Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-26 / 21. szám

isvangeiiKus isiéi 1991. május 26. A pápalátogatásról - evangélikus szemmel A pápa Magyarországon - egyházi és állami vendég „A kormány és az egyház meghívta a pápát” - egyes lapok így adták hírül a meghívást 1988 augusz­tusában. Nem katolikus keresztyéneknek természete­sen rögtön feltűnik, ha ebben az összefüggésben - akár véletlenül is - elmarad a megfelelő jelző. Ugyan­­ak kor nyilvánvaló, hogy Róma püspöke, a legna­gyobb keresztyén egyház vezetője, a Vatikánvárosi Állam (olaszul: Stato della Cittá del Vaticano) feje­ként egyúttal a meglátogatott államnak is vendége, így annak vezetői is már érkezésekor fogadják. A pápa természetesen mindenekelőtt egyháza ma­gyarországi tagjaihoz jön, lelkipásztori látogatásra augusztus 16-20. között. Mivel utazásai minden más egyház- és államfőnél nagyobb tömegeket mozgatnak meg, a fogadó állam részéről is rendkívül nagy felada­tot jelent mozgásuk biztosítása, a megfelelő körülmé­nyek megteremtése és nem utolsósorban a vendég biztonsága. Amint már a napilapok is hírül adták, az Országgyűlés 500 millió Ft támogatást szavazott meg a pápalátogatás céljára. Az eseménysorozat ezen felül az önkormányzatok és a magyar katolikus egyház részéről is jelentős kiadásokat igényel - becslések sze­rint másfél milliárdra lenne szükség az európai szintű lebonyolításhoz. Ez az összeg nagyobbrészt műemlé­kek helyreállítására, utak építésére, rendbehozatalára kell(ene), így valójában hosszabb távú beruházás. A látogatásra szánt adományok közérdekű kötele­zettségvállalásként leírhatók az adóalapból. Az előké­születekkel most ne foglalkozzunk részletesen, ezekről a tömegkommunikációs eszközök folyamatosan hírt adnak. A továbbiakban a Vatikánról, nemcsak mint egyházi központról, hanem, mivel erről kevesebb szó esik, mint államról is vázlatosan néhány adatot szeret­nék ismertetni. Ma a Vatikán egész területe mindössze 44 hektár. Egyharmadát foglalják el különböző épületek, ame­lyek istentisztelet, kormányzás, lakás és a kultúra céljára szolgálnak, a többi kert, udvar és tér. - A Tiberis (ma Tevere) mentén fekvő mocsaras terüle­tet a rómaiak Ager Vaticanusnak nevezték, a név valószínűleg egy etruszk falura vezethető vissza. A hagyomány szerint ez volt az a környék, ahol a római tűzvész (64) után Nero császár a keresztyén vértanúkat kivégeztette, és ahol Péter apostolt is ke­resztre feszítették. A pápaság léte azon a hagyomá­nyon alapszik, hogy az apostolt ott temették el, ahol később a dombon Nagy Constantinus császár (306-337) bazilikát építtetett. Ezt a reneszánsz korban a mostani Szent Péter templom építésekor lebontot­ták. Maga a terület csak a XV. században lett a római pápák állandó lakóhelyévé. (A pápaság kialakulásá­ról, az idevágó protestáns tanításról később lesz szó e sorozatban.) A római egyház kormányzására szol­gáló épületek nagy része egyébként a Vatikán hatá­rain kívül van, ezek azonban Olaszország részéről területenkívüliséget élveznek, összesen 69 hektáron - a legmesszebbre, Rómától 30 kilométerre délkeletre Castel Gandolfo, a pápai nyaraló. Az egyházi állam területe 1870-ig körülbelül 13 ezer négyzetkilométert tett ki az olasz „csizrpa” közepén. De hogyan lett még a fér'Margitszigetnél is kisebb? Hatalmas vihar tombolt Rómában 1870. július 18-án, amikor az I. Vatikáni Zsinat megszavazta a pápai tévedhetetlenség dogmáját. Másnap kitört a porosz­francia háború. Augusztus elején III. Napóleon csá­szár visszahívta az egyházi államot védő francia hely­őrséget. A poroszok győzelme után I. Viktor Emmá­­nuel szárd király, az egységes Olaszország első uralko­dója szeptember 20-án bevonult Rómába és fővárossá tette. A pápák ezután 1929-ig nem hagyták el a Vati­kánt, „fogolyként” éltek. A mai állam 1929. február 11-én jött létre, az Olaszországgal kötött egyezmény (konkordátum) alapján. XI. Pius pápa (1922-1939) azt akarta, hogy a terület a lehető legkisebb legyen. A régi-új államot választó monarchiának nyilvánítot­ták, amelyben a pápa gyakorolja a legfőbb törvény­hozó, végrehajtó és bírói hatalmat. Lakosai közül senkinek sem lehet itt ingatlana, mert a városállam a pápa vezetése alatt álló Szentszék, Apostoli Szék (Se­­des Apostolica) tulajdona. Vatikánváros Állama szá­mos gyakorlati feladatot lát el, például a felbecsülhe­tetlen értékű műkincsek, műemlékek felügyeletét, a postai szolgáltatásokat, bélyegkiadást, a turisták, za­rándokok vezetését, tájékoztatását stb. Az állam a Szentszék függetlenségének szimbóluma, amelynek hatalmát, a pápa szavainak, kezdeményezéseinek sú­lyát nyilvánvalóan nem a terület nagysága biztosítja. A Vatikán alkotmánya szerint nincsen saját nemzeti hovatartozás, de van állampolgárság. A vatikáni ál­lampolgárnak itteni állandó lakással vagy állandó munkahellyel kell mindenekelőtt rendelkeznie. A Szentszék a világ körülbelül 110 államával tart fenn valamilyen szintű diplomáciai kapcsolatot. Hazánk­kal az elmúlt év februárjában történt a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása. A katolikus egyházfő attól a pillanattól kezdve, hogy a bíborosok kollégiuma 2/3+ 1 fős többséggel megválasztotta, a vatikáni vá­rosállam feje is. Annak érdekében azonban, hogy a pápának, mint államfőnek a szerepét ne emeljék ki túlzottan, a legtöbb nemzetközi szervezetben nem a városállamnak, hanem a Szentszéknek van képvisele­te. A városállam kormányzósága körülbelül 1400, a Kúria (a római egyház központi szervei) körülbelül 3 ezer embert foglalkoztat. A Kúria szervei: az államtitkárság és az Egyházi Közügyek Tanácsa, a 12 kongregáció (gyűlés, főhiva­tal) a 3 titkárság, a 3 bíróság, a pápai tanácsok, bizottságok és különféle hivatalok. A kúriai részlegek vezetői rendszeresen üléseznek a bíboros-államtitkár vezetésével, akinek szerepe gyakorlatilag a miniszter­­elnökének felel meg: segítségére van a pápának az egyház egészének és a Kúria különböző területeinek kormányzásában. Az Egyházi Közügyek Tanácsa pe­dig gyakorlatilag a külügyminisztérium feladatait lát­ja el. A kongregációk közül a legfontosabb a Hittani Kongregáció (régebbi nevén Szent Officium az ink­vizíció utódja), amely a katolikus tanítás helyes meg­fogalmazásán és érvényesítésén munkálkodik. A tit­kárságok: a Keresztények Egységének, a Nemkeresz­tények és a Nemhívök Titkársága. A bizottságok kö­zül hadd emeljük ki az Igazságosság és Béke (Iustitia et Pax) Bizottságot, amely elsősorban az emberi jo­gok, haladás és méltóság kérdéseivel foglalkozik. Az egyéb hivatalok, intézmények közül említsük meg az anyagi ügyekkel foglalkozókat, valamint a híres könyvtárat és levéltárat. - A Szentszék, illetve a Kúria és a városállam különféle szerveinek, feladatköreinek megkülönböztetése távolról sem egyszerű - az egysé­gét a pápa személye biztosítja közöttük. Szentpétery Péter EGY TÁL, KENDŐVEL - A KERESZT ALATT (Folytatás az l. oldalról) kis körünkben ezt észleljük és lát­juk.” A kongresszust még első este fel­kereste dr. Surján László népjóléti miniszter is. Nagyon közelről jövö üdvözlő szavait ezzel zárta: egyet­len keresztény orvos sem várhatja otthon karosszékben ülve a vá­laszt: itt van-e az ideje, hogy mi is tegyünk valamit? Azt mondom: „Ébresztő!”. Sajnos, nem sorolhatjuk fel még a főelőadások témáit és előadóik neveit sem. Itt is kiemelésekhez kell folyamodnunk, olvasóink ér­deklődéséhez igazodva. Dr. K. Sanders (Anglia), aki a keresztyén orvosok nemzetközi szervezetének (ICMDA) főtitkára, megnyitó főelőadásának ezt a cí­met adta: „A keresztyén orvost érő kihívások a nyugati társadalmak­ban”. Beszélt a humanista etika és keresztyén célkitűzések néhány üt­közőpontjáról. Az orvosetika - vé­leménye szerint - olyan fogalom, amely önmagában nem létezik. Az orvostudomány nem hoz létre er­kölcsöt, önmagában semleges, a nyugati orvostudomány által ki­termelt mítosz, és mindig az éppen divatos értékrendnek van aláren­delve: pl. cél az egészség - a beteg kívánságának kiszolgálása -, cél a szakmai tudás és tekintély, ami be­teg és orvos közötti függőséget eredményez (anyagilag is!) és egy extra társadalmi megbecsülésre tart igényt. Ezzel szemben a ke­resztyén orvos keresse először Is­ten országát (v.ö. Róm 12,1 kk); etikája a Biblia alapján álló le­gyen; munkája a Krisztus példája szerinti szolgálat legyen: a test, szellem és lélek egységében; ne az orvostudományt szolgálja, hanem azt eszközként alkalmazza isten szolgálatában. Dr. Tringer László professzor előadása az előzőekhez kapcsoló­dóan beszélt A keresztény orvost érő kihívások Magyarországon címmel. Sokunknak tetszett indí­tógondolata : csak a nem hívő orvo­sokkal közösen tudunk tovább lép­ni. Élesen vetette fel a kérdést: automatikusan jobb orvos lesz va­laki, ha keresztény? - Könnyű volt az elmúlt 40 év, lehetett amögé bújni, ök rosszak, mi vagyunk a jók. Viszont orvoslásunk többlete egy „öndefinícióból” indulhat el: Isten teremtménye vagyok, és a ránk bízott betegek is azok. - Ta-Alkalom a felelősség gyakorlására A Déli Egyházkerület közgyűlését ápri­lis 18-án délután tartotta az Üllői úti ima­teremben. Mozgalmas volt az élet a kerü­letben, mégis sok jelenség arra mutatott, hogy van ok reménytelenségre. Bolla Ár­­/7Óz/pesti esperes 1 Pt 5,1-4 alapján tartot­ta az igehirdetést s ő is azzal kezdte, hogy reménytelenséggel küszködünk, de mégis Krisztusban reménykedünk. Ő nemcsak példaképünk, de munkába is állít és ígére­tet is ad. Az ülés elején dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő és dr. Harmati Béla püspök ol­vasta fel jelentését. Mindkét jelentés - bár tárgyilagosan előtárta a nehézségeket -, erős reménységtől áthatva értékelt és utat mutatott. A felügyelői jelentés a kereszte­lési, konfirmálási és temetési adatokat vizs­gálta a 80-as évek során. „A számok vilá­gosan mutatják, mennyire missziói terü­letté vált az egész egyházkerület, s ezt a missziói feladatot nagyon komolyan kell vennünk.” Megállapította, hogy D. Or­­dass Lajos püspöknek „nemcsak jogi, de erkölcsi rehabilitálása is megtörtént.” Saj­nálatos eseményként értékelte az elmúlt idő fegyelmi ügyét, a Roszik-ügyet, keres­ve az ügy végső nyugvópontra jutásának lehetőségét. Az egyházkerület életének anyagi fedezete ugyan biztosítva van, de a parlament a mai napig nem tudott dönteni az egyházi vagyon rendezésének kérdésé­ben. Megrendítő volt jelentésének az a sza­kasza, amely a vezető tisztségviselők iránt mutatkozó bizalmatlanságról szólt. Rá­mutatott, hogy a presbitérium 1990. má­jus 17-i ülésén elfogadott bűnbánó nyilat­kozatnak semmiféle hatását nem tapasztal­ta, a megbékélésben nem sikerült előbbre lépni. Az előttünk álló feladatokból a zsi­nat és az egyházi iskolák kérdését emelte ki. Az Útmutató erre a napra jelölt egyik igéjével fejezte bejelentését, melyről a kez­dő igehirdetés (1 Pt 5,2-3) is szólt és csen­desen hozzátette: „tudom, nem voltunk példaképek, de azt őszintén mondhatom, nem uralkodni akartunk Isten nyáján.” A püspöki jelentés teológiai alapvetése a textus és kontextus viszonyát vizsgálta és megállapította, hogy nekünk „a textus, az Isten elítélő, megbocsátó és vigasztaló sza­va felől kell közelednünk a mai valóság­hoz... Az egyházi meghatározó tényező­nek Isten szavának, az evangéliumnak kell maradnia. Ezért ez a mértékünk és nem a kontextus. Növekvő elvárásokról szólt a jelentés a továbbiakban. Elvárások az egyházon be­lül, megnövekedett a szolgálatok száma, lehetősége, de sajnos a mennyiségi növeke­déssel nem jár mindig együtt a minőségi növekedés is. Az elvárásoknak megfelelni csak úgy lehet, ha több gyülekezeti tagot, presbitert vonunk be a munkába. Az öku­­méné felöl is vannak elvárások, „minden egyház a maga sajátos kincseit tegye le a közös oltárra és az együttmunkálkodás nem a különbségek elmosását, hanem meg­ismerését és tiszteletben tartását jelenti.” A társadalom elvárása mutatkozik a neve­lés, a szociális gondozás és a politika terén is. A poliltikai élet vezetői különös figyel­met fordítanak a római katolikus egyház­ra. A következő évek meg fogják mutatni, mennyire kell az ún. „civil religion”, a társadalmi-politikai vallásosság veszélyé­vel számolni. A médiák sokszor azt sugall­ják, hogy a római katolikus egyházon kí­vül nincs is más egyház Magyarországon. Az egyházi ingatlanok helyzetének rende­zése napjaink eseménye a parlamenti ta­nácskozásokon. Miközben jogigényünket fenntartjuk, most azokat igényeljük visz­­sza, melyeket használatba tudunk venni és működésüket biztosítani. A külföldi ma­gyarokkal való kapcsolatok erősítése is el­várás a jövőben (testvérgyülekezetek). Identitásunk kérdései között a gyülekezet és a közegyház összetartozásáról azt mondta, hogy „az esperesség, az egyház­megye belátható és megismerhető területi közössége, a kerület és az országos egyház távlatai nem a gyülekezet ellen, hanem an­nak érdekében, annak javára vannak. A lelkészek munkájával kapcsolatosan a segítő erők bevonását szorgalmazta. Egy­személyes egyházból aktív, szolgáló gyüle­kezetté kell lennünk! Aki pedig bele akar szólni a mindnyájunkat érintő dolgokba, úgy kell tennie, hogy beleszólását felelős­sége gyakorlásával támogassa. A közgyűlés jelentéseket tárgyalt meg, a kerület anyagi helyzetéről tájékozódott és zsinati póttagokat választott. Alkalom volt a felelősség gyakorlására! T. Jelzés értékű közgyűlés Az Északi Evangélikus Egyházkerület április hó 17-én a Budavári gyülekezet templomában rendkívüli közgyűlést tar­tott. összehívásának kettős célja volt. Egyfelől e mozgalmas időkben tájékozta­tást akart adni időszerű ügyeinkről és szol­gálatunkról. Másfelől még mielőtt az ösz­­szehívott zsinat új törvényeket alkotna - az eddigi három évenkénti közgyűlés he­lyett - minden esztendőben tervezi egyház­kerületi közgyűlés összehívását, a testvéri összetartozás és együttmunkálkodás jegyé­ben. Ezért nevezte jelzés értékűnek Szebik Imre püspök ezt az együttlétet, ahol a kö­zösségi döntésnek, a kölcsönös információ áramlásának szélesebb csatornáját építjük. A közgyűlést bevezető istentiszteleten Sárkány Tibor esperes, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat egyházkerületi előadója hirdette az igét Róm 15,1-7 alapján. Krisztus befogadott minket, ezért és így fogadjuk be mi is egymást - ez volt az igehirdetés vezérgondolata. Azért va­gyunk most is együtt és azért égeti szívün­ket egyházunk megújulásának ügye, mert Krisztus befogadottjai vagyunk - mon­dotta az igehirdető. Egyházunk megújulá­sának lehetősége nem egyszerűen a megna­gyobbodott szolgálati mozgásterület, ha­nem egymás kölcsönös befogadása Jézus Krisztus által és akarata szerint. A társadalomba ágyazott püspöki je­lentés szólt a munkanélküliségről, a köz­­biztonság romlásáról és az életszínvonal­esésről. Nem látja reálisnak a keresztény kurzus feléledésének veszélyét. A megvál­tozott társadalmi helyzet azonban az öku­­menében új kérdéseket és feladatokat ho­zott. A gyülekezetek életéről szólva, első helyen említette, hogy örvendetesen emel­kedtek a kazuális szolgálatok és gyülekeze­teink rendezik soraikat. A gyülekezetek szolgálati szerkezetét újra át kell gondol­ni. Szórványegyházi adottságunkból kö­vetkezik, hogy egyre nagyobb szükség van a gyülekezetközi együttlétekre. Továbbá szükséges a sok megpróbáltatáson átment lelkészi kar megújulása és hitének megele­­venedése. Szolgálati konszenzusunk úgy valósít­ható meg, ha emberközpontú gondolko­dásból Istenre koncentrált látásra jutunk el, az egymásnak feszülő ellentétek hang­­súlyozása helyett meglátjuk összetartozá­sunk fontosságát és ha a halál kultúrája helyett az élet reménységét szolgáljuk. Majd a folyamatban lévő feladatainkról szólt a püspök. Ezek: a zsinat megfelelő előkészítése, iskolahálózatunk kiépítése, ingatlanaink visszaigénylése, az üres lel­készállások betöltése. Imádkozzunk, hogy Urunk küldjön munkásokat aratásába. Az elvégzett szolgálatok során szólt három új esperes és egyházmegyei felügyelő beikta­tásáról, lelkészavatásokról, hazai és kül­földi szolgálatairól, valamint személyi vál­tozásokról és anyagi ügyekről. A közgyűlés örömmel hallgatta a sop­roni evangélikus gimnázium újranyitásá­­ról szóló jelentést, s dr. Lampért Gyula új igazgatónak a gimnázium célkitűzéseit is felvázoló bemutatkozását. A püspöki je­lentéshez sokfele megközelítésből csatla­kozó hozzászólások, javaslatok és kérések érzékeltették egyházunk mai helyzetét és az érte érzett felelősséget. -y -r KARPATALJA Ián a legnagyobb kihívás hazánk­ban egy modern, bibliai emberkép megfogalmazása, - mert ebben is elkényelmesedtünk az elmúlt évti­zedekben. - Bizony kérdés, hogy meg tudunk-e felelni annak a vára­­dalomnak, amikor az emberek sokszor kifejezetten keresztény or­vost keresnek... Igen őszinte hangon szólt a ne­héz orvosi döntésekről A. G. John­son professzor, az Egyesült Király­ság Keresztény Orvosai Szövetsé­gének elnöke. így összegezett: „Ha mindenképpen el akarod kerülni a nehéz döntéseket, ne légy orvos, ne légy keresztény, és ne élj ebben a tökéletlen világban. Végül megemlítem dr. Gyökös­­sy Endre református lelkész­­professzort, aki az orvos-lelkész­­együttműködéséről tartotta elő­adását. Néhány évtizede - mon­dotta - még szinte ellenségként áll­tak szemben a lelkigondozó lelké­szek és a pszichiáter orvosok. A lelkigondozók híveik üdvössé­gét, az orvosok (pszichológusok) pácienseik lelki egészségét féltették egymástól. - Ma egyre több lel­kész ébred rá, hogy nem elég a bibliabeli emberek életét és életfor­máját ismerni. Fel kell dolgozni a ma élők(!) lelki problémáit, krí­zisszituációit! Tehát az ige-exegé­­zistöl egy mai emberexegézisig kell eljutni. Ugyanakkor ma gyarap­szik azon pszichiáter orvosok sora, akik felismerik, hogy tárgyilagos szakértelemmel lehet csak megkö­zelíteni egy ember egészséges(!) vallásosságát, transcendens éhsé­gét (Jung), szexusát (Freud), vagy kapcsolatszegénységét, hiányát (Clinebell), még akkor is, ha ő nem hívő, mégcsak nem is vallásos. Sőt, ha az egész embert akarja gyógyí­tani és nemcsak szerveit, vagy neu­rózisát, valamiképpen „papnak" is kell lennie, azaz lelkigondozónak. Nagyon hiányosnak érzett be­számolóm lezárásaként szeretném leírni a budapesti Országos Kar­diológiai Intézet sebészeti osztá­lyán átélt legutolsó élményemet. (Ebben a kórházban végzek rend­szeres lelkészi szolgálatot, innen kaptam a megbízást a kongresszu­son való részvételre.) Valósággal elkísért utamon an­nak a 61 éves asszonynak a vallo­mása, aki két nappal szívműtétje előtt átadott egy kis cédulát, mondván, csak magának tudom megmutatni teljes békességem for­rását. Ezt az imádságot olvastam a papíron és mindjárt le is jegyez­tem. „Bízom kegyelmedben és éle­temet egészen a kezedbe adom. Tégy velem is úgy, ahogy neked tetszik, ahogy javamra válik. Élek vagy halok. Istenem, nálad vagyok, és te velem vagy. Uram, várok se­gítségedre és országodra. Ámen.” Hiszem és vallom és tudom, en­nek az asszonynak könnyebb volt az operációja orvosilag (szomatiku­sán is). - Á kongresszuson éppen ezt tanultuk meg, hogy néhány ilyen „esetért” is meg kell fognunk egymás kezét erősen: orvosoknak, lelkigondozóknak, nővéreknek és mindenkinek, akire Isten beteg em­bertársakat bízott. Simonfay Ferenc PÁLYÁZATI FELHÍVÁS a Soproni Evangélikus Gimnázium (Lyceum) matematika, fizika, angol, német, magyar és történelem szakos tanári állásaira (akár más szakokkal párosítva is). Feltételek :- az evangélikus vagy református egyházhoz való tartozás,- lelkészi ajánlás,- tanár-szakos egyetemi oklevél,- legalább egy idegen nyelv ismerete,- rendezett családi élet. A pályázatokat az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalába kell eljuttatni (Budapest, 1085 Üllői út 24.) 1991. május 31-ig. A pályázatnak tartalmaznia kell önéletrajzot, valamint legfeljebb egy oldal terjedelemben a pályázó tanári- és nevelői tevékenységének elvi elképzelé­seit. A KÁRPÁTALJAI MAGYAR KULTURÁLIS SZÖVETSÉG LAPJA Keressük az evangélikusokat A lapban ezt a felhívást olvastuk: Kérjük azokat az evangélikus hittest­véreket, akik mint volt gyülekezeti tagok támogatják a munkácsi, az ungvári és más evangélikus egyházközségeink újraszerveződését, hogy jelentkezzenek a lap szerkesztőségénél név és cím megjelölésével. Segítség mozgássérültek részére A szekszárdi gyülekezet 4 fős delegációja a hollandiai Ede-ben járt testvérgyülekezeténél. A láto­gatás alkalmával a gyülekezet presbitériuma felajánlotta segítsé­gét mozgássérültek részére: Használt, de felújított jó állapo­tú tolókocsikat biztosítanak in­gyen azok részére, akik ezt igény­lik. A kéréshez az alábbiak szüksé­gesek :- rövid kérő levél (magyarul vagy németül)- fénykép a mozgássérültről- orvosi igazolás- igazolás a polgármesteri hiva­taltól a mozgássérült állapotáról. A fentieket az alábbi címre kér­jük eljuttatni: Ev. Egyház Szekszárd, Halász János gondnok, Bajcsy-Zsilinszky u. 2-4., 7100 Szekszárd MEGHÍVÓ Az Evangélikus Belmissziói Otthon (Piliscsaba, Széchenyi u. 8.) igazgató tanácsa Isten iránti hálával jelenti, hogy a Nürtingen-Enzenhart Evangéli­kus Gyülekezettől az elmúlt évben ajándékba kapott fatemplomot felépít­tette. A 170 négyzetméter alapterületű templom felszentelése 1991. június 14-én pénteken 17 órakor lesz. A templomszentelési istentisztelet szol­gálatát dr. Harmati Béla és Szebik Imre püspö­kök végzik. Ünnepi alkalmunkra testvéreinket sze­rettei hívjuk és várjuk. Az Igazgatótanács Június 1-jén, szombaton, délelőtt 11 órakor kezdődő istentisztelet keretében dr. Harmati Béla püspök beiktatja Halasy Endre szentesi evangélikus lelkészt a Csongrád-szolnoki Evangélikus Egy­házmegye csperesi tisztségébe. Gondolatok egy esküvővel kapcsolatban Minden lelkész életében vannak ne­héz szolgálatok, kényes helyzetek. Olyanok, amelyeket ki nem kerülhet, hiszen megkeresik, felkérik a szolgálat­ra, amelyekre küldetése kötelezi és ilyenkor nem egyéni ízlése vagy vélemé­nye alapján dönt, hanem elkötelezett­sége alapján. Amint az apostolok is kötelezve voltak arra, hogy zsidónak és görögnek, szolgának és szabadnak, fér­finak és nőnek egyaránt hirdessék az evangéliumot, alkalmas és alkalmatlan időben. Péter apostolnak is nagy isko­lát kellett megjárnia addig, amíg elju­tott Kornéliusz házába és kimondta e szavakat: „Isten megmutatta, hogy egy embert se mondjak közönségesnek, vagy tisztátalannak.” (Ap. Csel. 10,28.) Az ítélkezés nem az ember dolga, ha­nem Istené! Ha Ő váratlan helyzeteket készít, az embernek nincs joga azt meg­tagadni. Még akkor sem, ha a közvéle­mény ezt másképp értelmezi, és egyesek részéről bírálat éri. Ilyen helyzetbe kerültem a napok­ban, amikor egy, a közvéleményt azóta élénken foglalkoztató esküvői szolgá­latra kértek fel, előbb név nélkül, majd névvel. Staller Ilona és amerikai evan­gélikus vőlegénye személyesen kerestek meg és kértek meg arra, hogy házassá­guk megáldására fasori templomunk­ban kerülhessen sor. A beszélgetés so­rán kiderült, hogy a hírhedt szereplé­seiről ismert sztár, az olasz parlament tagja amerikai vőlegényével új életet akar kezdeni, gyermeket és családi éle­tet akarnak, igaz szerelemmel szeretik egymást, örömmel készülnek arra, hogy a polgári házasságkötést köve­tően a szeretet esküjét a templomban is elmondják és Isten áldását kérjék. Stal­ler Ilona ezen felül hitünk igazságaival is jobban meg akar ismerkedni. Melyik lelkésztársam mondhatna nemet egy ilyen kérésre? Különösképpen akkor, ha felidézi az Újtestámentum sok ha­sonló történetét, amikor Jézus a bűnö­sök barátjának bizonyul, egy asztalhoz ül velük, elfogadja szolgálatukat, meg­akadályozza a bűnös nő megkövezését, a legmélyebb igazságokról beszélget a samáriai asszonnyal... A farizeusi gon­dolkodás ezt nem tudta elfogadni, de Jézus a bűnösök mellé áll, hiszen „azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10). Igaz, több­ször is így fejezi be szavait: „Eredj el és többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11) Ilyen szellemben és lelkiismereti kényszer nyomán vállaltam el ezt az esketést. Nagyon remélem hívő egy­háztagjaink megértését és imádságát azért, hogy Isten megújító szeretete eb­ben az esetben is életeket alakítson át. Szirmai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents