Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-12 / 19. szám

r,vurigeiiKus met 1991. május 12. A BETHÁNIAI MÁRIA Nincs „véletlen” - mert a templomokat Isten építi Legalább fél tucat Mária szere­pel az Újszövetségben. Ez a jelen­ség arra utal, hogy a név használa­ta igen gyakori volt Jézus korában. A héber Mirjám - Mária - ma­gyarra fordítva felmagasztaltat je­lent, s már a név meleg csengése is magával hozta használatának gya­koriságát Azok a Máriák pedig, akik az Újszövetségben szerephez jutottak - talán a név által predesz­­tináltatva - egytől egyig az egyház emlékezetében a legszebb vonáso­kat őrzik. Közülük emelkedik ki toronymagasságnyira Jézus anyja, Szűz Mária, de nem csekélyebb tisztelet övezi a többi Máriát sem. Most az evangélisták által az egyik légies könnyedséggel megrajzolt Máriát, a bethániai asszonyt ve­gyük szemügyre. A szövegkörnyezetek nemcsak sejtetni engedik, de tényszerűen ál­lapítják meg, hogy ebben a Jeru­zsálemhez közel eső falucskában Bethániában élt egy család, ame­lyet Jézus igen szeretett, és ahol gyakori vendég volt. János evangé­lista, aki az emberi kapcsolatokra rendkívül érzékeny volt és figyel­mét nem kerülték el a belsőbb ösz­­szefüggések, meg is jegyezte: „Sze­rette pedig Jézus Mártát és annak nötestvérét, Máriát, és Lázárt”. Egyszóval ezt a háromtagú csalá­dot, amellyel Lukács evangélista már korábban megismertette olva­sóit. Lukács sem tud szabadulni a gondolattól, hogy Mária és Márta rendkívüli kapcsolatban állt az Úrral. A krónikások éleslátásával veszi észre Máriát, akinek szíve te­le van hittel, bizalommal és szere­tettel, aki merengő szemlélődéssel csüng Jézus szavain, mialatt Márta szorgoskodik a Mester és tanítvá­nyai ellátásán. A szobába becsap a konyhaszag, miközben Mária csendben ül Jézus lábainál és önfe­ledten issza Jézus szavait. Az asszonyok ragaszkodása és mély hite Urunkat is lenyűgözte. Ez a hit szabadította fel őket arra, hogy amikor fivérük, Lázár meg­betegedett, az ország északi részé­ben tartózkodó Jézushoz hírvi­vőt küldjenek ezzel az üzenettel: „Uram, íme, akit te szeretsz, be­teg.” A hírnök célhoz ért, de köz­ben Lázár betegsége halálba for­­j' dult s Jézus,négynapi késéssel érke-­­zett meg Mária falujába, Bethániá­­ba. A hit húrjai mintha elpattantak volna, mert mindkét asszony ugya­nazzal a szomorú kifejezéssel fo­gadta Jézust: „Uram, ha időben érkezel, nem hal meg a mi testvé­rünk”. E keserűnek tűnő kifaka­­dásban azonban az a gondolat hú­­zódik meg, hogy Mária és Márta szilárdan hitt Jézus gyógyító erejé­ben. Pontosan ezt vallották a falu­beliek is: „Nemde megtehette vol­na ez, aki a vaknak szemét megnyi­totta, hogy ez ne haljon meg”. Ám­de abban, hogy Jézus halottakat is fel tud támasztani, már nem tud­tak hinni. Jézus ezért szólt biztató­­lag hozzájuk: „Feltámad a ti test­véretek”. Lázár feltámasztása az evangéli­umok egyik legcsodálatosabb tör­ténete. Mert ebben a történetben nemcsak az Úr hatalmát és erejét kellett látniuk a bethániai asszo­nyoknak, hanem azt is, hogy Jézus szeretete kiapadhatatlan és helyre tudja állítani a család egységét és közösségét, amelyet otrombán szétrombolt a betegség és a halál. Feltámasztotta tehát Jézus Lázárt és visszaadta a testvéreknek, de az életnek is. E pillanattól kezdve ter­mészetesen a család nemcsak Bet­­hánia, de Jeruzsálem érdeklődésé­nek is középpontjába került. Az eset túl nagy volt ahhoz, hogy megrekedjék egy kicsiny falu há­zacskái között. János evangélista megemlíti, hogy a zsidók közül nagy sokaság értesült a döbbenetes eseményről, és hogy ott tartózko­dik Jézus és odamentek „nemcsak Jézusért, hanem, hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halál­ból”. A hír tehát bejárta Jeruzsále­met, eljutott a papi fejedelmekhez is, akik tanácsot tartottak, hogy Lázárt is megöljék, mivelhogy so­kan miatta hittek Jézusban. így azután az ünnepek előtt vi­haros napok elé néztek a testvérek, de a falu népe is. Félteni kellett most már nemcsak Lázárt, az élet­re kelt holtat, de elsősorban az Urat, akiről elképesztő és végzetes hírek érkeztek a fővárosból. Ekkor Mária, aki ezek után szinte biztos­ra vette Jézus közeli halálát, elő­vette féltve őrzött, egy fontnyi iga­zi, Tarzusból származó drága nár­­dus olaját, s megkente vele Jézus lábait és törölgetni kezdte hajával. A jelenet, ha nem csapkodnának az Úr körül a riasztó rémhírek, halálfélelem vad, szíveket szoron­­gatá fekete madaxai, lírai szépségű lenne. Egy asszony ül a Mester lá­bainál s selymes hajával törölgeti, miközben könnyei omlanak. Sze­ret és gyászol egyszerre. Az evan­gélista emlékeiből merít: „Megtelt a ház a kenet illatával”. Csudála­tos jelenet! Mária hajléka a drága nárdus olajat illatozta. Feltűnt ez minden­kinek, hiszen a drága olajat csak rendkívüli alkalmakkor használ­ták. Például a tehetősebbek, ha ha­lottaikat akarták megkenni. A ta­nítványok is megdöbbentek a té­kozló szeretet látványától. Júdás­bán meg is szólalt a szociális lelki­ismeret: „ha eladják, sok szegé­nyen segíthettek volna”. Ám Jézus Mária védelmére kelt és megje­gyezte, „hagyj békét néki, az én temetésem idejére tartogatta”. Mária bizonyos volt az Úr halálá­ban, és érezte, hogy rövidesen be­következik. Máté evangélista is igazolja cselekvésének értelmét és idézi Jézus szavait: „ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésem­re nézve cselekedte.” Nagypénte­ken ezért nem lesz szükség semmi­féle kenetre, húsvétkor pedig már teljesen fölösleges. Hűség, odaadás, hit és szeretet jellemezte ezt az asszonyt - a törté­nelem talán leglégiesebb asszonyát - és testvérét. Csoda-e, hogy Jézus nem hagyta cserben hitüket s meg­ajándékozta a két testvért a feltá­masztott Lázárral. Rédey Pál Fazekas Lajos ÉNEKKEL SZERETLEK Énekkel szeretlek, imával tisztellek, Uram. Panaszom Hozzád szól, s gondomban vigyázol, Uram. Öröm zeng általad, hálával áldalak, Uram. Menekítsz magányból, virrasztva vigyázol, Uram. Megáldasz jó kedvvel, s dicsérlek énekkel, Uram. Múlik a dolgos nap:- igazítsd sorsomat, Uram. MAGYAR REFORMÁTUSOK VILÁGTALÁLKOZÓJA A Magyarországi Református Egyház és a Magyar Református Lelkészegyesület jú­nius 21-30. között rendezi meg a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozóját. A megnyitó istentisztelet Budapesten a Kisstadionban lesz, a másodnapi események színhelye Debrecen, a Nagyerdei Stadion, ahová kb. 40 000 embert várnak. A „réteg­találkozók” Kecskeméten, Nagykőrösön, Cegléden, Sárospatakon, Pápán, Fonyódli­­geten lesznek. Ifjúsági találkozót a zánkai ifjúsági táborban tartanak és ugyanitt lesz a világtalálkozó befejező ünnepélye. A találkozó célját dr. Hegedűs Lóránt püspök így körvonalazta: „...korszakfor­dulón rendezzük meg a II. Magyar Refor­mátus Világtalálkozót azonosság, testvéri­ség és küldetés jegyében.” Hosszú idő telt el az I. világtalálkozó óta - 1938-ban, 53 éve volt Debrecenben egynapos esemény. - Most látták elérkezettnek az időt egy na­gyobb szabású találkozó megrendezésére. Mintegy 40 országból várnak magyar re­formátusokat. Elsősorban természetesen a szomszéd országokból, Romániából, Kár­pátaljáról és Jugoszláviából, Felvidékről, de Nyugat-Európából és a tengeren túlról is várják a vendégeket. A debreceni esemé­nyek kiemelkedő pontja lesz a Magyar Re­formátusok Világszövetségének megala­kítása. Valamennyi eseménye a találkozó­nak nyitott lesz, ökumenikus. Vala­mennyi egyház és felekezet érdeklődő híveit is várják a különböző alkalmak­ra, jelentette be a sajtótájékoztatón dr. Kocsis Elemér püspök, a Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Tanácsá­nak elnöke. EGYESÜLET A MAGYAR MŰVELT KERESZTYÉN IFJÚSÁGÉRT Alig valamivel több mint egy esztendeje Mosonma­gyaróváron nyolc hívő keresztyén ember, bátorítva érezte magát Glatz Ferenc korábbi nyilatkozata alap­ján - miszerint kívánatos „egyházi, magán és egyesü­leti iskolák működtetése” - szükségét látták egy olyan egyesület megalakításának, amelyik képes felvállalni egy keresztyén szellemű iskola elindítását. Az elhatá­rozást tett követte és 1990. év elején megkezdte műkö­dését a Magyar Müveit Keresztyén Ifjúságért Egyesü­let. Az egyesület alapszabálya szerint attól a „nemes elhatározástól vezérelve, hogy elősegítse nemzetünk gondjainak orvoslását, jövőbeni felvirágoztatását.” Célul tűzte az egyesület maga elé: „Ifjúság nevelésével kialakítsa azt az európai szemléletű, kreatív gondol­kodású, valláserkölcsi alapon álló embertípust, ame­lyik a bennünket körülvevő népekkel képes kommu­nikálni és gondolkodását az egységes Európa megte­remtésének eszméi hatják át.” Mike Károly, az egyesület elnöke, szívesen beszél az egyesület első évének munkájáról, eredményeiről.- Első és legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy a városban felvállaljuk egy keresztyén szellemű iskola megindítását és annak jó működésének elősegí­tését. A célt elértük, mert a keresztyén iskola szeptem­ber óta működik. Nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatást is nyújtunk az iskola számára. Az indulás­kor egy komolyabb összeget ajánlottunk fel annak céljaira és később is biztosítottuk bizonyos rendezvé­nyek anyagi hátterét. Bekapcsolódott az egyesület a karácsonyi ünnepély megszervezésébe, az 1848-as megemlékezésekbe, és kirándulásokat is szervezett. Jelen pillanatban legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy a szülőket jobban bevonjuk a közös munkába. Bizonyos értelemben kapocs kívánunk len­ni a keresztyén iskola és a szülők között. Javítani kell az egyesület működésének hatékonyságát is. Még mindig elég szűk körben ismert egyesületünk létezése. Jószerével csak a város adja tagjainkat, noha kívána­tos volna kiszélesíteni a kört.- Hogyan fogadták és hogyan fogadták el a város­ban az egyesület létezését?- Első reagálás a megrökönyödés volt. Nem szok­ványos és nem mindennapos egy ilyen jellegű egyesü­let megalakulása. Aztán a megrökönyödést lassan felváltotta a felismerés: szükséges egy keresztyén hitet valló és az ifjúságnak keresztyén szellemben történő nevelésének felvállalását elősegítő egyesület működé­se. A keresztyén iskolával szemben sajnálatosan ko­moly ellenerők működnek, de a mi egyesületünk nem érez ilyen jellegű pressziót. Hisz még egy nem keresz­tyén, de józanul gondolkodó ember is belátja: Min­den törekvést támogatni kell, ami azt a célt szolgálja, hogy megpróbálja valamelyest helyrehozni és kijaví­tani azokat a tragikus eredményeket, amelyet a ke­resztyén nevelés hiánya okozott. Úgy érzem, minden nehézségünk ellenére az egye­sület tevékenysége ki fog szélesedni, mert egyre töb­ben ismerik fel: felelősséggel tartoznak Isten és embe­rek előtt azért, hogy azok, akiknek értelme most kezd nyiladozni, akik majd a jövőben nyomunkba lépnek, megkapják azt a lelki útravalót, ami magyarrá, mű­veltté, keresztyénné teszi őket. Kiss Miklós A hatvanas években egyik filiánk templomépítéshez készült. Az építőanyag már együtt volt, a tervek is készen. Csak az építési engedély megszerzése körül lebegtek sötét árnyak. Mintha valami láthatatlan ellen­ség gátolná, akadályozná az engedély megszerzését. Menjünk ehhez, menjünk a másik szervhez. Fordul­junk ehhez a brigádhoz, ahhoz a szövetkezethez. Iro­dákban titokzatos, zavart hallgatás, máshol akadékos­kodó fölény és megvetés fogad. Templomépítés? Ugyan! Hol élnek maguk? A háttérben megfoghatat­lan rosszindulatú erők kavarognak. Kétévi utánjárás és kilincselés után az illetékes építési osztályon tudtomra adják: „Az osztályvezető beteg!” Tehát megint nincs engedély! Mehetek haza, mint oly sokszor: hiába! A Fő téren eszembe jut: két betegünk van a kórház­ban. Éppen látogatási nap van. Örömmel fogadnak a betegszobában. Bizony, komoly a baj. A betegágy körül a család figyeli szavaimat. „Pista bácsi, ne féljen. Tudja ott magát Isten hatalmas, megtartó kezében. Bízza rá magát.” Még beszélgettünk, amikor a szom­széd ágyból egy felpócolt lábú beteg rámszólt. „Lel­kész úr, mi van a keresztúri templomépítéssel?” Meg­lep az ismeretlen ember kérdése, s odalépek az ágyá­hoz. Előbb betegsége felől kérdezem. Röviden felel, majd ezt kérdezi: „Itt vannak az építési engedély ira­tai?” A meglepetéstől alig tudom kinyögni: „Nálam vannak!” Amulok, de máris mondja: „Kérem, adja ide!” Szinte gondolattalanul engedelmeskedem. A be­teg meg nehézkesen elfordul és éjjeliszekrénye fiókjá­ból elővesz egy íróeszközt - (soha nem felejtem el ezt a mozdulatot) -, és ott a kórházi betegágyon aláírja a templom építési engedélyét. - Az építési osztályveze­tő mérnök volt!... Nincs véletlen! Istenünk útjai kiszámíthatatlanok és csodálatosak. Felépült a templom. Évek múltán barátok lettünk. „Mi lett a következ­ménye aláírásodnak?” - érdeklődtem. „Ne kérdezd. Csúnya dolgok voltak. Fegyelmi, áthelyezés követke­zett. De ne félj - tette hozzá -, nem bántam meg!” „Mi sem felejtjük el! Áldjon meg érte az Isten!” - szorítot­tam meg a kezét és megöleltem. Néhány év múlva, már a hetvenes években, másik filiánk államosított iskolaépülete vált életveszélyessé. Visszakértük állami szerveinktől az iskolaépületet. Szeretnénk egy kis templomot építeni belőle. Vissza is kaptuk. A járási tanács építési osztályvezetője a falu szülötte. Lelkesen ajánlotta: „elkészítem szülőfalum iránti hálából a beadványi tervet és iratokat!” - Nagy­szerű! Köszönjük! Az iratok elkészültek, a terv is több példányban fénymásolva készen volt. Vihettem a megyei tanács osztályvezető főnökéhez. Itt akadt el az építés ügye! (Folytatás az 1. oldalról) sziós központba s elvitték mindazt, amit pénzzé tehet­nek. Ezért 1989-ben, újra a belgranói anyagyülekezet segítségével felépült a misszió telkén a gondnoki lakás is, hogy legyen a központnak állandó felügyelője. 1990. december 22-én volt a karácsonyi istentiszte­let Florencio Varélán, amelynek keretében három ke­resztelő volt, tizenöt gyermeket bocsátottunk az Úr asztalához és hét felnőtt konfirmálta evangélikus ke­resztyén hitét. Felavattuk a gondnoki lakást, amelyet ott szeretetvendégség követett. A gondnoki ház felavatása. Mercedes Garcia lelkésznö, dr. Hefty László és David Calvo lelkészek. Krisztus Keresztje gyülekezetünk az Egyház fejé­nek, Jézus Krisztusnak ad hálát, hogy gyümölcsöző szolgálatot végezhetett a szegények között. Ebben az esztendőben pedig igyekezni fog misszióját jobban kiterjeszteni belgranói körzetében az ottlakó, hitét nem gyakorló argentínai lakosság körében, mozgósít­va a bizonyságtételre a gyülekezet minden tagját.- „Mit gondol, hogyan képzeli ön, hogy egy állami osztályvezető mérnök az egyháznak templomtervet készít?” „Miért ne tehetné? Azt hirdetik, hogy szabad vallásgyakorlat van, avagy nem?” „Nem engedélye­zem!” „Főmérnök úr! Az egyház ebben az országban az ÚR Istentől kapott megbízással minden igaz, tisz­tességes ügyet, a béke ügyét is, segíti és támogatja. Önnek ezt megtiltani nincsen joga! Ezt az egyház elleni rosszindulatú lépésnek tekintem!” „Kérem, nem engedélyezem! Üzenem a mérnöknek, törölje le a nevét a tervről!”... „Nem engedem!” - csengett sokáig a fülemben a hatalmaskodó zsarnoki hang. Vissza a járási tanácsra! „Mérnök úr, nagyfőnöke nem engedi, hogy neve szerepeljen egy templomépítési engedély tervrajzán!” „Semmi köze hozzá! Azt te­szem, amit akarok. Nem törlőm ki!...” Volt a válasz. „Kedves Mérnök úr, én kérem, tegye meg. Mi nem felejtjük el jóakaratát, de magának családja is van... kellemetlensége támadhat ebből. Egyszer Jézus azt mondta: Ne álljatok ellene a gonosznak... Legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok. Néki gondja van reánk!” Kérésemre egy zsilettel kikaparta nevét az öt terv­rajzról. Közben rámnézett. „De most mi lesz maguk­kal? Hol szerzi meg az engedélyt? Melyik tervező írja ezt alá magának? Kinek van ilyen pecsétje?” „Kedves Mérnök úr, a mi Istenünk olyan hatalmas Úr és jó gazda, hogy el fogja intézni ezt a gondunkat is. Majd meglátja! Ebben biztos vagyok!” Amíg a kis Trabant hazafelé gurult, feleségemmel azon gondolkodtunk, hogy valóban ki is segíthet most rajtunk? Hirtelen, mintha a Lélek súgta volna, egy név villant föl bennem. A Petőházi Jóska! Mihályi filiánkban kitűnő kőművesmester. Tervező is. Kár, hogy már súlyos beteg! De holnap reggel tüstént be­szélek vele. Másnap elmondtam neki gondunkat. Cso­dálkozva, fejét ingatva mosolygott: „Hát ez érdekes! Éppen ma reggel mondtam feleségemnek, a Juliská­nak, hogy leadom ezt a dolgot, vigye be a hivatalos pecsétet is Kapuvárra. Már nem tervezek... Éppen jókor jött a nagytiszteletű úr!” Azután maga elé tette a rajzokat sorban és a friss pecsétek mellé odaírta a nevét. „Szívesen, örömmel... legalább így segítek templomot építeni a potyondiak­­nak.” Ezután már Győrben is mentek a dolgok. Meglett az engedély felépült a kis templom. Szótáramból régóta már végleg töröltem ezt a szót: „véletlen”. Mert nincsen véletlen! Isten van minden jószándékban, építésben és szeretetben. Az ő jóságos és kegyes akarata teljesül! Sümeghy József A Budai Egyházmegye 1991. május 11-én tartja közgyű­lését a Kelenföldi templomban délelőtt fél 11 órakor. A közgyűlés keretében iktatja hivatalába Szebik Imre püspök Dr. Müller Miklós újonnan megválasztott egy­házmegyei felügyelőt. Katechetikai konferencia A januári püspöki körlevélben meghirdették és Lapunkban is közöltük, hogy 1991. június 17-20. között országos ka­techetikai konferencia lesz Gyenesdiáson. Ismételten felhív­juk az érdeklődők figyelmét, hogy jelentkezés május 30-ig az Északi Püspöki Hivatalban (1085 Budapest, Üllői út 24.) Érkezés hétfőn este, visszaindulás csütörtök ebéd után. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS a Soproni Evangélikus Gimnázium (Lyceum) mate­matika, fizika, angol, német, magyar és történelem szakos tanári állásaira (akár más szakokkal párosítva is). Feltételek:- az evangélikus vagy református egyházhoz való tar­tozás,- lelkészi ajánlás,- tanárszakos egyetemi oklevél,- legalább egy idegen nyelv ismerete,- rendezett családi élet. A pályázatokat az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalába kell eljuttatni (Budapest, 1085 Üllői út 24.) 1991. május 31-ig. A pályázatnak tartalmaznia kell önéletrajzot, vala­mint legfeljebb egy oldal terjedelemben a pályázó tanári- és nevelői tevékenységének elvi elképzeléseit. Második budapesti Bach-hét 1991. június 3-tól 9-ig a Deák téri evangélikus templomban másodszor rendezik meg a BACH-hetet. Minden este 7 órakor kezdődnek a hangversenyek. Első estén a Bach-hetet dr. Andrásfalvy Bertalan mi­niszter és dr. Harmati Béla püspök nyitja meg. Az esték műsora: Június 3. hétfő ORGONAEST Ulrich Knörr (Németország) Június 4. kedd SZONÁTAEST Drahos Béla, Hegyesi Gabriella, Dobozy Borbála Június 5. szerda CSEMBALÓEST Dobozy Borbála Június 6. csütörtök ZENEKARI EST CONCENTUS HUNGARICUS Hegyi Ildikó (hegedű) Hegyesi Gabriella (fuvola) Dobozy Borbála (csembaló) Drahos Béla (fuvola) Június 7. péntek KAMARAZENEEST Fasang Zoltán (fuvola) Fasang László (orgona) Fasang Eszter (hegedű) Fasang János (fagott) Fasang Éva (nagybőgő) Fasang Árpád (orgona-pozitív) Június 8. szombat ORGONAEST Zászkaliczky Tamás Június 9. vasárnap KANTÁTAEST LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKAR Közreműködnek: Koós Flóra (szoprán) Németh Judit (alt) Berczelly István (basszus) Hang versenymester : Tátrai Vilmos Vezényel: Kamp Salamon A belépés díjtalan. A rendezvényt a Postabank támo­gatja. A Bach-hét művészeti vezetője: Kamp Salamon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents