Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-05-19 / 20. szám
Evangélikus Elet 1991. május 19. JELENTÉS NÉMETHONBÓL A Szentlélek elhív Ünnepi számunkba interjút kértünk GÉMES ISTVÁNTÓL, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének (KÉMELM) elnökétől. Feltett kérdéseinkre a következőkben adott választ, melyet megköszönünk neki. Gyakran hallhatjuk gyülekezetünknek, vagy éppen a gyülekezetek közösségének, az egyháznak ezt az eredetileg görög szóval történő megjelölését: eklézsia. A szó magyar jelentése: kihívottak, kiválasztottak. Arról tanúskodik ez a megnevezés, hogyan jöhet létre a gyülekezet és az egyház. Ennek megértésében a Szentírás segít. Isten kiválaszt, elhív embereket, hogy tanúi legyenek. A korinthusiakhoz írott első levelében Pál apostol arról ir, hogy Isten „titkos” és „elrejtett" bölcsességéről szól. Arról, hogy Isten hogyan cselekedett és hogyan cselekszik ebben a világban értünk emberekért. Tudja, hogy Isten azáltal hív el embereket a vele való kapcsolatra, hogy bizalmat, hitet ébreszt a szívükben bölcs tervei és tettei iránt. Az Istenről szóló beszéd nagyon sok ember számára ostobaság. Ezért az Isten iránti bizalom és az Isten iránti bizalmatlanság válaszfalat jelent az egyes emberek gondolkodása és életfelfogása között. Az Istenben bízó hit kiválasztódást jelent és összekapcsol azokal, akik azonos bizalommal élnek. Amikor hangzik felénk az Isten tetteiről szóló tanúskodás, akkor Isten minket is a benne bízó hitre hív és bátorít. Isten titkos bölcsességéhez tartozik az is, hogy miközben hangzik felénk az Ő tetteiről szóló híradás, aközben Ő Szentleikével munkálkodik bennünk. így ismerhetjük fel igéjének igazságát. Rádöbbenünk, hogy életünket ajándékul kaptuk tőle, Teremtőnktől. Törvénye olyan útmutatás számunkra, amelyet nem lehet büntetlenül mellőznünk, vagy megszegnünk. Mi mindig rászorulunk az Ő irgalmára, nem nőhetünk Istenünk fölé. Szentlelkét adja ahhoz is, hogy megismerhessük és bizalommal fogadhassuk azt az emberi gondolkodás számára rendkívüli ajándékot, amit Isten készített el „az őt szeretőknek”. Azt, hogy Jézus Krisztusban Megváltót adott e világnak. Tervét előkészítette kiválasztott szolgái és prófétái által. A Jézus Krisztus halálában kapott bünbocsánat örömhírét és a Krisztus feltámadásában kapott reménységet pedig nekünk is hirdetteti. Általa minket is a benne bízó hitre hív. Gyermekeivé, Őt szerető, benne bízó emberekké akar tenni. Azt akarja, hogy igazán ismerjük Öt. Isten Szentleikének a munkája nem emberi mértékhez igazodik. Pál apostol szinte döbbenten ismeri fel, hogy Isten Szentlelke kiket hívott cl az igehirdetés által a Krisztusban bízó hitre: „Nézzétek csak a ti elhívástokat, testvéreim. Nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok, vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” (lKor 1,26-29) Figyelmeztetés ez a számunkra is, nem mi irányítjuk a Szentlélek munkáját, nekünk kell követnünk a Lélek irányítását. Pál apostol azt mondja, hogy mi azért kaptuk „az Istentől való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk” (lKor 2,12). Isten Lelke tehát Isten megismerésére hív minket. Vágyat ébreszt a szívünkben, hogy még többet tudjunk meg abból, hogy mi Isten terve, hogyan végzi munkáját, milyen ajándékai vannak számunkra, mit jelent az, hogy Ö Atyánk, mi pedig gyermekei vagyunk és milyen örökséget tartogat számunkra. Ugyanakkor Isten felénk hangzó igéje mindig új hívást jelent számunkra. Hívást a megtérésre, hívást az engedelmességre, hívást az ígéreteiben bízó hitre, hívást a kísértéseinkkel való küzdelemre, hívást bűneink mevallására, életújulásra, örömre, reménységre, vele való közösségre stb., mert mindezekben az ajándékaiban részesíteni akar bennünket. Lelke munkálja bennünk. Isten Szentlelke Isten szolgálatára hív minket. Pál apostol a korinthusiakat így figyelmezteti: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát beszennyezi, azt elveszti az Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok." (1 Kor 3,16-17) lKor 6,19-20-ban pedig így fogalmaz: .....testetek a bennetek levő Szentlélek temploma... dicsőítsétek tehát az Istent testetekben.” Isten Lelke arra hív el bennünket, hogy életünk a templom szolgálatához hasonlóan Isten dicsőítésének a helye legyen, hozzánk szóló szavára felelet legyen az imádságunk, a bünbánatunk, a hálaadásunk, hogy rajtunk keresztül is hangozzék Isten üzenete emberek felé, hogy a „Lélektöl jött tanítással” szóljunk. Istentől kapott elhívásunkra vigyáznunk kell. mert az elbizonytalanodás vagy elbizakodottság, a kételkedés vagy kérkedés kísértése megronthatja Isten Lelkének munkáját bennünk. Pál apostol nemcsak a korinthusiakat figyelmezteti a beszennyeződés veszélyére, az efezusi gyülekezetét is inti: „Ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét”, és a thcsszaloniaiakat is kéri: „A Lelket meg ne oltsátok!” Ezek a figyelmeztetések ma nekünk szólnak, mert Isten igéje felénk is azért hangzik, hogy Szentlelke Istenben bízó hitre hívjon, gazdag ajándékaival megajándékozzon és az örök életre megtartson minket. Magyar László MI A FONTOS? 1. Hogyan lehet a szétszórtságban „gyülekezeti munkát” végezni? Lehet, de ahhoz búcsút kell inteni néhány hazulról hozott elképzelésnek a gyülekezetről. Pál is „gondozta” a galáciai gyülekezeteket, amelyek helyileg esetleg félmagyarországnyi területen szétszórtan éltek. Köztünk is van olyan, aki ilyen szétszórt gyülekezetben dolgozik. Ez mind tőle, mind a gyülekezettől mobilitást és találékonyságot követel meg. A nagy területi egységeken belül aztán mégiscsak kialakulnak ún. súlypont-közösségek, amelyekhez a többiek igazodni igyekeznek. így volt Brazíliában 4 ilyen csomópontom: Säo Paulo, Rio de Janeiro, Belő Horizonte és Porto Alegre - félkontinensnyi területet jelez már a négy város neve is! - és ezekben volt a munkánk súlypontja. Persze a 4 és félezer km-re levő Manausba (Amazónia) én magam 10 év alatt soha el nem jutottam, attól függetlenül viszont az odaszakadt néhány hívünkkel prédikáció- és újságküldéssel tartottam a kapcsolatot. Jelenleg csak két egymástól 47 km-re fekvő, nagyobb városban kell szolgálnom: Stuttgartban és Heilbronnban. Hogy azonban ezek ma is „súlypontok” a gyülekezeti munkán belül, azt mutatta idei márciusi ökumenikus istentiszteletünk és ünnepélyünk: több mint ezer résztvevőnk volt együtt. De a gyülekezet külföldi fogalmához hozzátartozik a magyar nyelv és kultúra, no meg a magyar társaság is. Ezek keresése, gyakorolni akarása sokszor igen jelentős tényező a gyülekezeti jelleg kialakításához. Persze van úgy, hogy egy család meglátogatása oda-vissza 70-100 km autózást igényel és nélkülözhetetlen lelkigondozói eszköz a telefon. Áldja meg az Isten a feltalálóját! 2. Elegendőnek tartjátok-e a hazai egyházzal, gyülekezetekkel való kapcsolatot? Mit lehetne még tenni, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz? Jelenlegi munkámban az a gond, hogy - ökumenikus gyülekezet vagyunk! - többszörös „hazai" egyházzal kell a kapcsolatot ápolnunk. Hiszen van magyarországi evangélikusunk, reformátusunk, baptistánk, 'szabadegyházink is. De ugyanezt kell elmondani - kis megszorítással - a délvidéki, erdélyi, sőt részben a kárpátaljai tagjainkról is. Mégis szomorú, hogy a „hazulról” jövők csak ritkán tartják fontosnak, hogy szóljanak, ha a területünkön járnak. Hazai egyházak legtöbbször csak „kijáróknak” tekintenek bennünket. Nem tudok róla, hogy valamelyik gyülekezetünket is hazai gyülekezet fogadta volna „testvérévé”, hacsak azt külföldről nem kezdeményezték. Többször kellene pl. gyülekezeti kirándulásokat szervezni, s ne csak turistákként találkoznunk egymással. 3. Mint a KÉMELM jelenlegi vezetője, kérlek, mutasd be, hogy kezdődött ez a munka, milyen szervezést igényel és hány gyülekezetben (csoportban) folyik a szolgálat, mely oszágok területén? 1957 márciusában tartottunk Bécsben gyűlést, amelyen az akkor Nyugaton dolgozó magyar származású evangélikus lelkészek csaknem teljes létszámban megjelentek. Ott határoztuk el, hogy nem alkotunk ún. exil-egyházat, hanem - jó evangélikus hagyományt követve -, a helyi egyházak keretei között próbáljuk meg a magyarnyelvű lelkigondozást. Megalkottuk viszont a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségét, a kezdőbetűk szerint a KÉMELM-et. Itt is hadd tegyek különbséget: a KÉMELM nem organizáció, szervezet, hanem testvéri közösség, fraternitás. Bár elnöke, ügyvezetője, titkára és intézőbizottsága van, döntései ajánlatok és nem kötelező törvényerejűek, határozatai mindig kiki helyi viszonyaihoz igazítandók. Évenként tartott intézőbizottsági vagy taggyűléseink gyakran, pl. a reformátusokkal részben együtt-tartott teológiai konferenciáink, a testvéri kapcsolat erősítését és az annyira szükséges teológiai továbbképzést igyekeztek megvalósítani. Idén ilyen közös teológiai találkozót tervezünk a svédországi Lundbán, amelyre Magyarországról, Érdélyből, a Felvidékről is hívunk vendégeket. Szinte egész éven át készülnek a leginkább elszigeteltségben élő tagjaink a legközelebbi találkozókra, amelyeknek magam is nagyon sokat köszönhetek. Jelenleg kb. 40 társunk tartja velünk a kapcsolatot, vesz részt időről időre a gyűléseinken és közös munkánkban. Ez persze nem azt jelenti, hogy mind magyar szolgálatban is állnak. Magyar nyelvű gyülekezeti munkánk van Skandináviában. Angliában. Németországban. Svájcban, Ausztriában. Az észak- és dél-amerikai munkákkal és munkatársakkal csak laza kapcsolat áll fenn, akárcsak az ausztráliaiakkal. 4. A lelkigondozó szolgálat lapja, az ÚTITÁRS mikor született és hogyan tudja elérni a szétszórtságban élő magyar evangélikusokat? Az említett bécsi konferencián határoztuk el, hogy a nyomtatott betűvel és az éter hullámain át is szolgálni akarunk. Rendszeres rádióadásaink köré az otthoni legnehezebb időkben is helyenként házigyülekezetek alakultak ki és nagyon sok áldás forrásává vált rádiós szolgálatunk. - A másik, közös vállalkozásunkról részletesebben szólok, mert születésénél ott lehettem és most is a legkedvesebb munkáim közé tartozik: az évenként hatszor megjelenő ÚTITÁRS c. magyar evangéliumi lapról van szó. Lapunk 30. évfolyamában van, ami a szétszóratásban valószínűleg rekordgyanús idő. Csaknem 35 országba jut el a lap, leginkább helyi terjesztők segítségével, vagy pedig innen a szerkesztőségből. Erre a lapra egynéhány „rendhagyó” vonás jellemző. Benne ír, vele dolgozik vagy terjeszti a sok munkatárs, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Szerkesztői sem kapnak valamiféle juttatást, de nehéz időkben szabad volt a saját zsebükbe nyúlni, hogy a lap meg ne szűnjön. A lap célja evangéliumi kegyességápolás csakúgy, mint a kritikus és éber figyelemmelkisérése mindannak, ami körülöttünk és velünk történik. Újabban célkitűzésünk az is - miután lapunk nincs többé kitiltva Magyarországról -, hogy hidat verjünk a külföldön és az anyaország(ok)ban élő evangéliumi keresztyének között. Kölcsönösen szeretnénk tájékoztatni és segíteni, hogy a mély árkokat közöttünk betemessük. A szombathelyi evangélikus lelkészi hivatal vállalta lapunk terjesztését, amiért Fehér Károly lelkésznek és feleségének itt is szeretném köszönetünket kifejezni. Tőle kapják most már a lapot vajdasági, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és a magyarországi olvasóink. Az előfizetésről és rendelésről is ö ad felvilágosítást. Jelenleg 6000 példányban jelenünk meg, de ez, a szükségletnek megfelelően, a kétszeresére is fölemelhető. Az ÚTITÁRS nem szubvencionált lap, szinte kizárólag előfizetésekből és adományokból él! A Fekete-erdőben nyomják olyan német evangélikus testvérek, akik egy szót sem értenek abból, amit nyomnak. Mégis szinte hibátlan munkát végeznek. 5. Mi a lap szándéka a hazai sajtóval való szorosabb kapcsolattartás tekintetében? Készek vagyunk az együttműködésre. Azonban mindenképpen szeretnénk megtartani függetlenségünket és önállóságunkat. Ahogy azt akkor is megtartottuk, amikor be sem engedtek Magyarországra, vagy amikor az egyházban is csak disszidenseknek tartottak bennünket. Lapunk a jelenlegi magyar országhatárokon kívül élő evangéliumi keresztyének lapja akar maradni, mert erre van igény. Úgyanakkor beszélgetnünk kell egymással arról, hogy milyen téren és milyen mértékben lehetne együtt dolgozni. Talán a zsinat megnyitása után érdemes lenne tárgyalni egymással a sajtó ügyéről is. Beszélgetésünk végén kikívánkozik belőlem még egy régi élményem, hadd mondjam el. Valamikor a hetvenes évek végén felkért a MTA lexikonszerkesztő bizottsága, hogy az ÚTITÁRS- ról és magamról egy készülő irodalmi (?) lexikon részére meghatározott jellegű cikket írjak. Megírtam és cl is küldtem. Soha semmiféle reakció nem jött rá és tudtommal soha sehol meg se jelent. Kerülöúton tudtam meg, hogy a „merész” vállalkozót megbüntették. De nem tartották szükségesnek, hogy a megkérdezetteket értesítsék a vállalkozás leállításáról. Ha ma azért megkérdez az Evangélikus Élet amelynek különben már az ötvenes években cikkírója és tudósítója voltam -, akkor azt szinte fejcsóváló kishitűséggel fogadom. És áldom Istent, hogy ez ma lehetséges, még akkor is, ha ezt ma már sokan természetesnek tartják. Én még mindig - és remélem, még sokáig - csodálkozom ezen az isteni csodán. Gémes István Ez volt Pátkai Róbert igehirdetésének az alapkérdése azon az áprilisi vasárnap délután, amit az angliai magyar lutheránus gyülekezetben tölthettem. - „Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy Krisztus napján dicsőségemre váljatok” (Filippi 2,16) volt az ige. Részletek a tömör igehirdetésből.......a természetes ember mindennél fontosabbnak tartja önmagát. Ez alól a keresztyén ember sem kivétel...”, „...az apostol teológiájának lényege a Krisztus-középpontúság... nem az ember, hanem az ügy fontos”. „Olyan emberek közössége tehát az egyház, ahol nem személyes érdek a motiváló erő, hanem Isten Jézus Krisztusban mutatott szeretete... hagyjuk, hogy az egyház Ura hordozzon minket, ez engedelmességet jelent felelősséggel.” - „Nincsenek hát fontos emberek? Vannak fontos emberek. Akik az ügyért feladják magukat. Nem a véleményüket. Hiszen Pál apostol továbbra is „akaratos” ember marad, de azért ki tudta mondani: „Élek többé nem én, de él bennem a Krisztus.” Az istentisztelet előtt presbiteri ülésen, utána pedig szeretetvendégségen ismerkedhettünk meg londoni magyar testvéreink egyházi életével. Valósággá vált, amit az utóbbi években a felfedezés növekvő örömével mondunk: tizenhetedik egyházmegyénk, a külföldön élő magyar evangélikusság egyik gyülekezetében élhettük meg a közösség, az együvé tartozás élményét. A szeretetvendégség ünnepi eseménye volt a 80 éves Szekeres Pálnak, a gyülekezet alapító tagjának, gazdasági vezetőjének köszöntése. Felelősség, magyarság, ökumenizmus; ezekkel a fogalmakkal jellemezhetők leginkább benyomásaink. Felelősség önmagunkért, egymásért, gyülekezetünkért. - A befogadó ország hasznos polgáraként is megmaradni magyarnak, megőrizni az anyanyelvet, a gyökereket. - Ökumenizmus. Megkapó volt, hogy a lutheránus gyülekezet életében milyen természetességgel vettek részt a más felekezetekhez tartozók és mint megtudtuk, ez nem egyedi, ugyanakkor kölcsönös jelenség. Az egymásrautaltságban a lényeges dolgok kerülnek reflektorfénybe. Az itthoninál személyesebb, közvetlenebb, barátibb légkör jellemezte az együttlétet. Örültünk annak, hogy beszélgetőpartnereink többsége jól tájékozott a magyarországi változásokról, benne az egyházi életet illetően. Érdemes figyelni véleményükre. Egymás hite által épülni. Sajátos fényt kap ez az üzenet a következő években, a hazai és a határainkon kívüli evangélikusság bizonyosan növekvő kapcsolataiban. FrenkI Róbert Magyar népnek keresztyén hitben való épülésére 450 ÉVE JELENT MEG SÁRVÁRON AZ ÚJ TESTAMENTUM IFJÚSÁGI KONFERENCIÁK BALATONSZÁRSZÓN Egyházunk idén is rendez ifjúsági konferenciát 18 és 30 év közöttieknek Balatonszárszón, az evangélikus üdülőben. Időpontok: augusztus 18-24. és augusztus 25-31. Részvételi díj teljes ellátással 1200 Ft. Jelentkezni június 10-ig lehet Fabiny Tamás címén: 1102 Budapest, Kápolna u. 14. PROGRAM Május 26-ra elkészül egy bronz emlékérem, amelynek mind a két oldala gazdagon díszített. Az első oldal a sárvári várat ábrázolja, ahogyan évszázadokkal ezelőtt látta az akkori metszet készítője. Felirat jelzi a helyet: SÁRVÁR, és az időpontot, amelyet ma élünk: 1991. A másik oldalon nyomtatott nagy betűkkel írva: Sylvester János, valamint az évszám: 1541. Itt található egy nyitott könyv, amely alatt az egykori címlap díszesen formázott betűi sorakoznak: Új Testamentum magyar nyelven melyet az görög és diák nyelvből újonnan fordítánk az magyar népnek keresztény hitben való épülésére. A két kép hátteréből három fontos üzenet bontakozhat ki: a magyarság, az Újtestamentum, és egy ember hitvallása. Európának ezen a területén bontakozott ki a magyarság sok évszázados harca, küzdelme. Magyar nyelven, a magyar népnek kezébe kerülhet egy olyan könyv, amelyet itt nyomtattak azon a nyelven, amelyet a nép használ. Ezzel Európa egyik népcsoportja felzárkózik azok közé, akik élen jártak saját kultúrájuk, művészetük bemutatásában, terjesztésében. Ebből a háttérből bontakozik ki Nádasdi Tamás. Róla igy emlékezik meg Sylvester bevezető soraiban: „munkámban buzdítom s egyben segítőm volt... az ő közreműködésével, gondoskodásával, páratlan buzgalmával és bőkezű támogatásával értük el, hogy az Újtestamentumnak ez az isteni műve az ő városában a mi anyanyelvűnkön sajtó alá kerüljön.” Több mint száz éven át a nyugat-dunántúli magyarság - amely akkor többségében evangélikus volt - használta ezt a könyvet. Az itt élők nyelvében mind a mai napig megőriztek emlékeket, amelyek sok nemzedéken át fennmaradtak. A mi mai megemlékezésünk rögzíti a magyarság egyik fontos pillanatát. Az első Magyarországon nyomtatott és magyar nyelvű könyv az Újtestamentum. Kiadásra kerülhetett volna irodalmi vagy történelmi, művészeti, esetleg tudományos mű. A korábban idézett bevezetőben, amelyet Sylvester írt, tudatosítja az olvasókban, hogy miért éppen erre a könyvre van szükség. „Úgy láttam, hogy ha valamikor, hát akkor éppen e században van szükség erre az isteni törvényre, amely visszatarthatja a nemzetet mindenféle gonoszságtól és visszavezetheti, sőt föllelkesítheti az igaz kegyességre... mert mindenkit kötelességre int. Inti pedig a királyokat, az alattvalókat, a püspököket, az egyházat és annak szolgáit, inti az urakat, szolgákat, gyermekeket, felnőtteket, öregeket, erőseket, erőtleneket, gazdagokat, szegényeket. Inti a férjeket, feleségeket, szülőket, fiakat, özvegyeket, szüzeket, végül mindazokat, akik Krisztus Urunknak zászlaja alá sereglettek. Mert ebben van a kegyelem és kiengesztelődés beszéde, ebben van az igazság igéje, ebben a lélek szellemi eledele, ebben az élő víznek a forrása, ebben továbbá az örök élet igéje.” Az egykori sárvári tanító, Gárdonyi Géza írás a Bibliába címmel egy verset írt. Kiegészítette a címet rövid megjegyzéssel: „Az Újszövetség Könyve elé": Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja: Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus etil. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, napfény, Tévelygőnek hívó harang, Roskadónak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek ereszei, Haldoklónak angyalsúgás: „Ne félj: fogd a kezemet" ... Erre a könyvre a mai magyarságnak is szüksége van. Fontos figyelni arra is, hogy a könyv elején található egy vers, amelyet maga Sylvester fogalmazott „Az magyar népnek”. A magyar irodalomtörténet-írás megemlékezik a költői sorok külső formájára, amely magában hordozza az első magyarul írt disztichont, azaz időmértékes verset. A hívő embert magával sodorja egy ember - Sylvester - hitvallása. 0 bizonyságot tesz arról, hogy az Újtestamentumban gyökerező keresztyénség lehetősége és feladata, hogy a minket megszólító Jézus Krisztusra hallgassunk, Őt kövessük. A hitvallás szavait bibliai igehelyek igazolják. Sylvester egyik méltatója így vonja le a tanulságokat: „irányadó intelmei élnek, minden magyar embernek szólnak ma is, mindig is. Jézus személye és az Ige minden idők hitvalló magyar nemzedékeit és a világ bármely helyén élő hívő embereket létérdeküknek megfelelően egybefűzik.” A Magyarországi Evangélikus Egyház és Sárvár város közös rendezésében kerül sor megemlékezésre a sárvári várban május 26-án és 27-én, melynek részletes programját mellékelten közöljük. Solymár Gábor 1991. május 26., vasárnap A NÁDASDY-VÁR UDVARÁN 16.30 Sárvár a XVI. században A kiállítást megnyitja: SZOKOLAY SÁNDOR, Kossuth-díjas zeneszerző 17.00 Emlék-istentisztelet SZEBIK IMRE evangélikus püspök 18.00 Ősbemutató Sylvestcr-Antifona, No. 117. Vezényel: SZOKOLAY SÁNDOR Részletek Sylvester írásaiból: BÁNFFY GYÖRGY érdemes és kiváló művész 1991. május 27., hétfő A POLGÁRMESTERI HIVATAL DÍSZTERMÉBEN Tudományos konferencia 9.00-9.40 Ószövetségi szövegrészietek Sylvester János fordításában Dr. Muntag Andor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem dékánja 9.45- 10.30 Újszövetségi sajátosságok Sylvester János tolmácsolásában Dr. Cserháti Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora 10.30-10.45 SZÜNET 10.45- 11.30 Sylvester János Új Testamentumának helye a magyar művelődésben Dr. Pirnát Antal egyetemi professzor 11.35-12.20 Sylvester szerepe a magyarországi reformáció előkészítésében Dr. Fabiny Tibor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora 12.20-12.45 Sylvester Új Testamentuma, mint a magyar tudományos nyelv forrása Dr. Szabó T. Attila, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola tanára 12.45- 13.10 Bécsi levéltári emlékek Sylvestcrröl Fónyad Pál evangélikus lelkész. Ausztria
