Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-03-17 / 11. szám

i^vungtiijhUiS' uiei iaái. mahüiüöT/.'

A TEMPLOMOK GYÓGYÍTÓJA

Paradicsomnak te szép élő fája...” (365. ének)

Gyermek- és ifjúkoromat Békéscsabán töltöttem. így ragadt rám valami a szlovák nyelvből. Emlékezetes, hogy egy alkalommal kis húgom előtt a szomszédasszonynak jelezni akartam, hogy már megvettük a karácsonyfát. Hogy húgom ne értse, így mondtam: „Már megvettük a ,drevo’-t. A szomszédasszony mindjárt kijavított: „Az nem drevo, hanem strom!”

Valóban, a nyelvek különbséget tesznek az élő és holt, az ipari vagy tűzifa között. Pl. németül a Baum és a. Holz, a görögben a dendron és a xylon jelzi ezt a feltűnő megkülönböztetést. (A magyarban is megvan ez, de nem olyan élesen, inkább jelzősen. Pl. gyümölcs-fa, fenyőfa-gerenda stb.) Aki tehát csak kissé is járatos valamely nyelvben, egész biztos, hogy nem keveri össze a két kifejezést. Pl. a kereskedelemben is a különféle „dendron” összetétel jelzi a gyümölcs-fa ápolószereket, vagy a zenében a xylofon a kis falemezekből összeállított hangszert jelenti.)

A Szentírás szövegezésében sem tarthatjuk nyelvi hibának, figyelmetlenségnek, ha valahol a két kifejezést felcserélik. A felcserélés

szándékos, tudatos lehet. Pl. Krisztus keresztfáját csak „xylon”nal fejezhetjük ki, de nem „dendron”-nal.

Ezért feltűnő, hogy pl. Jel 22. részében a paradicsombeli élő fáról szólva az ige, nem az elvárásunk szerinti dendron kifejezést, hanem a xylon szót használja. Pedig ott egy élőfáról van szó amelynek „levelei”vannak. így a „Paradicsom szép élőfája” alatt Krisztus Keresztjét értjük. Sőt a Kereszt átvitt értelemben magát Krisztust is jelentheti, mint erre az idézett 365. szép énekünk többi versszakai is utalnak. Az ószövetségi Édenkert „életfája” az általános ószövetségi használattal egyezően egyszerűen csak a héber „ÉC” szóval van kifejezve, mint mindenütt, akár élő, akár holt fáról van szó, (Pl. 1. Zsolt.)

Nyelvi elvárásaink, szabályaink ellenében szinte „újszövetségi specialitás”, hogy Isten csodás kinyilatkoztatása az új paradicsom, a mennyei Jeruzsálem életfolyóvizének életfáját a Krisztus Keresztfájával azonosítja - sőt mint énekíróink megsejtették, magával Krisztussal...

Az ÚR Jézus fájdalomútján

egyesítette a kettőt önmagában, sőt keresztjében - amikor különbséget tett a szárazfa és a zöldellö (élő) fa között. Lk. 23,27-31-ben: „A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte Őt, akik jajgattak és siratták őt. Jézus pedig feléjük fordulva azt mondta nékik: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és a ti gyermekeiteket sirassátok. Mert ha a zöldellö fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?”

Drága Testvérem, ez az újszövetségi csodálatos nyelvi, „nyelvtani képtelenség” számodra is lehet - Isten Szentlelke által - éltető üzenet. Kiszikkadt, halott, reménytelen életedet, magad és gyermekeid földi vergődő éltét, igazi örökéletté formálhatja! A Te „pogány” szívedet is új élettel töltheti meg.

„Testedpiros vérrel virágzott értem, ki száraz ág vagyok. Szemed sűrű könnyektől ázott, Értem aki meghervadok.

Szelíd olajfa, ó segíts.

Olts magadba és üdvözíts!"

(415. ének)

Győri János

A gyülekezeti szolgálatot végző lelkészek munkájának egyik legnehezebb területét, a gyülekezetükben található leromlott állapotban lévő egyházi épületek javítása, tatarozása, helyreállítása jelenti. A sok egyéb szolgálat mellett az iparosokkal való tárgyalások, a tatarozáshoz szükséges pénz előteremtése, a munkák zökkenőmentes lebonyolítása, a szervezés ezernyi gondja sokszor erőt meghaladó feladat elé állítja a lelkészeket. Ezért nagy segítséget jelent, ha van a lelkész mellett valaki, aki az ilyen jellegű terheket felvállalja. Mint egy szakácskönyv receptje, úgy kezdődik a lelkész tatarozási munkája is: „Végy... egy jó építészt és műszaki ellenőrt.” Nos, ilyen támaszt és segítséget nyújt Mosonmagyaróvár lelkészeinek Looser Imre építész, aki immáron 35 éve munkálkodik a városban és környékén.- Kérem, néhány szóban beszéljen magáról!- Mosonmagyaróváron születtem. Családi örökségként kaptam az építészi pálya iránti elkötelezettségemet. Családom egyik ága építész volt. A skálá széles: Ybl-díjas építésztől a kontárig minden fokozat megtalálható őseim között. Magamat, tervezómérnöki besorolás ellenére, építésznek tartom. Magántervezőként végzem lakóházak, középületek, szolgáltató épületek tervezését. Tizenöt éve kezdtem el foglalkozni a helyi műemlékek felújításával és ezen keresztül kapcsolódtam be a város és környéke templo. mainak, kápolnáinak, parókiáinak tatarozási, renoválási munkáiba is.

A családi tradíció folytatódik, mert lányom, fiam, de még a vöm is építészié mérnök.-A tizenöt esztendő alatt hány egyházi épület felújításánál segített? e. - Hat templom, abból három evangélikus, körülbelül tíz kápolna és l ugyanannyi lelkészlakás viseli kezem munkáját.

Talán a legszebb és legérdekesebb munkám az egykori rajkai evangélikus parókia, az ún. Starhemberg kúria felújítása volt, ami ma panzióként a és vendéglőként működik.

l- 1766-ban Mária Terézia lányának, Mária Krisztinának ajándékozta az )S egész magyaróvári uradalmat, a területén lévő Starhemberg vadászkas, téllyal együtt, aki 1768-ban az épületet a megye rendjeinek átengedte, ’ akik 1773-ban börtönné alakították át.

Az ellenreformációt követően, a rajkai evangélikus gyülekezet élete is -‘1 kibontakozik, aminek eredményeként Major Pál evangélikus gondnok - a megyei alispán - közbenjárásával az épület a gyülekezet tulajdonába |. került, papiak és egyéb egyházi rendeltetésű céllal. Zimmerman János evangélikus lelkész tevékenysége alatt 1914-38 között a papiakban jelentős kulturális élet folyt. Az evangélikus gyülekezettől aztán szinte romos

ERŐS mVÁR

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA

57 Évfolyam iwi februAr________________ i szAm

Szerkesztő változás az amerikai magyar evangélikusok lapjánál

Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia kéthavonta megjelenő lapja az ERŐS VÁR. Szerkesztője, Juhász Imre clevelandi magyar lelkész, harminchárom évi szolgálat után visszavonult ez év elején a lap szerkesztésétől. A Konferencia Bernhardt Bélát, a clevelandi Szent Tamás gyülekezet lelkészét bízta meg a lap szerkesztésével, aki múlt évben járt idehaza és interjút is adott lapunknak. (1990. nov. 11-i számban.) D. Brachna Gábor főesperes méltatta Juhász Imre szerkesztői szolgálatát és többek között ezt írja a lap most érkezett februári számában: „Isten szolgájaként vonul vissza most az ,Erős Vár’ szerkesztői, s néhány hónap múlva a gyülekezeti szolgálat felelősségétől. Mint a magyar élet legtöbb munkása, nem kap más jutalmat, mint hálánkat és köszönetünket. De bizonyos vagyok abban, hogy ez nem is aggasztja ót;.; Mindezeken túl az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia kívánja megköszönni Juhász Imre munkáját, aki nemcsak .a Konferencia hivatalos lapjának volt szerkesztője, hanem a Konferencia gyűléseinek a jegyzői tisztét is betölti. A kettő együtt tükrözi az amerikai magyar evangélikusok életének rövid történetét, mely a jövő számára megbízható kútforrás lehet.”

Meleg szavakkal köszönti az új szerkesztőt is a föesperes. „Megnyugtató biztatást nyújt a jövőre nézve az, hogy a nyugdíjba menő és az új szerkesztő ugyanannak a fasori iskolának a lelki és szellemi örökösei. így hát a pozitív evangéliumi hit, az Isten gondolataival harmonikus hazaszeretet, s a népünk iránti hűség lelkülete továbbra is megmarad az ,Erős Vár’ szolgálati irányának.” Szeretettel köszöntjük mindkettőjüket. Adjon Isten nyugodt pihenő éveket a távozónak, erőt, bölcsességet az új szerkesztőnek, és jó együttműködést lapjainknak.

Tóth-Szöllős Mihály

állapotban vásárolta meg a Starhemberg vadászkastélyt jelenlegi tulajdonosa. Jórészt ennek az épületnek eladásából tudta finanszírozni a rajkai gyülekezet templomának renoválását, aminek terveit jómagam készítettem.- Mennyiben más egy templom renoválási munkája, mint bármely más épületé?- Új irányzat napjainkban, hogy minden templom védett legyen. Az Országos Műemléki Felügyelőség is ebben a szellemben, felfogásban tevékenykedik. A cél mindigaz, hogy a templom visszanyerje eredeti állapotát. Ehhez sokszor levéltári kutatások szükségesek. Nagy önképzés kell hozzá, mert ismerni kell a kor sajátságait. Például egy, a Türelmi Rendelet után épített templom helyreállításához meg kellett tanulni, mit jelentett a Türelmi Rendelet a protestáns egyházak számára templomaikkal kapcsolatban. El kellett jutnom addig a szintig, hogy egy templom számomra az első ránézés után elmondja történetét.

Azonkívül egy műemlék épületnél más anyagokkal, más szerkezetekkel kell dolgozni. Nehezebb, bonyolultabb, ezért szebb egy templom renoválási terveit elkészíteni.- Mi lelkészek, sokszor panaszkodunk, hogy milyen sok a leromlott állagú épület. Hogy látja ezt a kérdést?- A magam szűkebb környezetéről beszélve azt kell mondanom, hogy meglepően jó állapotban, vagy inkább kijavított állapotban van a legtöbb egyházi épület. Például a környék evangélikus templomainak jó része az 1780-90-es években épült. Azóta szinte minden generáció javított, átépített, tornyot épített templomához. Az első, az építési hullámot így követte a második hullám az 1840-es években, amikor bővítették a templomokat, azután a századforduló táján jött a harmadik hullám.

A következő ilyen hullám az 1940-50-es évek lettek volna, de az ismert körülmények miatt akkor az épületek renoválása elmaradt. Ennek köszönhető, hogy az épületek állaga olyan mértékben leromlott, mint amiről a lelkészek beszélnek. Mindezzel együtt úgy látom, hogy az utóbbi években sokat javult a helyzet ezen a téren.- Harmincöt év ezen a pályán. Nem lehet elfásulni? Tud még ez a munka örömöt adni?- Nem lehet belefásulni, mert nincs két egyforma munka, minden feladat más és új kihívást jelent. Amikor pedig lassan egy régi, romos épület terveim alapján szemem láttára nyeri vissza egykori fényét, szépségét, ez a látvány harmincöt év után is mindig új örömmel tölt el.- Munkájához további sikereket és Isten áldását kérem. Köszönöm a

beszélgetést. Kiss Miklós

ZULAUF HENRIK

1893-1956

Elhunyt vezetőinkről való megemlékezést kötelességként rója ránk az apostol. Nem feledhetjük azokat, akik hűséggel hirdették Isten beszédét és életükkel is igazolták hitüket. Ok már nem beszélnek. Szólni dolgaikról a mi feladatunk. Nekünk kell ezt megtennünk. Nekünk, akik ma élünk. Nekünk, akik személyesen is ismertük őket, tanultunk tőlük s akiknek életében maradandó nyomot hagyott szavuk, szolgálatuk.

Isten iránti hálával emlékezünk halála 35. évfordulóján Zulauf Henrikre, aki húsz esztendőn keresztül állt a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület élén, mint annak vezető lelkésze. S akit e diakonissza intézményünk 1951-ben történt feloszlatása után 58 évesen, tehát jóval a korhatár előtt kényszerített Dezséry László nyugdíjba és teljes elnémulásra. Zulauf Henrik sokoldalú teológiai és diakóniai tevékenységéért egész magyarországi evangélikus egyházunk hálával és elismeréssel tartozik. Ezt az eltelt három és félévtized sem feledtetheti velünk.

Zulauf Henrik a Tolna megyei Majoson született. Az elemi iskolát Kétyen, a gimnáziumot Bonyhádon végezte. A Sopronban töltött négy teológia-akadémiai esztendő után 1916. október 1-jén avatta lelkésszé Gyurátz Ferenc püspök. Teológiai tanulmányait Lipcsében folytatta. Hazatérve, 1917-ben Beyer Teofil esperes mellett káplán Felsőlövőn. A következő évben a volt somogyi evangélikus egyházmegyéhez tartozó Hrastovac segédlclkésze, majd parókusa. 1920-ban nősül. Nem tesz esküt I. Sándor szerb királyra s így el kell jönnie Hrastovacról. Kisegítő szolgálatok után 1922- ben Kalaznó hívja meg papjának, ahol 9 esztendőn át működik. Közben újabb két szemesztert végez Lipcsében. Dogma- és egyháztörténet mellett filozófiát is hallgat. Mint kalaznói lelkész kerül kapcsolatba a Fébévcl. Előadásokat tart a klotildligeti lelkész-teológus konferenciákon. Az egyesület vezetőségének hívására cseréli fel 1931-ben a kalaznói gyülekezetét, már özvegyen, négy kisgyermekkel, a Fébé lelkészi szolgálatával. 1932-ben újra megnősül. Ebből a házasságból 5 gyermek születik. Tízévi itteni lelkészi szolgálata után 1941- ben a Budapest-Deák-téri német evangélikus egyházközség ajánlja fel számára a nyugdíjba vonult Broschkó G. A. esperes örökét. Válaszúira kerül. Megmarad a Fébé lelkészének. Szíve vágya volt, hogy „a Fébé, amely alapjában nem az egyházból, hanem úgynevezett .közösségből’ nőtt ki és természetszerűleg autonóm egyesület keretében állt, az evangélikus egyházba épüljön bele, mint az egyház életmegnyilvánulása élje életét s végezze szolgálatát. Legyen az egyház diakóniája, mert másképpen nem lehet diakónia. Nincsen más, csak egyházi diakónia. .. Célhoz értünk a Fébével ebben a vonatkozásban, amikor hajója 1948 végén befutott az egyházegyetem kikötőjébe...” (Fébé tört. 273. 1.) Nyugdíjaztatása után a budahegyvidéki gyülekezet pénztárosi teendőit látja el. Közbcnközben Danhauser László felelősségére szószékhez jut s örömmel tesz bizonyságot Uráról, Krisztusáról. A nyugdíjas évek sem jelentettek tétlenséget számára. Fiatal korától kísérő betegségek ellenére is kitartó munkát végez. Hatalmas anyag összcválogatásával feldolgozza a Fébé egyesület történetét, annak megalakulásától egészen kényszerű megszűnéséig.

Zulauf Henrik kitűnő lutheri teológus, igehirdető és melegszívű lelkigondozó volt.

Az egyházról, az egyház diakóniájáról, az egyházak egységéről, a keresztségről tanulmányai jelentek meg.

Mint igehirdető, mélységes Krisztus-hitéről tett minden prédikációjában bizonyságot. Mélységes alázat Ura előtt tette bátorrá az igaz megtérés és a megszentelt élet megkövetelésében. Hitelesen hirdette az evangéliumi örömhírt az anyaház kicsiny templomában, a klotildligcti evangclizáló konferenciák sokszázra menő hallgatósága előtt a fasátor alatt, vagy a József utcai férfi bibliaórákon.

Bizalommal lehetett gondokkal, nehézségekkel, lelki bajokkal hozzá fordulni. Lelkipásztori adottsága talán itt mutatkozott meg legeredményesebben. A segítőkész érdeklődés, a felelősségérzésből fakadó tanács s a hit mélységeiből felfakadó imádságai sokak számára jelentettek életreszóló újulást s váltottak ki és őrzik ma is az iránta érzett őszinte hálát. A magamét is.

Végül emlékeztessenek bennünket Zulauf Henrikre Ordass Lajos püspök szavai is. A Budapest-farkasréti temetőben Zulauf Henrik sírköve felavatása alkalmával, 1958. március 13-án igehirdetésben ezeket mondotta: „...Örülhetünk annak, hogy Zulauf Henrik neve ide van vésve erre a szép márványkőre. Hiszen ez sokaknak a vágya volt és mára íme, valósággá lett. Örülünk neki. De ez a név nemcsak a márványba van belevésve, hanem emberek szívébe is. Hozzátartozók szívébe, elfelejthetetlen emlékkel egybekapcsolva, és azoknak a szívébe is, aki lelkigondozó szolgálata során tanító-széke alatt ültek és akiket örökkévaló értékkel gazdagított meg szolgálata által. És úgy hiszem, ezt az örömöt máig is sokan érzik át. Bele van írva Zulauf Henrik neve anyaszentegyházunk történelmébe is. Az egyház szeretetszolgálatának lapjaira is és az egyház teológiai tudományos munkájának a lapjaira is. A múló világban nemzedékek váltogathatják egymást és a múló idő igen sok mindent eltakarhat. Még ennek a síremléknek a betűit is mohásodó réteg takarhatja el, de meggyőződésem, hogy Zulauf Henrik nevével az egyháztörténelembcn találkozni fognak késői nemzedékek is, amikor egyházunk tanításába, vagy szeretetmunkájának emlékeibe mélyednek el".

Zoltán László

FÉBÉ konferenciák Bételben

A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület május 24-26. és augusztus 30-szeptember 1-ig rendez 1991-ben Piliscsabán, Bételben hitmélyítő konferenciát nők, férfiak és ifjúság részére.

Jelentkezési határidő május 1., illetve augusztus 1., az alábbi címre: Madocsai Miklós lelkész, 1015 Budapest, Ostrom u. 15.

Újból folyik a diakonissza-képzés Győrben

Hívő fiatalok! Élethivatásszerü szeretetszolgálatra hív benneteket a győri Evangélikus Diakonissza-Anyaház Diakonisszaképző Intézete.

A jelentkezni kívánók részletes tájékoztatást kaphatnak a következő címen: Lupták Gyula lelkész, 9081 Győrújbarát, Tanácsház u. 3. Tel.: 96/49-006.

EERO SAARINEN

ÚJJÁSZÜLETÉS

„Szükség néktek újonnan születnetek.” (Jn 3,7)

A háború utáni finn-magyar kapcsolatoknak egyik legbuzgóbb zászlóvivője és leggyakrabban volt vendégünk Eeró Saarinen helsinki esperes nyugalomba vonult.

A hatvanas évek elején, amikor a külföldi turistautak fogadására megnyílt az alkalom, a finn Lelkészegyesület titkáraként csoportot szervezett s hozott hazánkba, amit számtalan hasonló lelkészcsoport követett, a mai napig olykor évente több is. A legnehezebb időkben is meglepőn bővült finn egyházi kapcsolataink ezen területének kezdeményezője és lebonyolítója volt éveken át. Ezek sorában az első, 1965-ben, lelkészkonferenciával is párosult, s olyan bő országjáró kéthetes programmal, amilyen méretű találkozásunk azóta sem volt Magyarországon. Remek diplomáciai érzéke volt politikai nehézségek között is bővíteni és tartalmasítani az ilyen látogatásokat.

Ezt a diplomáciai érzékét bőven kamatoztatta később a közép- és kelet-európai államokban. Lengyelországban, Észtországban, sőt Szovjetunióban is. Bár személyében igyekezett háttérben maradni, de a petroszkoji (Kelet-Karjala) és a leningrádi finn gyülekezetek szervezésében, templomhoz juttatásában, Inkeriben (Ladoga vidéke) a finnek előtt ismert az építő háttérszerepe.

Észtországban legutóbb egyedülálló kitüntetésben részesült. Az észt egyház érseke észt esperesi címmel ruházta fel, s azzal a joggal, hogy a püspöki tiszthez hasonló keresztet viseljen (kaularisti).

Szeretettel emlékezünk nyugalomba vonulása alkalmából Eero Saarinenre, a Helsinki-Munkivuori gyülekezet lelkészére, a töölöi egyházmegye esperesére, több finn egyházi országos szervezet elnökére, tagjára, az észt egyház megtisztelt esperesére, s legfőképpen igaz barátunkra. Bőven termő nyugdíjas éveket kívánunk neki és szeretteinek.

Korén Emil

JÉZUSSAL ÉLEK

Arra a kérdésre: van-e valamire szükséged? - valószínű, senki nem válaszolná azt, hogy nincs. Ha csak címszavakat írok: pénz, munkahely, lakás, szociális ellátás, egészség, normális emberi kapcsolatok, családi élet,' biztonság - mindjárt látszik, nincs olyan területe az életnek, ahol ne szenvednénk több-kevesebb szükséget. Ezek néha elviselhető, máskor testet, lelket megnyomorító szükségek. Jézus mégsem nevezi annak! Sőt minderről azt mondja: „Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.” (Mt 6,25 ;32.) Jézus emberi életünk összes nyomorúságát lesepri ezzel az asztalról? Nem sepri le, hiszen éppen arra biztat, hogy számíthatunk az Atya gondoskodó szeretetére. De ugyanakkor beszél egy olyan égbekiáltó szükségről, amely kivétel nélkül minden embert érint: „Szükség néktek újonnan születnetek!” És ezzel azt mondja: nem igaz, hogy jó az Isten számára az életed úgy, ahogy van; nem igaz, hogy elég az örök élethez az az igyekezet, tudás, vallásos gyakorlat, emberektől nyert elismerés, tekintély, amivel bírsz; feltétlenül szükséged van arra, hogy rendezd a kapcsolatodat Istennel! Erről beszél Jézus Nikodémussal, Izráel bölcs, a miénknél talán sok tekintetben tisztább életű

tanítójával, és erről beszélni akar személy szerint mindannyiunkkal.

Sok ember válasza erre a felszólításra, hogy az újjászületés, a megtérés, az örök élet, meg más ilyen kegyes dolgok éppen olyan kérdések, amikkel foglalkozni nekem se erőm, se időm, se kedvem nincs. Az Isten Igéje soha nem vitatkozik az emberrel, kijelentéseivel mint tényekkel kell szembenéznünk. Figyeljünk néhány ilyen kijelentésre az életünkkel kapcsolatban:- „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (Jn 3,3.)-„Aki nem hisz, immár elkárhozott.” (Jn 3,18.)- „Aki nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Jn 3,36.)- „Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1 Jn 5,12.)

Ha ezekről az igékről gondolkozni nincs erőnk, időnk, kedvünk, akkor az életre nincs időnk! Élet-halál kérdésről van szó! A legnagyobb szükségről a világon!

Miért nincs élet újjászületés nélkül ? Mert az élő ember halott Isten nélkül! Az Isten a vele való kapcsolatra teremtette az embert. Ezt a kapcsolatot egy dologhoz, az engedelmességhez kötötte: „Amely napon eszel arról a fáról, meghalsz.” (lMóz. 2,17.) Az ember

evett, és nem halt meg? Élt tovább test szerint, de nem élt tovább lelki értelemben, az Istennel való kapcsolata meghalt, elkárhozott! Ebből a lelki halálból kell, szükség, mindennél fontosabb feltámadni, új életre születni!

Mit jelent ez az új életre születés?

Több ez, mint szimpátia a vallási dolgok iránt, több mint vallásos gyakorlat, több mint ismeret, több mint érzelmek sokasága - biztos meggyőződés arról, hogy Jézusé vagyok, hozzá tartozom, Jézus Krisztusért újra van kapcsolatom Istennel, semmi sem szakíthat el tőle!

Hogyan lehet az enyém az új élet ajándéka? Az Ige és hit által. Nem lehet örökölni, nem lehet cselekedetekkel kiérdemelni, nem elég megkeresztelkedni, nem elég valamilyen felekezethez tartozni. Az egyetlen lehetőség, hogy „aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16.) Hiszek benne, mint értem megfeszített Megváltómban, aki magára vette bűneim büntetését, eltörölte az ellenem szóló adóslevelet. Ez a hit nem beképzelt önteltség, sokkal inkább a bűneim vállalása, a világosságra jövés (Jn 3,19.), elveszettségem tudata, de ugyanakkor annak a bizonyossága, hogy Jézusért meg vannak bocsátva a bűneim. Ezt a hitet Isten Szentlelke ébreszti bennünk az Ige által: „A halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.” (Jn 5,25.) Hallottad-e már a bűneidet elítélő, de meg is bocsátó Isten Fia személyesen hozzád szóló szavát? Menynyivel több az újjászületés, mint a megtérés?

Többféle megfogalmazás van: a megtérés a múltam rendezése, az újjászületés a jövőm rábízása; a megtérés odafordulás Istenhez, az újjászületés Isten elfogadó kegyelmének a pecsétje; az örök élet bizonyosságának elnyerése. Nem a pontos határvonal, nem a megfogalmazás, hanem a következmény a fontos. Ha egy kis gyermek megszületik, nem kell bizonygatni, hogy él. Életjelei vannak: eszik, sír, mozog. Az újjászületett embernek is vannak életjelei: imádkozik, igét olvas, keresi és cselekszi az Isten akaratát, szereti a Jézus népével való közösséget. Nem lesz bűn nélküli, - amíg e testben élünk, sajnos újra és újra vétkezünk - de megtalálja a megbánás helyét.

„Szükség néktek újonnan születnetek” - egy olyan szükség, amit ha átél az ember, a helyére kerül az élete ezen a földön, és az örökkévalóságban. Az Istennel való kapcsolatában valóság lesz az, amit egyszer az ideális házasságról hallottam: minél inkább ismerem, annál inkább szeretem.

t Balicza Ivánné