Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-04-28 / 17. szám
Evangélikus Elet 1991. április 28. JÍ*ÍS GYERMEKEKNEK j|, A FIATALOKNAK ÁBRÁM OKOSABB AKAR LENNI ISTENNÉL ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK! Az ÚR ugyan megígérte Ábrámnak, hogy lesznek utódai, Ábrám türelme egyre fogyott. A gyermek csak nem érkezett. Ábrám pedig egyre rosszkedvübb lett. Száraj, Ábrám felesége látta ura rossz hangulatát. Tudta is, mi az oka. Maga is nagyon szenvedett amiatt, hogy nem lehetett gyermeke. Volt abban az időben egy furcsa szokás, főképpen abban az országban, ahonnan Abrámék indultak. Ez a szokás lehetővé tette, hogy a gyermektelen embereknek is legyen törvényes örökösük. Ez úgy történt, hogy az egyik szolgálótól lett fiuk, ezt örökbe fogadták, és ö lett az örökös. Szárajnak is ez jutott most eszébe. Mi lenne, ha urához vezetné a szolgálólányát, Hágárt? Amikor Száraj belépett a sátorba Hágárral együtt, Ábrám már tudta, hogy mire gondolt a felesége. Igazság szerint neki már régen eszébe jutott, csak nem akarta megsérteni az asszonyt gyermektelensége miatt. Ahogy dédelgette magában a gondolatot arra gondolt:- Lehet, hogy Isten is így akart nekem fiút ajándékozni. Csak az én bölcsességemre várt, hogy végre kitaláljam. Én pedig valami csodára vártam. Ki gondolhatott volna arra, hogy nekünk, öreg embereknek gyermekünk születik? Hamarosan látszott, hogy Hágárnak gyermeke fog születni. Nem csupán abból, hogy a hasa egyre nagyobb lett, hanem abból is, hogy egyre tiszteletlenebb lett úrnőjéhez. Kezdte lenézni Szárajt, hogy neki nem lehetett gyermeke, neki pedig már van is. Száraj ezért panaszkodott Ábrámnak:- Nem lehet az, hogy egy szolga így bánjon velem. Utasítsd rendre! Mégis csak én vagyok ennek a háznak az első asszonya.- Te vagy valóban - felelt Ábrám -, így aztán van hatalmad ahhoz is, hogy rendet teremts. Engem hagyjatok békén. Száraj ezután egyre gonoszabbul bánt Hágárral. A legnehezebb munkákat kapta. Még arra sem volt tekintettel úrnője, hogy gyermeket vár. Bizony sokat sírt Hágár. Kezdte már belátni, hogy kár volt olyan magasan hordani az orrát. Egy reggel aztán elege lett az egészből. Fogta a batyuját és elmenekült. KI VAGYOK ÉN? Az az érzésem, hogy többen félreértették a szabályokat, de amire ez a lap megjelenik, talán már ők is tudják, hogy is kell ezt a játékot játszani. Lényeg tehát az, hogy nem kell az első meghatározásnál tippelni, hanem ki kell várni azt, amikor már biztosnak tűnik, hogy kiről is van szó. Persze ez a játék is - mint a legtöbb jó játék -, kicsit szerencse kérdése is, ezért nem akarok abba beleszólni, ha valaki az első meghatározás után kipróbálja: van-e neki ebből. Ez viszont azzal járhat, hogy elveszíti azt az embert. Ha valaki az egyik személynél nem jól tippelt, attól még a többit megpróbálhatja természetesen. Aki már tudja valamelyik személyt a mostani meghatározások után, az a lap dátuma utáni keddig adja a megfejtését postára. A címem a régi: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. 1. ember 1. Hosszú hajam van. 2. Nyughatatlan természet vagyok. 3. Apám nagy király. 4. Egész Izráelben nincs olyan szép ember, mint én. 2. ember 1. Fiatal vagyok még. 2. Anyám is, nagyanyám is hívők voltak. 3. Mesteremet még a fogságba is elkísértem. Az ÚR azonban figyelt rá is. Nem hagyta, hogy elvesszen. Hágár éppen egy forrásnál pihent meg, amikor megszólította őt:- Honnan jössz és hová mész?- Úrnőm elől, Száraj elől futok - felelte Hágár.