Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-05-27 / 21. szám

Evangélikus Elet 1990. május 27. jftS GYERMEKEKNEK „Áldásoddal megyünk..." Istentiszteleti liturgiánk számomra legkedvesebb szavait a záróének előtt elhangzó, „elbocsátó" áldás je­lenti. Emlékszem, már kislány korom­ban megnyugtató érzés volt, hogy a pap bácsi szavain keresztül Isten ál­dásával hagyhattam el a templomot. Hazáig kísértek ezek a gondolatok, sőt a vasárnapi ebéd, majd a csend­ben eltöltött délután ideje alatt, ha nem is közvetlenül, valamiképpen éreztem a súlyukat. Szerettem volna méltó lenni ezekhez a szavakhoz, legalább egy vasárnap erejéig. Hiszen az Úr megáld és őriz engem, én azonban gyakran kiszakadok őrizeté­ből és konokul járom a magam útját. Himnuszunkban is ezt énekeljük: „Is­ten, áldd meg a magyart!" Jó lenne, ha nemcsak nemzeti imádságunk­ban, hanem saját, dadogó szavaink­kal, minden nap kérnénk Isten áldá­sát. Az „áldás" szót gyakran használjuk más összefüggésben is, talán anélkül, ■hogy észrevennénk. Mégis mindig valami szépet, valami igaz, tiszta gon­dolatot próbálunk kifejezni vele. A Magyar Értelmező Kéziszótár pél­dául így határozza meg ezt a szót: „Istentől eredeztetett segítség, kegye­lem". Vagy: „sok jót hozó, hasznos". } Mint például egy gyermek. Hiszen nem véletlenül nevezik a gyermek születését gyermeká/cfásnak. Való­ban, a szülők életének beteljesülését jelenti gyermekük világrajövetele? hi­szen általa egészül ki a család. Felfog­hatatlan boldogságot, kifürkészhetet­len titkokat rejt a gyermekáldás, ha a gyermek valóban áldás-a szüleinek, nem pedig teher. Próbáljatok meg Ti is áldássá válni szüléitek számára! Még akkor is, ha a napi gondoktól megfáradt arcukat látjátok. Imádkoz­zatok értük, hogy az Úr világosítsa meg az O arcát rajtuk és könyörül­jön rajtuk. Hasonlóan kitörő örömmel fogad­juk az eső áldását egy nyári délután, amikor már hetek óta tart a rekkerió hőség, s nem tudunk hova menekül­ni a már-már kínzó napsugarak elől. Ilyenkor nemcsak nekünk, hanem el­sősorban a természetnek jelent igazi áldást az eső: „Kiszáradt fák is kihajta­nak, levelet hoznak, virágokat". Újjá­születik a természet, rügyre fakadnak a fák és bokrok, csukott szirmaikat lassan kitárják a virágok. A földeken ismét szorgoskodhatnak az embe­rek: van mit betakarítani, friss kenyér kerülhet az asztalokra. Érvényessé válnak a sok otthonban még ma is olvasható házi áldás szavai: „...hol béke, ott áldás; hol áldás, ott Isten; hol Isten, ott szükség nincsen." Mind­ez pedig azért lehetséges, mert az Úr az O szent arcát felénk fordítja és békességét adja nekünk. „Az Úr áldása bőven ömlik ránk, mint túlcsorduló olaj" - hangzik egy ifjúsági énekünk refrénjében. Való­ban: az Úr áldása nélkül nem lenné­nek szüléink, testvéreink, barátaink. Az Ó áldása nélkül nem lenne élet a földön. Ezért is búcsúzom Tőletek a már jól ismert, de a fenti sorokból talán újra és másképp megismert kö­szöntéssel: Isten áldjon! Ez a címe a külföldi Magyar Cserkészszövetség tábori énekfü­zetének. Ennél szebb címe nem is lehetne! Mert mi is a cserkészet? Ezt a kérdést - a kulturális és egyéb környezetszennyezés sikeres évei után — gyakran hallhatjuk, többnyire gúnyos hanglejtéssel... A cserkészet a világ legnagyobb szervezete és mozgalma: tízmillió leány és tizenhatmillió fiú tagja van. Ezek a nagy számok már ön­magukban is jót sejtetnek. Hát még ha azt is halljuk, hogy a cser­készpedagógia konkrét célja olyan honpolgárok útrabocsátása, akik annak tudatában élnek, hogy tet­teikkel Istennek, a hazának, em­bertársainak és önmaguknak tar­toznak felelősséggel. E cél elérését gyermekkorban kell megalapozni. Sokan úgy gondolják, akiket már érintett a cserkészeszme fuval­lata, hogy ez az egyedüli módja annak, hogy rábukkanjunk a „bol­dogulás ösvényeire” és rajtuk a „fény felé” igyekezve megízleljünk valamit abból, amit mozgalmunk meglapítója, Baden Powel vallott: „Boldog életem volt, mert a világot szebben hagyom magam után an­nál, amilyen akkor volt, amikor beleszülettem. Ti is törekedjetek erre!” Van szebb teendő ennél? Erre a kérdésre minden felnőtt saját meggyőződése szerint válaszol. De gyermekfejjel, amikor szépnek látjuk ezt a világot, nem értjük ezt a kérdést. Ellenben azt megérthet­jük, hogy „Visszamosolyogni min­denre, visszamosolyogni Istenre!” Később már azt is érezzük, hogy a miért fontos, hogy a cserkész testben és lélekben tiszta, szereti a természe­tet és annak tagjaira mint Isten aján­dékaira és csodálatos teremtményei­re néz. Ez két cserkésztörvény tartal­mi felidézése. Ugyan mind a tíz egy­formán fontos; mert csak mindegyik megszívlelésével válik valaki cser­készjellemmé, de ez az a két törvény, amely egy mozdulatlan, például jár­műre várakozó cserkészei? is feltű­nik. Ennek elérése azonban nem kis feladat. Az akadályok sikeres leküz­désének egyik kulcsa annak tudata, hogy nem valamiféle szükséges rossz, amin túl kell esni a későbbi öröm reményében. A cserkészet ^lapelveihez hűnek maradva az adott környezetben, a „modem tár­sadalomban” tevékenykedünk hasznosan a család, a környezet, a kultúra, az iskola, az egészség terén - biztosan jót érünk el s megtanu­lunk boldogan létezni. Erre min­denkiben megvan az igény. Lábunk alatt az ösvényeket mindig nagy szeretettel egyengetik, ezért bátran fogjunk össze, menjünk ki a he­gyekbe, ügyeskedjünk, okosod­junk, erősödjünk, szorgoskód- junk! Kezdjünk el cserkészkedni és sose feledkezzünk meg Istenről, ha­zánkról és embertársainkról! Jó munkát! Bátorkodom minden evangéli­kust kérni, hogy ha lelkesedést érez magában a cserkészet iránt, találja meg a módját a vele való kapcso­latnak, mert az emberiségnek nagy szüksége van cserkészekre. És kér­jük mindazokat, akiknek kérdé­sük, tanácsuk, észrevételük van a cserkészettel kapcsolatban, írjanak a szerkesztőségen keresztül. A tizenhat éves alsó korhatárra azért volt szükség, mert lehetséges és - remélem - leendő cserkészve­zetőkhöz szóltam és a dolgok túl— magyarázásával nem szerettem volna senkit sem elriasztani. Rostás Nóra Béndek Katalin Ingrid Sjöstrand: Holnap leszek nyolcéves Holnap leszek nyolcéves. Ez persze nagyon klassz. Megkapom talán a hármas fémépítót, abban több kerék van. Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt, de lehet, hogy az túl sokba kerül. Miért lógatom úgy az orrom? Meg tortát is fogok kapni. Holnap nyolcéves leszek, és nem leszek már hétéves soha többé. & A PING-PONG LABDA VÁLTOZATAI KÉPMEDITÁCIÓ: ISTEN ABLAKA Egy pingpong labdával és ping­pong asztallal sok mindent lehet kez­deni. Például pingpongozni. Lehet azonban mást is játszani velük. A csoport tagjai két csapatra osz­lanak. Egyik csapat a pingpong asztal egyik oldalára, a másik a másik olda­lára ül. Jó az, ha nem egészen szoro­san az asztal mellé ültökt hanem úgy, hogy elórehajolva az asztal széle az állatokig érjen. Sok veszekedést előz meg az, ha a játékot valaki vezeti, aki egyik csapatnak sem tágja. A játék­vezető az asztal végén álljon. Kezdődjék a játék! Az egyik csapat — esetleg ki lehet sorsolni, hogy me­lyik - egyik tagja kezdi a fújást. A labdát átlósan átfújja az asztal má­sik felére. Abban a pillanatban, ahogy a kez­dő játékostól elindult a labda, min­denki fújhat már. A cél az, hogy az egyik csapat tagjai lefújják a labdát a másik oldalon. Apróbb szabályok: 1. Az indító a labdát egy tenyérnyi távolságon belül köteles elhelyzeni az asztal felé eső szélétől. 2. Ha a labda az első nagy fújás lendületével úgy megy le a szemben levő oldalon, hogy az átlósan levő térfelet nem éri el, a kezdést meg kell ismételni. Ha bárki más fújásával (0 (0 (0 (0 (0 (O (p O) 0) O) 0) 0) 0) °) megváltoztatta már a labda útját, ak­kor a labda már bárhol lemehet az asztalról. Kétféle szabadfújás van. Az egyik a rövid: a játékos merőleges vonalon, szembe fújhatja le a labdát. A másik a hosszú: a játékos átló­ban köteles megfújni a labdát. Rövid szabadfújás jár azért, ha valaki a já­ték hevében testével - kezével vagy vállával — érinti a labdát. Hosszú jár azért, ha a labda hozzáért az ellenfél egyik tagjának szájához. Esetleg a játékvezető ilyen szabadot adhat azért is, ha az egyik csapat tagjai többszöri figyelmeztetés ellenére még mindig felemelkednek székük­ről, ami természetesen tilos. Gondot okoz az asztal rövid olda­la. Két lehetőség van. Az egyik az, hogy a szélső játékosok - felezve az oldalt — a kezükkel üthetik be. A má­sik megoldás az - ha elég sokan vagytok —, hogy az asztal rövid végé­re is ülnek játékosok. így esetleg ók lehetnek az állandó kezdő játékosok. Minden lefújásért pont jár. A kö­vetkező kezdés a másik csapaté. Ér­demes 10 pontig játszani. Ha valaki szédül a sok fújástól, az még időben szóljon. Ha nem folyamatosan, ha­nem csak a közeli labdát éred, akkor ilyesmi nem fordul elő. Koczor Tamás Látszólag jelenétéktelen motívuma életünknek. Pedig szép jelkép. Üzenethordozó. NYITÁS, NYITOTTSÁG, LÁTÁS, SZABADULÁS, SZABADSÁG, RE­PÜLÉS, KAPCSOLAT, A FÉNY, LEVEGŐ, ÉLET abláka. „Feljött a halál a mi ablakainkba” (Jer 9,21) írja Jeremiás. A halál - le­épülés, összeomlás, harag, hántás, féle­lem, anyagiasság - szele, levegője elérte a mi ablakainkat is! Sok zárt, bezárkó­zott, mégis védtelen emberház. Belül sötét; kilátástalanság. Kívül harcok, bent félelem. DE,VAN,SZABADU­LÁS IS! Az Özönvíz iszonyatos vihara,' bezártsága után Noé kjnyitja az ÚR által tervezett ABLAKOT! Micsoda fényáradás, élettápláló oxigén. (I Móz 8,6) SZÁLL A MADÁR, SZABA­DON, BOLDOGAN! Életet keresve és találva. Száll, repülj kis madaram, sza­badon, nem csúszó-mászóként, földön futva, botladozva. Ha az ÉLŐ a te bi­zodalmád, megtanulsz repülni, Szár­nyalni, békésen vitorlázni, mint a sas. Tágasság, széles látóhatár. És szaba­don elrepülsz a Sión Madarával EGÉ­SZEN AZ OLTÁRIG. Szabadon a fel- áldoztatásra. Az ÚR legdrágább ma­darai. A Boldog Herceg szeretettől megrepedt szive és az áldozattá lett Kis Fecske. (O. W.: A Boldog Herceg) ■ XXIII. János pápa ablakot nyitott, amikor megkérdezték az egyház jövő­jéről. Dániel a fogságból szolgájának nyitott ablakán keresztül küldte el szí- vét-lelkét Jeruzsálem felé (6,11). Dávid (ISám 19,12), a kémek (Józs 2,15), Pál (2Kor 11,33) ABLAKON át menekül­tek a gyűlölet, a halál elől. Menekülj te is Olvasóm! Jézus a világ és a te abla­kod. Megnyílt, kifeszült, hogy te repül­hess, SZABADON! Végezetül Bródy: Ha én ablak volnék, akkora nagy len­nék, Hogy az egész világ láthatóvá válnék. Megértő szemekkel átnéznének rajtam, Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam. Fotó, szöveg: Szeverényi János Csernobil Öt évvel ezelőtt aligha akadt va­laki is Magyarországon, aki tudta volna, mit jelent ez a szó: Cserno­bil. Négy esztendeje volt a minap, hogy megtudta a világ: ez egy vá­roska neve Ukrajnában. Továbbá egy tragédiáé, mert 1986. április 26-án az ottani atomerőmű egyik blokkjában katasztrófa történt. Szerencsére nem „igazi” atomrob­banás, csak majdnem. Következ­ményei mégis Hiroshimáéhoz mér­hetők, ha ugyan nem tragikusab- bak annál. Föltételes módban kell írni róla, mert elegendő adatot mindmáig nem hoztak nyilvános­ságra, nem tudni pontosan, hány halottja volt és van a csernobili „balesetnek”, amint akkor becéz­ték s teszik gyakran azóta is - azt tudni csak, hogy voltak, vannak halottak és hogy hatalmas terüle­teket kellett kiüríteni. A késve kite­lepítettek közül hányán beteged­nek meg, a sugárzásérte területe­ken - valójában ez egész Európa! - hány megbetegedés tekinthető Csernobil következményének, há­nyán kapnak leukémiát az akkori vagy az azóta is meglévő sugárzás következtében - erről megbízható adat nincsen. Nem is igen lehet. A sugárbetegségnek hosszú a lap- pangási ideje. Csernobil - ez ukrán nyelven annyit jelent: üröm. Ezért is idézi Jel 8,10-11-et mottószerűen az a könyv, amelynek címe ugyancsak Csernobil, amelyik nemrégen jelent meg a Móra kiadásában. Szerzője Frederik Pohl amerikai sci-fi-író, aki ezúttal a rendelkezésére bocsá­tott dokumentumok fölhasználá­sával csak kis részben képzelet­szülte regényt írt ezen a címen. Művének szereplői vélhetően nem fotográfikus hűséggel ábrázolják a tragédia szereplőit, talán a nevek is mások - csak a kép hiteles. És szo­morú. Mert Csernobil, így vélem, nem­csak városnév, nemcsak köznyelvi szó, magyarul: üröm, nem is egy - érdekes és tanulságos - regény cí­me csupán: Csernobil, vélem, fo­galom, a többi között egy magatar­tásnak, létmódnak a megnevezése lehetne. Csernobil: felelőtlenség, nemtörődömség, közöny, tagadás, hazudás, igaztalanság, emberéle­tek kockáztatása, önteltség s még néhány hasonló. Mennyi minden halmozódott össze, mondhatni kritikus tömegben, s vezetett így szükségképpen, törvényszerűen robbanáshoz, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Atomkor De Csernobil hősiesség is, áldo­zatvállalás, nem? Hiszen voltak, akik nem parancsra, de önként vállalták a veszélyt, a halálos ve­szélyt ; vagy ha parancsra is, eszük­be nem jutott megtagadni, húzó­dozni, valamiképp kivonni magu­kat hatálya alól. Ebben a könyv­ben is olvashatni róluk. Igen, Cser­nobil a hősiesség hasonszavai is. De mit is mond Galileo Galilei Bertolt Brecht színművében? „Sze­rencsétlen az az ország, amelynek hősökre van szüksége”. Igen. Em­bertelen az emberiség, amíg hősök­re van szüksége. Teller Mintha maga az ördög lett vol­na: a hidrogénbomba atyja. Illett (volna) szégyenkezni miatta, hi­szen magyar (származású). Akadt, persze, aki többet is tudott Teller Edéről, azok között kiváltképpen, akik rossz hírét költötték. Hiszen megjelent magyarul Teller könyve, a Hirosima hagyatéka - zárt ki­adásban és terjesztésben, minden példány számozott, csak az olvas­hatta, aki megbízható. S aki eleve tudta, hogyan vélekedjék Teller Edéről. I Aztán egyszercsak megszólalt a rádióban - a magyar rádióban -, magyarul, s amit mondott, nem egyezett korábbi hírével. Igaz, ak­koriban ördögnek számított a szovjet hidrogénbomba atyja, Andrej Szaharov is; ő ugyan nem azért, mert része volt a szuperbom­ba előállításában, hanem azért, mert tiltakozott a vele való bármi­féle visszaélés és a diktatúra ellen. Ezért, emiatt száműzték őt, ezért zárták el a külvilágtól, míg, nem is olyan régen, új idők új szele sza­baddá tette. Eközben másik hazá­jában, Amerikában, szabadon élt, dolgozott, beszélt Teller Ede, s most feketén-fehéren is kiderül: éppen nem ördögi dolgokat. A vele készült rádióinterjúk - Zeley László munkái - s néhány művének részletei megjelentek mfost egy kis könyvben, Légiposta címmel. Kiderül belőle, hogy a tu­dós meggyőződése: a tudós dolga, hogy tudását gyarapítsa, megvaló­sítsa azt, ami tudománya révén megvalósítható. A maghasadást, amikor ez lehetséges - még ha ebből lehet atombomba is -, a magfúziót, ha már ez is elérhető - még ha ebből lesz a hidrogénbomba is. Miért? Egyrészt, mert ami tudható, azt tudni kell. Másrészt: mert ha nem ő érvényesíti tudását, megteszi más. Az köztudott, hogy az atom­bombán azért dolgoztak oly sietve Amerikában a tudósok (többféle nemzet fiai, számosán magyarok), nehogy a nácik megelőzzék őket. Csak félig lehetett tudni, ki min­denki kísérletezett azzal, hogy meggyőzze a politikusokat: nem lakott helyen kell ledobni a bom­bát, csak a közelben, ahol látható és tapasztalható. Most megtudha­tó, hogy ez Teller Ede számára er­kölcsi kérdés, másoknak katonai és politikai. Nemcsak Amerikában - itt is.' Érdekes, hogy Teller fölfigyelt rá annak idején: amikor Sztálin a „mi” atombombánkról beszélt, többesszámot használt: bombánk. Egy idő után gyanakodni kezdett Teller, nem a magfúziós kisérletek alapján mondta-e így Sztálin, vagyis, a H-bomba előkészületei alapján? Valószínű - a bomba el­készültének ideje alapján. S mert Teller szerint - így Zeley - nem a jövőtől kell félni, hanem a diktatú­rától, dolgozott, hogy legyen, le­hessen jövő. Ha békét akarsz, ké­szülj háborúra - szól egy régi latin mondás. Lassan teret hódít, amit Teller Ede évtizedek óta vall s amin fáradozik: ha békét akarsz, készülj a védelemre. Zay László A MEVISZ - BÁRKA HÍREI A balatonalmádi nevelőotthon növen­dékei számára az őrimagyarósdi paró­kián szerveznek táborozást július 16-22. Segítőnek Kertész Leánál lehet jelentkezni: 1085 Budapest, Üllői út 24. * * * A „Noé bárkája” közösség idén is szervez táborokat narkós fiataloknak az ormánsági „bázison”, ahová várják mindazokat, akik erőt és kedvet érez­nek e nehéz feladathoz. (Orián Géza 1095 Budapest, Kinizsi út 35.) * * * A Nagycsaládosok Országos Egyesü­lete (NOÉ) konferenciát rendez „Egészséges család-egészséges nemzet” cimmel Budapesten június 13-14. Ren­dezők, helyszíni lebonyolítók jelentke­zését várja dr. Cserháti Péter, 1031. Budapest, Vízimolnár U. 8.) * * * Táborok fogyatékosoknak: Június 24-július 4 és július 22-aug. 1. mozgás- sérülteknek: augusztus 12-22 vak- és gyengénlátó gyerekeknek, Kemenesmi- hályfán a parókián. Segítő és betegek jelentkezését egyaránt várja Johann Gyula 1147 Budapest Lőcsei út 32. Ev. Teol. Ak. * * A MEVISZ BÁRKA kéri a gyüleke­zetek és egyének szeretetét, hogy a fo­gyatékosok számára rendezett táboro­kat anyagilag támogassák, a követező számlaszámon: OTP Bp. V., Deák F. u. 5-7. 40959-1, Mevisz Bárka, vagy közvetlenül^ Csorba Gábor pénztáros címén: 1121 Budapest, Járőr u. 13. A FÉNY FELÉ Csak 16 éven felülieknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents