Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-02-17 / 7. szám

GYERMEKEKNEK

AZ ÖZÖNVÍZ

A földön elterjedt a bűn. Isten nagyon elszomorodott. Az, amit teremtett, rosszra fordult. Elkeseredettségében elhatározta, hogy véget vet az életnek.

Volt azonban egy igaz ember. Úgy hívták, Noé. Neki azt mondta Isten: - Elhatároztam, hogy véget vetek az életnek, de veled szövetséget kötök. Építs egy hatalmas bárkát! Menj be oda az egész családoddal ! Vigyél be az állatokból is kettőt-kettőt! Szeretném, ha te és a családod tovább /innétek az életet. Noé hitt az Istennek. Elkezdte építeni a hajót, Az Isten leírása szerint a bárka va óban hatalmas volt. Az emberek talán kigúnyolták Noét. Valóban ostobaságnak tűnt, hogy hajót épít valaki a szárazföldön, ráadásul szárazság idején. Ki gondolhatott arra, hogy a bárka egyszer még vízre kerül majd. Azután eleredt az eső. Sokan talán még örültek is annak, hogy véget ért az aszályos idő. Nóé bement a bárkába. Bevezette már az állatokat. Családtagjaival együtt sokat dolgoztak, hogy minden élőlénynek a hajón meglegyen a megfelelő helye. Isten pedig bezárta a bárka ajtaját. A víz odakint egyre magasabb lett. Megáradtak a folyók és lassan mindent elöntött az ár. Elpusztult minden.

Noéról azonban nem feledkezett meg Isten. A negyvennapos eső után a víz apadni kezdett. Nóé egy

idő után kinyitotta a bárka ablakát. Kiröptetett egy hollót. A holló azonban nem szállt el. Még nem volt látható szárazföld, ahol leszállhatott volna. Később kiengedett egy galambot is, de ö is visszaszállt a hajóra. Hét nap múlva újra próbálkozott Nőé. Ekkor már a galamb egy kis olajfa-levelecskét tartott a csőrében. Ekkor tudta már Nóé, hogy véget ér lassan a nagy özönvíz. Újabb hét nap múlva már nem is tért vissza hozzá a galamb. A föld kezdett száradni. A bárka eddigre már stabilan állt egy hegy tetején. A víz lassan elhúzódott alóla. Nóé és családja végre elhagyhatta a menekülést jelentő bárkát. Az állatok is boldogan menekültek a bezártságból.

Nőé hálát adott az Istennek. Áldozatot mutatott be neki. Isten pedig megígérte, hogy nem pusztítja el többé a földet. Szövetségének jeleként csodálatos szivárványt rajzolt az égre.

Ha szivárványt látsz, gondolj rá, hogy Isten vigyázó keze van a világon.

Ha szivárványt látsz, gondolj rá, hogy az ember bűne miatt pusztulhatott az ember akkor és most is. Ha szivárványt látsz, gondolj rá, hogy Isten soha nem szegte meg szövetségét.

És gondolj ezekre akkor is, ha éppen nincs szivárvány az égen, mert akkor a szivárvány a szívedben ragyog föl.

ÚGY FUSSATOK, HOGY ELNYERJÉTEK!- futóverseny 185 méteren -A szabályokról már csak egészen röviden. Hétről hétre kérdéseket teszek fel. Ezek megválaszolásával lehet haladni a 185 méter hosszú pályán. A kérdések nehézségi fokától függ a továbblépési lehetőség mértéke. Veszélypontok a 10., 20., 30.... stb. mezők. Jutalompontok a 25., 45., 65. stb. mezők. Ezekről előre, illetve hátra lehet haladni 5 mezőt. Az újonnan bekapcsolódó játékosok az utolsó helyezett mögül 10 méterrel indulhatnak.

AZ ELSŐ SOROZAT, MEGOLDÁSAI: .

1. Dágon a filiszteusok istene, {pl. 1 Sám 5.)

2. 2 Móz 2 10 szerint: „vízből kihúzott”.

3. A Piszgá csúcsáról, (pl. 5 Móz 3. 27.)

4. A példázat Máté evangéliumának 20. részében van. a gazda ötször ment ki.

5. Hét fia és három lánya, tehát tíz gyermeke. (Jób 1.)

6. Jakab és János (Máté 4. 21)

Z Volt. (Lukács 4. 38-39)

3. SOROZAT

1. Hogy nevezte el Jákob azt a helyet, ahol az Izráel nevet kapta? (7 méter)

2. Kinek a családja menekült meg Jerikó ostrománál? (6 méter)

3. Ki keresztelte meg Kőrnéliuszt? (5 méter)

4. Mit jelent ez a szó: Etfata? (4 méter)

5. Mi történt akkor, amikor a Jelenések könyvében szereplő hét pecsét közül az első négy felnyílt? (3 méter)

6. Ki vetette a búza közé a konkolyt? (2 méter)

7. Hogy hívták Izsák feleségét? (1 méter)

Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudhatok semmit a megfejtésekről, hiszen még csak a Bibliai-TOTÓ levelei érkeznek. egy fontos tartozásomat kell még rendeznem. Talán még emlékeztek az oroszlános rejtvényre. Az újságban megjelent névsorból hiányzott egy név, bár a sorsolásban ő is részt vett. Most hadd pótoljuk ezt. A jó megfejtők közt volt LUKÁCS LÍVIA - GALGAGUTÁRÓL. Gratulálunk neki is, és elnézést a kis tévedésért.

Várom a jó megfejtéseket. Ha nem tudod véletlenül a legnehezebb kérdést, semmi baj. Fontos minden méter, tehát küldd el akkor is, ha csak a felét sikerült megoldanod.

A feladási határidő a lap megjelenése utáni 8. nap.

Cím: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14.

A levélre írjátok rá: 3. sorozat

Az Ige írássá lett

Magyar bibliafordítások

Kezdetben volt az Ige. Ez az első néhány szava János evangéliumának, de mondhatni az üdvösségtörténet bevezetője, sőt: így indult meg az üdvtörténet közhírré és közkinccsé tétele is. Kezdetben volt az Ige, azután írássá lett, méghozzá szent írássá, vagyis a Szentírássá. Elmélkedhetnék most arról, hogy János evangéliumának ezek a bevezető szavai miképp rímelnek, mintegy ráfelelnek a Teremtés Könyve - s így az Ószövetség, vele a teljes Biblia - első szavaira: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. Ideillő lenne, hiszen most azzal szeretném folytatni, amit egy kitűnő könyv elején olvastam. A müvet Nemeskürty István állította össze évek-évtizedek kutatásai alapján, és ő írta a bevezető tanulmányt, valamint az idézett bibliafordításokat, régi szövegeket értelmező, értékelő, magyarázó jegyzeteket, fejtegetéseket. Az albumnyi kötet címe: Magyar bibliafordítások Hunyadi János korától Pázmány Péter századáig (a Szépirodalmi Kiadónál jelent meg a könyv, Dallos Hanna szép fametszeteivel).

A bibliafordítás lehetőségeiről és gondjairól szólva idézi János evangéliuma bevezető szavait Nemeskürty István. Kezdetben volt az Ige. Azt mondja az irodalomtudós-történész, hogy a mai ember számára az „ige” szó egyszerű nyelvtani fogalom, bibliai jelentése azonban gazdagabb és mélyebb, így igaz. Mégis megkérdezem: milyen nyelvtani fogalom az ige? Ólyan szó, amely cselekvést fejez ki, történést közöl. Rendszerint úgy állít valamit, úgy közöl egy tényt, hogy érzékelteti ennek létrejöttét, megvalósulását. Meglehet, a ma embere nem, vagy csak ritkán

gondolkodik el ezen, még ha tudja is. Ezért érdekes és fontos a párhuzam János evangéliumának és a Teremtés Könyvének bevezető szavai között: Kezdetben, (amikor) teremtette Isten az eget és a földet, (akkor már) volt az Ige... és van, és lesz. Összeszedhetnék most még jó néhány idézetet a Bibliából, ami mind összecsengene ezzel, de fölöslegesnek tartom.

Azt sem szeretném, ha e gondolatmenetet bárki is úgy értené, mintha vitakoznék Nemeskürtyvel. Egy megállapítását, egy példáját kísérlem meg kibontani, mert ebben az egyben benne érzem az egészet, benne azt, ami e könyvnek egyik jellegzetessége és érdeme. Első olvasásra a könyv érdekességek gyűjteménye, hiszen rövidebbhosszabb idézeteket közöl régi bibliafordításokból. Aki csöppet is kedveli a régi szép szövegeket, elgyönyörködhet bennük és ízlelgetheti, miképp mondtak el, miképp érzékeltettek eleink néha bizony korukban nehezebben érthető dolgokat. Ebből következik a könyv további értéke: ízelítőt ad abból, milyen érdekes kölcsönhatásban volt egymással a bibliafordítás és a nyelv fejlődése.

Gondolom, itt kell közbevetnem, -Fogy bizonyára voltak bibliafordítások azokat megelőzően is, amelyek fönnmaradtak, bár a legkorábbiak inkább töredékesen. Hiszen a papi, lelkészi, lelkipásztori, igehirdetői munka eleitől fogva anyanyelvű (is) volt. Aligha lenne

helyes megfeledkezni arról, hogy a könyvnyomtatás és az írni-olvasni tudás között milyen szoros a kapcsolat. Tudjuk, gyakran még a leghatalmasabbak sem tudtak írniolvasni, hát még „az egyszerű hívek”. Csupán említeném, hogy ennekelőtte azért is lehetett nagy jelentősége például a templomi festészetnek, vagy a betlehemezésnek, a passiójátéknak, az éneklésnek, mert ezek révén az írni-olvasni nem tudók számára is fölidézhető volt egy-egy bibliai történet.

Az igehirdetés - és mi más lenne a bibliafordítás, mint az igehirdetés egyik, megalapozó módja - valójában hitvallás is, méghozzá a saját hit megvallása. Az igehirdetőnek, a bibliafordítónak alkalmankint válaszolnia kell, hogyan fejezze ki azt, ami az eredeti szöveg írója, olvasója, hallgatója számára természetes és érthető volt. Ez a könyv szebbnél szebb példákat sorol ennek érzékeltetésére. A Vizsolyi Biblia évfordulójának esztendejében megjelent könyv az előzményeket és a Károlyi-bibliát követő idők fordításait is fölidézi, érzékeltetve ily módon, hogy a bibliafordítás maga is igehirdetés és igemagyarázat. Hozzátenném: a bibliaolvasás, vagy a biblia alapján történő jelen idejű igehirdetés is voltaképp folyamatos bibliafordítás... J

Nem hagyhatom szó pelkül, mire int ez a könyv, ez a gyűjtemény a bibliai nyelv, a bibliafordítás hagyománya, elevensége, jelenidejűsége tekintetében. Vállalom a vitát.

f

i

a

t

a

l

o

k

n

a

k

Tovább kérdeztük: mit várnak tőlünk. Most Kovács Nóra faggatta szegedi főiskolás társát, aki nem vallja magát keresztyénnek. Az eddig megkérdezettek közül talán ez a legfontosabb: milyennek látnak, milyennek akarnak látni minket kortársaink... Találtok egy beszámolót is arról a közös imádságról, amelyet a székesfehérvári fiatalok szerveztek a világ békéjéért. Ez utóbbi írás bátorítson benneteket, hogy hasonló eseményekről írjatok! Legyen közös egy-egy ifjúsági kör öröme és - ha bátorságunk van hozzá - bánata is.

Mit várnak tőlünk a nem-keresztyének?- Mit jelent számodra a keresztyénség?- Elsősorban talán Európát, egy sok évszázados folyamatot és hagyományt, ami alapvetően megrajzolta ennek a földrésznek a történelmi, politikai és kulturális arculatát a széppel, a jóval és persze a szenvedésekkel, élet-halálharcokkal együtt.

Jelent egy hitet, amely önmagában nagyon szép és felemelő, ugyanakkor meggyalázott és kiszolgáltatottan kiszolgáltató is (volt), mert Isten és az ő fia nevében, a hatalom szolgálatában ártatlan milliókat küldhették halálba.

Jelent gondolkodásmódot és akarom-nem akarom, egyfajta szellemi és morális köldökzsinórt is, hiszen itt nőttem fel és minden lépésem, gondolatom az elfogadások és az elutasítások is ebben a közegben nyerhetik csak el valódi értelmüket. Benne vagyok otthon.

Jelenti az istenhitet, amely fölemelhet és megtisztíthat, mert a hívő Istennek tetsző életre vágyik, ezért (jó esetben) erkölcsösen és másokkal harmóniában kíván élni. Ez gyönyörű dolog.

És jelent számomra egy másik hitet: az emberben valót, amely úgy érzem, elválaszthatatlan magától az istenhittől. Jelenti a hinni tudás bizalmát, jelenti az egyesnek, az egyetlennek mint olyannak a megbecsülését (amelyről Jézuspéldázat is szól), életünk megbecsülését, a szeretet képességét, toleranciát, a másik ember szabadságának tiszteletét, - vagyis egyszerre szabadságot és az emberhez méltó élet elengedhetetlen kötelezettségeit.-Mit értesz emberhez méltó életen?- Gondoltam, hogy rá fogsz kérdezni, és válaszolok is, csak előbb még mondanék valamit. Úgy gondolom, hogy mi, emberek alapvetően egyenlőek vagyunk, de mig a hívő számára ez az egyenlőség egy Isten előtt megmutatkozó, kegyelemben-ítéletben megnyilvánuló közös sors, addig pl. számomra (egy megkeresztelt, mégis hitetlennek) Isten nélkül adott, magunkra ill. egymásra utalt, kiszolgáltatott egyenlőség. És akkor innen elindulva mondom azt, hogy ha ez így van, akkor ezt tudomásul véve, ehhez és magunkhoz mért

méltósággal kell megpróbálnunk leélni az életünket. Megkeresni és megtalálni önmagunkat és a másik embert, alkotni és megvédeni bizonyos értékeket, önmagunk megtartásával együttműködni a többiekkel, „tudni magunkat” mint kultúrát és lehetőséget, - úgy élni, hogy emelt fővel járhassunk és nyugodtan nézhessünk a tükörbe, ha arra kerül a sor. Olyanná kéne lenni, hogy ha egyszer találkoznánk egy lénnyel, aki sose hallott rólunk, s nem tudja, mi az: ember, pusztán egy rövid „bemutatkozással” sajnálkozást indíthatnánk el benne, amiért ő nem annak született.- Mit tudsz a keresztyén fiatalokról és mit vársz el tőlük ?- Ha az életvitelükre vagy hasonlóra gondolsz, akkor nem sokat, mert csak rövid ideje vannak ilyen ismerőseim. Többnyire gyülekezetbe járnak, egyik-másik kórusba is, úgy általában véve azt mondhatom, hogy tiszta szívű, őszinte és nagyon jóságos emberkék, akik teljesen normális, korunkhoz illően fiatalos életet élnek. Van, aki szelíd, mint a bárány és látszik a viselkedésén egyfajta alá-Először talán felháborodtunk rajta, aztán meg a gyors befejezés reményében vártuk a fejleményeket. Az első áldozatokról szóló hírek valóságosan fenyegetővé „nőttek". Rengetegen féltek már az első pillanattól fogva, sőt már korábban is. Voltak, akik reménykedtek, bíztak a békés megoldásban. Mégis bekövetkezett a sokak által elkerülhetetlennek vélt háború. És mindez a XX. század végén történt, a demokrácia és más vívmányok közepette. Ismét bebizonyította az ember, hogy méltatlan a rcábízott javak fölötti uralkodásra...

Magunkénak kell éreznünk a felelősséget! Még ha tehetetlenek is vagyunk, akkor se vállalhatjuk a tétlenség és hátatfordítás közönyét! Nem nézhetjük belenyugvással az eseményeket! Ha nem tudunk mást tenni mint imádkozni, akkor tegyük azt, de őszintén! „Keressük meg zuhantunkban is a fogódzót!

A jóság szigorúságává! védekezzünk!" 1991. január 18-ára szólt az üzenet. Az evangélikus templomban este hat órától imádkozzunk a békéért. (Meghirdetéskor még béke volt.)

zat, aztán van, aki az egyéniségéből eredően nyughatatlanabb, akin „nem látszik meg”, de az a szeretet-képesség, a harmóniakeresés, a nyitottság, a hazugsággal szembeni ellenállás, ami szerintem hozzá kell hogy tartozzon minden tisztességes hithez, az mindannnyiukat jellemzi, és ezért is szeretem őket.

Mit várok tőlük? talán azt, hogy a hitükre támaszkodva legyenek önmaguk, hogy szavakkal és „láthatatlanul” is sugározzák az értelmet, a másikra való odafigyelést, a szeretetet és mindazt, amit már említettem. Vannak sokan, akik „pogányok” vagy ingadoznak (ez persze korántsem baj), de úgy pogányok és úgy ingadoznak, hogy nem is sejtik, milyen jó dolog, ha az ember birtokában van ezeknek a bizonyos képességeknek. Úgy gondolom, ha a hívő fiatalok elérik és „megfertőzik” őket, ha a keresztyén hit másokat, egyébként tán reményteleneket is betölt és összefog, akkor valamivel gazdagabb és nemesebb lehet az a sokaság, amit úgy szokás nevezni, hogy emberiség.

Reményteli, lázas munkával állítottuk össze az esti anyagot az elmélkedéshez: prózai részletek, versek, igeszakaszok, imádságok, diák és zenei hanganyag. Nem akartuk, hogy ezek a felolvasott szakaszok személyhez kötöttek legyenek, ezért magnószalagra rögzítettük.

Szomorúan tapasztaltuk, hogy kevesen jöttek el. Nem akadt a városban több felelősséget érző ember? Vagy tán már elkésettnek és hiábavalónak vélték az imádságot? Pedig ebben a feszült légkörben igazán nem tehetünk mást mint elcsendesedünk, és odafordulunk szerető Atyánkhoz.

Talán sikerült megtalálni azt a személyes kapcsolatot, mélységet, mikor a részletek, igeszakaszok között hoszszabb ideig halkan zene szólt. (J. S. Bach, Mendelson. Pink Floyd stb.) Néha kivetitett diák segítették a meditációt. (Embereket, fákat, hegyeket, gyárakat ábrázoltak.)

Egyedüli reményünket a békéért csak Istennél kereshetjük. Hisszük, hogy sikerül eljutni eddig a tökéletes kapcsolatig, és közeledni egymás felé a Jézus Krisztus által.

K. és A.

Amit tehetünk

Milyen legyen a közkézen forgó biblia? Sok, megalapozott bírálat érte azt a Károlyi-bibliát, amelyet voltaképpen csak részben lehetett annak mondani; és a „hivatalos” megnevezése szerint is revideált, tehát javított szöveg volt - bár a Javítások” olykor inkább szövegrontásnak bizonyultak. Mégsem csak a megszokás kedveltette meg nemzedékek sorával ezt a szöveget. Hiszen az úgynevezett új fordítás is már javításra szorult! Ráadásul - s most ingerlek vitára sokakat - az új szöveg nem elég „hétköznapi” ahhoz, hogy igazán mai legyen, de semmiképpen sem eléggé ünnepélyes ahhoz, hogy érzékeltesse: szent ez az írás.

Bizonyára nemcsak terjedelmi okok késztették Nemeskürtyt arra. hogy éppen Pázmány Péter századáig kövesse a magyar bibliafordítások történetét, s nem is valamiféle felekezeti elfogultság. Az irodalomtörténet középiskolás ismerete is bőven elegendő annak tudásához, hogy a magyar nyelv a bibliafordításokon pallérozódott és éppen Pázmány Péter századában érte el a hajlékonyságnak, a kifejező készségnek valóban korszerű fokát. Kell-e még arra is emlékeztetni, hogy az egész irodalomtörténet ettől a századtól kezdve fejlődött egyenes vonalban, a bibliai nyelv irodalmi hatása is ekkortól kezdve egyértelmű (Balassitól Berzsenyin és Kölcseyn, meg még sokakon át Ady Endréig, és nem egy mai íróigköltőig).

A hívő ember számára természetesen a Biblia szavai sohasem csak irodalmi értékűek - de sosem veszíthetik el ezt az értéket. Hiszen az ige ilyen értelemben is cselekvés: maga az élet. Zay László

OLVASÓI LEVÉL

Tisztelt Szerkesztőség!

Az Evangélikus Élet január 20-i számában örömmel olvastam a „Közelitő szegénység" c. cikket. A szegénység nekünk isáldottmk bizonyuló tanítómesterünk volt. Tudom, hogy azért leheteti azzá, mert akik Istent szeretik, minden javukra válik.

Nem megszépített emlékeket írok le, hanem való tényeket.

1945 tavaszán esküdtünk. „Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség..." szólt az esketési Ige. Minden út! Ragyogott az Ige az emberileg kilátástalan jelenben. Fejünk felett bombázó repülők szálltak. Aztán valaki meg is halt.

Férjem faluja sok pusztítást éh át. Mindent elölről kellett kezdeni. Villany se volt egy ideig. Az igeolvasási úgy időzítettük, hogy még nem sötétedett be. Aztán születtek a gyerekek. 5 év alatt négyen. Örömmel fogadtuk, bár a rokonság helytelenítette. Minek ebbe a nehéz világba? Mihelyt a kicsik értelme megengedte, naponta olvastuk velük az Igét. Sokat énekeltünk is. Volt eg)’ tél. hogy mind a hatan eg)’ szobában laktunk a tüzelő miatt. Igazi fészekélet volt. Egymást melegítve. A sok beszélgetés, mesélés közben eszünkbe se jutott, hogy másra vágyódjunk, mint ami éppen van. Gyerekeink minden elsején kaptak 10 dkg apró szemű savanyú cukrot. Nem fejenként, hanem a tíz dekát 4 felé osztva. Ünnepi pillanat volt. Ki-ki beosztotta magának és nag)'on lassan szopogatta el. Sose éreztük magunkat szegénynek. Egyszer azt mondtam valakinek: Van 50 kg aranyunk! Mi?? Hogyan? - Hát úgy, hogy a gyerekek összsúlya ennyi!

Egy ősszel félve gondoltam a télre. Alig volt szenünk. Egyik nap jött egy öreg fuvaros bácsi: Nem kell maguknak eg)’ kocsi szén? Nincs otthon, akinek vittem. Magukra gondoltam! Ma is összeszorul a torkom, ha erre gondolok.

Nem lennénk-e tele hálával, ha ezekre az évekre visszagondolunk? Pál apostolunktól megtanultuk mi is napról-napra: Megtanultam, hogy amikben vagyok, elégedett legyek.

Aztán esténként apai irányítással hittanórák voltak. Vasárnaponként irány a templom I km távolságra. Gyermek-istentisztelet. Sokat hallhattak az Ur Jézus Krisztusról, akit szívükbe is fogadtak és szolgálják a maguk helyén.

Visszatekintésem az elmúlt időre ez: Volt-e valamiben hiányotok? Semmiben sem!... mert valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel.

Nagyon rövidre fogva, ez volt a múltunk. Fénye azonban kivetítődik a jelenre és a jövőre is. Sok nehézség előtt állunk, az biztos. De szemünket Jézus Krisztusra emelve, minden körülmények között szolgálhatjuk hazánkat, egyházunkat és minden utunkba kerülő embert. Aki mást felüdit, maga is felüdül. Boldog az az ember, aki ismeri és gyakorolja azt az Igét: ... amit eggyel az én kicsinyeim közül cselekeszlek, velem teszitek.

Azután egyszer eljön az utolsó idők mindennél nagyobb nyomorúsága. Ott sem a magunk erejévelfogunk megállni, hanem aki az Úr nevét segítségül hívja, megtartatik és a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.

Addig is segítsük egymást a zarándokúton. Erősítsük a megfáradtat, csiiggedőt. Valahogy úgy, ahogy Túrmezei Erzsébet: Adventi út az éjszakában c. versében írja.

Köszöntéssel Göllner Lászlóné Bicske