Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-03-10 / 10. szám

Jónak maradni azt jelenti: ébernek maradni. Vala­mennyien hasonlítunk ahhoz az emberhez, aki la­katlan helyeken jár nagy hidegben és hóban. Jaj neki, ha leül, hogy bágyadtságát kipihenje. Elal­szik, s nem ébred fel többé. így hal meg az er­kölcsös ember is bennünk, ha belefáradunk a körülöttünk élők sorsának átélésébe, el­szenvedésébe. Albert Schweitzer JÖJJ, SZENT LÉLEK (Az Egyházak Világtanácsa VII. Nagygyűlésének üzenete) CSAK HANGULAT? „Örüljetek!” - Parancsszóra? Ugyan, minek? Böjti időben? Éppen az idei böjti időben? „Örüljetek Jeruzsálemmel!” - adja meg az ézsaiási idézet e va­sárnap jellegét. Ha a földrajzi Je­ruzsálemre gondolunk, nem az öröm az első érzésünk. Mégis, lehet ma valódi örömünk, mert ez nem hangulat, nem körülmé­nyek függvénye. Sokkal több kö­ze van hozzá értelmünknek, aka­ratunknak, mint gondolnánk. Képzeljük el, hogy kellemetlen betegség gyötör minket. Nem tudjuk, mi az, csak a tünetekkel: lázzal, fájdalommal, gyengeség­gel harcolunk. Milyen jó ilyenkor egy bölcs orvos, aki felfedi a baj gyökerét és felírja a megfelelő gyógyszert. Én MEGÉRTEM, hogy erre van szükségem és meg AKAROM azt szerezni. Az első tablettákat aztán azzal az ÖRÖMMEL veszem be, hogy bár a tünetek még egy ideig meg­maradnak, de kit izgat az már, hiszen dolgozik bennem az or­vosság, és előbb-utóbb elvégzi jó­tékony munkáját. Meg van ala­pozva újra az egészségem. „Jeruzsálem” azt jelenti: a bé­ke megalapozása. Isten lerakta a béke* alapjait. Ő lépett, béketerve megjelent Jézus Krisztusban. Hogy más a látszat? Igen, a tüne­tek megmaradnak még, sőt mint­ha egyre dühödtebb támadásra indulna - kívül-belül - a bűn ne­vű betegség mögött álló szellemi hatalmasság. Milyen ÖRÖM mégis hinni, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáit azokban, akik Őt befogadták. Milyen ÖRÖM, hogy néhány őszinte szóban kinyújthatom felé a kezemet és tudatosan, ahogy egy gyógyszert bevesz az ember, hívhatom Őt, hogy gyógyítsa meg életemet. . Milyen ÖRÖM, hogy Ő ez­után bizonyosan dolgozik ben­nem, ha nem is a tüneteknél kez­di, hanem a baj gyökerét kezeli - saját testével és vérével. Ne ra­gadjunk le saját bűneinknél, ahe­lyett, hogy szabadulnánk belőle, s a világ bajainál, ahelyett, hogy túllátnánk akár e világ végénél is. Lehet és szabad örülni annak, hogy ELVÉGEZTETETT! Bálint Józsefné MEGALAKULT A KERESZTÉNY-ZSIDÓ TÁRSASÁG 1991. január 24-én, a budapesti Országos Családszövetség díszter­mében alakult meg a Keresztény- Zsidó Társaság, mely alapszabá­lyában az egyesület céljául és fel­adatául a következőket fogalmaz­ta meg:- a keresztény-zsidó párbeszéd ökumenikus keresztény és zsidó alapokról történő munkálása- a közvélemény pozitív alakítá­sa a keresztény-zsidó kapcsolatok vonatkozásában- teológiai, tudományos, művé­szeti vonatkozások munkálása- soa kutatás (vészkorszak)- a keresztény-zsidó megbéké­lést elősegítő információk gyűjté­se, feldolgozása- folyóirat és könyvkiadás, va­lamint előadások, bel- és külföldi konferenciák rendezése- közös imaalkalmak, lelki kö­zösséget építő, ill. erősítő összejö­vetelek szervezése- állandó kapcsolattartás a kü­lönböző keresztény ill. zsidó egy­házakkal, felekezetekkel, szerveze­tekkel, médiákkal és személyisé­gekkel 1. Az EVT 7. Nagygyűlése, amely 1991. február 7-20-ig ülésezett, valamennyi egyháznak, keresz­tyénnek és minden embernek szívélyes köszöntését küldi. Az EVT protestáns és ortodox egy­házak közössége, akik Jézus Krisztust Úrnak és Megváltó­nak ismerik el és elhívásuk be­töltését Isten dicsőségére végzik, aki Atya, Fiú és Szent Lélek. 2. A nagygyűlés résztvevőit az ős­lakók, a helyi egyházak, az ausztrál kormány és az egész nép örömmel hívta meg. Kö­szönjük a szívélyes fogadást, a vendégszeretetet és segítségüket. A nagygyűlés témája ez a felhí­vás volt: Jöjj Szent Lélek, újítsd meg az egész teremtettséget! A közös istentiszteleteken, együttes gondolkodásban meg­kíséreltük a nagygyűlés résztve­vőiként e kérés alapján a mai reménységet és kihívást megér­teni az alábbiak szerint: Élet ajándékozója - tartsd meg teremtettségedet! Igazság Lelke - tégy minket sza­baddá ! Egység Lelke - engeszteld ki né­pedet! Szent Lélek - változtass meg és szentelj meg minket! 3. Örülünk a kultúra és hagyo­mány, valamint a keresztyén hit kifejezésformái sokféleségének, és mindezt Istennek köszönjük meg. De köszönjük Istennek a sokféleségen belül az egységre törekvés növekvő erősödését. Dicsérjük Istent azért, hogy nyilvánvalóan fejlődik az öku­­mené a helyi kapcsolatokban. Ezen a nagygyűlésen örültünk az imádság, a spiritualitás, a teológia és a keresztyén elköte­lezettség sokszínűségének, ame­lyek kifejezésre jutottak és sze­retnénk egyházainkat és az em­bereket mindenütt a világon en­nek meggazdagodásában része­síteni. A nők jelentős és látomá­sokkal teli közreműködését nagyra értékeljük az egyházban és a nagygyűlésen, és újra emlé­kezünk az „Egyházak szolidari­tása a nőkkel” ökumenikus évti­zed felhívására. Elismerőleg ál­lapítjuk meg az ökumenikus if­júsági mozgalom növekedését és örülünk az Ökumenikus Világ­­ifjúsági Találkozónak 1992-ben. A sérültek érdekében szót eme­lünk és sürgetően kérjük, hogy biztosítsanak számukra lehető­séget az egyház élete egészének a részvételében. 4. Más világvallások képviseleté­nek vendégként való jelenléte a- küzdelem a vallási, politikai és mindenfajta antiszemitizmus és az agresszív vallásellenesség minden megnyilvánulása ellen. Az egyesület tagja lehet minden 18. évét betöltött magyar és külföl­di állampolgár. A Társaság címe: 1052 Budapest, Deák tér 4. Az alakuló közgyűlés elnökül dr. Szécsi Józsefet választotta. Az elnökség tagjai: ifj. Fasang Árpád, Giczy György, Harmati Béla, Hegedűs Loránd, Iványi Gábor, Landeszmann György, Neumark Tamás, Raj Tamás, Reviczky Ádám, Singer Ödön, Schweitzer József, Szécsi József, Szentágothai János, Tóth Sán­dor, Zala Tamás. nagygyűlésen emlékeztet ben­nünket arra, hogy mindig szük­séges a másik ember istenképű­­ségére figyelni, egymást feleba­rátként elfogadni, és közös fele­lősségünket Isten teremtett vilá­gáért - beleértve az embert is - magunkra vállalni. 5. Olyan korszakban gyülekez­tünk össze, amikor a teremtett­­ség és az emberiség jövendő éle­te növekvő mértékben veszé­lyeztetett. Olyan korszakban, amikor a veszélyeztetett környe­zet válságban van, és tudatosult számunkra, hogy az ember nem ura a teremtettségnek, hanem csak egy része a kölcsönös alá­rendeltségekkel teli struktúrá­nak, és elhatároztuk felelős ma­gatartásunk megnyilvánulása­ként, hogy felemeljük szavunkat a teremtettségért. Elnyomottak táborában, sokféle őslakók (bennszülöttek), színes bőrűek és kisebbségi sorsban szenvedők között élőknek kezet nyújtot­tunk. A szegények és gazdagok között egyre növekvő szakadék ismeretében szót emelünk az •igazságosság jegyében. A világ különböző részein folytatott há­borúk idején - különösen a Per­zsa-öböl öldöklő borzalmaira gondolva - imahetet tartottunk a békéért és az ellenségeskedés azonnali befejezésére, és a világ­ban az ellentétek igazságos meg­oldására hívtunk minden részt­vevőt. 6. Világunk még mindig megha­sadt. Ez részben politikai, rész­ben gazdasági természetű. Meg­szakadt kapcsolatok és jogta­lanságok alatt különösen a nők, gyermekek és ifjak, valamint a testi-szellemi sérültek szenved­nek. A Szent Lélek az egyháza­kat a szeretet és az elkötelezett­ség kapcsolatára hívja. A Lélek az egyházakat arra hívja, hogy kötelességüknek ismerjék el a látható egységre és a hatékony misszióra való törekvést. A Lé­lek hívására hallgatva sürgetően kérjük az egyházakat a népek­kel való új és kiengesztelt kap­csolatok keresésére és egyház­tagjaik ajándékai (tálentumai) felhasználásra. 7. Az EVT-ben tömörült egyhá­zakként még mindig szétszaka­­dozottságban élünk. Az egyes egyházak közti megbékélés még mindig rész szerinti. Az ökume­nikus mozgalomban képessé váltunk az elszigeteltségből való kilépésre, és egymásért való el­. kötelezettség közösségére lép­tünk: fájdalmasan és örömmel éljük át az egymásért való fele­lősséget, a Szent Lélek vezetése alatt keressük az utakat, hogyan tudjuk jelentősebben kifejezésre juttatni, hogy mi egymásnak és Jézus Krisztusnak számadással tartozunk, aki azért imádko­zott, hogy övéi mindnyájan egyek legyenek. Felismertük azt is, hogy a megbékélés teljessége Isten ajándéka és mi arra hivat­tunk el, hogy megbékéljünk egymással, mert a Szent Lélek megváltoztat és meg akar szen­telni minket. 8. Isten és az emberiség Krisztus keresztjének drága áldozata ál­tal egymással kiengesztelődött. Ez a megbékélés arra kötelez, hogy a megbékélés szolgálatát magunkra vállaljuk (II. Kor. 5,18). Munkatársakká leszünk a misszióban, nem azért, hogy az embereket és a népeket gyámság alá helyezzük, amivel a misszió magát gyakran kitüntette, ha­nem Isten missziójában való részvételként, hogy az egész em­beriséget Jézus Krisztus által Is­tennel való közösségbe vezes­sük, hitünket, javainkat és ké­pességeinket minden emberrel megosszuk. 9. A nagygyűlés imádkozik azért, hpgy Isten Lelke a keresztyéne­ket Isten uralmának új megérté­séhez vezesse, és mi felelősség­­teljes sáfárok legyünk, ami az „A szerelmesek védőügyvédje” - ezt a címet érdemelte ki egy idős német professzor, Helmut Goll­­witzer. Egy olyan könyvecskét je­lentetett meg ugyanis jó tíz évvel ezelőtt, amelyben az Énekek Éne­két, ezt az ószövetségi szerelmi költeményt elemzi, mai fiatalok számára is hitelesen, álszenteske­dés és képmutatás nélkül, ugyan­akkor egyértelmű tisztasággal. A szerelmesek védőügyvédje... Talán nem is csupán fiúknak és lányoknak - férfiaknak és nőknek - van szükségük védőügyvédre, hanem magának a szerelemnek is. Meg kell védeni a szerelmet az el­­spiritualizálástól és az elmateriali­­zálástól egyaránt. Előbbi igazából csak a plátói szerelmet fogadná el, s bűnnek tart minden testiséget, a gyönyör szót a világért ki nem ejte­né, s szíve szerint az egész dolgot a fajfenntartás érdekében vállalt szükséges rossznak tekintené. Az „evangélium titkának” (Ef 6,19) hirdetése. Imádkozunk azért, hogy a Lélek gyümölcseit te­remjük, Isten uralmát szeretet­­ben, igazságban, jogban és igaz­ságosságban, szabadságban, megbékélésben és békében meg­valósítsuk. 10. Megvalljuk, hogy bünbánat, Isten megbocsátása és egymás iránti megbocsátás Isten ural­mának új megértéséhez tartoz­nak. Tekintettel a világ sok ré­szén bekövetkező alapvető vál­tozásokra, javaslatokat ter­jesztünk elő az eladósodás vál­ságának, a növekvő fegyver­­gyártásnak és militarizmus­­nak, a légköri szennyeződés­nek és a faji gyűlölködés prob­lémáinak a legyőzésére. Meg­győződéssel valljuk, hogy a Szent Lélek a szorongató problémák között hordoz ben­nünket, és erőt kölcsönöz a mélyreható konfliktusok csök­kentésére, amelyek az emberi utóbbi, az elmaterializálás pedig szó szerint tárgyiasítja a szerelmet, árucikké teszi azt, lefokozva az ér­zelmek szerepét és a szív indulatát. A nyugati világ állítólag már túl van az úgynevezett szexuális forra­dalmon, nálunk a zsilipek megnyi­tásával most tetőzik az ár, amely minden mocskot felszínre hoz. El­­világiasodottnak tekintett orszá­gokban mind többen kötnek újra esküvőt, s mintha a jegyesség is örömmel vállalt időszak lepne mind több fiatal számára. Az Énekek Éneke ebben is segít­séget és eligazítást képes nyújtani. Különösen is a 8. rész néhány meg­ragadó mondata: „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pe­csétet a karodra. Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetet­len a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja.” (8,6) Az ókorban szokás volt az el­jegyzésnek a karon viselt pecséttel hangsúlyt adni. A fenti igében kar­ról és szívről olvasunk, vagyis az eljegyzés egyrészt külső jele két ember összetartozásának, más­részt a szívnek a titka, belső elkö­telezettséggel. A pecsét a valahová tartozás je­le. Rabszolgákat vagy oktalan ál­latokat ezért jelöltek meg pecséttel vagy egyéb bélyeggel, de a gondol­kodó és érző jegyesek önként és kölcsönösen vállalják egymást. A pecsét a hitelesítés jele is. Ko­runkban annyi minden devalváló­dik, veszti el értékét és hitelét: sza­vak, érzelmek, szerződések, szö­vetségek. Azok ajegyesek, akiknek érdekében a szerelmesek védőügy­védje szót emel, hitelesen akarják megélni szerelmüket, Isten és em­közösségeket eltorzítják. Ál­landó bünbánatra köteleztük magunkat, amelyre minden embertársunkat hívunk, és ve­lünk együtt kérjük, imádkoz­zanak a Szent Lélek megújító erejéért, aki az egyén és a kö­zösség létének értelmét képes visszaadni. 11. Isten uralmának és az egyház egységének, valamint az egész emberiség egységének az útját keresve imádkozunk testvére­inkkel együtt az egész világon: Jöjj, Szent Lélek, Jöjj Szent Lélek, az együgyűek tanítója és a beképzeltek bírája, Jöjj, Te a szegények reménysége és a megkísértettek felüdítője, hajótöröttek megmentője, Jöjj, Te minden élő legfőbb ékessége, Te, minden elmúló egyetlen megváltója, Jöjj, Szent Lélek, könyörülj rajtunk, tölts be minket erőddel megalázottságunkban. Segíts gyengeségünkben kegyelmed teljességével. Jöjj, Szent Lélek, újítsd meg az egész teremtettséget! berek előtt. Erre is utal az Énekek Énekének talán legmerészebb mondata. Nem a testiség meghök­kentően bátor ábrázolására gon­dolok - ami miatt egyébként siet­tek allegorikusán értelmezni az egész könyvet -, hanem erre az egyetlen sorra: „úgy lobog, mint az ÚRnak lángja”. Vagyis a szent tűzhöz, az oltár lángjához méri az igazi szerelmet! Ebben a megfogal­mazásban benne rejlik, hogy Isten ajándéka mindez, Ó teremtette tes­tünket, lelkünket, mindenünket, így készülhetnek a jegyesek arra, hogy a szent tűz, az oltár előtt álljanak meg, s ott fogadjanak egymásnak valóban örök hűsé­get. A pecsét végül még egy szem­pontból fontos. A megfelelő mó­don lepecsételt leveleket csakis a címzettnek szabad elolvasni. A pe­csétet csak egyvalaki törheti fel. Nem szabad, hogy illetéktelen ke­zekbe kerüljön. „Bizalmas!”, „Sa­ját kezébe!”, ilyen intés kell hogy legyen ezen a pecséten is. Isten el­küldött az embereknek, férfiaknak és nőknek, egy-egy lepecsételt leve­let, egy másik ember képében. Ne sértsük meg a levéltitkot, ne törjük fel illetéktelen módon mások pe­csétjét. A jegyesség: pecsét. Terveket ér­lelő, fészket készítő, álmokat szö­vő örömteli időszak. Önmagunk­nak és a másiknak vállalása or­szág-világ előtt. A külső és belső elkötelezettség szép jele. De igazá­ból akkor lehet egy boldog házas­ság előszobája, ha Isten pecsétje is rajta van a formálódó szövetségen. A Biblia egy másik képével: „A hármas fonál nem szakad el egyha­mar” (Prédikátor 4,12). Fabiny Tamás Zsinati fórumok 1991. június 8-ra összehívott zsinatunk előkészítése céljából a következő területi zsinati fórumokat rendezi egyházunk: 1991. március 9. szombat, de. 10 ó: Pápa; 1991. március 9. szombat, de. 10 ó: Kiskőrös; 1991. március 16. szombat, de. 10 6: Békéscsaba; 1991. március 23. szombat de. 10 ó: Budapest, Evangélikus Gimnázium. Hívjuk és várjuk a környező gyülekezetek, egyházmegyék presbite­reit, lelkészeit, gyülekezeti tagjait. Az egyes fórumok istentisztelet­tel kezdődnek és rövid ebédszünet közbeiktatásával előrelátható­lag délután 3 óráig tartanak. Magyar képviselet az Egyházak Világtanácsa vezetőségében A februárban az ausztráliai Canberrában tartott nagygyűlés választása szerint a következő hat évben a Központi Bizottság tagja lesz egyházunk képviseletében Szabóné Mátrai Marianna Budapest-Zugló Egyházközségének lelkésze. Magyaror­szágról a másik képviselő dr. Viczián János, a Magyar Baptista Egyház elnöke. Szeretettel gratulálunk és Isten áldását kérjük munkájukra. JÉZUS A CSALÁDBAN „Tégy engem, mint pecsétet...”

Next

/
Thumbnails
Contents