Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-02-17 / 7. szám
uvungetiKus uiei iyyi. i-löhuah i/. RENDET! MILYET? MOST Az őszi levélhullás ideje mindig eszembe juttat egy dolgot. Az Újévhez hasonlóan a „most-fogadkozásokat!” „Most" új életet kezdek. „Most" beiratkozom valamilyen nyelvtanfolyamra. „Most” edzeni, magamat fogyasztani, társadalmi életet élni kezdek. „Most” majd elolvasom az ősz irodalmi termésének legérdekesebb könyveit s pótolom az eddig elmulasztott olvasmányaimat is. Most, most... Csodálatos, hogy a felnőtt ember is hogyan tudja magát csalni évről évre. És a sorozatos csalódások ellenére hogyan tudja remélni az ily „most-fogadkozások” megvalósulását. ...Nemrégen beszélt egy jó barátom a maga kemény elhatározásáról: „Megpróbálok egészséges módon élni. Megpróbálok idejében, mindig legkésőbb 22.30-kor nyugovóra térni. Mindennap sétálok egy keveset a munkába járáson kívül is. Vitamintartalmú (és kevés kalóriájú) ételeket eszem. Ez az őszi jóközérzeti programom.” Bizony, nem minden tanulság nélküliek a múlt - mondjuk igy: a régmúlt - emlékeinek vizsgálatai. Talán még emlékeznek a Kedves Olvasók, egy korábbi Evangélikus Életben a Pápai Hírlap 1925. évi számaiból tallóztam... Nemrég - tanulmányozva a régebbi sajtókiadványokat - magam is elcsodálkoztam, hogy egykoron, úgy tisztes hatvan, hetven évvel ezelőtt szűkebb pátriámban, Pápán mily gazdag és sokoldalú munka folyt egyházi berkeken - s vegyük e kifejezést most ökumenikus tartalmában - belül. íme, újabb adag adalék az evangélikus egyház bakonyaljai történetéhez... „Mészáros István pápai segédlelkész „A legfontosabb ebben a jóközérzeti programomban mégis az, hogy megpróbálok nem aggódni, gyötrődni oly dolgok miatt, amelyek elrendezését az Istenre hagyhatom...” Őszi jóközérzeti program? Bárcsak tudnék én is barátom módján a lényegesre összpontosítani: meg nem feledkezve az egyszerű és egészséges életvitel szükségességéről, tudnám életemet minden problémájával együtt az Isten gondoskodására bízni. Ez persze nem jelenti a magam felelősségének elvetését. Ellenkezőleg! Meg kellene hallanom, hogy mi mondanivalója van számomra Istennek a magam idejét, gondolatait és feladatait illetően. Talán megérteném, hogy az élet folyamatos „most-pillanatok” sorozata, az Isten kegyelmének állandóan megújuló napja. Amint azt a II. Korintusi levélben olvassuk: „Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek, ímé itt (most van) a kellemetes idő, ímé itt (most van) az üdvösség napja. írta: Perkiö Pia Finnből fordította: D. Gy. Tudjuk: rend nélkül mindent elborít a káosz. Már az ősidőkben is kellett valamilyen rend, hogy életben maradjon s boldoguljon az ember, kisebb-nagyobb közösségeiben is. Egy tökéletlen rend is jobb a tökéletes fejetlenségnél. A kérdés inkább az: mennyi, milyen rend kell ahhoz, hogy jobbá, szebbé tegye az életet, s ne olyan legyen, mint az a védööltözék, amelyben alig lehet megmozdulni. Felmérések szerint nagy általánosságban minden negyedik ember hajlamos a túlzott rendre, elsősorban gyermek- és ifjúkori környezetének hatására. (Tömörülhetnek is, pl. politikai vagy vallási alapon. Sőt: népek és korok is lehetnek túlszabályozás rabjai.) Ettől ö nem jobb és nem is rosszabb másoknál, akik esetleg egyebet értékelnek túl. Enyhe kiadásban a „rendpárti" csak elviselhető mértékben fabrikál a kelleténél több szabályt; ezzel nem nagyon nehezíti meg az élet normális folyását, s konzervativizmusa csak erős, de nem görcsös. Ugyanakkor olyan foglalkozásban, amelyben a precizitásnak, fegyelemnek vagy a múlt megbecsülésének nagy szerepe van, az átlagosnál megbízhatóbb, hiszen annyira szívügye a rend, mégpedig jobbára valami régi kiadásban. (Bár van, aki a túlhajtott rend ellen valami „kontra-renddel” lázad, olykor még túlzóbban.) Ez a beállítottság akkor kezdi nyomasztani környezetét, amikor erényeiből, pl. a pontosságból vagy takarékosságból - ha kell, ha nem- kötelező sportot csinál, az emberi kapcsolatokat, érzelmi s erkölcsi értékeket is rideg szabályokkal méri, beszűkült, formalista szívtelenséggel. Ilyenkor már fokozódó kényszeredettség s ebből adódó kényszerítési hajlam érezhető, ami az arcokról lehervaszthatja a mosolyt, s akarva-akaratlan kezd ketrecet csinálni az életből. Ha pedig a rend elve úgyszólván rákos burjánzásnak indul lelkében, akkor elénk mered ennek a típusnak félelmetes kiadása: A rendfanatikus.Bkmíúyzn társadalmi vagy felekezeti alapon áll, irgalmatlanul igyekszik érvényesíteni- kivételt nem ismerve - szentnek hitt elveit, amelyek önmagukban lehetnek akár helyesek is, de a „rend” megszállottjának az alkalmazásában embertelenek, így csináltak úgy kétezer éve a farizeusok és más vallási szakértők rendbálványt a pihenőnapból, s halálosan meggyülölték Jézust, aki azt hirdette: „A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért !" Ez példaértékű kijelentés: nyilván minden más tételes törvényre is vonatkozik. Pál apostol lényegében ugyanezt mondja: „A törvény betöltése a szeretet.” Biztosan az Isten és ember iránti szeretet kettős nagy parancsolatáról van szó, amelynél - mint Jézus hangsúlyozza - „nincs nagyobb”. Tehát: amikor a tételes rendelkezés gépies, diktatórikus alkalmazása az ember ellen fordulna, már nem érvényes, mert a szereteté az elsőbbség. A törvényt szabni akaró szabályimádók még ha talán el is ismerik elméletben a szeretet magasabbrendüségét, (mert nem radírozhatják ki a Bibliából, ill. a köztudatból), a gyakorlatban könnyedén félretolják, és győz az álszent büntető hajlam, hol nyílt, hol raffináltan leplezett formában. Minden merev „rend" embervesztő kőfal, amelyhez a magukat magasztosnak képzelő, bármilyen színezetű rendimádók nekicsapják mindazokat, akiket csak lehet. Egyébként a „vad rendesek” életének a háttere többnyire érzelmileg megviselt: életük tavaszán, meglehet, velük is sokszor kegyetlenül vagy fifikus-zsarnokian bántak valamely „szent rend” nevében, s nem tudják, hogy ezt az átkot adják tovább. (Szörnyű nehéz az ilyen élmények megemésztése - szőnyeg alá söprése könnyebb, de igen áldatlan következményekkel jár. Mint valami uzsorakamat!) Az élet egyik fő törvénye a mozgás, a dinamikus változás, gondoljunk csak a ki- és belégzésre vagy a szív állandó lüktetésére. Az elmerevülés, lecövekelődés bármiféle „fennkölt” rendszer sáncai mögött: pangás, mely nem sok jót ígér. Családokban vagy kegyességi irányzatokban sem. Olyan ez, mintha valaki úgy akarná elkerülni az eltévedés veszélyét, hogy csak helyben járni mer. A normális rend mozog, folyamatos, egészséges változások közepette. Jaj, ha be akarják fagyasztani! Rendet? Igen! Milyet? Olyat, amelyből meggyőzően süt ki Jézus Krisztus melegsége, a keresztyén élet szabadsága. Ennek napsugarában leolvadnak minden riadt és riasztó kényszeredettség jégcsapjai. Bodrog Miklós TANULSÁGOK Szerkesztőségünkbe számos olvasói levél érkezik. Most különösen a február 3-iki számban megjelent fegyelmi tárgyalásról szóló tudósításhoz kapcsolódnak a kérdések, hozzászólások. Legtöbben Roszik Gábor lelkész bíróság előtt elmondott szavai és újságnyilatkozatai közötti különbséget nem értik. Nincs helyünk arra, hogy mindent közöljünk, de ebben a tárgyban megkérdeztük a bíróság elnökét, dr. Frenkl Róbertét. Szerkesztő: Hogyan látja a jog. erős ítélet után a kettősséget? Dr. Frenkl Róbert: Kétségtelen, ■ hogy vannak ellentmondások Ro. szik Gábor lelkész különböző nyilatkozatai között, de véleményem i szerint ezekben van egy következe: tesség, az, hogy szeretne az egyházban szolgálni. Ez bizonyos értelemben elvi álláspont, hiszen ő a legrégebbi lelkész képviselő és megtapasztalta, hogy fizikailag nem egyeztethető össze a két tevékenység, ami a munkát illeti. Állandó helyettese van, tehát gyakorlatilag végrehajtotta azt az elképzelést, hogy főállású képviselő, de szabad idejében a lehetőség szerint végez lelkészi szolgálatot. Belátta, hogy nem lehet olyan levelet írni, melynek tulajdonképpen nincs tartalma, hanem csak sértő jelzőkkel van tele. Ilyen levelet írni anélkül, hogy szerzője bármiféle bizonyítékkal rendelkezne - hiszen még bizonyítékok esetén sem kell sértegetni, hanem csak lerakni a tényeket - ezt a módszert nem szeretném minősíteni. Ezért próbált - véleményem szerint - ebből a helyzetből úgy kijönni, hogy visszavonta a sértéseket, de a levél tartalmát nem. így maradt tulajdonképpen egy lemondásra való felszólítás, melyet utóbbi nyilatkozataiban már más egyházi vezetőkre - rám is - kiterjesztett, minden érv nélkül. Pluralista társadalomban az a törekvés, hogy demokratikusan és többségi vélemény alapján történjenek a dolgok. Ebben benne van a kisebbségi vélemény jogosultsága is. Nem kell mindenkinek szeretnie a felügyelőt vagy a püspököt, nem kell mindenkinek ugyanarra szavaznia, csak el kell fogadni a többségi véleményt. Szerkesztő: Milyen tanulsága van ennek az ügynek egyházunk számára? F. R.: Az ügynek nagyon sok rövid távú és hosszú távú tanulsága van. Fontos, hogy serkenti a szabad véleménynyilvánítást, a különböző nézetek ütköztetését és segít abban is, hogy mindenki nagyon kritikusan törekedjék a valóban európai hangvételre. Ez ma - a zsinat elött(!) - igen fontos tanulság! Más életterületeken sem szeretem a fegyelmi eljárást - sebészeti módszer ez -, mely óhatatlanul, sokszor kiszámíthatatlanul vezet sérülésekhez, a gyógyulás bizonytalan. A kényszer szüli, szerintem a maihoz hasonló átmeneti időben különösen kerülendő. Ehhez persze az is kell, hogy az ellentétes nézetek képviselői kellő önmérsékletet tanúsítsanak. Azt ui. nem lehet elfogadni, hogy akár képviselő, akár más közéleti ember a világi sajtóból üzenjen az egyháznak és így próbáljon nyomást gyakorolni egyházi kérdésekben. Ne legyen félreértés! Az igen fontos, hogy a világi sajtóban a közvélemény tájékoztatására jelenjenek meg egyházi publicisztikák, de e? egészen más műfaj. Az, hogy belső egyházi kérdéseket - köztük személyit is - imperativ formában a világi sajtóban publikáljon valaki, - ez elfogadhatatlan. Ez tanulság a jövőre nézve is! Továbbmenetel sem a világi, sem az egyházi sajtóban nem lehet tények nélkül, valóságalapot nélkülözve, támadni, megrágalmazni embereket és utána - ha kiderült, hogy alaptalan - visszalépni és azt mondani: sajnálom. A mai zavaros, átmeneti kor után, egy remélhető konszolidációban ennek véget kell vetni. j Szerkesztő: Hogyan értékeli, voltak-e pozitív hatások is az ügy leforgása alatt? F. R.: Az ügy konkrét lezárása után azt tartom a legfontosbbnak, hogy e sokat romboló problémának volt pozitív hatása: megmutatta az egyházban rejlő józanságot, hiszen Roszik Gábor levelére egyetlen pozitív reflexió sem érkezett. Ennél is fontosabb, hogy azok az információk, melyek alapján akcióját elindította, nem szolgáltattak erre alapot, nem volt jól tájékozva és ez kiderült. Szerkesztő: Kérem, foglalja öszsze, hogy a bírósági ügy lezárása után milyen pozitívumok erősítik Harmati Béla püspököt szolgálatának végzésében? F. R.: Nem emlékszem az egyháztörténetből arra, hogy egy püspököt, mint most Harmati Béla püspököt, ilyen támadás és kritikai vizsgálat ért volna. Ez nagyon nehéz helyzetet teremtett. Túl vagyunk valóban a lezáráson és meg kell állapítani, hogy górcső alatt is kiderült megválasztásának teljes törvényessége és püspökségének teljesen legitim volta. Hiszen napnál világosabbá vált, hogy az akkori, első ízben kettős jelölésnél, már a jelölés előtti közvéleménykutatásban egyfajta demokratizmus valósult meg és az egyházkerületi presbitérium tisztában volt a helyzettel. Hogy végül MEGHÍVÁS A NÉMET EGYHÁZI NAPOKRA 1991. június 5-9. között kerül sor, ezúttal Ruhr-vidéki városokban, Dortmund, Bochum és Essen helyszínekkel a német protestáns Egyházi Napok megrendezésére. A két évvel ezelőtti berlini Egyházi Napokhoz hasonlóan most is lehetőség van magyarországi protestáns gyülekezeti tagok részvételére. Az Ökumenikus Tanács, valamint a német rendezők segítséget nyújtanak az ottani kedvezményes elszállásolásban korlátozott számú résztvevő számára. (Minden egyéb költség a résztvevőket terheli.) Érdeklődni és jelentkezni az Ökumenikus Tanács irodájában lehet az alábbi címen február 30-ig: Budapest, Szabadság tér 2., 1054. Tel.: 131-0101, 111-4862 Megfelelő számú jelentkező esetén a kiutazáshoz busz bérlésére van lehetőség. az eredeti két jelöltet szavazták meg, az azzal volt összefüggésben, hogy jó volt az előkészítés és a sajnálatos formahiba nem befolyásolta az eljárás tisztességét. Az is kiderült, hogy a múltra nézve semmiféle terhelő tény nincs a püspök ellen. Ami pedig közel négyéves püspöki szolgálatát illeti, egyházunk és a gyülekezetek ezt értékként élik meg! Nem egyfajta igazságszolgáltatásról van szó, hanem magukról a tényekről. Akár Roszik Gábornak, akár másoknak lehet egyéb véleménye, de ők is el kell fogadják az övéktől eltérő véleményt. Ugyanazt a jelenséget többféleképpen lehet megítélni. A többség ma már a jövő felé fordul, elsősorban nem az érdekli, mi volt 1987-ben, hanem, hogy mi van 1991-ben! Azokból a vádakból, melyek Harmati Béla püspök ellen irányultak, semmi sem igazolódott - ez itt a lényeges pont! Lehet kritikusan foglalkozni püspöki, vezetői, esperesi vagy lelkészi tevékenységekkel, de más az, hogy „nekem mi a véleményem” és más annak az embernek tisztessége, becsülete és munkájának értéke. Végül szeretném megjegyezni, hogy temészetesen az én véleményem is „egy vélemény”, benne a tévedés jogával. Szeretném, ha immár nem ezen lezárt ügy kapcsán vitatnánk meg gondjainkat. Az ügy valamennyi szereplőjének érdekén túl ez az egyház érdeke is. Köszönöm a beszélgetést. SZENASI SÁNDOR A NAGYBÖJTI ÚRASZTALA ELŐTT Máté 3,9-10 Vagyok letört, korhadt, száraz ág... Ha akarod -remény jár át, s virul száz virág. Vagyok kőszív. Nem él, nem riad. Ábrahámnak Te támaszthasz belőlem fiat. Vagyok koldus, kit lepra lep be... Te nem félsz tőlem: ölelj, Uram, áldott szivedre! Vgyok ó-kút: meddő, kiszáradt... Hajolj fölém - s fölbuzog hit, ének, imádat. Vagyok csillag, mely hullik egyre... Nyúlj ki értem, és végy boldog, szent tenyeredre. Hazafias ünnepély... Győrbe hitoktató lelkésszé hivatván meg, helyébe Gyurátz püspök Németh Sándor segédlelkészt rendelte be Véséről." (Pápai Hírlap. 1910. január 22.) (Gyurátz Ferenc püspök neve már egypárszor említve lett... Néhányon kérdezték már tőlem, hogy nem irnék-e róla egy kis ismertetőt... Nos, válaszom, minden kedves olvasónak: készül már a cikk áldott emlékű Gyurátz püspök életéről. ..) „1910. március 14-én 19 órakor az (evangélikus) iskola a nagy tanácsteremben offertóriummal egybekapcsolt hazafias ünnepélyt tart. Előadják az állami tanítóképző intézet III. éves növendékei Kecskés Lajos vezetésével." „Nem csekély huzavona után végre e hó 24-én dűlőre kerül a Mesterházy László halálával megüresedett pápai evangélikus papi állás betöltése. A gyülekezet az állásra dr. Schlitt Gyulát, második helyen Fadgyas Aladárt jelölte, kihez harmadikul Kapi Béla püspök Schöck Gyula adminisztrátort is jelölte". (A szavazás végeredménye: a 657 szavazó közül 276 voksolt Schöck Gyulára, 249-en Schlitt Gyulát és 132-en Fadgyas Aladárt támogatta"). „A szombathelyi evangélikus gyülekezet üresedésben levő lelkészi állásra február 24-én tartott közgyűlésen egyhangúlag CZIPOTT GÉZA szentgotthárdi lelkészt, a Harangszó című evangélikus néplap jeles tollú szerkesztőjét jelölték." (Pápai Hírlap, 1929. március 9.) Szomorú eredmény, s talán tanulság is: elnémultak azóta a harangok... Rátz Ottó KÜLFÖLDI HÍREK EGYHÁZI TILTAKOZÁS A BALTIKUMI ESEMÉNYEK MIATT A Lett Evangélikus Egyház egy templomot nyitott meg a rigai parlament védőinek. Erre azután került sor, hogy január 20-án szovjet belügyi csapatok erőszakkal elfoglalták a rigai belügyminisztériumot. A templomban egészségügyi személyzet áll készenlétben, és élelmiszer-tartalékokat is felhalmoztak. Emilio Castro, az Egyházak Világtanácsa, Jean Fischer, az Európai Egyházak Konferenciája. Milan Opoéensky, a Református Világszövetség és Gunnar Stálsett, a Lutheránus Világszövetség főtitkára a január 14-i véres litvániai események után közös nyilatkozatot adott ki. Ebben aggodalmuknak, felháborodásuknak és kiábrándultságuknak adtak hangot az erőszakos szovjet fellépés miatt. Méltatják az észt, a lett és a litván vezetés elhatározását, amelynek értelmében erőszakmentes eszközökkel folytatnak ellenállást. Elismerik a három nép függetlenségi törekvéseit, ugyanakkor felhívják őket, hogy a Szovjetunió minden népének érdekeire legyenek tekintettel. „Felhívjuk tagegyházainkat, hogy továbbra is imádkozzanak a békéért. Kérjük őket, emlékezzenek meg a Szovjetunióban az állami és egyházi vezetőkről. Fejezzék ki szolidaritásukat Jézus Krisztus tanításával összhangban, álljanak ki azok mellett, akiknek jogait és szabadságát megsértik." Többek között a német, a skandináv és a lengyel egyházak is tiltakozó táviratot küldtek a moszkvai vezetésnek. A rigai beavatkozás után Gottfried Brakemeier LVSZ-elnök'és Stálsett főtitkár ismételten tiltakozott Mihail Gorbacsovnál. Karlis Gallitis lett érseket - „miközben úgy látszik, hogy visszaállították az órát” - a tagegyházak támogatásáról biztosították. Már az LVSZ múlt évi, curitibai nagygyűlése is szolidaritást vállalt a három balti néppel és az ottani egyházakkal az önrendelkezésért folytatott küzdelmükben. (Iwi, DL- szp) Á Ml JÖVŐNK: GYERMEKEINK ÉLETE... A mi jövőnk: gyermekeink élete és védelme érdekeben új lehetőség nyílt arra, hogy ökumenikus szemléletben szolgáljuk együtt a fővárosi gyermek- és ifjúságvédelem ügyét. Ugyanis 1990-ben Dr. Schnell János munkássága nyomán új intézmény jött létre a Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatal Művelődésügyi Főosztálya segítségével a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet keretében. Ez az új intézmény abban különbözik a már működő gyermekszakrendelőktől, hogy a) szervezetten működünk együtt, mint Család- és Ifjúságvédelmi Ökumenikus Gyermeklélektani állomás a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettel és az Intézet igazgatójának vezetése alá tartozó gyermekotthonokkal. Az Ökumenikus Gyermeklélektani állomáson szakorvosok, pszichológusok, gyógypedagógusok, jogász és lelkészek működnek együtt, tehát b) ez az intézmény ökumenikus szemléletű, ahová vallásos szülök is hozhatják gyermekeiket, vagy vallásos serdülők önként kereshetik fel, mert olyan támasznyújtó segítséget kapnak a szakemberektől, melynek a „Tízparancsolat" erkölcstana és etikája biztosítja az ifjúságvédelmi megelőző és korrekciós munka lelki bázisát. Olyan feladatok vállalásával állunk a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet segítségére, amelylyel kiegészül közös törekvésünk. Feladatunk tehát: 1. Az önként jelentkező szülők, gyermekek és serdülők számára támaszt és tanácsot adunk tanulási, de főleg magatartási és vegetatív pszichoszomatikus tünetek eseteiben. A tanácsadó és támasznyújtó munkában a szakorvos, a pszichológus és a családgondozó munkatársak mellett lelkészek is rendelkezésre állnak. 2. A Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézel igazgatójával és munkatársaival együttműködve szeretnénk segíteni a nevelőszülő-hálózatot: a nevelőszülői feladatra felkészítő foglalkozásokkal, továbbá nevelőszülők számára tanácsadó és szakorvosi-pszichológiai támasznyújtással is segítünk a nevelőszülői feladat teljesítése közben elfáradt, problémákkal küzdő szülőknek. 3. A főváros területén szerveződő 6-8 fiatalból alakuló „lakásotthonok" lakóinak is rendelkezésére állunk az Ökumenikus Gyermeklélektani állomás fogadóóráin és a családgondozó munkájával, hogy így is hozzájáruljunk az új típusú otthon és gondozási stílus kialakításához. 4. Szükség esetén a fővárosi átmeneti otthonban és a fővárosi otthonokban előforduló krízis-helyzetekben konzulensként ^segítjük a gyermekei és serdülőt. Állomásunk gyermekpszichiátere, szakorvosai és a pszichológusok a főváros gyermek- és ifjúságvédelmi munkáját támogatják. A megelőző védelmi- és a támasznyújtó korrekciós munkával ökumenikus vallásos szemléletben szeretnénk segíteni jövőnk és életünk, vagyis a gyermekvédelem ügyét. Intézményünk elindulásához a Nemzeti Egészségvédelmi Intézel igazgatója, dr. Frenkl Róbert is hozzájárult. Munkánkat márciusban kezdjük el Budapesten, a VIII., Kállai Éva u. 9-13. alatt, vagyis a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben. Velük egy fedél alatt, de önálló ökumenikus intézményként. A főporta telefonszáma: 1344- 564. ^ . Kérjük, hogy érdeklődésükkel és bizalmukkal önök is támogassák munkánkat, olyan módon, hogy a diakóniai szolgálat által felvetett problémák megoldásával állhassunk rendelkezésükre. Dr. Bergman Erzsébetdr. Schnell Endre-Timpay Olivérné
