Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-02-03 / 5. szám
Dokumentumok egy fegyelmi tárgyalásról Lezárult az Országos Bíróság előtt Roszik Gábor gödöllői lelkész fegyelmi ügye. Korábban közöltük már a bíróság ítéletét rövid közleményben. Most megjelent az ítélet indoklása. Hosszúsága miatt nem tudjuk teljes terjedelmében közölni, de főbb részleteit közre adjuk: A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos bírósága, mint másodfokú bíróság... kihirdette a kővetkező ítéletet: Roszik Gábor vétkes az Egyházi Törvények VI. tv. 12. §. 3. pont második fordulatában és ezzel összefüggésben a 4. pontban meghatározott „az egyházi felsőbbséggel szembeni tiszteletlenség tanúsításában” és „hivatásával, hivatalával össze nem egyeztethető magatartás tanúsításában, illetve ebből eredő kötelezettség megszegésében”. Ezért a VI. tv. 13. §. 1. pontja szerint vele szemben az Országos Bíróság MEGINTÉS büntetést szab ki. Az ítélet jogerős. INDOKOLÁS: A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületi Bírósága Roszik Gábor gödöllői lelkészt vétkesnek találta az Egyházi Törvények VI. tv. 12. §. 3. és 4. pontjában meghatározott vétségekben és ezért őt hivatalvesztésre ítélte. Az elsőfokú ítélet ellen Roszik Gábor kellő időben fellebbezést jelentett be... Az Országos Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló adatok és az ott lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helyesen állapította meg. A fegyelmi eljárás tárgyát képező leveleket Roszik Gábor írta. a levelek hangvétele ismeretlen és idegen a keresztyének közösségeiben... nem szolgálja az egyház jó rendjét és nyugalmát, a megújuláshoz is elengedhetetlenül szükséges nyugodt légkört, tehát az egyház alapvető érdekeit. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság. amikor e levelek megírásával és elküldésével elkövetettnek találta az Egyházi Törvények VI. 12. §. 3. pontjának első fordulatában írt „az egyházi felsöbbség és az egyházi hatóságok törvényes rendelkezéseinek ellenszegül, illetve rendelkezéseit nem hajtja végre” fegyelmi vétséget is. Nem merült fel ugyanis arra bizonyíték, hogy az egyházi felsöbbség valamely törvényes rendelkezését Roszik Gábor nem hajtotta végre, annak ellenszegült volna. Levelében legfeljebb ezt a jövőre nézve kilátásba helyezte. Az első fokon kiszabott - legsúlyosabb - fegyelmi büntetést már ez okból is mérsékelnie kellett az Országos Bíróságnak. A legenyhébb büntetés kiszabását azonban a felvett bizonyítás és annak súlya alatt Roszik Gábornak a leveleiben megfogalmazott állításai visszávonása, nemkülönben a levelek hangvételét illetően megkövető, megbánó nyilatkozata, a jövőre nézve pedig a korrekt és az egyházi törvényeknek és felsőbbségnek engedelmes, egyházat és gyülekezetét szolgálni akaró szándékának kinyilvánítása tette lehetővé az Országos Bíróság számára... A másodfokú bíróság a bizonyítás során részletesen meghallgatta Roszik Gábort a levelek megírásával elérni kívánt célja tekintetében. Ennek alapján kétséget kizáró módon, a jóhiszeműséget vélelmezve és elfogadva, bizonyossá vált az Országos Bíróság számára, hogy Roszik Gábort az állítása szerinti az a cél vezérelte, hogy az egyház megújulási, tisztulási, jogalkotási folyamatát meggyorsítsa. A bíróság szerint ez a szándék önmagában nemhogy üldözendő, inkább dicséretes. A cél eléréséhez választott módszer azonban - ti. nyílt levél megírása és szétküldése - nem építő, etikai szempontból pedig különösen azzal, hogy egyházon kívüli fórumokon és egyházon kívüli politikai erők támogatását sejtetve folytatta megnyilvánulásait, nem tekinthető korrektnek. A levél hangvétele pedig bántó, szégyenletes, testvérictlen és szeretetlen. E körben azonban - a levél ríicgírásának szándéka körében - megjegyzi az Országos Bíróság, hogy korunkban, közéletünkben a gyors változások miatt nehéz az eligazodás. A szereptévesztések, a túlzott elvárások, a türelmetlenség általános jelenségek. Méltán keltett mélységes aggodalmat az egyházban és a szélesebb közvéleményben is az a számos nyilatkozat, parlamenti sajtótájékoztató, amelyekben Roszik Gábor támadásait újra és újra megismételte. Ezek a nyilatkozatok azonban nem képezhetik fegyelmi eljárás tárgyát és súlyosbító körülményként sem értékelhetők. Ezeket a lehetőségeket ugyanis Roszik Gábor nem mint lelkész, hanem mint országgyűlési képviselő kapta. Képviselői magatartása, véleménye, mégha egyébként egyházi kérdésekben nyilvánul is meg, nem képezhetik egyházi fegyelmi eljárás tárgyát. Az Országos Bíróság - mint független grémium - ezeket a nemcsak egyházi, hanem közéleti szempontból is aggodalmat keltő megnyilvánulásokat, mint az Egyház belső életébe történő politikai beavatkozási kísérletet visszautasítja. Az Országos Bíróság a felelős politikai erőktől is elvárja, hogy az Egyház és Állam szétválasztásának elvéből kiindulva, nyilvánosan is határolódjanak el attól a magatartástól, hogy közéleti, képviselői lehetőséggel élve ezt a szerepüket a képviselők egyházi, politikai harcra használják fel, azt a látszatot keltve, hogy ebben a politikai erők támogatását élvezik. Ezért amikor örülünk állam és egyház kívánatos szétválasztásának, a korábbi káros állami befolyás megszűnésének, látnunk kell mindannyiunknak a társadalom, állam és az egyház kölcsönös felelősségét a demokratikus átalakulásban, a konszolidációban. Ez a felelősség vezette az Országos Bíróságot is, hiszen ahogy nem lehet kizárni az állam, a pártok felelősségét egyházi ügyekben a jogalkotási és az egyenjogú partnereket tételező szerződéses kapcsolatokban, úgy az egyház politikai felelőssége is jelentős. A kialakult, az üggyel kapcsolatos helyzet zavarosságához hozzájárult az is, hogy a sajtó is kevés valós információval rendelkezik az egyházakról az elmúlt 42 év után, amikor a tájékoztatás csak leszűkített, egyoldalú lehetett. Az Országos Bíróság álláspontja szerint az a kívánatos és helyes, hogy kifejezetten egy házi kérdéseket lehetőleg az egyházi sajtóban kell közölni és megvitatni. Ha a közéletben is résztvevő egyházi személy a világi sajtóban nyilvánul meg egyházi ügyekben, akkor különösen szükséges a mértéktartás, az egyházhoz méltó forma és tartalom, még oly feszült és kényes kérdésekben is,.. Bartha Istvánnak a püspökhöz irt levele ismertetésével az is bizonyítást nyert, hogy dr. Harmati Béla püspök urat ezen ügy kapcsán sem érheti elmarasztalás. Roszik Gábor azt is elismerte, hogy a fellebbezésében felhozott más negatív jelenségek is az újabb ismeretei alapján ma már általa is pozitív beállítást nyertek. Mindezen tényeket - a valóságot - Roszik Gábor az Országos Bíróság eljárása során ismerte meg, ezért tehát a levélben írt állításai, következtetései nem szándékosan valótlanok, hanem az ügyek körülményeinek elégtelen ismereteiből származó tárgybeli tévedések... A bizonyítás és a való tények ismerete után Roszik Gábor levelének túlzó állításait visszávonta. Kijelentette, hogy levelét már közvetlenül megírása után maga is megbánta, a lelkészekhez írt levelének hangvétele ezért már kevésbé éles. Kijelentette azt is, hogy lelkészi munkáját az egyház kebelében szeretné a jövőben is végezni, nem tanúsít és nem szít engedetlenséget. Mindezek alapján ítélte meg úgy az Országos Bíróság, hogy vele szemben a keresztyéni megbékélés és hittestvéri szeretet szellemében a legenyhébb büntetés, a megintés is elégséges. Az Országos Bíróság reméli, hogy ítélete találkozik az egyháztagság és a szélesebb közvélemény várakozásával is. Roszik Gábort pedig arra kéri, hogy különös gonddal törekedjék a lelkészi hivatás és a képviselői tisztség összeegyeztetésére' az egyház épülésére és a közélet jobbítására. Budapest, 1991. január 5. napján Az ítélet után Roszik Gábor lelkész levelet küldött az országos felügyelőnek, mint a bíróság elnökének. Most az országos felügyelő kérésére közöljük mindkét írást: Tisztelt Felügyelő Úr! Szeretném ezúton kifejezni Felügyelő Úrnak köszönetemet, azért a hozzáállásért, amellyel az Országos Egyházi Bíróság tárgyalását f. év január 5-én vezette. Úgy ítélem meg, hogy a tárgyalás során mindenki tisztességesen és korrekt módon járt el. Ebből következik, hogy a Bíróság ítéletét - bár természetesen felmentésnek jobban örültem volna - elfogadom és tudomásul veszem. • Biztosítom Felügyelő Urat arról, hogy a jövőben az eddigiekhez hasonlóan igyekszem lelkészi szolgálatomat hűségesen végezni. Kérem Felügyelő Urat, hogy intézkedjen aziránt, hogy a mellékelt közlemény az Evangélikus Életben megjelenjék. Testvéri köszöntéssel: Roszik Gábor Gödöllő, 1991. jan. 9. KÖZLEMÉNY Kedves Testvérek! Szeretném kifejezni örömemet aziránt, hogy az ellenem lefolytatott fegyelmi eljárás végétért, s az Országos-Egyházi Bíróság a Kerületi Bíróság által hozott legsúlyosabb ítélet után a legenyhébb ítéletet hozta. Meggyőződésem szerint azért, mert figyelembe vette mindazokat az érveket és indokokat, amelyeket a Kerületi Bíróság nem, illetve figyelmét elkerülte. Az Evangélikus Élet olvasói tudomására hozom, hogy bár az 1990. április 6-án Harmati Béla püspökhöz írt levelemet nem vontam vissza, sajnálkozásomat fejezem ki mind Harmati Béla, mind mindenki iránt, hogy levelem bántó hangvételű volt. Mentségemre szolgáljon, hogy levelem megírásával éhségsztrájkot folytató teológusokon és egy elbocsátott teológuson szerettem volna segíteni. Miután az egész ügy kapcsán sok minden világosabbá vált, remélem, hogy végső soron egyházunk megújulását és érdekét szolgálta. Ebben a meggyőződésben szeretném kijelenteni, hogy továbbra is kész vagyok egyházam szolgálatára, s azon munkálkodom, hogy az egyházunkban lévő különböző gondolkodású emberek együtt tudjanak munkálkodni, ha kell vitatkozva, de szeretetben egyházunkért. így készüljünk a közelgő zsinatra. Gödöllő, 1991. január 9. Roszik Gábor Végül egy beszélgetést közlünk (részleteiben), mely a Kossuth rádióban hangzott el január 13-án reggel a Vasárnapi Újságban. Előző vasárnap a TV HÉT c. adásában meghiúsult egy közös riport Harmati Béla püspök és Roszik Gábor lelkész között. Erre is fény derül ebben a beszélgetésben. A riporter Győri Béla. „Az elmúlt héten lezárult Roszik Gábor gödöllői lelkész, országgyűlési képviselő egyházi fegyelmi ügyének fellebbviteli tárgyalása. Az egyházi bíróság döntése eredményeként fegyelmi megintésben részesült. Az ítélet enyhébb lett, Roszik Gábor maradhat lelkészi munkakörében. Az enyhítés oka, hogy a lelkész megbánást tanúsított a bíróság előtt és ígéretet tett, hogy a továbbiakban igyekszik egyházával és feletteseivel jó viszonyt kialakítani. Püspök úr, ön vasárnap, január 6-án a A HÉT című műsorban nem volt hajlandó nyilatkozni. Miért? Röviden annyit mondhatok, hogy Roszik Gábor mást mondott ott előttem a nyilatkozatában, mint a bíróságnak egy nappal előtte. A bírósági jegyzőkönyv akkor még nem volt ismert számomra, így részleteiben nem tudtam ellenőrizni állításait. Koncepciós perről beszélt és megerősítette, hogy első leveléből semmit sem vont vissza. Ön személy szerint hogyan fogadta az egyházi bíróság döntését? Megnyugvással töltött el, hogy a nehézségek ellenére is Roszik Gábor fontosnak érzi lelkészi hivatását és elfogadtam a döntést, hiszen ez lehetővé tette további szolgálatban maradását, de természetesen ennek feltételei is vannak. Lelkészként'és szélesebb felelős körében képviselőként alapvető erkölcsi követelmény, a minimum korrekt, szavahihető magatartás. Nem volna szabad egyik napról a másikra véleményt változtatnia! A fegyelmi tárgyalás során az egyházi bíróság sorra vette Roszik Gábor vádjait és állításait és hát ezekről megállapította, hogy ezek a vádak valótlanok. Nézzük azért mégiscsak mi itt ebben a stúdióban most sorra ezeket a vádakat. Az ön legitimitásáról van szó, amit ő kétségbe von. Püspök úr, ahogyan egy korábbi riportban már említettük, önt 1987-ben egyháza, a Magyarországi Evangélikus Egyház külföldről hívta haza a Déli Egyházkerület 88,1 %-os szavazatával, mert Káldy Zoltán püspök meghalt. Előtte ön a Lutheránus Világszövetségnél dolgozott hét évig. Teológiai munkát végzett, amit pályázat útján nyert el, ha én ezt most pontosan tudom és mondom. Igen, 1980-ban kerültem Genfbe, a Lutheránus Világszövetség teológiai osztályvezetői tisztébe pályázat útján. Feladatom volt nemzetközi tanulmányi, teológiai szakkonferenciákat szervezni főleg szociáletikai, vallásszociológiai témákkal az egész világon. A pályázatot egy finn professzor és egy dán lelkész ellenében nyertem meg, és először három évre szólt a megbízatásom és ezt ismételten meghosszabbították. Ebben a munkakörben dolgoztam, amikor 1987 őszén megválasztottak a Déli Egyházkerület püspökének. Tehát ön, amikor önt jelölték a püspöki székbe, nem tartózkodott Magyarországon, nem tartózkodott itthon. Mi a véleménye arról a Roszik-féle állításról, hogy az ön jelölése teljesen szabálytalan volt? Ismeretes, hogy az elmúlt negyven év alatt az egyházi tisztségek betöltéséhez állami hozzájárulás kellett. így volt ez a gyülekezeti lelkészektől kezdve az espereseken át a püspökökig. A jelölésemet, amint arról utólag értesültem, az egyházi elnökség az egyházkerületi presbitérium ülése előtt már fölterjesztette az Elnöki Tanácshoz a másik jelöli, Tóth Szöllös Mihály esperes nevével együtt. A kerületi presbitérium titkos szavazással, három tartózkodás melleit hagyta jóvá a jelölésünket. Tehát a jelölés a kerületi presbitérium szabad döntése alapján történt. Akárhogy is vesszük, ez a 88 %os választás perdöntő. Ennek ellenére önt mégis támadja Roszik Gábor. Mit gondol, miért? Mindig akad olyan ember, aki egy közösségen belül nem tartja a többség által megválasztott vezetőt szimpatikusnak. Ez természetes. De mégis meg kell tanulni a többség akaratát tiszteletben tartani. Az elmúlt évtizedek rossz gyakorlata, a sokat emlegetett diktatórikus gondolkodás jelenik meg ezekben a szándékokban. Nekem, mint felelős egyházi vezetőnek az a feladatom, hogy képviseljem és megvédjem az egyház rendjét. Nehéz szívvel kérdezem püspök úr, hogyan látja a Magyarországi Evangélikus Egyház jövőjét? Az egyház első és legfontosabb feladata a lelki dimenzió, Isten igéjének hirdetése, tanítás, nevelés, különös tekintettel a minket körülvevő nehézségekre. Megnyíltak előttünk az iskolák, a kórházak, a börtönök kapui, várják szolgálatunkat. Nyomasztó azonban a lelkészhiány. Ezért igyekszünk bevonni a gyülekezeti munkába minél több egyháztagol. Szervezeti változtatásokra is szükségünk van, ezért hívtuk össze ez év június 8-ra törvényalkotó zsinatunkat. Mindehhez azonban az szükséges, hogy olyan gondolkodás és magatartás alakuljon ki egyházunkban, amelyik egyrészt méltó Jézus tanítványaihoz, másrészt szolgálja az embereket és amelyiknek a mottója ez lehet: együtt és egymásért." * A továbbiakban lapunk nem kíván részletesen foglalkozni ezzel az üggyel, esetleges hozzászólásoknak azonban helyt adunk. Szerkesztő A FEJÉR-KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE ELNÖKSÉGVÁLASZTÁSA A Fejér-Komáromi Egyházmegye gyülekezetei esperesnek: Lábossá Lajos tatabányai lelkészt választották újból, egyházmegyei felügyelőnek: Sztruhár András oroszlányi gyülekezeti felügyelőt. A szavazatbontó bizottság ülése 1991. január 18-án volt. •Az egyházmegyei elnökség iktató ünnepi közgyűlést március hónap folyamán tervezik. Pontos időpontját közölni fogjuk. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ALKOTMÁNYÁNÁL ÉRVÉNYESÜLŐ ALAPELVEK A lutheri reformáció az egyház jogi szervezetére nézve semmiféle megkötöttséget nem állított fel, illetve csak annyiban, hogy az egyház szervezeti felépítése tetszőleges lehet ugyan, azonban nem állhat ellentétben az egyház lényegével és olyannak kell lennie, hogy maximálisan elősegítse az egyház legfőbb feladatainak: az igehirdetésnek és a szentségszolgálatnak a teljesítését. Ez az oka annak, hogy a világ evangélikus egyházai történeti fejlődésük során a lehető legváltozatosabb megoldásokat választották egyházalkotmányuk kialakításánál. Ebben az ismertetésben nincs lehetőség arra, hogy az egyes alkotmányjogi elvek kialakulását történeti síkon végigkísérjem, hanem azokra szeretnék utalni, amelyek mostanra kijegesedtek, ezt követően pedig azokra, melyeknek az új zsinati határozatokban való érvényesülése kívánatosnak látszana. Az egyház szervezetére vonatkozó alapelvek közül kétségkívül az önkormányzat a leglényegesebb, hisz ez az egyház exisztenciájának az alapja, ez teszi lehetővé, hogy az egyház evilági szervezetét saját szükségletének megfelelően. külső behatások nélkül, a lehető legjobban alakítsa ki. Az államhatalom több mint négy évtizedes gyámkodása után az 1990. évi IV. törvény: „a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról” újra biztosítja az egyházak szabadságát, kihangsúlyozva, hogy „az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre". Igen jelentősek a zsinat-presbiteri elvek. mivel a hazai evangélikus egyház ezeknek a jól bevált elveknek az alapján építette ki szervezetét, bár képviseleti vonásokat is visel magán. Ezt a rendszert három alapelv jellemzi: 1. a gyülekezeti elv, amely azt jelenti, hogy minden hatalom forrása az egyházközség. Az autonómiának azonban korrektivuma is van, nem jelenthet independentizmust, hanem kiegyensúlyozott kapcsolatot az országos egyházzal, hisz a gyülekezet az országos egyháznak is része. 2. az organikus felépítés elve szerint alapfokon a gyülekezet áll, több gyülekezet egyházmegyét, az egyházmegyék egyházkerületet, a kerületek pedig országos egyházat alkotnak. Bár minden kormányzó hatóság közvetlenül a legközelebbi egyházkormányzati szervnek van alávetve, ez nem annyira a gyülekezetek feletti uralmat jelenti, hanem inkább azt, hogy ezekkel össze vannak kapcsolva, ezekből nőttek ki. 3. További jellemzője ennek a rendszernek, hogy a döntésre hivatott szervek mindig testületek; egy személyt önállóan törvényhozói, vagy bírói hatalom nem illet meg. Az egyházi tisztséget betöltők tevékenysége ezért szolgálat. Az evangélikus egyháznál érvényesülő rendszer nem tiszta zsinat-presbiteri rendszer, mert a zsinat tagjai nem kizárólag presbiterek, hanem az egyházközségek közvetlen, vagy közvetett választottai. Elmondhatjuk azonban, hogy az egyház kormányzata az összes Evangélikus Elet 1991. február 3. Dobos Hajnal TELJES LESZERELÉS Uram, a szívem tele van fegyverekkel. Uram! Jaj, Uram! Rengeteggel! Husángok, kardok, puskák és rakéták... Szét is téphetnék az egész planétát! S én őrzőm, csak őrzöm félelemmel. Uram, mi legyen már á fegyverekkel? Hiszen tudod: védekezésül vannak. Visszafelelni mérges nyíl-szavaknak, Visszavágni villanó szemeknek, és nem hagyni magam a gyűlöletnek, és erősnek lenni, bátornak, keménynek -Fegyvereim - Uram! - egedig felérnek! „Gyúlékony vagyok, s mint a nap, oly lángot lobbantottam - vedd el! Ordíts reám, hogy nem szabad! Csapj a kezemre mennyköveddel.’' Tőled lesz minden egyszerű: szerelj le békével, kegyelemmel hadd legyek én, és minden ember, irgalmas, védtelen szívű. jogosúlt egyháztag közakaratán alapul' - szabad választások esetén. A paritás elvének, vagyis az egyházi és világi elem egyenlő befolyásának az egyházkormányzatban való biztosítása az 1791. évi pesti zsinattól kezdve érvényesül. Kivételként azok az időszakok említhetők, amikor a felügyelői tisztségek huzamosan nem voltak betöltve. A paritás elvével kapcsolatban férfiak és nők egy enrangúságának a kimondása is időszerű lenne. A montesquieui elveknek megfelelően alapelvként érvényesülnie kellene a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalom szétválasztásának, amelyre már a korábbi zsinatokon is történtek kísérletek. A jogállamiságnak ezt az alapvető tételét mielőbb érvényesíteni kell az egyházi jogalkotásnál, hisz ez biztosítja a pártatlanságot, a tárgyilagosságot. Szükségesnek látszik a teljes személyes felelősség visszaállítása. Elvként kell kimondani, hogy minden egyházi tisztségviselő ebben a minőségben tett intézkedésének vagy mulasztásának következményeiért felelős és a szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott kárt megtéríteni tartozik. Alapelvként kellene rögzíteni, hogy minden önálló egyháztag jogosult az egyház kormányzatába befolyni, de köteles az egyház terheit is viselni." Jogosultak az egyházi testületek közgyűléséhez, illetve az egyházi bíróságokhoz fordulni panaszaikkal. A közgyűlések nyilvánosak, évente minden önkormányzati szerv legalább egyszer közgyűlést köteles tartani. Személyi ügyekben titkos szavazás és 2/3-os többség szükséges. Az evangélikus egyház az országban lévő más egyházak, illetve vallásfelekezetek irányában az egyenjogúság és viszonosság álláspontjára helyezkedik és a világ egyházaival való ökumenikus kapcsolatokat ápolja. Az egyház a valláserkölcsi célok megvalósítása érdekében a nevelés, tanítás és a hitélet ápolása, valamint a szociális területén közreműködést igényel, jogigényt tart fenn minden típhsú egyházi iskola és egyéb szociális intézmény létesítésére és fenntartására és ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében igénybe veszi az állam anyagi támogatását. Az evangélikus egyház alapelvként fogadja el, hogy biztosítja a szabad és a valóságnak megfelelő hírközlést. Ebből a célból igényt tart a rádió és a televízió nyilvánosságára, valamint a sajtótermékek korlátozás nélküli kiadásának és terjesztésének jogára. Mindegyik önkormányzati testület közgyűlését szabályrendelet-alkotási jog illeti , meg a legközelebbi felsőbb hatóság jóváhagyása mellett. Alapelvként rögzíteni kellene, hogy az egyház legfőbb törvényhozó szerve: a zsinat. Végül célszerű lenne azt a külföldön már régóta elfogadott alapelvet rögzíteni, mely szerint egyházközségtől felfelé minden egyházi tisztségviselő ne élethossziglan, hanem 5, vagy 6 évre nyerje el megbízását és egy ízben legyen újra választható. Ez az intézkedés komoly ösztönzést jelentene az újraválasztás érdekében és eredményesebb egyházi munkát biztosítana. dr. Boleratzky Toraiul
