Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-12-08 / 49. szám
Zsinati Híradó 1991. november 23-24. A JÖVŐ EGYHÁZÁÉRT- OKTATÁSI ÉS NEVELÉSI BIZOTTSÁG ÉS AZ EGYHÁZI SZOLGÁLATRA FELKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL -Istenre tekintve, a realitások talaján állva, azt kell átment terület társadalomban és egyházban egyaránt, mondanunk, hogy egy megfelelő megalapozottságú oktatási struktúra nélkül bizony nagyon nehéz építeni a jövő. gyülekezeteit. Az egyháznak pedig a tanítói szolgálat mindenkor küldetése lesz. Ezért igen fontos, hogy a Szabó Lajos lelkész által vezetett oktatási- és a dr. Muntag Andor professzor által vezetett szolgálatra való felkészítéssel foglalkozó bizottságok milyen munkát végeznek. Előterjesztéseikből érződött a felelősség és a mostani helyzetben igen fontos, jó értelemben vett türelmetlenség. NL Mint megalapozó területet, a bizottság két alapvető kérdést járt körbe: (a) az általános tanítási és nevelési helyzet értékelése (b) mit tartunk fontosnak a bizottság munkájában. Első tanácskozásunk egyértelműen megmutatta, hogy mivel az oktatás és nevelés hirtelen változáson Az egyházi szolgálatra felkészítő bizottság feladatainak meghatározása érdekében megvizsgálta az 1891 94; 1934-37; az 1966. évi zsinatok egyházi szolgálatra való felkészítéssel foglalkozó törvényszakaszait és megállapította, hogy a feldolgozandó területek a következők: a) az egyház missziója, b) lelkészképzés, lelkésztovábbképzés, c) konfirmáció, d) hitoktatás, e) kántorképzés, 0 az egyházi sajtó, g) az egyházi könyvtár és levéltár, alapos átgondolásra és az egyes esetek részletes tanulmányozására nagy szükség van. Ezért a bizottság munkáját csak úgy tudja elképzelni megalapozott és felelős munkaként, ha érdemi javaslatait a zsinati ülések későbbi idején teszi meg, hiszen addig az általános állami közoktatási törvény vitája előbbre jut, illetve a már működő vagy épp most alakulóban levő iskolák és új intézmények tapasztalatait is figyelembe lehet venniük. Ennek értelmében hívtuk be a bizottság további munkájába a Fasori Gimnázium két zsinati tagját, két póttagját, a Soproni Evangélikus Gimnázium igazgatóját, valamint Lukács Miklós államtitkárt. Ugyanígy fontosnak tartjuk a 7. sz., az egyházi szolgálattal foglalkozó bizottsággal történő szoros együttmunkálkodást, hiszen az átfedéseket csak így kerülhetjük el. Célunknak látjuk, hogy az új törvény óvodától az egyetemig biztosítsa az evangélikus intézmények működését, de ne essen bele a túlszabályozás csapdájába. Az ülésen elhangzottak azt mutatják, hogy mindenképpen szerepet kell kapnia a nem egyházi iskolában történő hitoktatás kérdésének, a gyülekezeti és egyéb szinteken érvényesülő képzési kötelezettségeknek (felnőttek, ifjúság, továbbképzés) és az egyes majd elfogadásra kerülő egyházi testületek és oktatási intézmények (fenntartás, felügyelet, ellenőrzés, önállóság kérdése) egyértelműen megfogalmazott kapcsolatának. Az egyes evangélikus nevelési és oktatási intézmények számára biztosítani kell az önállóságot. Ez azt jelentené, hogy új intézmény csak elfogadott, részletes működési szabályzat alapján jöhessen létre, s ez legyen ténylegesen jogi szempontból megfelelő módon elkészített és átvizsgált alapirat. Mindezek értelmében az alábbi részterületek vizsgálatát kezdi meg a bizottság: (a) evangélikus óvoda, (b) evangélikus iskola, (c) állami iskolában történő hitoktatás, (d) önkormányzatok és iskolák kapcsolata, (e) egyházi szervezetek és iskolák, (0 a felnőttképzés kérdése, (g) gyülekezeti hitoktatás és konfirmáció. h) az egyházi szolgálat más területei (konferenciák, felnőttoktatás stb.). A bizottság megállapította, hogy bizonyos területek felmérése és az ott végzendő szolgálatokra felkészítés feladatainak megállapítása céljából szakértőket kér fel. Az előbb felsorolt területek közül a következőkre: d) a nem egyházi iskolai és a gyülekezeti hitoktatás problémáihoz Szabó Lajost, e) a kántorképzés problémáihoz ifj. Hafenscher Károlyt, f) a sajtó kérdéseihez Nagy Lászlót, g) a könyvtár és levéltár kérdéseihez dr. Mányoki Jánost. Szükség esetén más kérdésekre és más szakértők felkérésére is sor kerülhet. A bizottság tagjai a következő témák előkészítését vállalták: a) a misszió: Bolla Árpád, b) lelkészképzés és lelkésztovábbképzés: dr. Muntag Andor, c) konfirmáció: Megyaszai László. Káposzta Lajos, aki elfoglaltsága miatt nem tudott résztvenni az ülésen, későbbi megbeszélés alapján választ témát. A bizottság tagjai megállapodtak abban, hogy egy januárban vagy februárban tartandó következő ülésig készítik el javaslataikat és a szakértőktől is erre az ülésre kérik részvételüket és javaslataik megtételét. Az első ülésen a bizottság nem tárgyalt még a következő területekről: diakónia, médiák, népfőiskolák, nevelőintézetek, kollégiumok és felnőttképzés. Az oktatási és nevelési szakbizottsághoz hasonlóan a munkaterv tempóját a jövő évben fokozzák, amikor várhatóan sor kerül az általuk kidolgozandó anyag előkészítésére a következő zsinati ülésre. A ZSINAT KÉT ÚJ TAGJA A zsinat első ülésszakán nemcsak a zsinat elnökeinek megválasztásáról hozott új törvényt, hanem arról is intézkedett, hogy a már akkor működő gimnázium válasszon és küldjön két tagot a zsinatba. A tantestületi választás megtörtént és most a harmadik ülésszakon jelentették be és igazolták, hogy a gimnázium két zsinati küldötte: dr. Gyapay Gábor igazgató és dr. Liska Endre tanár. Mindketten bemutatkoztak és elfoglalták helyüket a zsinati tagok között. Mi most fotóval mutatjuk be őket. ISI Megválasztották az 5. sz. Egyházi bíráskodás, törvénykezés bizottság vezetőjét A múlt ülésszakon nem sikerült több jelöltet állítani a bizottság elnöki tisztére. Most az elnökség javaslatara dr. Galli Istvánt jelölték e tisztre, aki a jelölést elfogadta. Mivel több jelöltet most sem állított a zsinat, így dr. Galli Istvánt egyhangúlag a bizottság elnökévé választották A bizottság munkája ezután kezdődik és a következő ülésszakon tesznek jelentést. A ZSINATI TÖRVÉNY ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE Jelentem a zsinati ülésszak tisztelt résztvevőinek, hogy az 1991. VIII. hó 24-én tartott zsinati ülésen összeállított zsinati törvény előkészítésére hivatott szakbizottság a munkáját f. év szeptember hó folyamán megkezdte. A rendelkezésre álló és az 1991. VI. havi ülésszakon már a zsinati küldöttek között szétosztott tervezetet szétküldtem azoknak a testvéreknek, akik az augusztus 24-i ülésen ezen szakbizottság munkájában való részvételi szándékukat bejelentették. Az 1991. szept. 5-én kelt levelemben, a tervezettel kapcsolatosan részletes kiegészítő, módosító és konkrét szövegszerű észrevételeket, javaslatokat és új gondolatokat kértem a megkeresett testvérektől és javaslataikat indokolással kértem ellátni. A megkeresett testvérek részére küldött levelet dr. Koczor Miklós zsinati gazda és szakbizottsági tag testvéremmel közösen fogalmaztuk meg és a törvénytervezetről személyes tárgyalást folytattam. Ezt követően megbeszéléseket folytattunk dr. Luthár Jenő országos egyházi ügyész testvérünkkel, mint egyházjogi szakértővel, akinek a törvénnyel kapcsolatosan érdemleges és hasznos észrevételei voltak, melyeket a törvény készítésénél felhasználunk. A törvénytervezettel kapcsolatosan írásba foglalt és indokolással ellátott észrevételek érkeztek a szakbizottsághoz, a megadott határidőn belül dr. Zsigmondy Árpád, dr. Koczor Miklós és Sümegi István testvérünktől. A beérkezett észrevételek feldolgozása folyamatban van, a törvény tervezetének elkészítésével foglalkozunk. A beérkezett észrevételek között elvi jellegű kérdések is vannak, amelyeket kellő alapossággal értékelünk. A szakbizottság bízik abban, hogy az 1992. februárban sorra kerülő új ülésszakra el tudjuk készíteni a törvénytervezetet olyan formában, hogy azt az ülésszak előtt a zsinati küldöttek megismerhessék és a törvénytervezet a február hónapban sorra kerülő ülésszakon érdemben megvitatható legyen. A törvénytervezet elkészítésénél figyelembe vesszük a korábbi két ülésszakon hozzászóló testvérek részéről felvetett javaslatokat és észrevételeket is. Kérem a szakbizottság részérőladott fenti jelentésem szíves elfogadását. Dr. Okolicsányi Pál a Szakbizottság vezetője A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság elnökének levele a Zsinathoz: DR. REUSS ANDRÁS PROFESSZOR ÚRNAK, AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ZSINATI ELNÖKÉNEK Tisztelt Elnök Úr! A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság nevében a Szentháromság egy Isten áldását és kegyelmeit kívánjuk a Zsinat munkájához. Kívánjuk, hogy a Szentlélek Úristen kegyelmeivel szolgálja a Zsinat az Evangélikus Egyház és az egész magyar kereszténység megújulását, és járuljon hozzá egyházaink, közösségeink egységéhez. Munkájukhoz szívesen ajánljuk Társaságunk szolgálatát, az ökumenikus kapcsolatok építésében, az ökumené problémáinak egyeztetésében és a többi közös feladat teljesítéséhez szükséges feltételek létresegítésében. Szívélyes és baráti köszöntéssel Budapest, 1991. október 7. Dr. Gaizler Gyula a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság Elnöke Hogyan dolgozik a zsinat? Túl lassan dolgozik a zsinat - mondta a napokban egy lelkésztársam - ha így megy, tizenkét év múlva sem lesz készen új törvénykönyvünk. Valóban? - tettem fel magamnak a kérdést. Azután eszembe jutott, hogy bár a zsinat ülései nyilvánosak, egyházunk közvéleménye, egy gyülekezeti tag nem vállalhatja azt, hogy kezdettől fogva figyelemmel kísérje a zsinat munkáját. Megpróbálom elmondani, hogyan szervezte meg a zsinat saját munkáját és az előkészítés után hogyan dolgozik a zsinat? Első dolga volt a júniusban összeült zsinatnak, hogy ügyrendjét (házszabályát) megalkossa, melynek alapján üléseit lefolytatja. A törvény szerint a zsinat időtartama hat év. Ez idő alatt annyiszor gyűlnek össze a „zsinati atyák”, ahányszor szükséges. Az ilyen összejövetel neve: ülésszak. Az ülésszakon belül üléseket tartanak és ezeken a megválasztott elnökség tagjai felváltva elnökölnek. A november 23-24-én tartott harmadik ülésszakon 5 ülés volt. Ezeken sorban a következők elnököltek: dr. Andorka Rudolf, dr. Reuss András, dr. Sólyom Jenő, Szebik Imre és dr. Reuss András. Az egyes üléseken olvasták fel a szakbizottságok jelentését és tárgyalták meg. A zsinati tagok a felolvasott szöveget, javaslatot vagy törvénytervezetet szakaszonként, olykor szinte mondatonként elemezik és elfogadják vagy elvetik, esetleg új fogalmazást javasolnak. A most kiadott nyilatkozatot többször adták vissza szövegezésre, átalakításra. így ment a tárgyalás az előző két ülésszakon is, amikor az ügyrendet öntötték végleges formába. Az ilyen tárgyalásnak nem az a célja, hogy minél lassabban fogalmazódjék meg egy-egy törvény, hanem az, hogy az ország minden részéből, kis és nagy gyülekezetből, városból és faluból, különféle kegyességi irányzatokból összeállt zsinat minden tagja elmondja véleményét, mellette vagy ellene szóljon és mondanivalója valamilyen formában beépüljön a szövegezésbe. Nem kell félni attól, hogy „bólintó Jánosok” ülnek a zsinaton. Mindenki szabadon mondja el véleményét és ebben a „kohóban” alakulnak a megszületett határozatok. A zsinat munkája azonban nem csupán ez az egykét napos ülésszak. A II. ülésszakon megválasztott szakbizottságokban folyik a tulajdonképpeni zsinati munka. Az ülésszakon csupán annak írásbeli eredményét tárgyalják meg és döntenek végleges szövegéről vagy további munkára visszaadják. A szakbizottságokban folyik az alapozás és a szövegezés munkája. A jelentésekből kitűnik, hogy egyegy szakbizottság kétszer, háromszor sőt ötször is összeült és így alkotta meg azt az írást, amit a zsinat plénuma elé vitt. Továbbra is ez lesz a munka módszere. Kisebb létszámú bizttságokban hamarabb meg lehet egyezni a szövegezés dolgában, mint hetven tagú zsinati ülésen, viszont a plénum, - ha van egy alapszövege - azt könnyebben tudja formálni, javítani. A szakbizottságok nem tudnak egymástól elkülönülve dolgozni. Szükségük van egymásra, - különösen a teológiai bizottságra -, hiszen a törvények megalapozását a teológiai tisztánlátás segítheti. De szükség van egymás meghallgatására azért is, mert az ogyes törvények között vnn ítfedés”. azonos területet ölelnek fel, egymásból következnek. így pl. az egyháztagság kérdésének tisztázása nélkül aligha lehet az egyházközségben végzendő szolgálatokról, a személyi feltételekről dönteni. Két ülésszak között tehát intenzív munkát kell folytatni a tagoknak a bizottságokban és a részvétel itt ugyanolyan fontos és kötelező, mint a zsinati üléseken, a mulasztást igazolni kell. Lassan dolgozik-e a zsinat vagy nem? - erre a kérdésre ma azt felelhetjük, hogy a kezdeti zökkenők, gyakorlatlanság, szokatlanság után úgy látszik, „öszszerázódott” a zsinat. Ismerik már egymás irányvonalát, kinek mi a fontos, mi az amit semmiképpen nem tud elfogadni és így egyre gördülékenyebbek az ülések, lényegre törőbbek a hozzászólások. Nagy haszon van abban is, amit a zsinat spirituális programja, az istentiszteletek és áhítatok csak elmélyíthetnek. Ma még nem lehet azt megmondani, hogy meddig fog tartani zsinatunk. Ennél talán sokkal fontosabb, hogy azt kérjük és kívánjuk meg zsinatunktól, hogy jó törvényeket hozzon, melyek keretei lehetnek egyházunk megújult életének. tszm Hogyan tovább? Minden ülésszakon a tárgysorozathoz tartozik, hogy a zsinat megszavazza a következő ülésszakon tárgyalásra kerülő témákat. Ez most is így történt. A jelen ülésszakon a 3. számú bizottság terjesztett .be két szövegtervezetei. Az egyik a Magyarországi Evangélikus Egyház meghatározásáról, a másik az egyháztagság meghatározásáról szól. Ezeket a zsinat első olvasatban tárgyalta és az elhangzott vélemények alapján újabb kidolgozásra javasolta. Az 1., 2., és 3. bizottság közösen, egymással konzultálva készítheti elő arra, hogy februárban második olvasatban kerüljenek a zsinat elé. All. bizottság jelentésében szerepelt a zsinati törvény tervezete. Ennek kidolgozását kérte tőlük a zsinat úgy, hogy még az újabb ülésszak előtt a több bizottsággal is egyeztessék és a zsinat azt februárban tárgyalhassa. A következőkben a zsinat az egyházközségekre vonatkozó törvénnyel kíván foglalkozni. Ezért tűzte ki a negyedik ülésszak napirendjére az egyházi alkotmány egyházközségekre vonatkozó részének kidolgozását. A 3. számú szakbizottság a gazdája ennek a feladatnak. Nekik azonban úgy kell kidolgozniuk a témát, hogy konzultálnak az I. számú bizottsággal, akiknek át kell dolgozni tervezetüket a hozzászólások alapján és el kell készíteni az általuk javasolt 1. törvényből az egyházközségre vonatkozó részeket. A 2. Számú bizottságnak a teológiai szempontokat kell segítésképpen kidolgozni. Az egyházközségek életében érvényesülni kell elengedhetetlen teológiai szempontoknak. A most nem említett szakbizottságoknak is folytatni kell munkájukat, figyelemmel kísérni a rájuk bízott területet és írásos jelentésben kell beszámolniuk saját területük problémáiról. tszm.
