Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-12-08 / 49. szám
Az Evangélikus Élet 56. évfolyama 1991. DECEMBER 8. A ZSINAT HARMADIK ÜLÉSSZAKA: NOVEMBER 23-24. A Magyarországi Evangélikus Egyház valamennyi gyülekezetének NYILATKOZAT Lezajlott zsinatunk harmadik ülésszaka. A kitűzött program szerint végezte munkáját, melyen a zsinat tagsága mindvégig nagy figyelemmel, odaadó munkával és kiki a maga nézőpontjával és hitbeli meggyőződésével vett részt. Az első tárgysorozati pont a Nyilatkozat harmadik olvasásban való tárgyalása és ha már lehetséges, - elfogadása volt. Az eddigi három ülésszakon minden alkalommal foglalkoztak azzal, hogy a zsinat mondjon magáról valamit, hogyan tekinti önmagát, feladatát, határolja el magát az elmúlt négy évtized zsinataitól, azok határozataitól. Lehet, hogy külső szemlélő már azt látta, hogy a zsinat húzódozik ettől a nyilatkozattól, de inkább azt a nézetet kell elfogadni, hogy a zsinat nagyon jól akarta megszövegezni mondanivalóját, nem akart ítéletet mondani, de annál inkább medert keresni saját munkájának, hogy az új egyházi törvénykönyv megalkotására szabaddá legyen. Elhatárolás az 1948-53. évi és az 1966. évi zsinathibáitól és felszabadítás arra, hogy egyházunk megújulására alkalmassá tevő új struktúrát tudjon kialakítani munkájával. A zsinati ülésszak túljutott ügyrendi és szervezési problémákon, a megalakított szakbizottságok két ülésszak között komolyan dolgoztak, eredményeikről számot adtak és látszott immár, hogy a zsinat közössége kezd összeérni, megformálódni, belezökkentek abba a munkába is, ahogyan egy-egy ülésen a kérdéseket felvetni és megtárgyalni szükséges. Magyarországi Evangélikus Egyház 1991-ben összeült zsinatán, törvényalkotó munkánk kezdetén hálát adunk Istennek, az egyház Urának, hogy az elmúlt évtizedek súlyos megpróbáltatásai és kísértései közben is megtartotta egyházunkat, bár sokszor szenvedéssel is járt Jézus követése. Magasztaljuk Istent, hogy megadta az újrakezdés lehetőségét, rácáfolva saját kishitűségünkre is. Sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy a megfélemlítés elmúlt időszaka egyházunk elszegényedését, anyagi javainak elvesztését, gyülekezeteink meggyengülését, egyházunk egyes vezetőinek és tagjainak megpróbáltatását és meghurcolását, igehirdetői, lelkipásztori, tanító és szeretetszolgálata korlátozását jelentette. Isten valóban megpróbált minket az elmúlt időszakban, de nem feledkezett meg rólunk, megrostált, de nem hagyott el. Evangéliuma, a jézusi örömhír hangzott közöttünk. Előnyös társadalmi helyzetünket elveszítve a megpróbáltatások ideje alkalmat adott arra is, hogy az egyház igazi küldetését jobban megértsük. Ugyanakkor terhelnek bennünket azok az egyházunkban és egyházunk nevében elkövetett bűnök, törvénytelenségek és méltatlan esetek, amelyekkel egyházunk annyiszor szégyent hozott Urára, és amelyek akadályozták küldetése teljesítésében. Bánjuk, amit elkövettünk, szánjuk, amit elmulasztottunk, fájlaljuk, hogy egymást nem tudtuk eléggé erősíteni és megtartani. Kevés mentség, hogy külső nyomásra cselekedtünk, hiszen nem szerettük Istent teljes szívünkből, és nem szerettük felebarátunkat, mint magunkat. A félelem légköre eluralkodott egyházunkban is, csakúgy, mint a társadalom egészén. Azokat, akik nem vállalták a megalkuvást, törvénysértő lépésekkel korlátozták szolgálatukban. Hitbeli gyengeségünk miatt olykor erőtlenné vált igehirdetésünk, fogytak gyülekezeteink, meggyengült evangélikus öntudatunk és teológiai tisztánlátásunk. Annál inkább hálát adunk azokért, akik példát adtak a helytállásban, s azokért, akiket Isten, esetleg még elestükben is, tanúivá tett. A múlt részletes elemzése szakemberek feladata, hogy hitelesen, harag és részrehajlás nélkül összegezzék és értékeljék a nehéz történelmi korszakot az eljövendő nemzedékek okulására is. Ugyanakkor bűneinket meg kell vallanunk, hogy Isten és egymás bocsánatát elnyerhessük. Isten előtt állva azonban nemcsak egyéni bűneinkkel szembesülünk, hanem - benne élve az evangélikus egyházban, s vállalva annak történelmi folyamatosságát - az egész egyházunkat terhelő bűnökkel is. Minden bűnünkért, azokért is, amelyeket csak a szíveket vizsgáló Úr ismer, kérjük Isten bocsánatát, és testvéreink bocsánatát, akik ellen vétkeztünk. Hisszük és reméljük, hogy Isten Szentlelke egyházunk egész népét arra indítja, hogy megvallja Urának és egymásnak mindazt, amit vétettünk ellene és egymás ellen. A bűnök megítélése egyedül a szent Istenre tartozik. Reméljük, hogy az Istentől nyert bünbocsánat öröme szétárad egész egyházunkra, s ara indít, hogy egymásnak is megbocsássunk. Ez a lelki megtisztulás adhat erőt, hogy reménységgel nézve a jövőbe, együtt munkálkodjunk a gyülekezetek hitbeli megelevenedésén, az evangélizáció kiszélesítésén, tanításunk megerősítésén, személyválogatás nélküli szeretetszolgálatunk kiteljesedésén, egyházunk szellemi és kulturális szintjének emelésén, a testvéri közösség ápolásán, s mindezek érdekében a megfelelő egyházi struktúra kialakításán, egy új egyházi törvénykönyv megalkotásán. Ezzel elhatároljuk magunkat az 1948-53. és 1966. évi zsinatok hibáitól. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy ebben az új helyzetben is nehéz feladatokkal és kísértésekkel kell szembenéznünk, nagy kihívásoknak kell megfelelnünk, hogy betölthessük azt a feladatot, melyet Isten jelölt ki számunkra, és amelyre a társadalomnak is szüksége van. Elhatározásunk önmagában kevés. Az egyház és annak minden tagja minden pillanatban Isten irgalmára és kegyelmére szorul. „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hit által teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által” (Róma 15,13). A zsinat törvényhozó munkájához kérjük egyházunk Urának kegyelmét, a Szentlélek vezetését és a gyülekezetek támogató imádságát és figyelmét. Budapest, 1991. november 24. A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata Vannak, akik azt gondolják, lassú a zsinat tempója, kevés az érdemi munka, hiszen egy évben csupán három-négy ülésen nehéz lesz előrejutni a törvénykönyv megalkotásának munkájában. Tekintsünk bele a zsinat belső munkájába,-ezt szeretnénk lapunk mai számában bemutatni az elmúlt ülésszak történésein keresztül. A nyilatkozat megszületése is „háttérben” folyó munka eredménye. Még februárban fogalmazódott meg első kézirata az un. 3. előkészítő bizottság munkája során. Ez került az első ülésszak elé, ahol azonnal meglátszott a vélemények különbözősége és az, hogy sokak véleményének meghallgatása és gondolataik beépítése szükséges ahhoz, hogy egy mindenki által elfogadható nyilatkozat alakuljon ki. A zsinat a tárgyalás folyamán megbízta dr. Andorka Rudolf elnököt, dr. Cserháti Sándor és dr. Hafenscher Károly zsinati tagokat, hogy Zászkaliczky Péter vezetésével a hozzászólók véleményének figyelembe vételével dolgozzanak ki új szöveget. Ezt tárgyalta most a harmadik ülésszak, de ezt is újból át kellett dolgozni, míg kialakult a véglegesen elfogadott * szöveg. A zsinat ezt a fontos határozatot minősített szótöbbséggel hozta meg, kétharmados határozatként. A szavazás titkos volt és 58 szavazatból 44 igen, 4 tartózkodás és 10 ellenszavazat tette érvényessé. A nyilatkozat a Magyarországi Evangélikus Egyház valamennyi gyülekezetének szól és lapunk mai számában teljes szövegében tesszük közzé. tszm. EZ TÖRTÉNT AZ ÜLÉSSZAK KÉT NAPJÁN: A zsinatot bevezető áhítatot Sztojanovics András kondorosi lelkész tartotta az Útmutató napi igéje: Jel 20,11-15 alapján. Az ülésszak tárgysorozatában az első három szakbizottság munkájának eredményéről kellett beszámolniuk a vezetőknek. Az 1. sz. bizottság (Szerkesztőbizottság) feladata alapozó jellegű volt. A születendő törvénykönyv, melyet a bizottság nem az eddig használt Egyházi Törvény címmel javasolt megszerkeszteni, hanem az Egyházi Alkotmány címet javasolták, tíz fejezetből állna javaslatuk szerint. Bár a bevezetésben a célszerűséget említik, ezt a vita során többen megkérdőjelezték és úgy látták, hogy átfedések vannak az egyes törvények (törvénycikkek) között, egyelőre részleteiben nem került tárgyalásra, hanem további átdolgozásra javasolták. A most közreadott szöveg tehát javaslat, tervezet, mely még nem kapott jóváhagyást, de tárgyalási alapként került a zsinati atyák elé. A javaslatot azért is nyilvánosság elé bocsátjuk, hogy szabadon hozzászólhassanak olvasóink is, különösen a „szakmabeliek”. A bizottság elnöke, dr. Boleratzky Loránd terjesztette elő az alábbi szöveget: tszm Fölök: Kinczler Gyula 1. sz. bizottság javaslata az Egyházi Alkotmány beosztásáról Az egyházi törvénykönyv beosztásánál egyrészt arra törekedtünk, hogy az jogelméletileg megalapozott, másrészt azonban célszerű is legyen, tehát az egymással összefüggő kérdések együtt kerüljenek szabályozásra. Kiinduló pontként a jelenlegi négyfokozatú egyházkormányzati rendet vettük figyelembe. HITELVI NYILATKOZAT A praeambulumban rövid hitelvi nyilatkozatra van szükség az egyetemes keresztyén hitvallásokról, nemkülönben azokról a lutheri hitvallási iratokról, amelyek a magyarországi evangélikus egyház alapjai. Itt kellene utalni az evangélikus egyházakkal az Evangélikus Világszövetségben összefűző kapcsolatokra, valamint a többi egyházzal egybekapcsoló ökumenikus gondolatra. Ugyancsak itt kellene utalni a teológiai alapokra, elsősorban pedig az egyház hivatására, feladataira. I. Törvény A Magyarországi Evangélikus Egyház alapelveiről Ennek a törvénynek az elején kell meghatározni a Magyarországi Evangélikus Egyház fogalmát, illetve az egyháztagság meghatározását. Az alapelvek közül ki kell emelni, hogy teljeskörü önkormányzat illeti meg az egyházat, melyet az 1990. IV. törvény is garantál. - Hangsúlyozni kell, hogy minden hatalom forrása az egyházközség (pontosabban a közgyűlés, avagy a presbitérium) és az egyházban az egyháztagok közakarata érvényesül a közvetlen, és részben közvetve választott egyházi tisztségviselőkön keresztül. - Az egyházban a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalom egymástól szétválik. - Négy egyházkormányzati fokozat van. - A zsinat az egyház jogalkotó szerve. - Szabályrendelet alkotási jog illeti meg mind a négy egyházkormányzati fokozat közgyűlését. - A paritás érvényesülése. - Önkormányzati szervek alá- és fölérendeltségi viszonya. - Egyháztagok jogai és kötelességei. - Egyházi tisztségviselők anyagi felelőssége. - Közgyűlések nyilvánossága. - Közgyüléstartási kötelesség szabályozása. - Szavazás módja a közgyűléseken. - Közös választási szabályok. - Egyházi tisztségek viselésének időtartama. - Vallásos, vagy egyházi célú egyesületek. - Szeretetszolgálat. - Missziói elhivatás. - Állami támogatás igénybevétele. - Egyenjogúság és viszonosság elve más egyházakkal. II. Törvény Az egyház szervezetéről. I. Az egyházközség fogalma. - A területi beosztás kérdése. - Az egyházközség fajtái (anya, leány, társegyházközség, szórvány). - Az egyházközösség szervei : egyházközségi közgyűlés, képviselőtestület, presbitérium, elnökség. - Egyházközségi tagság meghatározása. - A tagok jogai és kötelességei. - A gyülekezeti lelkész jogállása. - A vallástanító lelkész, segédlelkész, speciális munkaterületen dolgozó lelkészek: intézeti, honvédségi, ifjúsági, egyetemi, fogház, kórházi lelkész jogállása. (V.ö. a III. törvénnyel) A lelkész alkalmazásának főbb szabályai. (Részleteiben országos szabályrendelet intézkedik.) - A gyülekezeti felügyelő jogállása. - Egyéb egyházközségi tisztviselő. II. Az egyházmegye fogalma. - Területi beosztása. - Egyházmegyei közgyűlés, presbitérium, elnökség. - Az esperes jogai és kötelességei. - Az egyházmegyei felügyelő. - Választásuk. III. Az egyházkerület fogalma. Területi beosztása. - Egyházkerületi közgyűlés, presbitérium, elnökség. - A püspök jogai és kötelességei. - Az egyházkerületi felügyelő jogköre. - Az egyházkerület egyéb tisztviselői. IV. Az országos egyház fogalma. - Az országos egyházi közgyűlés, presbitérium, elnökség. - Az országos egyházi (és iskolai) felügyelő. - Az országos egyházi főtitkár. - Egyéb országos tisztségviselők (ügyész). V. Egyházi jogalkotás. - A zsinat az egyház törvényhozó szerve, szerződéskötési jogköre; ügyrend készítésekor szabályrendeletalkotóként jár el. - A zsinat összetétele. - Zsinati tagok választása. - A zsinat elnöksége. - Tisztikara. - A zsinat működése. - Az egyház szabályrendelet-alkotó szervei. AZ ORSZÁGOS EGYHÁZI MUNKAÁGAK III. Törvény Az egyház missziói munkájáról A missziói munka elsősorban belmissziói munka. - Egyéb missziói ágazatok: katonák lelki gondozása, fogházmisszió, iszákosmisszió, kábítószeresek miszsziója, öngyilkosmisszió stb. - Külföldön élő magyar evangélikusok, itthon tartózkodó külföldiek lelki gondozása. - Külmisszió. IV. Törvény Az egyház iskoláiról Az egyház iskoláira vonatkozó általános rendelkezések. - Egyházi intézetek felállítása, fenntartása és megszüntetése. - Az egyházi iskolák hatóságai és az iskolák felügyelete (iskolaszékek). - Az egyházi tanszemélyzetre vonatkozó rendelkezések. - Vallástanítás. - Keresztyén felebaráti nevelőintézetek. - Szabadoktatási intézmények. - Népnevelőintézetek és általános iskolák, óvodák.- Közép- és középfokú iskolák. - Az egyház főiskolái (jogfenntartás a megszüntetett jogakadémiára!). V. Törvény A lelkészképzésről Indokoltnak tűnik a lelkészképzést önállóan szabályozni annak alapvető fontossága. miatt, másrészt azért is, mert egyetemi szintre történt emelésével túlnőtt az egyházi főiskolák kategóriáján. Szabályozni kell a lelkészképzést, a lelkésztovábbképzést, a gyülekezeti munkások, hitoktatók, hittanárok és kántorok képzését. - Tanárok jogi helyzete, alkalmazásukkal kapcsolatos kérdések. - Tudományos munka végzésének keretei, doktori fokozat stb.- Teológus Otthon. VI. Törvény Az egyház szeretetszolgálatáról Az intézményes diakónia szervezete. - Diakoniszszaképzés, diakonissza anyaházak. - Gusztáv Adolf Gyámintézet. - Központi Alap. - Kórházi diakónia.- Diakónia gyülekezeti szinten. VII. Törvény Egyházi gyűjtemények, médiák, egyházi zene Egyházi gyűjtemények: könyvtárügy, levéltárügy, múzeumügy. - Médiák: sajtó, könyvkiadás, rádiószolgálat, televízió. - Egyházi zene szolgálata. VIII. Törvény Az egyház gazdálkodásáról Az egyházközség, egyházmegye, egyházkerület és országos egyház háztartása. - Nyugdíjügy szabályozása. - Nyugdíjintézet. - Alapítványügy. - Egyházi gyógyintézetek, egyházi üdülők. - Az ellenőrzés általános szabályai. - Számvevőszékek az egyes önkormányzati fokozatokon. IX. Törvény Az egyházi törvénykezésről Az egyházi törvénykezésről általában. - Fegyelmi vétségek. - Eljárás fegyelmi vétségek esetén. - Eljárás választási ügyekben. - Eljárás közigazgatási határozat megtámadása és vagyonjogi panaszok esetében. - Lelkészi becsületszék (?). - Jogegység biztosítása a törvénykezésben. - Az egyházi rehabilitáció szabályai. X. Törvény Az egyház külső kapcsolatairól Állam és egyház viszonyának alapkérdései. - Ökumenikus kapcsolatok belföldi és külföldi viszonylatban. * Javasoljuk, hogy a jogszabályok kerettörvény jellegét viseljék magukon; a legfontosabb kérdéseket, mint pl. a lelkészválasztást, az egyházi adminisztrációt, az egyház életrendjét, a pénzügyi ellenőrzés részleteit országos szabályrendelettel kellene rendezni. A vasárnapi ülés elnöksége
