Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-12 / 19. szám

vangeiiKus met 1991. május 12. GYERMEKEKNEK VENDÉG ÉRKEZIK Ábrahám, mint különleges ajándé­kot, ügy ízlelgette új nevét. Tudta, hogy az Isten ígérete tartja még benne az életet. Naponként várta, hogy jelet kap Tőle. Azon a napon szörnyű meleg volt. A nap tüze embert és állatot egyformán meggyötört. Ábrahám a sátor árnyékos oldalához húzó­dott. Valami kis szellőre vágyott. Onnan, ahol ült, éppen rá lehetett látni az útra. Persze, senki nem járt arra. Minden józan ember elkerül­te a forró ösvényt. Ábrahám is be­csukta inkább a szemét. Fáradt volt a hőségtől. Egyszerre azt érez­te, hogy nincs egyedül. Fölnézett és három férfit látott. Időbe telt, amire ki tudta venni arcvonásai­kat, mert a nap fénye elvakította. Hirtelen fölpattant. Itt a várva várt jel.- Uram - szólt hirtelen ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat. Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! Én meg hozok egy falat kenye­ret, hogy felüdüljetek, és úgy men­jetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el.- Az bizony jó lesz - felelték az idegenek. - Tedd azt, amit mond­tál. Ábrahám besietett a sátorba Sá­rához:- Siess, dagassz meg három mérték finom lisztet - szólt hozzá -, és süss lángost, mert vendégek érkeztek. A nap melegével már régen nem törődött. Csak az volt a fontos, hogy a vendégek jól érezzék magu­kat nála. Tudta, hogy nem akárkit tudhat a házában. Kiszaladt a csordához is. Elkapott egy szép borjút, odaadta a legényének, az pedig gyorsan elkészítette. A ven­dégek elé a frissen sült hús mellé tej és vaj is került bőven. A sátorból már érződött a lángos illata. Ábra­hám ott állt a fa alatt, és nézte, hogyan esznek a jövevények. Ami­kor jóllaktak, így szólt a vezető­jük:- Hol van Sára, a feleséged?- Itt a sátorban, ő sütötte a lán­gost - felelte Ábrahám, bár kicsit csodálkozott, honnan tudja az ide­gen Sára nevét.- Egy esztendő múlva, amikor visszatérek hozzád, feleségednek, Sárának fia lesz. Sára ott hallgatódzott a sátor bejáratánál. Minden szót hallott, hiszen az idegenek a ponyva másik oldalán ültek. Amikor az idegen arról beszélt, hogy gyermeke lesz, felnevetett. Miután elfonnyadtam, lehet-e még gyönyörűségem? - dörmögött magában. - Meg az uram is öreg. Az ÚR küldötte azonban meg­hallotta a nevetést.- Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan hogyan szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetet­len az ÚR számára? Újra mondom. Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Sára szégyenkezve jött elő a sá­torból. Tagadni próbálta neveté­sét. Félt, hogy megsérti a vendéget. Még akkor is a sátor előtt tördelte a kezét, amikor a vendégek elin­dultak Sodorna felé. Ábrahám el­kísérte őket egy darabig. Tudta már, hogy az Istent látta vendégül házában. KI VAGYOK ÉN? 1. ember 1. Hosszú hajam van. 2. Nyughatatlan természet vagyok. 3. Apám nagy király. 4. Egész Izráelben nincs olyan szép ember, mint én. 5. Megölettem a bátyámat. 6. Egy tölgyfa lett a vesztem. 2. ember 1. Fiatal vagyok még. 2. Anyám is nagyanyám is hívők voltak. 3. Mesteremet még a fogságba is elkísértem. 4. Nem csak a nevem szerint vagyok Istent tisztelő. 5. Gyomromra való tekintettel egy kevés bort taná­csoltak nekem. 3. ember 1. Három fiam van. 2. Elődeim elfordultak Istentől. 3. Két nagy birodalom között őrlődöm. 4. Évtizedek óta én rendeztem az első igazi páskaün­­nepet. 4. ember 1. Fiaim meghaltak. 2. Tíz évig külföldön éltem. 3. Volt idő, amikor csak a mózesi törvényeknek kö­szönhettem, hogy nem haltunk éhen. 5. ember 1. Hasznos ember vagyok. 2. Semmi jogom nincs. 6. ember 1. A hegyekben lakunk. A játékra való megfejtéseiteket a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok. Kérlek titeket, hogy írjátok rá azt, hogy mikor találtátok ki, pl. „2. ember - ötödik meghatározás után”. A cím: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Hadd mondjunk köszönetét egy testvérünknek, aki a játék jutalmazásához könyveket ajánlott fel. Mivel ezek a lehetőségeink nagyon szűkösek, ezért nagyon jól jött a segítség. Köszönjük! Lakozzál bennem! Istenem, lakozzál elmémben és képességeimben; lakozzál szemeimben és nézéseimben, lakozzál szájamban és az én beszédeimben, lakozzál szívemben és gondolataimban, és maradj velem az utolsó órán. Breton halászok imája Édes Istenem, légy jó hozzám, a tenger oly hatalmas, és a csónakom oly kicsi. FIATALOKNAK Ős üvöltés Nemcsak és nem elsősorban egyéni sors fakasztja. A betegségen, az irtóztató magányon túl a közösség, a nép nyomora és bűne készteti kitömi, az az iszonyat, amelyből csak egyéni fájdalmakat érzünk legtöbben, de amelyet a megtisztult, okos szem meglát. Ős üvöl­tés, amely felhangzott a 137. Zsoltárban, Berzsenyi ódájában (Magyarokhoz) és József Attiláéban (Ha­zám) egyaránt. Ős üvöltés - bárha fölszakadna a mi szívünkből is! Amikor ott állsz a haldokló kórházi ágya mellett. Mindent megtennél, hogy még visszatartsd, és tehetet­len vagy. Bárha nem reménytelenül, beletörődve for­dulnál a kijárat felé! Beszélgetsz hetedikes kislánnyal. Hogyan került otthona nyomorából az utcára, lett nemi erőszak ál­dozata, és hogyan próbált öngyilkos lenni. És bár szívéből bán mindent, nincs ereje, és nincs erőd, mely visszatartaná. Bárha nem a „nyomor egykedvű csend­je” oldaná fel a tömény bánatot (József A.: Elégia)! Fiatallal találkozol. Tolókocsihoz kötötte születé­sétől orvosi hiba. Idősödő szüleire van bízva, kik belerokkantak már az emelgetésbe, a gondozásba. És eltakarod a szemed, ha magadban tíz-tizenöt évre előre gondolsz, milyen jövő vár rájuk. Bárha felsza­kadna szívedből ős üvöltés! Nézelődve, tűnődve, hallgatózva Élek itt a világban évek óta. Néha minden adott tanult fejemnek, Néha meg nem akadt okosra lelkem. Am, ha látom, igen, ha meglátom Azt, hogy miben élek, Felszakad ma szivemből ős üvöltés. (Sági Loncz Péter) Hiszen olykor már maga az üvöltés elég. („S aztán hát elment persze, - csend lett végül is a vidéken, De a szívében is csupa csend volt már akkor...” Füst Milán: Öregség) Máskor pedig ez a kiáltás cselekvésre ösztökél - alkalmi feladatok vállalására vagy egész életmódváltásra, olyanra is, amely azelőtt őrültségnek tűnt talán. Ős üvöltés - ha hiányolom és várom is, mégsem ebben van a csodaszer, az erő. Inkább abban a hitben, hogy van, aki hallja, legyen az kollégiumi szobatárs, a gyülekezet, a nép vagy Isten. Végül abban a tény­ben, hogy van aki hallja, akinek ereje és hatalma van, mert nemcsak elszenvedte, hanem le is győzte a halált. Bencze András Az Esti Hírlap április 20-i számá­ban jelent meg (nagy) aláírással egy cikk: Hívásra házhoz megy a maszek lelkész. Talán többen ol­vastátok, hallottatok róla, várha­tóan még fognak erről beszélni. Röviden: arról van szó benne, hogy egy fiatal - önmagát evangé­likus segédlelkésznek mondó em­ber hirdetést adott fel, hitoktatást vállal magánházaknál „csak igé­nyeseknek”. Hajlandó bárminemű hitet oktatni evangélikustól moha­medánig. Vállal keresztelést laká­son, esketést egyéni kérések sze­rint... Néhány dolgot hadd mondjak evvel kapcsolatban avval a tudat­tal, hogy egy szenzációra éhes na­pilap nem mindig adja vissza pon­tosan a riportalany szavait, és av­val a szándékkal, hogy ne káros pletyka, hanem építő gondolkodás szármázhassák belőle. Az egyik kérdéskör, amelyet fölvet az írás, ■ az evangélium gyülekezethez kö­töttsége. A páli levelek egyik leg­komolyabb és legmaibb intése: „Ne igazodjatok a világhoz!” (Róm 12,2.) Lehet, hogy Ameriká­ban vagy Nyugat-Európában ele­get tesznek egyéni kéréseknek egy­­egy szertartás formáját vagy tartal­mát illetőleg; lehet, hogy Magya­rországon is van igény a kényelem kedvéért házi hittanoktatásra, es­­ketésre - de ez a „világ” rendje. TÜZPRÓBA Igaz az is, hogy a vallásgyakor­lás módja is az alapvető emberi jogok közé tartozik. Isten népében azonban mindig élt a vágy együtt lenni a másik keresztyén emberrel nemcsak fizikai, hanem lelki érte­lemben is. Ezért helyes, ha a ke­­resztség istentisztelet keretében történik; ezért jó, ha a házasság egyházi megáldásánál is jelen van a családon kívül néhány gyüleke­zeti tag; ezért kíséri a gyülekezet is utolsó útjára az elhunytat, ezért is mondjuk el a több mint másfél ezer éves Apostoli Hitvallást. Főleg vá­rosi gyülekezetben jó arra gondol­ni, hogy nem szólal meg az evangé­lium a maga teljességében, ha a látható gyülekezetről és az Egyház egészéről nem emlékezünk meg. Nincs magánkeresztyénség - még­ha igény és állampolgári jog lenne is rá. A másik kérdéskör a lelkész fize­tése: Azt 'írja a'-cikk:: ->,yA szolgálta­tás (így! - BA) áráról nem volt hosszas vita. Alkalmanként ötszáz forintot kér.” Jézus evvel szemben azt mondja: „Ingyen kaptátok, in­gyen adjátok.” (Mt 10,8.) Valami­ből mégis meg kell élnie annak, aki az evangélium hirdetésére szánja rá magát! Erre két utat látunk az Újszövetségben és az egyháztörté­netben. Az egyik Pál útja. Ő ke­nyérkereső munkája mellett végzi az evangélium hirdetését. Persze, ő sem utasította vissza a gyülekezet segítségét. A másik út a többi apostolé (ahogy lKor 9,3kk-ből tudjuk), és Jézusé (Lk 8,1-3), aki­ket egy-egy közösség tartott el, hogy ők teljes életüket az igehirde­tésre szánhassák. De soha nem a végzett munka ellenértékeként kapták a megélhetést. Ezt az utat járják a történelmi felekeztek kö­zösségei. Ám igaz, ez alapján ne­künk is felül kell vizsgálnunk, hogy helyes-e a lelkészeknek ado­mányt adnunk egy-egy temetés vagy keresztelés alkalmával, illetve helyes-e a lelkészeknek ezt elfogad­nia. Hiszen nem szolgáltatás az, amit végzünk, hanem szolgálat. És nem emberi igények kiszolgálása megfelelő bér ellenében, hanem Jé­zus Krisztus parancsának szolgá­lata. Talán érződik, nem köveket sze­retnék dobálni egy velünk-korú -emberre, aki TlyeH^s.ttiaszek­­lelkész” vállalkozásba fogott*..ha­nem kihasználni az alkalmat, hogy mindazon, amit megszoktunk, ezért természetesnek tartunk, és amit ez a cikk megkérdőjelezett, elgondolkodjunk, hogy hagyomá­nyos egyházi életformánk így is tűzpróbán menjen át, amit értékte­lennek találunk, elmaradjon, az ér­tékes pedig fényesen ragyogjon. (BA) KISKŐRÖS Április 20. és 21. napjain a Teológiai Hallgatók 14 főnyi csoportja szolgált Petőfi szülővárosában és annak szórvá­nyaiban. A teológus-napot dr. Fabiny Tibor professzor vezet­te, aki szombaton az ifjúság számára, vasárnap a 10 órás istentiszteleten hirdette az Igét. A reggeli istentisztelet szol­gálatát Jakab Béla nagyváradi ösztöndíjas teológus látta el. Ugyancsak Erdélyből volt jelen és tartott beszámolót Székely Levente halmágyi ösztöndíjas hallgató. A népes gyülekezetben- amely 20000 Ft adománnyal járult a lelkészképzés ügyéhez- különböző szolgálatot végeztek Bakay Beatrix, Hegedűs Attila, Horváth Tamás, János Zsuzsa, Molnár József, Rihay Szabolcs, Sefcsik Zoltán, Solymár Mónika, Szarka István, Tuska Tibor és Verasztó János teológiai hallgatók. Május 10-én, pénteken 14 órakor országos közgyűlés lesz az Üllői út 24. II. emeleti imatermében. Minden ér­deklődőt hívunk és várunk. Ez idén került sor a - főleg - magyar protestáns fiatalokat és a találkozók régebbi törzstagjait összegyűjtő, 32. egyhetes konfe­renciára, amelyet Németország legészakibb részében, Schleswig városától délre, a bünsdorfi evan­gélikus egyházi üdülőtelep épülete­iben rendeztek meg. Körülbelül 90-en jöttek el erre az alkalomra, 9 országból érkeztek a találkozóra. A résztvevők egyharmada Német­országból jött, de érkeztek szép számmal ilyenek az északi orszá­gokból (Dánia, Finnország és Svédország), Angliából, Hollan­diából és Svájcból is. Mint az el­múlt három év során, Magyaror­szágról is voltak a konferencián és idén először jöhettek arra Erdély­ből is, ahonnan hatan tudtak ele­get tenni a rendezőség meghívásá­nak. A találkozó témája ez idén Já­nos evangéliuma egyik versére uta­ló „Tudakozzátok az Írásokat” mondat volt és ezért az előadók nagy része a magyar nyelvre fordí­tott Szentírással foglalkozott. A résztvevők nagy része már szombaton, március 23-án délután megérkezett, így aznap este került sor a bemutatkozásra, majd más­nap, Virágvasárnap, a megnyitó istentiszteletre, amelyen Kellner Ilona (Stockholm) és Varga Pál (Heidenheim) ifjúsági lelkészek szolgáltak. Á nagypénteki, úrva­csoraosztással egybekapcsolt is­tentisztelet szolgálatát Gémes Ist­ván (Stuttgart) és Kelemen István AZ EURÓPAI MAGYAR EVANGÉLIUMI IFJÚSÁGI KONFERENCIA 32. TALÁLKOZÓJÁRÓL (Nagyvárad) végezték, míg a szombati záróistentiszteletet Joób Olivér (Zürich) tartotta. Ezektől az alkalmaktól eltekint­ve, a napi program a következő rend szerint alakult: Reggeli előtt közös imaóra volt, amelyet kizáró­lag női résztvevők vezettek. A reg­geli után bibliatanulmányok kö­vetkeztek, amikor is az aznap érin­tett témákkal foglalkozó igehelye­ket lelkészek és teológusok (Gémes Pál és Weisz Jenő - Németország, Foris Katalin - Erdély és Pósfay György - Svájc) valamint egy or­vos (Dr. Békássy Albert - Svédor­szág) magyarázta. A délelőtti fő­előadás a Biblia keletkezéséről, Is­ten üdvtervéről, a Biblia és a refor­máció viszonyáról, arról a kérdés­ről, hogy hogyan éljünk a Bibliával és a Bibliának a magyar irodalom­ra való hatásáról szóltak. Ezen té­mák előadói (az említett sorrend­ben) Joób Olivér (Zürich), Cseri Gyula (Giessen) Pósfay György (Genf), Gémes István (Stuttgart) és K. András Emese (Nagyvárad) voltak. Az ebéd utáni hosszabb szabadidő sok sétára és beszélge­tésre adott alkalmat, szerdán du. pedig minden résztvevő - pár órás kirándulás keretében - megtekin­tette a schleswigi dómot, felkere­sett egy kis halászfalut és egy híres viking múzeumot. Minden délután témapárokba osztott nagy emberi kérdésekkel foglalkoztak a konferencia részt­vevői. Először közösen meghall­gattak egy bevezető előadást, majd hét csoportra oszolva beszélgettek a napi témákról, amelyek a követ­kezők voltak: Hit és kételkedés, Magány és közösség, Öröm és bá­nat, Élet és halál. Két lelkipásztor (Varga Pál és Molnár-Veres Pál), egy diakonisszatestvér (Kelemen Erzsébet) és egy pszichológusnő (Vissemé P. Irén) szavai vezették be a megbeszéléseket. Vacsora után kultúrprogramok voltak: Tüski József hollandiai lel­kipásztor Károli Gáspár bibliafor­dítására emlékezett és megnyitotta a régi magyar bibliafordításokat bemutató kis kiállítást. Egyik estét az ifjúság tagjai rendezték meg és Dávid király élete egyes esemé­nyeinek drámai, zenei, irodalmi és képzőművészeti bemutatására szó­lították fel a megjelenteket. Joób Árpád jelenleg Finnországban munkálkodó zenetanár „A Biblia a népzenében”, Szente Imre stock­holmi tanár „Á Biblia Ady költé­szetében” és Szabó András szegedi tanár „A Biblia és a festészet” cím­mel tartott érdekes előadást, míg nagypénteken Gárdonyi Zsolt würzburgi professzor és orgona­­művész Bach János Sebestyén „Já­nos Passió-ját” ismertette és abból részleteket mutatott be. Ugyan­csak ő szervezett egy alkalmi ének­kart a megjelentekből, amely több alkalommal, így a schleswigi dóm­ban is énekelt. Az esti áhítatokat, valamint a nagycsütörtöki vigíliát a fiatalok vezették. Ők ezek után - legtöbbször - még sokáig együtt voltak spontán szervezett közössé­gi alkalmakon. Szombaton, a záróistentisztelet előtt a konferencia kiértékelésére (,,morzsaszedés”-re) is sor került; akik még vasárnap reggelig a kon­ferencia helyszínén maradtak, azok nagyszombat este és húsvét reggelén számukra tartott áhítato­kon is részt vehettek. Akik jelen voltak ezen a konfe­rencián, elmondhatták, hogy a részvétel nagy lelki és intellektuális meggazdagodást jelentett számuk­ra, eltekintve attól, hogy sok régi baráttal találkozhattak, vagy uj barátokra tehettek szert. Igen ör­vendetes volt, hogy a találkozón aránylag sok olyan fiatal vett részt, akik mar a Kárpát-medencén kí­vül, tehát külföldön születtek. A jövő évi nagyheti találkozót Né­metország középső részén, Frank­furt közelében kívánják a felelősök megrendezni. Pósfay György Gyűjteményi konferencia Egyházunk gyűjteményi ágazatainak vezetői április 16-án egésznapos szakértekez­letre hívták össze az egyházmegyék gyűjteményi előadóit. Dr. Fabiny Tibor ügyvivő bevezető tájékoztatása után múzeumi részről Regősné Zászkaliczky Zsu­zsa művészettörténész a műtárgyleírás elméleti és gyakorlati kérdéseiről, az állag­­megóvás ügyében Simon Imola az Országos Széchényi Könyvtár Soros Restauráló tevékenységéről adott hasznos információt. Részt vett az ülésen Künstler Ferenc, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának levél­tári osztályvezetője is, aki az egyházi gyűjtemények előrelátható állami támogatá­sáról nyújtott tájékoztatást. Az egyházmegyei előadók által felvetett problémákra és kérdésekre Vető Béla, az Evangélikus Országos Levéltár, dr. Mányoki János az Evangélikus Országos Könyvtár, Fabiny professzor pedig a Múzeum részéről adott feleletet. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az Evangélikus Országos Egyház pályázatot hirdet megüresedés következtében a Fóti Kántorképző Intézet gondnoki állásának betöltésére. Szolgálati lakás van. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet Írásban június 1-jéig az Evangéli­kus Országos Iroda címén (1085 Bp., Üllői út 24.) JELENTKEZÉS NYÁRI KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAMOKRA Egyházunk Kántorképző Intézete három nyári tanfolyamot szervez, melyeknek időpontjai: I. június 24—július 13-ig, II. július 15—27-ig, III. augusztus 5-24-ig. A jelentkezéseket május 10-ig kell a Kántorképzö Intézet címére (2151 Fót, Berda József u. 3.) beküldeni. A felvételi kérelemhez csatolni kell az illetékes lelkész ajánló levelét és rövid életrajzot, melyben feltünteti a gyülekezetben végzett tevé­kenységét és az eddigi zenei előképzettséget. A háromhetes tanfolyamok díja 3600, a kétheteseké 2600 Ft. A felvételről minden jelentkezőnek a Lelkészi Hivatalokon keresztül értesítést küldünk. Szeretettel várjuk a kántorjelöltek jelentkezését. A Kántorképzö Intézet Igazgató Tanácsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents