Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-04-21 / 16. szám

Evangélikus Élet 1991. április 21. jftS GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK AZ ÚR ISMÉT MEGSZÓLÍTJA ABRÁMOT Amikor a nagy csata után hazatér­tek, Ábrám újra átgondolta az ese­ményeket. Biztos az ÚR volt velem - gon­dolta hiszen abban a túlerőben nem tudtam volna győzni. Azután hirtelen arra gondolt, hogy ezután már minden más lesz. Ed­dig békességben éltek, de ez a há­ború megváltoztatja majd az éle­tét. Elég öreg volt már ahhoz, hogy jól ismerje a legyözöttek érzéseit. Tudta, ha egyszer fegyvert fogott, akkor ez akkor is újabb háborút szül, ha ő volt a győztes. Lehet, hogy a következő alkalommal majd öt fogják legyőzni. Miközben aggódva gondolt a jövőre, egyszer­re meghallotta az ÚR hangját, mint hatalmas szél zúgását:- Ne félj, Ábrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges lesz.- Ó, Uram - válaszolt Ábrám re­megve -, akármit adsz is, csak a halálomig tarthat, pedig már öreg ember vagyok. Ajándékod, akármilyen nagy is csak néhány évig tarthat, hiszen gyermektelen vagyok. Mindenemet, amim van a házamnál született szolgáló, Eliézer örökli.- Miért aggódsz, Ábrám? Lesz örökösöd, ne félj! Olyan örökö­söd lesz, aki tőled származik. Nézz föl az égre! Mit látsz?- Csillagokat, Uram.- Számold meg őket!- Ó, Uram, ki tudná megszámolni az égen a csillagokat?- No látod - szólt az ÚR -, ennyi utódod lesz. Ábrám elmosolyodott magában. Még soha nem csalódott az ÚR- ban. Igaz, hogy most minden lát­szat az ígérete ellen szól, de ennek ellenére bízott benne. Áldozatot mutatott be Istennek. Az áldozat bemutatásakor az ÚR megmutatta neki annak a népnek a sorsát, amit ígért neki. Bizony sok szenvedés vár még rá. Fogság és gyötrelmek, nyomorúság és szabadulás. Végül így szólt az ÚR:- Neked adom ezt a földet és bé­kességgel térsz őseidhez, késő vénségedben temetnek el. Ábrám megnyugodva hajtotta álomra a fejét. Tudta már; hogy a sorsa Istennél biztonságban van. KI VAGYOK ÉN? 1. EMBER 1. Hosszú hajam van. 2. Nyughatatlan természet va­gyok. 3. Apám nagy király. 2. EMBER 1. Fiatal vagyok még. 2. Anyám is, nagyanyám is hí­vők voltak. 3. EMBER 1. Három fiam van. Aki már tudja, hogy kiről van szó, a lap dátuma utáni keddig adja fel a megoldást. A lapra rá kell írni, hogy hányadik emberre tippeltek és hányadik meghatározás után. A cím: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. ÚGY FUSSATOK, HOGY ELNYERJÉTEK -lKor 9,24- a 9. sorozat megfejtése -1. A házasságtörő asszony - Jn 8,11 2. Jézus a feltámadása után tanítványainak - Jn 21,12 3. Péter Kornéliusz házában - ApCsel 10,47 4. A templomszolga Jézusnak - Jn 18,22 5. Jákob - lMóz 28,16 6. Pál apostol a szeretet himnuszában - lKor 13,11 7. Kain - lMóz 4,9 KÉT RÖVID IMÁDSÁG Köszönöm neked, jó Atyám, hogy látok,- kérlek, segítsd a vakokat. Köszönöm neked, hogy hallok,- kérlek, segítsd a süketeket. Köszönöm neked, hogy beszélni tu­dok,- kérlek, segítsd a némákat. Köszönöm, hogy járni, szaladni és játszani tudok,- kérlek, segítsd a beteg és béna gyermekeket, szerte a világban. Köszönöm, Istenem, az esőt és a gyönyörű szivárványt, és köszönöm, hogy engeded a gyere­keket pancsolni a tócsákban. JUBILATE - EZ A MAI VASÁRNAP NEVE A 66. zsoltár a nép szabadulásának örvend. Pál apostol öröme, és egyben küldetése is az, hogy Isten szeretetével megelőzi az embert, és így újjá is teremti. (2Kor 5; 17-18). Mai számunkban a MEVISZ istentiszteleteken megélt közös örömről olvashattok, és a Boldogság címszó kerül sorra a Teológiai Kisszótár sorozatban is. BA A MEVISZ BEMUTATKOZIK IFJÚSÁGI ISTENTISZTELETEK JÓZSEFVÁROSBAN A MEVISZ liturgikus szakcsoportjával sokáig ke­restük feladatunkat, míg végül ifjúsági istentiszteletek szervezését kezdtük meg. 1990. február vége óta talál­kozunk kéthetenként kedden az Üllői úti templomban este 7 órakor. A munka beindulásakor már írt rólunk Fabiny Tamás egy rövid beszámolót itt, az ifjúsági rovatban, de most, a MEVISZ bemutatásakor szeret­nék kicsit részletesebben írni ezekről a gyülekezethez nem kötött ifjúsági istentiszteletekről. Első lépésként meg kellett találnunk a saját for­mánkat, azokat az újításokat, amiktől ifjúságivá és egyben személyesebbé válhat az istentisztelet. Ezek szerint egyrészt a liturgiát és a zenét gazdagítottuk, másrészt minden alkalommal más lelkészt hívunk pré­dikálni, többnyire, bár nem mindig, a fiatalabb nem­zedékből, harmadrészt utána lehetőséget adunk zsíros kenyér és tea melletti beszélgetésre, találkozásra. A viszonylag hosszú, gyülekezettel felelgetős, több ismétlődő részt és zenei betéteket tartalmazó liturgiát két liturgus vezeti. Újdonság még az alkalmanként változó vers, általában kortárs magyar költőtől, mely imádságként hangzik el, valamint a prédikáció utáni, több részből álló, szünetekkel felolvasott, személyes hangvételű imádság, melyet mi magunk írtunk. A MEVISZ által kiadott ÚJ ÉNEK c. füzetből éneke­lünk gitár, cselló és fuvola kísérettel, a liturgia zenei betétei valamivel hagyományosabb hangvételüek. (Ez a liturgia bekerült az ÚJ ÉNEK kiadás alatt álló második kötetébe is.) Ma, mikor annyi új program indul és marad abba, annyiféle kínálat várja a keresőket, nagy öröm, hogy ezek az alkalmak már második éve élnek. Ennek talán egyik oka, hogy a szervezésük nem egyetlen ember munkája. A „keddeket” kiosztottuk öten magunk között, tehát a mindenkori felelős keres lelkészt, litur­­gust, verset, beszerzi az ennivalót és mindent előkészít a kezdésre. így egy emberre félévente kb. két alkalom szervezése jut, ennyi többletmunkát szívesen vállal­tunk. Az összejövetelek során fokozatosan derült ki, hogy több szerepet is betöltenek az istentiszteletek. Egy alkalommal kb. negyven-ötvenen jövünk össze, bár a létszám gyakran ingadozik, szünetek, nagyobb ünnepek után mindig kevesebben vagyunk. A résztve­vők egy része Budapesten tanuló főiskolás vagy egye­temista - meglepő módon sok a teológus -, akiknek, bár általában tartoznak valamelyik gyülekezethez, ígj van alkalmuk kortársaikkal együtt részt venni isten­tiszteleten. Ez különösen igaz a vidékiekre, akiknek a hétvégi hazautazások miatt így is lehet alkalmuk az új környezetbe való beilleszkedésre. Fontos szerep jutott a hirdetéseknek is, amikor bárki hívhatja a jelenlevőket saját gyülekezetében vagy ifjúsági cso­portjában szervezett programokra. Általános jelenség a huszonévesek, tehát a felnőtt fiatalok körében a közösséghiány, mely már nehezen megoldható - az életkorból adódó sajátosságok következtében - vala­milyen ifjúsági bibliaórához való csatlakozással, de még nem a letelepedés, a családalapítás ideje, ami konkrét helyhez kötne. A közösség megélésére is ad­hat lehetőséget a közös istentisztelet és az azt követő kötetlen együttlét. Törekvésünk nem új bibliaóra vagy vitafórum lét­rehozása volt, hanem egy istentisztelet, ami bekapcso­lódást jelent a liturgia és az evangéliumhirdetés ősi hagyományába, és újításaival igyekszik azt élővé ten­ni. Ittzés Szilvia Következő alkalmaink: április 23., május 7. és 21. Bp. VIII., Üllői út 24., este 7 óra. TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR BOLDOGSÁG A keresztyén ember boldog em­ber. Nemcsak azért, mert hétköz­napjainak szenvedését egy eljöven­dő boldogság ígérete enyhíti. Itt és most, éppen ezekben a hétközna­pokban boldog. Igaz, nem építhet magának sátrat, nem rendezked­het be véglegesen harmonikus, örömteli pillanataiban. Övé az útonjárás boldogsága. De mivel bátorságot kap arra, hogy ne akar­jon kitérni a nehéz és fárasztó út­szakaszok elől, az is megadatik ne­ki, hogy egyszer-egyszer a csúcsra érjen és megpihenjen. Boldogsága azonban mégsem csak ezeken a csúcs-pillanatokon múlik - örömé­nek alaphangja az a tapasztalat, hogy sem a mélyben, sem a magas­ban nincs egyedül. Kik a boldogok? A Hegyi Be­széd boldogmondásai tanúsítják, hogy Jézus nem ítéli el, nem ér­vényteleníti az ember elemi bol­dogságvágyát. Ő azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk. S éppen ezért nem akarja, hogy bármi kevesebbel beérjük, mint a valódi boldogság. A boldogmondások igazi értel­me akkor ragyog fel előttünk, ha megértjük: a mondatok alanya, ki­mondatlanul, maga Isten. A sírók nem azért boldogok, mert sírnak, hanem mert Isten az, aki megvi­gasztalja őket. Ő az, aki megelégíti . az-igazságra éhezőket és szomjazó­­kat. Ő adja örökségül a szelídek­nek a földet. A középkori alkimisták azt tar­tották: csak annak sikerül értékte­len fémekből aranyat csinálnia, aki e művelet közben nem gondol a fehér elefántra. Úgy gondolom, a boldogság is „fehér elefánt”: ha megszállottan hajszoljuk, egyre csalókábbá és tünékenyebbé válik. Ha azonban megfeledkezünk róla és belefeledkezünk a ránk szabott feladatokba, váratlanul ránk talál­hat. „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.”i (Lk 9,24) Cserháti Márta EMLÉKEZÉS DR BELOHORSZKY FERENCRE János-passió Nem múlhat el gyülekezeteinkben a nagyhét passiós isten­­tisztelet nélkül. Ahol tehetik, ott énekes, zenés passióelő­adást is tartanak. így van ez évről évre a Deák téri templom­ban, ahol Bach passiói szólalnak meg virágvasárnapon és nagyszombaton este. Ez évben a János-passió volt soron. A Lutheránia ének- és zenekara két estén segítette nagyheti meditálásunkat. Istentisztelet volt mind a két estén. Sokszor hallgattam már a János-passiót hangversenyteremben, szín­padi környezetben, de igazi áhítatát a templom adja meg. Az istentiszteleten nem az ember ad Istennek, hanem Isten szólít meg igéjével. A szenvedéstörténet Bach zenéjén keresztül úgy szólalt meg a Lutheránia előadásában, hogy felejthetetlenné tette az üzenetet: Jézus meghalt értünk, hogy elvégezze, amit reá bízott Atyja, és ebből az áldozatból - feltámadása által - születik életünk, új, megigazult élet. Fegyelmezett, szép előadás volt, az első különösen, de a másodiknál is többen mondották így: nagyra nőtt a Luthe­ránia, passióelöadása érett, kiforrott művészetet mutatott. Különösen szépek voltak a korátok. Meg merem kockáztat­ni, hogy evangélikus lélek kell a korálok igazi, átélt megszó­laltatásához. Örülhetünk, hogy van Lutherániánk és ezt tudja adni nekünk abból az ajándékból, melyet Istentől kaptak tagjai hangjukban, művészetükben. A szólisták is hozzáadták az előadáshoz amit tehetségük­ben ajándékul kaptak. Koós Flóra (szoprán), Németh Judit (alt), Kállay Gábor (tenor-evangélista), Bercelly István (bari­­ton-Jézus) és Gyarmati Tóth Tamás (basszus-Pilátus). A nagyszombati estén Kovács Annamária (alt), Marosvári Péter (tenor-evangélista) és Kuncz László (basszus-Pilátus) voltak a felváltok. A Lutheránia zenekara Tátray Vilmos koncertmester vezetésével és Trajtler Gábor kontinuójával tette teljessé és áhítatossá az istentiszteletet. A nagyszombati estén ott volt Weltler Jenő a Lutheránia hosszú évtizedeken át volt karnagya, aki együtt élte át kóru­sával ezt az előadást. Jelenléte arra emlékeztetett, hogy ő volt, aki ilyen magasra emelte a Lutheránia művészetét, aki Bachot és passióit, oratóriumait és kantátáit így tette magyar földön, egyházunkban kinccsé, közös értékké. Azután az is eszembe jutott, hogy mennyire aggódtunk, hogy lesz-e foly­tatója ennek a munkának? És most e János-passió után azt kell mondanom, hogy hála Istennek, van folytatója ennek a munkának. Kamp Salamon karnagyi munkája, az egész mü lélekemelő, szép megszólaltatása, a Lutheránia továbbveze­tése a már megkezdett úton, a nyár eleji Bach-hét hagyo­mányteremtő alkalmai ígéretes jövőt mutatnak. Köszönet ezért a nagyheti áhítatos előadásért neki is és azoknak, akik vezetésével ezt mindnyájunknak ajándékozták. tszm Egy irodalmi délutánra emlékezve „Vedd magadra a türelemnek rozsdás bilincsét...” -Ady Endre A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület irodalmi szakosztálya mind népszerűbbé váló elő­adássorozatában, március 21-én délután - az OMIK klubjában - Mándy Iván íróval beszélgetett Alexa Károly. Mándy Iván a feltett kérdésekre a tőle megszokott közvetlenséggel válaszolt gyermekkoráról, apjáról, az otthonról s a pályára lépésről, az írói müvek születésé­ről, a témákról s az álmokról, melyek hozzá kapcso­lódnak. írásaiban egyaránt jelennek meg a nagyváros utcái­nak, tereinek jellegzetes figurái, ellesett párbeszédek, kedves történetek. Szereti Pestet! Mindenre figyelő, mindenben valami említésre méltót találó, szenvedő, vagy boldog hőseivel együttérző író, akinek írásaiban a drámaiság mellett mindig jelentkezik a biztató, a hitet adó líraiság. A fiatalságról írt, a fiatalokhoz szóló regényeinek hősei, szereplői, ifjúsági irodal­munk kiemelkedő alakjaivá váltak. (Ezért is tudott olyan szépen írni Molnár Ferenc: A Pál utai fiúk c. ifjúsági regényéről, amellyel a 60-as években az író testvérének, Molnár Erzsébetnek öreg napjait tette széppé. Mándy féltve őrzött írását könnyezve mutatta nekem.) Az író munkásságáról, életéről szóló beszélgetésből különösen két szó ragadott meg: arra a kérdésre, hogy élete utóbbi két-három évét hogy élte át, nem magáról - a nyitott szemű érzékeny fülű ember szavai­val válaszolt. „Türelmet kérek... ne őrjítsük meg egy­mást a bizalmatlansággal... Még alig telt el néhány év a rettenetes évtizedek óta, legyünk türelmesek, azt is kérem, hogy mindenki a legtöbbet, a maximálisát adja a várt eredmények eléréséhez...” Ezért jutottak eszembe Ady mottóként választott sorai. Schclkcn Pálma Egy evangélikus tanár távozott végleg soraink kö­zül. A neves pedagógusra és irodalomtörténészre: dr. Belohorszky Ferencre emlékezünk. Újvidéken született 1905-ben. A család az államfor­dulat után Budapestre került. Nehéz anyagi helyzet­ben voltak, ezért az ifjú Belohorszky Ferenc a közép­iskola után a Krisztinavárosi Gyógyszertárban dolgo­zott. Itt ismerkedett meg Kosztolányi Dezsővel, ki gyakran járt ide. A költő biztatta a fiatalembert, hogy foglalkozzon még behatóbban az irodalommal. Az ifjú Belohorszkynak nem kellett biztatás; a „li­­teratura” mindig is szívügye volt. Három év alatt összegyűlt a tandíjra való, így most már beiratkozott a budapesti egyetemre. Itt szerzett magyar-német sza­kos tanári diplomát 1930-ban. Ezután Nyíregyházára került. Az itteni nagymúltú evangélikus Kossuth Gimnázium tanára lett. Másfél évtizeden keresztül sok diákot nevelt vallásosságra, nemzeti érzésre, az irodalom szeretetére. Tanítványai később úgy emlékeztek rá, mint szigorú, következetes és emberséges tanárra. Módszertani tapasztalatait cikkekben publikálta. A Protestáns Tanügyi Értesítőben jelent meg - többek között - „Luther szelleme az iskolai nevelésben” című tanulmánya is. Jelentős irodalomtörténeti munkásságot is fejtett ki. Már egyetemi éveiben érdeklődött Bessenyei György iránt. 1929-ben „Bessenyei és a Philosophus” című doktori disszertációját könyvalakban publi­kálta. Kutatásait folytatta akkor is, amikor Bessenyei pátriájába, Szabolcsba került. 1931-ben jelent meg „Bessenyei kisebb költeményei” az ő szerkesztésében. 1934-ben ugyancsak Nyíregyházán adták ki az íróról szóló tanulmányát, 1941-ben pedig „A Bessenyei­­irodalom” című müvét. Hamarosan a helyi Bessenyei Kör irodalmi társa­ság elnöke lett. Komoly népművelő munkát végzett; népfőiskolát is szervezett. Tevékenységében támogat­ta őt dr. Túróczy Zoltán evangélikus püspök. Barátság fűzte őt dr. Merényi Oszkár irodalomtörténész-peda­gógushoz (aki később, a nehéz időkben sem feledke­zett meg róla). Dr. Belohorszky más irodalmi kiválóságokkal is foglalkozott. Tanulmányokat írt Balassiról, Kölcsey­­ről, Széchenyiről és Adyról is. Neve bekerült a Gulyás­­féle irodalmi lexikonba is. 1944- ben a Kossuth Gimnázium igazgatója lett. Nem éppen irigylésreméltó körülmények között irá­nyította az iskolát a háborús viszonyok, a légitámadá­sok közepette... 1945- ben - mondvacsinált indokokkal - üldözték a neves pedagógust. Két és fél évig sínylődött börtön­ben. Kiszabadulása után Budapestre ment. Itt egy ideig villanyszerelő volt, majd - egy volt tanítványa közbenjárására - dolgozók iskolájában tanított mate­matikát. 1954-ben került vissza Nyíregyházára és itt (egykori foglalkozásához visszatérve) gyógyszerész­ként tevékenykedett. Sok megpróbáltatás érte. Jó érzést jelentett azon-; ban számára az, hogy voltak, akik a nehéz időkben! mellette álltak és segítették őt. Az utóbbi évtizedekben mindig jelen volt az egykori Kossuth-diákok találkozóin. Volt tanítványai tisztel­ték őt gerinces emberi magatartásáért, valamint azért is, mert szerényen hallgatott az őt ért megpróbáltatá­sokról. Bármilyen nehezek is voltak a körülmények, gyer­mekeit szépen felnevelte. Lányai közül az egyik: Sa­rolta operaénekesnő, másik: Mária Márta pedig a Széchenyi Könyvtárban dolgozik. Fia: Belohorszky Pál neves irodalomesztéta lett; kötete is jelent meg. (Sajnos, fiatalon hunyt el két évvel ezelőtt...) Dr. Belohorszky szellemi frisseségét az utolsó per­cig megőrizte. Azt tervezte, hogy megírja emlékiratait. A halál azonban elragadta soraink közül. Emléke mindnyájunk szívében él. Merényi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents