Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-10-13 / 41. szám

A FOGOLYBÓL FŐÚR LESZ A fáraónak tetszett az a megoldás, amit József az álmairól mondott. Látta azt is, hogy nem csupán álom­fejtővei van dolga, hanem olyan em­berrel, aki Istene ajándékaként nagy bölcsességgel tud tanácsokat adni. Elhatározta, hogy bőségesen megjutalmazza. A trónteremben nagy csönd volt. Az emberek elámultak József bölcsességén. A csendet a fáraó szava törte meg:- Találhatunk-eehhezhasonlóan bölcs embert, akiben ilyen jól látszik az, hogy Isten lelke által szól ? József felé fordulva így szólt:- Miután Isten mindezt neked . adta tudtul, nincs hozzád hasonló és bölcs ember. Te leszel házam gondviselője, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. József azt sem tudta biztosan, hogy ébren van-e. A fáraó felállt, lehúzta a kezéről a hatalom egyik fontos jelét, a pecsétgyűrűjét és Jó­zsef kezére húzta. Intett a szolgák­nak, akik csodaszép ruhát hoztak elő. Józsefre adták, majd egy nagy aranyláncot akasztottak a nyaká­ba. A teremben levők mind lebo­rultak József előtt. Senki nem gon­dolta, hogy az, akit fogolyként hoztak be, ilyen hatalmas úrként fog kimenni innen. A fáraó kocsira szállt és a máso­dik legpompásabb kocsijára Józse­fet ültette. így haladtak végig a városon. A szolgák és a katonák, akik előttük lovagoltak, hangosan kiáltozták:- Térdre! Térdre! Itt jön Egyip­tom felügyelője! Az emberek térdet hajtottak, de senki nem ismerte ezt a fiatal férfit, akit a fáraó ilyen magas tisztségre emelt. A fáraó megtiszteltetésképpen egyiptomi nevet adott Józsefnek. Ezzel akarta véglegessé tenni azt, hogy József már az ország polgára. A megtiszteltetések sora után a komoly munka időszaka követke­zett. József most mutathatta meg igazán azt, hogy valóban tehetséges vezető tud lenni. A bőség hét esz­tendeje alatt hatalmas raktárakat építtetett. Ott halmozták fel az adó­ból bejövő termést. Bár az ország népe nem nagyon örült, hogy a fölösleg egy részét be kell fizetni, mégis el tudták viselni, hiszen hét éven keresztül bőven termett a föld. József is meggazdagodott. Meg­nősült és fiai születtek. Manassé és Efraim, a két fiú feledtették vele a nyomorúság éveit. Aztán elérkezett a szűk eszten­dők ideje is. A föld száraz volt, a forró nap kiégette a legigénytele­­ncbb növényt is. A nép a fáraóhoz kiáltott. A fáraó pedig Józsefhez irányította az éhezőket. József megnyitotta a magtárakat és árul­ni kezdte a tartalékolt gabonát. A fáraó kincstára hatalmasan meggazdagodott, de az éhezés is megszűnt. József pedig erősen tar­totta a kezében az ország felügye­letét. A környező országokban nem készültek az éhínségre. így a nehéz napokban híre ment, hogy Egyip­tomban még mindig van élelem. Kezdtek elindulni az éhezők Egyiptom felé. Egy napon József testvérei is elindultak, hogy gabo­nát vásároljanak Egyiptom föld­jén. Nem tudták, hogy tesvérükkel találkoznak ott, aki a nehéz évek után főúr lett a fáraó udvarában. KÍSÉRLET LEHET-E ILYET JÁTSZANI EGY ÚJSÁGON KERESZTÜL? Választottam az Újszövetségből egy mondatot. Kijelöltem öt szavát. Az a kérdés, ki tudjátok-e találni? Az öt szóhoz segítő szavakat mondok. Mire gondolsz, ha azt mondom: SÍP? Ez a mondat első szava. Persze nem a síp, hanem, amire gondolsz, ha azt mondom: síp. A gondolt szó egy fő­név. A második szóhoz a segítség ez: LEJTÉS. A harmadik szó segítő sza­va: BÖGETŐ. írd meg nekem, mire gondolsz. Ma a negyedik szóhoz ér­keztünk. A segítő szó: DALOLÁS. Bevallom, ez nagyon könnyű. Ha az első szóra nem írtál semmit, akkor kezdd el ott, ahol tudod. Nem lénye­ges, hogy jó választ adj egyből, de fontos, hogy amire gondolsz, azt megírd. Aztán majd kapsz újabb se­gítséget. A határidőt is kitoljuk egy kicsit. Elég a következő hétfőig postára ad­nod. Aki tudja már a mondatot - amit nem gondolok -, megírhatja azt is. Sok pontot lehet érte kapni. Hajrá! A címem: Koczor Tamás 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. SODRÁSBAN Találkozás, ismerkedés, közösség, áhítat, bünbánat, könnyek, szabadulás, megtérés, megújulás, határtalan öröm, éneklés, körtánc, játék, alkotás, tanulás, figye­lem, sport, humor, kacagás, sodrás, természetjárás. Ez mind egy héten. Tömény élet. Feledhetetlen, meg­határozó benyomások, élmények, tapasztalatok. Ezen a nyáron ezt hat ifjúsági táborban élhettem át (ebből öt vezetőképző). Életem legértékesebb napjai­vá lettek. Néhány sorban lehetetlen érzékeltetni mind­ezt. Mégis néhány információt hadd írjak le. Harmadik éve folyik a KIÉ által szervezett ifjúsági vezetőképzés. Idén már csak magyarországi helyeken és egy kivétellel hazai előadókkal. Az első tíznapos alkalom a berekfürdői Megbékélés Házában volt. Há­rom szinten, három csoportban folyt a tanulás. A nyolcvan fiatalból ötvenen Kárpátaljáról és Erdély­ből jöttek. Nagy igény volt a lelki együttlétekre: ima­közösségek, beszélgetések, áhítatok. Harmadik na­pon, érezve a szükségét - megszakítva a programot evangélizációs alkalmat tartottunk. Isten jelenléte és hatalmas munkája nyilvánvalóvá vált előttünk. A Szentlélek sodrásába kerültünk. Többen átadták életüket Istennek, és talán mindnyájan megújulhat­tunk. Minden este áhítatra mentünk át a családias berekfürdői templomba. Feledhetetlen az az éjszaka is, amikor különböző országokban élő magyarok együtt könyörögtünk Jugoszláviáért. Napközben - de különösen este - végigjárva a tábort, mindig találkoz­tam imádkozó, beszélgető, éneklő csoportokkal. Es­ténként a hazai kcresztyénség egy-egy „nagy öregje” tartott fórumot. Nagy alkalom volt, amikor Dobos Károly, volt KIE-titkár, nyolcvankét éves református lelkész, több évtizedes szünet után, újra KIE-tábor­­ban szolgálhatott fiataloknak. A másfél órás előadást szűnni nem akaró tapssal köszöntük meg. Hála legyen Istennek ezért a tanfolyamért! A piliscsabai evangélikus „BÉTHEL” missziós ott­honban két tanfolyam volt. Az egyik csoport már harmadik éve vesz részt a vezetőképzésben. Ók az idei „végzősök”. A következő tárgyak voltak az idén: bibliaismeret, Jézus élete, bibliai tanítás (dogmatika), etika, pszicho­lógia, lelkigondozás, az ifjúsági munka célja, kézmű­vesség, ének, játék, tánc, csoportvezetés, áhítattartás, üdvterv, hitmélyítés, egyháztörténet, kirándulásszer­vezés, elsősegély, az igehirdetés formái, programfor­mák, kapcsolattartás a különböző szervezetekkel, az ifjúság lehetséges koncepciói, adminisztráció, diakó­­nia, ökumenika, pénzügyek, segédanyagok, biblia­munka. Természetesen mindez nem egy tanfolyamon, hanem három szinten. Sopronban az Evangélikus Vendégház adott otthont két tanfolyamnak. Ezúton is köszönjük a tulajdonosnak, a győri Szeretetotthon­nak, hogy főidényben, jóval áron alul két hétre a fiataloknak adták át ezt a gyönyörű épületet és par­kot. Sopront sem feledjük többé, ahol szintéh^iiagy’ események történtek. Az első hét vég<^fe#jié]i4ftyap,, felvetették, hogy az utolsó szabad délutánon vigyük ki az evangéliumot a város főterére. Utcamisszió? Kell ezt csinálnunk? Nem csupán lelkesedés vagy „szent erőszak"? A döntő lökést az a felismerés adta, hogy nem egyszerűen mi vonulunk ki az utcára, kérve Jézust, hogy jöjjön velünk, hanem Ö már régen kinn van. Jézust az evangéliumi tudósításokban is túlnyomó­­részt az utcán, kikötőben, erdőn, mezőn, otthonok­ban találjuk. Ez ma is így van! Ezért úgy éreztük, mi csak Jézus után megyünk. Mégis féltünk. Ráadásul, mielőtt a térre értünk volna, elkapott minket a zápor. Beestünk egy templomba. Többeket, ebben a bizony­talanságban, tehetetlenségben tanított az Úr az Ő követésére. Húsz perc múlva elállt az eső. Dobogó szívvel kezdtük szolgálatunkat. Egyszer csak elindult valami. Jöttek az emberek, különböző nemzetiségűek, Az evangélikus vendéghftz adott otthont annak a negyven fiatalnak, akik a Keresztény Ifjúsági Egyesü­let által szervezett Keresztény Ifjúsági Vezetőképző táborban vettek részt városunkban. A táborban, mely ökumenikus jellegű volt. 15 és 25 év közötti fiatalok tanulták a közösségszervezést, programjukban az énektanítás, a kézművesség és blblialsmeret egy­aránt szerepelt. A harmadízben szervezett táborba az ország különböző településeiről jöttek fiatalok. Ké­pünkön, mely szombaton a Fő téren készült, zenés, táncos programjuk látható. vallásosak és vallástalanok. Áradt az ének, szóltak az igék, időnként nagy kört alkotva zsidó körtáncot jár­tunk. Sokan beálltak. Például anarchista fiatalok, ki­csiny gyerekek, szülök és mások. Sokan akartak be­szélgetni. Egy fiú aztán minden nap bejött következő heti tanfolyamunkra. Egy esküvői menet épp ott jött el, őket is köszöntöttük és áldást kértünk a számukra. Nagy örömmel fogadták. A tér másik oldalán gyer­mekekkel kezdtünk el énekelni. Sodrás. Isten Lelké­nek, szeretetének sodrása. Mennyire bezárkózunk mi, vallásos emberek, és elzárjuk a megcsontosodott szo­kásrendszerünkkel az evangéliumot, a jó hírt, hogy Isten elérhetővé vált MINDEN ember számára, hogy Jézus ott van az élet minden területén, hogy Isten országa nem elvont, életidegen néhány órás vallásos­ság, hanem élet és valóság! Nem az utcamisszió a lényeg, hanem ennek a tág ölelésü szeretetnek a meg­élése. Isten sok mindenre megtanított minket ezen a nyáron. Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk, de vele együtt bizony sokat. Szeretete unszolására elin­dulni, talán félve, de mégis vele, és csodák sorát élhet­jük át. Láttam az Urat! Szeverényi János AMIKOR BETEGEK VAGYUNK Csodálatos vagy. Istenem, mert szeretsz mindenkit. Nincs kedvemre, hogy ágyban kell maradnom, de amikor veled beszélek, tudom, hogy szeretsz engem, és ez nagyszerű. Vannak gyerekek, akik soha nem kelhetnek fel az ágyból és nem is látogatja meg őket senki. Szeresd és gyámolitsd őket is. Nagyon nehéz mindenkit szeretni. Nekem legalábbis nem sikerül. Előtted azonban nincs akadály. Taníts engem erre a szeretetre most, hogy beteg vagyok és másokra is van időm gondolni. Pál apostoli zsoltárok, citerára Gryllus Dániel neve fogalom mindazok számára, akik - korosztálytól függetlenül - kedvelik a Kalá­ka együttes zenéjét. Gyermekműsoraik, versfeldol­gozásaik, bellehemesük vagy népzenei előadásaik méltán népszerűek a legszélesebb körben. Az együttes vezetőjének Pál apostolról irt önálló mű­sora, amely lemez és kazetta formájában is megje­lent. sokak számára mégis meglepetést keltett. Egy szakállas férfiú, izig-vérig mai magyar művész, ki­áll citerája mögé templomban vagy pódiumon, és Pál apostol szavait énekli. Erről a szokatlan vállal­kozásról beszélgetek Gryllus Dániellel. Az interjú színhelye is jellemző: Balatonszárszón, az evangélikus fiatalok konferenciáján va­gyunk, amelyen nem egyszerűen vendégként lépett fel, hanem a tábor résztvevője volt néhány napig. A közös igehallgatások. játékok, éneklések után aztán itt is megszó­laltatta az apostolt, a résztvevő fiatalok nagy örömére.- Milyen előzménye van Pál apostol­ról szóló műsorodnak ?- Olyan családban nőttem fel, ahol sokat énekeltünk együtt cs hallgattunk zenét. A templomi és zeneakadémiai koncertek mellett mindig fontos volt számunkra az otthoni munka. A zenei általánosban többek között Fasang Éva néni volt az énektanárom. Hang­szeren is ott kezdtem játszani: zongo­rán és klarinéton. Gimnazista korom­ban és az egyetemi évek elején a Luthe­­rániában énekeltem. Mivel vonzott a reneszánsz muzsika, régi zenei együt­tesben játszottam. 1969-ben pedig megalakítottam a Kaláka együttest, amellyel azóta is járjuk az országot és a világot. Ez a mostani nem az első szólólemezem, hiszen a 80-as években A teljesség felé címmel jelent meg egy válogatásom Weöres Sándor verseiből. Tavaly pedig egy dupla lemezt adtam ki a Kányádi Sándor által fordított jid­dis népdalokból. Ez után a közép-euró­pai folklór után Pál apostolhoz inkább mediterrán zenét választottam. A zsi­dós-görögös kezdet után a dalok mind közelebb kerülnek az európai zsoltá­rokhoz, s a legvégén a zárás népénekbe torkollik.- Miért éppen Pál apostolt választot­tad új műved alapjául?- Megragadott a páli levelek üzene­te, a szöveg gondolati vonzása. Ebben sokat segített Cseri Kálmánnak Pálról szóló könyvének elolvasása is. Mivel én a zenéhez értek inkább, a versek írójaként olyan valakit kerestem, aki hü marad a páli gondolatokhoz, nem akar erőszakoltan elébe kerülni azok­nak. Elmentem ezért Sumonyi Zoltán­hoz, akinek jól ismertem Bartók ameri­kai leveleiről írt verseskötetét. Gondol­tam, hátha érdeklik a páli levelek is legnagyobb meglepetésemre előhúzott a fiókjából egy verset, amelyet Pál apostol levelei alapján írt, az apostoli zsinatról, jelentős politikai aktualitás­sal.- Hogyan készültek az egyes dara­bok?- Kalákás munkáimban megszok­tam, hogy előbb megvan már a vers, s arra írok zenét. Zoli a Károlyi-Biblia nyelvezetére rímelő régi magyar vers­formákat idézett fel, Balassira, Tinódi­ra emlékeztetve. Amikor egy-egy versre zenét írtam, éreztem, hogy őrá is hat­nak a dalok. Mindjobban idomultunk egymáshoz, én a költői világhoz, ő a zenéhez. A leveleket nem zártuk le, csak a mü legvégén hangzik el az „ámen”. Az egésznek fokozatosan ala­kult ki az íve, benne Pál apostol szemé­lyes drámájával. Közben pedig szinte naptárszcrüen kimutatható az egyes darabokban a tavalyi év gazdasági és politikai átalakulásának egy-egy állo­mása. Ez a politikai aktualitás azonban idővel lekopik, a levelek igazi üzenete azonban időtlenül megmarad.- Hogyan gondoltátok a kész művei előadni?- Eredetileg inkább csak lemezfelvé­telre gondoltunk, nem voltunk bizto­sak benne, hogy közönség előtt, élőben is megszólaltatható ez. Mivel a Kalá­kában ritkábban énekelek, felmerült kezdetben, hogy most se én énekeljem, ám később ezt már el sem tudtam kép­zelni, annyira magamra húztam Pál apostol köpenyét. Az első nyilvános előadásra a kőbányai evangélikus gyü­lekezetben került sor: az az este rám is és a mü további sorsára is döntő hatás­sal volt. Azóta vagy tucatszor előad­tam, s immár nem is mindig a „beava­tottak" körében. Gyülekezeti szolgála­tok mellett énekeltem a református vi­lágtalálkozón, a katolikus Regnum Marianum közösség táborában, vagy egyetemi klubban. Itt Szárszón pedig valóban csodálatosan fogták a fiatalok a darabot, a lelkünk összeért.- Miben látod Pál mai aktualitását?- A mai ingoványon szilárd talajt keresnek az emberek. A mai keresz­­tyénség újjászerveződő periódusban van, s közvélcménykutatások is mutat­ják az egyház iránti élénk érdeklődést. Az emberek bíznak az egyházban. Pál mindennek a kezdetét, a szervezés munkáját jelképezi, akinek személyén döntően múlt, hogy a kcresztyénség nem maradt jámbor halászok szektája, hanem az akkor művelt világ számára is érvényesnek bizonyult. A páli életmű ezért mint irodalom, mint filozófia és mint erkölcs egyaránt aktuális.- Melyik páli levél áll hozzád a legkö­zelebb ?- Szívbemarkoló hangütést érzek a második Thesszalonikai levélben és a Filemonhoz írottban. Nagyon megsze­­retlem a pásztorleveleket is, amelyek zenei váltásra is módot adtak: az első Timótcus-, és a Titus-levélben már nem a zsidós-arabos jelleg dominál, hanem a balkános, ezért azok már hozzánk, magyarokhoz is közelebb állnak. Az utolsó zsoltár számomra is megélt emelkedettségére a már említett első nyilvános előadáson éreztem rá. És so­kan persze a Szeretet himnuszát hall­gatják a legszívesebben. Magam nagyon szeretem még a Ró­mai levél higgadt nyugodtságát is. Egy­szóval nem nagyon tudok választani. Az 1 Korintus 3 alapján, a pártoskodás oktalanságáról írt számot is fontosnak érzem. Ez nem a többpártrQndszcr kri­tikája, hanem figyelmeztetés arra, hogy nem szabad lélekben osztódnunk. Ba­rátságok, családok, egyházak nem kell, hogy széthasadjanak pártállás miatt. Ma ugyanis ennek vagyunk a tanúi.- Végül egészen személyesen hadd kérdezzem meg: saját hited szempont iá­Méltó emlék evangélikus nagyjainknak Ez év szeptemberében emléktábla került egy gellérthegyi villa falára. A 150 évvel ezelőtt született Schulek Frigyes műegye­temi tanárnak és vejének, a 65 éve elhunyt Krompecher Ödön patológusnak közös emléktábláját 21-én, szombaton leplezte le az utóbbi fia: Korompay Andor ny. építő­mérnök. Sajnos, az egész gondolat elindí­tó/ mit jelent számodra ez a Pál apostol lemez ?- A templomi légkör kiskorom óta természetes volt számomra. Kezdve onnan, hogy anyai nagyapám keresz­telt, mindig azt érzem, hogy karnyúj­tásnyira van tőlem az Isten. Kiskorom­ban hittanra jártam, a Deák téren Ké­kén András és Hafenscher Károly kon­firmált, lányomat is Kékén András ke­resztelte. Mégsem akartam azonosulni Pállal, mert őt sokkal illusztratívcbb­­nek hittem. De kiderült, hogy képtelen vagyok levetni az ő köpenyét. Nem színészként azonosulok a szereppel, hanem belülről élem át Pál küldetését, s ezt biztos a befogadó is érzi. Örülök, hogy olyan dolgot énekelhetek, ami megegyezik hitemmel, meggyőződé­semmel. Szeretném, ha ez a munka mi­nél többekhez eljutna: ezért hívtam se­gítségül az egyházi terjesztőket is.- Közönöm a beszélgetést. Fabiny Tamás (A lemez is a kazetta kapható a Sajtóosztályon. Konccrtszcrvczés ügyiben információ: 1539 Budapest, Pf. 655. A Pál apostol című mű 1991. november 7-in a Zcncakadímián kerül bemutatásra.) tója, a legidősebb testvér dr. Korompay György építész és műegyetemi tanár már nem érhette meg ezt az ünnepet, mert au­gusztus 30-án váratlan hirtelenséggel, 87 életévében hazahívta teremtő Istene. A családias jellegű ünnepélynek értékét és méltóságát nagyban emelte a két elő­adó: Finta József főépítész, az MTA levele­ző tagja, aki SCHULEK FRIGYES (1841-1919) építészeti és tudományos, valamint oktató munkáját szakavatottan és belső átéléssel ismertette. Hiszen a buda­vári Mátyás-templom neogótikus külseje lényegében Schulek-alkotás a Halászbás­tyával egyetemben a sok-sok elkészült, vagy csak megálmodott épületterv között. Jelűnek Harry professzor pedig KROMPECHER ÖDÖN (1870-1926) te­vékenységét és egyéniségét mutatta be. Azt a tudóst, aki mellékesen ornitológiával is foglalkozva, világhírnévre tett szert a rák­kutatás terén elért eredményeivel. Úgyannyira, hogy az egyik rákfajtát nevé­vel jegyzik mindmáig, aki cipszer-szárma­­zása ellenére mindig magyarnak vallotta magát. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is. Méltó volna arra, hogy róla egy utcát nevezzenek el fővárosunk­ban! Azok, akik ott lehettünk ezen a benső­séges, meleg hangulatú ünnepségen, jóleső érzéssel állapíthattuk meg, hogy evangéli­kus egyházunk nemcsak a régmúltban szolgálta kiemelkedő alakjaival a művésze­tet és tudományt, s velük az egész emberi­séget, hanem századunk is magáénak tud­hat evangélikus művészeket és tudósokat egyaránt. Bcncze Imre *

Next

/
Thumbnails
Contents