Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-09-15 / 37. szám
Zsina ti^Hír adó Az Evangélikus Élet 56. évfolyama 37. számának zsinati melléklete 1991. SZEPTEMBER 15. Ci Ü teli 1991. augusztus 23-24-én máso•i dik ülésszakát tartotta zsinatunk. 1 A megnyitó áhítatot Fehér Károly 2- szombathelyi lelkész tartotta. Utá-2 na átvonultak a tagok a gimnázi- i umba és máris megkezdődött a i] munka. Többen érdeklődtek, hogy mis' ként folyik lé a zsinat egy ülésszaft ka? Rövid beszámolóban ezt sze- 1 retném most ismertetni, i Egy-egy ülésszakon belül másít fél-, kétórás üléseken folyik a félti szólalás, megbeszélés, határozat< hozatal és szavazás. Ezen az ülés-1 szakon belül hat ülés volt s ezeken t felváltva elnököltek a megválasz* tott elnökség tagjai. Pénteken az első és második ülésen dr. Andorka Rudolf elnök, a harmadik üléj sen Szebik Imre alelnök, szombaton a negyedik ülésen dr. Sólyom : Jenő alelnök, az ötödik és hatodik ülésen dr. Reuss András elnök. 2 Az ülésszak megnyitása után a ■ zsinat megállapította a napirendet, majd Koczor Zoltán jegyző felol- i vasta az előző ülésszak jegyző- i könyvét, melyet a zsinat kisebb javításokkal elfogadott. : Az elnök napirend előtti felszó-i • lalásra adott engedélyt: dr. Harmati Béla püspök a pápalátogatással kapcsolatosan szólt a debreceni Befejeződött a zsinat második ülésszaka ökumenikus istentiszteletről, a gályarabok emlékművénél történt koszorúzásról és arról is, hogy a zsinatnak foglalkoznia kell az állam és az egyház missziói viszonyával. Dr. Reuss András elnök bejelentette, hogy levelet kapott dr. Cserháti Péter zsinati tagtól, aki bejelenti tagságáról való lemondását. (A levelet lapunk más helyén teljes egészében közöljük.) Mivel Cserháti Péter a zsinat megválasztott jegyzője is volt, az ülésszak folyamán jegyzőválasztásról is gondoskodni kellett. A lemondás folytán megüresedett helyre a soron kővetkező póttagot hívta be a zsinat: dr. Galli Istvánt. Ezután tért rá a zsinat a napirend első pontjának tárgyalására. Már az első ülésszakon elkezdték a zsinat tanácskozási és ügyrendjének tárgyalását. (Előző számunkban a már elfogadott 1-30. §-t közzétettük!) Most a még hátralévő szakaszokat vették elő és alapos tárgyalás után fogadták el a teljes ügyrendet, megjegyezve külön azt is, hogy a zsinat tanácskozásait az elfogadott ügyrend alapján folytatja. Az ügyrend megvitatása áthúzódott a nap második ülésére is, a késő délutáni ülés már a továbblépésről tanácskozott; milyen zsinati szakbizottságokra lesz szükség a továbbiakban. A második napon döntöttek arról, hogy egyelőre nyolc szakbizottságot hoznak létre, és megválasztották a szakbizottságok elnökeit is:- Törvénykönyvet ill. egyházi alkotmányt szerkesztő bizottság elnöke: dr. Boleratzky Lórártd.- Teológiai bizottság - elnöke: dr. Hafenscher Károly. - Szervezet, alkotmány, struktúra (modell) kérdéseivel foglalkozó bizottság, elnöke: Zászkaticzky Péter.- Pénzügyi, gazdasági bizottság -elnöke: dr. Török Gábor.- Oktatási és nevelési bizottság - elnöke: Szabó Lajos.- Felkészítés az egyházi szolgálatra bizottsága - elnök: dr. Muntag Andor.- Ügyrendi bizottság - elnöke: Thurnay Béla.- Zsinati törvény bizottsága - elnöke: dr. Okolicsányi Pál. A bizottságokba a zsinati tagok önként jelentkeztek, ezzel a zsinat kimondta a szakbizottságok megalakulását. Feladatuk az lesz, hogy a megjelölt témában a már korábbi U»»'l9WtWViv.»U> > n-'tX u •■»'I'i,,,,. I M I'.» I . _ • •• .* ■ • i . . rf BEMUTATKOZNAK A ZSINAT JEGYZŐI BÁLINT LÁSZLÓ Bemutatkozásomat szeretném családunk legújabb örömével kezdeni; megszületett ötödik gyermekünk. A legutóbbi zsinati ülésszakot feszült várakozással éltem át, hisz erre az időre volt kiírva feleségem. Aztán augusztus 26-án egymás kezét fogva a celldömölki kórház szülőszobájában köszönhettük meg Istennek, hogy új életet bízott ránk, hogy neve dicsőségére felneveljük. És is ötgyermekes családban születtem és nevelkedtem Nyíregyházán. Műszaki érdeklődésem mi, att szüleim az akkor szakközépis- I kólaként is működő Kossuth Lajos - volt evangélikus - gimnázi, umba írattak be, ahol az érettségi ! vizsgám tettem le. A Vízügyi Igazgatóság dolgozójaként két év gyakorlat után pedig a vízügyi technikusi képesítést szereztem meg. De ez már „kényszerpálya” volt. Ugyanis abban az évben amikor érettségiztem, váratlanul és fiatalon meghalt édesapán. S elsősor. ban nem halála, hanem azt megelőző küzdelmes élete volt az, amely engem céltalanságba, elkeseredésbe taszítottt. Kemény fizikai munkát végezve, öt gyermek mellett kezdett el tanulni, hogy gyerekkori álma teljesüljön és tanár lehessen. Rövid idővel azután, hogy tanári diplomáját kézhez vehette, szívinfarktus vetett véget életének. Akkor fiatalon, háborgó és zúgolódó szívvel úgy éreztem, ezért nem érdemes küzdeni, terveket, célokat magam elé tűzni és azok eléréséért fáradni, ha egy perc alatt mind az amiért küzdők semmivé válik! De az Isten tervében más volt... Kétségekkel és kérdésekkel teli szívvel egy ifjúsági táborban ismerhettem meg Jézus Krisztus célt és reménységet adó szeretetét, juthattam más életszemléletre és lelki békességre. Megszületett bennem az elhatározás, hogy egész életemben azt a Krisztust szeretném hirdetni, aki számomra megoldást jelentett. Ez irányította lépteimet a Teológiai Akadémiára. Azóta is vallom, hitbeli meggyőződésem, hogy Jézus az Isten Fia minden ember élete számára megoldás. Teológiai tanulmányaim elvégzése után Nyíregyházán avattak lelkésszé, majd a Veszprém megyei Malomsokra kerültem kihelyezett segédlelkészként. S bár megbízatásom eredetileg csak rövid időre szólt, a gyülekezet ragaszkodó szeretete 13 esztendőn át tartott ott bennünket. Ezt már többesszámban kell írnom, mert 1976-ban házasságot kötöttem Varsányi Vilmával, aki egy évvel utánam fejezte be tanulmányait a Teológiai Akadémián. Ettől kezdve minden szolgálatunkat közösen láttunk el. Szolgálati területünk előbb a csikvándi, majd a takácsi-gecsei társgyülekezettel büvült, s közben egy ideig a kerta-veszprém-galsai szórványgyülekezet gondozását is elláttuk. A lelkészi szolgálat végzése mellett hasznosíthattam műszaki adottságaimat is parókiánk felújítása, templomok külső-belső renoválása, templomok fűtésének megoldása és gyülekezeti ház építésének munkái közben. Az állandó önképzést, az új ismeretek megszerzését épp oly fontosnak tartom szolgálatomban mint bármely más lelkészi feladatot. Ezért volt öröm számomra amikor lehetőséget kaptam a Martin Luther Bund jóvoltából egy erlangeni egy hónapos nyelvtanfolyamra, majd az azt kővető évben a wesztfáliai tartományi egyház által támogatott bielefeldi ösztöndijra. A bétheli egyházi főiskolán és a bielefeldi egyetemen a bibliai tárgykörök hallgatása mellett nagy élményt jelentett a génsebészet etikai kérdéseivel való foglalkozás. Különösen is sokat köszönhetek feleségemnek, aki - ekkor már négy gyermekünk nevelésének gondja mellett - valamennyi gyülekezetben magára vállalta a szolgálatok ellátását, így nyújtva lehetőséget számomra a tanulásra. Három éve a celldömölki gyülekezet megnyerő bizalommal hívott és választott meg bennünket lelkészéül, s egy éve a vasi evangélikus egyházmegye gyülekezeteinek megtisztelő választása alapján az esperesi szolgálatot is végzem. Bár Vas megyében még csak rövid ideje szolgálok, Kemenesalját, az Őrséget és egész Vas megyét szívem mélyéről vallhatom otthonomnak. E táj múltja, gyülekezet tagjainak, lelkészeiknek Krisztushoz való ragaszkodása, hitvalló élctfolytatásuk példaértékű számomra. Szeretném a vasi egyházmegye bizalmát, hogy zsinati taggá választott; a zsinat bizalmát, hogy jegyzői tisztséggel bízott meg azzal viszonozni, hogy olyan hűséggel, Krisztusért, egyházért áldozatot is vállalni tudó szeretettel veszek részt a zsinat törvényalkotó munkájában, gyülekezeteink, egyházunk megújulásáért folytatott munkában, mint ahogy ezt artikuláris gyülekezetünk hitvalló ősei is tették. S én változatlanul hiszem és remélem, hogy a Szentlélek Isten minden alkalmatlanságunk ellenére elvégezheti bennünk, hogy ne sokfelé húzó és széteső, hanem sokszínű, de mégis Isten országát építő egyház legyünk. IFJÚ BENCE IMRE A zsinat második ülésszaka a jegyzőkönyv ismertetésével, felolvasásával kezdődött. Akkor még nem sejtettem, hogy néhány óra múlva már én is a zsinati jegyzők sorába tartozom. Hisz lemondások miatt erre az ülésszakra is jutott választás. így lettem zsinati jegyző. Mit keresek én itt? - kérdeztem magamtól. Bakonycsernyci lelkész vagyok, a Fejér-Komáromi Egyházmegye küldötteként lettem zsinati tag. Örömmel vállaltam ezt a szolgálatot, hisz a Testvéri Szó egyik aláírójaként foglalkoztat az egyházunk megújulásának ügye. A zsinatot szorgalmazók táborához tartozom, hisz látom és tudom, hogy az egyéni és gyülekezeti belső megújuláson túl szükség van új egyházi törvényekre, amelyek felváltják a fércmunkaként kezünkben lévő 66-os törvényeket, s amelyek egyházunk életének a megváltozott körülmények között új keretet biztosítanak. A jegyzői munka kulimunka. Nem alkotó, nem újat létrehozó munka, de mégis hallatlanul fontos. Fontos azért, mert az ülések eseményeinek hiteles visszaadása nem csak az egyháztörténészek számára lesz izgalmas. Ülésszakok között is feledés boríthatja a kimondott szavakat, s a döntések hiteles megfogalmazása segíti a folyamatos munkát. Vállaltam ezt a szolgálatot, mert tudom, hogy korosztályomnak (a mai harmincéveseknek) jelentős feladata van. Sokan még túl fiatalnak tartanak minket. Pedig mi nem csak tervezzük és építjük a jövőt, hanem reménység szerint a mai munkánk gyümölcseit is élvezhetjük még. Vállalhattam ezt a munkát, mert tudtam, hogy a feladataim elvégzésében van, aki segít. Gyülekezeti munkámban segítséget kapok feleségemtől, aki a gyermekeink nevelésén túl teljes erővel végzi a gyülekezeti szolgálatot, s a gyülekezeti munkatársak is mellettem vannak. Nem szívlelném, ha a zsinati munká a gyülekezeti élet rovására menne. E szolgálat vállalása közben nem feledkezhetem meg arról, hogy volt, aki már lemondott c megbízatásról. Tudom, hogy minden lemondás jele annak, hogy valami gond van. Zsinati munkánk sem problémamentes. Érdekek és elképzelések ütköznek, s álmok hiúsulnak meg a realitással való találkozás miatt. Még sebek is keletkezhetnek. Ilyenkor örülök, hogy az egyház ügye nem rajtam, nem rajtunk embereken múlik csupán, de engedelmes szolgájaként igyekszem belesimulni Urunk ke-IFJÚ BENCZÚR LÁSZLÓ 1943-ban születtem Budapesten. 48 évemet abban a megzavarodott történelmi hullámzásban éltem át, amit „ama bizonyos 45 év” jelzővel fognak ellátni a kései történészek. Hitbeli nevelésemet és megerősödésemet elsősorban édesapámnak köszönhetem, aki a 70. év elérése óta nyugdíjas lelkész, de 76 évesen is irigylésre méltóan aktív. Boldog, örvendező szeretetet kisgyermek koromban láttam édesanyám szemében. Még a halála előestéjén is, mikor 35 évesen utoljára látta négy gyermekét. Családi meleget a küzdelmes időkben a velünk együtt élő nagyszülők jelentették: Édesapám szülei és Szántó nagymama - általam csak Írásaiból ismert Szántó Róbert lelkész nagyapám özvegye. Megrendítő és szívbéli hálára kötelező tartást és áldozatvállalást Édesapám második felesége - Dr. Kada Judit - mutatott fel olyan magas fokon, hogy felvállalásunk zsinat előkészítő bizottságok anyagait feldolgozva elkészítsenek egyegy lehetőleg teljes anyagot magában foglaló törvénytervezetet, javaslatot, melyet majd a zsinat későbbi ülésszakai során plenáris üléseken tárgyal meg, fogad el és törvényként kimond. A zsinati munka tehát ezután főként ezekben a szakbizottságokban folyik és ha elkészültek javaslataikkal, akkor foglalkozik velük a teljes zsinati ülés. Péntek délután kezdte el a zsinat egy nyilatkozat tárgyalását, melyet azonban az idő rövidsége miatt elfogadni nem tudott. Az ülés folyamán lemondott jegyzői tisztéről Zászkaliczky Pál, akinek lemondását elfogadták és az elnök elrendelte két újabb zsinati jegyző választását. A szavazatok összeszámlálása után az elnök bejelentette, hogy a jegyzői tisztre, a megüresedett két helyre a zsinat ifj. Bence Imre lelkészt és dr. Smidéliusz László nem lelkészi tagot választotta meg. (A jegyzőket lapunk más helyén mutatjuk be.) A zsinat az utolsó ülésen tárgyalta meg további munkájának ütemezését és a munkaülések idejének meghatározását. Legközelebbi ülését 1991. november 23-24-én tartja a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban. TSZM pillanatától fogva mind a négyen anyánkként szeretjük. Biztonságot, örömöt és meleget jelent számomra az a család, melyet 24 éve magam alapítottam. Elsősorban Németh Lászlóval fémjelzett református családból érkező feleségem, Horváth Márta tartja össze és organizálja életünket. Reménységem mindkét gyermekünk, Laci és Emese. Felnőtt formám elnyerését (ami természetesen a mai nappal sem végleges) számos igen komoly barátomnak köszönhetem, nagyrészt akikkel együtt serdültünk fel és remélhetőleg együtt is fogunk megöregedni, akikkel együtt vállaltunk igen komoly terhek elviselését (együtt munkálkodtunk, együtt építkeztünk, vagy kölcsönösen segítettünk a másikon). A lelket építő erőt, amit az egyházi tagság tudatának érzése jelent, tapasztalhattam már kisgyermek koromtól. Szerencsés is voltam, hiszen együtt nőttem fel azokkal, akik most szerte az országban lelkészként szolgálnak, vagy egyházi vezetők. De találkozhattam és beszélhettem is olyanokkal, akik már nem élnek, de egyházunk meghatározó személyiségei voltak. Ezért érzem jól magam a Budavári gyülekezetben és presbitériumában, melynek tagja vagyok. Ezért érzem jól magam az Északi Egyházkerület presbitériumi ülésein is. Ezért énekeltem az „Erős vár a mi Istenünk”-et örömteli, várakozó szívvel a zsinat nyitó istentiszteletén. A hazám és embertársaim iránti szolgálatot természetesen elsősorban szakmámon keresztül gyakorlom. Építészmérnök vagyok és mint irányító tervező az IPARTERV-nél dolgozom. Hivatásom fő pillére az az alkotó közösség szellemisége, melyben több éven keresztül részt vehettem, és amelynek központja Molnár Péter építész volt. Csoportunkból többen Ybldíjban részesültek. A díjat - ami a legmagasabb építészeti elismerés - én is megkaptam 1989-ben. 24 éves (Folytatás a 3. oldalon)
