Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-10-06 / 40. szám
ILVÜUgCliKUS ÜICÍ ~199~1 ~ÖR'l'(JühH b. j A MÚLT ÉS JÖVŐ TALÁLKOZÁSA ASZÓDON ,, 100 éves a Leánynevelő Intézet Szeptember 8-án ünnepi ökumenikus istentisztele'< ten és az egykori Leánynevelő Intézet dísztermében (■ megtartott bensőséges ünnepségen emlékeztek meg $ evangélikus egyházunk, az aszódi gyülekezet, a még ^ élő tanárnők és az egész országból egybesereglett hajdani diákok arról, hogy éppen 100 éve, 1891. szeptember 8-án nyitotta meg kapuit Aszódon a Bányai Egyházkerület Aszódi Leánynevelő Intézete. Ez az Intézet 1891 és 1944 között fogadta a leányokat az ország minden részéből bentlakásos leánynevelöként. A háború után azonban csak polgári iskolai \ tanítás folyt, amely - az akkori állami iskolafejlesztési programok alapján - fokozatosan általános iskolává c alakult, majd beolvadt az államosítás után az aszódi ; általános iskolai rendszerbe. Az ünnepélyen felidéztük az Intézet alapításának fontosabb állomásait. Elgondolkodtunk azoknak az egyházi vezetőknek a bátorságán, akik a nehéz anyagi helyzet ellenére vállalták olyan iskola alapítását, amelyben evangélikus lelkészek, tanítók, tanárok és a középosztály leányai hazafias és egyházias szellemben nevelkedhettek, hogy kötelességtudó, derék, müveit és hazájukat szerető asszonyokká váljanak felnőtt életükben. Ezt úgy valósíthatták meg az Intézetben, hogy a szülők számára aránylag csekély költséget jelentett leányuk neveltetése. Az iskola elméleti és gyakorlati tudással gyarapította a leányok életét. Ezért nyitották meg a háztartási és gazdasági tanfolyamot is, ahol a főzés, mosás, háztartás mellett tejkezelést, baromfitenyésztést, sertéshizlalást gyakorolhatták a növendékek. Amikor pedig úgy alakultak a dolgok Magyarországon, hogy a leányoknak is kenyérkereső foglalkozást kellett vállalniok, az iskola úgy alkalmazkodott ehhez, hogy megszervezték a kereskedelmi szaktanfolyamot, ahol szakemberektől tanulhatták meg e mesterség legfontosabb elemeit. Megtanultak írógépen írni, később pedig külön tanfolyamon gyorsírást tanultak. Akik elvégezték ezt a 4 évet, tanulmányaikat tanitóképzőben, óvónőképzőben, gimnáziumban, kereskedelmi, gazdasági és ipari iskolában folytathatták. Felbecsülhetetlen értéke volt az iskolának az internátus! Itt folyt az evangélikus szellemű nevelés. Ezért elsősorban evangélikus leányok lettek bentlakásos növendékek. Az iskolában ugyanis együtt voltak a más felekezetű leányokkal - akik mindig többségben voltak ott - az internátusbán azonban evangélikus tanárnők felügyelete és példája nyomán ismerkedtek az evangélikus lelkülettel. Erre a felbecsülhetetlen értékű iskolára jöttünk öszsze emlékezni szeptember 8-án az aszódi templomban. Zsúfolásig megtöltött templomban láttuk az aszódi polgárokat, a régi diákokat, tanárnőiket. Itt hallgattuk meg dr. Huszka Mihály plébános igehirdetését, amelyben Jézus példájára hivatkozva, hangsúlyozta a keresztyén nevelés fontosságúi« a.ipai családokban és roagyar társadalmunkban, Harmati.Béla püspöki igehirdetésében értékelte ki azt a szolgálatot, amely a tudást az istenfélelem lelkületével igyekezett bölcsességgé tenni a Leánynevelő életében. Ezzel máris megjelölte az aszódi volt evangélikus gimnázium újraindításának alapító célját és célkitűzését. A délutáni ünnepségen Lukács Miklós államtitkár köszöntötte a jubiláló intézetet. Beszédében méltatta az egyházi iskolák jelentőségét az elmúlt évszázadok köznevelésében. Kiemelte annak fontosságát, hogy most az egyházak újra visszakapcsolódhatnak ebbe a nemzetépítő munkába. Ebbe a rendbe épül bele az a törekvés, hogy Aszódot újra evangélikus iskolavárossá szeretnénk fejleszteni. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő megerősítette dr. Harmati Béla püspök iskolaalapítási szándéknyilatkozatát, melyet az aszódi evangélikus gyülekezet, a Pest megyei Egyházmegye, a Déli Egyházkerület és az Országos Egyház nevében adtak ki ezen az ünnepi alkalmon, hogy 1992 szeptemberében a hajdani jó hírű Petőfi Gimnázium mint evangélikus gimnázium folytatja a nevelést Aszódon. , Az ünnepség értékét emelte dr. Huszka Mihály aszódi plébános, ifj. Detre János segédlelkész, az aszódi evangélikus énekkar és az 1. sz. Általános Iskola kórusa a szolgálatával. A régi tanárnők nevében Benczúrné dr. Kada Judit emlékezett a Leánynevelőre. Penák Béláné pedig a diákok érzéseit adta közre. Velünk volt az egész ünnepnapon, a tárgyalóasztalnál Bagyin József aszódi polgármester is. Erre az ünnepi évfordulóra jelent meg Detre János aszódi lelkész által írott Leánynevelő Intézet története c. könyv. Sokak vitték haza magukkal ezt a könyvet, melynek tanulmányozása végigkísér az iskola múltján, de biztatást ad az újra megnyíló iskolák szellemiségéhez. -e -s (Folytatás az I. oldalról) 3. Egyben hivatalosan bejelentjük, hogy egyházunk közigazgatási és lelki építési munkájához szükséges, az egyház kiadásában megjelenő, terjesztésre nem kerülő „Hivatalos Kiadványokat" (egyetemes egyházi iratok, hivatalos körlevelek, esperesi, püspöki jelentések, jegyzőkönyvek, evangelizációs és bclmissziói munkaanyagok stb.) nem tekintjük a rendelet hatálya alá tartozó sajtóterméknek, részint hivatalosjellegükre való tekintetből, részint azért, mert kinyomatásuk előnyösebb sokszorosítás céljából történik. A „Hivatalos Kiadványoknak" az előzetes beterjesztés alól mentesítését dgyházközigazgatási és cgyházélcti munkánk időhöz kötöttsége is indokolja s az a körülmény, hogy azok a kormányellenőrzést gyakorló régi időben is mcntesíltettek a beterjesztési kötelezettség alól. Midőn előterjesztésünket Miniszter Úr figyelmébe ajánljuk, tesszük ezt azon reménységben, hogy a sajtószabadság védelmével helyesen szolgáljuk nemzetünk és egyházunk közös értékes kincsét: a gondolat- és véleményszabadság jogát. Fogadja Miniszter Úr őszinte tiszteletünk kifejezését. Radvánszky D. Kapj Béla egyetemes felügyelő püspök Emléktábla a volt miskolci evangélikus jogakadémia épületének falán. - „Zsedényi Terem” és relief a miskolci egyetemen A Miskolci Öregjogászok Baráti Köre ez év szeptember 12-én a miskolci jogakadémia - ideértve dr. Bruckner Győző akadémikus, dékánnak és a mártírhalált halt dr. Zsedényi Béla professzornak, az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke - emlékének megörökítésére az egykori főiskolának otthont adó miskolci városháza épületén emléktáblát helyezett el. A Himnusz hangjai után dr. Boleratzky Loránd, a jogakadémia egyik utolsó tanára visszapillantást nyújtott a Thököly Imre által 1665-ben alapított jogelődre: az eperjesi kollégiumra, annak tudós tanáraira. valamint a nem kevésbé híres tanítványokra, közöttük Kossuth Lajosra és a márciusi iljakra. Vázolta a Miskolcra történt áttelepülés nehézségeit, melyeket dr. Bruckner Győző 21 éves dékánsága alatt szüntetett meg. Páratlan aktivitással virágoztatja fel a főiskolát és teszi a magyar művelődésügy egyik fellegvárává. A tudományos munkából Zsedényi Béla is oroszlánrészt vállal. Az alma mater, a szó valódi értelmében, mint áldott édesanya, minden kincsét szétosztotta a gyermekei között, magát megerősítette és nem maradt más ékessége, mint a homloka köré font babérkoszorú és vele hallgatóinak áldása, imádkozó hű szíve. Beszédét így fejezte be: „Bruckner Győző és Zsedényi Béla felhőn átfénylő csillagok. Emlékezetük eszmévé magasztosult. Cselekedetükben és egyéniségük minden megnyilatkozásában előttünk ragyognak. Bruckner Győző életerejéből utolsó éveiben még arra is futotta, hogy összegyűjtögesse a jogakadémia szétszóródott értékeit és több mint ezer oldalon papírra vesse a jogakadémia évszázados történetét. Zsedényi Béla tanításának megkoronázása pedig az volt, hogy életét adta nemzetéért, egyházáért, de énértem is, hogy szabad legyek. Bruckner Győző a tudomány oltárán égett el, Zsedényi Béla mártírhalálával pecsételte meg az eperjesi gályarabok emlékén olvasható igazságot: Istent imádni, hazát szeretni, tőle tanuljatok." Szebik hitre evangélikus püspök a Példabeszédek könyvéből vett igével; „az igaznak emlékezete áldott”, kezdte beszédét. Bruckner Győző és Zsedényi Béla, akárcsak maga az intézmény is, az alapítók hármas célkitűzését szolgálták: Isten imádását, a haza szeretetét és az igazságosság szolgálatát. Ez a program minden keresztyén hitének tartalmával esik egybe. A jogrend szolgálata és annak építése elsőrendű fontosságú az egyház szempontjából is. Istenre mutatni és részt vénni a társadalom építésében, ez volt célkitűzésük. Emlékük áldottá vált; nem nekik van arra szükségük, hogy róluk szóljunk, hanem nekünk, akik itt maradtunk, hogy példájukból merítsünk, mert szükségünk van világító fáklyákra egy feszültségekkel teli, katarzist átélő magyar társadalomban. Legyen áldott emlékük úgy, hogy életük példája bennünk éljen, hogy mi is úgy merjük szeretni ezt a hazát, imádni Istent, mint ahogy ők szerették. Akik jogos sérelmükre gyógyulást keresnek, találjuk meg az írt, hogy igaz és boldog nemzet érkezzen el a harmadik évezred küszöbére. Végül Isten oltalmába ajánlotta az emléktáblát, hogy figyelmeztessen múlandó voltunkra, de biztasson Isten imádására, hazaszeretetre és egyben emberszeretetre is. Ezt követően dr. Iván Géza országgyűlési képviselő, a jogakadémia volt hallgatója a tanárokra emlékező verset szavalt, majd az ünnepség az emléktábla megkoszorúzása után a Szózat hangjaival fejeződött be. Másnap a miskolci egyetemen folytatódtak a megemlékezések az állam- és jogtudományi kar alapításának tizedik évfordulója kapcsán. Dr. Novotni Zoltán jogi kari dékán meleg szavakkal emlékezett meg a Miskolci Evangélikus Jogakadémia múltjáról, tanárairól és közülök is elsősorban dr. Zsedényi Béláról. A délután folytatódó ünnepségeken először dr. Gáspárdy László professzor, majd dr. Dörnbach Alajos, az országgyűlés alelnöke emlékezett Zsedényi Bélára, majd dr. Boleratzky Loránd mondta el beszédét, mellyel a Zsedényi Termet és reliefjét Máger Ágnes alkotását - felavatta. Hangoztatta, hogy Zsedényi Béla nagyságát elismerni könnyű, de meghatározni annál nehezebb, mert egyformán nagy volt, mint jogtudós, mint politikus, vagy mint egyházát szolgáló hűséges vezető. Ezt élete is példázta, amely a mártíromságba torkollott. Tanulmányaiból néhány ma is aktuális megállapítást idézett, így a magyar célok és magyar álmok szem előtt tartásának szükségességét a politikai életben, az egyoldalú politikai orientáció és az egykamarás országgyűlés hátrányait. Kiemelte az alkotmányos szervek mérséklő szerepét és az állandóság biztosításának szükségességét. Fénylő példája utat mutató szövétnekként világoljon előttünk - fejezte be beszédét. Koszorúzás után dr. Novotni Zoltán dékán zárszavával ért véget a bensőséges ünnepség. Boleratzky Loránd BÉKÉS KÖNYÖRGÉS BÉKÉSBEN Családias ünnepség színhelye volt augusztus 24-én a békéscsabai gyülekezet családias légkört árasztó kistemploma. A nagy gyülekezet egyik lelkészének fiát, Kovács László végzett teológust avatta lelkésszé és bocsátotta ki a lelkészi szolgálatba dr. Harmati Béla püspök. A Bibliaolvasó Útmutató aznapi újszövetségi igeverse (Mt 7.7) alapján igehirdetésében a püspök arról szólt, hogy a lelkészi szolgálat állandó kérés, keresés, zörgetés. Elsősorban Isten felé, mert ö hív el ma is fiatalokat szolgálatára, ő készíti fel lelkileg és szellemileg és ö áldja meg igyekezetüket szolgálatuk minden napján. A lelkészi szolgálat titkához azonban az is hozzá tartozik, hogy a lelkésznek nem csak Istennél, hanem az emberi szívek ajtaján is állandóan kopogtatni, zörgetni kell. Ez különösen az ifjú lelkész első szolgálati helyén, Tolnanémedi nagy szórványában Kovács László u\utása 1991. augusztus 24-én a békéscsabai Kistcmplomban érvényes, ahol az emberek életében nagyon sok háború okozta sebet kell gyógyítgatni. Mindez lehetséges, mert Jézus azt ígéri, hogy aki kér, annak „adatik". Az alázatos lelkészi szolgálat által Isten ma is csodákat tehet az emberek szívében és életében. A lelkészavatás liturgiájában a lelkészjelölt édesapja, Kovács Pál békéscsabai lelkész, a Teológiai Akadémia küldötteként dr. Selmeczi János professzor, valamint az ősi Confirma eléneklésével és áldó igékkel tizennégy Lutherkabátos lelkész segített a püspöknek. A családias ünnepség a gyülekezeti teremben, majd a parókián folytatódott, ahol rokonok, barátok és ismerősök fejezték ki jókívánságaikat szolgálatba induló testvérünknek. Az ünnepély kedves színfoltja, egyben jövő lelkészi szolgálatának „ígérete” volt, hogy ifjú testvérünk volt gimnáziumi osztálytársai „testületileg” vettek részt a kedves ünnepi alkalmon. Selmeczi János A jugoszláviai menekültekért Új feladatok az Ökumenikus Szeretetszolgálat előtt Kicsit szorongva, háborúra-harcra gondolva, indultam Nagyharsányba, ahol az Ökumenikus Szeretetszolgálat ideiglenes szálláshelyet rendezett be a református parókián a Jugoszláviából hazánkba érkező menekültek számára, felvállalva tengernyi gondjukat, bajukat, szenvedésüket. Valóban, létezik-e nemesebb emberi gesztus annál, mint segíteni a bajbajutottakon? E nehéz, de mégis nemes feladatban vállal óriási részt a szeretetszolgálat. Követve ezáltal Jézus Krisztus ma is érvényben lévő parancsát, aki a segítségadásra szólította - s szólítja ma is - az embereket. S valljuk meg őszintén, igazán erőt, hitet próbáló: reményt táplálni a reménytelenségben, vigaszul lenni az otthonukat, hazájukat siratóknak, bekötözni a testi, s a még annál is inkább hasogató lelki sebeket. „Most háború van, / Oh, hogy mindig csak erről kell beszélni, / És mindig csak félni, félni, félni... - mondja a költő egyik tragikusan-szép versében. Háború van... Ártatlan embereket ölnek, kis gyermekeket üldöznek, megtört, fáradt öregek menekülnek... Sajnos, már több tízezerre tehető azok száma, akik otthonukat elhagyni kényszerültek. Egy-két napra jönnek, annak reményében, hogy hamarosan hazatérhetnek. De ki tudná megmondani, „meddig tart” az az egy-két nap? „Nagyharsányban közel ötven embernek biztosítunk ideiglenes szálláshelyet - mondja Lehel László evangélikus lelkész, az Ökumenikus Szeretetszolgálat vezetője. Számukra naponta meleg ebédet is biztosítunk. Sokakat úgynevezett gyorssegély-csomaggal látunk cl, s segíteni-kész családokhoz kiközvetítjük őket. Hála Istennek, nagyon sokan vannak, akik készek otthonukba fogadni menekülteket.” Közben újabb család érkezik, kisgyermekkel. Meleg vacsorát, s szállást kapnak. Szomorúan nézünk egymásra... Kérdezzük a miérteket, a hogyanokat. A parókia előtti téren többen összejönnek naponként a környéken lévő menekültekkel, s latolgatják esélyeiket. Vajon mikor tudnak újra hazamenni? Meg lesz-e az otthonuk, vagy időközben a harcok martalékává válik? Meddig bírják az állatok a rendszeres etetés nélkül? S a rokonok, a kedves ismerősök... vajon látják-e egymást újra, vagy...? S a templom messze látszó tornyával... vajon nem válik-e célpontjává néhány elvetemültnek? Kérdések sora, melyeket pillanatnyilag senki nem tud megválaszolni. Csak a remény marad. Remény a reménytvesztettségben. S az Istenbe vetett hit, mely egyedül képes erőt adni, elviselni a már-már elviselhetetlennek tűnő helyzetet. „Az ideérkezőknek tanácsadással, orvosi segítséggel is szolgálunk. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy mivel a menekültek száma nem csökken, sőt inkább növekszik, így félő, hogy a mi készleteink is egyszer elfogynak. Segítségre van szükségünk ahhoz, hogy segíteni tudjunk. Ruhára, élelmiszerre, s pénzre. Kérünk mindenkit, hogy akit szíve adakozásra indít, az tegye meg. Örömmel fogadunk mindenféle adakozást." (Itt szeretnénk közzétenni az Ökumenikus Szeretetszolgálat számlaszámát: Budapest, V. kér. OTP fiók + Deák Ferenc u.], csekkszámlaszám: 21898055-508-41831-7, „Jugoszláviai menedéket kérőknek” megjegyzés feltüntetésével.) Lehel László igen fontosnak tartja, hogy mindenről áttekinthető, pontos könyvelést vezessenek. Hiszen ha a háború elhúzódik, a nyilvántartás segítségével könnyen ki lehet mutatni, hol, milyen segítségre van szükség a továbbiakban. Ennél is fontosabb azonban, hogy az otthonukból kiűzőitek nyugalmat, békességet találjanak ideiglenes szálláshelyükön. Hiszen leginkább erre vágynak mindannyian: gyermekek, felnőttek, öregek egyaránt. „Borzasztó dolog, hogy testvér testvér ellen támad" - mondja az egyik idős bácsi, aki közben hallgatja a televízió horvát nyelvű adását, s tolmácsolja magyarul a rossz híreket. A verandára - ahol beszélgetünk - sötétség ül, egyre nyomasztóbbá válik a beszélgetés hangulata, a kiszolgáltatottság ténye, a segítségre szorulás... S várjuk mindannyian, hogy fény gyulladjon - legalább parányi - de amely mégis elég arra, hogy reménységet, békességet adjon a szorongó szívekbe, lakhatóvá tegye a lerombolt lakóházakat, a kiégett templomokat, s járhatóvá a ma még félelmetes utcákát. Békességre vágyunk - vágynak a menekültek, s a határ túlsó oldalán szenvedők -, arra a békességre, amelyet Jézus Kristus hagyott ránk: „Békességet adok néktek, az én békességemet. Nem úgy adom én néktek. ahogyan a világ adja; ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" Békességre vágyunk, még akkor is, ha ma még félünk... Nagy Lenke JÉZUS ISKOLÁJÁBAN 1991. augusztus 30-tól szeptember 1-ig a FÉBÉ rendezésében konferenciára indultunk Bétlielbc. Gyülekezetünkből nyolcán vettünk részt. Már vártak bennünket a régen nem látott Béthcl falai. Ragyogott a napsugár és a diakonissza testvérek szeméből fénysugár áradt és éreztük, hogy újra gazdagon fogunk hazatérni, amiben nem is csalódtunk. Helyet foglaltak a templomban különböző korú „diákok". TÚRMEZEI ERZSÉBET testvér áhítatával kezdődött a konferencia. Mire szomjazol? Vigasztalásra vagy valamilyen megoldásra? Bünbocsánatra, kegyelemre, esetleg megújulásra? Életünk kérdéseiben is kínálja a megoldást, mert Magához hív. Te mire szomjazol? Egyszer Jézus is kimondta a keresztfán, amikor ecettel kínálták meg. Egy angol költőnek az éneke: Szomjazol ránk Jézusunk, Végezd müved mirajtunk. Mi csak Téged óhajtunk. Azt akarja, hogy csak Őt szomjazzuk. És nem szomjazunk hiába, mert Ő Magához hív bennünket ezen a konferencián is. SZÉLL BULCSÚ lelkész előadása következett „Beiratkozás Jézus iskolájába" címmel. Feltette a kérdést, vajon tanítványok vagyunk-e? Taníthatók vagyunk-e? Nem keményedtünk-e meg? Tanulunk-e, vagy csak jelen vagyunk Jézus iskolájában, de nem jutunk előbbre. Ha itt most személyesen megszólít bennünket Jézus, akkor vagyunk jó helyen. A tanítvány figyelheti, hogy Jézus merre megy és eldöntheti, hogy Vele megy-e. Éneikül minden szolgálat elhibázott. Az Úr kegyelme, hogy mindenből valami jót hoz elő. De ha én sem értem célhoz, hogyan tudok hozzá vezetni másokat. A nyitottság a fontos, mert tanítani csak nyitott embert lehet. És ha nem Ő tölti be a szívemet, akkor betölti valami más. Okkult tudományok, vagy a Sátán. Itt Jézus kijelöli az utunkat és elvisz az örök boldogságba. GYŐRI GÁBOR lelkész előadásának címe: „Figyeljünk Isten órájára". Itt csak Túrmezei Erzsébet testvér versét tudom idézni. Egy és ezer Egy nap = ezer esztendő! Egy nap... észrevétlen elsuhanó! Nálunk semmibevetten tovaszállhat. S ezer esztendő nálad! Milyen egészen másképp járhat isteni órád. Örökkévaló! A bibliakörök négy csoportra oszlottak. Témakörök: 1. Szeretni és szolgálni tanít. Ján 13,34-35. Máté 20,25-28. 2. Tanít megállni a kísértésben. Zsid 4,14-16. 3. Engedelmességre tanít.Fii 2,5-10. Az előadások között nem tudok sorrendet felállítani, mert mindegyik a tiszta igét hirdette és tanított a keresztyén életre. A bibliakörökben sok bizonyságtétel hangzott cl. Jézus iskolájában sokszor elbukhatunk, de van pótvizsga az Ő kegyelméből. Életünk istentisztelete. ZÁSZKALICZKY PÁL lelkész a Róm 12,1-3. alapján szólt. Örömmel jött Béthelbe, mert visszaemlékezett 40 évvel ezelőttre, akkor a sátorban 100-150 diakonisszát látott együtt, mint gyermek. Szigorú tekintetű is volt köztük, de legtöbben mosolygós szeműek voltak, sugárzott Jézus szeretete. Előadásában figyelmeztetett arra, hogy Jézus iskolájában nincs szünidő, ott mindennap jelen kell lenni. Mert Isten értünk a legnagyobb áldozatot hozta. Ebben az iskolában csak ünnepnap van, mert Jézusunk mindennap velünk van és jóságát naponként éreznünk kell. A keresztyén ember számára az áremelkedés sem lehet probléma. mert van hitünk, Ő a mindennapjainkról is gondoskodik és szeretetével megtanít az Ö iskolájába járni. Vacsora után még összegyűltünk a fatemplomban. Énekeltünk és Túrmezei Erzsébet testvér verseit hallgattuk. Nem voltunk (áradtak, mert úgy éreztük minden versnél, hogy újra Jézus iskolájában vagyunk és mint diákok figyeltünk, mert jó osztályzatot szerettünk volna kapni, mert nem könnyű keresztyén módon élni és Jézus követőjének lenni. REZEDASZÍV Túrmezei Erzsébet testvér verse - amely nagyon megragadott bennünket. A rezeda illatot lehel, Akkor is, ha rátaposnak. Jóért rosszal fizetni ördögi, Jóért jóval fizetni emberi. Rosszért jóval fizetni isteni. Új szív, rezedaszív kellene, Hogy a jóval tudjuk fizetni a rosszat. Hiszen a rezeda illatot lehel Még akkor is, ha rátaposnak. A morzsaszedésniA sok bizonyságtétel hangzott el. Egy diakonissza testvér bizonyságtétele ez az ének volt: Halld, az Ég harangi zúgnak Messzeföldön szerteszét, Hírül adva Isten üdvüzenetét... Az én bizonyságtételemben visszaemlékeztem a 40 évvel ezelőtti áldott konferenciákra, ami megalapozta életemet. Végül is azzal a boldogsággal jöttem el, mint 40 évvel ezelőtt, hogy valahol mégis megőrzött az Úr. Kovácsné