- Inkább menj vissza, alázkodj meg előtte, kérj bocsánatot tőle. Hiszen hozzá tartozol, a szolgálója vagy. De ne félj, mert megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet majd őket számlálni. A fiadat nevezd majd Izmaelnek. Szilaj ember lesz. Kezet emel majd mindenkire, de rá is mindenki.- Te vagy a látás Istene - mondta Hágár. Egészen megdöbbent attól, hogy az Isten megmutatta neki a jövő kis darabkáját. Elindult hazafelé. Hamarosan megszülte fiát. Ábrám, akinek elbeszélte Hágár mindazt, ami vele történt, az Izmáéi nevet adta fiának. Már nyolcvanhat esztendős volt. Koczor Tamás 3. ember. 1. Három fiam van. 2. Elődeim elfordultak Istentől. 4. ember 1. Fiaim meghaltak. Imádság Amikor félünk... Egyedül vagyok, az ajtó zárva és sötét van. Félek. Alig látom, mi van körülöttem, és minden zaj olyan hangos. A boszorkányok, a lövöldözések, mindaz, amit a televízióban láttam, összekavarodik most bennem, és mintha itt történne minden a szobámban. Szükségem van rád, Uram. Félek. Amikor elfog a félelem, emlékeztess, édes Jézus, hogy te itt vagy velem, közelebb hozzám, mint saját lélegzetem, közelebb, mint saját szívdobogásom. Félelmeimet jobban megérted, mint én magam, ezért bízom benned, és kérlek add meg kegyelmedet, hogy úgy támogassak másokat a félelem óráiban, ahogy te támogatsz engem. Tudom, mennyire szeretsz engem, Jézusom tudom, hogy sohasem hagysz el, ezért merem elmondani neked, hogy félek. Megértesz engem, és nem fogsz kinevetni. Adj bátorságot, és ne csak ma éjszakára - hanem holnapra is! Molnár-C. Pál bibliai tárgyú képei Szombathelyen Molnár-C. Pál festőművész és grafikus megkapóan szép bibliai tárgyú, egyháztörténeti festményeiben, grafikáiban gyönyörködhetnek a képzőművészet szombathelyi barátai. A Művelődési és Sportház galériáján kiállított müvek művészetének egy-egy állomását villantják meg, de kiemelkedően nagy számban kaptak helyet vallásos tárgyú képei, illusztrációi, melyek évtizedekig háttérbe szorultak, sőt életében az alkotó is visszavonulásra kényszerült. Sokoldalúságát jól tükrözi a kiállítás, melynek egy részét a közelmúltban a bécsi Belvedere-ben mutatták be: a festmények, oltár- és freskótervek mellett fametszetei, grafikái is helyet kaptak és az újságok hasábjain megjelent kedves, ironikus rajzai is. Az élet bármely területéről választotta témáit - gyakran fantáziával keverten -, mindig a közvetlenségre törekedett, emberközelség jellemzi egyházi képeinek alakjait s ezt igazolják illusztrációi is. „Művészeti hitvallása mélyen emberi, ennek kialakulásában egyházművészeti témájú festészete is segítette” - írta róla dr. Szíj Rezső művészettörténész. Molnár-C. Pál legértékesebb müvei közé tartozik a budai Batthyány téri Szt. Anna templom freskója, a szombathelyi ferences templom Szent Erzsébet szárnyas oltára, a püspöki kápolna „Szent Királyok” oltárai, Pihenés az Egyiptomi úton, a Négy evangélista, Az utolsó vacsora, továbbá a Fórum Románum, Mátyás király vadászaton a budai hegyekben. A tárlókban a két tucat Magyar Legendáriumból is látni néhányat, megmosolyogtató a Cyrano de Bergerac aranydíjas illusztrációja, fametsző művészetében a technikai formák változatossága is meglepi az érdeklődőt. Művei helyet kaptak a világ nagy városainak múzeumaiban, kiállítótermeiben. Nem egy festménye előtt templomi áhítat, ünnepélyesség hatja át a nézőt, mint ahogy nem egyszer lenyűgözi mesterségbeli tudása, tisztánlátása, az életmű változatossága. A kiállítást Tibola Imre, a székesegyház kanonok-plébánosa nyitotta meg. A tíz éve elhunyt művészhez és műveihez fűződő személyes élményeit is kiemelve, értékelte a művészetek jelentőségét, különösen zaklatott