Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-10-13 / 41. szám

MAGYAR PROTESTÁNS LÁTOMÁSOK EUROPAROL Negyedik közös teológiai konferenciáját tartotta a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat (NyEMRLSZ) és a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége (KÉ­­MELM) a dél-svédországi Lundban szeptember 10- töl 13-ig. A Svéd Evangélikus Egyház látta vendégül a konferenciát, melyen 14 országból 59 résztvevő gyűlt össze. Először vett részt a Kárpát-medence ma­gyar reformátussága is a Délvidék kivételével és az egyházi sajtó képviselői: az anyaországból a Refor­mátusok Lapja, az Evangélikus Élet valamint a Hitel, az erdélyi Harangszó és a Felebarát c. lapok szerkesz­tői vagy munkatársai. A vendéglátó egyház nevében Per-Olof Ahrén lundi püspök köszöntötte a konferen­ciát a Szent Péter templomban a megnyitó istentiszte­let alkalmával. Ez a templom volt a négynapos konfe­rencia színhelye is. Egy estén Malmőbe látogattunk át. ahol gyülekezeti találkozó volt, másik estén a lundi székesegyházban orgonahangversenyen vettünk részt, amikor is Gárdonyi Zsolt - néhai dr. Gárdonyi Zoltán, ismert magyar egyházi zenész fia - adott orgonahang­versenyt. A konferencia kereste vízióit a jövendő Európáról. Ma még a vajúdás és változás állapota jellemző konti­nensünkre. Van-e valamilyen felelőssége a magyar protestantizmusnak akár a hazában, akár az európai szétszórtságban? A felelősség megfogalmazásában el­ső tényezőként a szórványsors gondja merült fel. Szór­ványban a Kárpát-medencében és a nyugat-európai országok területén, mindenütt van ennek áldásos és nyomasztó hatása. Laborczi Géza nyíregyházi lelké­szünk előadása nyomán alakult ki a katasztrófa-látók és a reménységben élők víziója közepette a feladat és a felelősség: tovább kell építeni a kapcsolatokat, na­gyon fontos az egymás megismerése és azon kell len­nünk, hogy minél több hiteles információt adjunk és kapjunk. Tökéczki László, az ELTE docense a ma­gyar európaiságot a múltban meghatározó türelem forrásairól és akadályairól szólva, figyelemre méltó keresztmetszetet adott történelmünk főbb korszakai­ról. Dr. Vajra Vilmos a lundi egyetem ny. professzora a századunk közepén kialakult teológiai eszmélkedés­­ről, Nygrén svéd professzor agapé-teológiájáról adott ismertetést. Ennek a teológiának hatása volt a skandi­náv egyházakban és az európai gondolkodás ma is sokat köszönhet a „lundi teológiának" az Isten iránti szeretet és az emberek felé fordulás felmutatásában. Meggondolkoztató tétele volt az előadásnak: „A teo­­centrikus teológiára kell visszatérni, mert ma minden antropocentrikus és antropológikus.” A konferencia hitet tett az ökumenizmus mellett, csak ez az útja a történelmi egyházaknak a jövő Euró­pájában. Fel kell ismerni az egyházaknak egymásra­utaltságukat, együttmunkálkodva, egymás értékeinek megbecsülésével kell orvosolni a bajokat. Ennek kife­jezését látta a konferencia a pápa debreceni ökumeni­kus magatartásában, különösen is a „gályarabok em­lékművének” megkoszorúzásában, mert „ezzel nem­csak hitünk hőseit ismerte el s becsülte meg, hanem történelmi sebeket is gyógyított.” A konferencia a Jugoszláviában élő magyar kisebbségért is felemelte szavát és imádságra szólította fel az ott élő ortodox és katolikus testvéreket is. Az utolsó napon külön-külön ülésezett a reformá­tus és evangélikus lelkészek csoportja. A KÉMELM tagjai számoltak be szolgálatukról, örömeikről és ne­hézségeikről. Gémes István elnök és Pátkay Róbert ügyvezető elnök tartotta kézben a beszélgetést, mely­ben a svédországi, svájci és németországi magyar gyü­lekezetek munkája bontakozott ki, hallottunk a ma­gyar cserkészek életéről Gémes Istvánnétól -, az ifjúsági konferenciákról és a rádióadásokról. Tartalmas, gazdag konferencia jó beszámoló mun­kaülés volt a szoros programú négy nap során. Kife­jezték szándékukat az evangélikusok, hogy jövőre itthon találkoznának. A viszontlátásra! TSZM ALBRECHT SCHÖNHERR 80 ÉVES 1911-ben Katscherben született. Tü­­bingenben és Berlinben folytatott teoló­giai tanulmányokat. 1934-től a Hitvalló Egyház tagja. Finkenwalde-i lelkészszemi­­náriumban - gondolkodását meghatározó -kapcsolatba került Bonhoefferrel. Olasz­országban hadifogolyként egy nagy tábor­ban teológiai kurzusokat tart fiatal hall­gatóknak. Hadifogság után a brandenbur­gi dóm szuperintendense, 1972-ben Ber­lin-Brandenburg püspöke, majd az NDK- beli evangéliumi egyházak szövetségének és konferenciájának elnöke egy évtizeden keresztül. Három nagyobb könyve jelent meg - ezekből pár gondolatot hozok. A Debreceni Teológiai Akadémia díszdok­tora, akadémiánkon is tartott előadást. Szeptember elején a német Losungot ol­vasva, Pötzsch egy imájára figyeltem fel: Add Uram, hogy véghez vig)ük amit el­vársz tőlünk. Uram segíts. Légy jelen ott ahol vagyunk... Vezess, kisérj minket utunkon. Ezt olvasva, a 80-ik születésnap küszöbén Schönherr püspökre gondoltam, nyugodtan tekinthetjük ezt élete losungjá­­nak, meg is tettem ezt köszöntésemben. Cikkeiben, előadásaiban, igehirdetései­ben újból és újból bizonyságot tett arról, hogy Krisztus valóban a világ Ura, s az Ő birodalmának térképén a szocialista álla­mok területe sem fehér folt... Az Egyház az útját Krisztussal járva, megtapasztalja, hogy Ő jár előtte és ott is tevékenykedik, ahol nem is gondolná... Az Ő hatalma nem ér véget az egyház határainál. A hit - mondja - nem vélekedés, nem világnézet, nem érzelmek dolga, hanem Jé­zus hangját meghallva, felkerekedés Jézus követésére és Jézus hangjának újból és új­ból való folyamatos, engedelmes meghal­­lása új és új helyzetekben. „A követés: hit, a tér és az idő koordinátarendszerében”. OLVASÓI LEVÉL Tudja, hogy ez nem problémamentes. Cambridgeben, Glasgowban tartott elő­adásában megállapítja: igen szerencsétlen volt az Egyház és a munkásmozgalom ta­lálkozása (ezt egykori baseli professzorom Thurneysen is fájlalta) s ez megterhelte a keresztyénség és a szocializmus viszonyát. A keresztyén ember mégis kortárs, ott ahol van, a társadalom tagja, hitét ott éli meg. A partner értetlensége ellenére, idegen testként kezelten is, a hit kíváncsiságával izgalommal várja, hogy viharokban is mi­lyen terekre vezeti az egyház Ura. Schönherr bízik abban, hogy a szolgá­lat gyümölcse beérik és itt-ott meglátják, hogy az egyház bizonyos területeken segít, mégha motivációi elfogadhatatlanok is... Bizik abban, hogy gyanakvás és a bizal­matlanság legyőzhető, ha a partner megta­pasztal valamit a szeretet hatalmából, „mely Jézusban felénk hajolt" (Terschtee­­gen). A szeretet felelősségével őszintén és hig­gadtan teszi szóvá az abortusz kérdését és a keresztyén fiatalok továbbtanulását, a fegyver nélküli szolgálatot, a nevelés egy s más kérdését, állami vezetők előtt... A vé­leménykülönbségek elhallgatása egyene­sen árt minden rendszernek. Szorongott amiatt, hogy a jól csengő „az egyház másokért, a világért" ne defor­málódjék jelszóvá. A másokért való létet nem lehet elszakítani krisztológiai gyöke­reitől s ezért szüksége van az Egyháznak a gyülekezetre, a testvéri közösségre, a csen­dességre, a Bibliára. így merít erőt a kívül­állók szolgálatára. Ehhez szükséges a leg­bensőbb koncentráció. Kívülállóknak szolgálni? Megkérdez­tem egy tekintélyes, NSZK-ban élő teoló­gust, hogyan ítéli meg Schönherr püspök tevékenységét: Nos: „Ami azt a formulát illeti: Egyház a szocializmus/w/i, egyetlen lehetőség. Majd: a mai nyugati kritika, mely szerint az megengedhetetlen idomu­lás, egyenesen arcátlanság.” Az „idomuló” Schönherrt meghitt ünnepségen a tisztelői­nek nagy tábora nevében Bethge bonni pro­fesszor köszönti, ill. már köszöntötte is! Milyen lesz az egyház jövője most hát­széllel? Schönherr szorong amiatt, hogy az alternativák között hogyan választ az egyház. Az egyház jövőjét lehet keresni a társadalomba jól beépített intézmény fé­nyében, avagy tudatosan vállalni az egy­szerű, a szamárháton ülő szegény Király egyházát. (Zeichen der Zeit 1/1991 Pre­digthilfen 51.o.) Na és miután a bonhoef­­feriánus Schönherr látásával foglalko­zunk, hadd idézzük BonhoefTert is, aki az egyház jövőjéről gondolkodva, a megúju­lás tekintetében aggódik amiatt, „ha az egyházat túl korán hozzásegítenék hatal­mának új kibontakozásához". Lehel Ferenc Vendégelőadás a Teológiai Akadémián D. Horst Echternach egyházfőtanácsos (Evangelische Kirche in Deutschland. Hanno­ver), előadást tart az Evangélikus Teológiai Akadémián (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) 1991. október 17-én, csütörtökön, „A pro­testáns egyház mandátuma a társadalmi kérdé­sekben való állásfoglalásra" címmel, és október 18-án, pénteken, „A protestáns egyház és a de­mokrácia államformája” címmel. A német nyel­vű előadások mindkét napon 11,30-kor kezdőd­nek, de tolmácsolásról gondoskodunk. Mindkét alkalommal délután 2 órakor az aznapi előadá­sok megbeszélésére van lehetőség. Minden ér­deklődőt szeretettel hív az Evangélikus Teoló­giai Akadémia. Ökumenikus lelkészi csendesnapok lesznek november 11-14 között a budapesti Ráday Kollégiumban. A csendesnapok főelőadó­ja dr. Sámuel T. Kamaleson (kalitorniai lelkész, a .World Vision" nemzetközi missziói társaság alelnöke. Az alkalomra minden egyház minden lelkészét hívják a rendezők. Jelen imavezérfona­lunk igeüzenefét és imatárgyait is ennek a na­gyon jelentős lelkészkonferenciának az előkészí­tésére és támogatására szántuk. Ezért szól hangsúlyosan is lelkészi problémákról és lelké­szeknek. Ugyanakkor hisszük, hogy ennek olva­sása és vezérfonalul vétele más hívő testvérek­nek is hasznos és áldást hozó. Nem is beszélve arról, hogy ez a vállalkozás rászorul minden hívő imádságos hordozására. Kérjük is testvéreinket, hogy ebben az időben vegyék különösen is szí­vükre a lelkészek ügyét. Imádkozzon most ki-ki a saját papjáért is! Köszönjük. Egyházi megújulás csak krisztusi indulatokkal Sajnos, társadalmunk nagymérvű megosztottsága egyházunkban is már jó ideje jelen van. A Zsinat körüli viták, sokkal szelídebben ugyan, mintha szin­tén ezt tükröznék. Pedig egyházunk né­pe, akárcsak magyar népünk is, békét és a jóakarata emberek egyetértését óhaj­taná inkább. Bármely közvéleményku­tatás csak ezt igazolná. Talán nem árt e jelenséget az Ige tük­rében is szemügyre venni. „Ne legyenek köztelek szakadások!" - szól ma is fe­lénk az intés. Inkább „egymás terhét (­­hibáját és bűnterhét is -) hordozzátok, mert így töltitek be Krisztus törvényét!" „Magatokat nem tartva különbnek a másiknál, szenvedjétek el egymást sze­reiéiben!" Az igazi szeretet „türelmes, nem viselkedik bántón, nem háborodik I fel, nem rója fel a rosszat, mindent elfe­dez, mindent eltűr." „Amikor viszály­­kodtok.nem testiek vagytok-e?" - kérdi a korinthusiaktól az apostol. Pedig „at­tól fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást" - szólt övéihez a halálba ké­szülő Mester. Már pedig szavai nekünk is szólnak, kései tanítványainak. Őszin­te követői csak akkor vagyunk, ha úgy próbáljuk szeretni egymást, ahogy ö sze­retett minket. így az elkerülhetetlen né­zetkülönbségek és viták soha nem fajul­hatnak el. nem sebeznek, nem rombol­nak, hanem építenek, gyarapítanak. Csak ily módon járhatunk az ö nyomá­ban, aki az út. az igazság és az élet. O. E. idős Iclkésztestvcr 182/1991 Budapest, 1991. szeptember 23. dr. Andorka Rudolfnak a zsinat elnökének, dr. Frenkl Róbertnek országos felügyelőnek Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Felügyelő Úr! Az Evangélikus Élet 1991. szeptember 8-i, illetve szeptember 15-i számaiban megjelent írásaikra válaszul közöljük, hogy ezt a vitát a lemondó levélben írtaknak megfelelően to­vább nem kívánjuk folytatni. Tisztelettel Zászkaliczky Pál Dr. Cserháti Péter a MEVISZ titkára a MEVISZ elnöke Lelkész iktatás Galgagután Megteremtem ajkán a liála dicséretét A nógrádi Galgagutát 1460-ban a váci püspökség birtokában találjuk. 1625-ben, a reformáció korai elterjedésével, Fideliá­­ni János első lelkészük. A török időben a falu templomával együtt elpusztul. 1754- ben a falu ismét leégett, de fából épült temploma megmaradt. 1776-ban szentelik fel mai kőtemplomukat a gutaiak, 1793- ban új tornyot avatnak, mert a korábbi összedőlt. 1792-ben Vanyarc levált Gutá­ról és önálló lett. 1849-ben kolera pusztít a településen és ismét tűzvész, amelynek 30 ház és az összes egyházi objektum áldoza­tul esik, de hogy a csapás teljes legyen, a falun átvonuló cári orosz csapatok pusztí­tanak a még megmaradónak között. így sem adják fel: nem csatlakoznak szomszé­dos gyülekezetekhez leányegyházként, ha­nem 1864-ig folyamatosan felépítik egy­házi épületeiket. 1899-ben ismét leégett a templom, de rövidesen helyreállítják. A 80-as években igazolta ez a sokat szenvedett, pár száz lelket számláló gyü­lekezet, hogy élni akar, amikor hatal­mas áldozattal felújította Lehoczky Endre szolgálata idején templomát és parókiáját. Ez a próbált gyülekezet két éven belül ismét lelkésziktatásra gyülekezett szeptem­ber közepén. Egy éve helyettesítő lelkészét, Seben Istvánt hívta meg pásztorául. Ka­lácska Béla nógrádi iktató esperes segítői Lábossá Lajos esperes, püspökhelyettes és Záborszky Csaba espereshelyettes voltak. Igehirdetési alapigeként a vasárnapi, óegyházi evangéliumot olvasta fel Lábossá esperes Lukács evangéliumából (Lk 7,11-17). Bevezetőjében Jézus személyét állította a középpontba, aki nem biztonsá­gi emberek biztosította protokoll úton, diadalívek alatt vonul végig a világon, ha­nem szembenézett legnagyobb. ellensé­günkkel, a halállal is. Legyen olyan emberközi szolgálatod - mondta a többi között -, mint Jézusé volt, s amit elvár minden tanitványától: részt venni az élet hétköznapjaiban, azok örö­mében és bánatában, hogy megérezzék a rádbízottak a Krisztus szeretetét. De tud­juk, hogy Jézus nemcsak azért jött, hogy földi síkon segítsen mindenkinek, hanem hogy az Istentől eltávolodott ember vissza­kerüljön őhozzá. Jézus többet akar, ami­kor azt mondja: „aki hisz énbennem, an­nak örök élete van”. Minden lelkipásztori szolgálat végső célja: Jézus közelébe terel­ni az embereket, hogy hitre jussanak. Továbbiakban arról szólt, hogy a mai középnemzedék nem veszi eléggé igénybe maga és gyermekei számára a Krisztusban kapott drága kincseket. Pedig ezzel a kinccsel évezredek óta élnek az emberek, mert nem fog rajtuk az idő vasfoga. Törté­nelmi korszakok, diktátorok jöttek és mentek, de az evangélium megmarad örökké. Helyezzük erre életünket, indul­junk el bátran JézussaL Jézus a mi kül­dőnk, megbízónk, de Ö fog elszámoltat­ni is. A Szentlélek segítségül hívásával és imádságával iktatta be Kalácska Béla es­peres Seben István lelkészt a galgagutai gyülekezetbe. Nyolc Luther-kabátos lel­kész igei áldással és az ősi Confirma ének­kel erősítette a beiktatott lelkészt új szol­gálati helyére. Seben István Ézs 57,15-17 igéje alap­ján elsősorban a galgagutai gyülekezetnek szólt, amely sokat szenvedett az elmúlt év­századokban. Az igében is egy megtört gyülekezetről van szó - nmndta. Az az ígéretük, hogy közel van az Úr és segít. Ez z ’ nekünk is. A beteg is összeszedheti magat, erejét és elősegítheti gyógyulását. Isten azt a szót használja az igében, amit a teremtéskor: „Megteremtem ajkán a hála dicséretét”. Bárcsak a hála szava hangoz­nék ezen ünnepi alkalom után ajakinkról a hétköznapokban is. Hiszem, hogy van gyógyulás és jövő. Isten ígéri: várjuk a gyógyulást! Istennek legyen hála, hogy el­indulhatunk a gyógyulás útján és igy elér­kezik hozzánk a békesség ideje is. Kérjük Istent, hogy ebben áldjon meg minket. Az ünnepi közgyűlést Hornyák Endre felügyelő akadályoztatása miatt Puskely Mihály volt felügyelő nyitotta meg. A kö­szöntések sorát Lábossá Lajos kezdi, aki Szebik Imre kerületi püspök és személyes jókívánságait adja át. Kalácska Béla a nógrádi egyházmegye nevében köszönt és kéri az új lelkészt, hogy vállalja fel a me­gyében egyházunk két legfontosabb szol­gálati területét; a tanítást és a missziót. Lehoczky Endre volt gutái lelkész a bán­­kiak, Záborszky Csaba a Lelkészi Munka­­közösség, Győri János S. és Benyusovics Ervin felsőpetényi felügyelő a szomszédos gyülekezetek áldáskívánásait tolmácsol­ták. Czombos József berceli plébános a ka­tolikusok köszöntését hozta el, Lass Fe­renc lelkipásztor a helyi baptisták köszön­tésén túl, biztatta a híveket, hogy álljanak az Úr mellé és támogassák a lelkészt szol­gálatában. Az önkormányzat részéről Hornok Sándor, az iskola részéről Hu­­gyecz Jánosné igazgatónő jelenlétükkel tisztelték meg az alkalmat. A közeli és távoli gyülekezetekből érke­ző vendégek az est folyamán terített aszta­lok mellett élték át a gutaiak vendégszere­tetét. Kalácska Béla PETRÓCZI ÉVA JÓB KÖNYVÉBŐL Mert ö megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítunk. (Jób 5.18) SZOLGÁLATI ÚJDONSÁG Manapság egyre szaporodnak. Pár­tok. szervezetek, iskolák különféle szolgálatokat kérnek az egyházaktól. Legtöbbször mindegyik helyi egyházét. Legyen ökumenikus jellegű. Most augusztusban számomra újdonságnak számító szolgálatot kértek. hangzott Isten igéje és először mondta el együtt erdészek gyülekezete a záró­imádság után mondott belémrögzödött felhívásra 7 most pedig mondjuk el együtt az Úrtól tanult imádságot - a Miatyánk ökumenikus formáját. Uram, sebezz és gyógyíts kedved szerint, csak el ne múljék rólam kezed nyoma -mert halálba taszít, ha többé nem foglalkozol velem. Ki zúzódást kerülve és óvakodva él, mind ostoba; csak látszólag veszély, ami az alig-léttól megment, amit Te adhatsz csak nekem: sebek és gyógyulás bölcs ritmusa. Kik kérték? Erdészek, akik jubileumi (125) össze­jövetelüket tartották. Közel ezren jöt­tek össze az ország minden tájáról. So­kan a soproni Roth Gyula Erdészeti Szakközépben végeztek (akiről elne­vezték, egyházunk tagja volt). Az ün­neplők közül többen az Erdészeti Egyetemet is elvégezték. Volt közöttük ismerős: egyik egyházmegyénk fel­ügyelője, meg az, aki tavaly évfolyam­találkozót szervezve felkért, hogy tart­sak áhítatot a templomban, orgona­muzsikához kapcsolódóan. És most? Kiket kertek? Lelkészeket zászlóavatásra: dr. Huszti unitárius püspököt, a helyi r. kát. városplébánost, református lel­készt és e sorok íróját az evangélikus egyház képviseletében. A zászlóanya­ságra Göncz Árpádnét, a köztársasági elnök hitvesét. Ott állt egy sorban a felkértekkel a város polgármestere is. És mindez Sopron Sportcentrumában, ahol véleményem szerint most először RÉVÉSZ LÁSZLÓ (1914-1991) 1914. február 2-án látta meg a napvilágot Ipolyságon. Itt végezte az elemi és középiskolai tanulmányait. Édesanyja buzgó, hívő evangélikus nevelésben részesítet­te gyermekeit. 1932-ben érettségizett, majd a pozsonyi Teológiai Fakultáson meg­kezdte tanulmányait cseh, szlovák, lengyel és magyar társaival együtt, amelyet 1936-ban fejezett be. Káplánkodását Losoncon kezdi meg Kuszy Emil principális mellett. 1941 január­jában kerül Bérre scgédlelkésznek. 1943. júliusában - főnöke nyugdíjba vonulása után - a béri gyülekezet lelkészéül választja. így, a még 1939-ben eljegyzett Plavecz Rozália rimaszombati menyasszonyát szülőhelyén, Ipolyságon 1943. aug. 5-én vezet­te oltár elé. Házasságukat Isten két leány és egy fiú gyermekkel áldotta meg. A háború őket sem kíméli. 1944. dec. 6-án szovjet katonák szállásolják be magu­kat a béri parókiára lovakkal, birkákkal együtt. A lelkészcsalád a híveknél kapott átmeneti szállást hónapokon keresztül. Nagy kiterjedésű filial szolgálatot végzett Bokor, Kutasó, Cserhátszentiván, Alsótold és Felsőtold gyülekezeteiben a fentiek anyásodásáig. A 70-cs évek közepéig, de később is különösen nehéz volt egy lelkészfi­­zetésböl több gyermekes családot eltartani, a gyermekeket iskoláztatni. 1982. okt. 31-én megy nyugállományba - megromlott egészséggel - 45 éves szolgálat után 3771,- Ft nyugdíjjal! Ekkor már 68 éves. Nyugdíjas éveire Balassagyarmaton telepszik le gyermekei és unokái közelében. Szűk 9 évig élvezhette a megérdemelt pihenést. Felkészülve a halálra 1991. augusztus 8-án hunyt el. Aug. 12-én a gyászoló hitves, gyeremekek, unokák és több gyülekezet­ből érkező hívek nagy részvéttel kísérték utolsó útjára. Apai nagyapja mellé temet­tük a balassagyarmati temetőben. A nógrádi egyházmegye nevében Kalácska Béla esperes, a balassagyarmati gyüle­kezet nevében Garami Lajos ig. lelkész hirdette a feltámadás evangéliumát. Béri szolgálata idején értékes egyháztörténeti kutatásokat végzett. Korabeli gyü­lekezeti pénztárnaplókat, jegyzőkönyveket, anyakönyveket felhasználva, rajzolta meg 1-1 gyülekezet történetét (Bér, Lucfalva, Legénd, Ösagárd stb.). Több megyei és országos helytörténeti és néprajzi pályázatra adta be dolgozatát, amelyek közül sokat első díjjal és elismerő oklevéllel értékeltek. Nyugdíjas korában a Nógrád megyei levéltártól kapott megbízást, Nógrád megyei evangélikus rektorok díjlevelei­nek szlovákból történő magyarítására. Több ószláv és latin dokumentum fordításá­val végzett egyedülálló munkát megyénkben. Számos kéziratos tanulmánya kiadat­lanul maradt ránk. Emlékezetes volt számunkra a Lutheránus Világszövetség hazai rendezvényei során, amikor szinkrontolmácsként fordította volt diáktársának, dr. Jahn Michalkó püspöknek balassagyarmati szolgálatait. Búcsúzáskor, élve az Úr szent vacsorájával azt mondta: „Egész életemben arra törekedtem, hogy jó magyar és hü evangélikus legyek.” Az volt. A háborút követő kitelepítési időszakban az őt Szlovákiába hívó Osusky püspöknek azt üzente: „Püs­pök Úr nem Isten országa számára keres lelkeket, hanem a Csehszlovák Köztársa­ság számára polgárokat. Ha magyarként nem mehetek, akkor maradok itt.” Ma­radt is élete végéig. K. B. Mire kértek? A már említett zászlóavatásra, mely­re a szalagot a zászlóanya kötötte fel meleg szavak kíséretében. Mindegyik lelkész a maga egyházának, közösségé­nek kincstárából emelte ki az ide illőt: igehirdetést, zsoltárolvasást, imádsá­got. Arra kérhettük Istent, mint „er­dők, zúgó tölgyek" Urát, hogy ébresz­­szen felelősséget a teremtett világának megőrzésében. Hogy „ne vágjuk el ma­gunk alatt a fát”, mert zuhanásunk ka­tasztrofális lehet. Krisztushoz fordulhattunk, aki já­­szolbölcsöben jelent meg értünk és ke­resztfán szenvedett, hogy tisztítson meg bűneinktől, melyekkel környeze­tünket, világunkat szennyezzük. Arra kértük a Szentlélek Úristent, hogy ad­jon bünbocsánatot és vigaszt, mielőtt utolsó ágyunkba, a koporsónkba kerü­lünk... * Legyenek áldottak azok, akik a meg­áldott zászló köré gyülekeznek, hogy áldás hordozóivá legyenek erdészgene­rációk hosszú során át! Amikor a bú­csúzó kézfogásnál az erdészgyülekeze­­tet is üdvözlő köztársasági elnökünk arra kért, hogy „imádkozzál értem is”, akkor ez hazánk felelős vezetői iránti szolgálatra való felhívás mellett arra is indít, hogy azokat is imádságban hor­dozzuk, akik a felavatott erdészzászló körül hazánkat átölelő zöldövezetek­ben végzik munkájukat erdők cscndjé­­ben-zúgásában-sürüjében... És ez már nem „szolgálati újdon­ság". Szimon János FINN VENDÉGEK SALGÓTARJÁNBAN Augusztusban a finnországi vantaa-i gyüle­kezet vezető testületének tagjai látogattak el Salgótarjánba. Az evangélikus templomban igét hirdetett Jaakko Rantasa lelkész. Prédikációjában a felebarátaink iránt érzett szeretet jelentőségét hangsúlyozta. „Ha a fele­barátomat ugyanazzal a mértékkel mérem, mint ö engem, akkor növelem a távolságot, s nőhet bennem a feszültség. Ha én Jézus szeme előtt vagyok, mindig emlékezni kell arra, hogy Jézus nem csak az igazság mértékével mér engem. Ha Ő a szemet szemért, fogat fogért elv szerint Ítél­ne, bizonyára a pokolra jutnék. Eszünkbe kell, hogy jusson - Jézus életét adta értünk, bár mi az 0 ellenségei voltunk. Ha erre gondolunk, akkor meg tudunk bocsátani felebarátainknak. Ha én felelni akarok cselekedeteimért Isten előtt, akkor nem ütök vissza, ha engem megbántanak. Nagyon sokszor megpróbáljuk az emberek gonoszságát az ó hibájukként felróni. Gyakran akkor is érezzük az emberi gonoszságot, ha mi jó szívvel voltunk irántuk. Ez megbénithat ben­nünket, a jóra való törekvésünket és belesodor­hat a rossz szokásainkba. Elfelejtjük, hogy Isten szava szerint a szeretet soha el nem fogy. Bár néha hiába tudjuk megérteni felebarátunkat, mégsem jelenti a probléma megoldását. Az élet a világnak olyan jelensége, amelyben türelem nélkül nem érhetjük el célunkat. Feladatunk: szeretni kell akkor is, amikor ennek ellenállnak. Sajnálni kell mások gonoszságát, megpróbálva megérteni a szerencsétlen embereket. Nekünk együtt kell érezni másokkal, elfelejtve a meg­próbáltatásokat. sfftéselef és a hibákat megbo­csátani mindenkinek. TürelemmeFés szeretettel közeledni feléjük. Ezt a szeretetet kaptuk Jézus­tól. Szeressétek egymást, úgy ahogy Jézus is sze­retett titeket!” Délután városnézés, majd baráti beszélgetés egészítette ki a programot. Fenyvesiné Unatényi Magdolna o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents