Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-19 / 20. szám

fí#iwr un is \ i vívj i n/ia n is iu Evangélikus Elet 1991. május 19. Az „öttalentomos” szolga- 150 éve született Gyurátz Ferenc püspök -Isten, embereken keresztül is meg­mutatja gondoskodását. Ilyen cseleke­dete volt, hogy századfordulónkon, az akkori dunántúli egyházkerületben Gyurátz Ferenc volt a püspök. Gyurátz Ferenc Bükön (a régi Alsó­bükön) született, 1841. április 27-cn. Édesapja, kis földje mellett, „faragás­sal”, ács- és bognármunkák végzésével tartotta el családját. Édesanyja korán meghalt, és édesapja csak nehéz mun­kával tudta megkeresni a mindennapra valót. A kisfiú kiváló szellemi képességét először tanítója, Szente György, majd pártfogója, Guoth Ignác vette észre. Elemi iskolai tanulmányai után a gim­názium I. osztályának tananyagára is Szente György tanította, majd magán­vizsga után, 1856. őszén került Sopron­ba, a líceum II. osztályába. Gyakran szerepelt az ifjúsági önkép­zőkörben, és ünnepélyeken. Kisebb diákokat tanított, hogy - édesapja sze­rény támogatása mellett - fenntarthas­sa magát. 1863. őszén a „bölcsészet­­jogi-teológiai tanfolyamra" iratkozott be, es - mint teológiai hallgató - újabb 3 évet töltött Sopronban. A teológia mellett irodalommal és filozófiával is foglalkozott. 1866-ban a hallei egyetemre ke­rült, mint ösztöndíjas, hogy teológiai és filozófiai tanulmányait ott foly­tassa. Hazatérve, 1867/68-ban a kövágóör­­si „esperességi kisgimnázium” tanára, és Eősze István esperes-lelkész káplán­ja lett, miután 1867. szeptember 11-én megtörtént lelkészvizsgája, másnap pe­dig Karsay Sándor felavatta a soproni templomban. Kővágóörsről 1868. vé­gén került Beledre, parókus lelkésznek. Beledről 1872. tavaszán került Pápá­ra. Mint pápai lelkész, 1893-1895. kö­zött a veszprémi egyházmegye espere­se, majd pedig 1895-1916 között a du­nántúli egyházkerület püspöke volt. Lelkipásztor volt. Legfontosabb fel­adatának az igeszolgálatot, és a hívek családi otthonaikban történő megláto­gatását tartotta. „Hitvallásos” ige­hirdető volt, mentes mindenféle szélső­ségtől. Híveit még esperes és püspök korában is, személyesen ismerte és szá­­montartotta, pedig az ö idejében még Mezőlak és Takácsi körzete is Pápához tartozott. Több árva és szegénysorsú gyermek neki köszönhette, hogy „em­ber” lett. Tudós volt. Kiemelkedő volt teoló­giai, filozófiai, irodalmi, történelmi, pe­dagógiai felkészültsége. Rabbi ismerő­seivel héber nyelven beszélgetett, Po­zsonyban pedig görög nyelven köszön­tötte Bezzel szuperintendenst. Püspöki látogatásakor Bükön Farkas Elemér lelkésszel a héber nyelvű ószövetségből olvastatott, és forrdíttatott. De tudása nem öncélú volt: gyülekezetének, egy­házának, népének szolgált vele. író-költő volt. Egyházi témákon túl, közérdekű kérdések is foglalkoztatták. Összeállította a pápai egyházközség történetét, írt a szabadkőművességről; kiadta Luther Márton és Gusztáv Adolf életrajzát, Karsay Sándorról, püspök-elődjéről emlékfüzetet adott ki. „A nő" címmel művelődéstörténeti tanulmánya jelent meg. Két imádságos könyvet adott ki: „A hit oltára”, és a „Lelki vezér” több kiadásban jelent meg. Egyházkerületében lelkésztársai szívesen használták 1889-ben megje­lent Agendáját. Lelkészi használatra állította össze „Hétköznapi imák” c. imádsággyüjteményét. Kiadta a pápai Gyülekezeti Évkönyveket; 21 évfo­lyamban pedig püspöki jelentéseit. Te­vékenyen közreműködött a tervezett Egyetemes Agenda előkészítésében. Sok kisebb-nagyobb cikke, tanulmá­nya, elbeszélése jelent meg folyóiratok­ban, újságokban, naptárakban. Az 1911-ben kiadott Keresztyén (Dunán­túli) Énekeskönyv 10 énekét tartalmaz­za. Jelenlegi énekeskönyvünkben is megtalálható 2 éneke. Naplóinak testes kötetei szinte egész életének eseményeit rögzítették. Egyházkormányzó volt. Vezetői­szervezői adottságaira már diákkorá­ban felfigyeltek. Esperesi és püspöki tevékenységét a szeretettel alkalmazott fegyelem és a tapintattal kapcsolt böl­csesség jellemzte. Beosztottjai felé atyai jóbarát, a felügyelőkhöz, mint elnök­társaihoz hűséges testvér volt. De a szabálytalanságokat, rendellenessége­ket, lazaságokat nem tűrte. Az 1891/ 94. évi zsinaton és az egyetemes egyház bizottságaiban is részt vett, és több tisztséget töltött be. Ember volt. Mentes minden kicsi­nyességtől és nagyvonalúságtól. Nyo­mon követte az első világháború ese­ményeit, és közben csendesen küzdött a bánat és a nyomorúság ellen. Papi házának ajtaja mindig és mindenki előtt nyitva volt. Egyik karácsonyes­tén, zavarában, azt a pár új cipőt adta egy koldus kezébe, amelyet felesége neki szánt karácsonyra. Gyermeke nem volt, de jól értett a gyermekek nyelvén. Szerette a sportot: gyakran vívott, és adott vívóleckét káplánjai­nak. Derűs kedélyével gyakori gyo­­morbántalmait is legyőzte. Megértette az embereket, mert az emberek is meg­értették őt. Egyszerű volt, mint min­denki, aki - nagy. Már beledi lel­készi szolgálata idején, a soproni teoló­giára, a Pálfy József halálával megüre­sedett gyakorlati teológiai tanszékre je­lölték, és csak I szavazattöbbséggel győzte le fiatal vetélytársát a tudós lovászpatonai lelkész, Rajcsányi Já­nos. 1925. május 3-án halt meg Pápán. Koporsójánál püspökutóda. Kapi Béla Kol 3,2 alapján az Istenben elrejtett életről szólt. Pápán a templom előtt mellszobra és az egyházi épületek melletti utca is em­lékét őrzi. Nem „urat”, hanem „öttalentomos” szolgát kaptunk benne. Ezért áldjuk az Egyház Urát! Barcza Béla A SZENTLÉLEK... GYŰJT Az életben gyakran megtörté­nik, hogy ha egyszer rosszul ka­nyarodunk, vagy ha egyszer hely­telenül döntünk, emiatt oda ju­tunk, ahova nem akarunk menni, vagy ami még lényegesebb, nem érünk el oda, ahova nagyon is el akarunk jutni. A helyes út megta­lálásához iránytűre van szüksé­günk. Nem minden út vezet Isten­hez, ahogy egyesek feltételezik. Van olyan úttorlasz, ami akadá­lyozza az embert Isten megtalálá­sában. Ez az akadály - a bűn. Sineár földjén egy völgyben vá­ros- és toronyépítéshez kezdtek az emberek, hogy maguknak nevet szerezzenek, hogy el ne széledjenek az egész föld színén. Még egy a nép, és mindnyájuknak egy a nyel­ve - mondta az Úr, de ez csak a kezdete annak, amit tenni akar­nak. A gátlástalan, önhittségben tévelygő nép nyelvét Isten bünte­tésként összezavarta. Zűrzavar tá­madt Bábelben, „és onnan szélesz­­tette szét a népét az ÚR az egész föld színére.” De „iránytűt”, térké­pet is adott a kezükbe - a Bibliát; és gondoskodott egy olyan Valaki­ről - Jézus Krisztusról, aki ismeri az utat, - mivel Ő maga az Út, s útba tud igazítani bennünket. Mégis mennyien nem akartak és nem akarnak ma sem ezen az úton, a keskeny ösvényen járni! Meny­nyien visszautasítják szeretetét! „Hányszor akartalak összegyűj­teni titeket, ahogyan a tyúk szár­nya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok!” (Mt 23,37.) Ez Isten bánata: amikor kézen fogva vezet minket, hogy összetartson, össze­­gyűjtsön az örök életre - de mi nem akarjuk. Mert erőt kell ven­nünk rossz hajlamainkon; mert meg kell szelídítenünk keménysé­günket... Hányszor akart már az Ür újat, jobbat kezdeni velünk - és hányszor kisiklottunk a kezei kö­zül... Nem kényelmes az igazi ke­resztyén élet! Valójában milyen is az igazi keresztyénség? Hogyan megy végbe a megújulás bennünk, hogyan lehet életünk szentté? Jézus elment e világból az Atyá­hoz, de ígérete szerint elküldte hozzánk a Pártfogót, hogy meg­győzze a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében. (Jn 16,7-8.) Kiáradt az Úr Lelke Pün­kösdkor, s azóta vehetik mind­azok, akik vágyakoznak a Krisz­tussal való meghitt közösség után. A Szentlélek végzi megszentelő munkáját a szentek gyülekezeté­vel, vagy a keresztyén egyházzal, a bűnök bocsánatával és az örök élettel, vagyis azzal, hogy először is szent gyülekezetébe visz, és az egy­ház ölébe tesz minket, rajtuk ke­resztül prédikál nekünk, és elvezet Krisztushoz. (Luther) Ahol Krisztust prédikálják, ott van Szentlélek csak, aki alkotója, elhívója és egybegyüjtője a keresz­tyén egyháznak; nélküle senki sem juthat az Úr Jézushoz. „Nyájad, lásd, mint széled el, Eggyé lenni képtelen. Te gyújtsd össze népedet. Veszni tért híveidet! Segíts Urunk!” - hangzik sokak ajkáró ez a Szentlélekért való könyörgés A hívők közösségének egy a hite a szándéka és gondolkodása. Egy i séges a szeretetben, nincs bennt , szakadás és elkülönülés. A Szent- : lélek gyűjt egybe azáltal, hog\ , meghallottam és hallgatom Istei , igéjét. Azelőtt ugyanis egészen a; . ördögé voltam. Sem Istenről, seír i Krisztusról nem tudtam semmit A Szentlélek ragadott meg, s az ige . hirdetése és terjesztése által végzi a megszentelést, így növekedhetek és ; erősödhetek napról napra a hitber és annak gyümölcseiben, amelye ' két Ő teremt. A Szentlélek szüntelenül végzi : munkáját. A teremtés már mögöt­tünk van, a megváltás is elvégezte tett, de állandóan történik az egy begyűjtés az ítélet napjáig, és arra rendeli a Szentlélek a gyülekezetei a földön, hogy általa mondjon és cselekedjék mindent. Hiszen ke­resztyén egyházát nem gyűjtötte még egybe, a bünbocsánat osztását sem fejezte be még Isten. Abban hiszünk tehát, Aki nap­ról napra vonz minket igéjével, és hitünket adja, növeli és erősíti ugyanazzal az igével és bünbocsá­­nattal; ha pedig mindezt elvégezte, mi viszont ragaszkodunk hozzá, és meghalunk a világnak és minden nyomorúságnak: végül egészen és örökké megszentel minket az Úr Lelke. Szabó Magda Pályázati felhívás Az Evangélikus Országos Egy­ház pályázatot hirdet megüre­­sedés következtében a fóti Kán­torképző Intézet gondnoki állásának betöltésére. Szolgálati lakás van. Fizetés megállapodás sze­rint. Jelentkezni lehet írásban június 1-jéig az Evangélikus Or­szágos Egyházi Iroda címére. (1085 Budapest, Üllői út 24.) MEGHÍVÓ Isten iránti hálával és örömmel értesítjük, hogy az egykori Evangé­likus Özvegy Papnék Otthonának új épületszárnyát május 20-án pün­kösdhétfőn délután 5 órai kezdettel - a Johannita Rend képviselőjének részvételével - adjuk át 'Szebik Imre püspök szolgálatával. Ezen az ünnepen a Szeretetotthon új nevet vesz föl: EVANGÉLIKUS PAPNÉK és JOHANNITA SZERETETOTTHON néven kíván szolgálni Isten dicsőségére és a rászoruló idős testvérek megsegítésére. Ünnepünkre tisztelettel és szeretettel meghívjuk és várjuk! Erős vár a mi Istenünk! A Szeretetotthon Igazgatótanácsa „A KERESZTYÉN HIT LEGYŐZI A HATÁROKAT ÉS EGYBEFORRASZT” Hihetjük, sikerült hagyományt teremteni azoknak, akik elindították a Nemeskéri Napok sorozatát. Április utolsó vasárnapján tizenegyedik alka­lommal szólaltak meg a templom harangjai, hogy közös hálaimára és örvendezésre hívják Dunántúl és Burgenland evangélikusságát. Bár a kört még lehet szélesíteni is, mert Békés megyéből is érkeztek evangélikus testvérek erre a kétévenként visszatérő ünnepre. Az ünnepi program délelőtt is­tentisztelettel kezdődött, amelyen az Ausztriából érkezett vendégek tiszteletére a liturgikus szövegek magyarul és németül is elhangzot­tak. Az igehirdetői szolgálatot Sze­bik Imre püspök végezte, aki Can­tate vasárnapjára előírt evangéliu­mi ige alapján, Mt 21,14-17 alap­ján hirdette Isten igéjét. A püspök bevezetőjében el­mondta, hogy a Nemeskéri Nap mindig jó alkalom volt emlékezni. Emlékezni az építőkre, akik ezzel a templommal is példát adtak arra, hogy Istennek a legszebbet és leg­jobbat kell adni. Ám látnunk kell, hogy Istennek nemcsak az építés, az alkotás terén kell a legjobbat adni, hanem egyéni életünkből is. Püspökünk az ige üzenetét, Jé­zusnak a főpapokkal és írástudók­kal való párbeszéde alapján három fontos dologban foglalta össze. Először arról szólt, hogy „Jézus Krisztusra mindenkinek szüksége van.” Jézus kortársai is érezték, hogy Jézusból isteni erő árad. Számtalan dolgot vártak tőle. Gyó­gyulást, választ életüknek gyötrő dilemmáira, oltalmat, bátorítást. Ma sincs ez másként. Egyetlen em­ber sem képes kikerülni az élet kese­rű eseményeit. Nem is ez a cél, hanem az, hogy megfelelően tudjon reagálni ezekre a kihívásokra. El kell viselnie az embernek a reá mért kereszt súlyát. Önmagában az em­ber gyenge, de aki Krisztussal hor­dozza a terheket, akinek Krisztusra szüksége van, az erős marad min­den körülmények között. Második fontos üzenete az igé­nek, hogy „Jézus mindenkin segíte­ni akar”. Akkor kétféle reménység élt az emberekben Jézussal szem­ben. Egyrészt politikai, vagyis Jé­zusban látták a szolgaságból való szabadulás útját. Másrészt gazda­sági, mert Jézustól várták életkö­rülményeik megjavulását. Akkor is csalódtak, de ma is csalódnak azok, akik ilyen várakozással te­kintenek Jézus felé. Mert ezek csu­pán részérdekek. Jézus nem elégíti ki az ilyen jellegű vágyakat. Ő másra vállalkozott. Ö nem részt vállalt az emberért, nem egyéni vá­gyak kiszolgálója volt, hanem éle­tét adta váltságul a világért és így segített minden emberen. Ő minde­nét, az egészet, életét áldozta fel, hogy minden ember, aki hisz őben­ne, élhessen. Végül püspökünk arról szólt, hogy „Jézus dicsérete nem némul el soha”. Isten akkor engedte, hogy gyermekek szája dicsőítse Istent. Bármit hoz a holnap, minden kö­rülmények között továbbcsendül Jézus dicsérete. Cantate vasárnap­ja különösen alkalmas Jézus dicsé­retére. Luther szerint ez a vasárnap három dolgot jelent: Hogy dicsérje Istent, hogy utaljon a zene a terem­tés rendjére, amit Isten szeretetből adott az embernek és hogy jobbá tegye a dicséret szava lelkünket. Ez a Nemeskéri Nap legyen jó alka­lom, az igének ennek a hármas üzenetére figyelve, ilyen dicséretre, hogy jobbá, igazabbá legyünk. - fejeződött be az igehirdetés. Az ebédet követően délután templomi ünnepéllyel folytatódott a nap eseménysorozata. A délutáni program bevezetőjében Bárány Gyula esperes szólt arról, hogy egyik fő célja ennek a visszatérő ünnepnek az emlékezés. Ma is em­lékezünk, noha ez az emlékezés a következő előadások tükrében mégis a jövőbe mutat. Emlékezé­sünk figyelmeztet, hogy Isten min­dig hatalmasabb, mint az emberi csüggedés. Ez az ünnep arra is jó alkalom, hogy kapcsolatot teremt­sünk Istennel és egymással. Végül lehetőséget ad ez az ünnep szólni, kitekinteni azokra a dolgokra, amelyek egyházunk életéhez szo­rosan hozzátartoznak. A délutáni első előadást dr. An­­dorka Rudolf egyetemi tanár, szo­ciológus tartotta. „A magyar falu jövője” címmel. Az előadó kifejtet­te, hogy a falvak korábban is, és ma is hátrányos helyzetben voltak és vannak. A falvakban élők szegé­nyebbek a városban élőknél. Élet­­körülményeik rosszabbak, infra­struktúrájuk fejletlenebb. így van ez annak ellenére, hogy a falvak népessége fontos funkciót lát el az egész társadalom számára. Falvak nélkül a társadalom nem tudna lé­tezni. A magyarság megtartó ereje mindig a parasztság volt. Éppen ez a tény adta az előadás pozitív ki­csengését, tudniillik hogy a pesszi­mista jóslatok ellenében, az előbb említettek miatt is, a falvak tovább fognak élni a jövőben is. Andorka Rudolf előadást tart A délután másik előadója dr. Gustav Reingrabner, Burgenland szuperintendense volt, aki a „Bur­genlandi falvak és evangélikus gyülekezetek jövője” címmel tar­totta meg előadását. A gondok sok vonatkozásban hasonlóak a mi gondjainkhoz. Az életszínvonal emelkedésével náluk is csökkent a népszaporulat. A hivatalbeli mobi­litás megnőtt. Sokan elhagyták a falut a város szívóhatásának en­gedve. A gyülekezetek ezzel együtt zsugorodnak és elöregednek. Az érvényesülés vágyának előtérbe kerülésével az emberek lelki beállí­tottsága megváltozott. Ebben az új helyzetben kell ezeknek a kihívá­soknak megfelelni az egyházaknak és megadni a választ ezekre a gyöt­rő kérdésekre. Az ünnepély fényét tovább emelte és keretet adott annak Sza­bó Judit énekművész szólóéneklé­se, Oláh László előadóművész versmondása, Váray Tamás főis­kolai tanár orgonajátéka és a győri ifjúsági énekkar szolgálata. Az egész napos programot Sze­bik Imre püspök zárszava és imád­sága zárta, aki még mintegy útra- < valóként hangsúlyozta: „Ézen a ' napon szó volt jólétről és lelki i igényről. A kettőt párhuzamba le­het állítani úgy, hogy egym;< : kiegészítsék. De vigyáznunk ke . 1 arra, hogy a jólét után vágyako. 1 va, azt elérve, ne vegyük át azz. 1 együtt a közönyt és az Istentől val 1 elfordulást, hanem lelkűnkbe! megmaradjon a hála és Jézus di csérete, ami ezen a napon is hangol kapott.” Kiss Miklós TOTÁLKÁR Száguldó gyorsvonatunk lassított, majd nyílt pá­lyán megállt. Fülkénkben elkezdődtek a találgatások, hogy miért. Ki ezt, ki azt mondotta s igyekezett igazá­ról meggyőzni útitársait. Kalauz sietett végig a kocsi folyosóján - futtában tájékoztatva az utazóközönséget.- Legkevesebb két órát késünk! Egy férfi lehúzta az ablakot és körülnézett.- Sűrű , fekete füst gomolyog ott elöl a mozdony­nál. Minek a füstje, nem tudom. Az átellenes (folyosói) ablakból bővebb magyará­zat hangzott el.- Valami - talán olaj - ég a mozdony alatt. Látni a lángját. Erre már én is kidugtam fejemet fülkénk ablakán. Embereket láttam, akik kezükben a piros kézi poroltó készülékkel siettek vonatunk eleje felé. Mentőkocsi, rendőrségi autó érkezett szinte egy időben. Felröp­pent és fülkéről-fülkére terjedt gyorsan az égő olaj sötét füstjénél is feketébb hír: a mögöttünk lévő fény­sorompós vasúti átjárónál mozdonyunk keresztbe ka­pott egy a pirosba (tilosba) behajtó személygépko­csit... Leszálltam - sokadmagammal - a vonatról és a párhuzamos sínpáron talpfákon, bazaltköveken bot­ladozva közelítettem hosszú szerelvényünk mozdonya felé. Közben még újabb mentőkocsik érkeztek, egyi­kük rohammentő. A mozdony előtt - félig alája gyűr­ve - megpillantottam a személygépkocsi roncsát: ösz­­szevissza görbült, lángoló vastraverzeket, a tűzben pirosból sárgára olvadt hátsó lemezborítást. Vészes vijjogással, dübörgő motorokkal, két tűzol­tóautó száguldott a helyszínre. A róluk lezúduló ro­hamsisakos legénység a fecskendő csöveit a lángokra irányítva percek alatt eloltotta a tüzet. A roncsot autómentő daruja tépte le a mozdony elejéről. A vonatról leszállt utasok közül jónéhányan, akik a nagy késés miatt értelmetlennek látták utazásuk folytatását, igyekeztek autóstoppot fogni, hogy visz­­szatérjenek kiindulási állomásukra; a többség pedig felszállt a szerelvényre. Vártunk. A beharangozott kétórányi késésből há­rom óra lett, mire megmoccant vonatunk hátrafelé, hogy a közeli állomáson vágányt váltva folytathassa majd útját előre, Budapest irányában. Lassú tolatás néhányszáz méteren. Tekintetünk vé­gigpásztázta a vonat mentét. Volt mit néznünk. Ki­sebb-nagyobb autóalkatrészek szegélyezték a töltésol­dalt. Egy utastársunk monoton hangon leltározott.-Kocsiajtó... üléspárna... kerékblokk... fékpo­fa... a kardántengely csuklója... lökhárító darabja... - A szenvtelen hang hirtelen élénkebbre váltott.- Most ne tessék kinézni! - Ez a felszólítás a közöt­tünk lévő hölgynek szólt. Fényes, fekete műanyag terítő következett - emberi alakot sejtető hosszúkás halomra borítva. Egyik végé­nél szürke zokniba bujtatott láb látszott ki alóla... Átellenes ablakhoz tódultunk. Egy utánfutó szá­nalmas roncsát láthattuk és - síneket, talpfákat, köve­ket, sarjadó füvet, mindent belepő - vastag, szürke porréteget. A kép összeállt. Márciusi hétvége (szom­bat) lévén, egy fiatalember, aki családi ház építésébe fogott, személygépkocsijához kapcsolt utánfutóján sok zsák cementet szállított leendő háza alapozásá­hoz, egyenesen a lábatlani cementgyárból. Sietett s hogy a nagy munkát mielőbb megkezdhessék, türel­metlenségében nem vette figyelembe a fénysorompó tilos jelzését... Cement híján másféle ház - síri hajlék - készítésébe fognak majd most a falujabeli szomszédok, rokonok, jóbarátok.- Házadat hű, nehéz kezek építik már... nő a tető: gyertya fénylik s a lábodnál ott szunyókál a temető. (Sinka L: Halált küldött az...) A totálkáros személygépkocsinak a biztosító révén új autó állja helyét, de vajon ki, vagy mi pótolja a szintén totálkáros, mert elpusztult vezetőt, az embert? Költői kérdés, amire nem várható érdemleges válasz. Mindenki tanult fizikát, következésképpen minden­ki tud Newtonról, hogy milyen nagy természettudós volt. Azt már sokkal kevesebben tudják róla, hogy ez a tudomáínyos világhíresség alázatos, bűnbánó hittel csüngött megváltó Krisztusán és erről lépten-nyomon bizonyságot is tett. Egyik fizikai tanóráján a harma-, dik hitágazatba foglalt hittételünkről kezdett beszélni egyetemi hallgatósága előtt:- Hiszem a testnek feltámadását. Látva jónéhány hallgatója ajkán a kétkedő, sőt gúnyos mosolyt, bemutató fizikai kísérletet végzett, tágas edényt megtöltött fűrészporral, vasreszeléket kevert bele és felszólította hallgatóit, válogassák ki a vasreszeléket a fürészporból. Miután a teljesíthetetlen feladat elvégzésére senki nem vállalkozott, a profesz­­szor mágnesrudacskát dugott az edénybe, néhányszor megforgatta, majd felmutatta hallgatóságának a mág­nest, amely összegyűjtötte, magára vonzotta mind a fűrészporba kevert vasport.- Hiszem, hogy Istennek, aki e vasrudat mágneses erővel ruházta fel, lesz hatalma arra is, hogy az én szétszórt poraimat majd egykor összegyűjtse és új életre feltámassza. Eltűnt az ajkak hitetlenkedő mosolya. Per analogiam: új kocsi - új ember. Mindkettőért fizetni kell. A kocsiért majd megfizet a kaszkóbiztosí- F tás, az összehasonlíthatatlanul értékesebb, örökké élő f új emberért már megfizetett Jézus Krisztus - arany­nál, ezüstnél, minden kincsnél drágább - minden bűnt eltörlő szent vérével. t Erre a látásra - hitre - nyitja meg szemünket a j megvilágosító Szentlélek. Sághy Jenő I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents