Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-12-08 / 49. szám
Dolgozz úgy, mintha örökké élni akarnál s mégis vedd úgy, mintha ebben az órában meg kellene halnod. Ez az, hogy: derekunk legyen felövezve, mikor a Vőlegényt várjuk. LUTHER iL<ü8ü£2 ~ A TARTALOMBÓL ” EGY KISLÁNY SEGÍTSÉGET VÁR MILYEN AZ ÉLET BETEGÁGYON? ÁRVA GYURKA A DIAKÓNIA VASÁRNAPJA VÁMMÁ Egyházunk szeretetszolgálatára figyelünk karácsony közelében. Fogyatékos gyermekek és megrokkant öregek arca rajzolódik ki előttünk. Az ő karácsonyuk vajon milyen lesz? A kérdés bennünket érint Nem ők nyújtják ki kezüket mifelénk. Nyújtsuk ki segítő kezünket, tegyük a mai istentiszteleti perselybe áldozatunkat hogy az arcok karácsonykor örömre derülhessenek. A mai vasárnap offertóriuma a szeretetotthonoké! Hálaadó gyülekezet Szügyben ADVENT - KEGYELMET AD A mai vasárnapon az ádventi koszorú második gyertyájának a lángja is fellobban. A gyertya lángjánál messzebb ható fényként ragyog fel mai igénk, Jézusnak a terméketlen fügefáról mondott példázata (Lk 13,6—9), hogy üzenete lelki világossággá legyen szamunkra. Az ige fényében felmagasodik előttünk a gazda, az Isten, aki szőlőjében, az egyházban gyümölcsöt keres a fügefán, az egyes gjnilekezetek, az egyes keresztyének életében. A múlt vasárnap igéjében a megtérést sürgette Isten. Most pedig arra mutat rá, hogy a bűneit felismerő, megbánó, bűnbocsánatból élő, Istenhez visszatért embernek Isten Szendéikétől motivált, gyümölcstermő életet kell élnie. A példázatbeli gazda nem talált gyümölcsöt. Isten a mi életünk fáját is vizsgálja, hogy teremjük-e a Lélek gyümölcseit. Talál-e bennünk szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, szelídséget, jóságot és hűséget? A nehezen ébredező gyülekezeteink arról tanúskodnak, hogy sok egyháztagra érvényes a szlovák költő megállapítása: „Kereszténységed álnok és hazug” (Hviezdoslav, Véres szonettek). Ezt bizonyítják a széthulló családi életek, a társadalomban és az egyházban is mutatkozó tolerancia hiánya, a keresztyéneket is megkísértő alkoholizmus, a gyülekezetekben is előforduló öngyilkosságok. Mindezek azt bizonyítják, hogy életünkből hiányoznak a Lélek gyümölcsei. A példázat világosságában azt is meg kell latnunk, hogy a gyümölcstelen életnek következményei vannak. Ahogyan a terméketlen fa fölött elhangzik az ítélet: „vágd ki, miért foglalja a földet hiába?”, úgy a Lélek gyümölcseit nem termő keresztyének, az élet jeleit nem mutató, halott gyülekezetek is Isten ítélete alá esnek. A sötét háttéren azonban, amit az ige alapján felvázoltunk, csodálatosan tündöklik a kegyelem. A vincellér ugyanis a példázat szerint közbenjár a terméketlen faért. Időt kér a gazdától. Ápolást, gondozást ígér a termés érdekében. Jézus az, aki eljött világunkba, hogy mindent megtegyen értünk. Életét áldozta a keresztfán, hogy vérével megtisztítsa életünk faját. 0most is jön, hogy új lehetőségeket, új körülményeket teremtsen népe számára az „aszaly” évei után. Az egyházban ma szabadon lehet szolgálni, lehet az igét hirdetni és lehet élni általa. Lehet kereszteltetni, esketni, lehet az ige vigasztalását kérni gyászban, fajdalomban. Az ige és a szentségek által végzi Jézus életeket megújító és gyümölcstermésre alkalmassá tevő munkáját, ő most is közbenjár értünk. Fogadjuk el szolgálatát és akkor valósággá válnak életünkben Reményik Sándor csodálatos sorai: „Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától -friss gyümölcs terém. Ez a magától: az a Kegyelem." Végül az ige fényénél azt is meg kell látnunk, hogy akinek az életében Krisztus áldozata és közbenjárása ellenére sem érlelődnek jó gyümölcsök, annak számolnia kell azzal: a kegyelem ideje lejár és bekövetkezik a másik lehetőség: „Ha pedig nem, akkor vágd ki.” Ma még tart a kegyelem ideje, Jézusért még vár az Isten a megújuló és áldást hozo életre. Éljünk a kegyelemből és éltessünk másokat is, hogy el ne vesszünk. Pintér János Hideg őszi vasárnapra ébredtünk október 20-án, de „meleg szívvel” vártuk Szebik Imre püspököt, aki először látogatott el ősi gyülekezetünkbe. Hármas határkőhöz érkezett el egyházunk: 210 éve épült a templomunk, 40 éve indult el a gyülekezet lelkésze szolgálatba, a történelem Ura lehetővé tette, hogy a volt iskolát a tanítói lakással együtt az önkormányzat a vezetőség kérésére megértő szívvel visszaadta. Az istentisztelet előtt a templom melletti udvarba mentünk át - meghatott szívvel, akik a régi iskolába jártak. Felhangzott a szívekből : „Jer dicséljük Istent” kezdetű ének, a lelkész imádsága után a püspök megáldotta az épületet. A gyülekezet örömmel veszi használatba, bibliaórák tartása és ifjúsági munka indul meg a régi falak között. - Ezután imádságos szívvel léptük át az ősi templom küszöbét. Szebik Imre püspök Lk 18,9-14 alapján hirdette az igét. Megemlékezett az áldozatkész nemzedékről, akik hűséges szívvel építették Isten házát. Legyen mindig éhség és szomjúság a szívekben Isten szava után. A legszebb az a templom, melyben dicsérik az Urat és sokan hallgatják az evangéliumot! Szólott továbbá a farizeus és vámszedő imádságáról. Azoknak szólott Jézus, akik elbizakodottak; fájó, amikor lenézzük a másik embert. A vámszedő leborul Isten előtt, egyedül irgalmában bízik. Urunk tisztítsa meg szívünket, imádságunkat és életünket. Úrvacsorával folytatódott az istentisztelet, a szolgálatban segített Sulyok Anna terényi s. lelkész és Záborszky Csaba. Nemcsak a presbitérium, de a gyülekezet tagjai közül többen leborultak az oltárnál. Török János fiatal gondnok köszöntötte a püspököt, Giczi Ferencné titkárnőt, Kalácska Béla esperest és mind a vendégeket. Cservenák Edit, Cservenák Judit és Téti Anna verssel és virággal fejezték ki örömüket. Utána a hittantanulók énekeltek. E sorok írója röviden vázolta a gyülekezet történetét. Már 1577- ben éltek itt evangélikusok, 1650 óta folyamatos a lelkészi szolgálat. Anyakönyvek 1719-től vezettetnek. A török 1620-ban lerombolta a falut és a templomot is. Az elmenekült hívek 40 év múlva visszatértek reménységgel. A második templom 1774-81-ig épült. Építéséhez Mária Terézia adta az engedélyt. A 200 éves jubileum alkalmából a gyülekezet áldozatkész szívvel újította fel az imádság házát. - A lelkész hálás szívvel emlékezett 40 éves szolgálatára. 1951- ben a kis esztergomi templomban avatta lelkésszé Szabó József, a volt Dunán inneni kerület püspöke. „Nem volt könnyű az elmúlt 40 év, de mindig kaptam erőt és kegyelmet Jézustól, hogy végezhessem szolgálatomat egyházamban, hazámban” - mondotta. Megköszönte a püspök szolgálatait, kérte imádságát és szeretetét gyülekezeteink iránt. Utalt egyik előadására: „A ma lelkésze abban a bizonyosságban szolgálhat, hogy nem egyszerűen a túlvilág dolgozik, hanem a jelenkor polgára, aki az ember lelki-szellemi-erkölcsi arculatát formáló szolgálatot végez.” Az ifjúság nevében Osztrozsics Katalin szólt, majd elénekelték: „Legyen áldás az úton” c. éneket. Benkó Károly a mohorai fília nevében, Kalácska Béla esperes az Egyházmegye nevében köszöntötte a hálaadó gyülekezetét és lelkészét. Markó Antal polgármester örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhet a gyülekezettel. A község nevében köszöntötte Szebik Imre püspököt és a lelkészt, akivel több éve együtt munkálkodhatott a község fejlődéséért. Átadta az önkormányzat ajándékát, Nagy Pál iskolaigazgató festményét a szügyi templomról. Reményik Sándor „Templom és iskola” c. versét ifi. Záborszky Csaba mondta el. Krajcsi Andrea és Török Viktor a tanítványok szeretetével fordult a lelkészhez, Becsjánszki János presbiter a gyülekezet nevében köszönte meg a szolgálat hűségét, adta át ajándékát. Ezután a püspök szólt a gyülekezethez, megköszönte, hogy a 40 évben szolgálatai mellett eszköz lehetett a lelkész 2 új templom felépítésénél. Isten áldását kérte életére, családjára, gyülekezetére. A viszszakapott teremben asszonytestvérek gondoskodtak fehér asztalnál a vendégszeretetről. Délután a csesztvei leánygyülekezetben folytatódott püspökünk szolgálata. Igehirdetésében (Ézs 40,1-8) szólt a múlandó életről, az Úr dicsőségének megjelenéséről. Vigasztaló üzenet: Istennek beszéde mindörökre megmarad! - Püs-MÉLTATLAN MÉLTÓSÁG „Méltó arra, hogy meg tedd ezt neki...” járnak közben Jézusnál a zsidók vénei a kapernaumi százados haldokló szolgájának meggyógyítása érdekében. Az életmentésre elinduló Jézust azonban újabb üzenet állítja meg: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a.szolgám.” (Lk 7,6-7) A „pogány” százados üzenetéből nyilvánvalóvá váló, kételkedés nélküli hit Jézust is ámulatba ejti: „Izráelben sem találtam ekkora hitet” -, s mire a követek hazatérnek, a szolga egészséges. Az Élet Ura cselekedett. Mi a rendkívüli e százados hitében? Tulajdonképpen nincs benne különös. Csupán az az egyszerűség, ahogyan az életre alkalmazza a hitét, és az az önismeret, amit a „nem vagyok méltó”-ban foglal össze. Ritkán fellelhető tulajdonságai ezek Isten Izráelének. Pedig Urunk is és a „világ fiai” is sóvárogva várják azt a megélt, és nem csupán vallott hitet, amely utat készít Jézus számára a „beteg” felé. A „méltatlanok” kérő szava a hid, a gyors összeköttetés a rászoruló és a megmentő között („nem vagyok méltó... de csak szólj, és meggyógyul...”). A ritkán előforduló „méltatlanokkal” szemben a „méltó”-ságok serege hatalmas ma is. Érvek sokasága hangzik nagy nyilvánosság előtt az önnön méltóság bizonyítására. - A százados?! Üzenetvivőkre bízza vallomását méltatlanságáról, vállalva ennek szégyenét is. Mi az igazság? Méltók vagy méltatlanok vagyunk? Helyes önismeretre csak Jézus ismerete vezethet el. Róla pedig tudjuk, hogy bár büntelen volt, a „bűnösök közé számláltatott”, hogy gyilkosért adták cserébe, latrok között feszítették meg, és így vélekedtek róla: „méltó a halálra”! Ha a bűn nélkül való „halálra méltó”, ugyan mi a bűnös méltósága? Merő méltatlanság. Mégis, egy rendkívüli méltóság részesei lehetünk: Jézus éppen azért lett méltatlanná, hogy minket istenfiúi méltóságából részesítsen. „Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk..., és hogy úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” - Ki méltó erre?! - Jézus Krisztus földi küldetésének egyetlen célja az volt, hogy a minket illető kárhozat helyett „méltó”-vá tegyen a Vele való közös életre. Méltatlan méltóság! A „diakónia” vasárnapja van. Ma különösen is elénk sorakoznak a „beteg” szolgák: a testi betegséget, elesettséget hordozók, a lelki nyomorúságban szenvedők, a szenvedélyekben vergődők, a Gonosz rabságában kínlódók, a reménytelenségben élők, vagy éppen a jólét közömbösségében vegetálok, a hit nélkül haldoklók vagy hamis hitekben tévelygők... stb. beláthatatlanul hosszú sorai. Sokan közülük nem is tudják, hogy halálosan betegek, sokan tehetetlenül sóvárognak gyógyulás után, és vannak, akik maguk is keresik az életre vezető utat. Jézus hatalma most sem kisebb, mint akkor volt, az emberek iránti szeretete sem kevesbedett meg. Csak a „századosok” vannak híjával. Méltatlan, de Jézus hatalmát jól ismerő, áldozatot, kockázatot is vállalni tudó, istengyermeki méltóságot nyert „gyógyult szolgák” közbenjárását, hitét, cselekvését várja Jézus. Ez is méltatlan méltóság: Ő vár ránk, hogy cselekedhessen; hogy az örök Élet méltóságát minél több méltatlan elnyerje. „Átölelt Isten nagy kegyelme, méltatlanul érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, és hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, ha kegyelmét dicsérhetem." Bálint Éva „MEGHITT BESZÉLGETÉS”. Nyerges László díjnyertes felvétele Pécsi Szeretetotthonunkban, melyet a Budai Evangélikus Szeretetotthon „ÉLETÜNK HOMOKÓRÁJA” című fotópályázatára küldött be. pökasszony énekével szolgált mindnyájunk örömére. A közgyűlésen Prazsák János kántor köszöntötte Szebik Imre püspököt és feleségét. Cseri Judit, Veszelovszki Krisztina, Leszák János virágokkal kedveskedett a vendégeknek. A lelkész ismertette a gyülekezet életét, kiemelve az új templom és ravatalozó építését, a nagy áldozatkészséget. Szvák Mihály a mohorai gyülekezet nevében szólt. A közgyűlés után a visszakapott iskolában igével és imádsággal áldotta meg püspökünk az épületet. Valent Márton polgármester velünk örült, hogy visszaadhatták a volt egyházi iskolát. A terített asztalok mellett együtt adtunk hálát az Úrnak. Gimnázium nyílik a Deák téren Az Evangélikus Egyház és Budapest Belváros Önkormányzata 1991. október 31-én, a reformáció emléknapján megállapodott arról, hogy a több mint 200 éves történelmi hagyományokra viszszatekintő és 1952-ben államosított Deák téri iskola 1992. szeptemberétől megnyitja kapuit. Az új nyolcosztályos iskola első gimnáziumi évfolyamán két egyenként 30 fős osztályt indítunk, az általános iskola nyolcadik osztályát végzett fiúk illetve lányok számára. A tanulókat felvételi vizsga alapján választjuk ki. A felvételi vizsgára való írásbeli jelentkezést legkésőbb december 15-ig kérjük a Deák téri Lelkészi Hivatalba (Budapest 1052 Deák tér 4.) A jelentkezéshez keresztlevél, konfirmációs (vagy konfirmációs előkészítő tanfolyamon részvételt igazoló, - nem protestáns tanulók esetében ennek megfelelő) bizonyítvány és lelkészi ajánlás csatolandó. A felvételi vizsgák időpontjáról és részletesebb követelményeiről a jelentkezőknek írásbeli értesítést küldünk. Z. Cs.
