Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-11-10 / 45. szám
ÜB iftS GYERMEKEKNEK Jj(, & JÓZSEF ÚJRA TALÁLKOZIK TESTVÉREIVEL l\fem tudom, emlékeztek-e arra a szeptember 15-i számban megjelent beszélgetésre, amely dia cikk közreadója és egy öngyilkos-jelölt lány közt folyt a villamoson. A beszélgetést egy valaki folytatta csupán. Míg mások érdektelenségén szomorkodom, az ö munkáját köszönöm. A karaván lassan Egyiptomba érkezett. Júda kicsit aggódva figyelte a jókedvű Benjámint. Mi vár rájuk ebben az országban? József szokásos napi feladatait végezte. Ezen a napon is - éppen úgy, mint az elmúlt hetek minden napján - eszébe jutott a börtönben sínylődő Simeon, a távoli országban élő családja. Vajon mikor jönnek vissza?-gondolta magában. Talán éppen azért, mert nagyon várta őket, szinte meglepődött, amikor megérkeztek. Látta rajtuk, hogy mennyire telve lépnek be. Velük volt Benjámin is. József azonnal tudta, hogy csak ő lehet, hiszen az arcvonásaik sokban megegyeztek.- Vezesd be ezeket az embereket a házamba! - szólt József hangosan felügyelőjéhez. - Vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ma velem ebédelnek. A felügyelő kiment, hogy teljesítse ura parancsait. A testvérek utána botorkáltak. Amikor már nem hallhatta őket senki, így szólt az egyikük:- A pénz miatt vezetnek minket ide, hogy aztán ránk támadjanak és rabszolgává tegyenek minket.- Szerintem még most meneküljünk el gyorsan - szólt egy másik. Ha rabszolgának akarnának minket, már eddig is elfoghattak volna - csitította őket Rúben. Próbálta bátorítani testvéreit, de maga is nagyon lelt. A ház kapujában érték utol a felügyelőt.- Uram, hadd mondjak valamit - szólt Rúben. - Jártunk mi már itt a múltkor is élelmet vásárolni. De amikor elérkeztünk éjszakai szállásunkra, és kinyitottuk a zsákjainkat, kitűnt, hogy mindegyikünk pénze ott volt a zsákjában. Ezt most mi visszahoztuk magunkkal. Nem tudjuk, ki tette oda a pénzünket.- Legyetek nyugodtak! - felelte mosolyogva a felügyelő - Istenetek, atyátok Istene adta azt a kincset zsákjaitokba. A ti pénzetek eljutott hozzám. A felügyelő ezzel otthagyta az elképedt testvéreket és nemsokára Simeonnal, a túszként otthagyottal tért vissza. A többiek nagyon örültek, hogy újra láthatják a rabot. A felügyelő ezután bevezette őket a házba, vizet hozatott, megmosatta a lábukat. Az állatokat a ház szolgái elvezették és megetették. A testvérek előkészítették azokat az ajándékokat, amiket hoztak magukkal. Tudták, hogy az ebédnél találkozni fognak azzal a titokzatos úrral, aki annyira feldúlta életüket. Valóban nemsokára megérkezett József is. Bátyjai elé tették ajándékaikat. Ő pedig apjukról faggatta őket.- Jól van-e öreg apátok, akiről beszéltetek nekem? A testvérek kicsit furcsállták, hogy ilyen személyes kérdéseket tesz fel nekik, de buzgón válaszolgattak.- Ez pedig a legkisebb testvéretek? - kérdezte József Benjáminra mutatva. Még mindig nem tudott meghatódás nélkül nézni rá, hiszen ő volt az egyetlen, akivel nem csak az apja, hanem szeretett édesanyja is közös volt. Végül nehezen így szólt:- Áldjon meg téged Isten és legyen kegyelmes hozzád! Hirtelen felállt és besietett egy félreeső ajtón. A könnyei most szabadon törtek 1. „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” 1 Kajafás, a főpap 2 Pilátus x Keresztelő János 2. „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem." 1 Ruth az anyósának 2 Jákob x Izsák Jákobnak 3. „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” 1 Lót Ábrahámnak 2 Pál apostol Efezusban x Góliát Dávidnak 4. „A kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” 1 Egy pogány asszony Jézusnak 2 Jézus Pilátusnak x Péter egy pogány asszonynak 5. „Ne zajongjatok, mert a lelke benne van.” 1 Pál egy gyógyítás közben 2 Jézus egy gyógyítás közben x Egy zsidó férfi Jézus igehirdetése közben 6. „Töltsétek meg a vedreket vízzel!” 1 Jeremiás egy nagy tűz alkalmával 2 Jézus a kánai menyegzőn x Pilátus, mert meg akarta mosni a kezét 7. „Áldott a te méhed gyümölcse.” 1 Mária Erzsébetnek 2 Erzsébet Máriának x Zakariás Erzsébetnek 8. „Fogj be és menj le, míg föl nem tartóztat az eső! ” I Illés Áháb királynak elő. Isten újra egymáshoz vezette a testvéreket. 2 Fülöp az etióp kincstárnoknak x Az ÚR Noénak 9. „Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!” 1 Mária mondta Lázár halálakor 2 Anániás mondta, amikor adakozott a gyülekezetnek x Jób mondta, amikor elveszett mindene 10. „Menjünk ki a mezőre!” 1 Kain mondta Ábelnek 2 Jákob mondta Józsefnek x Péter mondta Jézusnak 11. „Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot!” 1 Jeruzsálem védői 2 Bábel tornyának építői x Józsué 12. „Pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” 1 A bolond gazdag 2 A Sátán x Dávid király 13. „Édes bortóí részegedtek meg.” 1 Pál apostol mondta az ellenségeinek 2 A jeruzsálemi zsidók mondták pünkösdkor a tanítványokra x A farizeusok mondták Jézusra 13+1 „Mi az igazság?” 1 Pilátus Jézusnak 2 A gazdag ifjú Jézusnak x Jézus kérdezi a tanítványaitól A verseny három fordulóból áll: Ennek a fordulónak a beküldési határideje: 1991. november 20. A cím: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Az Evangélikus Élet szeptember 15-i számában megjelent és félbehagyott beszélgetést így folytatnám: Döbbentő volt mondatainak fásultsága, s mégis úgy éreztem: Ez a lány menekülni szeretne. Kipillantottam az ablakon - igen, a második megállónál le kell szállnom... kicsit közelebb hajoltam hozzá.- Nemsokára leszállók. Nem vetted rossz néven, hogy megszólítottalak? Nem is vártam a választ, folytattam:- Nincs kedved a jövő héten találkozni velem - mondjuk a Múzeumkertben? Megszületett és máris szavakban röppent a gondolatom. Lekókadt fejjel, rekedtesen felelt:- Időmből kitelik; mikor?- Csütörtökön négykor a lépcsőn fogok ülni és várlak. A peronról még visszaintettem - feleslegesen -, és a megállóból futólag láttam fejebúbján az ápolatlan kócos hajat. Valamivel négy előtt jött be a kapun. Bizonytalan, kissé riadt pillantással pásztázta a lépcsőket, de hamar észrevett a legfelsőn, a legszélén. Megszaporázta lépteit, a fokokat ugrálva vette, s kissé pihegve lehuppant mellém.- Itt vagyok. Árnyalatnyival könnyedébb volt a hangja; mintha fekete gondolatainak arcát is beárnyékoló sötétsége oldódott volna. Picit hallgattunk, majd én:- Emlékszel az utolsó mondataidra ott a villamoson?- Igen: imádkoztam, de hiába. (Úgy mondta, mint a régóta súlyos beteg, akinek az orvos gyógyszeres kúrát ír elő, és az első tablet-TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR Meglepő missziót tölt be Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Sárközy Gergely és Tihanyi Szilvia: a költészet, az érzelmek kihalásának jelenidejében adnak elő egy mélyen emocionális műsort, ráadásul 30- egynehány jiddis versből a mai Budapesten. Igaz, nagy hiányt pótol ez a produkció. Igazolják ezt az eddigi telt házak és a gyorsan fogyó lemezek. Az esteken is kapható a dalokból készült illusztris borítójú dupla-lemez. A dalok szövegét Kányádi Sándor fordította, így a magas színvonalú költőiség igazán alkalmas volt a megzenésítésre. A májusi bemutatón az est lényét növelte Kányádi Sándor személyes jelenléte. A műsor végén egy döbbenetes verset olvasott fel a költő. Az est és a lemez ismeretlen világba kalauzol el bennünket - az erdélyi jiddis folklór területére. Újszerű, hiszen Magyarországon először szólal meg ez a zenei réteg. (Jávori Ferenc Budapesti klezmerzenekara egy egészen más jiddis zenei réteget mutat be.) Gryllusék zenéje érzésem szerint inkább a népdalokhoz áll közel. S valójában ismerősen-ismeretlen számunkra : hisz a magyar népdalok, balladák panteizmusa itt is visszaköszön, mint például az egyik szerelmes vers végén: „ki takar be a hidegben Ielkölteni ki fog engem ta lenyelése után reménytelenül sóhajt - nem használt.)- Köszönöm, hogy eljöttél. Éppen erről szeretnék beszélgetni veled.- Te, amikor imádkoztál, szóltál valakihez, akit nem is ismersz. De Ő ismer téged és törődik veled. Arany János szobrát nézegette, s mintha nem is figyelt volna rám. Folytattam:- Mit gondolsz, csupán a véletlen játéka volt, hogy akkor, arra a kocsira léptem fel?, s ahelyett hogy a szép körúti házakat nézegettem volna - ahogy szoktam -, észrevettelek.- Nem gondolkoztam rajta. Inkább azon csodálkoztam, hogy te nem ültél el a közelemből, nem néztél olyan furcsán, mint mások, és még szóltál is hozzám.- Még jobban csodálkoznál - legalábbis eleinte ha tudnád, ha látnád mennyien vannak - te korodbeliek is -, akik ugyanúgy tettek volna adandó alkalommal.- Én miért nem találkoztam még ilyenekkel?- A fali kirakatkalickák gyér világításában, a tompaszürke aluljáró rohanó-nyüzsgő poshadt levegőjű világában azt hiszem, nem is lehet. Ő talán ezen, én azon gondolkoztam néhány percig - mindkettőnknek szüksége volt a csendre - hogyan tovább; úgy sajnáltam őt. Megszólaltam:- Szívesen elviszlek azok közé, akik már atyjuknak érzik Őt, akihez imádkoznak. Akik ismerik az Ő Fiát is. A Megváltóról gondolom hallottál? - lehet csak úgy: „Jézus Krisztus szupersztár”.- Közöttük olyanokkal is találkozhatsz, akik náladnál is mélyebb keserűségből, kilátástalanságból HATALOM a levelek betakarnak a madarak földalolnak”. (Kipp-kopp alszol-e című) A rokonság-érzéshez, helyenkénti magyaros hangzáshoz hozzájárul hangnemei a szi-fá-mi ereszkedés számtalan helyen. De hiszen erdélyi születésű zsidó folklórról van szó - nyilvánvaló a keveredés. A zsidó jellegű dalok, szokások, fordulatok persze Chagall festményeiből és főleg a Hegedűs a háztetőn fájdalmas élelmességéből oly kedvesek és ismerősek. S van bennük egy harmadik réteg - a daloknak helyenként határozottan oroszos-csasztuskás, illetve mélyen lírai jellege van. Egyszóval vegyes zenei anyagot mutatnak, reálisan tükrözvén a szétszóratásban élő zsidókat ért hatásokat. A gyűjtés egyébként nagyrészben máramarosi és magától Kányádi Sándortól származik. Az elhangzott 36 dallam végesvégig megrendítő s fájdalmas szépségű, legyen szó akár gyász-dalokról vagy az elementárisán előadott népi hunionjaikról: a rabbitáncoltató féktelen játékosságáról, melyet a ráadásnál az előadókkal énekelt-tapsolt a közönség. Vagy akár a Krumpli cimű dal humoráról, amellyel a szegénységet, egyformaságot varázsolták derűsen kedvessé. Elbűvölő altatók, gyermekdalok sokasága ringat el bennünket, ugyanakkor egy, a 2. világháborúban keletkezett, városégésről szóló dal, az „ég, testvérem ég” megrázó erejű. értek el a vigasztaló, reményt adó világosságba. Akik megtapasztalták az Isten szeretetét.- Akarod? Kis szünet után:- Megpróbálhatnám. Tétován hangzott, de szívemen valami bársonyos melegség futott át. Remény, hogy egy új élmény, egy eddig ismeretlen, tiszta levegőjű, napsugaras hangulatú környezet megnöveli benne az érdeklődést valami „más” iránt, mint amiben most fuldoklik. A legközelebbi ifjúsági összejövetelünkre akarom elvinni. * W. G. Örömmel olvastam ebben a beszélgetésben, hogy írója nem szakad el az adott helyzettől, nem állítja be magát „mártírnak", hanem ott, ahol le kell szállnia, valóban le is száll. Szintén jó, hogy nem egyből dobja „mélyvízbe" beszélgetőtársát, nem az ifjúsági körbe hívja először, hanem semleges helyen találkoztak. Talán lehetett volna többször is így tenni, esetleg egy kirándulásra, egy röpimeccsre vinni másodszorra, ahol az újonnan érkezett nem egy előre megbeszélt téma nehézségével találja magát szemben, mint pl. egy ifiórán; ahol van idő vele törődni, s nemcsak az beszélgetne vele, aki hozta. Viszont veszélyesnek tartom azt a mondatot, hogy ahol ö eddig élt, az aluljárók szürkeségében, nem találhatók keresztyének. Mert Mesterünk éppen nem elzárkózásra tanított, s mert esetleg azt érezheti a lány: „te oda való vagy, mi pedig..." Köszönöm a munkát, s kívánom, hogy minél többször gyakorolhassátok magatokat az effajta utcai beszélgetésekben. B. A. Nekem mégis az egész mögött a mély filozófiát sejtető dalok tetszenek a legjobb ban. Az egyik ilyen gyöngyszem az időt láttatja velünk döbbenetes érzékletességgel: „mit akar az óra nékem elmondani mit akarhat az ő sárga számlapjával és amikor nagyot kongat csak egy kigondolt szerkezet élettelen lelke sincsen üt akarva-akaratlan óránként előbbre biccen. ” Ez Kosztolányi vagy akár Szergej Jeszenyin XX. századi modern életérzésévelhalálrettenetével rokon. Ugyanilyen mélységű a humoros beszélgetés lovas és lova között arról, ki miért fogadja el a függőséget (ló gazdájától, lovas feleségétől!). Ez Csehov egyik filozofikus novelláját juttatja eszünkbe. Az előadók elsöprő lendülettel énekelték végig ezt a komoly nagy műsort, helyenként a két Gryllus-testvér szinte „kántori” hangon, keleties hajításokkal, átszellemült mélységgel. Nagy felfedezés Tihanyi Szilvia: tiszta szépségű hang, vonzó egyéniség. A kísérő Sárközy Gergely brilliánsan „színezi" a zenei anyagot szintetizátoron, viola da gambán és sok-sok „bűvös” hangszeren. A májusi két estét most újabb kettő követi. Remélhetően a bemutatót idéző felejthetetlen hangulattal. 1 Erdődi Gábor ÚJ JÁTÉK Miután a kísérletünk nem sikerült, most újabb játékba kezdünk. Természetesen a két magas pontszámot elért versenyzőnknek elküldjük a jutalmat. KI MONDTA? - TOTÓ - ELSŐ FORDULÓ ISKOLATÖRTÉNETI KAMARAKIÁLLÍTÁS A BUDAPESTI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBAN JIDDIS DALOK A VÁRSZÍNHÁZBAN Gryllus Dánielék estje november 11-én Szegő Miklós a kiállítás rendezője ismerteti a kiállítást Láttam magamat is az 1940-es érettségi tablón. Mit mondjak, nem volt egy nagy élmény. Mert, ha szép akkor sem voltam, mindenesetre szebb, üdébb és fiatalabb, mint most, több mint fél évszázad múltán. Akkor előttem a jövö. Most: mögöttem a múlt. És: hol vagytok ti, régi játszótársak. Afflavit deus et dissipati sunt. Szétszórattunk Ausztráliától Kanadáig, meghaltunk a Don kanyarban és Auschwitzban, meg a svájci havasokban és a székesfehérvári restiben. És a tanár urak? Már ők is az örökkévalóságból figyelnek bennünket, már azokat, akik még élünk. De az iskola még él. Pontosabban: poraiból élemedett Phoenix. Újra él! Tets7.ett hát Szegő Miklósnak, a Fasori Öregdiákok Baráti Köre társelnökének avatott vezetésével a gimnázium dísztermében rendezett iskolatörténeti kamarakiállitás, amelynek örvendetesen szép számú látogatója volt. Kiállítás: emlékezés a múltra, és útmutatás a jövendőnek. A gimnáziumot bemutatók sorában nem az első, de talán a legfontosabb. Mert az előzőkkel ellentétben itt a hangsúly a jövőn volt, azon, hogy a gimnázium milyen irányban haladjon. Természetesen a múltra alapozva. A fasori múlt több mint önmaga. A fasori múlt a magyar középfokú oktatás történetének egy kiemelt, önmagán túlmutató fejezete. Annak a múltnak, amelyet híres, mi több világhírű tanárok és növendékek hosszú sora fémjelez, s amelyet nagy erkölcsi és tudásbeli eredmények, sikerek koronáznak. A kiállított tárgyakat, elsősorban a fényképeket szemlélve, lehetetlen volt észre nem venni a tanárok arcán a méltóságot. S ezt látván, örülni annak, hogy bennünket, méltatlanokat, ilyen tanárok tanítottak, s egyúttal szomorkodni a mai oktatási állapotokon. S hány akadémikus volt e tanárok között? És hány - ne féljünk attól, hogy erős a kifejezés - tanár fogja a maiak közül ezeket az igényeket hasonló szinten megvalósítani? A kiállítást - mint írtuk volt - sokan látták. Nincs adatunk arról, hogy a mai oktatást irányítók közül hányán tekintették meg. Ha csak egy is - de reméljük, hogy azért ennél többen - talán hasznosítanak majd valamennyit a látottakból, a célból, hogy milyen legyen a remélhetőleg nem is olyan távoli jövőben a magyar társadalom növekvő igényeit kielégítő és a hagyományokat továbbvivő középiskolája. Bruckner József A kamarakiállítás részlete Fotók dr Peiiétdy Lászióné Az újszövetségi történet döntő fordulóin újra meg újra tanúi vagyunk, ahogyan Jézus - legtöbbször sikertelenül - megpróbálja megértetni követőivel a hatalom valódi természetét. Cselekedeteiből és szavaiból árad Isten hatalmának biztonsága és nyugalma („úgy tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók”); az emberi hatalomvágy csapdájába azonban még a kereszt agóniája sem tudja belekényszeríteni. Jézus nem naiv, a világ dolgairól mit sem tudó álmodozó, amikor tanítványainak az erőszakos hatalomról való önkéntes lemondást, a kényszer helyett a szeretet erejét ajánlja. Jézus ismeri a világot. „A királyok uralkodnak népeiken, és akik hatalmuk alá hajtják őket, jótevőiknek hívatják magukat. Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, ínint aki szolgál.” Jézus ismeri a világot, de ismeri Isten hatalmát is. A hatalom paradoxona és természetének félreértése a legnyilvánvalóbb és legfájdalmasabb módon az egyház életében mutatkozik meg. Az egyház mindig akkor vonatkoztatja önmagára a „nekem adatott minden hatalom” kijelentését, amikor elbizonytalanodik Isten erejét illetően, amikor nem elégszik meg Isten hatalmának elrejtettségével, s önmaga akarja az erő jeleit és csodáit produkálni. A hatalomvágy gyökere a félelem: ha magam nem gondoskodom az engem megillető helyről a 1yjlágbau,. Ul«n nem tart meg engem. S az így kicsikart hatalom új félelmet ébreszt, hiszen meg kell védelmezni az új hatalomra törőkkel szemben. Csak az mer ezen a játszmán kívül maradni, akit nem téveszt meg a látszat, aki tudja, hogy az erőtlenségben, kiszolgáltatottságban ott az erő, aki az elrothadó búzamagban ott tudja látni az új kalászt. „.. .Isten Fiának minden védtelensége s kegyelme is az ő napját,. Isten nyilvánvaló uralmát jelzi előre, amely itt még csak elkezdődött és csak rejtetten van jelen. Ott várakozik a világ hátsó ajtajánál, mint egy megvetett Lázár, akinek a ház gazdag ura nem engedi, hogy átlépje küszöbét. Isten nyilvánvaló uralma vár és remeg titokzatos hatalommal, mert műiden az övé. Már átszivárgón a ház eresztékein, s a remegés, mely mintha a feneketlen mélységből jönne, újra meg újra megreszketteti a ház oszlopait és homlokzatát. De a gazdag ember azt gondolja, az ő diadalmas lábának dobbantása teszi ezt. S drága szőnyegeket terít a padlóra, hogy a mélység morajlása ne zavarja többé.” (Thielicke) Cserháti Márta
