Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-12-08 / 49. szám

Zsinati Híradó 1991. november 23-24.

A harmadik zsinati bizottság neve eléggé összetett, munkája ezért sokrétű. Beszámolójuk is mutatja azt, hogy többször, más és más összetételben foglalkoztak témájukkal. Ez a bizottság jutott munkájában legelőbbre, megfogalmaztak egy törvénytervezetet az egyháztagságról. Alábbiakban először a bizottsági munkáról adott beszámolót olvashatjuk. Külön helyen közöljük a törvénytervezetet. Mindezt azzal a kéréssel teszszük, hogy a törvénytervezet szövegéhez bárki hozászólhat. Észrevételeket és javaslatokat szerkesztőségünkbe lehet beküldeni (1088 Puskin u. 12., Budapest) és összegyűjtve továbbítjuk azokat az illetékeseknek.

A 3. sz. szakbizottság az előző zsinati ülésszak, tehát megalakulása óta három teljes ülést tartott: 1991. szeptember 7-én, október 5-én és november 2-án, mindhármat Budapesten. Részbizottsági ülések 1991. szeptember 26-án Bakonycsernyén, október 24- én Győrött és október 26-án Budapesten voltak.

Munkánk tempója a ránk váró feladatok nagyságát tekintve szükségszerűnek látszott, ami találkozott a bizottság tagjainak elkötelezettségével, felelős tenniakarásával. A szakbizottság nevének összetettsége is mutatja megbízatásunk sokrétűségét az egyházközség, az egyházmegye, az egyházkerület, az országos egyházzal kapcsolatos törvénytervezetek előkészítésének feladataiban. Ezek a keretek az egyházi szolgálat megvalósulásának keretei, a szervezet természetesen nem különíthető el annak lényegétől és tartamától: a lelkészi, az esperesi, a püspöki szolgálat, az önkéntes egyházi munkások és egyházi alkalmazottak feladatainak és helyzetének vizsgálatától és szabályozásától. Az egymással összefüggő kérdéseken belül speciális feladatok is jelentkeznek, pl. a lelkésznők sajátos kérdéseire való figyelés, vagy egyházunk területrendezésének kérdésköre.

A vázlatos áttekintés is mutatja a jellegében sokrétű és nagy mennyiségű feladatot. Ebben viszont nagy segítséget jelent a széles körű előkészítés. Munkánk területe lényegében a 3. számú zsinatelökészítő bizottság anyaga, amelyet valamennyi zsinati tag az első ülésszak előtt megkapott. Ez a mintegy 140 oldalnyi anyag tartalmazza az érvényben lévő és a korábbi törvények vonatkozó szövegeit, azt a több, mint 400 javaslatot-, amelyek az előkészítő időszak során beérkeztek LMK dolgozatokban, külön javaslatokban, vagy megtalálhatók voltak folyóirataink cikkeiben, s amelyeket az előkészítő bizottság hozzáillesztett a vonatkozó törvényekhez. Külön nyereség, hogy a szakbizottságban többen az előkészítő munkájukat folytathatják.

Bizottságunk külső szakértők bevonása mellett is döntött. Megkerestük levélben egyházunk különböző szintű csoportjait, egy-egy képviselő delegálását kérve, így az OLBK-t, az EKE-t, a MEVISz-t és a teológus ifjúságot is. Egyelőre az OLBK-ből dr. Boleratzky Lóránd, az EKE-től Pintér Győző kapcsolódott be a munkába a korábbi előkészítő csoportból Bárdossy Tibor zsinati póttag.

A szakbizottság által felvállalt első feladat az egyháztagsággal kapcsolatos törvényjavaslat volt, amelynek tervezete kiküldésre került. Döntésünket indokolta, hogy a nagy egésztől viszonylag jól körülhatárolt terület, amelyet elvégezhetőnek láttunk a két ülésszak közötti időben. Motivált az is, hogy legyen törvényjavaslatig eljutó tárgyalási anyag már a mostani ülésszakra is. Nagy nyereségnek éreznénk, ha ebben a két napban részletes megvitatására sor kerülhetne.

Kívánatos lenne, ha az egész zsinatra átragadna valami annak a munkának az öröméből, amelyik a bizottság tagjait eltöltötte, vállalva az ismételt utazások fáradságát is Szombathelyről, Celldömölkről, Mosonmagyaróvárról, Nyíregyházáról és Miskolcról is. Lehet természetesen rossz hatásfokúnak is tartani, hogy ennyi ülés és külön munka után mindössze egy 3,5 lapnyi terjedelmű előkészített anyag született, benne a néhány mondatos törvényjavaslattal. De itt valami egészen újról van szó. Egyházunkban most először fogalmazódik meg, kiket tekintünk egyháztagoknak. A múltban az egyháztagságot állami törvények szabályozták. 1895-ig hitkényszer volt, a felekezetenkívüliség nem volt megengedett. Az 1895. évi 43. te. mondja ki először, hogy mindenki szabadon követhet bármely hitet vagy vallást, de továbbra is államilag szabályozott az ún. bevett felekezetekhez tartozás, az áttérés módja és jogi következményei, a kilépés, tehát a felekezetenkívüliség stb. Ugyanakkor a törvény a gyermekek részére a 18. életévig fenntartja a felekezeti kényszert, még az egyházból kilépett szülők gyermekeire nézve is, szükség esetén a gyámhatóság segítségével is, s ez a szabályozás kiterjed a törvénytelen vagy az ún. lelenc gyermekekre is. Az egyháznak tehát nem kell meghatároznia, kiket tekint tagjainak. Ezért fogalmaz úgy az 1894-es Egyházi Alkotmány, hogy egyházunkat „híveinek összessége alkotja”, s ezen nem lép túl az 1937-es Egyházi Törvény sem.

1945 után elérkezett volna az ideje az egyháztagság megfogalmazásának, hiszen állami törvények többé nem szabályozták. A hatályos, 1966-os törvényeinkben mégis csak annyi áll, hogy „A MEE a lelkiismereti és vallásszabadság tiszteletben tartásával tagjának tekint minden Magyarországon élő evangélikus embert” [I. tv. 8. § (1)]. A korszak, amelyikben ez a definíció született, nem tett lehetővé több szabályozást.

Miután most valami egészen újat kellett megfogalJELENTÉS A SZERVEZET, ALKOTMÁNY, STRUKTÚRA (MODELL) BIZOTTSÁG

MUNKÁJÁRÓL

mazni, ennek öröme mellett szükségszerű volt a kitekintés. Az ide vonatkozó törvényeket az osztrák, a német és a finn egyházaknál néztük meg, a hazai felekezetek közül a r. katolikus, a református, a baptista, a pünkösdi, a metodista egyházak törvénykönyveit illetve szabályozását. Másolásra nem voltak alkalmasak, a mi viszonyainkra kellett megoldást keresni. Ebben segített a viszonylag nagy számú cikk és javaslat is, amelyeket a törvénytervezetet kísérő levélben is felsoroltam.

A mindenki által megismertnek feltételezett törvénytervezet szövegének ismertetésétől most eltekintek, ez a róla való részletes vita alkalmával időszerű. Itt még csak annyit: nem paragrafusokat alkottunk, hanem tételeket, a kisebbségi vélemények ismertetésével is. Az 1. szakbizottság feladata lesz majd az elfogadott változatnak, mint építőelemnek a beillesztése a megszülető Egyházi Alkotmányba. Ezért javasolom a régi módszert, hogy az elénk kerülő törvénytervezeteket a zsinat egyelőre ún. „első olvasatban” fogadja el, egy második vagy akár harmadik olvasatban pedig majd a végső formában és szövegkörnyezetben.

További munkánk reménységünk szerint nagyobb léptékű lehet. A gond azonban az, hogy anyagunkban csupán még egy, a többitől viszonylag jól izolálható egység van, és ez az egyházközségre vonatkozó törvények. Ezek előkészítése a februári ülésszakra is már megtörténhet. A magasabb egyházkormányzati szintek, igy az egyházmegyék, kerületek, országos egyház kérdéskörei egymással szorosan összefüggenek. A püspöki feladatkör is más egy, két vagy három püspök esetében, így meghatározása nem választható el a területrendezéstől, nem is beszélve az egyházkerületi és országos testületek munkájáról. Az esperesi feladatkör is egészen más a mai viszonyok között, mint például abban a változatban, amit jobb híján szuperintendenciák néven jelölnek meg a kimunkált javaslatok, amikpr is a terv szerinti egy püspök mellett a mainál hangsúlyozottabb egyházkormányzási szerepet kapna a kevesebb számú, de egy nagyobb feladatkörben több felelősséggel rendelkező középvezető. A kérdések hálószerűén összefüggenek. Előbb a nagy, egységes vázat kell megalkotni, hogy a részleteket hozzá lehessen építeni.

Ez a feladat viszont nem végezhető el az eddigi gyakorlat szerinti, s egyelőre a jövő évre is így tervezett, két napot igénybe vevő, de hasznosságában talán csak egynapos üléseken. Ezért is javasolom, hogy a jövő év nyarán egy kéthetes összefüggő üléssorozat legyen. Próbáltam megérteni az október 23-val kapcsolatos négynapos ülés tervével szembeni ellenérveket. Idejével, munkaköri feladataival legtöbbünk nem rendelkezik szabadon. De szabadságával igen. Amikor a zsinati tagságot elvállaltuk, elsősorban nem rangot, hanem feladatokat vállaltunk, sőt áldozathozatalt. Egy kéthetes ülésszak augusztus utolsó két teljes hetében 9 napi szabadságot kéme mindenkitől, hiszen augusztus 20-a is beleesik. Megértem azokat is, akik alapos indokkal, magukkal is megharcolva ezt esetleg csak részben tudják vállalni. De a kényelmi vagy nyaralási szempontokat már nem. Közel ennyi áldozathozatalra az idei egyházvezetői tervek is kértek minket az augusztus végi 10 napra tervezett ülésszakhoz.

A kéthetes ülésszak a közbeeső vasárnapra történő hazautazással is véleményem szerint elegendő lenne ahhoz, hogy egyházunk struktúrájának nagy egészét felépítsük, azt mint modellt első olvasatban elfogadjuk - természetesen a részletekből is lehetőleg minél többet. Addig bizonyára a többi szakbizottság is bőven tud hozni elegendő tárgyalási anyagot. Az erről való döntés talán időben történne még a februári ülésszakon is. A zsinati munkát fontosnak és sürgetőnek érzem, ennek hosszú évekre történő esetleges elhúzódását indokolatlannak és behozhatatlan hátrányokkal járónak. Ezekről részletesebben azonban nem ebben a jelentésben kell szólnom.

Köszönöm a figyelmet!

Zászkaliczky Péter

EGYHÁZTAGSÁG- Törvénytervezet - Magyarországi Evangélikus Egyház

Az egyháztagsággal kapcsolatos törvények feltételezik annak előzetes megfogalmazását, hogy mi a Magyarországi Evangélikus Egyház. Erre több forma is lehetséges.

Ez a feladat azonban nem végezhető el önmagában, hanem csak úgy, ha megfogalmazzuk a Magyarországi Evangélikus Egyház meghatározását is, önazonosságát, működésének feltételeit, küldetését és kapcsolatrendszerét. Az alábbi definíciók ajánlás jellegűek, esetleg első szinten Teológiai Szakbizottság számára, s részben a jelenlegi I. Törvény módosított változatai.

1. A Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház - röviden: a Magyarországi Evangélikus Egyház - a Magyarországon élő evangélikusok közössége, Jézus Krisztus egyetemes anyaszentegyházának része.

2. A Magyarországi Evangélikus Egyház Jézus Krisztustól kapott szolgálatának tekinti, hogy Isten igéjét tisztán és igazán hirdesse, a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltassa ki, és ennek gyümölcseként a szeretetet Krisztus tanítása és példája szerint gyakorolja.

3. A Magyarországi Evangélikus Egyház saját tagjain kívül missziói küldetéssel fordul minden teremtett lélek felé, és ökumenikus nyitottsággal ajánlja fel szolgálatát minden megkereszteltnek.

4. A Magyarországi Evangélikus Egyházat a Jézus Krisztusba vetett hit közössége révén testvéri kapcsolat köti össze a többi keresztyén egyházzal, a más országokban lévő evangélikus egyházakkal a hitvallás azonossága, a lelki közösség, illetőleg a múltban gyökerező történelmi kapcsolatok fűzik össze.

Egyháztagság, egyházközségi tagság, részvétel az egyházi kormányzásban

Már a zsinati előkészítő munka során széles körű közvéleményként fogalmazódott meg az az elvárás, hogy az egyháztagság fogalmának törvényi meghatározása két szempontnak tegyen eleget:

1. nyissa szélesre az érdeklődők és a visszatérők előtt az egyházba vezető kaput,

2. fejezze ki, hogy az egyházhoz tartozás lelki, szellemi és anyagi felelősségvállalással jár együtt.

Bizottságunk a fenti elvárásnak egy háromszintű egyháztagság-fogalommal próbált megfelelni:

1. szint: egyháztagság (feltétele a keresztség és egy általános megfogalmazású, a hitelvi alapokkal való egyetértés);

2. szint: egyházközségi tagság (a felelősségvállalás elsődleges szintje, az egyházi kormányzásban való részvétel szükséges feltétele);

3. szint: részvétel az egyházi kormányzásban (speciális elvárások, mint pl. a kor, a lakóhely stb. fogalmazhatók meg az egyes kormányzati funkciók szabályozásánál, gondolva itt az egyházközségi közgyűlési tagságtól az országos tisztségekig).

A TÖRVÉNYTERVEZET SZÖVEGE

1.1. A Magyarországi Evangélikus Egyház tagja az a magyar állampolgár, vagy az a Magyarországon élő személy, aki keresztségben részesült, a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását

(A var.) a Szentíráson és egyházunk hitvallásán alapuló tanítását (B var.) a Szentíráson alapuló és hitvallási irataiban is megfogalmazott tanítását elfogadja, illetve irányától nem tér el.

(C var.) elfogadja.

(D var.) elfogadja, illetve irányától nem tér el, és evangélikusnak vallja magát.

Az egyháztagság rendszerint egyházközségi tagságban jelentkezik.

1.2. Az egyházközség tagja az az egyháztag, aki annak gyülekezeti életében és fenntartásában lelki, szellemi és anyagi erejével

(E var.) fenntartásában szellemi és anyagi erejével

részt vesz, nyilvántartásában szerepel, és általában az egyházközség területén lakik.

1.3. A Magyarországi Evangélikus Egyház az egyház kormányzásába csak a törvényben meghatározott feltételeknek eleget tevő tagjait vonja be.

(F var.) -Magyarázatok a szövegtervezethez

„...az a magyar állampolgár, vagy Magyarországon élő személy, aki..."

A Magyarországon élő más nemzetiségűek a Magyarországi Evangélikus Egyház tagjai, ugyanakkor a határainkon kívül élő magyar anyanyelvű vagy más nemzetiségű evangélikusok nem.

A magyar állampolgárságú egyháztagoknak külföldi tartózkodásuk esetén is megmarad egyháztagságuk. Ez érvényes akkor is, ha az egyháztag külföldi tartózkodása idején csatlakozik egy egyházi közösséghez. Másrészt a törvénytervezet lehetővé kívánja tenni azon külföldi állampolgárságú evangélikusok egyházhoz tartozását, akik Magyarországon hosszabb ideig élnek, az itt-tartózkodás időtartamának pontos meghatározása és korlátozása nélkül.

Nyitott kérdés marad, hogy a német evangélikus egyház részéről van olyan törekvés, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház vegye át az ottani magyar lelkigondozói szolgálat felügyeletét. Általános vonatkozásban is felvetődik a kapcsolat kérdése a világon szétszórva élő, de gondozott magyar anyanyelvű evangélikusokkal, a népszerűén „tizenhetedik egyházmegyének” nevezett gyülekezetekkel. Törvényi szabályozás csak a velük való kapcsolat tisztázása után lehetséges, egyedi esetenként, amelyre a későbbi törvényalkotásban figyelni kell.

„...aki keresztségben részesült..."

A keresztség, túl a teológiai megfontoláson, az egyházhoz tartozás általános feltétele mind a megvizsgált külföldi evangélikus egyházaknál (német, osztrák, finn), mind pedig a hazai felekezeteknél is (római katolikus, református, metodista stb.). A zsinati előkészítő munka során beérkezett javaslatokkal ellentétben nem tartalmazza a törvényjavaslat, hogy a megkereszteltek

a) „hitelveink szerint megkereszteltettek”, mert a keresztség fogalma csak a „helyesen” kiszolgáltatott szentségre alkalmazható (Ágostai Hitvallás VII. cikk);

b) „evangélikusnak kereszteltek” vagy akiket „evangélikus lelkész az evangélikus egyház szertartása szerint megkeresztelt”, mert a keresztség ökumenikus távlatú szentség, nérn egyetlen felekezethez, hanem az egyetemes anyaszentegyházhoz, a keresztyénséghez kapcsol;

c) olyan gyermekek, „akiknek legalább egyik szülője evangélikus”, mert ez korlátozná egyházunk miszsziói szabadságát.

„...a Szentíráson alapuló hitvallásos tanítását elfogadja..."

A hitelvi alapoknál a Magyarorszgi Evangélikus Egyház egészére nézve a hitvallási iratok is szerepelnek. Kérdés, hogy az egyháztagságot szabályozó törvényben szükséges-e külön említésük? A Hitvallási iratok ismerete sohasem lehetett általános, megkövetelése keresztülvihetetlen. Az egyház hivatalos tanításától viszont elvárható, hogy

hitvallásos legyen. Az ezzel való egyetértés elegendő lehet ahhoz, hogy valaki evangélikusnak tarthassa magát.

„...illetve irányától nem tér el."

A törvénytervezet tág ölelésű szándéka, hogy nyitott maradjon az egyháztagság- a gyermekekkel kapcsolatban, akik a Szentírást és egyházunk hitvallásos tanítását csak életkoruk szintjén ismerhetik,- a már megkeresztelt csecsemőkkel kapcsolatban, akik azt egyáltalán nem ismerhetik,- az olyan egyháztagokkal kapcsolatban, akiknél a hitvallásosság tudatos megfogalmazása nem található, de hűség igen,- az értelmi fogyatékosokkal kapcsolatban, akik a keresztség révén az egyház tagjai, de tőlük más nem várható,- azon másvallásúakkal kapcsolatban, akik házasságkötésükkel kapcsolatosan vagy más indíttatásból egyházunk valamely gyülekezetében lelki otthont találtak stb.

„Az egyháztagság rendszerint egyházközségi tagságban jelen t ke zik. ”

Az egyháztagsághoz tartozó életjelenségek valóságos megjelenése általában közösségi, gyülekezeti keretek között történik. Ezért ezt az egyháztagság törvényi meghatározásánál jogi szempontból is indokolt szorgalmazni. A gyülekezet, a lelki közösségek jogi szövegkörnyezetben nem értelmezhetők, ezért az egyháztagságot az egyházközségi tagsággal célszerű öszszefüggésbe hozni, hisz leggyakrabban ezen keresztül jöhet létre lelki és funkcionálisan is működő és időben is stabil gyülekezet.

„A gyülekezeti létforma jogi szorgalmazását elvileg az újszövetségi iratok, az egyházi hagyomány és az egyháztörténelem teszik jogosulttá; »a Szentlélek az evangélium által hitet ébreszt az emberek szívében, és őket a hit által gyülekezetté, Krisztus testévé, testvéri közösséggé köti egybe, és formálja« (1). Ezek alapján a gyülekezet nem egyszerű emberi szerveződés, hanem a Szentlélek közösségteremtő ereje által kiformált egység.”

A gyülekezeti létforma jogosultságának tárgyalásánál a Szentlélek középpontba helyezése egyrészt egy, a társadalmi igényeken túlnyúló sajátosságot hangoztat, másrészt viszont - a Szentlélek szuverenitását ismerve és elismerve - teológiailag is természetessé teszi a gyülekezeti létforma kizárólagosságának elvetését. A gyülekezethez még nem, vagy már nem tartozó testvéreink is a Krisztushoz tartozó hitéletükben az általánostól eltérő körülményeik ellenére az egyház nagy közösségéhez tartoznak.

Gyakorlati tapasztalat azonban, hogy azok, akik nem vállalják a gyülekezeti közösséget, gyakran azonosulnak a »világgal«, vagy egyszemélyes szektává alakulnak” (2).

A törvényjavaslatban szereplő „rendszerint” szó a közösségi jellegű egyháztagság jogi szorgalmazása, a rend szerint (!) valóság kifejezése, amellyel azonban nincs elvetve, hogy rendkívüli esetben enélkül is megvalósuljon az egyháztagság.

(1) Testvéri Szó

(2) Kisebb módosításokkal átvett szöveg egy kidolgozás alatt lévő anyagból, ami a gyülekezeti életjelenségekkel foglalkozik (TSzKM).

„...lelki, szellemi, anyagi erejével..."

A törvényjavaslat kerettörvény-jellege az egyháztagoktól megkívánt magatartás általánosságban maradó megfogalmazásában is kifejezésre jut.

A vizsgált, más országokbeli evangélikus egyházi törvénykönyvek és a beérkezett zsinati javaslatok között is sok a részletező javaslat is, mint előírt norma: konfirmáltság, keresztyén-polgári életvitel, istentiszteletek szorgalmas látogatása, a kegyelmi eszközökkel való élés, egyházi házasságkötés, gyermekek keresztyén nevelése stb. A tételes felsorolás azonban mindig szűkítést is jelent, nem-teljesítésük végrehajthatatlan szankciók következményeit igényelné. Ugyanakkor a meghatározás általánosságában is benne van egy megkívánt erkölcsi norma és életszentség csakúgy, mint az igehallgatás, szentségekkel való élés, aktív közösségi és gyülekezetépítő jelenlét, konfirmáció, sőt szolgálatok vállalása a legkülönbözőbb területeken.

„...általában az egyházközség területén lakik.”

Az egyházközség fogalma egyértelműen tartalmazza a helyi, területi jelleget. Ebből fakadóan a legtermészetesebb állapot, ha valaki a lakóhelyéhez tartozó egyházközség tagja.

A törvénytervezetben azért használjuk az „általában” meghatározást, mert egyéb szempontok ezt a „természetes” állapotot befolyásolhatják. Ilyenek lehetnek:- nagyvárosokban a közlekedési viszonyok, melyekkel a szomszéd könnyebben elérhető, mint a terület szerinti egyházközség;- a gyülekezeti munka jellege, ugyanis ahol több egyházközség elérhető, ott nem lehet és nem is érdemes megakadályozni, hogy valaki ne oda járjon, ahol jól érzi magát. (Ez, bizonyos mértékben véleményt jelent az egyházközségben folyó munkáról is!);- tradicionális kötöttségek, mivel a lakásváltoztatás ellenére is kötődhet valaki hosszabb-rövidebb ideig a régi gyülekezetéhez.

A törvénytervezetet és kísérő szövegét a 3. sz. Alkotmány, struktúra (modell) zsinati szakbizottság tárgyalta, fogalmazta és fogadta el a Budapesten 1991. szeptember 7-én, október 5-én és november 2-án tartott teljes ülésein, valamint a Bakonycsernyén 1991. szeptember 26-án, és Budapesten 199T. október 26-án tartott részbizottsági üléseken.