Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-04-21 / 16. szám
■ (ún JS •Wal,, •u-M. Litt;. ;h ina , ’<•4 j»-)4 s *°r II de.r: Mot, ócaij 'vs* • Kc:-_ «12 %di “• U° txi 14. Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1991. ÁPRILIS 21. HÚSVÉT UTÁNI 3. VASÁRNAP JUBILATE ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft Ha a lelkiismereted jó, derült lesz egész életed. Mert a jó lelkiismeret nagyon sokat bír elviselni és a kellemetlenségek között is vidám. Ellenben a rossz lelkiismeret mindig félénk és mindig nyugtalan. Kempis Tamás A TARTALOMBÓL Egy irodalmi délutánra emlékezve A kántorképzés ünnepe Jézussal élek: szeretet MOSONMAGYARÓVÁR 301-ES PARCELLÁJA A Népköztársaság nevében! A Győri Megyei Bíróság különtanácsa a Győrben 1957. évi május hó 23-június hó 4-ig tartott folytatólagos nyilvános tárgyalás alapján meghozta, s 1957. június 10-én kihirdette a következő ítéletet: Kiss Antal V. r. vádlott, aki 1957. január 24-e óta van előzetes letartóztatásban, bűnös 2 rendbeli gyilkosság bűntettében, valamint a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében, és ezért őt a bíróság összbüntetésül életfogytig tartó börtönre ítéli. Weintrager László VI. r. vádlott, aki 1957. február 5-e óta van előzetes letartóztatásban bűnös, egyrend- Seli gyilkosság bűntettében, valamint a népi demok- Itikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomén való tevékeny részvétel bűntettében, és ezért őt a bíróság összbüntetésül halálra és 1000 Ft értékű vagyonelkobzásra ítéli. Cziffrik Lajos VIII. r. vádlott, aki előzetes letartóztatásban van 1956. december 27-től bűnös, egyrendbeli gyilkosság elkövetésében, valamint a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében, ezért őt a bíróság összbüntetésül halálra és 500 Ft értékű vagyonelkobzásra ítéli. Zsigmond Imre IX. r. vádlott, aki előzetes letartóztatásban van 1957. január 31-e óta, bűnös kétrendbeli gyilkosság bűntettében, valamint a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében, és ezért őt a bíróság összbüntetésül halálra és 500 Ft értékű vagyonelkobzásra ítéli. így szólt az egy másikkal kiegészített verdikt, amelynek alapján ezt a négy embert 1957-ben a sopronkőhidai fegyházban kivégeztek. Holttestüket a rabtemető egyik félreeső szegletében temették el. Harmincnégy év telt el azóta félelemben, csendben. A mártírok hozzátartozói a megalázottság és közöny állapotában morzsolták éveiket. De végre elérkezett a pillanat, amikor a mártírokat exhumálták és maradványaikat méltóképpen helyezték örök nyugalomra. 1991. március 23. Fekete zászlók lengenek Mosonmagyaróvár középületein. A négy kivégzett temetésének napja ez. Mosonmagyaróvár önkormányzati testületé a négy mártírt a város saját halottjának tekintette. A gyászszertartáson részt vett és beszédet mondott Antall József miniszterelnök is. A temetőben több ezer ember várakozik már a szertartás megkezdése előtt. A ravatalozón kétoldalt a nemzeti színű lobogó; középen pedig a határőrlaktanya előtti tragikus sortüz vérfoltos, sáros zászlóját lengeti a szél. A Himnusz hangjai után különböző szervezetek képviselői mondják el beszédeiket, ezt követően pedig a miniszterelnök lép a mikrofonhoz. Bevezetőjében hangsúlyozta: „Az 1956. október 26-i sortűz olyan esemény volt, amivel a város beírta nevét a történelembe. A város a kollektív magyar mártíromság szimbóluma lett. A magyar kormány nevében most fejet hajtok a mártírok és hozzátartozóik előtt, akik viselték a megaláztatást és közönyt.” Ezután a miniszterelnök többek között arról szólt: „Tény, hogy a bűnösök ma is közöttünk élnek, amit nehéz elviselni, de évtizedek elmúltával a jog gyengévé válik. Mindazonáltal erkölcsi kötelességünk vigyázni arra, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő.” A miniszterelnök beszéde végén kiemelte: „Meggyőződésem, 1956 nélkül nem lett volna olyan fordulat, mint amit a közelmúltban megéltünk. Ez pedig arra kötelez bennünket, hogy felelősséggel megtudjuk teremteni a virágzó Magyarországot. Erről kell hitet tennünk ezelőtt a négy koporsó előtt.” A miniszterelnök beszéde után következett az egyházi szertartás, aminek keretében e sorok írója 2Tim 4,7-8 alapján hirdette Isten igéjét. Igehirdetésémben elmondtam, hogy az emberek szemében a halál értelmetlen, mert emberi életek, tervek, vágyak maradnak félbe és a halál csupán gyászt és szomorúságot hagy maga után. A négy koporsó előtt állva azt kell mon-ZSINATI REALITÁSOK Ahogyan egyre közelebb lépünk a kitűzött zsinati időpont, június nyolcadika felé, úgy komolyodik el egyházi közvéleményünk. Amíg messze volt a törvényhozó feladat, addig inkább lehetett merész javaslatokat beterjeszteni, egészen újszerű struktúrákra gondolni, a közelség azonban a tények komolyan vételére, a realitásra buzdít. így is van jól! Hiszen egyházmegyékben és zsinati fórumokon körüljártuk a jövő sok lehetőségét, igyekezetünk számba venni a múlt béklyóit, szemben álló javaslatokra figyeltünk. Most vegyük elő azokat á tényeket, amelyek sokban meghatározzák majd jövőbeli életünket. Az első, hogy meglepően kevesen vagyunk. A népegyházi evangélikus lélekszám négyszázezernyi a múlt statisztikai adatai alapján. A gyülekezetek valós adatai arra a realitásra figyelmeztetnek, hogy az aktív, gyakorló evangélikusok mellett sokan vannak a paszszív, hitüket meg nem őrzők, vallásosságukat tovább nem ápolók. Nemcsak evangélikus sajátosság ez, hiszen a római katolikus vagy református adatok is azt mutatják, hogy aktív egyháztagként alig lehet a népegyházi lélekszám felére számítani. A többi, az egyházon kívüli nem-vallásos ember, az egyházon így-úgy belül élő „látszat-hívő” vagy „nagyünepi-hívő” evangélikussal együtt nem más, mint missziói terület. Nem hozhatunk tehát olyan törvényeket, amelyek nem számolnak ezzel a realitással! Azaz ehhez a létszámhoz a jelenleginél nem nagyobb, hanem szerényebb egyházszervezet illik. A mostani két püspökségnél, tizenhat esperességnél többre gondolni, három vagy négy püspökségre is, ellent mondana a tényeknek. Ide kapcsolódik azután azonnal a lelkészek és egyházi szolgálatvégzők, hittantanárok, iskolai tanárok, gyermekmunkások, kántorok statisztikája is. Az elmúlt évtizedek öröksége, hogy katasztrofális a lelkészhiány, a munkáskéz hiánya. Egészen az ezredfordulóig fog tartani ez a helyzet, de reménységünk szerint egyre javuló képet mutat majd egyházunk, hiszen sokkal többen jelentkeznek teológiára, mint korábban. Amíg a lelkészhiány tart, addig aligha lehet beszélni a gyülekezetek szabad lelkészválasztási jogáról. Hiszen tavaly is, idén is meghirdette egy-egy gyülekezet a lelkészi állást és nem jelentkezett senki, inkább a lelkészek szabad gyülekezetválasztási jogáról eshet szó. A zsinati realitások közé tartozik, hogy a gyülekezetek szabadsága, döntési jogköre nem korlátlan tehát, hanem beleágyazódik az egyházi szolgálati rendbe, a nagyobb, országos összefüggések láncolatába. Hiszen midig is voltak és vannak olyan kisebb szórványgyülekezetek, amelyek úgy kaphatnak lelkészt, hogy a püspök kiküld, kinevez valakit. A lelkészi választhatóság megállapítása ősi egyházi felettesi jogkör evangélikus tradicióink szerint Magyarországon. Ugyanakkor a lelkészi utánpótlásról való gondoskodás nem gyülekezeti, hanem közegyházi feladat, a kiképzés és Iáküldés útján. Szólnom kell még végül itt hagyományainkban féltve őrzött alulról építkező, presbiteri egyházszervezetről, mint realitásról. Az egyházat tehát, a gyülekezetét nem a papok, esperesek és püspöpök jelentik, hanem Isten igéjével és szentségeivel élő gyülekezeteink. Kár, hogy a múltban sokfelé elhanyagolták a presbiteri tiszt komolyan vételét, a hat évenként esedékes újraválasztásokat, a feladatok megosztását egy-egy gyülekezetben, lelkész, felügyelő, gondnok és presbiterek között. Az ún. gyülekezeti elv nem azt jelenti, hogy „minden hatalom forrása az egyházközség”. Az egyházban minden hatalom forrása Jézus Krisztus, ezért az egyház Felülről, Istentől építkező szervezet, Urunk azonban munkatársakat, szolgálatára elhívott tanítványokat keres. A gyülekezetektől fölfelé, az egyházközségi presbitériumoktól és közgyűlésektől az országos presbitériumig és közgyűlésig Jézus szolgálatának felelőssége, az egyház rendje őrzésének feladata bízatik reánk. Az ige szerint a szolgálatokban különbség van, de egy Urat szolgálunk! Az egyházi élet strukturális középpontja a gyülekezet és az egyházmegye, ahol az emberek, a gyülekezetek még jól ismerik egymást. Megerősödhet a meglévő egyházmegyékben a területi határok kisebb-nagyobb kiigazítása után az a munkamegosztás, ami szükséges az ifjúsági, a zenei vagy az iskolaszervezési feladatok ellátására. A kerületek és az országos egyházi intézmények azután valóra válthatják az országos munkamegosztást, hiszen olyan presbiterek a tagjaik, akiket széleseb körből, a gyülekezetek felöl választottunk. A realitások tisztelete azt jelenti, hogyha komolyan vesszük presbitériumaink és közgyűléseink választását a zsinati tagságra, akkor nem szükséges az ún. kétlépcsős megoldás, a mostani zsinati választások helyett új választások kiírása. Bizalommal és szabadon választottuk és választjuk őket és ez a bizalom kötelez. Dr. Harmati Béla NEMESKÉRI NAP A nemeskéri evangélikus műemlék templomban 1991. április 28-án, vasárnap egésznapos egyházi ünnepséget tartunk, amelyre minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. A gyülekezet vezetősége AZ ÜNNEPSÉG PROGRAMJA s De. 11 órakor ISTENTISZTELET Igét hirdet és úrvacsorát oszt Szebik Imre püspök. Az istentisztelet keretében a győri ifjúsági énekkar, Szabó Judit énekművész és Váray Tamás orgonista szolgál. Du. 3 órakor TEMPLOMI ÜNNEPÉLY 1. Gyülekezeti ének: 54, 1-4. 2. Megnyitó: Bárány Gyula győri esperes 3. Szólót énekel: Szabó Judit énekművész (Bach, Händel, Mozart műveiből) 4. Dr. Andorka Rudolf előadása: „A magyar falu jövője" 5. Verset mond: Oláh László előadóművész (Dsida Jenő: Templomablak, Krisztus) 6. A győri ifjúsági énekkar szolgál (John Dowland: Könyörögjek-é? Randall Thompson: Alleluja W. A. Mozart: Ave verum corpus) 7. Dr. Reingrabner, G. burgenlandi szuperintendens elődása: „A burgenlandi falvak s evangélikus gyülekezetek jövője” 8. Váray Tamás főiskolai tanár orgonaszáma 9. Zárószó és imádság: Szebik Imre püspök 10. Gyülekezeti ének: 388. 1-3. dani, hogy ennek a négy embernek halála nem volt értelmetlen. Két oldalról megközelítve sem. Az egyik oldal az emberi oldal. Haláluk nem volt értelmetlen, mert saját „nemes harcukat megharcolták, futásukat elvégezték, hitüket megtartották”. Azt tették, amit tenniük kellett, haláluk révén mi egy emberibb világban élhetünk. Életük tehát kerek egész volt. Keresztyén hitünk felől megközelítve sem volt az ő haláluk értelmetlen. Hisz valljuk: A halál csak a földi életnek, a tökéletlen világnak a végét jelenti, de kapunyitás az örök élet felé. Virágvasárnap és a nagyhét előtt még erősebben hihetjük, hogy Krisztus kereszthalála és feltámadása jó lehetőséget adott a nemes harcuk megharcolása után mártír testvéreinknek is, hogy az „igazság koronáját” megkapják „ama napon”. Ilyen élet és ilyen halál nem lehet értelmetlen, mert odaát Krisztus vár rájuk. Az igehirdetés után Csáfordi Julianna református lelkésznő imádkozott, ezt követően pedig Nagy József óvári plébános megszentelte a négy koporsót. Ezután indult meg a gyászmenet, hogy utolsó útjára kísérje a négy kivégzett földi maradványait. Cziffrik Lajos és Kiss Antal koporsója az önkormányzat által adományozott kettős díszsírhelyre került. Weintrager Lászlót a családi sírba helyezték, míg Zsigmond Imre földi maradványait a család kérésére szülőhelyén, Doborgazszigeten helyezték végső nyugalomra. Az akkori eseményeket sajnos már nem lehet meg nem történtté tenni. De erkölcsi kötelességünk, hogy a mártírok áldozatvállaló életét és hősi halálát soha el ne feledjük. Emléküket ápoljuk, emberi nagyságuk előtt fejet hajtunk. Ez immáron feladata és kötelessége Mosonmagyaróvár polgárainak is, hiszen most már ennek a városnak is megvan a maga 301-es parcellája. Kiss Miklós JÉZUS A CSALÁDBAN A fészek melege A fészek nem csak madarak lakóhelye. Családi fészekről akkor beszélünk, ha a ház, lakás valóban az ember kedves otthona, a család elrejtettséget, védelmet, szeretetet teremtő élettere. Az erdélyi Dsida Jenő ezt melengető vacoknak nevezi versében. A koncentrációs tábor szögesdrótjai mögött Radnóti Miklós sóvárgásának vágya: „Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az otthon? Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?...” Sokszor akkor sincs, ha nem kell elhagyni háborúk kényszerében. Nem a falak hiányóznak, vagy a bútorok. Olykor az is, - s mégis valósulhat valami ezek hiányában is a fészek melegéből, amit egyedül az egymáshoz tartozás érzése és felelőssége tud teremteni. Olykor egy testvér hiányzik hozzá. Iskolai dolgozat címe: „Elképzelt személy”. Kilenc éves kislány írja: „Én azt képzeltem el, hogy van egy lánytestvérem, akit pelenkázhatok, sétálni vihetem, és ahova lehet, eljön velem. Ha engem Dórának hívnak, ő lehetne Teodóra, beceneve Tedi. Haját szőkének képzeltem és olyan elevennek mint én. Ágyát betehetném az én ágyam mögé. Ha éjszaka kitakarózna, betakarnám, ha bepisilne, tisztába tenném és anyunak nem kéne felkelni. Megtanítanám játszani, vigyázni a könyvekre és minden másra. Spórolt pénzemből vennék neki kis cipőt, kabátot és mindent, amire telne. 3 éves korában, mielőtt iskolába mennék elvinném oviba. Fél egykor jövök a suliból, megebédelnék, leckét írnék és elmennék érte. Hazafelé jövet elvinném a játszótérre. 3 órától, 4 óráig játszana a téren. Utána haza mennénk, vacsoráznánk, fürdenénk és megnéznénk a mesét. Mese után lefeküdne és olvasnék neki. Nagyon örülnék, ha ez az elképzelt személy megszületne.” - A testvér utáni vágy elemi erővel tör fel ezekben a sorokban. De itt csak vágy maradhat, a dolgozatot író kis Dóra árva. De ahol lehetne, gondoltok-e arra kedves szülők, hogy a legdrágább ajándék sem pótolja a kistestvér pelenkázásának örömét? Máskor az idő hiányzik. A svéd gyerekversek közül való: „Mamának este nincs ideje a gyerekekre, és papa, ő is rosszul áll idővel, és a nővérem, neki aztán semmi ideje taknyos kölykökre. A könyvtáros néninek nincs ideje beszélgetni velem, mert annyian jönnek könyvért. Csak a részeg, öreg bácsinak a könyvtár előtt, annak van ideje beszélgetni a gyerekekkel. Még jó, hogy a részeg, öreg bácsira nincs ideje senkinek se.” - A fészekmeleghez az is hozzátartozik, hogy elmondhatod valakinek, „ami a szívedet nyomja” -, de odafigyeljünk a másikra is. Van, amikor minden hiányzik. Fiatalkorú bűnözőt faggat a riporter a börtönben, majd megkérdezi: Kit szeretsz te? A vállrándítással kísért szenvtelen válasz mögött sötét mélységek nyílnak: Senkit. Van, aki nem is tudhatja, mi az a családi fészekmeleg. Vigyázzunk rá! Jézus az övéi között a családi kereteken túl is meg akarja valósítani, összegyűjtve, összetartva őket, „ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit” (Mt 23,37). Zászkal tér
