Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-10-06 / 40. szám

iffis GYERMEKEKNEK J§£ & FIATALOKN A K A FÁRAÓ FURCSA ÁLMA Két év telt el már a börtönben szomorú egyhangúságban azóta, hogy a fáraó pohárnoka megmenekült. Hiába igazoló­dott be József álomfejtése, a pohárnok megfeledkezett róla. Egy napon nagy sürgés-forgás támadt a városban. Az izgatottság még a börtönbe is lejutott. Az őrök össze-összesúgtak. Mindenki tudott valami újabb hírt. Valami fontos dolog történt. Délután egy kis katonai csapat érkezett a börtönhöz. A vezető tiszt bekiáltott az ajtón:- A héber József, Potifár rabszolgája jöjjön ki! József nem akart hinni a fülének. Kiment az ajtón. Az ajtón át az utcára. Tizenkét év óta nem volt kint a börtönön kívül. A tár­gyak idegen módon vették körül. A katonák körülvették, a járó­kelők utána bámultak. így érkeztek a fáraó palotájába. Józsefet azonnal megmosdatták, megnyírták, felöltöztették. így vezették egy hatalmas terembe. A terem végében, nagy emelvényen a fáraó ült. Amikor Józsefet behozták, az uralkodó intett. Erre egy öreg udvari álomfejtő lépett elő: Azt a hírt hallottuk rólad, te rabszolga, hogy álmokat tudsz fejteni. Lépj hát közelebb és halld meg uralkodónk nyugtalanító álmát. József közelebb ment. Akkor a fáraó szólalt meg:- Álmot láttam, de senki sem tudja megfejteni. Te megtudod?- Nem én - válaszolt József-, Isten ad választ a fáraó javára.- Álmomban a Nílus partján álltam - kezdte a fáraó. - A Ní­lusból hét kövér és szép tehén jött ki, legelni kezdtek. De hét másik tehén is kijött utánuk, melyek nagyon hitványak, rútak és sová­nyak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk fogha­tó rútakat. A sovány és rút tehenek megették az előbbi hét kövér tehenet. Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észre venni, ugyanolyan soványak maradtak. Erre fólriadtam. Amikor újra aludni tudtam, megint álmot láttam. Azt álmodtam, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron. Utána sarjadt hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is. A sovány kalászok elnyelték a szép kalászokat. Mindezt elmondtam már az udvari álomfejtők­­nek. de senki nem tudta megoldani. A teremben hirtelen csend lett. A feszült figyelem, amivel eddig a fáraót hallgatták, most József felé fordult. Minden szem rá szegeződött. József határozott hangon ezt mondta:- A két álom ugyanarról beszél. Azt jelentette ki Isten a fáraó­nak. hogy mit tervez. A hét szép tehén és a hét szép kalász: hét esztendő. A hét sovány tehén és a hét száraz kalász: másik hét esztendő. Hét esztendő lesz Egyiptomban, amikor nagy bőség lesz. De utána hét olyan szegény esztendő lesz, amelyben Egyiptom lakói elfelejtik, hogy valaha láttak már gazdagságot. Hatalmas éhínség lesz. Az álom azért ismétlődött meg, hogy a fáraó tudhas­sa, Isten hamarosan véghez is viszi, amit tervezett. Most azért állíts, uram, egy bölcs embert Egyiptom felügyelőjének, rendelj alá felügyelőket és a gazdag esztendőben adóztasd meg keményen a népet, hogy legyen tartalék a szegény években. A fáraó tátott szájjal hallgatta József magyarázatát és tanácsát. Tudta, hogy nagyon értékes emberre bukkant. Érezte, hogy Józse­fen keresztül egy nagy hatalmú bölcsesség szólt hozzá. Nem ismer­te Istent igazán még, de tudta, hogy számára csak egy lehetőség van. Kénytelen lesz figyelni az élő Istenre, akinek bölcsessége beragyogta Egyiptom fáraójának tróntermét. KÍSÉRLET LEHET-E ILYET JÁTSZANI EGY ÚJSÁGON KERESZTÜL? Ha még nem olvastad a játéksza­bályokat, akkor az előző két szám­ban keresd meg és tanulmányozd át! Most a harmadik szóhoz ér­tünk. Az első segítő szó ebben ez: BÖGETŐ. Mire gondolsz, ha ezt mondom? Azt írd meg nekem szer­dáig! A harmadik szó azt jelenti, hogy ez egy mondatnak a fontos szavai közül a harmadik. A mon-Uram, add, hogy higgyek, hogy hú szolgád legyek, bocsásd meg bűneim, hibás cselekedeteim. Tégy hívót belőlem, s én rád bízom az életem. (Lehel Szilvia, 10 éves) dat az Újszövetségben található. Természetesen nektek nem abban a formában kell kitalálnotok, ahogy a mondatban van, hanem egyszerű főnévi alakban. Mivel ez már a harmadik szó, ezért el tu­dom képzelni, hogy valaki tippelni tud már a mondatra is. Ez azt je­lenti majd, hogy a közbenső pon­tok közül mindet megkaphatja. Erről azonban később szólunk majd. Most három pontot lehet kapni arra, ha kitalálod azt, hogy mire gondoltam. Ha nem találod ki, akkor sincs nagy baj, kaptok majd egy újabb segítő szót. Eről­tesd meg a fantáziádat és próbáld meg kitalálni. Mivel elég nehéz ez a játék, bátran kérheted a felnőttek segítségét. A cím: Koczor Tamás 2373 Da­­bas-Gyón, Luther u. 14. GYEREKIMÁDSÁG SZORGOS NAPOK Köszönjük neked, Istenünk a jól végzett piunka örömét, még akkor is, ha olyasmit végzünk, ami napról napra ismétlődik, amint az Úr Jézus is napról napra végezte munkáját az ácsmühelyben. Köszönjük, amikor vidáman együtt szorgoskodunk, és megosztunk mindent egy­mással. Add, hogy mindent vidáman végezzünk és jól, mert szeretünk Téged. „Mindenki varakozva néz Rád, és Te idejében adsz neki eledelt” - vallja boldogan a zsoltáros. S igent mondanak bizonyára rá azok is, akik a KIÉ 1. világgyülésén részt vehettek. S valljuk meg, legtöbben nem panaszkodhatunk - legalábbis a fiatalabb nemzedékek tagjai -, hogy rossz sorunk lett volna. Ma azonban, amikor a 13 aradi vértanúra emlékezünk, s rajtuk keresztül a bukott szabadságharc áldo­zataira, amikor történelmünk kényszerít, hogy minden igazságtalan rendszerben élővel közösséget vállaljunk, mondjuk ki: Isten gondviselésének tapasztalata nem állandó. Nemzedékek élték úgy életüket, hogy vágyakozva várták „eledelüket”, és hiába vártak. Ekkorra, a látás nélküli korra marad a hit. Ezért társul a KIÉ beszámoló mellé Vargyay Gizella verse. A KIÉ I. VILÁGKONFERENCIÁJA KOREÁBAN Az MTI rövid hírét olvashatták a magyar újságolvasók arról, hogy a Keresztyén Ifjúsági Egyesület KIE-/Young Men’s Christian As­­sociations-YMCA/világszervezete 1991 augusztus 23—29-ig tartotta világgyűlését Koreában, SZÖUL­BAN. A Magyar KIÉ Nemzeti Szövet­ség képviseletében ketten utaztunk Szöulba, Szeverényi János KIÉ fő­titkár és e sorok írója. Budapestről velünk utazott Szabó László ma­rosvásárhelyi mérnök, aki az újra­alakuló Erdélyi-Romániai IKE-t (KIÉ) képviselte. A nagyszabású rendezvényen, mely az első világgyűlés és egyben a 12. Világtanácskozás volt, a világ szinte valamennyi országából kö­zel 900 személy jelent meg, mint a KIÉ nemzeti vagy területi szerve­zetének, ill. földrész- és világszer­vezetének küldöttei. A konferencia jelmondata: megújítani Isten vilá­gát - együtt. Alapigéje pedig a Já­nos ev. 17,21: „...hogy mindnyá­jan egyek legyenek.” A napi munka során, mely min­den reggel közös áhítattal kezdő­dött, kirajzolódott az egységesség, amely a világ legnagyobb ifjúsági szervezetének minden nemzeti és kisebb egységében valóság: a lelki, szellemi és fizikai értékek együttes keresése. Megnyilvánult az érzé­kenység korunk fontos kérdései iránt, melyekben nem csak elméleti tisztánlátást keres, hanem a meg­oldásban is aktív szolgálatot végez a KIÉ. Két teljes délelőtti és teljes délutáni program volt, hogy a résztvevők tíz különböző fórum­munkacsoport keretében dolgoz­tak tiz téma alapos megvitatásán és az evangélium szellemében he­lyes megoldások keresésében. A fórum témái a következők vol­tak. 1. Szegénység és fejlődés. 2. Egészség (teljes egészség). 3. Béke. 4. A testi fogyatékosok jogai. 5. Menekültek, elüldözöllek. 6. Környezet és fejlődés. 7. Nagyvárosok gondjai. 8. Faji egyenjogúság. 9. Partnerkapcsolat és párbeszéd a máshitüekkel. 10. Mozgalmak közötti együttmű­ködés. Természetesen a sokfelől érke­zettek sokféleképpen gondolkod­tak az egyes munkacsoportokban, mert a kérdéseket másként éli meg egyén és közösség a világ más-más részén. A véleményekkel, tapaszta­latokkal gazdagabb lett a témáról alkotott kép mindenkiben. így is megmutatkozott a sokféleség a KIE-YMCA világot átfogó egysé­gében - mint a színek az Isten bé­kességét hirdető szivárvány hatal­mas egészében - ezt a hasonlatot hallottuk a kezdő istentisztelet ige­hirdetésében. A Világtanács plenáris üléseket tartott négy alkalommal szervezeti kérdésekről, alapszabály-módosí­tásról, időszerű személyi változá­sokról, választásokról. Külön ügyeimet fordított a vR lággyülés a Közép-Kelet Európa-i térség és Kuba ismét megalakuló KIÉ szervezeteire. Nagy érdeklődés kísérte azt a délutáni programot, melyen a ne­vezett térség küldöttei: észtek, let­tek, litvánok, oroszok, lengyelek, csehek, szlovákok, németek a volt NDK-ból, magyarok, romániai­erdélyi, valamint Kuba delegátusai adtak beszámolót az újra szervező­dő Nemzeti KIÉ szövetségekről. Ide kívánkozik egy-két idézet az általunk elmondott beszédből: - „az egyik legidősebb KIÉ Nemzeti Szövetség működik Magyarorszá­gon. 1892. dec. 3-án alakult meg hivatalosan, tehát a jövő évben 100 éves lesz. Az egyik legfiatalabb KIÉ Nemzeti Szövetség működik újból Magyarországon, 1991. feb­ruár 2-án alakult újjá.” Örömmel adtuk át a Világgyűlés minden résztvevőjének a magyar KIÉ testvéri köszöntését, és áldás­kívánását. Elmondtuk, milyen ér­tékes hagyomány volt nálunk az egyházak és a KIÉ szoros együtt­működése „az ateista diktatúra év­tizedei alatt sok helyen azok voltak a gyülekezetek áldozatra kész szol­gáló tagjai, akik korábban a KIE- ban találkoztak Jézus Krisztussal és értették meg küldetést adó sza­vát.” A magyar KIÉ ezt az értékes hagyományt kívánja folytatni ez­után is!!! „Alapelvünk: Komolyan vesz­­szük a ,Párizsi alap’-ot, gazdag és nyitott programok, nyitott KIÉ élet”. A feszes napi programok után esténként nagyszerű és látványos kulturális programok következtek. Első este a Yum-Kwang fúvós ze­nekar, a World Vision gyermekkó­rus és a Szöuli Művészeti Iskola táncosainak monumentális műso­rában gyönyörködhettünk. A töb­bi napokon láttuk, hallottuk a szöuli KIÉ női karát, a koreai Ha­gyományok tánccsoportját, film­vetítést a koreai KIÉ történetéről stb. Megtisztelte látogatásával a konferenciát Chung Won-Shik, Korea miniszterelnöke, egy későb­bi alkalommal pedig a koreai kul­turális és ifjúsági ffifhte2téí'illé£9é > Szöul főpolgármestere is. Szöulról, mint számunkra rendkívül érdekes távol-keleti városóriásról - jóval 10 millió fölött van a lélekszám - külön sokat lehetne elmondani, még a szűkös szabadidő alatt szer­zett élmények alapján is. Szeverényi János igyekezett leg­fontosabb élményeinket videoka­zettán rögzíteni. Ezzel a mozgó­képanyaggal és az élő szóban bő­vebben átadható beszámolóval a későbbiek során készséggel állunk KIÉ csoportjaink és az érdeklődők rendelkezésére. Hajdú Zoltán KULTURÁLIS ÉLET BABITS MIHÁLY JÓNÁS IMÁJA Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában vérkép eltűnők, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele esteiig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak. Gondolatok Babits Mihály szülőházából A költő szekszárdi szülőházának ud­varán álltam a nyáron száz ünneplő em­ber között, éppen fél évszázada váltotta fel ezt a hazát a mennyeire. Már ötven éve nincs köztünk a költő-fejedelem, ver­sei újból élni kezdenek, ismét felfedezi a vége felé siető évszázad. Hívő római katolikus keresztyén em­ber volt. Anyai ágon püspök is van a családban, erős hagyomány köti egyhá­zához. Verseiből ma is idéznek a templo­mokban. Szülőháza ma múzeum. A szülőváros adósságot törlesztett, amikor két évtized­del ezelőtt megnyitotta az eredeti búto­rokkal és személyes relikviákkal berende­zett régi házat az irodalmat szerető tiszte­lői előtt. Jönnek a turista csoportok és magános zarándokok, hogy a költő fogé­kony gyermekkorából is részt kapjanak. „A város, mint egy álmos eb, / hever domb alatt, sík felett / kis város: nagy falu.” A szülőház udvarán a szép Babits szobor. Gondolatokba merülve ül a fo­teljében, a gyermekkori lugas helyén. Te­nyérbe hajló fej, boltozatos magas kopo­nya, erős, kemény áll. Kisdiák koromban még láttam őt. Édesanyám mutatta őt a piacon: - Lá­tod, ez Babits Mihály, a nagy költő. Megbámultam, mert a gimnázium ön­képző körében szavalták már néhány versét. De nem hasonlitott Petőfire, sem Garayra, akinek szobra van a főtéren. Itt nem sokra tartották Babitsot, pedig ő nagyon vágyott a szekszárdi sikerre. Csak hát volt egy regénye, amiben a helyi dzsentri urak némelyike magára ismert, (Halálfiai), és a város lejáratását harsog­ták. Ebből kerekedett a helyi sérelem és költői' munkájának lekicsinylése. Nemkülönb sors jutott neki országo­san sem. Kevés tisztelője és sok gúnyos bírálója volt. Az első világháború alatt írt pacifista, „bomlasztó” hangú versét, (Húsvét előtt), mint botránykőt emleget­ték. „...Ó, béke, béke, / legyen béke már! / Legyen vége már... / Ki a bűnös, ne kérdjük, / ültessünk virágot, / szeressük és megértsük / az egész világot...” Mégis ő lesz a harmincas években a híres Baumgarten irodalmi ösztöndíj ku­rátora, sok tehetséges költőt és írót segí­tett anyagilag az átmeneti megélhetéshez. Itália a híres San Remo-díjjal tünteti ki műfordításáért. A Tudományos Akadé­mia tagjai közé fogadja az akkor már beszélni sem tudó gégerákos költőt, aki hívő megadással készül a halál elé. Későn fordul feléje a szimpátia jóslatai félelme­sen időszerűek lesznek a közelgő világ­égés előtt. Jónás Könyve című kiseposza, amely nekem a legkedvesebb, értette meg velem legjobban költői hitvallását. A bibliai Jó­nás keserves próféta-sorsát kellett vállal­nia. „...S monda az Úr Jónásnak másod­ízben : / - Kelj föl és menj, mert Én va­gyok az Isten. / Menj, a nagy Ninivéig meg se állj, / s miként elédbe írtam, prédi­kálj!” Igazában próféta volt Babits az akkori nemzet ellentmondásos, ítélet előtt álló társadalmában. Hogy mennyire így volt, az a most elmúlt évtizedekben is félelme­tes hangsúlyt kapott. Temérdek hazug jelszó és önhitt elnyomó gőg uralma alatt hallgattak az írástudók, költők és prófé­ták. Pedig „...vétkesek közt cinkos aki néma...” Vajon elég védekezés az, hogy féltek és hallgatva alkalmazkodtak a hi­vatásos próféták? Valóságos evangélium a Jónás Könyve végén a kesergő és sértődött prófétához szóló Úr szava: A szó tiéd, a fegyver az enyém. / Te csak prédikálj, Jónás, Én cselekszem!” Most a század végén, keresztyén embe­rek ámulva fedezik fel ezt a ma is érvé­nyes erkölcsi parancsot, ami minden hívő hivatása. Ne hallgassatok az igazságról, amit Isten el akar mondani felebarátai­toknak. Szóljatok felelősen az igazságról, jobban szeressétek embertársaitokat. Ezt bízta rátok Isten! A többit Ő megcselek­­szi. Szülővárosunk nagy fia szobra elé há­lásan letettem akkor egy szál virágot. H. Németh István VARGYAY GIZELLA HITEM A szívem kihalt csigaház: már szólni, sírni nem tudok, így Neked vagyok egyedül ember-nem-értett „tárt titok”; az „Ez miért”-jét Te tudod! és lenn, a Mélyek-mélyiben érzem: kezem fogod. Jelentkezés a Budapesti Evangélikus Gimnáziumba A Budapesti Evangélikus Gim­náziumba jelentkezni lehet az 1992-1993-as tanévre az első osztályokba. Jelentkezési űrla­pokat az evangélikus lelkészi hi­vatalokban, valamint a gimnázi­um portáján lehet beszerezni. A jelentkezés határideje: 1991. október 12. Az írásbeli felvételi ideje a budapesti jelentkezők részére: 1991. október 18. a vidéki jelentkezők részére: 1991. október 19. A jelentkezőket egy felvételi be­szélgetésre is behívjuk. Valamennyi ismerkedési al­kalomra a jelentkezőknek meg­hívót küldünk. , A határidő utáni jelentkezé­seket nem tudjuk figyelembe venni! Igazgatóság

Next

/
Thumbnails
Contents