Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-11-10 / 45. szám

Evangélikus Élet 56. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1991. NOVEMBER 10. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 24. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft r\____j. 1:1___ r?l ___ A reménység erő. A világban annyi energia rejlik, amennyi reménység van benne. Hacsak néhány ember együttesen reménykedik, akkor olyan erő kezd hatni körülöttük, amelyet semmi sem tud elfojtani, és ez az erő kiárad másokra is. Albert Schweitzer ubm A TARTALOMBÓL MEGEMLÉKEZÉS DR. LESKÓ BÉLA SZOLGÁLATÁRÓL NEMESCSÓI KÖSZÖNTÉS HOGYAN IS VOLT? Mrs Margaret Taylor EGYHÁZUNK KEDVES VENDÉGE NEW YORKBÓL NewrYork bennszülöttjének nevezi magát kedves evangéli­kus testvérünk, aki az új Ame­rikai Evangélikus Lutheránus Egyház csereprogramja kereté­ben tartózkodott három hétig hazánkban. Energikus, egyhá­zát, metropolisát és hazáját na­gyon szerető, színes bőrű nő­testvérünk férje a Központi Kormányzatnál dolgozott, lá­nya, Joycer szociológus, a filo­zófia doktora, unokái egyike már befejezte a college-ot, a másik most jár oda, a harma­dik még középiskolás. Sokoldalú asszony Mrs Tay­lor. Mind gyülekezeti, mind közegyházi szinten tevékeny. Szinte nehéz felsorolni azokat a munkaterületeket, ahol szol­gálatot vállalt és végez. Az ele­mi, a középiskola és a college elvégzése után ápolónőiskolá­ba járt, később két tudomá­nyos fokozatot szerzett, sebész tanfolyamra járt, gyermekgyó­gyászati kiképzésben részesült, többféle tanfolyamon vett részt. Gyülekezetében és a Metropolis övezetben (New Yersey és New England is ide­tartozik, maga New York ha­zánk lakosságával azonos né­pességű város) - az evangélikus asszonyköröket irányítja, az új egyháztanácsának tagja, az egyházi zene, istentiszteleti és evangélizációs biztosságok tag­ja és a helyi Vörös Kereszt ön­kéntes dolgozója, a nevelés- és oktatásügyben is tevékenyke­dik. - Közegyházi szinten meg­említendő még: négy asszony­társával együtt koordinálták az új egyház női munkáját, részt vett 1987-ben 53 női munkás­képző oktatásában. Különös felelősséget érez a színes bőrű nők egyházi szolgálatáért (New Yorkban ma már nemcsak fe­keték, de kínaiak, japánok, ko­reaiak, latin-amerikai indiánok is találhatók evangélikus gyüle­kezetekben). A Béke és Igazsá­gosság Bizottságának aktív tagja, az új egyház New York Metropolis női egyházi munka igazgatói tanácsának tagja. Vendégünknek a Deák téri gyülekezet kistermében kérdé­seket tettem fel, és ő szívesen, kedvesen válaszolt: • Mi volt az oka, hogy úgy döntött: Magyarországra jön és látogatást tesz Magyarországi Evangélikus Egyházunkban ?- „Küldött vagyok itt, az AELE (Amerikai Evangélikus Lutheránus Egyház) képviselő­je, akit Chilstrom püspök jelölt ki, hogy visszaadjam a MEE küldöttének, Muntag Juditnak tavalyi látogatását. Szívesen jöttem, mert utamat hídépítés­nek tartom. Otthon New York Metropolisban is ezt a munkát végezzük sok irányban: asszo­nyok között a világvárosban, asszonykörök között egyhá­zunkon belül és ökumenikus viszonylatban, és most már tengerentúlon élő asszonyok között is. Tavalyi nagygyűlé­sünkön 25 országból jöttek hi­vatalos küldöttek.” • Annyi közegyházi és gyüle­kezeti, no meg társadalmi mun­ka mellett hogyan jut ideje csa­ládjára? Egyáltalán, mit szól­nak ehhez a sokoldalú tevékeny­séghez? „Férjemmel együtt ma már nyugdíjasok vagyunk, Ő is so­kat utazik. Inkább dicsérjük, mint korholjuk egymást. Lá­nyom vasárnapi iskolát vezet, unokáim mind aktív egyházi életet élnek - így az egész csalá­dom Isten szolgálatában áll. Nálunk ez a természetes a csa­ládban.” • Bemutatná néhány szóval az új evangélikus egyházat, ami három nagy egyháztest egyesü­léséből keletkezett? „Működik, igen most már a kezdeti nehézségek után funk­cionál ez az óriásivá lett egy­háztest, csaknem hatmillió tag­létszámmal. Voltak nézetelté­rések az istentiszteleti gyakor­lattal, az új énekeskönyvvel, személyi kérdésekkel, pénzügyi és szervezeti ügyekkel, de ma már összecsiszolódtunk, össze­szoktunk. Jó, hogy az asszo­nyok is vállaltak szolgálatot minden szinten, lelkészek és nem lelkészek egyaránt. Sze­rencsésnek tartom, hogy sike­rült találni egy semleges helyet központnak, ti. Chicagói (tehát nem New York, nem Minnea­polis, nem Philadelphia a köz­pont). Remélem még jobb is lesz holnap.” • A sok tevékenysége között mi áll legközelebb szívéhez? „Ápolónő vagyok és marad­tam, és asszony. Ápolónőként tanítok, hogy tudjanak mások is ápolni és segíteni - hiszen olyan sokan szorulnak erre és az asszonyokat szervezem, hogy ne csak segédmunkások, vagy tea- és kávéfőzők legye­nek az egyházban, hanem fele­lős missziói tudattal dolgozó munkások. Ma már a férfiak is megirigyeltek minket. Az el­múlt nyáron volt az új férfiszö­vetség első nagygyűlése az evangélikus egyházban...” • Van-e magyarországi láto­gatásáról már most kialakult véleménye? Más Budapest és más az or­szág többi része. Többször mondták nekem, hogy nem szeretik Budapestet, mert túl­ságosan sok ember él és közle­kedik itt. Én szeretem a sok­sok embert. Igazán a nyüzsgő embertömegben érzem otthon magam. - Különben a rabló­nak is beillő taxisofőr kivételé­vel (2000,- Ft-ot fizettetett ve­lem a repülőtérről a hotelig) csupa jó tapasztalatom van. Lá­togattam iskolát, szeretetintéz­­ményt (a gyógyíthatatlan beteg gyerekeket nem tudom feledni) kórházat és gyülekezeti házat, elvittek egyetemre, különböző összejövetelekre, laktam ottho­nokban és gyülekezeti házban, részt vettem kiránduláson, hangversenyen, maradandó emlékem a kis Evangélikus Múzeum. Talán kissé sok volt az eső, de erről senki sem tehet. Jó beszélgetések, szép énekek, gyönyörű kézimunkák mind hozzátartoznak egyházi külde­tésemhez. Püspök úr is nagyon barátságosan fogadott és a lel­készfeleségekkel mindenütt jó­ba lettem.” „Bátorítani szeretném a ma­gyar evangélikus asszonyokat, vegyenek részt a gyülekezeti munkában, ne hagyják magára papjukat: beteglátogatásban, szegények és öregek felkutatá­sában, mindent a missziói pa­rancs jegyében. Bármit vég­zünk, Jézus követségében já­runk. Remélem, lesz folytatása látogatásomnak és híd épül a két egyház között." Hafenscher Károly Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Egyhónapos vizsgaidő után, megvárva a katonai szolgálatot teljesítők leszerelését, október 4-én Teoló­giai Akadémiánk megtartotta tanévnyitó ünnepi ülé­sét. A tanévnyitó istentiszteleten dr. Harmati Béla, az Akadémia ez idei felügyelő püspöke szolgált igehirde­téssel, amelyben hangsúlyozta a tiszta evangéliumi hagyományhoz való ragaszkodás fontosságát a lel­készképzésben. A tanévnyitó ünnepi ülésen, amelyen egyházunk püspökein, vezetőin, esperesein, lelkészein, a gyüleke­zet tagjain, a hallgatók hozzátartozóin kívül a testvér­­egyházak és testvérakadémiák képviselői is részt vet­tek, dr. Muntag Andor ez idei dékán tartott rövid bevezető előadást a kezdődő tanév feladatairól és célkitűzéseiről. Ebben a tanévben a megszokottakon kívül sok új feladat vár a Teológiai Akadémiára. E feladatok jó elvégzése érdekében még alaposabban el kell mélyül­nünk a teológiai tanulmányokban. A sok új irányzat között a teológia feladata a tanítások helyes megkü­lönböztetése, ennek érdekében a minél alaposabb tu­dományos ismeretszerzés, Isten igéjében való elmélyü­lés. Hangsúly esik arra, hogy ez a feladat nem az emberek, hanem a tanítások megítélése. A lelkészi szol­gálatra készülőknek is meg kell tanulniuk Jézus szere­­tetével szeretni azokat az embereket - felnőtteket és gyermekeket -, akik közé Isten szolgálatra küld. Taná­roknak és hallgatóknak tusakodniuk kell azért, hogy az Evangélium igazságát mind jobban megismerjék, hogy a rájuk bízottakat hamis útra ne vezessék. Ebben az esztendőben kísérleti formában megindul a hittanárképzés, egyelőre budapesti tanárképzés egyetemi és főiskolai hallgatók részére. Ez a képzés a következő tanévben a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztériummal kötött megegyezés értelmében tovább bővül. Az eddigiekhez képest újabb segítséget kap az Aka­démia a teológiai előadások ellátására. Az egyháztör­téneti és egyházjogi tanszéken ebben a tanévben dr. Szigeti Jenő és dr. Boleratzky Lóránt professzor, valamint Keveházi László espereslelkész tart előadá­sokat, a Fasori Gimnáziummal való megegyezés alap­ján Csepregi Zoltán tanár tart görög nyelvi órákat, az újszövetségi tanszéken pedig Brebovszky Éva segédlel­kész is kapott tanársegédi megbízatást. A sok régi és új feladat, az átalakulóban levő tan­terv miatt a hallgatók ebben az évben külön köny­vecskét kaptak a tanulmányi és vizsgarend ez évi szabályozásáról. Néhány hallgató engedélyt kapott arra, hogy előadásokat hallgathasson és vizsgázhas­son az ELTE Bölcsészettudományi Karán is. Ebben a tanévben az újonnan felvettekkel együtt 114 hallgatója van az Akadémiának (77 férfi, 37 nő). Két elsőéves hallgató, elsősorban nyelvtanulás céljá­ból külföldön tölti a tanévet, Krámer György III. éves hallgató pedig ösztöndíjas hallgatóként a Bécsi Egye­tem Protestáns Teológiai Fakultásán tanul. Érdemes egy pillantást vetni a hallgatók évfolyamonkénti meg­oszlására is: I. év 30, II. év 32, III. év 25, IV. év 9, V. év 15. A tanévnyitón az újonnan felvett hallgatókat ünne­pélyes fogadalomtétel után iktatta be a dékán a hall­gatók sorába. Hadd álljon itt a névsor: Andorka Eszter (Budapest), Bátovszky Gábor (Bu­­dapest-Cinkota), Beke Mátyás (Szeged), Bencs Zsu­zsanna (Budapest), Bolla Zsuzsanna (Kazincbarcika), Cseh Mónika (Belecska), Csiernik Éva (Gödöllő), Fe­re ne zy Andrea (Adorjánháza), FischI Vilmos (Aszód), Haga Éva (Barcs), Joób Máté Árpád (Debrecen), Ke­lemen Péter (Budapest), Kőháti Éva Dorottya (Buda­pest), Lábossá György (Tatabánya), Lázár Zsolt (Orosháza), Loós Zsuzsanna (Zalaegerszeg), Mészá­ros Csongor (USA), Hepp Éva Katalin (Dunaharaszti), Rados Richárd (Budapest), Selmeczi Lajos (Tata), Skorka Katalin (Kondoros), Stermeczky András (Szé­kesfehérvár), Szabados Regina (Tolna), Szabó János (Zsáka), Szmolár Attila (Nyíregyháza), Tubán József (Mosonmagyaróvár), Solymár Péter (Sárvár), és a két hittanárszakos Béndek Katalin (Budapest), Zászka­­liczky Eszter (Budapest). Az Akadémia, megköszönve gyülekezeteink eddigi segítségét és támogatását. Isten segítségében bízva kéri mindenkinek imádságát az új tanév munkájára.-ma TETTEKKEL DICSÉRNI AZ URAT! Finn testvérgyülekezet Sopronban Vannak testvéri kapcsolatok, melyek utolérhetetlen szóárada­tokkal merítik ki szeretetüket. Még talán azt is el tudják hitetni ideig-óráig, az ilyen kapcsolatban állók az éhezővel, hogy nem éhes; a szomjazóval, hogy nem szom­jas. .. De az igaz testvér nem feled­tetni akarja az éhséget és ínséget, hanem egyhíteni. Ilyen testvér a finn seinäjoki gyülekezet. Nem szavakkal hanem tettekkel kezdett a testvériség ki­építéséhez. Még mielőtt látta a sop­roni hittestvéreket, már segített. Több évvel ezelőtt, amikor temp­lomunk veszélyes állapotba került, testvérkezet nyújtott. Most pedig a toronyfelújításhoz megküldte a több millió forintot érő állványza­tot. Ugyanis a torony málladozó kövei veszélyeztetik a torony álla­potát és a mellette közlekedőket. Amit az állvánnyal adományoztak finn testvéreink, a bővülő szeretet­nek is bizonysága. Mert azt orszá­gos egyházunknak szánták. A használat elsőbbsége a soproni testvérgyülekezeté, de ezután min­den építkező, templomát, épületeit tatarozó gyülekezet igénybe veheti hazai egyházunkban. Ez azt jelen­ti, hogy a felállványozott templo­munk tornyát (az állványozás munkái 1 millió 200 ezerbe kerül­tek, saját anyagi adomány-forrás­ból) - mielőbb rendbe kellene hoz­ni, hogy az állványt más gyüleke­zet is igénybe vehesse. Ugyanis 1-2 év „üresjárat” több veszteséget je­lentene, mint amit az első költség­­vetés összkiadásként feltüntet. Bi­zonyos, hogy a soproni gyülekezet, mint eddig a templomrenoválás során, most is meghozza áldoza­tát. De ez a mostani ismét megha­ladja erőnket. Azt is tapasztalni fogjuk, hogy külföldi testvérek mellénk állnak. Bízunk abban, hogy lesznek hazai gyülekezeteink­ben is, akik támogatásukkal ismét megosztják velünk gondjainkat. Számíthatnak arra, hogy finn test­vérgyülekezetünk állvány-adomá­nya segíti renoválási munkáikat. Lehetőség lesz, hogy több gyüleke­zet egyszerre is használatba vehet belőle, mert 52 méter magas és szé­les tornyunkat öleli most át a nagy állvány-erdő. Finn testvéreink tettekkel szere­tik a magyar evangélikus testvére­ket. Ezzel is dicsérik az Urat. De jó, ha ezt személyes találkozások­kal lehet erősíteni. Nyáron közel 30 tagú csoport volt Seinäjokiban és-élvezte a testvérszeretet túlára­­dását. Október közepén pár napra ők jöttek hozzánk magasztalni az Istent igehirdetési és énekkari szol­gálattal. A 45 tagú csoport kéthar­mada az énekkar tagjait képezte. A vasárnap délelőtti istentisztele­ten Pelto-Piri Jussi lelkész hirdette az igét a 34. Zsoltár 4-6 versei alapján. Örömmel hozta a testvér­­gyülekezet köszöntését és a zsoltá­­ros felhívását a félelemből kimentő Úr dicséretére: Dicsőítsétek velem az Urat és magasztaljuk együtt az ő nevét. Kőrös László frappáns tolmácsolása mellett a szépszámú gyermekközösség finn és magyar énekszolgálata gazdagította az ün­nepi alkalmat. Köszönthettük Leo Norja gyülekezeti felügyelőt és Keijo Sulkko gazdasági igazgatót, akik a testvéri kapccsolatok kiépí­tésében eddig kimagasló szolgála­tot végeztek. Köztünk volt Miko Haltala diakónus, aki vezette a sei­näjoki buszt. Az esti hangversenyen Jako Pertula kántor vezényelte az énekkart, melynek tagjai átéléssel énekeltek müveket Erkki Melartin­­től Jean Sibeliuson át Edvard Inki­­nenig bezáróan. Átélhettük annak örömét és valóságát, hogy a két so­kat szenvedett kicsiny rokonnép - ha sokak által megkérdőjelezett is a vérszerinti kapcsolat közelsége - énekkincsükben tükröződő lelkivi­lága és hitélménye áldott forrásból, a közös Krisztus-hitből táplálko­zik. Finn testvéreink hideg tájról jöt­tek, de a szeretet melegét hozták. Nem csupán érzésekkel, hanem tettekkel. Nemcsak a testvérgyüle­­kezetet akarják megsegíteni, ha­nem hazai egyházunk sok-sok gyü­lekezetét. Ezért küldték az áll­ványt, jötték közénk énekszóval... A testvéri közelség megtapasztalá­sa nyitogatja a jövőt. De idekíván­kozik a finn lelkésztestvér igehirde­tésének utolsó mondata: „A jövő fényes, mert az Úr közel! Akik Rá figyelnek, sugároznak az öröm­től.” Köszönjük Urunknak az örömnek ezt a hosszú sugarát, mellyel megajándékozott határo­kon át! Szimon János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents