Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)
1991-02-03 / 5. szám
ORSZÁGOS Evangélikus HETILAP 56. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1991. FEBRUÁR 3. HATVANAD VASÁRNAP ÁRA: 12 Ft Miatyánk, ki vagy a mennyekben, harcokban, bűnökben, szennyekben, rád tekint árva világod: a Te neved megszenteltessék, a Te legszebb neved: Békesség! Jöjjön el a Te országod Babits Mihály. Egyházak a népek közötti megbékélésért Tőkés László, a Királyhágó, melléki református egyházkerület püspöke, a múlt évi temesvári forradalom vezéralakja, konferenciára hívta a dunamenti országok egyházainak vezetőit a hős városba, Temesvárra, a forradalom évfordulója alkalmával. Dr. Harmati Béla püspök helyett egyházunk képviseletében e sorok írója és a békéscsabai gyülekezet egyik vezetőségi tagja vett részt a konferencián, amelynek célja volt annak vizsgálata, hogy az egyházak miképpen segíthetik az e térségben élő népek közötti megbékélést, mit tehetnek az egyházak a nemzetinemzetiségi megbékélésért. Rendkívül feszült politikai helyzetben, utcai tüntetések közepette folyt a tanácskozás és az ünnepi megemlékezés. Senki sem tudhatta, hogy nem történik-e a tavalyihoz hasonló esemény. Megrendítő volt az ökumenikus istentisztelethez kapcsolódó koszorúzás a történelmi helyszínen és reménységet keltő a tervezett református templom alapkövének elhelyezése, valamint az a fogadás, amelyet a temesvári ortodox metropolita adott saját rezidenciáján. A konferencián résztvevők személyes tapasztalatokat szerezhettek a mai romániai helyzetről. Megismérték egymás véleményét a konferencia tárgyát illetően és együtt keresték közös feladatuk végrehajtásának lehetőségeit. A résztvevők" zárónyilatkozatot fogadtak el, amelynek teljes szövege a következő: „Mi, Közép-Kelet-Európa vallási felekezeteinek képviselői, akik 1990. december 15-16-án Temesváron gyűltünk össze, megegyeztünk abban, hogy parancsoló szükségszerűség állást foglalnunk a nemzeti és felekezeti megbékélés kérdésében. Országaink egyik legkényesebb problémája a nemzeti-nemzetiségi kérdés. A nemzetiségi ellentétek napjainkban egyaránt fenyegetik a Duna-medence és az egész kontinens békéjét, gátolva ezzel országaink társadalmi-politikai kibontakozását és az államközi kapcsolatok békés rendezését. .Általában a felekezeti hovatartozás meghatározza a nemzeti hovatartozást is. Az egyházaknak fontos szerep jutott a népek nemzeti öntudatra ébredésében. Súlyos hiba volna azonban nemzeti-soviniszta áramlatok érvényrejutását elfogadni, hiszen testvérek lévén a Krisztusban, kétségbe vonnánk egységünket és -testvériségünket. Meg kell vallanunk, hogy a közelmúltban, rosszul értelmezve az állam és egyház viszonyát, hallgattunk akkor, ainikor szólani kellett volna. A társadalmi körülmények, melyekben tevékenységünket kifejtjük, alapvetően megváltoztak. Ez új felelősséget ró felekezeteinkre: társadalmi, politikai és etnikai felelősséget. Áz egyházak hozzájárulhatnak a politika erkölcsi koordinátáinak kijelölésében, anélkül, hogy a politikai élet hétköznapjainak konfliktusaiban állást foglalnának. A kétoldalú újvidéki értekezlet szellemében (1990. november 5-6.) elitélünk mindenfajta nacionalistasoviniszta megnyilvánulást, vagy vallási megkülönböztetést. Az egyházak, küldetésük tudatában, csillapítani fogják mindazokat, akiknek tevékenysége más nyelvű vagy más felekezetű felebarátaink ellen irányul. Egy olyan időszakban, amelyikben az egyház a kevés hiteles erkölcsi autoritással rendelkező erők egyikét képviseli, a társadalmi bajok gyógyítója és az ellentétek békítőjeként kell fellépjen. Annál is fontosabb ez, mivel az egykori Keleti Tömb országaiban támadt remények többsége nem vált valóra a kommunista-totalitárius rendszerek széthullása után. Egyházainkban aktívan és hatékonyan kell fellépnünk, hogy híveink sorában elejét vegyük bármely szélsőséges, türelmetlen magatartásnak. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az ilyen jellegű felekezetközi találkozók, mivel egymás jobb megértésére és megismerésére vezetnek, a jövőben is szükségesek. Ezen találkozók folyamán az egyházak megpróbálnak aktívan hozzájárulni a társadalmi kérdések megoldásához/’ Táborszkv László Imahét megnyitó istentisztelete a Deák téren EGYÜTT MAGASZTALJUK AZ URAT! Az istentisztelet szólgálatvcgzdi Nehéz időben, háborús fenyegetettség, gazdasági összeomlás, reménytelenség és bizalmatlanság közepette az egyházak, a keresztyénség nem feledkezhet meg arról, hogy reá az imádkozás vigyázását bízta Ura. Az évről évre ismétlődő Ökumenikus Imahét kicsiny mustármagból növekedett mára terebélyes fává. Emlékszem, hogy ifjúságom éveiben csupán egy kis gyülekezeti imaközösségben jöttünk össze - nem is minden gyülekezetben - csupán ott, ahol az ébredés szele fujdogált. A második világháború után megelevenedett az ökumenikus mozgalom, majd a II. vatikáni zsinat következtében a katolikus egyházban is magasra csapott a lángja és az egymás felé nyújtott kezek imádkozó kezekké fonódtak össze. Deák téri templomunk volt ez évben a megnyitó istentisztelet helye. Pintér Károly igazgató-lelkész köszöntötte a templomot megtöltő gyülekezetei, üdvözölve az egyházak vezetőit és az istentiszteleten szolgálókat. Dr. Seregély István egri érsek, a Római Katolikus Püspöki Kar elnöke igehirdetésének vezérfonalául a 117. zsoltárt választotta. Örömmel mondta, hogy ez a zsoltár visszhangra talál az ökumenikus egységre törekvő imahéten. Valahányszor e héten együtt imádkozunk Istenhez, mindig szeretnénk magasztalni azt a Mindenhatót, aki minden emberi bukdácsolásnak ellenére az egység keresésére hívott meg bennünket. Isten dicsősége az Ő terveinek valóra válása, a mi Jstent-dicsőítésünk pedig Isten terveinek szolgálata. Isten egy világot teremtett és egy üdvösséget szerzett Jézus Krisztusban. Lelkipásztori feladatunk ezt a tervet betölteni. Dr. Hegedűs Lóránt megválasztott református püspök Sof 3,17 alapján igy buzdított Isten dicséretére: Egyek vagyunk az Istenközéppontúság hangsúlyozásában, - az Isten-középpontúság gyülekezete vagyunk. Egyek vagyunk az Isten megtartó, segítő erejének bizonyosságában és egyek vagyunk Isten mindent örömmé tevő kegyelmének hirdetésében és átélésében, az evangélium üzenetének továbbadásában. Isten hangszerei vagyunk a bűnbocsánat, a megtérés és az új élet lehetőségének tovább zengésére. Dr. Harmati Béla püspök a kijelölt evangélium - Lk 19,37-38 - alapján szólt a Királyról, „aki az Úr nevében jön.” Sokat hallunk arról, hogy korunkban éhség mutatkozik a transzcendens, a spirituális, a lelki értékek után. Keres az ember! Ennek az igének az az üzenete, hogy nem ez a nagy dolog, hanem az, hogy keres az Isten! Ez a mai evangélium: Áldott a Király, aki jön! Bennünket most együtt keres az Isten! A mennybéli békességről szól az ige, de mi van a földön? Van-e békesség a szívekben, a családokban, a társadalomban, a világban? Hol van a tökéletes világ? A kicsi is lehet gyönyörű! Léphetünk előre a kevésbé széthúzó és ellenséges úton. Lejiet egy kevésbé rosszat, békétlent, boldogtalant, szeretetlent és széthúzót mon vezényletével. Az orgonánál Zászkaliczky Tamás orgonamüvész szolgált. A budapesti gyülekezetek ezen a héten egymás templomába látogattak el kerületenként és minden este más és más igehirdetők segítették igehirdetésükkel az imádságok feltörését. Ami ezen az estén is, - de a továbbiakban is jellemző volt: erősen imádkoztak a háború múlásáért és a béke megszilárdulásáért, - hiszen éppen ezeken a napokon zajlott az Öböl-háború kezdeti szakasza. Töth-S/.öllős Mihály A Lutheránia énekel munkálni, mert Jézus szava és ígérete érvényes számunkra is. Ma este itt valami megvalósulhatott a communio sanctorumból. Az istentisztelet liturgiájában a tagegyházak vezetői szolgáltak. Dr. Viczián János baptista elnök igét olvasott és imádkozott, dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendens a hitvallást vezette, dr. Berki Feriz ortodpx esperesadminisztrátor a záró liturgikus imádságot mondta. Szervesen illeszkedett bele a liturgiába a Lutheránia Énekkar szolgálata. Buxtehude Kyrie-jét és Gloriá-ját énekelték Kamp SalaÁldásosztás ÖKUMENIKUS SEGÉLYSZERVEZETALAKUL „ Többet, másként, jobban” . Az 1989 decemberében bekövetkezett romániai események kapcsán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa - nemzetközi segélyszervezetekkel együttműködve —ad hoc segélyezési akciót szervezett. Mindezideig egyedülálló példa volt, hogy egy keleteurópai ország más európai országokkal együttműködve segített egy harmadik, kelet-európai országot. Időközben azonban hazánkban is jelentősen romlott a szociális helyzet, mely egy új típusú szeretetszolgálati tevékenység létrehozását vonja maga után. Az alábbiakban az elmúlt időszak munkájáról, valamint a jövőbeni feladatokról beszélgetünk Lehel László evangélikus lelkésszel, az Ökumenikus Tanács titkárával. Utólag visszatekintve, hogyan értékeli azt a munkát, melyet az; Ökumenikus Tanács végzett a Románia támogatására alakult ad hoc segélyezési akció kapcsán?- Hazánkban ebben az időszakban mind a gyülekezetek, mind magánszemélyek egyaránt adakoztak Románia megsegítésére. E segélyekre fordított összeg - melynek legnagyobb részét a nemzetközi segélyszervezetek adományai képezik -, meghaladja a 40 millió Ft-ot. Szinte nehéz lenne szavakba foglalni azt a sok-sok áldozatot, mely a nehézségekkel teli és roppant sokrétű munka nyomán megnyilvánult mind hazai, mind nemzetközi szinten. Az adományok Romániába való eljuttatása sok esetben az Ökumenikus Tanács koordináló tevékenységén keresztül történt, melyet célirányosan végeztünk, külön hangsúlyt helyezve a protestáns egyházak, a, gyermekotthonok és az egészségügyi intézmények megsegítésére. A sokrétű adományokból hadd említsem meg külön is az egyházi. irodalmat - többek között a közel 200 000 Bibliát -, a lelkipásztorok részére készített irodai egységcsomagokat, a több mint 1000 írógépet, a körzeti orvosoknak küldött alapvető gyógyszereket... stb. Mindezek Romániában történő elosztásánál egyformán segítettek a magyar és a román anyanyelvűek. Eltörpültek tehát a különbségek, leomlottak a válaszfalak, háttérbe szorult az etnikai hovatartozás. Az Ökumenikus Tanács e szeretctszolgálati tevékenységet - mely noha ad hoc jelleggel jött létre - a mai napig folytatja, sőt nemcsak Romániát^ hanem más országokat is segélyez...- Igen, a közelmúltban a Szovjetunióba, Beregszászra és Lvovba vittünk segélyszállítmányt - melyet a protestáns egyházi segélyszervezet, a HEKS támogatott mely hazánkban összeállított élelmiszercsomagokat tartalmazott, mintegy 10 tonna súlyban. Tekintettel azonban a hazai gazdasági problémák növekedésére, valamint arra, hogy a politikai változások mind hazánkban, mind Kelet-Európa más országaiban maga után vonja a szofiális gondok jelentkezését is, e segélyezési munkában újfajta módszer kimunkálása vált szükségessé. Ezért szeretnénk létrehozni egy segélyszervezetet, mely elsősorban a hazánkban élő rászorultak támogatását helyezné előtérbe, de természetesen nemzetközi kitekintése is lenne. Említette a megváltozott történelmi körülményeket. Ennek következtében mi lesz az Ökumenikus Tanács szerepe a jövőben ezen a területen, illetve mennyiben függ majd össze a megalakuló segélyszervezet munkájával?- Természetesen az Ökumenikus Tanács létrejöttének más volt a célja, saját munkaterülettel rendelkezik, mely a jövőben nyilván sok tekintetben változni fog. E segélyszervezet tehát semmilyen mértékben nem függ majd az Ökumenikus Tanácstól. Az 1989. évi társasági törvény szerint e szervezet bejegyzett egyesület lenne. Milyen keretek között működne, pontosabban kik vehetnének részt benne?- Miután á református, az evangélikus, a baptista, a metodista, az unitárius és az ortodox egyházak az alapító' tagok, így erőteljesen egyházi hátterű tevékenységről van szó. Működése tehát az egyházi szervezeteken, illetve a gyülekezeteken keresztül történne, ugyanakkor a segélyszervezet önálló programokkal rendelkezne. Természetesen magánszemélyek, egyéb szervezetek, különféle szakemberek - egyaránt tagjai lehetnének. Ilymódon egyházi és világi személyek által olyan erőforrásokat vonhatnánk be a segélyezésbe, amelyek a hagyományos magyar ökumenikus szervezeteken keresztül nem lennének elérhetőek, nevezetesen azért, mert nem tagjai az Ökumenikus Tanácsnak. Mi a célja ennek a szervezetnek, miben más és miben új, mint a meglévő, hasonló tevékenységet végző szervezetek?- Célja, hogy minden lelki, de elsősorban fizikai fájdalmakban szenvedő emberen segítsen. Azt a réteget szeretnénk támogatni, mely - gyakori szóhasználattal élve - a társadalom perifériájára szorult. Másfelől akiknek senkijük, semmijük nincs, s lehetőségük sincs beilleszkedni az adott társadalmi keretek közé, illetve nincs biztosítva a mindennapi megélhetésük. A,segélyszervezet négy munkaterületen kíván dolgozni, melyek a következők: - hajléktalanok, nagycsaládosok, magányosok támogatása, - menekültügyi munka, - nemzetközi segélyS^ervezeti tevékenység, - valdmint a sajtó munkaterülete. Nyilván minderre nem kis anyagi fedezetre van szűk- ■ ség. Milyen forrásokra számítanak a feladatok megoldása vonatkozásában?- Mindenekelőtt a segélyszervezet által létrehozandó Alapítványra, de ezenkívül tagsági díjakra, gyülekezetek. magánszemélyek, különböző cégek adományaira szeretnénk támaszkodni, mint pénzforrásokra. Természetesen számítunk a nemzetközi egyházi segélyszervezetek támogatására is. Külön hadd emeljem ki a Diakonisches Werk (Stuttgart), Dutch Interchurch Aid, Danchurchaid és National Council of Churches of Christ szervezeteket, valamint az Egyházak Világ Tanácsút, melyek támogatást ígértek. Végül milyen reményekkel tekint e kétségkívül nagyszerű kezdeményezés elé?- A romániai események megmutatták, hogy milyen nagy szükség van az ilyen jellegű szeretetszolgálati munkára. Az új segélyszervezet ezt a munkát szélesebb körben szeretné megvalósítani. Egyrészt azért, mert hazai szinten lényegesen sokrétűbb területre kell hogy irányuljon tevékenységünk, mint a romániai események következtében tettük. Másrészt jóval szélesebb réteghez szeretnénk eljutni, a rászorultak milyenségét tekintve. Ebben az Esetben mindenképpen több feladat vállalásáról van szó. De e többsíkú tevékenységen túl másként is akarjuk végezni a munkát, hiszen - mint mondottam - teret engedünk minden jószándékú kezdeményezésnek, segítségnek. Olyannak is, amely nem kifejezetten az Ökumenikus Tanács tagegyházai közül indul. Éppen e két előbb említett jellemvonás-többet és másként - magában hordozza azt is, hogy mindenképpen jobban - hatékonyabban szeretnénk segítséget nyújtani a rászorulóknak. A „többet” és „másként” szükségszerűen biztosítja, hogy munkánk valóban „jobb” legyen. Ezért kérem mindazokat, akik felelősséggel viseltetnek e segélyszervezet iránt, hogy hordozzák imádságban munkánkat. És minden érdeklődőt szeretettel várunk - támogató tagként is. Nagy Lenke
