Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-04-28 / 17. szám
Evangélikus Elet 56. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 1991. ÁPRILIS 28. HÚSVÉT UTÁNI 4. VASÁRNAP CANTATE ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Akinek szívét szeretet tölti be, az énekel Augustinus. A TARTALOMBÓL Énekeljetek új éneket az Úrnak, Születésnapi ajándék sok meglepetéssel énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Ima-est a Fasorban Zsolt 96,1-2 ÉNEKELSZ-E? A kérdések nyugtalanítani tudnak. Ezért nem szeretjük őket. Pedig van áldott nyugtalanság is. A mai vasárnapon, az egyházi ének és zene vasárnapján ez a meglepő kérdés hangzik felénk: énekelsz-e? Fontos tudnunk, hogy Cantate vasárnapja nem az éneklés elméleti kérdését veti fel. Nem az éneklés szépségéről, Bach csodálatos zenéjéről, az orgona hangjáról kell nagy szavakat mondanunk. Keresztyén életünk alapbaja általában, hogy sok minden csak elmélet (pl. a szeretet, a hit stb.). A megújulás sokszor csak azt jelentené, hogy az elméletből végre áttérünk a gyakorlatra. Énekelsz-e? - ez gyakorlati kérdés a templomban is, de gyakorlati kérdés otthon is. Ha vannak hívő, evangélikus családok van-e ennek gyakorlati jele abban, hogy odahaza családi áhítat van és azon énekelünk is. Énekelsz-e? Ez azt a kérdést is magában foglalja: kivánod-e az éneket? Örömben, bánatban ki tudod-e önteni éneklésben is szívedet Isten előtt? Ha csordultig van a szived Isten iránti hálával: magától szakad ki belőle az ének... A mai vasárnap igéje nem általában beszél az éneklésről, hanem „új” énekről szól. Az új ének Isten üzenetéről szól, hogy Ő szeret... A régi ének - másképp a világi ének - az ember leikéből fakad. Tükrözi azt, ami bennem van: öröm, bánat, szerelem, emberdicséret. Cantate vasárnap kérdése tehát azt jelenti: énekelem-e az új éneket? Ma divat így beszélni: én mindenfajta ,jó” zenét szeretek - legyen az régi, klasszikus vagy modern, opera vagy táncdal. - A Biblia másképp látja ezt. Csak régi és új éneket ismer. A régi ének lehet szép, gyönyörködtető, de az ember csak önmagáról énekel benne. Az új ének egy felülről jövő üzenet, Jézusról szól, az Ő szabadításáról, golgotái keresztjéről. És az új életről, amely ott a kereszt alatt indulhat el bennem is. Énekelsz-e új éneket? Ehhez benső megújulás kell. Egy Bach korái sem „új” ének, ha valaki azt a régi szívvel, hit nélkül énekli. Az egyházi ének és zene nem választható el az embertől, aki énekel. Az új ének előzménye Zsoltár 51,17 szerint az ajkak megnyitása: „Nyisd meg ajkamat Uram és dicséretedet hirdeti szám". Ez nehezen megy. Istennek sok próbán, szenvedésen, kiábránduláson kell keresztül vinni -valakit, hogy végre megszülessen ajkán az új ének. Luther, Gerhardt, Nicolai és mások sok mélységet megjárva jutottak el oda, hogy megtanulták dicsérni Istent. Énekelsz-e? Talán otthon, házi munka közben, családban vagy a betegágy magányában... Ismered-e az új ének áldását? Ismered-e az ének drága ajándékát, amely nem hagy el bajban, nyomorúságban. És főleg, ismered-e Őt, aki megajándékozhat ezzel. Végül még egyet. Negyvenéves kántori szolgálatom alatt sok csukott ajkú testvért láttam a templomban, szeretetvendégségen, bibliaórán... Az éneklés az élet jele. A csukott énekeskönyv, a csukott ajak - ne szépítsük - a halál, a lelki halál jele. Régen azt mondták evangélikus egyházunkról: éneklő egyház vagyunk. De éneklő egyház csak ott van, ahol élő gyülekezet, élő hitü testvérek vannak és énekelnek. Cantate vasárnapja tehát az élet kérdését veti fel, amikor megzörgeti szívedet: Énekelsz-e?! Gáncs Aladár Önkiszolgáló patika? A végelgyengülésben kimúlt rendszernek hivatalos és persze „tudományos” világnézete volt a materializmus marxista-leninista kiadása. (Egyetemisták ezt mint tantárgyat „hittan”-nak csúfolták.) Bármi más világszemléletet vagy hitet legföljebb megtűrtek. Persze minden erőszak kitermeli az ellenszenvet önmaga ellen. S mihelyst leomlanak a gátak, megindul minden addig kiszorított eszmének, indulatnak, hitnek vagy hiedelemnek az áradata, részben egymással is ütközve. Ennek az évadját éljük, nem mindig zavartalan örömmel. Vallásdömping van, majdhogy nem perzsa vásár. Nagy a behozatal. Olykor furcsaságokkal is „ékeskedő”, öntúlértékelő kegyességi irányzatok, újnak számító vagy régi vallások és valláspótlékok állnak a nagyérdemű közönség rendelkezésére, be lehet zúdulni az önkiszolgáló lelki patikákba. Jó egek, mi lenne, ha a gyógyszertárban mindenki azt venné és szedné be, ami éppen ízlik vagy szemre tetszik neki? Hiszen még a megfelelő orvosságból is tragédiát okozhat a túladagolás. Ha valaki ebből üzletet csinálna, bíróság elé kerülne. Az ilyen torz „szabadság” azonban csak lelki-szellemi téren lehetséges. Az asztrológiát piacra hígítottan mérik boldogboldogtalannak, s elmeorvosoknak nem ritkán akadnak valamilyen új kultusztól megkótyagosodott, többnyire ifjú pácienseik. Kész veszedelem, ha valaki olyasmivel táplálkozik, amit legalábbis ő nem tud rúegemészteni. Nemrég olvashattuk lapunkban A lélek titokzatos birodalma címmel az áldott emlékű Adolf Köberle teológiai professzor idevágó gondolatait, intelmeit, (ő a lélektanban is igen járatos volt.) Ugyanazon írásából idézek most kiegészítésül egyet-mást. „Egy élete delén már jócskán túljutott férfi mindeddig kizárólag evilágian gondolkozott és cselekedett. Egy éjszaka álmában legjobb barátja temetésén találja magát. Néhány napra rá megjön a gyászjelentés az illető haláláról. Emberünk elutazik a temetésre, amelyen minden a legapróbb részletekig úgy történik, ahogy ő azt megálmodta. Meg lehet érteni, hogy egy ilyen élmény mélységesen feldúlhat valakit. Mégis óva kell inteni attól, hogy az isteni örökkévalósággal öszszetévesszük az érzékfölöttit, csak azért, mert az meghaladja az érzékek szintjét.” „De nemcsak minden vallási megdicsőítéstől kell óvnunk e tekintetben. Kárt okozhat az is, ha az érzékfölötti képességet szöröstül-bőröstül démoninak nyilvánítják. Már csak az a tény is meg kellene gondolkoztasson, hogy a múltból különböző személyek Swedenborgtól Justinus Kernerig, akiket a látnoki tehetség koronatanúiként emlegetnek, egytől egyig mélyen hívő keresztyének voltak, akik Istennel imádságos kapcsolatban álltak, és szellemiségük a Biblia igéin csiszolódott. Mekkora igazságtalanság lenne azzal gyanúsítani látásukat, hogy sátáni! Napjainkban is sokan vannak, akik akaratlanul telepatikus és sugárzásérzékelő képességekkel rendelkeznek, anélkül, hogy emiatt elszakadtak volna Istentől." „A paranormális tehetséget tehát sem Isten Leikével, sem pedig az ördögivel nem szabad azonosítani. Meg kell hagyni teremtésbeli adottságnak.” „1945 szörnyűséges telén olyan német nők, akik Kelet-Poroszországból az utánuk törő orosz csapatok elől menekültek, ismételten érzékfölötti élmények révén kaptak utasításokat, míg csak ki nem kerültek a veszélyzónából. Az elhalt apa vezette lányát, aki ilyen segítség nélkül kétségbeesett volna. A mindennapos események közepette többnyire jól le van zárva az itt és az odaát közötti határ. Istennek azonban megvan a szabadsága ahhoz, hogy a maga részéről áttörjön ezen a mezsgyén. Nemcsak angyalikat, hanem elköltözött lelkeket is tehet világkormányzásának eszközeivé.” (Kiemelések a cikkírótól.) Tudunk olyan esetről is, amikor megnyíltak a sírok, sokan feltámadtak, és sok másnak megjelentek: Jézus feltámadása után! (Mt 27, 52-53) S ki merné azt állítani, hogy ilyen dolgokban vagy bármi másban most már meg volna kötve a Mindenható keze? Tehát: legyünk óvatosak az „önkiszolgáló patikákkal”, és semmiféle lelki barlangrendszerbe ne menjünk be avatott vezető nélkül. Ám azt se higgyük, hogy fölényeskedve lebecsülhetjük mindazt, ami nem illik bele lelkivilágunkba. Mindenesetre: felettébb ajánlatos nem túlzottan bízni olyanokban, akik bármilyen - talán szentnek tűnő - szélsőséget képviselnek. Többet ér a józan kegyesség. Bodrog Miklós TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK ÚJ TISZTELETBELI DOKTORA Kari Heinz Neukamm Kari Heinz Neukamm 1929. április 19- én született az oberfrankeni Pegnitzben. Gimnáziumi tanulmányait Bayreuthban, teológiai tanulmányait pedig Erlangenben és Göttingenben végezte. Lelkészi-teológiai vizsgáit a Bajor Evangélikus Egyházban tette le. Lelkésszé 1952-ben szentelték Berchtesgadenben. 1951—56-ig segédlelkészi szolgálatot teljesít a felsőbajorországi Traunsteinben, majd 1956—60-ig gyülekezeti lelkész Beerbachban. 1960-tól kezd szolgálata egyre szélesebb területeket felölelni. Hét éven keresztül a Bajor Tartományi Egyház ifjúsági lelkésze, 1967-tól peidg tizenhét éven át a Rummelsbergi Diakónusok Testvéri Közösségének rektora és a Belmisszió Rummelsbergi Diakóniai Intézményeinek vezetője. Emellett elnöke a bajor egyház diakóniai szolgálatának, és alelnöke tartományi és országos szinódusoknak. Továbbra is részt vesz az egyházi ifjúsági munka különböző szervezeteinek irányításában. 1984 óta a Németországi Evangélikus Egyházak (EKD) Diakóniai Szolgálatának elnöke. Stuttgarti székhelyéről irányítja a német evangélikusoknak az emberi élet szinte minden területére kiterjedt, imponálóan kiépült szeretetmunkáját, amely tudomásom szerint a Német Szövetségi Köztársaság legtöbb embert foglalkoztató „vállalkozása". így érthető, hogy Kari Heinz Neukamm egyúttal elnöke szövetségi szinten a Független Jóléti Szolgálat munkaközösségének is. De igen nehéz számon tartani azokat a grémiumokat, egyesületeket, munkaközösségeket is, ahol elnökként vagy alelnökként vesz részt a munkában. Kari Heinz Neukamm azonban szerteágazó felelőssége és elfoglaltsága ellenére sem veszítette el a teológiai tudomány iránti érdeklődését, és amikor csak teheti, aktívan műveli is azt. Elsősorban a diakóniai munka teológiai alapjainak kimunkálása a szívügye. Magam is részt vehettem a Heidelbergi Diakóniai Intézet által irányított kutatási program munkájában, amely éppen ezt a célt tűzte maga elé. Kari Heinz Neukamm nemcsak az anyagi feltételek biztosításával, hanem teológiai, impulzusok adásával is segítette a munkaközösség munkáját. A munkánk eredményét bemutató kötet alapvető tanulmányát ő írta (Theologie der Diakonie. Hrsg.: P. Philippi & Th. Trohm. Heidelberger Verlagsanstalt. 1989.) Karl Heinz Neukamm egyházunkban mégis elsősorban mint diakóniai munkánk lankadatlan támogatója vált ismertté. Az a tény, hogy a Német Evangélikus Egyházak Diakóniai Szolgálata minden hazai feladata és gondja mellett a mi egyházunk diakóniai intézményeink fejlesztéséhez és modernizáláshoz sok segítséget nyújtott, főként neki köszönhető. Mindemellett érdeklődéssel kisérte teológiánk új épületének felépítését és a Teológus Otthon kibővítését is. Ennek az életútnak és munkásságnak ismeretében bátran elmondhatjuk, hogy Evangélikus Teológiánkat tiszteli meg Kari Heinz Neukamm, ha tőlünk a tiszteletbeli doktori címet elfogadja. Cserháti Sándor A Teológiai Akadémia ünnepi ülését a dékán hivatalos külföldi útja miatt dr. Fabiny Tibor prodékán nyitotta meg. Dr. Cserháti Sándor professzor olvasta fel a fent közölt életrajzot, melyből kitűnt teológiai munkássága; a diakóniával való eleven kapcsolata, valamint az is, hogy régtől fogva erős támogaioja hazai diakóniai munkánknak A latin nyelvű doktoravató szertartás után dr. Kari Heinz Neukamm lépett a szószékre és tartotta meg doktori székfoglalóját. „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget" - kezdte a 118. zsoltár szavaival és végig áthatotta mondanivalóját az alázat hangja és az Istenek adandó dicsőség szándéka. Nem a mi tetszésünkre van bízva akarjuk-e vagy sem a diakóniát. Jézus Krisztus a diakónia példaképe, szolgálata szenvedésében és halálában teljesedik be. A mi diakóniánk mindig tovább adás. ő meghív asztalához, részesít vendéglátásában és adja is önmagát nékünk. őt kell tovább adnunk. Szólt európai közös felelősségünkről, anyagi nehézségeket, munkanélküliséget, éhezést és szegénységet kell itt legyőznünk. Az egyháznak elöl kell járnia és hidat kell építenie. De nem csak materiális segítséget kell adnunk. Munkatársakat kell találni, nézeteket, tapasztalatokat, felismeréseket, ösztöndíjasokat cserélni. Férfiakra, nőkre egyaránt szükség van, azonkívül bátorításra, felkészítésre. Isten diakóniája mindig a mi diakóniánk előtt történik. Asztalánál megkapjuk, ami szükséges, hogy újra meg újra a felebarát felé tudjunk fordulni. Új ég és új föld vár ránk, ott ér majd véget a szenvedés és a nyomor. Dr. Harmati Béla püspök egyházunk nevében köszöntötte tiszteletbeli doktorunkat. mint „a dinamikus diakónia emberét". Sola gratia - ebben rejlik a diakónia alapja, de nem az ember nélkül. Isten teremtő kegyelme nem emberek nélkül valósul. Beleépül az ember személyisége, egyénisége, mentalitása. Ezt a diakóniát műveli szervezeti formában tiszteletbeli doktorunk és erre a cselekvésre kérjük Isten áldását. Dr. Kocsis Elemér református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke a tagegyházak nevében mondott köszöntést. Az „irgalmasság doktorának" nevezte és a hit gyümölcseinek fontosságáról szólt, melyek a diakóniában valósulnak. Dr. Kari Heinz Neukamm egyházunk barátja, Akadémiánk tiszteletbeli doktora másnap részt vett a Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat megalakulásán. tszm A „FÉSZEK MELEGE" JÉZUS A CSALÁDBAN őszintén szólva első olvasásra igen édeskésnek, sziruposnak éreztem a családról szóló sorozatunk rám eső részének címét. Nem hangzik szinte giccsesnek vagy éppen korszerűtlennek 1991-ben a családi fészek melegéről írni? De kicsit elgondolkozva rádöbbentem, lehet, hogy nem is a téma „édeskés", hanem korunk lett rideggé, embertelenné ebben a tekintetben is. Manapság sokat hallunk a hajléktalanok problémáiról, akiknek már a pályaudvarok várótermeiben se jut hely, de vajon hányán vannak a hivatalosan otthonnal rendelkező otthontalanok? Falunkban ismeretlen probléma a hajléktalanság, a lakáshiány, szebbnél szebb házak épülnek. S mégis egyre több olyan gyermeket figyelhetek meg a környezetemben, akinek „otthona” az utca. Senki se várja őket haza, senki se kéri számon: hol, merre csavarognak, csinálják a semmit... Lehet, hogy többszintes „palota” az éjszakai lakásuk, de otthonuk nincsen. Hiába van a legkorszerűbb fűtés a modern házakban, mégis nagyon hideg van „otthon”, s így érthetően „fáznak” hazamenni... De vajon hová tűnt sok szép modern házból az otthon hívogató vonzása, a „fészek melege”? Egyáltalán: kinek a feladata a „fészekmelegség” megteremtése és megőrzése? Úgy hiszem, nem kell szégyellnünk ezen a területen is tanulni a teremtett világ bölcs rendjéből, ahol világos, hogy az édesanya küldetése a fészekmeleg biztosítása. A fészeképítés lehet az egész család közös feladata, de mit ér a gyönyörű „fészek”, ha hideg marad, vagy engedik kihűlni? Hány házasság robbant szét éppen akkor, amikor látszólag célba érkeztek, hiszen elkészült az évek alatt összekoplalt, összegürcölt lakás, de sajnos kiderült, hogy ami elég volt egy építkezési vállalkozás érdekközösségének fennmaradásához, az már kevés a házasság „szürke” hézköznapjaiban az igazi otthonteremtéshez. Kiderül az ördögi szereptévesztés: senki se akar az „otthon börtönének" foglya lenni... S most semmiképpen se szeretném a jól ismert hamis férfiúi gőggel a feleségeket, édesanyákat a vádlottak padjára ültetni mondván, hogy ők a felelősek a kihűlő otthonokért. Örülök, hogy a Református Sajtóosztály gondozásában megjelent „Ház, házasság-haza” című könyv szerzője, Fodorné Nagy Sarolta végre le meri írni, hogy az asszonyok elsőszámú feladata éppen a „fészekmeleg” megteremtése, őszinte diagnózisa így hangzik: „Hideg van nálunk. Nagyon hideg. Nincs, aki fészekmeleget adjon a családnak. Fáznak az öregek otthonába takarított szülők, a testvér nélküli gyermekek, az agyonkritizált férfiak, a család... az ország. Mert hiányoznak a Márta-kezek" (utalás Márt, szolgálatára Jn 12, 1-13 szerint). Mindez természetesen nem csökkenti a férfiak felelősségét, de ugyanakkor komoly igazságot fogalmaz meg a könyv szerzője, amikor azt is le meri írni, hogy „csak az a férj tudja megvalósítani férfi tisztét, akinek felesége elfogadja női tisztét!” Szinte hallom sokak ellenvetését: szép ez az elmélet az otthonülő, családját hazaváró feleségről, de ki tud a mai inflációs világban egy fizetésből megélni. Tény, hogy míg 1949-ben a nők 35 %-a járt munkába, addig napjainkra ez az arány több, mint 75 %-ra emelkedett. De vajon tényleg minden esetben létkérdés a család számára az édesanya munkábaállása? Vajon mit is jelent korunk istenített varázsszava: „ÉLETSZÍNVONAL”? Vajon mivel mérhető az élet igazi minősége, színvonala? Csak az egy főre eső pénzjövedelemmel, bizonyos státusszimbólummá vált tárgyak birtoklásával (video, autó stb.)?! Nem kéne ezen a területen is kicsit jobban odafigyelni Jézus kijózanító kérdésére: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” S talán Pál apostol kemény szava is segíthet, hogy ezekben a kérdésekben ne a korszellem sodorjon el minket, és ne a körülmények, hanem az Ige határozza meg családi életünket: „Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és roszszabb a hitetlennél.” Gáncs Péter
