Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-26 / 21. szám

EvclilgéííícLÍS Zl7cj?199i .' MÁJUS 26. irts GYERMEKEKNEK á. MENEKÜLÉS A ROMLÁSBÓL Ábrahám, miután megegyezett az Istennel abban, hogy tíz igaz sodomai miatt megmenekülhet a város, haza­ballagott. A három vendég pedig Sodorna felé vette az útját. Már este volt, mire odaértek. Lót éppen Sodorna kapujában ült. Amikor meglát­ta az idegeneket, eléjük ment és így szólt:- Térjetek be. Uraim, szolgátok házába! Mossátok meg a lábatokat, töltsétek itt az éjszakát! Reggel majd fölkelhettek és felfrissülve folytathatjátok utatokat.- Nem - válaszolták a férfiak inkább a szabad ég alatt alszunk. Bár látszott világosan, hogy a vendégek még a város levegőjét is nehezen viselik, Lót unszolására mégis betértek házába. Lót nagy lakomát készített. Kovásztalan kenyeret sütött, sülteket tett az asztalra. Aztán nyugovóra tér­tek. Lót már félálomban volt, amikor egyszerre lépé­seket, hangokat hallott az utcáról. Mi lehet ez? - gondolta magában. Felkelt és kinézett az ablakon. Majd megfagyott ereiben a vér attól, amit látott. A házát emberek vették körül. Fáklyák lobogtak. Lót kiment az ajtó elé.- Miért jöttetek ide? Mit akartok?- Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? - kiáltotta valaki. - Hozd ki őket! Hadd ismerjük meg őket! A tömeg harsányan felnevetett. Lót elsápadt.- Nézzétek, a családommal azt tesztek, amit akar­tok, de őket hagyjátok békén. Ők hajlékom lakói, még az életem árán is megvédelmezem őket.- Menj innen! - kiáltotta a tömeg.- Ö az egyetlen idegen közöttünk, és még ö akarja itt diktálni az eseményeket - üvöltötte egy kövér férfi.- Jó, hogy nem mindjárt a törvényünket is te aka­rod megszabni - kiáltotta a mellette álló.- Még jobban elbánunk veled, mint velük - mondta újra a kövér. A tömeg egyszerre mozdult. A karok lendültek, az öklök már ütöttek is. Lót érezte, hogy ütött az utolsó órája. Hirtelen erős karok ragadták meg és berántot­ták a házba. Mögötte bezárult az ajtó. Üldözői pedig még csak nem is dörömböltek. Mintha csak megva­kultak volna, nem találták a bejáratot. Amikor egy kissé lecsendesedett a környék, az ide­genek megszólították házigazdájukat:- Vannak még itt családtagjaid? Az ÚR azért kül­dött minket, hogy elpusztítsuk ezt a várost. Ha van még valakid, szólj neki, hogy meneküljön. Lótnák eszébe jutottak lányainak vőlegényei. Ta­lán őket meg lehetne menteni. Kiosont a házból és elszaladt hozzájuk. ,- Meneküljetek - szólt hozzájuk -, mert Isten el fogja pusztítani a várost. A legények összenéztek és elnevették magukat.- Mit beszélsz, öreg? Nézd, szép este van! Hogy is jöhetne ránk baj? Biztos sokat ittál az este, menj, aludd ki magad! Lót látta, hogy nem hisznek neki, hazafutott gyorsan. Már hajnalodon. A férfiak így szóltak:- Kelj fel! Fogd a feleségedet és leányaidat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt. Menekülj! Amikor kiértek a városból, a férfiak elbúcsúztak.- Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz!- Ne oda, Uram - szólt remegő hangon Lót. - Ha már meg akarsz menteni engem, és kegyelmes voltál hozzám, hadd menjek inkább Coárba! Ez egy közeli városka. A hegyen félni fogok a veszedelemtől.- Még ebben is engedek neked, csak menekülj már! Azt a várost nem pusztítom el, amelyről beszéltél - szólt az idegen. - De sietve menekülj oda, mert sem­mit nem tudok tenni addig, amíg oda nem érsz. Mire a nap feljött, Lót Coárba érkezett. Szörnyű futás volt. Iszonyú hangokat hallott, de nem fordult hátra. Előtte menő felesége azonban nem volt ilyen erős. Hátranézett és elpusztult. Ábrahám fölkelt reggel. Megkereste azt a helyet, ahol Istennel beszélt. Onnan jól lehetett látni a füstöl­gő városokat. Még nem tudta, hogy miatta mentette meg a pusztulásból rokonát, Lótot. Az öregember értetlenül csóválta a fejét. - Miért nem vesszük komo­lyan azt, hogy a bűn bajt hoz ránk? - dörmögte magában. KI VAGYOK ÉN? - Ml VAGYOK ÉN? Az előző számban tévesen írtam azt, hogy már ma közlöm a nyereménylistát, meg kell még várnotok az átfutási időt. A hetedik ember után egy eszköz, tárgy „mutatkozik be". 1. ember 1. Hosszú hajam van. 2. Nyughatatlan természet vagyok. 3. Apám nagy király. 4. Egész Izráelben nincs olyan szép ember, mint én. 5. Megölettem a bátyámat. 6. Egy tölgyfa lett a vesztem. 7. Le akartam taszítani apámat a trónról. 8. A nevem: ABSOLON. 2. ember 1. Fiatal vagyok még. 2. Anyám is, nagyanyám is hívők voltak. 3. Mesteremet még a fogságába is elkísér­tem. 4. Nem csak a nevem szerint vagyok Istent tisztelő. 5. Gyomromra való tekintettel egy kis bort tanácsoltak nekem. 6. Efezus lett a hazám. 7. Mesteremtől szép leveleket kaptam. 3. ember 1. Három fiam van. 2. Elődeim elfordultak Istentől. 3. Két nagy birodalom között őrlődöm. 4. Évtizedek óta én rendeztem az első igazi páskaünnepet. 5. Nyolcéves voltam csupán, amikor már komoly tisztet bíztak rám. 6. Megiddóban többet vesztettem, mint csatát. 4. ember 1. Fiaim meghaltak. 2. Tíz évig külföldön éltem. 3. Volt idő, amikor csak a mózesi törvé­nyeknek köszönhettük, hogy nem hal­tunk éhen. 4. Jó anyós vagyok. 5. Unokám unokája híres király lesz. 5. ember 1. Hasznos ember vagyok. 2. Semmi jogom sincs. 3. Egy rövid levelet írtak velem kapcsolat­ban. 4. Kolosséból Rómába menekültem. 6. ember 1. A hegyekben lakunk. 2. Papi családból származom. 3. Férjem az utóbbi időben nem valami beszédes. 7. ember 1. A férjem tisztességes ember volt. 2. Jobban szerettem volna, ha fiam az apja mesterségét folytatta volna. 1. tárgy 1. Szeretem a nagy körforgásokat. A megfejtéseket keddig kell postára adni. Ne felejtsétek el a lapra ráírni, hogy hánya­dik embert vagy tárgyat és hányadik megha­tározás után találtátok ki! A cím: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón Luther u. 14. Második budapesti Bach-hét 1991. június 3-tól 9-ig a Deák téri evangélikus templomban másodszor rendezik meg a BACH-HETET. Minden este 7 órakor kezdődnek a hangversenyek. Első estén a Bach-hetet dr. Andrásfal­­vy Bertalan miniszter és dr. Harmati Béla püspök nyitja meg. Az esték műsora: Június 3.. hétfő ORGONAEST Ulrich Knörr (Németország) Június 4.. kedd SZONÁTAEST Drahos Béla, Hegyesi Gabriella, Dobozy Borbála Június 5.. szerda CSEMBALÓEST Dobozy Borbála Június 6., csütörtök ZENEKARI EST CONCERTUS HUNGARICUS Hegyi Ildikó (hegedű), Hegyesi Gabriella (fuvola), Dobozy Bor­bála (csembaló), Drahos Béla (fuvola) Június 7., péntek KAMARAZENE-EST Fasang Zoltán (fuvola), Fasang László (orgona), Fasang Eszter (hegedű), Fasang János (fagott), Fasang Éva (nagybőgő), Fasang Árpád (orgona-pozitív) Június 8., szombat ORGONAEST Zászkaliczky Tamás Június 9., vasárnap KANTÁTAEST LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR Közreműködnek: Koós Flóra (szoprán), Németh Judit (alt), Berczelly István (basszus) Hangversenymester: Tátrai Vilmos Vezényel: Kamp Salamon A belépés díjtalan. A rendezvényt a Postabank támogatja. A Bach-hét művészeti vezetője: Kamp Salamon. FIATALOKNAK Szentháromság vasárnapja van. Ünnep, amelyről lehet ugyan beszélni - néhány gondolatomat olvashatjátok is alább amelyhez azonban jobban illik a csend, az imádság - ezért adom közre P. Anselmo Lentini Szenthá­­romság-himnüszát (Himnuszok - Szent István Társulat, Bp., 1984.). Emellett megosztom veletek két kincsemet, melyeket barátaimtól kap­tam. Gazdagítsanak benneteket is! Régi himnusz a Szentháromsághoz. Ének Isten­hez, akinek titkát - miként lehet három az Egy és egy a Három - boncolgatták gondolkodók, mások pedig tiltakoztak, mert nem értették igazán a taní­tást, hogy egy az Isten. Ez az ének pedig egyszerű, világos és őszinte. „Fel nem foghatja aki véges létű I édes Háromság, a Te lényed titkát” - 5 nem így van? Nem értjük ezt a titkot, s talán éppen nem is igen beszélünk róla gyülekezeti alkalmakon kívül. Aztán néha fölvetődik a kérdés, hogy is van ez. Ta­lán akkor, mikor a nyári hittanos táborban bibliai történeteket tanítotok a gyerekeknek, és a vissza­mondásnál keverik Istent Jézussal. Kijavítsam-e - kérdezitek magatoktól. Aztán amikor Márk evangéliuma végén olvassá­tok: „az Úr pedig együttmunkálkodott velük”, is­mét itt a kérdés: kit jelent ez az „Úr”. Istent, aki­nek nevét így fordították görögre, vagy a megdicsö­­ült Jézust? Vagy amikor olyan csoportokkal találkoztok, ame­lyek Szent Szellemről beszélnek, és mintha Jézus halála számukra nem sokat jelentene. Vagy olyanokkal, akik minden lelki ajándékot ördöginek mondanak, mintha Jézus ilyesmiről nem is beszélt volna, mintha az első gyülekezetek kizárólagos ajándékai lettek volna ezek. Ilyenkor éreztem, milyen jó, hogy mindazt, amit én csak sejtettem, már megfogalmazták előttem: „ne ke­verjük össze a személyeket, se a lényeget szét ne válasz­­szűk” (Athanasius Hitvallása, Az Evangélikus Egyház Hityallási Iratai /., Bp., 1957.). És ha kissé kemény is az Athanasius Hitvallás beve­zetése - „aki ezt nem őrzi meg teljesen és sértetlenül, A SZENT-HÁROMSÁGRÓL Ó Atyánk, Téged, s a Fiút: Igédet és a szent Lángot leborulva vallja egy szent Fölségnek az örökre boldog mennyei Éden. Fel nem foghatja aki véges létű, édes Háromság, a Te lényed titkát, ám arcod látják az egek s betelve áldva dalolnak. Zengve dicsérnek, mivel a világot megteremtetted, örök égi fénnyel kormányzód s őket szeretet tüzével élteted egyre. Egybe csendüljön a magas hatalmak kórusával most a mi himnuszunk is. Hadd legyen részünk minekünk is boldog béke örökre. Ámen. az kétségtelenül örökre elkárhozik." - kezdem érteni hogy nem kiközösíteni akar, hanem azt jelenti, hog\ Isten minden ajándékára szükségünk van ahhoz, hogj Hozzá jussunk. Benc/.c András Gondolatok egy keresztről Provokál ez a kép. Nem tudok róla kényel­mesen gondolkodni. Olyan feszültségek van­nak ebben a szoborban. Csonttá aszott vég­tagjaival idézi a televízióban látott emberi roncsokat. Mikor távolról néztem, nem láttam az arcát. Nem hittem, hogy lehet emberi arca. Aztán: az arca teljesen öntudatos. Ha ránézek, nem tudok a történelmi Jézusra gondolni. Ő végiggyalogolt Galileából Jeruzsá­lembe, és elbírta az ácsszekercét. Ez az ember összecsuklana öt kilométer után. Inkább kortár­sainkat jelképezi. És furcsa, hogy láncon függ. Mert kizökkent abból, hogy ékszernek lássuk a keresztet. Ez botrány. Korunk botránya, amely állandóan itt van a ma éhhalálra ítéltekben. Hallatlan feszült­ség ez, hogy mégis emberi arca van. (K. Á.) JÚNIUSBAN MEGJELENIK! Vajta Vilmos: HITBŐL FAKADÓ ÉLET c. könyve Sajtóosztályunk kiadá­sában. A szerző írja könyvéről: „Az evangélium üzenetét fejtegetem, mely szerint az emberré lett, kereszten meghalt és sírból feltámadott Úr Jézus Krisztus által Isten belenyúl minden ember életébe és halálába. Ezzel meg­szabja az élet egyetlen lehetőségét... A hitből fakadó élet átmenet a halálból az életre. Könyvem ezt szemlélteti az engedelmesség, a szenvedés és szeretet­­közösség jelen társadalmunkban is aktuálissá vált problémáinak példáin.” Ára: 140,- Ft. Kapható a Sajtóosztályon. KOVÁCS NÓRA ÁTVÁLTOZÁS Húsomból nőjenek a fák ereimből a gyökerek hajamból a lombkoronák kezeim ágak legyenek. Istenek és kultuszok A magyar-német kulturális kapcsolatok újabb gyümölcse a Budapesti Történeti Mú­zeumban április 26-án megnyílt IDOL kiállítás. A Bajor Állami Múzeum (München) régészeti anyagából álló kiállítás a keresztyénség előtti korba vezet vissza bennünket. Az IDOL szó je­lentése „kép, képmás”. A görögből átvett szót azokra a képi ábrázolásokra használták, me­lyekkel erősen elvont mintázású, emberformájú szobrocskákat, istenek képmásait formálták meg. A kiállítás anyaga régészeti idolokból és az istenek számára felajánlott fogadalmi ajándé­kokból áll. Az értékes leletek az ókori Kelet és az antik világ egymástól távolesó térségeiből valók s időben mintegy 6-7 évezredet ölelnek át. A múzeum figyelme gyűjtés tekintetében ki­terjedt Ciprustól Spanyolországig terjedő terü­letre, de van anyaguk Irán és a Távol-Kelet vidékéről is. Ezek, az együtt csak ritkán látható alkotások egyrészt megkülönböztetett figyelmet érdemel­nek, mint a modern művészet őskori és ókori előzményei, előfutárai. A legrégebbiek a paleo­lit korból valók, vélhetően nem konkrét istensé­get ábrázoló, szinte kizárólag erőteljesen hang­súlyozott telt idomú nőalakok, melyek a termé­kenység általános szimbólumaiként értelmezhe­tők. Sorban következhet ezután a neolit, a bronzkor és vaskor ábrázolásai, majd a Római Birodalom több vallást és istenséget magába foglaló időszaka. Az államvallás istenségei mel­lett (császárkultusz!) sok olyan helyi istenség is található, melyeknek római nevet adtak, de megőrizték jellemző, hagyományos vonásaikat. A keleti istenségek az egész birodalomban meg­találhatók voltak, mert a katonaság mozgásai elterjesztették azokat. Ilyen módon terjedt el a keresztyénség is! A Bajor Állami Múzeum (München) sok évti­zedes munkával és jelentős anyagi ráfordítással gyűjtötte össze ezt az anyagot. 1985-ben Mün­chenben ezzel a reprezentatív kiállítással ünne­pelte alapításának 100. évfordulóját. Több he­lyen megfordult már a kiállítás, így Münstcr­­ben, Freiburgban, Ljubljanában és Linzben. A kiállítás megnyitó beszédében Götz Lie­genthal a Német Nagykövetség I. titkára e sza­vakkal zárta szavait: „Közös Európában szeret­nénk együtt élni. Már sok ezer év óta együtt voltunk.” A kiállítás megtekinthető június 16-ig (Budai Vár E épület). T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents