Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-04-07 / 14. szám
ORSZÁGOS Evangélikus HETILAP 56. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1991. ÁPRILIS 7. ÚSVÉT UTÁNI 1. VASÁRNAP QUASI MODO GENITI Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme, S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelme. Madách Imre wmm Zsinati fórumok IFJUS NK ÜNNEPE A zsinati felkészülés egy újabb formájával találkozhatott egyházunk népe az elmúlt hétvégeken. Mindazok, akik nemcsak érdeklődtek, de hozzászólni, javaslatot tenni akartak, most személyesen megtehették. Eddig három ilyen fórumot tartottunk meg Pápán, Kiskőrösön és Békéscsabán és ezekről számolunk be röviden. PÁPA A tanácskozásnak kb. 250 lelkész és nem lelkész résztvevője a vendégfogadó veszprémi egyházmegyén túlról, a győr-soproni, a vasi és a fejér-komáromi egyházmegyékből is érkezett. Jellegzetes arculatot adott az egésznapos együttlétnek, hogy míg az igeszolgálatokat, vitavezetést a különböző egyházmegyék esperesei felügyelők nélkül látták el, addig az Északi Kerület püspökét szolgálatában három világi tisztségviselő is támogatta. Az Isten előtti felelős magatartáshoz Lábossá Lajos esperes Jn. 8,31-32 alapján megszólító szolgálata nyújtott alapot. Az igehirdetés az igazság és a szabadság érvényesülését a folyamatos Igében maradás következményeként világította meg. Varga György esperes rövid köszöntése, Farkasházi Ferenc kerületi felügyelő zsinati hangsúlyt teremtő megnyitója után Szebik Imre püspök előadása következett a zsinat teológiai jelentőségéről, szükségességéről, időszerű feladatairól. Az előadás megvilágította, hogy míg az evangélium örök, minden társadalmi rendszerben közvetlenül Istenre támaszkodva szólal meg, addig a törvény igazodik a társadalom lehetőségeihez. Visszapillantott az eddigi, hazai zsinatok történetére, tanulságaira. Majd felvázolta az új törvényrendszer néhány lehetőségét s kiforratlan társadalmunk összefüggésébe helyezte. A fórum délelőttjén Bárány Gyula esperes vitavezetésével a gyülekezetek résztvevői közül 13- an szóltak hozzá. Feltűnő volt, hogy alapvetően az idős, a jelentősen 60 év feletti generáció szólalt meg. Éles fény esett a népegyháztól elvezető utunkra s az ezzel kapcsolatos anyagi önállóságunk szükségességére. A lelkészek egy gyülekezetben rögzített minimális idejű szolgálatát, a római katolikus egyházzal kialakítandó törvényes viszonyt, a jó, politika nélküli törvényeket, s ne új hitvallást, ugyanakkor a tanításban mutatkozó kaotikus helyzet leküzdését, az evangélikus tanítók működésének fontosságát fejtették ki és a zsinat koncepciójának összeállítását, közismertté tételét sürgették a hozzászólások. Az ebédszünet után Bálint László esperes vette át a vitavezetést. Elsőként dr. Frenkl Róbert országos felügyelő körvonalazta az eddigi országos zsinati előkészületeket. Szólt az Országos Irodára megküldött zsinati anyagokat számba vevő három zsinati előkészítő bizottság létrejöttéről, az országos fórumok jelentőségéről. Majd dr. Török Dénes kerületi jogtanácsos tartott rövid előadást a zsinat egyházjogi teendőiről és lehetőségeiről. Hangsúlyozta, hogy az örökölt illegitimitásokat az egyházban ne újakkal akarjuk gyógyítani. A többségi elv szerint eldönthető kérdéseknél a ma tényleges többségi akarat döntését kell lehetővé tenni. Délután a jelentősén kisebb létszámú gyülekezetből 12-en szóltak hozzá. A nem lelkészek szolgálatáKclenföldi konfirmáció 1990 nak bővítését, a püspöki hivatalok vidéki székhelyeinek előnyét, a lelkészek adminisztráció alóli mentesítését, az alternatív katonai szolgálat egyházi vetületeit, az egyházi háztartás szigorúbb előírásait vetették fel többek között a hozzászólók. A legjelentősebb vita a zsinat kétlépcsős lebonyolításáról alakult ki. Sok hozzászólás a zsinattól független kérdéseket vetett fel. A vendéglátó esperes igehirdetése Ez. 37,1.,9-10. alapján a Szent Lélek megújító erejének hangsúlyozásával zárta az együttlétet. Jó lenne zsinatra gondoló, napi, csendes imádságként rátalálnunk erre a kérésre: megújító erőddel jövel Szentlélek Úristen! Koczor Miklós KISKŐRÖS A gyülekezet imaházának nagyterme fogadta be a három egyházmegyéből összesereglett résztvevőket. Bács-Kiskunon kívül a Csongrád-Szolnoki és a Tolna-Baranyai Egyházmegyéből is voltak érdeklődők összesen mintegy kétszázan. Szabó Vilmos Béla hartai lelkész tartotta a megnyitó istentisztelet igehirdetését ApCsel 6,1-7 alapján. Rámutatott, hogy már az első keresztyének között is voltak zúgolódások, nézeteltérések, rendet kellett teremteni a mindennapi élet dolgaiban, el kellett osztani a szolgálatokat és rendnek kellett lenni a gyülekezetekben. Ma a zsinatot is azért tartjuk, hogy rend legyen és nem akadályozók, hanem segítők legyenek az egyházi törvények. Dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő bevezetőjében három tényezőt említett, melyek a jövőre nézve legszükségesebbek. Feltétlenül szükséges a lelki megújulás, a gyülekezeti életnek kell megújulnia és a zsinat mögött ott kell állnia az egész egyháznak, mért csak igy alakulhat ki a bizalom. Megvallotta azt a nézetét is, hogy egyházunk 1987 óta a megújulás útján jár. A zsinatnak sok kérdést kell tisztáznia. Néhányat elsorolt: Mi a Magyarországi Evangélikus Egyház? Ki az evangélikus? Kik a gyülekezet tagjai? Ki szavaz, ill. választ? Melyik testület irányít, a közgyűlés vagy a presbitérium? Hogyan munkálkodjon együtt a világi és a lelkészi elem a különböző szinteken? A sokat emlegetett „alulról építkezés” elvével kapcsolatosan figyelmeztetett arra, hogy az egyházban minden hatalom „felülről”, Jézus Krisztustól indul és mi valamennyien - különböző szinteken - neki szolgálunk. Dr. Harmati Béla püspök is csokorba fogott jó néhány olyan témát, melyeket a fórumnak meg kell beszélni. Ilyen a zsinat és hitvallás kérdése. Voltak az egyház történetében ilyen tanítást tisztázó zsinatok is, - kérdés, hogy ennek a zsinatnak ez lenne-e a feladata (ld. Evangélikus Élet márc. 17-i száma.). Azután sorra vette a témákat: egyházi iskolák, egyesületek, az egyház és az állam viszonya, a hatalom kérdése (a hatalomnak Jézust kell szolgálnia!) a lelkészválasztási törvény, lelkészküldés joga, országos érdekek figyelembe vétele, gyülekezetbe tartozás és a területi kérdés. Bolla Árpád pesti esperes hozzászólásában különösen a bizalom kérdését tartotta fontosnak, mint amit nemcsak a zsinatnak, de mindnyájunknak már előbb is meg kell erősítenünk. Tizennégyen szóltak hozzá az elhangzottakhoz (felerészben világiak és lelkészek). Többen fejtették ki azt, hogy a zsinat nem lesz megváltó, hozhat jó törvényeket, de nem pótolja a gyülekezet öntudatra ébredését. Foglalkozzon a zsinat azzal is, hogy a lelkész milyen társadalmi vagy politikai pozíciót vállalhat? Igényelje minden gyülekezet a rendes lelkészi munkát. Mérjük fel, ki az evangélikus? Lássuk, hogy mennyien vagyunk. Az új törvényeknek sem szabad elszakadni a gyökerektől, ősi hagyományainktól. Felmerült a lelkészek szolgálatának 6 évre történő korlátozása, ezzel szemben figyelni kell arra, hogy nehéz harcot vívtak őseink a régi ún. „papmarasztás” (Folytatás a 3. oldalon) Egyházunkban a konfirmáció szokásos ünnepe a húsvét utáni vasárnap. Idén korán van húsvét, ezért legtöbb helyen később lesz konfirmáció. Mégis megemlékezünk újságunkban már most erről az ünnepről. Nagyon sok gyülekezetben karácsony és húsvét után ez a harmadik legnagyobb ünnep. Amikor a fiatalok ott állnak az oltár előtt, az egyház jövőjét látjuk bennük, illetve saját konfirmációnkra emlékezünk. Fiataljaink konfirmációja alkalmából így mi is újra megerősödünk a hitünkben. Az ünnepnek van előzménye. Ősztől kezdve rendszeresen találkozik a kis konfirmanduscsapat. Kisebb városokban és falvakban már korábban ismerik egymást a gyerekek, de a nagy városokban, ahol 10-20 iskolába járnak, bizony csak ekkor ismerkednek meg egymással. A rendszeres találkozás révén összebarátkoznak, s átélik, tudatosul bennük az egyház fogalma: Közösen dicsérjük Istent. Idén megnőtt a konfirmandus csoportok létszáma. Egyrészt azért, mert a demográfiai hullám éppen az ő idejükben csúcsosodik. Másrészt azért, mert az idősebbek közül többen megkésve konfirmálnak. Még az is előfordul többször, hogy a konfirmáció keretében történik a keresztelésük is. Adjunk hálát Istennek ezért! Félelemből (okkal vagy ok nélkül) már senkinek sem kell távolmaradnia az egyháztól. A konfirmációhoz természetesen hozzátartozik a rendszeres tanulás. A régiek emlegetik a konfirmációs kátét, amit szóról szóra megtanultak, s még ma is tudnak belőle hosszú részeket elmondani. Ilyen kátéfelmondás nagyon kevés helyen van még szokásban. A közös tanulás folyamán inkább megbeszéljük a dolgokat, s a saját szavainkkal szeretnénk összefoglalni a tanultakat. így talán jobban a sajátunk lesz annak mondanivalója. Az iskolában sem tanulnak ma annyit könyv nélkül, mint az idősebbek idejében, s a konfirmációi oktatás nem térhet el gyökeresen az iskolai módszertől, mert különben életidegennek érzik azt. A konfirmáció alkalma ma is összehozza a nagy családot. Még a szűk városi panelházakban is szokás, hogy ilyenkor meghívják a keresztszülőket, a nagyszülőket, sőt még az unokatestvéreket is. Milyen öröm újra együtt lenni. Esetleg az a rokon, aki nem akar elmenni a templomba, mert a korábbi években nagyon elszokott onnan, a konfirmáció ürügyén visszatalál a gyülekezetbe. Lehet, hogy megállapítja, hogy régen „minden szebb volt”, - mert benne az az emlék él, - de utána azt is meg kell állapítania, hogy az egyház ma is él. Jó hozzátartozni, jó ha van egy lelki otthonunk! A konfirmáció alkalom a beszélgetésre. Nemcsak az emlékeket lehet elmondani, hogy mi mit tanultunk, hanem a belső élményeinket és élettapasztalatainkat is. Ezek részben igazolják a konfirmációkor tanultakat, vagy elmélyítik azt. De azt is megállapíthatjuk, hogy mennyi mindent elfelejtettünk. Elhatározhatjuk, hogy újra elővesszük a konfirmációs kátét és így elevenítjük fel a rég tanultakat. De elhatározhatjuk azt is, hogy a sok érdekes, színes, Bibliát népszerűsítő kiadvány közül többet elolvasunk. Ma már nemcsak a „jó papnak” kell holtáig tanulni, hanem mindnyájunknak - még a hitünk dolgait is! Nálunk Kelenföldön egy nagyon szép szokás alakult ki. A vizsgára az előző év konfirmandusai is eljönnek, s ők gyújtják meg a saját gyertyájukról az új konfirmandusok gyertyáit, amit ott a vizsgán kapnak ajándékba. A hit továbbadását jelképezi ez az aktus. A gyertya azonban mindenkit „figyelmeztet”, hogy a lángja nagyon hamar el tud aludni: a szellő is elfújhatja, vagy egy hirtelen, ügyetlen mozdulat következtében alszik el. Ezért vigyázni kell a lángra, a hitünkre. Ha együtt maradunk s az egymással való közösséget ápoljuk, akkor a kialudt gyertyánkat a másikén újra meg tudjuk gyújtani. Nem említettük még a közös úrvacsoravételt, amikor fiatal és idős együtt térdel Isten színe előtt. Mindenki egy szinten van, mindenki megalázkodik. Az összetartozás tudata ezen keresztül is csodálatosan épül. Az idős újra fiatalnak érzi magát, a fiatal pedig egy szinten látja magát az idősebbekkel. Ezért legyen ez az ünnep mindegyikünk ünnepe, az egész gyülekezet ünnepe, mégha nincs is a családunkban konfirmandus gyerek. Missura Tibor Felvételiztek az új első osztályosok az újra megnyíló soproni Berzsenyi Dániel evangélikus gimnáziumban JÉZUS A CSALÁDBAN MEGTARTOD? 1557-ben nyitotta meg kapuit Sopron városában az első evangélikus iskola, a most újra nyíló gimnázium elődje. Eleink figyeltek Péter apostol szavára: „Hitetek mellé ragasszatok tudományt.” Hit és tudás nem ellentétek, hanem egymást kiegészítő lehetőségek a valóság megismerésére, s úgy haladnak egymás mellett, mint párhuzamos síneken siető vonatszerelvények. Érdemes arra is figyelnünk, mert hazai egyháztörténetünk érdekességei közé tartozik, sok gyülekezetünkben előbb nyitottak iskolát, alkalmaztak tanítót, s csak később szerveződött meg a gyülekezet. Az iskola mindig a jövőépítés nagyszerű eszköze volt őseink gondolatában. Reményik Sándor, a száz éve született erdélyi költő is ezért kiált így versében: Testvéreim, ne hagyjátok a templomot és az iskolát! Uj történelmi korszak hajnalán adta Isten elénk a lehetőséget, hogy a nagynevű Fasori Gimnázium után a második evangélikus gimnázium Sopronban nyissa meg újra kapuit az 1948. évi kényszerű államosítás után. A hűség városának önkormányzata örömmel vette egyházunk korábbi szándékát, s nagy többségű határozattal biztosította az ősi líceum egyházi irányítású működését. Köszönjük Sopron város vezetőségének a nagylelkű támogatást, a felénk áradó bizalmat. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az evangélikus gimnázium működése a város javát, szellemi és erkölcsi felemelkedést s Isten dicsőségét szolgálja. Január végén s február első szombatján szorongó diákok lepték el az ősi épület folyosóit, a jövendő első évesek. Többeket szüleik is elkísértek. Kétórás írásbeli felmérés után következett a szóbeli vizsga. A megbízott igazgató, dr. Bertha Árpád és három tanár valamint egyházunk képviselői voltak jelen a felvételi alkalmakon. A szúrópróbaszerű kérdések történelemből, irodalomból, egyházismeretből gyors választ igényeltek. Néhányan idegennyelv ismeretükről is számot adtak. Többen jártasoknak bizonyultak a német nyelvben. Ki volt Berzsenyi Dániel, Luther vagy Kálvin, erre a kérdésözönre sokszor néma maradt a felvételiző diákok ajka. Az 1991. július elsejétől evangélikus gimnáziumként működő líceum átveszi az eddig ott tanító tanárokat és a már korábban felvételt nyert magasabb évfolyamú diákokat is. Az iskolában dolgozó valamennyi tanártól és diáktól elvárjuk ugyanakkor, hogy egyházunk pedagógiai célkitűzéseit és vallásos nevelési elgondolásait támogassák, de semmiképpen nem akadályozhatják. Xz első évfolyamban kötelező hitoktatás lesz, míg a felsőéves diákoknak átmenetileg fakultatív tantárgyként ajánljuk a hit- és erkölcstant. Egyházunk új igazgatót kíván az iskola élére állítani, akinek személyét pályázat útján kívánjuk kiválasztani. Sopron város polgármesterétől ígéretünk van a kollégiumi helyek biztosítására. Ennek reményében vettünk fel közel 70 evangélikus diákot - közülük mintegy 50 vidéki - és 60 másfelekezetű, elsősorban soproni és a város környékén lakó fiatalt. így terveink szerint négy első osztály indul - evangélikus többséggel - új gimnáziumunkban. Nagy reménységgel nézünk új iskolánk protestáns hagyományokat felelevenítő - Istent imádni és hazát szeretni - nevelési célkitűzéseket megvalósító munkája elé. Bízvást gondolunk arra, hogy Burgenland magyar diáksága köréből is akadnak a jövőben tanulóink. Ugyanakkor a német nyelv tanítását magas szinten kívánja az iskola biztosítani. Szeretnénk diákjaink gondolattartományában elrejteni a keresztyén hit és erkölcs embert boldoggá tevő eszméit, s élő Krisztus-hitre vezetni őket. Szeretnénk belső tartással rendelkező, szilárd jellemű, kiegyensúlyozott érzelemvilágú ifjakat a felnőttek társadalmába bocsátani, akik számára a közjava legalább olyan fontos célkitűzés lesz, mint saját boldogulásuk. Szeretnénk olyan ifjakat felnőtté formálni, akik európai szinten tudnak gondolkozni, művelt s kultúrált magatartással készek hazánk jó hírét növelni. A régi kínai közmondás érlelődött bennünk, amikor a mai, nyugtalan, változó, gazdasági nehézségekkel birkózó korban iskolanyitásra vállalkoztunk. A közmondás így hangzik: ha egy évre tervezel, tedd pénzedet takarékba, ha öt évre, ültess almafát, ha száz évre tervezel, építs iskolát. - Tudták ezt protestáns eleink is, szándékukat megáldotta az Isten. Ebben reménykedik a ma egyháza is. Szebik Imre-Mit?- Hát a gyermekedet! Rutinszerű kérdés utcán, munkahelyen, terhesgondozóban, különösen ha nem első gyermekről van szó, vagy netán a várandós nincs férjnél. És sajnos 1956 óta 4,5 millió magzat anyja nemmel válaszolt erre a kérdésre Magyarországon. Gondoltál-e már arra, hogy micsoda szörnyű, alapvető „tévedés” van emögött. Tisztázzuk csak, kié a megfogant élet? Ha felnőtt fejjel magadra gondolsz, hitted-e valaha is, hogy mindenestől az édesanyád tulajdona vagy? Ugye, hogy nem. Akármennyire szereted és hálás vagy, hogy véréből, testéből táplált, gondodat viselte, szeretett. ő a te édesanyád, de nem a tulajdonosod, aki hivatott arról dönteni, hogy élhetsz-e tovább a földön vagy nem. A modern orvostudomány eszközeivel sokféle módon bepillanthatunk a magzati életbe. Az emberélet a fogantatással kezdődik. Mire a művi terhességmegszakítást elvégezteti egy anya, gyermekének rendszerint már szívműködése, kimutatható agyműködése, fájdalomérzékelése, egyedi ujjlenyomata van. Minden emberi élet Istené. Ő szeretetből teremtette az embert. Ne Őt okold, hogy olyan sok szomorúság, baj van az emberi életben. A legnagyobb baj, ha Teremtőnkről nem akarunk tudomást venni, nélküle akarunk boldogulni, hibás döntések sorát hozzuk. A szerető Isten felkínálja a boldog élethez való használati utasítást a 2 kőtáblán és az egész Szentírásban. A „Ne ölj” parancs vonatkozik a még meg nem született élő emberre is. Mi, akik tapasztaljuk Isten szeretetét és féljük Őt, a terhességmegszakítást járhatatlan útnak tartjuk. Nincs helye alkudozásnak, mert hiába engedélyezik, a magzatölés testi és lelki következményei mégis sújtják az anyákat. Néhány évvel ezelőtt egy holland családorvos tartott előadást orvosoknak itt Magyarországon. Olyan betegeiről is beszélt, akiknél semmilyen kivizsgálás és gyógykezelés sem mulasztotta el a panaszokat. Hosszabb idő után kiderült, hogy évekkel azelőtt művi terhességmegszakítást végeztettek. Ezekben az esetekben komoly lelki előkészület, „bemosakodás” után feleségével együtt imádkoztak a beteggel és csodálatos volt a beteg szabadulása a gyilkosság démoni rabságából. A betegek testileg-lelkileg meggyógyultak. A Gonosz jól bevált módszere, hogy kívánatosnak tünteti a felelőtlen nemi kapcsolatokat és lehetetlennek a gyermek elfogadását. De sokan bedőlnek neki. Jézus Krisztus legyőzte a Gonoszt, járjunk az Ő világosságában, Vele a démoni rabságból is van szabadulás. Győrinc dr. Drenyovszky Irén