mindennapjainkban. A székesegyházi Werner kórus dr. Pem László karnagy, plébános vezetésével - többek között - Bach, Bárdos Lajos kórusmüveivel köszöntötte a megnyitó vendégeit, és a maradandó értékű kiállítás rendezőjét, dr. Csillag Pálnét, az alkotó leányát, a budapesti Molnár-C. Pál. műterem-galéria fenntartóját. Schelken Pálma- szólít fel a 98. Zsoltár. Ez a vasárnap az egyházi ének és zene ünnepe. Gyülekezeti énekkarok és orgonisták igyekeznek bemutatni az evangélikus zenei bőséget. Nagy nevek kerülnek elő: Praetorius, Schütz, Hassler, Bach... és a maiak is. Nekem mégis először egyszerű emberek jutottak eszembe. Elsőként Kiss János bácsi. Talán elég, ha a nevét írom le, hiszen szóval nehéz kifejezni azt a jelenséget, aki ő volt, a szenvedélyt és lendületet, amely benne élt az evangélium hirdetésére, hogyan találta meg mindig erre a lehetőséget a zene és a zeneoktatás által. ...Ültünk a Mandák udvarán, zöld almát rágtunk és énekeltünk: „Boldog vagyok, mert Jézusom szeret”. Valaki gitározott. Egyszer csak János bácsi kihajolt az ablakon, ránkförmedt, hogy Fótra szép zenét jöttünk tanulni, és ne együk meg zölden az almákat. Aztán eltelt néhány év, s már csak az almáért szidott le - bekapcsolódott az énekünkbe, mert ez az ének is az Úrnak szól... Aztán két férfira gondolok. Biztos vannak sokan hozzájuk hasonlók. Egyiknek sincs szép énekhangja. A ritmust érzik, de csak dörmögnek, mint a búgócsiga, a tiszta hangok alatt. Mégis az ő hangjuk a legszebb. Mert esetleges szégyenkezést vagy rosszallást legyőzve, az Úrnak - azaz őszintén énekelnek. Énekelnek. Nem a hangjukat fitogtatják. Nem sivítoznak, nem „leéneklik” a kijelölt koráit. És nem hallgatnak. Énekelnek, mert be szeretnének kapcsolódni abba a közösségbe, amely túlnő a templom falain, amely a földön élő egyház és az üdvözültek láthatatlan közössége. Ki milyennek képzeli el Isten országát - kérdezték egy beszélgetésen. Hatalmas kórusra gondoltam, amely még egy Bach kantátánál is ünnepélyesebb és lendületesebb művet énekel, amelyben ugyan örülünk azoknak, akik velünk énekelnek, hogy együtt énekelhetünk, mégsem egymásra nézünk, hanem mindnyájan egyfelé, a Karnagyra nézünk, aki a hatalmas kórust vezeti és összetartja. Ha ma éneklek, akár veretes koráit, akár még bizonytalan zenei értékű „gitáros” éneket, erre a Karnagyra, Krisztusra tekintve szeretnék zengeni. Bencze András A MEVISZ BEMUTATKOZIK Könnyűzenei Énekelni jó, együtt énekelni még jobb. Idősek és fiatalok hasonlóképpen vannak ezzel. Istenhez emel, ha közösségben többen imádkoznak ugyanazzal a szöveggel és dallammal. Sokan vagyunk olyanok, akik gazdagodtak közös éneklések alkalmával. Zengtük, hogy „Tégy eggyé, Urunk!”, vallottuk, hogy „Jézus az ég és föld Ura!”, kértük, hogy „Jöjj hát, és töltsd be az életünk, hisz Te az élet vagy!”. Lehet énekelni, zenélni jól és rosszul. Hogy gyülekezeteink ifjúsági köreinek helyzetén javítani próbáljunk, a MEVISZ Könnyűzenei Szakcsoportja gitáros tábort szervezett tavaly nyáron. A hét tanár nem csak a szakmai fogásokat. igyekezett átadni. Aki gitárt vesz a kezébe, az az ének kísérése mellett másra is vállalkozik. A közösség egyik vezetőjévé válik akaratlanul. Erre szintén fel kell készülni. Hiszem, hogy mindannyiunknak gazdag nyolc nap volt a tápiószelei tábor. Idén természetesen tovább folyik a munka. A nyári táborba nem csak azokat várjuk, akikkel Szelén együtt voltunk. A gitáros tábor résztvevőivel januárban együtt töltöttünk egy hétvégét Piliscsabán. Itt elkészítettünk egy felvételt 22 ifjúsági énekről. Sok gyülekezetben nincs gitáros, így a fiatalok nehezen tudnak énekelni. Nekik kívántunk ezzel segíteni. A MEVISZ eddig legnagyobb Szakcsoport anyagi vállalkozása volt az „Új ének” megjelentetése. A dalok kiválogatása, szerkesztése, korrektúrázása, gondozása, kapcsolattartás grafikussal, nyomdával többünk sok-sok órás, napos munkája. De megérte, úgy tűnik, sikerült közszeretetnek örvendőt elérnünk. Eddig több mint ötezer példány talált gazdára. A szerkesztésnél több, sokszor egymásnak ellentmondó szempontot kellett mérlegelnünk. Ki kellett tűznünk - anyagi okok miatt - a hatvanas keretszámot. Ennyi ének közé kellett beválogatni azokat, amiket igényesnek tartunk. Ugyanakkor a széles körben ismert, szeretett dalokat is meg kel: lett.jelentetnünk. A társaságban is énekelhető énekeket előtérbe helyeztük a szólisztikus darabok ellenében. Figyelnünk kellett a szövegekre is. Meggyőződésünk, hogy nem csak az a dal szól Jézusról, amelyben el is hangzik a neve. A rejtetten jelen lévő, a csöndben is munkálkodó Isten megéneklésének egyik legszebb sikere Weöres Sándor Ima című versének zenés változata. így is, ebben is, csakúgy, mint a zsoltárokban. A vártnál is jobb fogadtatást tapasztalva mertünk belefogni a második kötet munkálataiba. Reménység szerint áprilisban már megjelenhet. Sorozat jelleggel újabb hatvan éneket tartalmaz a füzet teljes istentiszteleti liturgiával, istenes népdalokkal, az előző-FIATAL CSALÁDOK HETE Június 23-29. Sopronban, a Zerge utcai üdülőben. Részvételi díj: 1200 Ft. Jelentkezési határidő május 15. Szeverényi János 1131 Keszkenő u. 13. 4/13. IFJÚSÁGI VEZETŐKÉPZŐ Akik még nem vettek részt ilyen tanfolyamon azok számára: 1. Július 21-28. 2. Július 28-augusztus 4. Részvételi díj 1500 Ft. Az útiköltséget visszatérítjük. A jelentkezésben kérjük feltűntetni a nevet, foglalkozást, a jelentkezés célját. Lelkészi ajánlást is kérünk. Jelentkezési határidő május j 5. Szeverényi János 11Ő1 Buda- ' pest, Keszkenő u. 13. 4/13. nél is szebb kivitelben. Szó van már a harmadik kötetről is. Ebbe nagy szeretettel várunk lekottázott dalokat. Bízom abban, hogy a MEVISZ könnyűzenei munkája a gyülekezetek, ifjúsági körök életét gazdagítja. A táborba jelentkezni, énekfüzetet (1. kötet 40 Ft, 2. kötet kb. 35 Ft), illetve 60 perces kazetta küldésével a hanganyagot megrendelni a következő címen lehet: MEVISZ-iroda 1088 Budapest, Szentkirályi u. 51. ifj. Zászkaliczky Pál EGYHÁZTÖRTÉNETI CSEMEGE „A budavári két templom” A cikk kissé rendhagyó módon fogalmazott címe csupán annyit szeretne kifejezni, hogy a budavári evangélikus gyülekezet kiadványaként megjelent, szép színes borítólappal ellátott, rajzokkal és régi fényképekkel gazdagon illusztrált könyvecskéje nem csupán az egyháztörténet iránt érdeklődők figyelmét keltheti fel. Haszonnal forgathatják lapjait pl. építészek, művészettörténészek is, általában mindenki, akiben felébredt az érdeklődés (talán éppen Ráday Mihály áldásos munkássága nyomán) hazánk sok viszontagságot megélt műemlékei iránt. Érdekes adatok özönével, épületek, építkezési folyamatok gondos, szakszerű és mégis élvezetes, olvasmányos leírásával találkozhatunk „A budavári k?t templom” c. könyvben. Miért csemege? Azért, mert a budavári gyülekezet immár nyugdíjas lelkésze D. Korén Emil volt esperes és püspökhelyettesnek sikerült szóra bírnia a néma köveket, „számtalan elsóhajtott és nyomon kísérhetetlen imádság hallgatag tanúit”. A budavári gyülekezet két temploma, az egykori és a mostani elevenedik meg szemünk előtt „háttérben papokkal és gyülekezettel” és az őket környező társadalom szüntelen változó történetével. Miért „két templom”? Azért, mert az első a Dísz tér közepén álló, József nádor evangélikus feleségének Mária Dorottya hercegasszonynak megvalósult álma, már nincs meg. Felszentelésén, 1847. szept. 26- án Széchenyi és Kossuth együtt hallgatta Szeberényi János és Székács József püspökök német, illetve magyar nyelvű igehirdetését. Helyén a volt Honvédelmi Minisztérium romjait láthatjuk jelenleg. 1895-ben lebontották. A telelje ugyanis igényt tartott a Honvédelmi Minisztérium. - Mielőtt még lebontották volna, megépült - egy év (!) leforgása alatt az új templom a Bécsikapu téren. Tornya a kereszttel 36 méter magas. Költségeit (151 000 Ft) a Honvédelmi Minisztérium viselte. Ezt Scholz Gusztáv püspök, a gyülekezet akkori lelkésze Mária Dorottya nádoraszszony alapitó levelére hivatkozó és a minisztert lefegyverző érvelésével érte el. 1926-ban renoválták, kórusát bővítették. 1944 szilveszterén, „amikor az ég zengett”, több találat közben egy olyan bombát kapott, amely a tetőzetet átszakítva az oltártér előtt robbant. Az apszis boltozata beszakadt. Az oltár Székely Bertalan által festett oltárképével együtt megsemmisült. A karzat leszakadt. Az ablakokat keretestül vitte ki a légnyomás. Zádor István két ceruzarajza is érzékelteti, hogyan nézett ki a „hegyep épített város” Bécsikapu téri temploma az ostrom után. A Gazdasági Főtanács döntése alapján állami költségen restaurálták az épületet. A barokkos díszítéseitől jelentősen megfosztott, de újra varázsolt hajlékot Ordass Lajos akkori bányakerületi püspök a miniszterelnök és több miniszter jelenlétében szentelte fel 1948. március 25-én. Azóta Sréter Ferenc, Várady Lajos, Koren Emil, Szebik Imre lelkészsége idején folytatódott a templom renoválása és belső átalakítása. - Ez a két templom története dióhéjban. A könyvecske áttekinthetően szerkesztett írás. Olyan mint egy mérnökileg jól tervezett szép arányú épület. Szerkesztője nem írja a címlapra nevét, mert szerényen úgy véli, mások munkájára hagyatkozott s ő csupán egyberendezte az anyagot. Ennél mégis többről van szó. Koren Emilt áthatja a meggyőződés, hogy a múltat nem t elég feltárni, hanem tovább kell adni, el J kell mesélni, méghozzá azzal a reménység- | gél, hogy ami ma van, azt így vagy úgy „unokáink is látni fogják”. ' A könyvecske áttekinthetőségét Frankó i Mátyás gondos tipográfiája is segíti. Kü- , lön betűtípussal emeli ki az anekdotikus elemeket és az életrajzokat, építészmérnö- ! kökét (Kimnach Lajos Kristóf, Kallina l Mór) és valamennyi lelkészét, a gyülekezet , első lelkészétől, Bauhoffer Györgytől kezdve a legutóbb választott Balicza Ivánig. * Utolsó soraiban a gyülekezet első leiké- 5 sze szinte máig ható munkásságának emlé- r két idézi újra. A jelen és jövő iránti felelősségünket élesztve kérdi tőle: „Hogyan esi- c náltad messzi előd?” S Szívesen olvastak volna néhány sort a j könyvecskében azok akik egykor a gyülekezet jó hírű elemi iskolájába jártak, a templom Fortuna utcai falához tapadt, az 2 ostrom alatt teljesen elpusztult iskolaépü- |, letérői s az iskola tanítóiról, pl. Siki Bélá- ( ról és Várkonyi Endréről, az utolsó két , igazgatóról. Minden nem férhetett az c adott keretbe. Érzi a szerző is, hogy meny- D nyi nevet kellene s lehetne még megemlite- n ni. Mércét is állít értékelésükhöz, amikor egykori kolozsvári tanítómesterére gondolva igy kérdez: „Vajon kiről s milyen súllyal 5 mondták el valaha is, amit Reményik Sán- n dor a kolozsvári Járosi Andorról mondott: r, „Általad lett a templom menedékem, n és vigasztalásom, és otthonom." (f Benczúr László (1
