Evangélikus Élet, 1991 (56. évfolyam, 1-52. szám)

1991-07-28 / 30. szám

Evangélikus 56. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1991. JÚLIUS 28. SZENTHÁROMSÁG UTÁNI 9. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 12 Ft h H m A puszta elmélkedés naggyá tesz, de megmere­vít. A cselekedet élénkké tesz, de korlátoz. Ke­vesen képesek elmélkedni és ugyanakkor cse­lekedni. Goethe-----A TARTALOMBÓL A pápalátogatás - evangélikus szemmel Szórványkörúton - Dél-Erdélyben Egyház nélkül nem lehet meg a társadalom A II. MAGYAR REFORMÁTUS VILÁGTALÁLKOZÓ Jelentkezés hitoktatásra Az 1991/1992 iskolai tanévban mindazok a tanulók továbbra is résztvehetnek a hitoktatásban, akik az előző tanévben beiratkoztak. Azok számára, akik ed­dig nem jártak, vagy most kezdték el iskolai tanulmá­nyaikat, a jelentkezést az illetékes tanintézet igazgató­jánál, illetve az illetékes lelkészi hivatalban lehet meg­tenni a tanév megkezdéséig. A magyar reformátusságot az egyetemes magyarságnál is jobban szétdarabolta, szétszórta XX. szá­zadi történelmünk. A 4 milliónyira tehető református eredetű magyar­ságnak alig 60%-a él az anyaor­szágban. Az elmúlt évtizedekben erősen meglazultak a kapcsolatok - főleg a Kárpát-medencében. Az új helyzet kialakulásával - sok más egyéb szempont mellett természe­tesen - fontosnak látszott a köl­csönös, nagyobb számú ismerke­dés, helyzetfelmérés és együttgon­dolkodás, lelkészeknek és nem­lelkészeknek egyaránt. A Világtalálkozó rendezvényei két típusba sorolhatók: voltak mindenkor istentisztelettel egybe­kötött „tömegrendezvények” (Bu­dapest, Debrecen, gyülekezeti ta­lálkozók), és voltak különféle cso­portokat (szakmákat, életkori ré­tegeket) mozgósító összejövetelek. A szokatlanság és a felszabadult­­ság kettőse jellemzett minden ren­dezvényt. Különösen kisebbségi magyar testvéreink ujjongó érzé­seire nehéz meghatódás nélkül em­lékezni. A szokatlanságot pedig valamennyien éreztük - több évti­zedes bezártság, szűk térre szorí­­tottság után ezt aligha kell magya­rázni. A találkozók a hitbeli épülés és öröm alkalmain kívül lehetőséget adtak az egyetemes magyarság át­élésére, s a református művelődés, kultúra sokféle megnyilvánulásá­nak megtekintésére. A marosvá­sárhelyi magyar színház Mózese, a népdalosok és néptáncosok össze­jövetele nem szűk, egyházias alka­lom volt csupán, s a sokféle kiállí­tás (ezek valamennyien Debrecen­ben voltak) anyaga is azt bizonyí­totta újra, időszerűen, hogy refor­­mátusság és magyarság, rendkívül szorosan összetartozik. (Anélkül állapítjuk ezt meg, hogy monopoli­zálni akarnánk vagy tudnánk ezt a másvallású vendégek - miniszter­­elnök, köztársasági elnök - által is hangsúlyozott jellegzetességet.) A képzőművészeti és népművé­szeti kiállításokat s az építőművé­szed bemutatót a rendezők össze­kapcsolták - négy szekcióban - ér­telmiségi találkozóval. írók és ter­mészettudósok tettek fel kérdése­ket (van-e református irodalom, s melyek volnának a kritériumai; mit tegyünk, ha embertársaink többsége nem kívánja a nehéz kö­vetelményeket támasztó keresz­tyén, autonóm életformát; milyen lehet, legyen egyház és értelmiség viszonya? stb.), s kerestek válaszo­kat (hit és tudomány, képzőművé­szet és teológiai képzés, hitélet és társadalmi lelkűiét stb.) napjain­kat s méginkább jövendőnket ille­tően. Az előadásokat mindenhol élénk vita, eszmecsere követte. Kü­lönösen nagy visszhangot váltott ki Visky András kolozsvári irodal­már plenáris előadása, amely „A református gondolat ma” címmel igen magas színvonalon foglalta össze a református értelmiségi evangéliumi ihletésű álláspontját. Rajta kívül előadást tartottak: Im­re László, Kiss Gy. Csaba, Kulin Ferenc,^ Békássy N. Albert, Bőd Péter Ákos, Debrecenyi Károly István, Kosa László, Szentágothai János, Bolyki János, Toró Tibor. A református iskolák - jelenleg 11 működik - találkozója Kecske­méten zajlott le. Az utóbbi időben örvendetesen növekvő szám meg­határozta a tanácskozás legfonto­sabb témáját: hogyan lehet való­ban magas színvonalon folytatni a múltat az új feltételek között, hi­szen a jövő keresztyénség sorsa a mi térségünkben Isten kegyelmén kivül leginkább iskoláinkon mú­lik. Nem lehet elegendő csupán a régi címtáblákat lecserélni, hanem tanárok, diákok és szülök össz­hangzó lelki-szellemi közösségévé is kell formálódni. Az ifjúsági világtalálkozó szín­helye Zánka volt, ahol az életkori sajátosságokhoz illeszkedő prog­ramokat s a közös lelki élményeket ismert református értelmiségiek meghívásával színesítették. A magyar református teológu­sok összejövetelére szintén Debre­cenben került sor, ahol megalakult a Magyar Reformátusok Világszö­vetsége is. Itt hangzott el Tőkés László Erdélybe invitáló felszóla­lása. Reméljük, hogy az ő álma arról, hogy Erdély, a magyar re­­formátusság közel egyharmadá­­nak szülőhazája megrendezheti a III. világtalálkozót, megvalósul. Annak következményeként is, hogy elevenebbé és gyümölcsözővé válnak emberi és intézményes kap­csolataink teológusaink és értelmi­ségünk nyomán a testvéri „népi diplomácián” keresztül. Összességében elmondható, hogy a Világtalálkozó sok mindent megmozgatott, átgondolásra kész­tetett. Reméljük, hogy Isten segít­ségével, ez a rendezvény történelmi távlatból sok fontos lépés elindító­ja lesz.-i -ó Finn veteránok hazánkban Százakban lehet mérni azoknak a finneknek a számát, akik csopor­tosan, vagy egyénileg idényenként ellátogatnak hozzánk. A legkü­lönbözőbb csoportosításban jön­nek, s ezek sorában nem kevesen azok, akik a testvérgyülekezetek csoportjaiként érkeznek, gyüleke­zeteink vendégeiként. Ezeknek a kölcsönlátogatások­­nak a sorában most egy különálló, valóban párját ritkító kölcsönláto­­gatásról szeretnék szólni. Finn és magyar háborús veteránok egy­­másratalálásáról van szó. Ehhez a legutóbbi időkig erőszakkal fele­désbe kényszerített, homályba burkolt múltról kell megpróbál­nunk levenni a leplet. Mint ismeretes, 1939-ben meg­indult az ún. „téli háború” finn földön. Sztálin hadserege megtá­madta a kicsiny Finnországot. A szovjet hadviselés a baltikum sorsára akarta juttatni Suomit is, ám a finnek ellenálltak. Feszült iz­galommal lestük a Dávid és Góliát kialakult küzdelmét, s rokonszen­­vünk egyre mélyült a finnek iránt. Legendák keltek szárnyra a har­cokról, amelyeknek túlnyomó ré­sze valósnak bizonyult. A rokon­­szenv egyházunk körében kiadvá­nyok sorával is kifejeződött, de az egész magyar nép szinte egyönte­tűen a finnek oldalára állt, de ezt tevőlegesen kifejezni szinte lehetet­len volt. Ám