Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-05-05 / 18. szám

,-----------NAPRÓL VASÁRNAP „Ugyan ki értette meg az ÚR szándé­kát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlege­zett neki, hogy vissza kellene fizetnie? Bizony, tőle, általa, és érte van minden: övé a dicsőség mindörök­ké. Ámen.” Róm 11,34-36. (Ézs. 45,9; Jn 16,23b - 28 (29-32) 33; lTim 2,6a; Zsolt 107,1-22) Az imád­kozás hetén gondoljunk arra, hogy imádkozni iga­zán csak meghajolva, leborulva lehet. Úgy, hogy mi kicsik leszünk és megnő előttünk Isten. Aki paran­csolni akar Istennek és rendelkezni vele, az kiesett az imádkozás szituációjából. Urunktól semmit nem követelhetünk, de mindent kérhetünk. Neki semmit nem tudunk adni - de tőle mindent remélhetünk. Övé a dicsőség! HÉTFŐ „Jézus mondja: Aki teljesíti az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám.” Mt 12,50 (Zsolt 119,5; lKir 3,5-15; Fii l,18b-26.) Szoros kapcsolatban maradni Jézusunkkal csak az engedelmesség útján lehet. Itt találkozunk igazán vele, aki engedelmes volt halálig, a keresztfa halá­láig. Göröngyös, nehéz az út. Figyelni és hallgatni az Atyára, s cselekedni úgy, amint ő mondja - nem könnyű. Legyőzni önös akaratunkat, kényelmes ön­­szeretetünket és átadni egész énünket őneki eszkö­zül: Mindez csak állhatatos imádkozással lehetsé­ges. KEDD „Pál írja: De az ÚR mellém állt és megerősí­tett, hogy általam legyen teljessé az ige hirdetése.” 2Tim 4,17 (Zsolt 91,11; Kol 4,1-6; Fii 1,27-30) Az imádkozó ember nemcsak hallgat, hanem szól is. Adja tovább az ÚR szavát. Erőt kapunk ehhez a küldetéshez és bátorítást. Belső félelmünket, gátlá­sokat letörve merünk tanúskodni, hogy az ige mag­vetése meg ne szűnjék világunkban. Szentlélekért könyc rögve végezhetjük ezt. SZERDA „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” NAPRA —------­Mt 16,26 (2Móz 32,31-32; Lk 11,1-8 (9-13); Fii 2,1-4) Nyerészkedés, gazdagodás vágya motiválja legtöbbünk cselekedetét legtöbbször. Máskor irigy­ség és kapzsiság ejt hatalmába. S közben elveszítjük lelki egyensúlyunkat, békénket, nyugalmunkat. Haj­szolt, fáradt és ideges világunk. Jézus szava arra bátorít, hogy keressük az örökkévalókat, s vigyáz­zunk lelkünkre, önmagunkra. CSÜTÖRTÖK Mennybemenetel ünnepe. Jézus mondja: „Ismét meglátlak majd titeket és örülni fog szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” Jn 16,22 (Józs 22,29; Lk 24,44-53; ApCsel 1,3-11, Zsolt 110,1-7) Az Isten jobbján lévő Jézusnak hal­latlan vonzereje van. Szeretetével von magához. Egyre közelebb és egyre jobban. Vonzása nem fáj­dalmas, hanem örömteli. Vele lenni öröm, vele élni igazi boldogság. PÉNTEK „Simon Péter így felelt: Uram, kihez men­nénk? Örök élet beszéde van nálad és mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jn 6,68-69 (Zsolt 119,130; Jel 1,4-8; Fii 2,5-11) Korunkban újra nagy kísértés, hogy annyiféle hang hívogat. A legkülönbözőbb vallások és valláspótlé­kok terjesztői csalogatnak. Csak a meggyöződéses Krisztus-követők állhatnak meg a hitben. Számukra élet beszéde Jézus szava, s Krisztus maga a megtar­tó! SZOMBAT „Jézus mondja: Nem szolgálhattok Is­tennek és a mammonnak!” Mt 6,24 (lMóz 35,2; Dán 7,2-14; Fii 2,12-18) Kétfelé nem oszthatjuk magunkat. Felemás szívvel nem élhetünk keresz­tyénként. Isten egész embert kíván. Teljes szívünket. Egész életünket. Érdemes vállalni ezt a döntést, amint azt sok gazdagon megáldott élet bizonyítja. És ne feledjük: Isten sem fél szívvel szeret minket! Az imádság hetében egész szívvel kérhetjük a Szent­leiket, hogy segítsen ebben! Bencze Imre TISZTÍTSD MEG SZÍVED! „Jézusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” ÍJn 1,7 Beszéd« s, régi reklám jut eszembe. Gyárépület utcai részét ábrázolja két oldalt kitárt kapuval. Az egyik kapun lehor­­gasztott fejű, piszkos ruhás emberek mennek be az épületbe, a másikon pedig mosolygósán, tiszta, vasalt ruhába öltözve ugyanazok jöttek kifelé. A két kaput nagy tábla kötötte össze: „Tisztítóüzem! Fest, tisztít, megújít!” Kinek ne lenne kellemetlen ruhájának az elpiszkolódása? Beadja a tisztítóba. Ha tagjainkat, testünket szennyezi vala­mi, megmossuk, megfürdünk. Ezt mindnyájan természetes­nek tartjuk. így kívánja az illem, mások vélekedése rólunk. De törődünk-e ennyire bensőnk, szívünk tisztátalanságával? Felhozzuk mentségünkre, hogy bensőnket úgyse látják. Fe­hérneműnket se látja akárki, mégis rendszeresen kimossuk, kimosatjuk azt is. Magunknak is kellemetlen, ha elpiszkoló­dik. Nem is beszélve arról, hogy idegenek is észlelik. Szava­ink, tetteink még bensőnk állapotáról is árulkodnak. Nem­csak i külső rendetlensége botránkoztat. Talán a szív szeny­­nyesoége még jobban. Legalábbis egyeseket, akiknek a véle­ményére legtöbbet adunk, vagy kellene adnunk. Tisztítóba adott ruhánk rendbehozatala napokat vagy heteket igényel, pénzbe is kerül. S vannak foltok, amiket a vegytisztítás se tud eltüntetni. Bensőnk, szívünk megtisztítá­sára korlátlan ígéretünk van. „Jézusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Késedelem nélkül. Jézusnak csak egy időmeghatározása van: ma. „Ma, ha az ö szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!” Zsid. 4,7. Amint a régi iskolás gyerek táblájáról tanítója letörölte a rosszul sikerült írást, úgy törli le Jézus vére megbánt és megvallott bűneinket. A bünbocsánat kegyelme a legszeny­­nyesebb szívet is megtisztítja és újjá formálja. Dávid is biza­lommal kérte: „Tiszta szívet teremts bennem, óh, Isten, és az erős lelket újítsd meg énbennem!” Zsolt 51,12. Ha tisztítóüzem reklámján a ruha megtisztítása, kivasalá­sa és rendbetétele után az abba öltözött emberek is megvál­toztak, lehorgasztott fejű, csüggedtekből mosolygósakká és örvendezőkké váltak, akkor még sokkal inkább érthető ez a szívük szennyétől és bensőjük rendezetlenségétől megsza­badultak örömében és egészen új reménységében. A régiek elmúlnak és újjá lesz minden, 2Kor 5,17. A mennyei Atya gyermekeivé és hozzá hasonlóvá leszünk. „Ezért akiben megvan ez a reménység, az megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” ÍJn 3,3. Csepregi Béla MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉNEK IGÉJE KÖZTÜNK MARAD Mk 16,14-20 Mindannyian ismerjük azt a szí­vet tépő fájdalmat, amely akkor kerít hatalmába bennünket, ^mi­kor valaki távozik ebből az életből. A távozás nyomában hatalmas és pótolhatatlan az ür. Az ég felé te­kintő tanítványokat is ez az érzés keríthette hatalmába. A feltáma­dott Jézussal való találkozás örö­met, új reménységet jelentett, s most a fájdalmas valóság újra a magukra maradás? ' Jézus mennybemenetelének a történetéből nem az a hangulat su­gárzik felénk. Jézus eltávozott eb­ből a világból. Nem szegényen - mint ahogy karácsonykor emberré született. Nem legyőzötten - mint ahogy sokan a nagypénteki keresz­tet értelmezték. Győztesen. A halál és a bűn erejét megtörve, küldeté­sét teljesítve. Átment a látható vi­lágból, amelyben most élünk, a lát­hatatlan mennyei világba, amely felé életünk tart. S ez az „átmenet” is olyan volt, amely Jézus egész földi életét jellemezte. Szerény és alázatos. Nem ezrek és ezrek szeme láttára, hatalmas diadalmenetben történt, hanem csak a tanítványok, a tanúk szerény csapata volt jelen. Elment, s mégis köztünk maradt. Nem test szerint, hanem a Szentlé­lek által. Nem helyhez kötötten, egy-egy város vagy falucska „ven­dégeként”, hanem mindenütt je­lenlévő és megtapasztalható Űr­ként. Máté evangéliuma szerinti tudó­sítás így kezdődik: „Nékem ada­tott minden hatalom mennyen és földön”, a küldés után pedig azzal fejezi be: „Én veletek vagyok min­den napon a világ végezetéig." Jézus merte a hitében megtor­pant, kétségekkel küzdő csapatra bízni az örökélet evangéliumának hirdetését. Nem a tanítványok ki­válósága miatt, hanem azért, mert a hirdetett evangélium „hatékony­ságára” „garancia” Jézus jelenléte. A Jézus nevében mondott igén keresztül maga Jézus szólít meg. Ő hív bűnbánatra, megtérésre, új életre. S hogy mit képes Ő a szolgá­latába állt emberek szaván keresz­tül elvégezni, arra évszázadok és most már évezredek történelme a bizonyíték. Emberek, akik merték a hirdetett és meghallott evangé­lium nyomán a bűnbocsánatot el­fogadni, megtapasztalták Isten szeretetének erejét. Békességet, életcélt és reménységet kaptak. Közösségek, egyházak - amikor volt bátorságuk Isten megítélő sza­vát elfogadni - hasonló módon mint a tanítványok, amikor Jézus „szemükre vetette hitetlenségüket” - megtapasztalták Isten újat kezdő kegyelmét. Jézus küldő szava természetesen nem csak a tanítványoknak szólt. Mi is Krisztus uralma alatt élhe­tünk és Krisztussal közösségben végezhetjük szolgálatunkat. A missziói parancs a ma keresztyé­néit is kötelezi. Az úrvacsorái is­tentiszteleteken elhangzó elbocsá­tás is ezt a küldetéstudatot erősíti. Menjetek el, hirdessétek az Úr ha­lálát és feltámadását! Tegyetek bi­zonyságot szeretetéről! Akik meg­tapasztaltátok a bűnbocsánat örö­mét, építsétek a testvéri közösséget az emberek közötti megbocsátás­sal és önfeláldozó szeretettel! Krisztus bűnbocsátó szeretetének elfogadása és a szeretetnek szóban és tettben való továbbadása szét­­választhatatlan. De mit kezdjünk a jelekkel és csodákkal, amelyekről az evangé­lium szól? Az ördögűzéssel, az új nyelveken szólással, és a kézráté­­tellel való gyógyítással? Nem csak mi, de minden kor embere vágyó­dott a látványosságra. Isten hatal­mának ilyen módon való megta­pasztalására. Sajnos voltak idő­szakok és közösségek, amikor és akik ezeket mint a hitnek maga­­sabbrendü ajándékát tüntették fel. Megtévesztve és férevezetve soka­kat. A keresztyén hit legnagyobb csodája, hogy bünbocsánat által Isten gyermekei lehetünk. A cél a megújulás, a hitben való megállás. Ahol ilyen hit van, ott Isten szere­­tete jeleket is adhat. De ahol a cél egy-egy „karizmának” az elnyeré­se, ott könnyen hamis vágányra tévedhetnek emberek, és a bünbo­­csánatból való élet, Krisztus ér­tünk vállalt áldozata eltörpül. A feltámadott, köztünk élő és munkálkodó Úr őrizzen meg min­den tévedéstől. Imádkozzunk! Ujjongjon boldog énekszó! Légy áldott győztes Meg­váltó ! Szentháromság egy IstenUnk, Tenéked zeng dicséretünk. Ámen Bálint László A VASÁRNAP IGÉJE ALÁZATTAL ÉS BIZALOMMAL Jn 16,23-27 Számomra, aki ebbe a földi va­lóságba zártan élek, kapu tárul a végtelen térbe. Én, akinek csak sej­tései vannak a mindenség Uráról, megszólíthatom őt. Engem, aki néha szívesen ragadok bele ebbe a földi sárba, meghallgat a menny Ura. Nekem, akinek pályája csak a sírig fut, ajtó nyílik az élet felé. Imádkozom. Megrendítő, meg­csendesítő pillanat. A szűk, zárt, korlátozott, rövid és véges világból ajtót nyitnak tág térre, idővel nem mérhető örök életre, mélységes és teljes szeretetre. Isten világába. Ki az, aki szemét a fényhez szoktatva riadtan is, csodálkozva is bepillant ezen a kapun? Egy jól nevelt keresztyén, aki megtanulta: neki kötelessége az imádság? S mint egy nem szeretem feladatot letudja elalvás előtt? Sze­gény és nyomorult volnék, ha így lenne. Egy elkapatott kamasz, akinek igényei az égig érnek? És nyafog, ha rögtön és pontosan a várakozá­sai szerint nem teljesülnek? Szé­gyen volna, ha így lenne. Tartás nélküli, pánikra hajla­mos, gyenge felnőtt, akinek feje fölött hullámok ha összecsapnak, segítségért sikolt, hogy holnapra a bajjal együtt kiáltását is elfeledje? Kiábrándító volna, ha így lenne. Kicsoda áll hát a kapuban? Pi­linszky János így felel: „Az imád­ság potenciálisan a lét legszéle­sebb, az univerzum, a teremtés, élet és halál legtágabb dimenziója. Kétszárnyú kapu. Az egyik szár­nya fehér, a másik sötét. De az imádság mindkettőt kitárja. A kü­szöbön egy gyermek áll. En állok, te állsz, ő áll, mi állunk.” Egy gyermek. Aki tudja, sok ke­resnivalója ezen a helyen nincs. Odasimul hát a felnőtthöz, akinek jogán beléphet. Ezért imádkozunk Jézus nevében. Nélküle hogy is léphetnénk erre a küszöbre? Egy gyermek, aki boldog, mert nem csukják be előtte a kaput. Na­gyon figyel, és igyekszik alkalmaz­kodni. Nemcsak a láthatókban. El akarja sajátítani a háziak hangját. A tónust. A lelket. Az érzületet. a módot, ahogyan gondolkodnak. Jézus nevében imádkozunk. Mint­ha Ő mondaná. Amit Ő is monda­na. Ahogyan Ő is fogalmazna. Amit Ő is elég szépnek és igaznak tartana ahhoz, hogy elkérje. Egy gyermek, aki egy szempil­lantás alatt magába szívja a sze­retet levegőjét. Őt itt szeretik. Ott­hon van. Érzi a hanghordozásból, látja a mozdulatokból, érzékeli a tekintetből. Azonnal feloldódik. Elszáll az idegenség, elillan a bizal­matlanság. Vége a tapogatózás­nak, az óvatos helyzetfelmérésnek. Itt lehet szólni és lehet kérni. Lehet örülni és hálát érezni. Lehet pa­naszkodni és megkönnyebbülten felsóhajtani. Itt az is előfordulhat, hogy a kívánságom nem teljesül. És nincs kétségem. Valaki nálam is jobban tudja, mi méltó a teljesülés­re és mi nem. Mi épít és mi árt. Mire vagyok érett és mire nem. A teljes szeretetnek ez a légköre teremti, ápolja, növeli a bizalmat. Imádkozom. Alázattal és biza­lommal Jézus nevében. Őbelé ka­paszkodó hittel. Semmit se kétel­kedve. Ma Jézus maga biztat és maga bátorít erre. Mit jelent, ha meghallom? Sza­kítok mindennel, ami felszínes. El­hagyok mindent, amit a rutin mondat velem. Mindent újrakez­dek. Újra felfedezem a kaput, amely az Isten országára nyílik, melynek küszöbére állít az imád­ság. ízlelgetem a szót: alázat. Mi­ért tűnhetett el imádságaim hátor­szágából? És a másikat: bizalom. Csak nem illant el, miközben évek óta, egyfolytában imádkoztam? Aztán csöndben odalépek Jézus­hoz, az imádkozásra biztató Jézus­hoz, és megkérem, mint hajdan a tanítványok: Uram, taníts engem imádkozni! Szabóné Mátrai Marianna Imádkozzunk! Szabadíts meg az üres szavaktól, túlzott magabiztosságtól, a hitet­lenségtől! Hadd álljak országod ka­mujának küszöbén, ha imádkozom! Amen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1991. május 5. I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván. de. 10. német istentisztelet; de. II. (úrv.) Madocsai Miklós du. 6. Zsigmondyné Koz­ma Évamária. II., Torockó tér de. fél 9. Ma­docsai Miklós. II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthidegkút, II., Bátho­ry u. 7. de. fél 11. Takács József. Csillaghegy, III., Mátyás klr. út 31. de. fél 10. Donáth László. Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nagy István. Újpest, IV., Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) családi ist. Pintér Károly de. 11. (úrv.) Fabiny Tibor, du. 6. Brebovszky Éva. VII., Gorkij fasor 17. 1/210 családi ist. Mun­­tag Andomé de. 11. (úrv.) Zay Balázs du. 6. Fodor Viktor. VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII., Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák istentisztelet, Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet, Ker­tész Géza. VIII., Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. X., Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Kelenföld, XI., Bocskay u. 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet, de. 1/210 családi istentiszt., Ferenczy Erzsébet, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Missura Tibor. XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Ti­­bor.Budahegyvidék, XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás de. 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás du. fél 7. Takács József. Xm., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György. XIII., Frangepán u. 43. de. 8. (úrv.) ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Pestújhely, XV„ Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László. Újpalota, XV., Hártyán köz (Zöld Klub) du. 5. ökumenikus. Rákospalota, Nagytemplom, XV., Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hő­sök tere de. 10. Karner Ágoston. Cinkota, XVI. , Kultúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI., Prodára u. 24. de. 9. Sza­lay Tamás. Rákoshegy, XVEL, Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László. Rákoscsaba, XVII. , Pécell út 146. de. 9. Detre János. Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László. Rákosliget, XVII., Gó­­zon Gy. u. de. 11. (úrv.) Detre János. Pest­­szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 4. de. 10. Havasi Kálmán. Pestszentimre, XVIIL, Rá­kóczi út (Református templom) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Baj­­csy-Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú. XIX., Kis­pest, Wekerle-telep de. 8. Széli Bulcsú. Pest­­szenterzsébet, XX., Ady Endre u. 89. de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Csepel, XXL, Kato­na J. u. de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Rőzse István. Budakeszi de. 8. Takács József. Húsvét utáni 5. vasárnapon az oltár­terítő színe: fehér. Az istentisztelet oltá­rt igéje: Jk 1,22-27. Az igehirdetés alap­igéje: Jn 16,23b-27. Húsvét utáni 5. vasárnap: ROGATE = kérjetek, imádkozzatok! Ezt az elne­vezést a vasárnap az evangéliumtól kap­ta. Krisztus mértékével helyezi mérlegre az imádkozó egyházat és otthonaink imádkozó életét. (Lk 18.) A vasárnap zsoltára ujjongásra hív fel, figyelmeztet­ve, hogy még a húsvéti öröm idején va­gyunk. HAZAI ESEMÉNYEK MÓRICHIDA-ÁRPÁS A mórichida-árpási evangélikus gyülekezet pályázatot hirdet a gyüleke­zet lelkészi állására. Javadalom az or­szágos átlagnak megfelelő. Pályázato­kat az esperesi hivatal címére kérjük: 9025 Győr, Petőfi tér 2. MEGHÍVÓ Szeretettel értesítem, hogy 1991. május 12-én, 15 órakor a kisbabóti templom­ban Bárány Gyula esperes a Kisbabót­­mérgesi evangélikus gyülekezet lelkészi szolgálatába iktat. Erre az alkalomra szeretettel meghívjuk; a gyülekezet presbitériuma és Hanvay László lel­kész. A kisbabóti gyülekezet telefonszá­ma: 96/69-034. A Deák téri Gyülekezet kéri az 1941- ben és 1966-ban itt konfirmáltakat, hogy jelezzék a hivatalnak címüket. Szeretettel hívjuk őket az idei konfir­mációi istentiszteletre, Pünkösd vasár­napján (május 19.) a 11 órai istentiszte­leten közös úrvacsora vételre és egy délutáni találkozóra. KAPOSVÁR Az újra szerveződő FÉBÉ DIAKO­NISSZA EGYESÜLET diakóniai és missziói terveinek valóra váltásáért, a hitbeli és szakmai kiképzést biztosító „Anyaház” létesítéséért való közös imádkozásra és jószívű adakozásra jöt­tek össze húsvét ünnepeiben az anya- és szórványgyülekezetek. A húsvéti örömhírt TURMEZEI ERZSÉBET főnöknő hirdette. A hármas kereszte­lésre érkezőket legszebb verseivel kö-I., Böcslkapu tér de. 11. Balicza Iván, du. 6. Bali­cza Iván. II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthidegkút, II., Báthory u. 7. de. fél 6. Kőszeghy Tamás. Csillaghegy, III., Mátyás klr. út 31. de. fél 10. Donáth László. Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nagy István. Újpest, IV., Lelb­­stflek Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) du. 6. VII., Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Fodor Viktor. Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII., Rákóczi út 57/b.IX., Thaly Kálmán u. 28.du. 6. Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI., Bocskay u. 10. de. II. Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Budahcgytldék, XII., Tartsay Vilmos u. II.du. fél 7. Böröcz Enikő. XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. ifj. Kendeh György. XIV., Lőcsei út 32. de. 11. Szabó Lajos, du. 6. Szabóné Mátrai Marianna. Rákospalota, Nagytemplom, XV,, Régi­fóti út 73. du. 6. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere de. 10. Karner Ágoston. Cinkota, XVI., Kultúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyás­föld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rá­­koshegy, XVII., Tessedik tér du. 6. Detre János. Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Detre János. Pcstszentlörlnc, XVIIL, Kossuth tér 4. du. 6. szöntötte. Pünkösdre finn gyermekkó­rust vár a gyülekezet. A Londoni Magyar Evangélikus Gyü­lekezet istentiszteletén április 14-én részt vett DR. FRENKL RÓBERT, a Magyarországi Evangélikus Egyház or­szágos felügyelője, aki feleségével együtt három napot töltött az angol fő­városban. Az istentisztelet előtt találko­zott az egyház vezetőivel, majd szólt a hazai egyház örömeiről és gondjairól a magyarországi politikai és társadalmi változások fényében. BUDAFOK Wunderlich Sándorné Kepes Hona temetése február 25-én volt a Hóvirág utcai temetőben a gyászoló család, ismerősök és a budafoki gyüle­kezet nagy részvéte mellett. A vigasztalás igéjét a gyülekezet lelkésze hirdette Zsolt 31,15—16 alapján, amely az elhunyt életének egyik vezéri­géje volt s vigasztalása hosszan tartó, súlyos betegsége alatt: „Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom...” A budafoki evangélikus gyülekezet az el­hunytban évtizedekig szolgáló kántorát gyá­szolja, a gyülekezet felügyelője pedig hűséges feleségét, akivel együtt szolgáltak. A gyászoló család elhatározása szerint a koszorúmegváltás címén befolyt adományokat a budafoki evangé­likus templom harangjának tervezett vásárlásá­ra és felállítására fordítják. Évek óta először történt a budafoki gyüleke­zetben, hogy a húsvéti ünnepkörben ennyien részesültek a keresztség szentségében: Koch Tünde, Kovácsi Gabriella, Láhm Krisztina, Máthé Imola és Szilvia, Oláh Réka, Schultheisz Anna, Szalai Sándor, Szigeti Máté, Tóth János és Uzon Zsuzsanna. Isten áldása legyen életü­kön! Havasi Kálmán. Kispest, XIX., Bajcsy-Zs. tár de. 10. Száll Bulcsú. Pcstszcnterzsábet (Soroksár, Hősök te­re 1. református templom) du. 6. ökumenikus isten­­tisztelet Pintér Károly. Csepel, XXL, Katona J. u. du. 6. Mezősi György. Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Rőzse István. Mennybemenetel ünnepén az oltárterftő szí­ne: fehér. Az Istentisztelet oltárt Igéje: Csel 1,1-11. Az Igehirdetés alaplgéje: Mk 16,14-20. Mennybemenetel ünnepén (Áldozócsütör­tök) Jézus Krisztus, aki önmagát megalázva testben eljött a földre és engedelmes volt a váltságmű elvégzésére mindhalálig, bűnön, halálon, poklon diadalt aratva húsvétkor fel­támadott - most visszatér a mennybe Isteni dicsősége teljességéhez. Nyitva a menny, ahol az Atya Jobbján ülő üdvözítő Isteni hatalmával kormányozza, oltalmazza egyházát és esede­zik értünk. Megjelent! Dr. Prőhle Károly Lukács evangéliuma fordítás és magyarázat Kapható Sajtóosztályunkon. Ára: 320,- Ft * * * Újra kapható az énekeskönyv! Ára: 120,- Ft. SZÜLETÉS Hanvay László kisbabóti lelkésznek és feleségének Stark Beátának, január 29-én SALAMON nevű első gyerme­kük született. Isten áldása legyen az újszülöttön és családján. HALÁLOZÁS Dr. Kósa Pál nyugalmazott rákoske­resztúri lelkész 82 éves korában el­hunyt. Temetése május 3-án, 14 órakor lesz Budapesten az Új Köztemetőben. „Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!” (Zsolt 31,6). Apróhirdetés Kántori szolgálatot végeznék kis gyüleke­zetben, jó levegőjű településen. Levélcím: Kormos Márta, Mezőberény, Deák Ferenc út 44/a 5650. Evangélikus Ék‘ W A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (910041/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomés 91.20018 PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA elnök-vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivataléban közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Élet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 300 Ft, egy évre 600 Ft. Csekkszémlaszém: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1991. május 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents