Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-09-15 / 37. szám

GYERMEKEKNEK

F

I A T A L

JÓZSEFEN BOSSZÚT ÁLLNAK TESTVÉREI

Az álomlátó Józsefet bizony nem szerették testvérei. Nemcsak az bosszantotta őket, hogy a fiú apjuk kedvence, hanem az is, hogy álmaiban azt vélte látni, hogy nagyobb és hatalmasabb lesz náluk. Egy napon elérkezett a bosszúállás ideje.

Jákob fiai messzire mentek. A nyáj jó legelőt kívánt, menni kellett. Ä kedvenc fiú, József otthon maradt. Ő nem vette ki részét a munkából, pedig ereje és kora már bőven megengedte volna, hogy csatlakozzon a többiekhez. Egy napon aztán mégis igy szólt hozzá az apja:- József, menj el a testvéreid után! Nézd meg, hogy jól vannak-e. Érdekel a nyájak sorsa is.

József örömmel indult, de sem a nyájakat, sem a fiúkat nem találta meg. Egy ember azonban útba tudta igazítani, így aztán hamarosan meglelte őket. Testvérei már messziről meglátták.- Nézzétek, ott jön az álomlátó! - kiáltott az egyik.- Gyertek, öljük meg! - szólt a másik. - Majd meglátjuk, mi lesz a híres álmaiból.- Dobjuk bele ebbe a kiszáradt kútba!- Aztán majd azt mondjuk, hogy vadállat ette meg!

A fiúk jól elterveztek mindent. A legidősebb, Rúben azonban nem örült a testvérgyilkosságnak. Arra gondolt, hogy talán megmentheti Józsefet. Ő sem volt oda érte, de a gyilkosságot nem szerette.

Várjatok, fiúk! - csendesítette le vérszomjas öccseit. - Ne emeljünk rá kezet! Rendben van, dobjuk be a kútba, de ne öljük meg. Itt úgyis meghal, ne szennyezzük be vele a kezünket. Hamarosan odaért József. A fiúk elkapták. Lerángatták róla a színes ruhát. József hiába kapálódzott, testvérei erősebbek voltak, bedobták a kútba.

Bár nagyot esett, József épségben ért földet. Hallotta még a fiúk távoli röhögését. Aztán egyre nagyobb lett a csend. Kiáltozni próbált, bár tudta, hogy hiába. Kimászni nem tudott, túl mély volt a kút.

A testvérek messzebb mentek, hogy ne hallják József kiáltozását és leültek enni. Rúben ezt a pillanatot akarta kihasználni, hogy megmentse öccsét.- Egyetek csak nyugodtan, én elmegyek megnézni az állatokat. A többiek nem nagyon törődtek vele. Közben két karaván tűnt fel a láthatáron. Az egyik az izmáeliek jellegzetes ruháját viselte. Izráel fiai nem szerették őket. Tudták, hogy emberekkel kereskednek. Most is Egyiptom felé mentek. Biztos rabszolgákat visznek. A másik csapat kereskedőkaraván volt.

Júda felfigyelt a tevedobogásra. Hirtelen ötlete támadt:- Fiúk! Mi hasznunk van abból, hogy megöljük Józsefet? Inkább adjuk el rabszolgának. Itt jönnek ezek az izmáeliek, biztos jó pénzt adnak érte.

A testvérek lelkesedtek. Nem tudták, hogy későn döntöttek. Rúben közben odaért a kút közelébe. Amint a kútra pillantott, elállt a szívverése. Látta, hogy a testvérét a másik karaván éppen kihúzza a kútból, rövid szóváltás és a kereskedők eladták Józsefet az izmáelieknek. Rohanni kezdett, de mire odaért, már mindkét csoport elvágtatott. Rúben már hiába kiáltozta József nevét. Szaladt a testvérekhez. Ők éppen gonosz tervükkel indultak a kút felé. Rúben kétségbeesetten kiáltozott:-Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hová legyek?

A testvérek nem voltak annyira szomorúak. Végre megszabadultak Józseftől, a kedvenctől. A színes ruhát bemártották egy állat vérébe. Rábízták egy szolgára, hogy vigye el Jákobnak. Tudták, hogy mindenki azt fogja gondolni, hogy a vadállatok tépték szét az álomlátót.

József összekötözve ült a rabszolgakereskedők egyik tevéjén. Mikor látja újra ezt a földet? Látja-e még apját valaha ? Vajon jön-e vele Isten Egyiptom idegen tájai felé?

„Bejött ablakainkon a halál,

bejött palotáinkba,

kiirtotta a gyermekeket az utcáról,

az ifjakat a terekről!” (Jer 9,21)

i.

Szokásos délutáni forgalom Budapesten. Egy sárga, abszolút mindennapi villamos tele utasokkal: a hatos. Egyik csíkosra mázolt fapadján zötyögök legíinnepibb „díszmagyar”-öltözékemben. Hangversenyre megyek. Próbálom felvenni a lelkületet, amivel egy ilyen alkalomra érkezni szokás. De nicsak, szemben valaki sír. Egy toprongyos, szakadt, csöves lány. Jobban figyelem, valamit babrál az ölében. Igyekszem nem túl kíváncsi lenni, de éppen csuklója fehér bőrébe vág egy pengével. Kibuggyan két vércsepp. Megborzongok a rémülettől, aztán fagyos arccal próbálom végiggondolni, mi is történik most. Gyorsan körbenézek, felmérni a szerelvényben utazó emberek reakcióját. Semmi. A tekintetekben még egy pillanatnyi átsuhanó együttérzés sem tükröződik. Egyesek az ablakon kifelé bámulnak, mások kedélyesen csevegnek, megint mások pedig a Kurírt vagy a Playboy legújabb számát lapozgatják. Hirtelen rá kell jönnöm, itt senkit nem érdekel az, hogy alig néhány lépésre egy EMBER el akarja dobni az ÉLETÉT. Még egy pillanatnyi habozás: vajon lehet-e jogalapom, így kiöltözve, láthatóan igazán nagy problémák nélkül megszólítani egy nyomorgó, halálosan kétségbeesett lényt. Aztán odalépek mellé.

II.- Meghallgatnál?- Tessék?- Csak ennyit kérdeztem: meghallgatnál?- Hát...- Tudod, mit csinálsz most?

.. .Nem ér ez az élet semmit... a szüleim bunkók... csövezek, az aluljáróban lakom már régóta... csupán haverok vannak...- Dolgozol valahol?

Nem. Csak úgy vagyok... a nyolc általános után eljöttem otthonról... most 17 éves leszek.- Van valaki, akiért úgy érzed, érdemes élned?- Mondtam már! A szüleim bunkók. A haverom meg... ezt is miatta csinálom. Csövesek között csak

MI VAGYOK ÉV?- A végeredmény -1. 31 ponttal: JANSIK BALÁZS - PILIS

2. 29 ponttal: Illés Adél - Egyházasdengeleg Némethy Kálmán - Bp. XII.

3. 28 ponttal: Kohut Jolán - Dabas-Gyón

A többi versenyző pontszámai így zárultak:

27 pontos: Fancsali GyBk

Hegyi Emőke - Soltvadkert 26 pontos: Beledi Hittanosok 25 pontos: Zalán András - Bp. VIII.

24 pontos: Megyes Ilona - Akasztó 23 pontos: Aradszki Tímea - Békéscsaba Gyarmati Tibor - Békéscsaba '

22 pontos: Gombár Éva - Kiskörös 21 pontos: Dunaegyházi Ifjúsági Kör 20 pontos: Bánki Renáta - Várpalota Korim Katalin - Békéscsaba

20 pont alatt, de komolyan küzdve:

Kisberkes Emília - Inke Csillag Gábor - Molnaszecsőd Oberling Zsanett - Bököd Sinkó Laura - Tét Zalán Eszter - Bp. VIII.

Hrabovszky László - Békéscsaba Maulis Judit - Békéscsaba Hegedűs Márton - Nyíregyháza Mészáros Szilvia - Homokbödöge Bárány Nikoletta - Békéscsaba Benke Sándor és Zsuzsanna - Ajka Kurcsics Romana és Nikolett - Várpalota Kiskőrösi GyBK

Az útvesztő felirata:

HOGY JUT EL A PÁSZTOR A BÁRÁNYHOZ?

Kazinczy Ferenc szavaival

„A vallás különbsége miatt hidegnek lenni nem szabad azokhoz, kiket mint keresztyének, emberek, hazafiak szeretni tartozunk..., hogy a közfal, mely bennünket egymástól elrekeszt, le van ontva; hogy a hitért kárhoztatni senkit nem lehet, mert ahhoz, hogy ez vagy amaz így és nem úgy hiszen, csak Istennek és neki magának van köze.”

Kazinczy

Ma, amikor a vallás, a hitoktatás négy évtized után milliók tudatában kezdi visszanyerni az emberi értékek kialakításában jelentkező erkölcsi, etikai jelentőségét, Kazinczy Ferenc most megjelent Bibliája jó segítője lehet szülőknek, nevelőknek. 160 év távlatából szól nemcsak az iskolásokhoz, serdülőkhöz, hanem a hit, a krisztusi kinyilatkoztatások megismerésétől távoltartott - ma már felnőtt és gyermekeket nevelő nemzedékhez, azokhoz, akik az egyszerű szavakkal megírt bibliai történetekben ismerkedhetnek vallásuk alapjával. Ez a magyar nyelvre, Kazinczy saját szavaival, rövidítve átírt Biblia vezethet el sokakat a teljes bibliafordítások megismeréséhez.

„Kazinczy Ferenc ökumenikus bibliával tanít minket; fogalmazta református hittel, teljesebbé tette katolikus és evangélikus hit adataival... Magyar nyelvünk egyik legnagyobb mestere a Bibliát, ezt a világirodalom örökbecsű remekművét foglalta össze röviden, olvasmányosan, az elbeszélés könnyedségével” - írta a könyv Utószavában, nagy értékű tanulmányában a kézirat felfedezője, gondozója, kiadója dr. Busa Margit. Az Országos Széchényi Könyvtár ny. tudományos főmunkatársa Kazinczy életművének szerény, áldozatoktól sem visszariadó kutatója. E kézirat feldolgozásának lázas munkáját kezdetétől ismerem, abból az időből, amikor még szinte bizonytalan volt megjelentetése.

A gyönyörű kiadásban megjelent Bibliát lapozgatva, eszembe jut néhány találkozásunk Busa Margittal az MTA kézirattárában. Akkor mondta el, hogy Kazinczyra akkor figyelt fel, amikor egyetemista korában Horváth János és Alszeghy Zsolt egymással beszélgetve Kazinczy századát, korát adta elő. Azóta élt benne a Kazinczy iránti vonzalom. „Csodálatos, milyen adománya az Istennek, hogy egy személyben összpontosított mindent, amire a nemzetnek szüksége van. Széphalmi magányában levelezésével országos irodalmi központot teremtett, kapcsolatban volt hazánk irodalmi, művészeti életének, egyházi és megyei személyiségeinek valamennyi kiemelkedő vezetőjével. .. Es még csodálatosabb, hogy most a XX. század utolsó évtizedében ad kezünkbe egy olyan Bibliát, minden napra szóló lelki erősséget, amely iránymutató lehet gyermekeknek, serdülőknek, felnőtteknek, öregeknek egyaránt - mondta a kézirat felfedezője,

re- SturV/ eV

t-nt&aVyr-S ey^£ve-ie-e

%

cJt f **

AZ

C'telinJ}

^Zve-íee. e-ííe-é* a? e^e-Se^y. -£.Zí

ky? tíZte-Zfedp eJl*-/:

'£ejte,e-Zé>'y tSfyyéűj

Wo+y

akinek a Ráday Könyvtárban kutatás közben „egyszeresük tenyerébe simult ez a csodálatos, kéziratos fogalmazvány”. Ma is meghatva beszél a pillanatról.

Mit mond Kazinczy kéziratának megírásáról 1826- ban?

„.. .Feleségem két legifjabb fiamat, kinek egyike Bálint nyolc, Lajos öt esztendős, Bibliai Históriákkal múlatgatja. Minthogy ö azokat franciául tanulta a klastrombán, s most magyarul kell mondania, sokszor elakad a beszédben, s magyar könyvet kért rá... Egy hét alatt kész vala nálam Hübner úgy, hogy a gyermek egy kevés gyakorlás után saját szavaival elmondhassa, amit olvasott, vagy olvastatni hallott... Első helyen itt a Bibliai történetek állanak, mert gyermekekkel a tanulást ezeken kell kezdenünk, már első tanítójuknak, az anyjoknak kebelében, midőn még nem ismernek betűket... Kedvet kell csinálni hozzá a gyermekeknek, s megszerettetni vele ami szép..."

Kéziratát még ez évben elküldte Kiss János soproni evangélikus szuperintendensnek és Guzmics Izidor, akkor még pannonhalmi teológiai tanárnak bírálatra. Egy-egy mondat a véleményekből. Guzmics: Pált sem kell oly röviden végezned: Az apostolok cselekedetek könyve sok szépet nyújthat a Te szép toliadra... Kis János: Óhajtanám, ha erkölcsi tanúságok vagy nagyobb számban volnának ez elbeszélésbe beleszőve, mint imitt amott nagyon szépek vágynak, vagy az elbeszélés után különös toldalékokban állnának.

Elismerés illeti a Cserépfalvy Könyvkiadói a kiemelkedően szép kiadásért (a könyv kiadójának minden kívánságát teljesítette s a tévéhíradóban is megjelentette) és a Szekszárdi Nyomdát, amely mindent elkövetett, hogy szép, hibátlan kiadvány legyen.

Érdemes lapozgatni a könyvben, többször is elolvasni, amit Kazinczy Ferenc 160 évvel ezelőtt leírt: mintha ma is - vagy talán éppen ma! - megszívlelendő lenne.

Schelken Pálma

OKNAK

így mondjuk: „Befarcolás”. Bevagdosom a bőrt, hogy lássam a vért. Akkor megnyugszom, (Felhajtja a tépett inget, karja könyékig bevagdosva: friss sebek.) Most is összekaptunk. Szemét volt velem - tudod, ő csak olyan haver. A szerelem az más... de te ezt biztosan nem érted... a szerelem kéne igazán.- És nincs rá esély?- Bonyolult...- És Isten?

Á, én nem hiszek. Imádkoztam már hozzá segítségért, de nem hallgatott meg, semmi nem változott. Legjobb volna meghalni.

III.

Ez a lány nem hallott még Krisztusról. Vagy Isten nélküli környezetben élt, vagy zárt volt szíve és füle a hallásra, befogadásra. Ezért látja olyan reménytelennek helyzetét, ezért foglalkozik a halál gondolatával. A beszélgetés folytatását nem közlöm: hiszen próbáltam neki a keresztyén ember életének lényegéről, központjáról beszélni. Krisztusról, s az általa adott életmintáról elvileg minden vasárnap hallhatunk evangélikus templomainkban. Nem írom ide: így és így hirdettem neki az evangéliumot - viszont ide kell írnom azt a néhány kérdést és gondolatot, amely azóta is foglalkoztat.

A házasság, mint tudjuk, Isten rendje. így a házasságon belül (a családban) növekvő gyermek Isten jól megszerkesztett rendjében kellene, hogy felnőjön, váljék EMBERRÉ. De hogyan várunk mi valamit is a mai fiataloktól, ha többségük olyan családban nőtt fel, ahol Isten rendjének még a nyomát sem látta? Hányszor hangzik el: ezek a mostani fiatalok?! De mitől lettek ilyenekké? Ki tette őket azokká, akik lettek? Ki adott nekik életet - nem a fizikai életre gondolok itt, hanem az életre: Krisztusra, aki őket Istenhez vonzza!?

Nem számonkérés a célom (pedig lehetne...), inkább előre mutató felkiáltójel. Mert alakuló, vagy jövendőbeli családjainkban gondoskodnunk kell arról, hogy ép életre kész gyermekek kerüljenek ki onnét! Feladatunk gyermekeinket Isten rendjében nevelni! Nekik ne legyen szükségük a „befarcolásra” a megnyugváshoz, ne az öngyilkosságon morfondírozzanak, hanem tudjanak élni azzal az élettel, amit Istentől kapnak rajtunk keresztül! Felelősek vagyunk azért az Isten szeretetéből fakadó életért, ami Jézus Krisztusban mutatkozott meg. János az örök evangéliumban így fogalmazza ezt meg: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16.)

Szemerédy Zsuzsanna

Hogyan folytatnátok a fent elhangzott, félbehagyott beszélgetést? Az ötleteket címemre kérem:

Bencze András

8000 Székesfehérvár, Pintér K. utca 31-33.

Határidő: október 4. Fontos lenne egymás tapasztalataiból beszélgetésvezetést tanulni.

„Bízd az ÚRra dolgaidat!"

(Péld 16,3)

Ez volt a mottója a nyári Veszprém megyei ifjúsági tábornak. Már harmadik alkalommal gyűltünk össze, hogy találkozzunk egymással és Jézussal. Talán azért volt számunkra olyan fontos az idei tábor, mert fennállt a veszélye, hogy elmarad. Végül is a Bakony legmagasabb pontján fekvő TÉS adott otthont ennek a hétnek. Régi ismerősökként üdvözöltük egymást, de - mint mindig - most is voltak új arcok. Jó volt látni, hogy az amúgy üres parókia hirtelen benépesült, megteltek a szobák hátizsákokkal, matracokkal. Az udvaron egymás után sorakoztak a sátrak. A templomban is bőven volt hely, és akinek még ezek után sem volt hol aludnia, várta a tágas udvar... Hála Istennek, még az idő is nekünk kedvezett! A reggeli áhítatokon mindig egy-egy zsoltár igéje szolgált alapul, melyek útmutatót adtak az előttünk álló napra. Este pedig az Apostolok Cselekedeteiből Kornéliusz és Péter találkozását követhettük nyomon, felismerve benne Isten csodálatos gondviselését. A csoportos beszélgetéseken a keresztyén ember életéről gondolkodtunk egy-egy ige alapján:- Milyenek vagyunk mi, keresztyének?- Felelősek vagyunk-e egymás iránt?- Netán jobbak vagyunk-e, mint a többi ember?- Tudunk-e örülni?

Ezeket a kérdéseket boncolgattuk nap mint nap, bár egyértelmű választ nem tudtunk adni. A kérdések nyitottak maradtak, úgy érzem, ez nem baj, hiszen mindenkinek saját magában kell választ keresnie és megtalálnia Jézusra tekintve.

Természetesen a komoly dolgok mellett a móka, a vidámság is szóhoz jutott. Az érdekes vetélkedő és a kiadós akadályverseny sem hiányozhatott a hét programjából. A tési szélmalmok és a római fürdő megtekintése ráébresztett bennünket, hogy milyen gyönyörű a természet, amelyet szintén Istentől kaptunk. E mozgalmas hét a szombat délelőtti úrvacsorái istentisztelettel zárult, amelyet a parókia udvarán tartottunk.

Öröm volt látni, hogy a falu öregjei és fiataljai nemcsak az úrvacsorái, hanem más alkalmakon is szívesen részt vettek.

Köszönjük a tésieknek, a szervezőknek, az előadóknak, hogy mégis létrejöhetett ez a tábor. De elsősorban Istené a köszönet és a hála, hogy velünk volt a hét minden pillanatában.

Hogy jövőre hol lesz tábor, még nem tudjuk. Vezessen bennünket a címben feltüntetett ige: „Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid!”

Adja Isten, hogy így legyen!

Reiner Andrea