Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-07-28 / 30. szám

)fo GYERMEKEKNEK A T A LÓK N JÁKOB LÁBÁN HÁZÁBAN Furcsa álma után Jákob elindult, hogy fölkeresse roko­nát, Lábánt. Nem kellett sokáig kutatnia. A Hárán városához közeli egyik kútnál meglátta Lábán fiata­labb leányát, Ráhelt. A lány nagyon szép volt. Már az első találkozáskor megtetszett Jákobnak. Szinte észre sem vette nagy­bátyjának örömét, amivel öt házába fogadta, annyira lenyűgözte Ráchel szépsége. Lábán titokban a markát dörzsölte, hiszen a nagy munkák idején jól jött egy dolgos kéz a háznál. Jákob pedig értett az állatokhoz. Lábán azonban tudta, hogy csak úgy tarthatja házá­nál az erős fiatalembert, ha valami fizetséget mégis felajánl neki:- Fiam - szólt hozzá egyszer - azért, mert a roko­nom vagy, nem kell ingyen dolgoznod nálam. Egyez­zünk meg a béredben. Bátyám, nem kérek én semmit tőled - szólt Já­kob , hiszen így is hálásnak kell lennem, hogy befo­gadtál a házadba.- Mit szólnál - szólt nagy ravaszul az öreg -, ha neked adnám a lányomat feleségül? Te ledolgozod a hozományt és tiéd a lány. Jákob boldogan állt rá az üzletre. Nagyon tetszett neki Ráhel. Annyira, hogy észre sem vette a nagybáty­ja idősebb lányát, Leát. Lea kicsit öregedő lány volt. Nem látott jól és csúnyácska is volt szegény. Az egyezség szerint Jákobnak hét évig kellett dol­goznia a menyasszonyért. A hét év azonban semmi­nek tűnt a nagy szerelem miatt. Aztán elérkezett a mennyegzö napja. A menyasszonyt sürü fátyolban vezették a vőlegényhez. Jákob boldog volt. Reggel aztán megdöbbenve vette észre, hogy a szép menyasz­­szony valójában a csúnya Lea. Lábán becsapta. Rohant az apósához:- Mit tettél velem? Hiszen én Ráhelért dolgoztam neked.- Ki beszélt Ráhelről? - szólt unottan Lábán és még csak fel sem nézett a munkájából. - Nálunk nem szokás a fiatalabbat az idősebb előtt férjhez adni. De ne aggódj! Tied lehet a másik is, csak dolgozz érte még hét évet. Jákobot majd megölte a méreg, de nem tehetett semmit. Lábán vigyorogva nézett utána. Jól becsapta ezt a csalót. Tizennégy évig fog nála dolgozni, ráadá­sul majdnem ingyen. A lenti cikkekhez annyit fűznék bevezetőül hozzá, hogy a Teológiai Kisszótár sorozat ABC rendjét én bontottam meg (a múlt heti számban az Evangéliumról olvashattatok), jobb helybeosztás végett. Elnézést kérek ezért a rendetlenségért. NYARALUNK VALLANAK A KÖVEK A tárgyak kiértékelése következik. Ez azt is jelenti, hogy a pontozás elölről indul. Az első tárgy után így alakultak a pontszámok: 6 pontos: Némethy Kálmán - Bp. XII. 5 pontos: Gombár Éva - Kiskörös, Gyarmati Tibor - Békéscsaba, Kohuth Jolán - Dabas-Gyón, Bánki Renáta - Várpalota 4 pontos: Megyes Ilona - Akasztó, Beledi Hittanosok, Sinkó Laura - Tét. Hegyi Emőke - Soltvadkert, Zalán Eszter - Bp. VIII., Zalán András - Bp. VIII., Hrabovszky László - Békéscsaba, Jansik Balázs - Pilis, Korim Katalin - Békéscsaba, Maulis Judit - Békéscsaba, Aradszki Tímea - Békéscsaba, Fancsali GyBK, Hegedűs Márton - Nyíregy­háza 3 pontos: Illés Adél - Egyházasdenge­­leg, Oberling Zsanett - Bököd 2 pontos: Csillag Gábor - Molnasze­­csőd 1 pontos: Kisberkes Emília - Inke MI VAGYOK ÉN? 3. tárgy 1. Egyszer egy víz partján álltam meg.- Ap. Csel 8.36 2. Kerekeim bizony nagy utat tettek már meg. - 27. vers 3. Szívesen felveszek még valakit. -31. vers 4. Örömmel hallgatom, ha régi íráso­kat olvasnak fel rajtam. - 28. vers 5. Általában feketéket szállítok. - 27. vers 6. Országomból nem sok társam járta meg az én utamat. - Etiópiából nem nagyon jártak Jeruzsálembe az isten­­tiszteletre. 7. A keresztelő után örömmel mentünk tovább az úton. - 30. vers. 8. Az etióp kincstárnok szekere vagyok. 4. tárgy 1. Vizeket mozgattam. 2. Bizonyítani tudtam, hogy az ÚR az Isten. 3. Néha vedleni is tudnék. 4. Eredetileg egyszerű pásztorkellék voltam, de fényes pályát futottam be. 5. Igaz, hogy nem én csaptam, de ott voltam majdnem mind a tíznél. 6. Gazdámat az ÚR tette a nép vezető­jévé. 7. Mózes szerencsére inkább az ÚRra támaszkodott, mint rám. 5. tárgy 1. Engem mindig visznek. 2. Jézus fölöslegessé tett. 3. Én is viszek valakit. 4. A tetőről ereszkedtem a földszintre. 5. Négyen hoztak, de egy olyan vitt haza, aki nem hozott. 6. Kapernaumi vagyok. 6. tárgy 1. Egyszer szép éneklést hallottam, pe­dig ez ritka nálunk..,..... ... .... 2. Majdnem halált okoztam. 3. Nem cseréltem gazdát, mégis keresz­tyén családba kerültem. 4. Csak a földrengés után használtak volna. 5. Lakóhelyem Filippi. 7. tárgy 1. A tizenkettőből én voltam az egyik. 2. Elég nekem a maradék is. 3. Megtöltöttek, hogy ne legyen szét­szóródott étel. 4. Kenyereket és halakat tettek belém. A megfejtés feladási határideje a lap dátuma utáni kedd. írjátok rá. hogy melyik meghatározás után sikerüli rájönnötök, hogy miről van szó! A cim: Koczor Tamás, 2373 Dabas- Gyón, Luther u. 14. A kő régi ismerőse az embernek. Kőből készítette első szerszámait és fegyvereit, használta ékszernek, festéknek, később építőanyagnak, sok helyen köbe vájt barlanglaká­sokban lakott, kőből - ércből - olvasztotta a fémet, és kőből fa­ragta a szobrokat. A kövek - az ásványok és a be­lőlük felépülő kőzetek - igazi ter­mészetének felismerése azonban sokáig váratott magára. A geoló­gia aránylag fiatal tudomány. Amikor megkezdődött a kőzetek alaposabb tanulmányozása, két meghökkentő eredményt hozott. Az első az volt, hogy a kőzeteknek történetük van. Születnek (kiala­kulnak), hosszabb-rövidebb ideig léteznek, aztán „elpusztulnak”, anyagukból új kőzetek keletkez­nek. A kőzetek rejtjelezett formá­ban magukban hordozzák saját történetüket. Alapos vizsgálatuk­kal kideríthetők képződési körül­ményeik, esetleg a kialakulás pon­tos helye és ideje is. Amikor pl. a forró láva megszilárdulásával megszületik egy vulkáni kőzet, azonnal elkezd benne „ketyegni” a radioaktív óra, azaz megindul a radioaktív izotópok bomlása és a végtermék felhalmozódása. Ezek mennyiségének megmérésével a legrégibb kőzetek kora is kiszámít­ható. Egy üledékes kőzetben - mondjuk egy folyóvízben képző­dött homokkőben - a szemcsék és a rétegek elrendeződéséből az egy­kori vízfolyás iránya, a homok­­szemcsék anyagából a lehordási te­rület (honnan jött a folyó?) is ki-TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR következtethető. Ezek azonban csak nagyon egyszerű példák vol­tak. Az anyag vizsgálatának, „val­latásának" módszerei állandóan fejlődnek, így egyre nehezebb és bonyolultabb kérdésekre kapha­tunk válaszokat. A másik felfedezés nem csak a maga idejében, hanem még nap­jainkban is döbbenetes hatású. Ki­derült ugyanis, hogy a természet­nek is van története, és ez megint csak a köveken keresztül ismerhe­tő meg. Édeskevés az, amit a ter­mészet múltjáról a természet mai képéből megtudhatunk. Minden, amit a természetben találunk: a mai élőlények formája, a légkör összetétele, a Föld mágneses pólu­sainak helye, a tengerek és konti­nensek, a hegyek és a síkságok el­rendeződése is mind-mind egy ál­landóan változó világ pillanatnyi állapotát tükrözik csupán. És a múltról megint a kövek vallanak. Vannak területek, amelyek geoló­giai múltja könnyen megérthető, és vannak - ilyen hazánk is ame­lyek földjét különböző időkben, különböző helyeken képződött, hi­hetetlenül nagy erők által szétszab­dalt és elmozgatott kőzettömegek építik fel. Olyan ez, mint egy jól megkevert Rubik-kocka: a geoló­gus törheti a fejét, hogy mi, hon­nan, mikor került a jelenlegi helyé­re. A kövek vallanak az emberi ésszel felfoghatatlan hosszú múlt­ról, az élővilágnak, az éghajlatnak, a földi mágneses térnek, a tenger­víz hőmérsékletének stb. változá­sairól is. Az a tény, hogy a természetnek múltja, története van, sok keresz­tyén számára még ma is csak nehe­zen, vagy egyáltalán nem elfogad­ható. Éspedig azért, mert a bibliai teremtéstörténet szerint Isten olyannak teremtette a Földet, ami­lyen az ma is; a természet változá­sáról nincs benne szó. Csakugyan, a bibliai teremtéstörténet szó sze­rinti értelmezése és a természetről való tudásunk összeegyeztethetet­len. Éppen ezért gyakran - és mos­tanában egyre gyakrabban - ol­vashatunk és hallhatunk olyan ci­nikus kijelentéseket, hogy „ha valóban ez a helyzet, inkább nem hiszek a tudománynak”. Kíváncsi lennék, mit gondolna egy ilyen fel­fogású ember, ha a Mecsekben vagy a Bakonyban kirándulgatva megbotlana egy korallvázakból álló kőtömbben. Méltó dolog, hogy tiszteljük a mások hitét, de méltatlan, hogy a butaságot tisz­teljük. A természet történetét soha nem lehet majd olyan részletesen megír­ni, mint az emberi történelmet. El­vileg sem lehetséges, hogy a termé­szet múltját minden részletében megismerjük. Olyan feladat ez, mintha egy maréknyi csorba, kifa­kult mozaikból kellene egy római udvarház pompáját rekonstruálni. Mégis értelmes munka a természet múltjának kutatása. Az én szá­momra csodálatosan izgalmas az Isten titkaiba betekinteni. Nem azért, mintha a természetben töké­letes harmónia uralkodna. Erről szó sincs. De a teremtett világ a maga tökéletlenségével és „vélet­lenjeivel” együtt is olyan csodála­tos, hogy az ember beleszédül: és leborul az Isten nagysága előtt. Magyar Imre f'fíTvil 7 I Kistr.I Jitjy I> au ua A csecsemő számára a legtermészetesebb, hogy ö a világ közepe, minden csak érte és rá vonatkozva létezik. A felnőtt többnyire kinövi ezt a feltételezést, de lehetőségként mindig veszélyezteti, hogy önmagába görbült ember, „homo in se incurvatus" legyen. A humanizmus ennek a bennünk élő lehetőségnek egész emberi nemünkre kiterjesztett filozófiai megfogalmazása, amely a világban és a világgal szemben az emberi nem elsősé­gét hirdeti. Már a régi görögök megfogalmazták: Minden­nek mértéke az ember. Az ókori görög vallás is az embert helyezte kultusza középpontjába: istenei jellegzetes emberi tulajdonságokat hordoztak, az ember a saját képére formált istenekben önmagát imádta. Ez a magatartás ma is, akár keresztyén köntösben is él: magukat keresztyénnek nevezők nem ritkán saját emberi vonásaikat keresik Isten arcán és a maguk emberi akaratát hirdetik, sőt erőltetik Isten akarata­ként. A középkor alkonya óta a száz arcban megjelenő huma­nizmus korszakában élünk. A történelmi humanizmus kez­detben az emberi öntudat diadala volt a gyakran embertelen. Isten ismeretét csak mímelő hatalmi „keresztyénséggel” szemben. Az ember a keresztyénség által képviselt világszem­léletet és a benne hordozott örökséget mint idegen ruhát L>yi lu^iavíun .Jii.1 v.Ms vg« Giiiíiija i:i vetette le magáról. Jogos lázadásába az öt meg nem illető hatalom iránti vágy is vegyült: a fürdővízzel együtt kiöntötte a gyereket. A humanizmus diadalra jutásakor az ember elveszítette annak ismeretét, hogy nem mi vagyunk az elsők és utolsók ezen a világon, s hogy egy szerető hatalom vesz körül bennünket, akinek számadással tartozunk. A követ­kezmények több, mint nyilvánvalók: lényegvesztés a művé­szetben (absztrakt), az élet kiüresedése (nihilizmus), gázkam­ra, gulag-tábor, no future. A humanizmus valójában egy végtelen naiv vallásos világ­­szemlélet: az egyén beleoldódik az emberi közösségbe, s azt feltételezi, hogy az emberire# minőségileg több mint az egyes ember, s az önmagában nagyra hivatott emberiségtől, a pozitív emberi tulajdonságok felemelő erejétől önmagam meghaladását várhatom. A humanizmus nem tud a radikális gonoszról (ördögről), s kinőhető gyermekbetegségnek tekin­ti az ember bűnre való hajlamát. A történelemben az emberi értékek töretlen fejlődését látja, az időről időre eluralkodó sötétség csak átmeneti zavar, hiba. A humanista az emberi­ség nevében élet és halál ura - nem láthat többet és másképp, ha nem akar meghasonlani magával. Csepregi András A Lutheránia Hartán Az emberi élet értékei között drága kincsek a nemes emberi kapcsolatok. Közéjük tartoznak a találkozá­sok. Nagy öröm a találkozás, különösen akkor, ha mindkét fel készül erre. Ilyen volt a Lutheránia ven­dégszolgálata a hartai gyülekezetben június 16-án. Hónapokkal előtte már beszéltek róla Hartán, hóna­pokkal előtte már benne volt e látogatás a Lutheránia munkatervében. A hartai gyülekezetei és a kórust Kamp Salamon, a Lutheránia karnagyának személye kapcsolja össze. Az ő szülőfaluja Harta, szülei most is ott élnek. Hitében és a szülőföldhöz való hűségében kemé­nyen megpróbált gyülekezet a hartai. Az évszázadok­kal ezelőtt Németországból idetelepültek - akik ma is a gyülekezet törzsét képezik - az elmúlt évtizedekben súlyos megpróbáltatásokon mentek keresztül. Kitele­pítés, a szülőfaluba való visszaköltözés megtiltása, majd hátrányos megkülönböztetés volt osztályrészük. Mindez a német anyanyelv használatát a családba szorította vissza. Most a látogatás külön ajándéka volt a német nyel­vű igehirdetés. A Lutherániát ugyanis elkísérte Bre­­bovszky Éva Deák téri lelkész is, aki német nyelven hirdette az evangéliumot. És a Lutheránia is többnyi­re ezen a nyelven énekelt az istentiszteleten és a dél­utáni hangversenyen. E szolgálatok egy gyülekezeti nap rendezvényeibe sorolódtak, az egésznapos prog­ramban a test és lélek egészségét szimbolizálták a délutáni műsorok: fuvola-trombita-orgona hangver­seny, sportbemutató, citerazenekari bemutató, Luthe­ránia hangverseny. Jókedvű együttlét volt ez, amelynek során egymás­nak szolgálhattunk. A szorgos hartai asszonyok egész nap gondoskodtak a dúsan megterített asztalokról, a kórus meg az evangélikus egyházzene gyöngyszemei­vel gyönyörködtette a hallgatóságot. Öröm volt a hartaiaknak a budapesti ifjúságot a tiszta hangok és harmóniák világán keresztül is megismerni. És öröm volt a pestieknek kezet rázni a keménykötésü, egyenes tekintetű férfiakkal, akik a megpróbáltatások és zak­latások ellenére is majd mind együttmaradtak a gyüle­kezetben. Szorgalmukat mutatják a rendben tartott faluban sorakozó gondozott házak, porták. Áldozat­­készségüket a tágas, szép gyülekezeti épületek. Hűsé­gűkről pedig bizonyság a hívek lelkes tábora, az élő gyülekezet. A búcsú jókívánságai mellett megfogalmazódott az óhaj: „Jöjjenek el máskor is!” A válasz ez volt: „Szí­vesen!” Trajtler Gábor Évek óta hagyomány Hartán ez a rendezvény, melynek állandó és változó programjai vannak (pl. képkiállítás, óvodások szerepeltetése, népitáncosok, külföldi, főként német zenekarok műsora, könyváru­sítás, kép- és szoborkiállítás). Az ének- és zenekari hangversenyek nem csupán a templomban zajlanak, hanem az évekkel ezelőtt kiképzett és rendezett temp­lomtéren, melynek kitűnő akusztikája segíti a hang­versenyek befogadását. Jellemző még, hogy mindezek községi közös összefogással és támogatással folynak. Hartán lassan hagyománya lesz a gyülekezet fiatal­jainak körében a zenetanulás, a fóti Kántorképző Intézet látogatása. Kamp Salamon is ott kezdte tanu­lását, most pedig az istentiszteleten Kuncz Nóra okle­veles kántor szolgált, és a templomi orgonamuzsiká­lásban Trajtler Gábor mellett Róth Márton is részt­­vett, akit most vettek fel a Szegedi Zeneművészeti Főiskola orgona tanszakára. (Szerkesztő) Zenei fesztivál a Fasorban Augusztus hónapban jelentős zenei esemény szín­helye lesz a Budapesti Evangélikus Gimnázium, mert augusztus 7. és 20. között itt kerül sor a Harmadik Nemzetközi Vonós és Zongora Szemináriumi Fesztivál megrendezésére. Erre a szemináriumra 7 Írországi, 2 angol, 6 holland és 4 magyar résztvevő jelentkezett. Velük kiemelkedő tudású művészek fognak két hétig intenzíven foglalkozni. Egy ilyen válogatott társaság zenélő együttléte nagyban elősegíti a művészi eszmélés és érés folyamatát. A fesztivál egyúttal rangos hangversenyek megren­dezésére is alkalmat ad. A megnyitó ünnepi hangver­seny 1991. augusztus 7-én du. 7.30-kor az iskola dísz­termében lesz és ezen RONALD MASIN hegedűmű­vész és DIANE ANDERSEN zongoraművésznő fog fellépni. Műsorukon Brahms, Bartók és Fauré müvei szerepelnek. A második hangversenyen, 1991. augusztus 14-én, du. 7.30-kor szintén a díszteremben, JEROEN REU­­LING csellómüvész és SZÉKELY ISTVÁN zongora­­művész fog fellépni. Műsorukon Schumann, Prokof­­jev, Jolivet és Beethoven müvei szerepelnek. Végül augusztus 20-án a résztvevők zárókoncertjén kerül sor ugyancsak a díszteremben du. 7,30-kor egy kamrazenei bemutatóra. Ezen fogják a kétheti munka hangulatát és eredményeit bemutatni. Jegyek a helyszínen válthatók a hangveerseny előtt 50 forintos egységárban. Ez a fesztivál a magyar zenei élet és ezen belül az iskola elismerését jelenti, így mindenkit nagy szeretet­tel hívunk. Holland segítők a „Silóban” A fiatal testi fogyatékos emberek csoportja számára terve­zett korszerű lakások és munkahelyek megvalósítása nagy lendületet vett, amikor július 7-én megérkezett Piliscsabára hét holand egyetemi hallgató önkéntes munkára. A négy fiú és három lány napi nyolc órában rendkívüli szorgalommal végez minden szükséges fizikai munkát az árokásástól, a gyomirtásig és a házbontástól az útvágásig. Csupán irányí­tást kell számukra nyújtani, szerszámokkal kell a csapatot ellátni, no meg szerény szállást és étkezést igényelnek. Ezek a fiatalok az „Épitőbarátok” (Bauorden) elnevezésű nemzetközi szervezet küldöttei és a Silóban három hullám­ban fognak segítő munkát végezni ezen a nyáron, egészen szeptember 7-ig. A hét-nyolc fős csoportok három hétig maradnak. Ilyen módon kb. 2800 munkaórát nyerünk visznylag csekély költséggel. A hétvégi pihenőkön ismerkednek a környezettel, az or­szággal. Vendégeink nagyon szeretnének magyar fiatalokkal találkozni, beszélgetni, velük együtt dolgozni, hiszen az anyagiaknál még többet nyerhetünk a közös tehervállalás közben fonódó barátságokkal. Dehát hol vannak a munkára kész magyar (evangélikus) fiatalok? Az új létesítmény épül külföldi munkaerővel és állami, világi szervezetek pénzbeli támogatásával. Egyelőre - hála legyen érte Istennek - a tervezett ütemben halad előre a tevékenység, de vajon hogyan fogja egyházunk a sérült emberek otthonát a magáénak vallani, ha népe nem vesz részt az építésben? Ahogyan korábban beszámoltunk róla, jöttek már magyar csoportok - nekik kijár az elismerés és köszönet -, de azért besorolásuk még sohasem okozott gon­dot, túljelentkezés miatt még egyszer sem került sor visszau­tasításra. Igaz van számos a segítségnyújtásra vonatkozó még valóra nem váltott ígéret. Nincs rá ok, hogy kételked­jünk a szándék komolyságában! Dr. Gadó Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents