkaliczkv Zsuzsanna KONDOR BÉLA Két fohász 1 Isten ha engedted lehajtott fejjel rohannom a test szégyenét és az éji ész barom kínjait egy forró leheletért csupán nem egyéb miatt most jöjj Emberi melegű szemsugaraddal enyhítsd a rámhidegült nehézveretű vigyorgást Faragatlan állataid létükkel élnek és dicsérnek szavaktól mentes hangjaikon Önmagámtól szabadíts meg mert gonoszabbat nem ismerek én tudatlan. 2 Jó Uram Isten! Már azért is a bánat engem epeszt, ha süket forgolódással imádlak csupán. Kedves Jó Úr! Inkább vidámat ne adj, zúgó mámort, hanem dolgos napokat ajándékozzál. Mennybéli Szerető! Kereslek! Szeress, tengerbe el ne vésszen üröm-árja szökclö rosszkedvemnek! De emberre szálljon öröm-árnya nyugodt kezeidnek. Szent Ferenc prédikál a madaraknak, 1967