magyarok több szá­zan jelentkeztek akkor önként, hogy készek felutazni Suomiba s részt venni a finnek oldalán ebben a harcban. Mannerheimék elfo­gadták a készséget, de kikötötték, hogy képzett katonák, sőt háborút viselt önkéntesek induljanak útra. így toborzódott össze 350 önkén­tes, s indultak kalandos úton a há­borúzó Európán keresztül Finnor­szág felé. Kerülő úton kellett menniök: Jugoszlávián, Olaszországon, Franciaországon át Londonba, ahol tíz napot időztek. Majd hajón mentek négy napig Skócián, Ber­genen át az északfinnországi Tor­­nióba, s onnan kissé lejjebb Lapu­­ába. Itt önálló zászlóaljként szere­peltek, s vezetőjük Kémeri Nagy Imre tartalékos hadnagy volt, akit Mannerheim hamarosan száza­dossá léptetett elő, s ezt itthon a magyar honvédségben is tudomá­sul vették. Mind katonaviseltek voltak, mégis szükséges volt oktatást kap­­niok a mély hóban, sítalpakon vi­selt harcokra. Lappeenrantán és Turkuban töltöttek még bizonyos időt, de frontális harcokba nem ve­tették be őket, mert akkor már vége lett a rövid, de igen súlyos háború­nak, amit a finnek így jellemeztek: minden csatát megnyertünk, de a háborút elvesztettük. Területeket vesztettek, de független önállóságu­kat megtartották, nem jutottak a balti államok sorsára. Magyarjainkat igen megbecsül­ték. Ottlétüket emléktáblán örökí­tették meg, magyar szöveggel, ami a lapuai templom falán ma is lát­ható. A február második hetében útra kelt önkéntesek márc. 1-jén érkeztek Tornióba, s haza Turku­­ból 1940. június 1-jén hajón indul­tak Stettinen át s Budapesten ma­ga Teleki Pál fogadta őket finn és magyar zászlók alatt július 28-án. Ott szétszéledtek. Negyven év múlva kezdte kutat­ni Ruprecht Antal miskolci bará­tunk, vajon kik élnek még e ma­gyar zászlóaljból. Semmi hivatalos nyomot nem talált. Személytől sze­mélyig, sőt sírtól sírig kutatott, a külföldre kerültekkel levelezett, míg néhány tucat egykori önkén­test megtalált s közösséget szerve­zett belőlük. Azóta él ez a veteránközösség Ruprecht Antal szívós gyűjtögető munkája eredményeként, s finn ol­dalon Martti Voipio segítőmunká­jával. Ott voltam, amikor nehány hónappal ezelőtt a budapesti Finn Nagykövetségen a még fellelhető magyar önkénteseket emlékérem­mel tüntették ki. Most pedig finn veteránok, az egykori harcostár­sak 27-en eljöttek hazánkba Voi­pio Martti és Ruprecht Antal szer­vezésében és vezetésével körutat tettek, s felkeresték a még fellelhe­tő egykori önkénteseket. Budapes­ten, Zalaegerszegen, Hévizén, Keszthelyen, Hajdúszoboszlón és Miskolcon jártak. Sajátos, egye­dülálló tartalma volt ennek a kör­útnak, ezeknek a találkozásoknak. Öröm volt látni, hogyan váltak az emlékezésben újra fiatalokká ezek a veteránok! Korcn Emil A GAS ORSZÁGOS GYŰLÉSE OROSHÁZÁN Középpontban a szórványok sorsa Újra megindítja működését a Magyar Luther Mcirton Szövetség Június 22-én Orosházán tartotta országos gyűlését egyházunk Gusztáv Adolf Segélyszolgálata. Hazai és külföldi előadók egy témára keresték a, feleletet, ho­gyan történik, és történik-e HITVALLÁS A SZÓR­VÁNYOKBAN. így került ezen a napon szemünk elé a szórványok sorsa, a szórványban való élet és a szét­szórtságban is mindig szükséges hitvallástétel, valamint felelősségünk a szétszórtságban élőkért. Más oldalról azt igyekeztünk megtanulni, hogy a különböző segély­­szolgálatok - a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat éppúgy, mint a Luther Márton Szövetség - miként igyekeznek segíteni szerte a világon kisebbségben élő testvéreiknek mindig abban, amiben szükségük, ínségük van. Az alaphangot dr. Harmati Béla püspök adta meg igehirdetésében, amikor az evangéliumnak kis csopor­tokban elvégzett munkájáról így szólt: „egy-egy kis csoport összejön az evangélium köré és éli a maga életét, gyülekezetét szervez, tanit, konfirmációt és gyer­mekmunkát végez, akkor ebben a kis közösségben áldást készít számukra az Úr... Mindez hitvallás arról az Istenről, aki nagyobb és arról a békéltetésről, melyre mindnyájunknak szüksége van... ígéret van benne, Dr. I lurmati Béla tolmácsolja Lukáts Miklós előadását, mel­lettük dr. Nagy István GAS-elnök és Pintér János esperes hogy a békéltetés szolgálatát végezzük el azok között, aki ránk bízattak.” Dr. Nagy István a GAS országos lelkészi elnöke megnyitójában szintén a hitvallást emelte ki. A szór­ványsors azt is jelenti, hogy egymásra utalt emberek vagyunk, akiknek elengedhetetlen, hogy meg ne ismer­jék egymást. Az első előadó Lukáts Miklós államtitkár volt, aki a kormány egyházpolitikájáról beszélt, de előadását át­­meg átszőtték azok a gondolatok, melyek, mint egyhá­zunk aktív tagjának, neki is gondot jelentenek a min­dennapi gyülekezeti - városi - szórványszolgálatban. Három témát érintett, elsőként az ingatlanok visz­­szaigényléséről és az akkor még előkészületben, tár­gyalás alatt álló törvényjavaslatról, másodikként az iskolákról, egyházi iskolák újra megnyitásáról szólt, majd a hitoktatás kérdéséről. Mindhárom témát a szórványok helyzete szempontjából is vizsgálta, hi­szen ezen a napon minden tekintet és gondolat a szórványok felé fordult. Legnehezebb a hitoktatás ügye a szórványokban. Az egyházak ügye, hogyan tudják elvégezni a jelent­kezők hitoktatását a különböző szórványhelyzetben. Nehézséget jelent vidéki szórványban a több falu vé­­giglátogatása hitoktatás céljából. A németországi Gusztáv Adolf Egyesület elnöke dr. Eberhard Winkler professzor az egyesület helyzeté­ről és feladatairól szólt. Szétszórtságról, szórvány­sorsról nyugaton is beszélnek az egyházban. A na­gyobb veszély az, hogy szekularizáít környezetben élnek szétszórtan az egyház tagjai. A szekularizáció magatartása mélyen benne él az emberekben. Nagy városokban (mint pl. Nyugat-Berlin, Hamburg) egye­nesen szekuláris a kultúra. A volt szocialista orszá­gokban a vallásellenes nevelésnek van hatása. A gyors összeomlás új lehetőségeket nyitott meg, de az anya­giak nem elegendőek. Az erdélyi segítésnél tűnt ki, hogy az ember javát és üdvét nem lehet elválasztani. Számos élelmiszer és gyógyszerküldeményt indítottak Erdélybe. Elismerés­sel szólt a magyar egyházak segélyszolgálatáról is. Figyelemre méltó volt előadásának az a része, ami­kor a szórvány sorsot az emberi jogok szempontjából Dr. Eberhard Winkler előadását ifj. Szentpéteri Péter tolmá­csolja D. Peter Schellenberg a hallgatóság között vette vizsgálat alá. Az egykori szocialista országok­ban ma teljes szabadságban élnek, nincs korlátozás, de ehhez hozzátartozik a külső feltételek biztosítása is. Nehéz a hit gyakorlása, ha több száz kilométerre van a legközelebbi evangélikus lelkész. A kisebbségek megvédése a hátrányos megkülönböztetésektől - ez korunk feladata. Végül arról szólt, hogy a kommunista ideológia kudarca után más hatalmak, a tőke és a konzum­­fogyasztás hatalma kezd uralkodni. Félő, hogy a ha­talom kategóriái a jövőben Európában az egyházak között is nagyobb szerepet játszanak. Mi nem más egyházak ellen dolgozunk, hanem valamennyi keresz­tyén hitbeli szabadságáért. Nagy érték van abban, hogy az emberek egy bizonyos egyházban érzik bol­dognak magukat. Nagy érdeklődéssel várta a gyülekezet Peter Schel­­lenbergnek, a Luther Márton Szövetség németországi főtitkárának előadását. Az érdeklődés különösen an­nak szólt, hogy előtte történt a bejelentés, az egykor nálunk is működő Luther Márton Szövetség felújítja és tovább folytatja munkálkodását. Az országos gyűlés elfogadott egy szándéknyilatkozatot, hogy ősszel az egyházi testületek tegyék meg a hivatalos lépéseket az újra indításhoz. Schellenberg főtitkár először a Szövetség szervezetét ismertette. Vannak regionális szervezetei a tartományi egyházakban, melyek más szövetségnek is tagjai. A ta­gok között található a Szovjetunióból áttelepült néme­tek szövetsége, francia és írországi tagegyesületek, az ausztriai szövetség és most már a magyar szövetség is. A Luther Márton Szövetség amikor egyházról beszél az Ágostai Hitvallás VII. cikke alapján az ige és a szentségek el nem választását vallja. Ez erőssége a szövetségnek. Az egyház szabad szerve, egyesülete va­gyunk. tagjainak áldozatából élünk. Ezután összefoglalta a szövetség sokágú munkáját. Először is az erlangeni intézményekről szólt, a diákott­honról, mely eredetileg csak teológusokat fogadott be, ma már szélesebb körben és több külföldi egyházból is verbuválódnak lakói. A finn-szoba mellé most szerve-Az országos gyűlés résztvevői Fotók: Szócs László zik a szlovák-szobát. Egyre többen jönnek onnan né­met szóra és teológiai tanulmányokra. (Mi magyarok is hálásak vagyunk német nyelvtanfolyamokért, melye­ken évente 10-11 lelkészünk kapott lehetőséget nyelv­gyakorlásra.) Szórványszempontból is jelentősek ezek az összejövetelek, mert otthonközösség alakul ki a szórványegyházakból érkezők között. A szövetségnek fontos munkája az iratmisszió, a könyvkiadás és diafilm-kölcsönzés. Ezekkel a lelkészi, hitoktatói, gyermekmunka-szolgálatot igyekeznek erő­síteni, de szolgálják vele a lelkészek teológiai tovább­képzését is. Magyar kiadványuk volt az 1984-es világ­­gyűlés idején a magyar egyház története - német nyel­ven - és legutóbb Terray László Ordass-életrajza ma­gyar nyelven. Örömmel említette,.hogy a politikai hely­zet alakulása megteremtette a lehetőséget, hogy a Szov­jetunióba szállítsanak könyveket, orosz nyelvű ágen­­dát, Ágostai Hitvallást, német-orosz gyermekbibliát és most készül egy felnőtt káté. A sokágú munka mind a szétszórtságban, szórványban élő evangélikusokért, az egész földkerekségen erősítésükért és megtartásukért folyt és folyik a Luther Márton Szövetségben. Harmati püspök zárómondata ez volt: A holnapi napra és a szórványokra nézve legyen velünk az ígéret: munkánk nem hiábavaló az Úrban. Tóth-Szöllös Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents